Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-20 / 12. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE inében a Tiszavidéki kerületi dalos szövetség első ünnepségét Szatmáion fogja tartani. íme az első nagy lépés a magyar dal fejlesztése érdekében! A kezde­ményezés dicsősége kétségtelenül a de breczeni dalegyleté s megszilárdítá­sát első sorban a szatmári dalegylet fooja eszközölni. Minden oldalról tet­szés kisérte megalakulásunkat, most szabadabban lélegzve még nagyobb eredményt fog elérni a magyar dal. A tetszésnek és örömnek első nyilvá- nulását tapasztaltuk mi szatmáriak a ini szatmári táblabiróink keblében, különösen Unger Gusztáv volt szere­tett elnökünk részéről, ki állandó ér­deklődéssel és ügyszeretettel kiséri működésünket.. Jaskovics Ferencz, dalegyleti alelnök, I a Tiszavidéki kér. dalos szOvetség alelnöke. Hegedűs Sándor miniszter városunkban. Magas vendég tisztelte meg az elmúlt hét^n városunkat. Hegedűs Sándor keres­kedelemügyi miniszter érkezett hozzánk, ki abból az alkalomból, hogy az ev. ref. fő- gymnasium fentartótestülete közgyűlést tartott, azt mint fentartótestületi elnök vezette s e látogatással kapcsolatban vá­rosunkat is megszemlélte. Nagy és díszes közönség fogadta a pályaudvaron a magas vendéget, ki Vér- tessy Géza oszt. tanácsos és Hollán Sán­dor min. fogalmazó s a debreczeni m. á. ■ v. üzletvezetősége kíséretében i5‘^n az esti 9 órai gyorsvonattal érkezett. Harsogó éljenzés között szállott le a vonatról s az éljenzések lecsendesedése után a minisztert dr. Farkas Antal mint ref. főgymn. igaz­gatótanácsi elnök lelkes hangú beszéddel üdvözölte. Hegedűs miniszter hasonló me­legséggel válaszolt s örömének adott kife­jezést, hogy ez alkalommal e virágzó vá­rost meglátogathatta. Gróf. Hugonnay főis­pán a város törvényhatósága nevében üd­vözölte szintén lelkes hangon, s az erre adott válasz szintén a lehető legszivélye- sebb volt. A hosszú kocsisor azután a villany fénytől ragyogó Attilla-utczán a vároházán berendezett lakására hajtatott. Itt rövid pi- 'henő után megjelent a város által a Tár­saskör nagy termében rendezett lakomán, melyre 120-an voltak hivatalosak. Az első felköszöntöben Hugonnay főispán a minisz­tert éltette, ki erre aztán melegségtől át­hatott szép beszéddel válaszolt. Ezenkívül még egy köszöntő volt, Nagy László al­ispáné a vármegye nevében. A kedélyes lakoma éjfélután ért véget. Másnap dél­előtt 9 órától fél n-ig küldöttségek tiszte­legtek a miniszterelnöknél a következő sor­rendben : a) Meszlényi Gyula püspök és a káp­talan. b) Szatmárvármegye törvényhatósága. c) A róm. kath. egyház. d) A szatmári és nagybányai ev. ref. egyházmegyék, a szatmári és németi ev. ref. egyházak. e) A szatmári gör. kath. egyház. f) A németi gör. kath. egyház. Az izraelita hitközség. h) Dandárparancsnokság. i) Cs. és kir. közös hadsereg és m. kir. honvédség. j) Kir. törvényszék, járásbíróság és és ügyészség. k) Ügyvédi kamara. m) A róm. kath. főgyimnásium. n) Az ev. ref. főgyimnásium. o) Kir. tanfelügyelőség és az elemi iskolák, igazgatói. pl Kataszteri felmérési felügyelőség. q) Széchenyi társulat. r) Pénzintézetek. s) Vármegyei gazdasági egyesület. t) A kereskedelmi testület. ul Gőztéglagyár. v) Iparos