Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-27 / 13. szám
Tizenhetedik évfolyam. 13-ik szám. Szatmár, 1900. márczius 27. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. ===== AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: ===== Egész évre. . . 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes széni ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egé3Z évre 4 korona. SZERKESZTŐ ES l|! ADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részéré »onntkozé közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János könyvnyomdája E^vös-utcza 2-ik sz. alatt. = TEILEFOJST-SzIa IMI: 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Hirdetés és nyilttér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 60 fillér. A földmives nép — és megyénk. — Négy közlemény. — Nem akarom nagyon előröl kezdeni. Szükséges a hely a lényegre, a mire e néhány közleményben fő súlyt kivánok fektetni. Túl vagyunk már azon, hogy bizonyítgassuk: „a földmives nép a nemzet gerincze“, „az ős forrás, melyből a nemzet táplálkozik és időnkint felfrissül“, „az a jó fejős tehén, a melyet mindig fejnek, de a legsová- nyabbul tartanak“. Egyszóval, hogy a kis embereknek, ennek a szegény földmives népnek ügyeivel végre vala- hára ebben az országban,is foglalkozni kell. Minden, hazája ügye iránt érdeklő ember — mert nem akarjuk igy mondani : „újság-olvasó ember“ — tudja, hogy ez irányban — hála Istennek — a mozgalom feltarthatlanul megindult. A mozgalom, a magyar társadalom e hadi megmozdulása, csak akkor leszeiv sikeres, ha az egyes vonalokon megfontolt, öntudatos vezérlet indítja, és jelöli meg a szerepet, melyet lelki- ismeretesen betölteni kell. Egy határozottan fontos vonal, értékes poziczio ebben a munkálatban, a mi megyénk — Szatmár- vármegye! A kik e sorokat olvassák, és a« kiknek ezek a közlemények szánva vannak, meggyőződésünk szerint nem kívánhatják, hogy ezen kijelentésünket részletesen indokoljuk. Abban a megyében, hol a magyar népnek olyan történeti múltja van, hol Rákóczy zászlói lobogtak, hol a történeti nevezetességű béke egy korszaknak mesgyét hasított: ott — a Kölcsey vármegyéjében — becsületbeli kérdés: vájjon ennek a magyar népnek, a nemzet gerinczének .érdekében — most a mi népünk megmentése, megtartása és lábra állítása ügyében — ugyan mi történik? Ne tessenek megdöbbenni e kérdés feltevésével! Ez előtt két esztendővel, mikor a mi megyénk földmives népének eszét elcsavarta az agrar szoczializmus maszlaga, mikor édes mindnyájan azt kérdeztük, hol fog ez végződni: akkor egy tekintélyes, különben jó szivü szatmármegyei földbirtokos elkeseredésében azt mondotta nekünk: — Adjatok annyi pálinkát nekik, t. i. — a parasztnak, hogy veszszen és pusztuljon ki közülünk t Édes jó Istbnem, hát mi leszen ebből a szegény népből — ilyen gondolkozás melletti Meg kell adni, hogy abban az időben történt ez a vigasztalatlan kijelentés, mikor népünket — itt e megyében is — kijátszották ellenünk. De egyet nem tagadhatunk! Ezek a mozgalmak ébresztettek bennünket is; felnyitották szemeinket és alkalmat adtak nekünk, hogy látva-lássuk. — íme megtanítottuk a népet olvasni és most olvasnak olyat, a mit olyanok imák, küldenek, a kik azt akarják, hogy — itt e hazában össze- kavarodjék minden. Nem tagadhatjuk, hogy mások tanítottak meg arra, hogy ezt a népet, ha megtanítottuk olvasni, akkor kellett volna mindjárt kezdetben olvasni valót, az az szellemi tápot is nyújtani a népnek! Meggyőződésünk és ezt adatokkal bizonyíthatjuk, hogy az agrar szoczializ- musnak sikereit két mozgató erő vezette. Egyik, hogy megtanítottuk a népet olvasni, a másik, hogy nem mi — a kik olvasni tanítottuk — adtunk