Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-20 / 12. szám

Tizenhetedik évfolyam. I2*ik szám. Szatmár, 1900. márczius 20. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Tiszavidéki kerületi dalos szövetség. Messzeható eszme nyert testet a f. hó 18-án Debreczenben tartott ke­rületi dalos szövetség alakuló közgyű­lésén. Tizenegy esztendei fáradságos küzdelem után, a központból kiinduló féltékenységből eredő ellenállás daczára is, a mai viszonyoknak komoly és higgadt megfontolása után bizalom­mal eltelve gyűlt össze a Tiszavidék — 12 «agy megye — d'alegyesülete- inek képviselő testületé azon czélból, hogy a magyar dal felvirágoztatására eddiginél biztosabb talajt készítsen elő. A debreczeni dalegylet kezdemé­nyezésére és meghivására 25 dalegye­sület vett részt a gyűlésen, nevezete­sen : Békés-Csaba, Hajdú-Hadház, Hajdu-Nánás, Hajdu-Szoboszló, Kun­hegyes, Mármaros-Sziget (kettő), Nagy­bánya, Nagy-Bocskó, Nagy-Károly, Nagy-Szalonta, Nagy-Kálló, Nyíregy­háza (kettő), S.-A.-Ujhely, Szatmár- Németi, Turkeve, Uj-Fehértó, Zilah, Debreczenből 6 egylet. — Az elöérte- kezleten, melyet az Angol-királynő szálloda külön nagy termében Len- gj’el Imre korelnöksége alatt tartot­tunk, elfogadtuk a dalos szövetség alapszabály tervezetét a tárgyalás alapjául, megvitattuk minden egyes pontjait, nyilt kérdéssé tettük a szö­1 vétség elnevezését s bezártuk egy igen kellemes t írsasvacsorával, melyet a debreczeni társegylet igen számos tagja szives jelenlétével és barátságos társalgásával fűszerezett. — Másnap a kereskedelmi. akadémia gyönyörű dísztermében folyt le a közgyűlés. Len­gyel Imre koreluök megnyitó beszédé­ben visszapillantást vetett a kerületi dalos szövetség eszméjének inegpendi- tésére, az orsz. dalszövetség választ­mányának, és a bpesti dalegyleteknek féltékenykedö maguktartására, külö­nösen arra a körülményre, melysze- rint a központi kormányzat még azt is makacsul ellenezte, hogy a kér. szövetségek az országos dalárszővetség kebelében létesittessenek; majd me­leg szavakkal üdvözölte a jelenlevő Angyal Ármánd győri dalegyleti el­nököt, zeneszerzőt, ki a Dunántúli szövetség eszméjének volt megpendi- töje és végrehajtója. Miután a megjelent képviselők — számszerint 25-en — átadták meg­bízó leveleiket, egyhangú lelkesedés­sel és szívből áradó örömmel kijelen­tették, hogy kerületi szövetséget al­kotnak Tiszavidék elnevezéssel, (ha­bár 2 megye nem éppen a Tisza mel­lett terül el.) A megalakult szövetség újból tárgyalta az alapszabály-terve­zetet, azt kevés változtatással elfo­gadta, kijelentette továbbá, hogy az egyesületek továbbra is megmaradhat­nak az orsz. dalárszővetség kebelében, végre megejtette a választásokat. A szövetség állandó központja Debreczen. Tisztviselői 3 évi tartamra választat­tak. Elnöknek a közgyűlés kitörő lel­kesedéssel a szövetség eszméjének első harczosát, atyját: Lengyel Imrét, a debreczeni dalegylet diszel- nökét választotta. Alel nőitek lettek ugyancsak egyhangúlag ; M á r k Endre a debreczeni dalegylet elnöke és Jas- k Qjv i c I Ferencz, a szatmári dalegy- let^alelnöke. Titkár: Krasznay Fe- rettcz debreczeni titkár. Karnag)ok: Mácsay Sándor Debreczenből és M é- der Mihály Szatmárról. — Nagy örömet és kellemes meglepetést oko­zott a titkárnak ama bejelentése, hogy egy magát megnevezni nem akaró da 1- ügfbarát 200 koronás alapítványt tett le a mai napon egy magyar müdalra, melyre a szövetség pályázatot fog leg­közelebb hirdetni. í| Ezután Jaskovics Ferencz alel­nöki következő szavakkal üdvözölte a megalakult kér. szövetséget. Igen tisztelt közgyűlés! A szatmárnémeti]’ dalegyeaület nevé­ben szivem mélyéből üdvözlöm a Tiszavi­déki kerületi dalos szövetséget. Szívből üd­vözölöm első sorban a debreczeni testvér­egyletet. elnökségét s igazgató választmá­nyát azért a szép munkáért, melylyel a magyar dalt szivhez szólóan a szivekbe vésni törekedtek, s azért a kitartó küzde­lemért, melylyel a központi kormányzatnak Úgyis bomladozni kezdő alapját megingatva a magyar dalt egészséges talajra helyezték, s erős támaszfalukkul