ifjúsági kör. z) Szatmárnémeti szab. kir. város törvényhatósága. A miniszter szívesen fogadta vala­mennyi küldöttséget s volt több küldöttség, kiknek minden egyes tagjával külön kezet szorított s biztosította őket jóindulatáról. A küldöttségek fogadása után Meszlényi Gyula püspöknél, Domahidy Ferencz nyug. főispánnál és Hérmán Mihály polgármes­ternél tett látogatásokat, n órakor Farkas Antal igazgató tanácsos, gr. Hugonnay fő­ispán, dr. Hantz Jenő, Kölcsey Antal s Mátray Lajos fentartó testületi tagok kísé­retében megjelent a ref. főgyimnásimban, itt a gyimnásium tanári kara nevében Bor­sos Bennő igazgató üdvözölte s beszédé­ben mély köszönetét fejezte ki a minisz­ternek, hogy magas látogatásával az intéze­tett megtisztelte s visszapillantott azon fé­nyes mulatra, midőn oly kegyes pártfogók­kal büszkélkedhettek, minők a Bethlenek, Bánffyak, Wesselényiek s Rédeiek voltak, kiknek hathatós támogatása tette egyre virágzóbbá ez intézetet. Majd hódoló tisz­telettel emlékezik meg Hegedűs miniszter­ről, a jolenlegi pártfogóról, ki mint szintén a haza egyik legnagyobb s legkiválób büsz­kesége itteni megjelenése s szereplése örömmel tölti el a város közönségének keblét. A szép üdvözlő beszédre a minisz­ter örömét fejezte Iti, hogy az intézet fa­lai között megjelenhetett, buzdító szava­kat intézet a tanári karhoz majd az ifjú­ságot figyelmeztette a haza és egyház iránti kötelességre. A minisztert a fentartó egyesület tagjai, midőn az egyház tanács­termébe belépett, viharos éljenzéssel fogad­ták s a főispánon kívül ott láttuk Kovács Béla kir. tanfelügyelőt, Nagy László al­ispánt, Szentiványi Gyula s Luby Géza orszgy. képviselőket, a megye esperesét, megyénk előkelőségei közül többet s az egyházmegyei lelkészek tekintélyes számát. A miniszter lelkes üdvözlések kísére­tében nyitotta meg az ülést s midőn az elnöki szék elfoglalására felszólították, ko­rántsem habozott, sőt csak kötelességét óhajtá teljesíteni az által, hogy a felvállalt kötelességek teljesítésére példát adjon. Be­széde további füzérében is a munka telje­sítés kötelességére mutatott s midőn e sza­vakat mondotta: „Elvem, meggyőződésem, hitem és legjobb törekvésem szerint fogok kötelességemben eljárni,“ a tetszés legma­gasabb mértékben nyilvánult. Az elnöki megnyitón kívül az egyházkerületi közgyű­lésnek a tanügybizottság szervezésére vo­natkozó határozata, a gymnasium felügyelő nyugdijára vonatkozó határozat s a fentartó testületnek egy a főgymnasium belrendtar- tására vonatkozó határozat tárgyaltatott. A tárgysorozaton kívül Dr. Farkas Antal kérte a minisztert, hogy az államtól szerződésileg megajánlott 30 ezer frt se-, gélynek kölcsönképen való felvételét esz­közölje ki. Miután a miniszter közreműkö­dését megígérte, a gyűlést háromnegyed i órakor bezárta. Ezután megtekinté a gymnasium helyiségét s a jelen voltak • zajos éljenzése között a Társaskörben tiszteletére rende­zett diszebédre hajtatott s midőn itt a Rákóczy induló hangjai mellett a terembe bevonult, harsogó éljenzés hangzott föl a már egybe gyűlt meghívottak ajakán. Az első felköszön­tőt a miniszter mondta O felsége a király egészségére, melyet a jelen voltak állva hallgattak végig, s a honvédzenekar által előadott