Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-13 / 11. szám
Tizenhetedik évfolyam. Il-ik szám. TÁRSADALMI. ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. == AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: = Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fill. Fél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ES KIADÓHIVATAL, ho^á a lap szellemi, részére vonatkozó közlemények, ' továbbá előfizetések és hirdetések is külticndók : 4== Morvái Jáncis könyvnyomdája Eötvös-utcza 2 ik sz. alatt. = ' .'telefon-szám 1 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. ===== HIRDETÉSEK == e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Hirdetés és nyilttér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál UO fillér. már fátyolt boríthatunk erre a ritka esetre, a hol a törvény a károst marasztalta el, hogy annak a részére, a ki megkárosította, ráadásul még kártérítést is fizessen. Azzal vigasztalták magukat a városatyák, hogy hiszen inegér az a városnak 1500 irtot, hogy tőle megszabadultunk, s bizonyára, mióta elment,, ha több nem is, ennyi okvetlenül már eddig is megtérült. Szó nélkül szavazta meg a közgyűlés dr. Jéjjer Kálmán városi főor- vos részére is a 600 írt fizetésemelést. Hiába hangoztattuk és hangoztatjuk állandóan szegénységünket, a magas pótadót, az üres pénztárt, mikor egy ilyen kérelem elibénk kerül és látjuk az igazságot, a mely benne van, ellenvetés nélkül teszünk eleget a kérésnek. Ha a lelki gondozók, a papok részére külön-külön megadtuk a 600 frtot, a testi épségünkre felügyelő fögondozótól sem lehet, megtagadni ugyanannyit. A baj csak az, hogy ez a jól sikerült fizetés unelés most már felszabadítja a lappangó hasonló vágyakat, s rövid idő alatt egymást fogja érni a kérvény, mely ugyanazért próbál szerencsét. M gkezdték a rendőrök, utána jött a főpénztárnak, most a főorvos, fogadni lehetne rá, hogy már a legközelebbi közgyűlésen is lesz olyan, a ki a fizetését javíttatni akarja. És ha számba vesszük, hogy a tisztviselő munkája fokozatosan szaporodik, a megélhetési viszonyok pedig egyre nehezebbekké válnak, bizony nem lehet rajta csudálkozni, ha sorsuknak javítására törekednek. Fontos határozatot hozott a közgyűlés, mikor elvül kimondta, hogy a főbb forgalmú utczákat kerámit | burkolattal fogja ellátni. A beérkezett, két ajánlat már eddig is olyan kedvező, hogy ha még hozzá vesszük az uj kövezést mód praktikus voltát és azt, hogy a két ajánlkozó ezég között megejtendő ajánlati verseny folytán az árakat lejebb is szoríthatjuk, nincs okunk az újítást ellenezni. Tizezer négyszög méter kerámit burkolatot nyerünk ily módon, a melynek árát 30|év alatt fizetjük vissza fél évi törlesztési részletekben s ezáltal a kövezetvám jövedelemből még mindig fedffij marad annyi, hogy a belkövezet töbjjbi részeit az eddigi módon fen- tarjhatjuk. Sokan szerették volna előbb a mérnök és építész-egylet véleményét kikérni, de a közgyűlés többsége a felmutatott bizonyítványokkal és A főmérnök felszólalásával eléggé megnyugtatva érezte magát és nem kívánta a kérdezösködést. K A közgyűlés egyébb tárgyai gyors eg)#iásutánban peregtek le. Felszóla- lásmninél kevesebb volt. A polgármesteri jelentést, melyből értesültünk, a/miniszter a fogyasztási adó természetű jövedelem kárpótlásául a múlt évről 40 ezer koronát, az idei évre pedig annak */s-át utalta ki s mége hónapban megkapjuk; továbbá, hogy a villamos vasút rövid idő alatt, elkészül ; hogy a régi törvényszéki épületet a miniszteri szakértő nem találta műemléknek; hogy a közvágó- hidi hütő készülék munkában van; a Kossuth kerti gőzfürdő épülni fog és hogy Hegedűs miniszter pénteken itt lesz, közgyűlés tudomásul vette. Tudomásul vette a kereskedelmi minisztsr leiratát, melyben értesíti a várost, hogy a Kossuth kert mellett lévő ingatlanokra a kisajátítási jogot engedélyezte. Teljesítette Melles Emil g. kath. föesperes kérelmét, hogy a városi pénztárba letett és egy ingatlannak kisajátítása árából származó 663 korona építkezési czélra kiutaltassák, de erről az egyházi