látták el. Minthogy a dal szívből jő és szivln-z szól, a debreczeni dalegylet sziveinket hódította meg, s mi ezért elismeréssel és hálával tartozunk ueki. Ez elismerést nyújtja első sorban a közi'e'li szomszédság és a régi barátság révén a szatmári dalegyesület. Tisztelt Közgyűlés! A szatmárnémetii dalegyesület, mely 25 éven át, buzgósúggal szolgálta a magyar dal és kultúra szent ügyét, a f. év junius végén fogja megün­nepelni negyedszázados fényes múltját. E hosszú idő alatt Szutuiár város lelkes kö­zönsége mindenkor élénk figyelemmel, tá­mogatással és pártolással kisérte működé­sét, bizalmat és kedvet gerjesztett életében, részt vett győzelmeiben, s hitt jövőjében. Szatmárnémeti szab. kir. város lelkes kö­zönségének nevében dalegyeeületünk meg­bízásából van szerencsém ezennel tisztelet­tel és szeretettel meghívni a szövetséget a annak minden eddig belépett és még be­lépendő társegyletét 25 éves jubileumunkra. Városunk és közönségünk ismeretes magyar vendégszeretetével fogja megköszönni a szi­ves résztvevőst és a fáradságot | a magyar dal dicsősége lesz érte a hála. Folytonos éljenzés' és taps kísérte az alelnök szavait, a közgyűlés a leg­nagyobb örömmel fogadta el a meg­hívást, s Lengyel Imre elnök indítvá­nyára köszönetét mondott Szatmár vá­ros közönségének és a dalegyesület­nek a meghívásért, a melynek értei­TÁRCZA. A gör. szert, kath. magyarok római zarándoklata. Az utazás kellemessége ott kezdődik, mikor hazatérve a hozott meghűlés, és fáradalmak kipihenése után kezdjük lélek­ben újra átélni a látottakat, természetesen minden izgalom, fáradozás nélkül és a kellemetlen részletek teljes kihagyásával. A gör. szert. kath. magyarok római zarándok útjáról a napokban visszatérve reám is most kezdődik csak az élvezés állapota, ámbár az erős meghűlés, mely folyton érezteti utóhatását, még most sem engedi meg a kellemetlen részletek teljes agyonhallgatását. Itália kék ege alá, az örökös tavasz hazájába indulván, miután t már itthonn is megpróbáltuk néha néha a téli kabát ott­hon felejtését, természetesen nyárhoz készültünk, hogy könnyebb legyen az utazás, és ne kelljen vesződni a sok csomaggal. Zágrábon túl a tavasziasan öltözkö­dött zarándokcsoport teljesen téli tájképet kapott. A Karsztok hóval borított mere­dek ormai a legpompásabb téli évad be­nyomását keltették. A kényelmes magyar vasúti kocsik jól fütött szakaszaiból szét­tekintve még gyönyörködni is tudtunk, mert feltétlenül biztosra vettük, hogy le­ereszkedve a Karsztok déli oldalára ott lesz a bájos tavasz. És kérem, Fiume ut- czáin ott volt a bóra, sivitva, fütyölve, megdermesztve a tagokat és néptelenné téve az egész város leglátogatottabb utczáit is. A Fiume-Ancona között járó Villám nevű személyszállító gőzös másnap fázó, Szénásy, Hoffmann 1 és társa Budapest, képviselet: J a hidegben deprimált kedélyhangulatu vendégeket látott szorongani termeiben és fedélzetén. A Bora nem szűnt korbácsolni a tengert, mi nem szűntünk fázni, rettegni. A Cherzo-szigeténél tartott pár órai pi­henő a csendes, teljesen viharmentes ki­kötőben egész üditőleg hatott mindnyá­junkra és a Bora irányával együtt haladva rövidesen néki vágtunk a sik tengernek. Könnyű azt kérem itthonn hangoztatni: Tengerre magyar 1 De a mi társaságunk soha édesebben nem köszöntött még fel­jövő napot, mint az anconai világító toronynak a tenger habjaiból felcsillámló fényét, mely jelentette, hogy ime rövid egv óra muiva már biztos révpartra ju' unk. Anconába tünetien vasúti kocsik vártak reánk és havas lepellel borított kopár, sok helyen minden tenyészetet nélkülöző hegyszirtek között röpültünk Róma felé. Egész Trevi-ig kisértek a ha­vas hegyek, Róma táján már nem volt hó, de hideg ott is volt. Bevonulásunk alkalmával permetezett az eső, de aztán ottlétünk alatt szép tiszta idő volt állandóan. Zarándoklatunk kétharmada a kis­gazdák osztályából, falusi jólelkü magyar emberekből állott. Tartottunk tőlle, hogy azok ott mit sem fognak látni, mert magyarul értő vezetőt ott kellő számban kapni nem le­hetett. De épp ellenkezőleg történt. Népünk