Hymnuszt is fölállva hallgatták. Azután Farkas Antal a ref. fögym. fentartó testületé nevében, dr. Chorin Ferencz a törvényhatóság, Nagy László a megyei törvényhatóság, Varga Lajos a szatmár- egyházmegye, Rácz István a Helybeli egy­ház, Ratkovszky a kir. főgym., Borsos Benő a ref. főgym. Antal Dániel a kereskedők, Kótai Lajos az iparosok nevében emelt szót s mindnyájan meleg közvetlenségből szár­mazott szép beszédben méltattál^ a minisz­ter érdemeit s halmozták el mindazon jó kívánságokkal, a melyet eddigi működése után teljes mértékben kiérdemelt. Galba Lajos beszéde után, ki Hegedűs Sándorné kegyelmes asszonyt éltette, Hegedűs mi­niszter emelkedett szólásra s humoros sza­vakban jelentette ki, hogy már 29 év óta van papucskormány alatt s e szatmári idŐ- zése az első eset, hogy neje és orvosa da­czára, kik az úttól gyönge egészségi álla­potára való hivatkozással visszatartáni igyekeztek, itt körünkben megjelent s ba Szatmárról visszaérkezik, biztosítani fogja őket, hogy itt teljesen meggyógyult. Elmondta azután^ mik azok a kitűzött feladatok, melyeket ő jelenlegi működése alatt fejleszteni igyekszik s nagy örömét lelte abban, hogy a mikor ő az i egyház ügyeiben óhajtott részt venni, meleg fogad­tatásban részesült a megye, város, törvény- hatóságok és egyletek részéről is, s a szi­ves fogadtatást megköszönve fejezte be mindvégig figyelemmel hallgatott pohárkö­szöntőjét. Végül dr. Hantz Jenő a miniszter kí­séretében megjelentekre s az azokhoz csat­lakozott jelenlevőkre ürité poharát, melyet sziutén nagy tetszéssel fogadtak. Az izle tes ebéd mindenkit kielégített. Az ebéd 5 órakor végződött, a mikor is a miniszter kocsiba szállva az állomáshoz hajtatott, hogy onnan kiindulva a Neuschlosz-féle gőzfürésztelepet, a gőzmalmot s az uj in- dóház helyiségeit megtekintse. A miniszter esti 7 órakor a rendes személyvonattal utazott el városunkból s midőn kocsijába szállott az égj begyültek hangos éljenzéssel kisérték s vettek búcsút tőle, kinek szatmári időzésére mindig a legszebb emlékekkel fogunk visszagon­dolni. Színház. Ama darabok közül, melyek a múlt hét folyamán színre kerültek, a „Babát“ emeljük ki leginkább, mely a megemlítésre érdemes. Elkésve ugyan jó későn került színre minálunk, így is azonban dicsérendő az igazgató buzgalma, hogy a haldokló saisonban is uj és újabb darabokkal kedves­kedik. E bájos operett valóban érdemes volt a bemutatásra s Audran az „Üdvöske“ hírneves szerzője itt sem tagadta meg ma­gát, bár meséje annyira érdektelen, hogy azt a gyönyörű kisérő zenét meg nem érdemelte. A bájos melódiák egészen lebi­lincselik lelkünket s a kellemes zenei szá­mok szintén édes gyönyört keltenek ben­nünk. Feledi Boriska újabb babérokat szer­zett a „Baba“ czimszerepében és sem éneke, sem játéka kívánni valót nem hagyott fönn, Kömleyné is mint Lancellot érdeklődésünket, figyelmünket mindvégig lekötötte, szerepét hasonlóképen ügyesen játszotta. Tábori, Fényesi is elismerést ér- di-melnek s valóban ha kifogásunk volna valami ellen, úgy azt csak a külső kiállítás­ban kereshetjük, mely szegényes s nem eléggé mozgalmas volt. Sajnos a darab nem eredményezte a kellő sikert, mivel bár a hét műsorán háromszor szerepelt, telt házat egyszer sem