Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-06 / 10. szám
SZATMÁH ÉS VIDÉKE. dogulnak, mint régebben ? Ha a bajokat komolyan akarjuk orvosolni, úgy annak forrását keressük. Vizsgáljuk meg tehát behatóan, tárgyilagosan, hogy minő hibákat találunk az iparosoknál általában. Általános a panasz, hogy az iparos a felvállalt munkát Ígéretéhez képest határidőre nem tudja szállítani. Ez a pontatlanság nem ritkán elveszi a fogyasztó közönség kedvét s türelmét vesztve, ha selejtesebb árut kap is igyekszik készet venni, a mit legtöbb esetben azonnal kaphat. Kevesebb gondot fordítanak iparosaink a külső csinosságra, mint a külföldi. Már pedig a közönség nemcsak a jót keresi, de azt is, ami tetszetős. Ha pedig az áru jó is tetszetős is, nem ritkán aránytalanul drágább, mint a külföldi hasonminőségü áru. Ennek azonban leginkább abban van a magyarázata, hogy a külföld csaknem minden iparágban géppel és olcsóbb munkással dolgozik, mint a nálunk általában elterjedt kisiparos. Iparosaink nagyrésze — a ki szakmájában erősebb — nem szívesen vállal apróbb munkákat, javításokat, foltozásokat, — ezt rangján alulinak tartja. Nagy része az iparosoknak — különböző iparágakban nem tud haladni a korral, nem számol a változott körülményekkel, megváltozott Ízléssel. Nem hajlandó tanulni, azt hiszi, hogy eleget tud. Pedig még a jó pap is holtig tanul. A megrendelőkkel szemben gyakran csak amúgy félvállról beszélnek, kelletik magukat, a mi bizony nem válik díszére sem az embernek, sem az osztálynak. Mindezen bajok, hibák nagyrészben egy fő okra vezethetők vissza! Ezen főok, az iskola hiánya, melynek okozata az általános elmaradottság 1 Ki megyen manapság az iparos pályára I! Hiszen azon a pályán oly nehéz a megélhetés és nemcsak a más osztálybeliek nézik le őket, de ők is egymást. Talán nincs oly áthidalhatatlan űr egy miniszter és a segédfogalmazó közt, mint egy czipész és a foltozó varga között. Az iparos, ha csak egy kicsit is tanult, szívesebben elmegy hivatalszolgának, napidijasnak, semmint megállna helyén. Egy hivatalnok vagy kereskedő, ha gyermekét fenyegeti a rosszul tanulásért, vagy magaviseletért, a háttérben ott van a mumus: „csizmadia inasnak foglak adni!“ Az iparos, ha gyermekei csak nagyon középszerűen tanulnak is: okvetlen urat akar belőlük faragni, mintha bizony az uraknak kolbászból fonnák a sövényét, meg dolog nélkül élhetnének. Bátran állíthatom, hogy általában véve jobban él a kis iparos, mint az irigyelt kis hivatalnok. Tudom, hogy szokott őszinteségem nem esik ám jól mindenkinek; de az orvosság is keserű s ha azt akarjuk, hogy féltve szeretett betegünk felgyógyuljon, bizony beadjuk neki I Igen sok mindent mondhatnék el még úgy a bajokról, melyekről mind közvetlen tudomással bírok, valamint az orvosszerekről, de nem akarom türelmüket hosszabban igénybe venni. Az orvosszerek, amit mi több-kevesebb sikerrel 9 év óta alkalmazunk megjavított minőségben és a betegséghez mért nagyobb adagban szándékozzuk jövőben alkalmazni. Ez a szer: alapszabályaink szült keretein kívül is az egyesületi élet fejlesztése, az önképzés fokozása. val behegged, feledd Olgát és mondj le róla, nembánod meg talán soha. — Könnyű barátom azt mondani, hogy „feledd, mondj le róla“ de megtenni bajos. Ahhoz az Istentől adományozott különös lelki erő szükséges, hogy letudjunk mondani arról, ki mindenünk volt. Fogalmad sincs Andor, Hogy mennyire szeretem Olgát, ügy érzem, hogy taláu nem létezik férfi e földön ki oly igazán, oly forrón imád egy nőt mint én e hűtlent. Oly szerelmet táplálok lelkemben iránta, mely nem ismer alkut, nem ismer lehetetlenséget, akadályt, halált. Oly vonzalommal viseltettem irányában, mely nem múló szalmaláng, mely nem időhöz kötött érzelem, hanem örökké tartó tűz, mely égeti szivem és kinem alszik soha. És én azt gondoltam, hogy ugyan ily érzelmeket táplál ő is irántam. És ime barátom ez az érdem. E pillanatban két könnyet láttam legördülni Imre arczán, megható volt a jelenet. Ekkor tudtam meg, hogy van mégis férfi, a ki igazán szeret, mert ki nem szenvedett, küzközdött szerelméért, nem tudja annak értékét megbecsülni. — Arról megvagyok győződve, vígasztalán] Imrét, hogy te önzetlenül szeretted a leányt, de tudja azt mindenki barátom, ki téged közelebbről ismer. Bármint is változzék e kínos ügy, az erkölcsi győzelem a tied, a világ veled tart. — Eme vigaszt vártam is Andor