könnyen tájékozódott. A nap teljes tartalmát kihasználva, a bazili­kák együttes meglátogatása után felmaradt időt oly jól kihasználták, hogy alig maradt nevezetesebb hely vagy muzeum, melyet föl ne kerestek volna. Bár merre jártunk, a város minden részében, sőt a katakombák felé vezető utakon is csapatostól találtunk magyaro­kat, kik bérkocsin, sőt néha gyalogszerrel is keresték fel a látnivalókat. Hogy a Bazilikák együttes, testületi­leg történő meglátogatása lehetővé váljék, a vezetőség százötven bérkocsit bocsátott rendelkezésünkre. A bérkocsisok kalapjá­hoz illesztett fejér vagy másnap zöld- szinü papíron levő: „Peregrinage Unghe- rese“ felírással adtuk tudtul az utczai kö­zönségnek, kik vagyunk, felvonulásaink egész feltűnést keltettek. Az olasz szereti a magyart, természettől kiváncsi, pajkos. Sokhelyütt a közönség sorfala között vonultunk el a keskeny, zig-zug utczákon, kik nem késtek teljes élénkséggel meg­jegyzéseket tenni reánk, megszólítani, irt­ott üdvözölni egyeseket. A hívek a bazilikákat a legnagyobb devbtioval látogatták meg. A roppant terjedelmű, bazilikák hatalmas boltivei alatt oly. . édes volt magyarul imád­kozni. A hivő nép együttes magyar éneke oly megkapó áhítattal csendült meg, hogy az ott időzök nem győzték dicsérni dallamaink kellemes összetételét, és midőn a Sz. Pét, r-iemplomban az oltári szent­ség kápolnája előtt végeztük ajtatosságun- kat a zsolozsmáikat végző hermelin-prémes kanonokok közöl is többen figyelték meg zarándoklatunkat. Egyszóval az egész Róma tudta ott­létünket, megfigyelte lépteinket. Pénteken márcz. g-ikén délelőtt ii és fél órakor foga­dott bennünket O Szentsége. Nem kétlem, hogy a jóságos szentatyát minden nemzet­beli hivő lelkesedéssel üdvözli, de a mi Él­jen 1 kiáltásunk hiszem, hogy a Vatikán termeinek is feltűnt. Az az utánozhatatlan és épp azért természetes jóság, szeretet, mely O Szentsége arczárói, egész valójáról, de legkivált szemeiből tündöklött, tudom, hogy e fogadtatást örökké emlékezetessé teszi mindnyájunk előtt. A pápai udvarból állandóan két házi praelatus étkezett velünk. A zarándoklat bucsukegyelmeit biztositó pápai okmány magyar szöveggel kiállítva a következő: A m i Urunk, XIII. Leo pápa Ö Szent- I sége teljes búcsút enged a halál­veszély esetére az egyház szo­kott módja szerint aszent évben Rómába zarándokolt N. N., vala­mint rokonai és sógorai részére a harmadik izig bezárólag. Ró­mában a Vatikánban 1900. már­czius 9. Az utolsó együttes vacsorán zarán­doklatunk világi vezetője Szabó Jenő a fő­rendiház tagja lelkes,, tósztban éltette O Szentségét, majd O Felségét a magyar apostoli királyt. A két ezer étkezőt befo­gadó teremben az egész zarándokcsoport állva énekelte el | himnuszt és szózatot. A pápai udvar nevében a fdköízön- tőre nyomban válaszolt latin nyelven Un garini praelatus. Neve után ő maga is ma­gyarnak vallotta magát, annál szívesebben tolmácsota O Szentsége köszönetét a fiúi hódolat és ragaszkodásért, biztosította a zarándoklatot ö Szentsége kiváló jóaka­ratáról. Visszafelé a hóból alig találtunk vala­mit, a tenger csendes sima tükrén min­den ingás nélkül siklott tova a Villám. Fi- umében, Voloska, Abbázia, Tersatóban ott találtuk a tavaszt. Egyszóval, a mit szenvedtünk menet, úgy üdültünk jövet. E zarándoklat vitte 0 Szentsége elé a mi emlékiratunkat, melyben, a magyar liturgia authorizálását kérjük. O Szentsége azt az egész zarándoklat szemeláttára ke gyesen fogadta. Adja az Ég, a magyarok kegyelmes és hatalmas Istene, hogy az arra jövendő válasz útja legyen oly szép Magyarország felé, mint a minő volt a mi­énk. Üde tavasz, viharmentes tenger, ra­gyogó napfény kisérje main és itthon ad­jon nekünk békét, termékenyitő nyarat, áldásthozó, fejlődő hitéletet. Úgy legyen. Vászon és készfeílérnemö Üzletében Szatmár, Kazinczy-uteza, wállón Lajos ur házában, tavaszi gyapjú és selyemkelnie új­donságok ismert nagy választékban megérkezett, kérem ennélfogva a n. é. közönség párfogását, vagyok kész szolgálattal Reszler János. Melles Emil.

Next

/
Thumbnails
Contents