vonzott, minek oka kereshető a múlt hét mozgalmas napjaiban, midőn u szatmári közönség érdeklődése a társadalmi ünnepélyeken volt lekötve. — Latabárné jutalmául a „Gyimesi vadvirág“-ot választotta s a. közönség érdeklődése itt sem nyilatkozott meg, ismerőseitől azonban mégis kapott egy, más apróságot, sőt egy babérkoszorút is. A darab előadása nem volt sikerült, bár Érczkövy, Feledi, Morvái, Tábori személyében a szerepek jó kezekben voltak, az előadást a férfiak szerep nem tudás miatt sikerre nem vezethették. Márcz. 15-ikét a színház is megünnepelte s alkalmi hazafias darabul Petőfi ez. választotta, kö­zönség ez estéu sem volt, a mi u mozgal­mas képet egy csöppet sem élénkítette. — Vasárnap a „Szökött katonát“ adtak, e Feledi Boriska és Fényesi buzgólkodtak az est sikerén. Szerepeiket sem Érczkövy sem Morvái nem tudták s ennek tudjuk be az­tán a súgó túlbuzgó működését, mely a közönséget mindvégig boszantotta. Feledi Boriska kedves énekét s 'játékát élénk érdeklődés kisérte » a közönség t,öbb Ízben megismételtette | pompás magyar dalokat. Közönség a földszinten nem volt nagy számmal, a karzat azonban zsuíf'olásig telve volt közönséggel. Apróságok. — Váljon lesz-e valami haszon a mi­niszteri látogatásból ? — Én azt hiszem, hogy lesz. — S miből gondolod? — Tisztán csak abból, mert ez volt az első miniszter, a ki semmit sem Ígért. * — Mi tetszett neked legjobban a mi­niszter beszédéből? — kérdem egy ismert papucshőstől. — Az igazat megválva az, hogy neki is a felesége parancsol. — De hiszen azt csak tréfásan mondta. — Barátom, az ilyet nem is szokta az ember komolyan mondani, mert úgyis el­hiszik. . - * — Hallod-e — súgja a banketten az egyik szomszédom — hogy a miniszter ezer vezérczikket irt, mikor mint újságíró dolgozott. — Könnyű volt neki — súgom én vissza — fővárosi lapba irni. Próbálta volna meg csak tizet irni Szatmáron, tu­dom hogy elment volna a kedve az újság­írástól. * Az elmúlt hét a bankettek, névnapok és másnemű kedélyes összejövetelek hete volt. Tanúja voltam tegnap délután, mikor egy úri embert a barátja vacsorára invitált. — Eredj dolgodra mig szépen vagy — szólt indulatosan — mert Sándor, Ede, Józsefre mondom, hogy nem jól jársz. Legalább egy hét kell, mig a másikat ki­pihenem. * Hazajöttek a zarándokok Rómából. Találkozom az én Lipi barátommal s kér­dem tőle, mi jót hoztak magukkál. _ Már hogy mi lesz az eredmény — vála szolt kérdésemre — nem tudom, de az bizonyos, hogy a szent Péter templo­mában magyarul énekeltünk. Ezt még Rampolla sem fogja visszacsinálni. — Hát a tengeri vihar milyen volt? — Barátom, nem jó arról még be­szélni sem Az sem volt becsületes ember, a ki először a tengerre ment. Valamint- hogy én sem lennék az, ha még egyszer engeri hajóra ülnék. Demeter. HÍREINK. — Lapunk jelen számához, egy fél i/v melléklet van csatolva. — Buosu- bankett. Szatmár város társadalma impozáns módon adott kifejezést Habrovszky József nyugalomba vonuló dán- dárparancsnok iránti tiszteletének és szere­tőiének. A helyőrség tisztikarával együtt mintegy 90-en vettek részt a múlt. vasárnap a „Koronában“ rendezett közebéden, arniko- is az ünnepelt dandarparancänoknak O fel­ségére, a királyra mondott lelkes beszéde után Pap Géza