a kezébe olvasni valót, de azok, kik a számolás mesterségét pompásan értik. Ezen alapokból kiindulva fogom megvilágositani azt a két kérdést. Mit nem tett a mi megyénk a föld népe érdekében. E’s másodszor, mit kell ezután tennie. Színház. A „Baba“ után színtársulatunk egy újabb sikeréről számolunk be, a szerdán szinrekerült „A granadai éji szállásiról, Kreutzer gyönyörű szép operájának előadásáról. A színtársulat elsőrendű művészi serege hónapok óta készült e mester-mű minél sikeresebb előadására s sajnálattal constatáljuk, hogy a megérdemelt anyagi sikerben nem részesült, hanem a két főszereplő Feledi Boriska s ÉrczkÖvy annál inkább buzgólkodtak a siker előmozdításán s ha anyagilag a darab el nem érte az óhajtott sikert, erkölcsileg annál fényesebb győzelmet arattak. Feledi Boriskát újból nem is kellene dicsérnünk, de a mit ez estén bemutatott, az újabb elismerésre indít bennünket s csak örvendeni tudunk újabb sikerén. Énekszámai mind igen sikerültek voltak. Azután Érczkövyt illeti a dicséret ki a vadász szerepében szerzett a közönségnek igaz gyönyörűséget. Ez alakítása méltán sorakozik ez idényben elért kiváló sikereihez. A darab minden egyes száma mind külön-külön gyöngyszem s csak sajnálni tudjuk, hogy közönségünk kellő pártfogásban nem részesítette ezt a minden tekintetben sikeres előadást. A többi szereplők nem feleltek meg teljesen a hozzáfűzött reményeknek, hanem a karmester azért a buzgó fáradságért, melylyel a zenei számokban gazdag operát betanította, méltán érdemel elismerést. Csütörtökön, a „Babát,“ Pénteken az „Aranykakas“-t ismételték félhelyárakkal s mind a két előadást szép számú közönség látogatta. Ez előadások minden különösebb akadály nélkül zajlottak le, hanem a szombati előadáshoz van egy néhány szavunk. Első sorban tiltakozunk ama merénylet ellen, melyet Kömley közönségünkkel szemben elkövetett, mert tudja meg mindenki, hogy Kömley ez estén jutalomjátékát tartotta s a helyett, hogy közönségünknek az idényen át személye iránt tunusitott jó indulatát lerótta volna egy a közönséget TÁRCZA. Gyerek-szerelem. Irta: Antal József. Elemér urfi már, harmadszor olvasta- Végig a phisicának a/, ingákról szóló fejezetéta nélkül, hogy egy kukkot is értett volna belőle. ; Most ’is csak annyit tudott, mint azelőtt, hogy az inga lóg, vagy leng á szerint, a mint álló helyzetben, vagy mozgásban' van. Dühösen csapja be a könyvet és haragosan kezdi pödörgetni óra alatt azt a pár szőrszálat, melyre egykor még a büszke Lenke is azt fogja mondani: —^ Félre bajusz csókot kapsz 1 De erre még az Elemér urfi becslése szerint is legalább két évig kell várnia. De ez csak kis Miska ahhoz a bajhoz képest, a mely ma délelőtt érte Elemér urfit a phisica órán. _____________1 Sz énásy, Hoffmann. ] és. társa Budapest, képviselet; J Furcsa ember is az a Horváth tanár ur, hogy az ingához épen Mariskát hozza föl példának. Még ha azt mondta volna, hogy Mariska nagyon hasonlít' az ingához, mert ő is ingatag, hát Isten neki megbocsátja, vagy esetleg érettségi után provo- káltatta volna érte, de ezt még holta után sem tudja megbocsátani neki, hogy ezt mondotta róla: — Elemér urfi kitűnő phisicus, mert mindennap buzgón kísérletezik az ingáról Mariskával, — mikor a kertben hintáztatja I Persze az egész osztály röhögött rajta, még az a szamár Birkás is, ki már a második éve nyomja a nyolczadikat. Szeretett volna hangosan tiltakozni és Mariskát megvédeni az ilyen orvtámo- dás ellen, de akkor eszébe jutott a Mariska vörös haja és ijesztően pisze orra és torkán akadt a tiltakozó szó. Ettől a pillanattól kezdve gyűlölte az ingát — és a vöröshaju pisze Mariskát. Alig várta, hogy vége legyen az órának és haza