felsőbb hatóságot értesíti.' Elfogadta a bordélyügyi és az építkezési szabályrendeletet s ezáltal két fontos téren szabályozta az eddigi ingadozó gyakorlatot. Farkas Simon külvásártéri korcs- máros béréből a változott viszonyokra tekintettel 200 koronát elengedett. A gazdasági tanácsos mellé a le- írási munkák végzésére egy állandó dijnokot rendelt. A Csererdőn átvezető szoldobágyi ut megállapítását elrendelte és e czélra 800 koronát megszavazott. A f. évben végrehajtandó javítások és kisebb munkálatokra nézve az eddigi gyakorlat fentartását kimondta és az előirányzott költség- vetést elfogadta. Végül Hevesvármegye átiratát a boradó leszállítása és az olasz borok vámjának felemelése, továbbá Szatmár- vármegye átiratát városunkban egy kulturmérnökség felállítása és Budapest székes főváros átiratát, a biztositó intézeteknek a tűzoltóság költségeihez való hozzájárulás tárgyában magáévá tette és kimondta, hogy hasonló szellemben fog felírni a törvényhozáshoz. Délután 5 órakor elnöklő főispán a közgyűlést berekesztette. Városi közgyűlés. A róm. kath. leik ész i állás betöltése, Farkas Béla volt villamvilágitási igazgató végkielégítési ügye, dr. Jé- ger Kálmán városi főorvos fizetés felemelése és a kerámit burkolat behozatala voltak a főtárgyak. Az elsőnél a közgyűlés azt határozta, hogy a püspököt megkeresi, miszerint a plébánosi állásra hirdesse meg a pályázatot és a beérkező kérvényeket terjessze be a városhoz. A vallásügyi miniszter ugyanis a régi gyakorlat mellett döntött, illetve á püspök az iránti felterjesztésére, hogy mondja ki a miniszter, miszerint, a plébános jövőre a káptalan tagjai közül választassák, azt felelte, hogy miután a két érdekelt fél, a város és a káptalan e tárgyban panaszt nem emelt, nincs semmi oka a régi gyakorlaton változtatni. Ideje is lesz már c kérdést végre megoldani, és óhajtandó az olyan megoldás, a hol a város joga is épségben marad és a mellett a kath. érdek sem szenved sérelmet. Néma csendben mondta rá a az Áment, a közgyűlés arra az 1500 írtra is, a mit a közigazgatási bíróság a volt villamos igazgató részére végkielégítésül kiutalt a nyugdíjalapból. Nem kívánta senki még az ítélet felolvasását sem, pedig érdekes indokai elég élvezetet nyújtottak volna, inert hiszen meg az is benne van, hogy „önhibáján kívül“ kellett az állást elhagynia. Boszankodott mindenki, de hallgatott, mert a kellemetlen ügyet nem akarta senki sem bolygatni. Most Pedig tulajdonképen nekem haragudnom kellene magára kis Babett. Hiszen maga engem megcsalt, mint a kucséber a nagy közönséget, a ki gyönyörű skatulyákban rósz portékát árul. De én rezignálok, nem fenyegetőzöm revolverrel s vitriollal; megtanultam magától, hogy a nagyon érzelgős, nagyon érzékeny ember egyszermind nagyon nevetséges is. De mégis engedje meg nekem, hogy abba a hófehér, szűzies menyasszonyi koszorúba én is tegyek egy virágszálat abból a mi az enyém, a melyet nem vehet el tőlem semmi földi hatalom: az emlékekből...... Tulajdonképen mi szerelmesek voltunk egymásba kis Babett I Kérem ne rázza hihetetlenül szőke fejecskéjét, lehet, hogy a maga világában, abban a szellem és léleknélküli világban az ilyen viszonyt kedvtelésnek, flirtnek, vagy mit tudom én minek nevezik, de abban a világban, a melyben én eddig éltem, úgy tanultam nevezni ezt a szent érzelmet: szerelem. A maga világából nézve igazán csodálom, hogy mit is tudtam én megszeretni magán. A külseje, — bocsásson meg — nem épen olyan mint egy miloi Vénusé. Semmit mondó kék szemek, cse- püs szőke haj, az orra olyan antik minta, a szája egy kicsit nagy, a termete, hát az igaz, hogy fejedelmi. De nem is néztem én a külsőt, szerettem és becsültem a lelkét. Szerettem és csodáltam azt a tiszta, ártatlan, nyílt leány-leiket, a melyet magában feltalálni véltem, imádtam a maga ábrándos kedélyét, imádtam azt a naiv tizenhatéves leányt, a ki mindennek őszintén örülni, mindenen igazán bánkódni tud. Pedig mennyire csalódtam, én a nagy lélekösmerő, a ki büszkén hirdettem mindég, hogy ismerem az embereket, félreismertem egy tizenhatéves