Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-20 / 12. szám
Tizenhetedik évfolyam. I2*ik szám. Szatmár, 1900. márczius 20. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Tiszavidéki kerületi dalos szövetség. Messzeható eszme nyert testet a f. hó 18-án Debreczenben tartott kerületi dalos szövetség alakuló közgyűlésén. Tizenegy esztendei fáradságos küzdelem után, a központból kiinduló féltékenységből eredő ellenállás daczára is, a mai viszonyoknak komoly és higgadt megfontolása után bizalommal eltelve gyűlt össze a Tiszavidék — 12 «agy megye — d'alegyesülete- inek képviselő testületé azon czélból, hogy a magyar dal felvirágoztatására eddiginél biztosabb talajt készítsen elő. A debreczeni dalegylet kezdeményezésére és meghivására 25 dalegyesület vett részt a gyűlésen, nevezetesen : Békés-Csaba, Hajdú-Hadház, Hajdu-Nánás, Hajdu-Szoboszló, Kunhegyes, Mármaros-Sziget (kettő), Nagybánya, Nagy-Bocskó, Nagy-Károly, Nagy-Szalonta, Nagy-Kálló, Nyíregyháza (kettő), S.-A.-Ujhely, Szatmár- Németi, Turkeve, Uj-Fehértó, Zilah, Debreczenből 6 egylet. — Az elöérte- kezleten, melyet az Angol-királynő szálloda külön nagy termében Len- gj’el Imre korelnöksége alatt tartottunk, elfogadtuk a dalos szövetség alapszabály tervezetét a tárgyalás alapjául, megvitattuk minden egyes pontjait, nyilt kérdéssé tettük a szö1 vétség elnevezését s bezártuk egy igen kellemes t írsasvacsorával, melyet a debreczeni társegylet igen számos tagja szives jelenlétével és barátságos társalgásával fűszerezett. — Másnap a kereskedelmi. akadémia gyönyörű dísztermében folyt le a közgyűlés. Lengyel Imre koreluök megnyitó beszédében visszapillantást vetett a kerületi dalos szövetség eszméjének inegpendi- tésére, az orsz. dalszövetség választmányának, és a bpesti dalegyleteknek féltékenykedö maguktartására, különösen arra a körülményre, melysze- rint a központi kormányzat még azt is makacsul ellenezte, hogy a kér. szövetségek az országos dalárszővetség kebelében létesittessenek; majd meleg szavakkal üdvözölte a jelenlevő Angyal Ármánd győri dalegyleti elnököt, zeneszerzőt, ki a Dunántúli szövetség eszméjének volt megpendi- töje és végrehajtója. Miután a megjelent képviselők — számszerint 25-en — átadták megbízó leveleiket, egyhangú lelkesedéssel és szívből áradó örömmel kijelentették, hogy kerületi szövetséget alkotnak Tiszavidék elnevezéssel, (habár 2 megye nem éppen a Tisza mellett terül el.) A megalakult szövetség újból tárgyalta az alapszabály-tervezetet, azt kevés változtatással elfogadta, kijelentette továbbá, hogy az egyesületek továbbra is megmaradhatnak az orsz. dalárszővetség kebelében, végre megejtette a választásokat. A szövetség állandó központja Debreczen. Tisztviselői 3 évi tartamra választattak. Elnöknek a közgyűlés kitörő lelkesedéssel a szövetség eszméjének első harczosát, atyját: Lengyel Imrét, a debreczeni dalegylet diszel- nökét választotta. Alel nőitek lettek ugyancsak egyhangúlag ; M á r k Endre a debreczeni dalegylet elnöke és Jas- k Qjv i c I Ferencz, a szatmári dalegy- let^alelnöke. Titkár: Krasznay Fe- rettcz debreczeni titkár. Karnag)ok: Mácsay Sándor Debreczenből és M é- der Mihály Szatmárról. — Nagy örömet és kellemes meglepetést okozott a titkárnak ama bejelentése, hogy egy magát megnevezni nem akaró da 1- ügfbarát 200 koronás alapítványt tett le a mai napon egy magyar müdalra, melyre a szövetség pályázatot fog legközelebb hirdetni. í| Ezután Jaskovics Ferencz alelnöki következő szavakkal üdvözölte a megalakult kér. szövetséget. Igen tisztelt közgyűlés! A szatmárnémeti]’ dalegyeaület nevében szivem mélyéből üdvözlöm a Tiszavidéki kerületi dalos szövetséget. Szívből üdvözölöm első sorban a debreczeni testvéregyletet. elnökségét s igazgató választmányát azért a szép munkáért, melylyel a magyar dalt szivhez szólóan a szivekbe vésni törekedtek, s azért a kitartó küzdelemért, melylyel a központi kormányzatnak Úgyis bomladozni kezdő alapját megingatva a magyar dalt egészséges talajra helyezték, s erős támaszfalukkul