mehessen. Arra azonban még időt szakított magának, hogy a pufók képű Birkást egy krakéler pillantással' semmivé tegye. Az ebéd sem esett jól, az ingák meg éppen nem mentek a fejébe, mert min- deniknek a végén ott látja himbálózni ezt a vöröshaju, pisze... izét, mert most már arra sem érdemesíti, hogy a nevét kimondja. Még ha a tanár ur a nefelejts kék szemű 1 Katiczával említette volna együtt, azt még vállalná; igaz, hogy az még csak harmadik polgárista, de legalább szép és az orra rendesen áll. De ez a pisze, a kit csak udvariasságból hintáztatott naponkint a kertben, igazán nevetséges. __ ; — • ' 7~ Igaz, hogy neki is nefelejts kék szeme van és hogy a termete külömb a Katiczáénál, de a haja meg az orra... ? Nem is képes megmagyarázni, hogy eddig mért szerette, mikor most érzi, hogy gyűlöli. Jöjjön csak ma délután is ki, hogy meghintáztassa, majd megmutatja neki, hogy egy nyolczad gymnasistát nem lehet büntetlenül nevetségessé tenni. Végtelenül sajnálja, hogy azt a sok szerelmes verset, költészetének gyöngyeit arra vörös hajúra pazarolta, || és mellette a szép Katiczát észre sem vette. De ezután nem ir hozzá egy árva betűt sem, még a feladványait sem fogja kidolgozni. Ott van az a buta Birkás, épen összeillenek. A mint igy morfondírozik Elemér urfi újra feltűnik előtte a szép kis Katicza nefelejts kék szeme, és írni kezd hozzá egy szerelmes verset: Láttam nefélejtset nyílni bokor álján, — Bokor alján ez nem jó, a természetrajz szerint a nefelejts nem bokorban terem. Láttam nefélejtset nyílni patak partján, — Ez jó. Szép rózsát virulni szebb Katicza arczán, — Ez igazán nagyon szép fokozás „szép rózsa“ „szebb Katicza.“ Nefelejts a szemed, piros rózsa arczod, Boldog vagy Elemér, hogyha leszakasztod. — Ez igazán pompásan megy. Lám mennyivel könnyebb egy szép lányhoz verset Írni. Piros ajkaidon édes szinméz terem, — Bár még nem Ízleltem a csókját, de olyan szép leány csókja édesebb lehet, mint a másé. Mint méh a virágról, mézét hadd én szedem. —s Ez bár egy kissé értelmetlen, de oly szép hasonlat, hogy meghagyom igy. Azért van a poetica licentia. Csókolj meg Katiczám édes piczi száddal, No most valami nagy és csattanós befejezést hozzá és kész az első szerelmes vers Hozzá. Meg van: Szembe szállók akkor az egész világgal! Nagyszerű, pompás 1 Szeretném megmutatni annak a piszének, hadd pukkadoz- zon tőle. Tízszer is elolvassa, szavalja, mig végre szép gyöngybetükkel rózsaszín levélpapírra kezdi másolni. A betűk szépen sorakoznak egymás mellé, mikor egyszerre Elemér urfinak egy pár puha női kacsó befogja szemét. Mint a tetten ért bűnös begyömöszöli zsebébe költészetének ez újabb gyöngyét, és találgatni kezdi magába, hogy a pisze-e, vagy Katicza fogja. Végre is megragadja a két kis kacsót és szembe fordul a tettessel. — Ijedtében majd leesik az álla. A pisze, vöröshaju áll vele szemben. — Beszélne, de nem tud. Ezüst csengésű édes kaczagással in- gerkedik vele a gyűlölt pisze. — No maga szép legény Elemér, úgy megijed két női kéztol I Szégyelje magát 1 Elemér urfi csak áll és bámul, nem tudja, hogy kezdjen hozzá a gyűlölethez. A pisze annál hangosabban nevet, tapsolva tánczolja körül, mialatt folyton ezt csicsergi fülébe: Elemér, Elemér Bátorsága fillért sem éri Erre aztán fölcsattan Elemer urfia. — Kérem Mariska kisasszony én önnek többé nem vagyok Elemér, nevezzen ezután Békéssy urnaki És jövőre nagyon lekötelez, ha feladványait nem velem dolvászon és késztellérnemü üzletében Szatmár, Kazinczy-utcza, Walion Lajos ur házában, tavaszi gyapjú és selyemkelme újdonságok ismert nagy választékban megérkezett, kérem ennélfogva a n. é. közönség párfogását, vagyok kész szolgálattal Reszler János.