leányt s a kin annyi ember nem tudott kifogni, ime kifogott egy kaczagó kis leány, a ki most jót nevet bájos vőlegénye oldalán azon a gitározó troubadouron, a ki olyan szépen tudott beszélni a szerelemről. Szerettem magát teljes szívvel, teljes odaadással, oly őszintén, a milyen őszintén az én világomban azt tenni szokták. És maga is szeretett engem kis Babett. Szeretett olyan szermérmes, szűzies ártatlansággal, szeretett, mert magában is felébredt egy rövid perezre az a jobb érzelem, a melynek nem lehet ellenállani, a mely a karjaiba hajt annak, a kit igazán szeretünk. Hozzam-e emlékébe azt a napot, a mikor pirulva, siránkozva, nyíltan meg- vallá nekem, hogy szeret, mondjam-e el, hogy milyen boldog és milyen naiv voltam én akkor ? Oh nem, nem zavarom meg a Babett boldog menyasszonyságát, megtartom magamnak a fájó emlékeket, elteszem a tárczámba azt a szegfűt, a melyet maga tűzött fel a kabátomra s a melyért én csókkal halmozám el a kis kacsóit. Bűnhődnöm kellett. Miért is voltam én olyan naiv bolondos, hogy hinni, remélni mertem, mért voltam olyan követelő, hogy azt. hittem, azt vártam, hogy az a „nagyságos baba-kisasszony,“ a mint magát czi- mezteté, majd leszáll én hozzám, megérti a határtalan szerelmemet, megérti az én lelkem s hű társam, hű kísérőm lesz az életen át. Milyen önző is vagyok én, a ki mindent képes voltam magáért feláldozni s nem könyörögtem egyébbért, mint viszon- szerelemért. Csak ne tette volna, hogy meghazudtolja a múltat, csak ne vágta volna a szemembe, hogy én félreértettem magát, hogy maga sohasem szeretett engem, az a mi köztünk>volt egy kellemes barátság, semmi egyéb. Ha azt mondja nekem: Lássa én szeretem magát, de nekem férjhez kell mennem, kényszerítenek ahhoz, a kit nem szeretek, altkor kis Babett én küzdöttem volna, küzdöttem volna a szent szerelem nevében és ha elbukom, akkor is az a nagy szerelem élt volna örökre bennem, maga kis Babett úgy maradt volna az emlékemben, mint egy ártatlan, édes kis leány, a ki martyromságot szenved szülei akaratáért. De igy a hogy maga elvált tőlem, elvesztette a becsülésemet s bennem kiölt egy világot, a bizalom, a hit világát. De milyen naiv is voltam én. Mit tudtam volna magának nyújtani? Egy kétesértékű reményt, egy bizonytalan nag3 jövőt s egy nagy ambicziót. De magának négylovas hintó kellett, a fény, pompa, a kétesértékű ünneplés, — igaz, ezt én megadni nem tudtam volna, de az a ki jött, az a potrohos, üresfejü vő- I legénye, a ki már nem is olyan fiatal, s a Szénásy, Hoffmann és társa Budapest, képviselet: vászon és készfeliérnemü üzletében Szatmáv, Kazinezy-utcza, wállón Lajos ur házában, tavaszi gfajp és selyemkelme újdonságok ismert nagy választékban megérkezett, kérem ennélfogva a n. é. közönség párfogását, vagyok kész szolgálattal Reszler János* TÁUCZA. —°-Q?i i OOQb !?■» ■«»— A kis Babett férjhez megy. A kis Babett férjhez megy. Gratulálok magának kis Babett 1 Íme magán is diadalmaskodott az anyagias világ : férjhez megy az első jó pártihoz. Milyen próza, milyen léleknélküli köznapiasság 1 De azért én gratulálok a kis menyasszonynak, olyan önzetlenül és olyan közömbösen, mint annyi száz más s őszintén kívánom, hogy megtalálja azt a mit keresett: a fényt, pompát, gondatlanságot, a szív és léleknélküli köznapias prózát. Ha úgy véletlenül a kezébe akad e nehány sor, kérem ne hajítsa boszusan félre, hiszen nem teszek én magának szemrehányást, nem lesz e sorokban • világfájdalom, oh nem! mert a maga végtelenül köznapias lelke, a mint meg értette az én véghetetlen nagy szerelmemet, úgy meg nem értené fájdalmamat, bánatomat sem. De minek is bánkódnék, minek is haragudnék én magára Jós-Babett? Sőt köszönöm magának, hogy emberré tett, hogy lerántott az illúziók s ábrándok világából, visszarántott ide a földre, hogy megmutassa nekem v lásd te is olyan közönséges ember vagy mint a többi, mit ámitgatod magad a hiú reményekkel, gyere ide a sárba, küzdj, hazudj, stréber- kedj, mosolyogj, ha fáj valamid s ne lássa meg senki, hogy bánatod van, mert az nem divat, nem illik. _______________