főjegyző, Ludmann ezredes, Uray Géza, Osváth Elemér, Dr. Fechtel, Papp Lajos, Dr. Steinberger kanonok, Dr. Farkas Antal, Kelemen Samu, Rácz István és még többen szólaltak fel, mindnyájan hízelgéstől ment őszinte szeretettél emelve ki a búcsúzó érdemes férfiú katonai és pol­gári erényeit, melyek Szatmár város polgá­rainak szivében kitörölhetlenül bevésték az ő nemes alakját. Az ünnepelt meghatva mondott köszönetét a tisztelet és rokonezenv őszinte megnyilatkozásaiért és kijelenté, hogy még a nyugalom napjaiban is folytatni fogja azt a tevékenységet, melylyel az emberek között a békesség és szeretet szellemét ápolta mindenkor. — Kinevezés. A m. kir. földművelés­ügyi miniszter Orosz Antal m. kir. erdészt, városunk fiát bustyaházi állomásának meg­tartása mellett m. kir. főerdészszé nevezte ki. Gratulálunk! — Áthelyezés. A helybeli felmérési felügyelőség tisztikarában változás áltott be, a mennyiben Zsoltár János Pécsre, Bodonyi Aurél Szegedre s Lidjamim János Zágrábba helyeztettek át. — Jutalomjáték. Kömley Gyula, színtársulatunk kedvelt komikusa szomba­ton veszi jutalomjátékát Feld Mátyás mu­lattató bohózatában a Gyurkovics Áronban. A jutalmazandó megérdemli, hogy a közön­ség minél nagyobb számba jelenjen meg ez estén a sziuházban, ki itt működése alatt, közönségünknek sok jó estét szerzett. — Márczius 15-iki ünnepélyek. Városunk polgársága hagyományos lelkese­déssel s méltó fénynyel ülte meg a- nagy s jelentőségteljes nap emlékét. Nemzetiszm lobogók lengedezték minden házon, mely az ünnepély külső diszét nagyban emelte. A reggeli órákban a templomokban isten­tiszteletet tartottak, melyeken öreg-honvédein- ken kívül nagy számú ünneplő közönség mondott buzgó imát a magyarok Istenéhez. A nagy nap .emlékére rendezett ünnepélyek lefolyását a következőkben adjuk: A ref. főgym. ifjúságának délelőtt rendezett ün­nepélye nyitotta meg az ünnepségek sorét, s a főgymn. helyiségében nagyszámú közön­ség jelent meg, hogy az ifjúság lelkesedé­sének tanúja lehessen. Az ifjúsági énekkar szép éneke után Szurka Lajos VIII. o. t. méltatta a nagy nap jelentőségét. Ezután az ifjúsági zenekar adott elő hazafias! darabo­kat. Rudik József VIII. o. t. Márcz. 15. c/. alkalmi ódát szuvalta cl s a szép szavalat az ünnepély sikeréhez nagyban hozzá­járult. Az ifjúsági énnekkur, majd a zene­kar játéka után az ünnepség a Hymtmsz éneklésével ért véeet. — A Kölcsey-kör ünneplése. A színházi ünnepélyt ez évben is a Kölcsey- kör rendezte, melynek minden pontja gyújtó hatást keltett a színházt szorongásig meg­töltött hazafias közönség lelkében. A. dal­egyesület a „Sóhajtás“ eléneklésével vezette be az ünnepélyt s úgy annak preciz előadásá­val, mint a „Honfidal“ eléneklésével zajos tapsokra ragadta a- közönséget. Litteczky Margit k. a. Fejes Istvánnak a „Magyar nőkhöz“ ez. költeményét vonzóan e nemes hévvel szavalta el. Az ünnepi szónoklatra ez alkuloinmul Bagothay Sámuel ref. főgym. tanár kéretett föl, kinek szép emlékbeszéd- jét szintén sűrű tapsokkal fogadta a közön­ség. Szegedi Zehn a a „Ne sírj, ne sirj Kossuth Lajos“ kezdetű dalt énekelte szin­Folytatás a mellékleten. KUK JÓZSEF szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva.

Next

/
Thumbnails
Contents