látták el. Minthogy a dal szívből jő és szivln-z szól, a debreczeni dalegylet sziveinket hódította meg, s mi ezért elismeréssel és hálával tartozunk ueki. Ez elismerést nyújtja első sorban a közi'e'li szomszédság és a régi barátság révén a szatmári dalegyesület. Tisztelt Közgyűlés! A szatmárnémetii dalegyesület, mely 25 éven át, buzgósúggal szolgálta a magyar dal és kultúra szent ügyét, a f. év junius végén fogja megünnepelni negyedszázados fényes múltját. E hosszú idő alatt Szutuiár város lelkes közönsége mindenkor élénk figyelemmel, támogatással és pártolással kisérte működését, bizalmat és kedvet gerjesztett életében, részt vett győzelmeiben, s hitt jövőjében. Szatmárnémeti szab. kir. város lelkes közönségének nevében dalegyeeületünk megbízásából van szerencsém ezennel tisztelettel és szeretettel meghívni a szövetséget a annak minden eddig belépett és még belépendő társegyletét 25 éves jubileumunkra. Városunk és közönségünk ismeretes magyar vendégszeretetével fogja megköszönni a szives résztvevőst és a fáradságot | a magyar dal dicsősége lesz érte a hála. Folytonos éljenzés' és taps kísérte az alelnök szavait, a közgyűlés a legnagyobb örömmel fogadta el a meghívást, s Lengyel Imre elnök indítványára köszönetét mondott Szatmár város közönségének és a dalegyesületnek a meghívásért, a melynek érteiTÁRCZA. A gör. szert, kath. magyarok római zarándoklata. Az utazás kellemessége ott kezdődik, mikor hazatérve a hozott meghűlés, és fáradalmak kipihenése után kezdjük lélekben újra átélni a látottakat, természetesen minden izgalom, fáradozás nélkül és a kellemetlen részletek teljes kihagyásával. A gör. szert. kath. magyarok római zarándok útjáról a napokban visszatérve reám is most kezdődik csak az élvezés állapota, ámbár az erős meghűlés, mely folyton érezteti utóhatását, még most sem engedi meg a kellemetlen részletek teljes agyonhallgatását. Itália kék ege alá, az örökös tavasz hazájába indulván, miután t már itthonn is megpróbáltuk néha néha a téli kabát otthon felejtését, természetesen nyárhoz készültünk, hogy könnyebb legyen az utazás, és ne kelljen vesződni a sok csomaggal. Zágrábon túl a tavasziasan öltözködött zarándokcsoport teljesen téli tájképet kapott. A Karsztok hóval borított meredek ormai a legpompásabb téli évad benyomását keltették. A kényelmes magyar vasúti kocsik jól fütött szakaszaiból széttekintve még gyönyörködni is tudtunk, mert feltétlenül biztosra vettük, hogy leereszkedve a Karsztok déli oldalára ott lesz a bájos tavasz. És kérem, Fiume ut- czáin ott volt a bóra, sivitva, fütyölve, megdermesztve a tagokat és néptelenné téve az egész város leglátogatottabb utczáit is. A Fiume-Ancona között járó Villám nevű személyszállító gőzös másnap fázó, Szénásy, Hoffmann 1 és társa Budapest, képviselet: J a hidegben deprimált kedélyhangulatu vendégeket látott szorongani termeiben és fedélzetén. A Bora nem szűnt korbácsolni a tengert, mi nem szűntünk fázni, rettegni. A Cherzo-szigeténél tartott pár órai pihenő a csendes, teljesen viharmentes kikötőben egész üditőleg hatott mindnyájunkra és a Bora irányával együtt haladva rövidesen néki vágtunk a sik tengernek. Könnyű azt kérem itthonn hangoztatni: Tengerre magyar 1 De a mi társaságunk soha édesebben nem köszöntött még feljövő napot, mint az anconai világító toronynak a tenger habjaiból felcsillámló fényét, mely jelentette, hogy ime rövid egv óra muiva már biztos révpartra ju' unk. Anconába tünetien vasúti kocsik vártak reánk és havas lepellel borított kopár, sok helyen minden tenyészetet nélkülöző hegyszirtek között röpültünk Róma felé. Egész Trevi-ig kisértek a havas hegyek, Róma táján már nem volt hó, de hideg ott is volt. Bevonulásunk alkalmával permetezett az eső, de aztán ottlétünk alatt szép tiszta idő volt állandóan. Zarándoklatunk kétharmada a kisgazdák osztályából, falusi jólelkü magyar emberekből állott. Tartottunk tőlle, hogy azok ott mit sem fognak látni, mert magyarul értő vezetőt ott kellő számban kapni nem lehetett. De épp ellenkezőleg történt. Népünk könnyen tájékozódott. A nap teljes tartalmát kihasználva, a bazilikák együttes meglátogatása után felmaradt időt oly jól kihasználták, hogy alig maradt nevezetesebb hely vagy muzeum, melyet föl ne kerestek volna. Bár merre jártunk, a város minden részében, sőt a katakombák felé vezető utakon is csapatostól találtunk magyarokat, kik bérkocsin, sőt néha gyalogszerrel is keresték fel a látnivalókat. Hogy a Bazilikák együttes, testületileg történő meglátogatása lehetővé váljék, a vezetőség százötven bérkocsit bocsátott rendelkezésünkre. A bérkocsisok kalapjához illesztett fejér vagy másnap zöld- szinü papíron levő: „Peregrinage Unghe- rese“ felírással adtuk tudtul az utczai közönségnek, kik vagyunk, felvonulásaink egész feltűnést keltettek. Az olasz szereti a magyart, természettől kiváncsi, pajkos. Sokhelyütt a közönség sorfala között vonultunk el a keskeny, zig-zug utczákon, kik nem késtek teljes élénkséggel megjegyzéseket tenni reánk, megszólítani, irtott üdvözölni egyeseket. A hívek a bazilikákat a legnagyobb devbtioval látogatták meg. A roppant terjedelmű, bazilikák hatalmas boltivei alatt oly. . édes volt magyarul imádkozni. A hivő nép együttes magyar éneke oly megkapó áhítattal csendült meg, hogy az ott időzök nem győzték dicsérni dallamaink kellemes összetételét, és midőn a Sz. Pét, r-iemplomban az oltári szentség kápolnája előtt végeztük ajtatosságun- kat a zsolozsmáikat végző hermelin-prémes kanonokok közöl is többen figyelték meg zarándoklatunkat. Egyszóval az egész Róma tudta ottlétünket, megfigyelte lépteinket. Pénteken márcz. g-ikén délelőtt ii és fél órakor fogadott bennünket O Szentsége. Nem kétlem, hogy a jóságos szentatyát minden nemzetbeli hivő lelkesedéssel üdvözli, de a mi Éljen 1 kiáltásunk hiszem, hogy a Vatikán termeinek is feltűnt. Az az utánozhatatlan és épp azért természetes jóság, szeretet, mely O Szentsége arczárói, egész valójáról, de legkivált szemeiből tündöklött, tudom, hogy e fogadtatást örökké emlékezetessé teszi mindnyájunk előtt. A pápai udvarból állandóan két házi praelatus étkezett velünk. A zarándoklat bucsukegyelmeit biztositó pápai okmány magyar szöveggel kiállítva a következő: A m i Urunk, XIII. Leo pápa Ö Szent- I sége teljes búcsút enged a halálveszély esetére az egyház szokott módja szerint aszent évben Rómába zarándokolt N. N., valamint rokonai és sógorai részére a harmadik izig bezárólag. Rómában a Vatikánban 1900. márczius 9. Az utolsó együttes vacsorán zarándoklatunk világi vezetője Szabó Jenő a főrendiház tagja lelkes,, tósztban éltette O Szentségét, majd O Felségét a magyar apostoli királyt. A két ezer étkezőt befogadó teremben az egész zarándokcsoport állva énekelte el | himnuszt és szózatot. A pápai udvar nevében a fdköízön- tőre nyomban válaszolt latin nyelven Un garini praelatus. Neve után ő maga is magyarnak vallotta magát, annál szívesebben tolmácsota O Szentsége köszönetét a fiúi hódolat és ragaszkodásért, biztosította a zarándoklatot ö Szentsége kiváló jóakaratáról. Visszafelé a hóból alig találtunk valamit, a tenger csendes sima tükrén minden ingás nélkül siklott tova a Villám. Fi- umében, Voloska, Abbázia, Tersatóban ott találtuk a tavaszt. Egyszóval, a mit szenvedtünk menet, úgy üdültünk jövet. E zarándoklat vitte 0 Szentsége elé a mi emlékiratunkat, melyben, a magyar liturgia authorizálását kérjük. O Szentsége azt az egész zarándoklat szemeláttára ke gyesen fogadta. Adja az Ég, a magyarok kegyelmes és hatalmas Istene, hogy az arra jövendő válasz útja legyen oly szép Magyarország felé, mint a minő volt a miénk. Üde tavasz, viharmentes tenger, ragyogó napfény kisérje main és itthon adjon nekünk békét, termékenyitő nyarat, áldásthozó, fejlődő hitéletet. Úgy legyen. Vászon és készfeílérnemö Üzletében Szatmár, Kazinczy-uteza, wállón Lajos ur házában, tavaszi gyapjú és selyemkelnie újdonságok ismert nagy választékban megérkezett, kérem ennélfogva a n. é. közönség párfogását, vagyok kész szolgálattal Reszler János. Melles Emil.