tőled. Remélem bennem még nem csalad- koztál s igy semmi kétely sem fér előbbi állításomhoz. Eléggé fáj az nekem, hogy mind igaz a mit mondottam, eléggé fáj az, hogy nemvoltam önző, hogy nemközeledEddigi helyiségünk nem volt képes magába fogadni a szatmári iparos ifjúság zömeit, sőt egy pár száz tagunk nem hogy helyet talált volna, de a választmány is alig birt helyet foglalni ülései alkalmával. A játékszobában elhelyezett 2 teke asztalt nem lehet egyszerre használni anélkül, hogy egymásnak útban ne lennének a játszók. Ha szórakoztató, ismeretterjesztő, önképző összejöveteleket rendeznénk : nyári időben — ha jó idő volt — künn az udvaron tehettük csak, más alkalommal, drágán kellett a termet megfizetni I Hogy a szatmár-németi iparos ifjak köre társadalmi életünknek egy nélkülözhetetlen szerve, ezt fölösleges hangsúlyozni. Bizonyítja ezt a tagok nagy száma, minden társas összejövetelünk, közgyűléseink. Hivatkozhatnánk még a helyisajtóra, mely osztatlan figyelemmel kiséri egyesületünk működését. S az elmúlt évben történt könyv adományokra, melyekben Deák Kálmán ur és Szatmár-Németi sz. kir. város közönsége adományaikatépen működésünk elismeréséül, tevékenységünk méltánylásául adták. T. Közgyűlési Ne méltóztassanak félre érteni vagy másként magyarázni azon dicséreteket, melyeket én szándékosan többször említek. Nem hivalkodás ez s a magam részéről kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az én működésem nem számit méltánylásra s talán oly keveset is tehetek sokoldalú elfoglaltságom miatt a kör érdekében, hogy bizony az szóra is alig érdemes! — De az önbizalmat akarom fokozni e kör minden tagjában, mert nem lehet munkaerőre számítani ott, hol hiányzik az önbizalom. Már pedig nekünk nagy munkaerőre és még nagyobb kitartásra van szükségünk most, mint volt bármikor I Ha tehát áll azon feltétel, hogy az iparos ifjak körére szüksége van első sorban az iparosoknak, másodsorban mint közművelődési tényezőre a társadalomnak, ebből önként következik, hogy a körnek meglegyenek a legelemibb létfeltételei. Mindenki ismeri a mostani helyiséget, ezt hát lallgatással mellőzöm s mindenki meg volt győződve arról évek óta, hogy az a helyiség csak arra lehet alkalmas, hogy az iparos ifjak kedvét elvegye az egyesületi élettől. Két évvel ezelőtti titkári jelentésem után már a közgyűlés egyhangú határozata az volt, hogy lehető rövid idő alatt megfelelő helyiségről kell gondoskodni; a múlt évi közgyűlés pedig azt határozta, hogy a társadalom belevonásával saját „Otthoniról gondoskodjunk. A jelentésem elején elmondott vétel, minden vágyainkat kielégíti. Tágas, világos, napos szobák elég terjedelemmel, megfelelő udvar és kerthelyiség. A mire eddig alkalmunk nem volt: tarthatunk házi estélyeket nagyobb költség nélkül s kevesebb utánjárással. A megkezdett szakelőadáson kívül rendszeresíthetünk lehetőleg más szakmákban is szakelőadásokat. Az 1898-ban titkár által megkezdett ismeretterjesztő előadások a nemzet-gazdaság körébűi szintén folytatást nyerhetnek. Szórakozásaink is más képet fognak ölteni. A játszók nem lesznek terhére az olvasóknak s a beszélge- tőket sem fogják alkalmatlannak találni. A korán pihenni tért dalárdát ismét uj életre kelthetnők, hogy ne kellessék mú- latságok alkalmával idegen toliakkal ékeskednünk. S mennyi régi álmunk valósulna tem hozzá hideg számítással, hanem legszentebb érzelmeimet vittem hozzá és letettem lábaihoz, és feládoztam azokat egy álistennek, kit én imádtam, bálványoztam, mint a pogány a faragott képet . . . — E levelek vétele után mit tettél, kérdém Imrét, kit, mint láttam végtelenül bántott Olga viselkedése? — Azonnal válaszoltam neki és kértem, hogy nebánjon velem ily méltatlanul, mert nem érdemiem meg, elmenni hozzájuk azonban nemakartam. De még mindig remélem, hogy jobbra fordul minden. Egy kicsit beszélgettünk még Imrével, vigasztaltam és bátorítottam én is. Már hét óra felé járt az idő siettem haza felé, mert tudtam, hogy feleségem is türelmetlenkedni fog. Alig értem haza Imre cselédje már nállam volt utánnam, hogy siessek vissza azonnal, mert az urfi főbelőtte magát. Roktön kocsiba ültem és újra elhajtattam Imre lakására. Akkor már a házbeliek is ott voltak mind. Szegény Imre a másik szobában volt a padlózaton elterül ve, még nem halt meg. Hozzásiettem, felemeltem és még reámismert. Már csak hörögött érthetetlenül. Annyit mégis kitudtam venni: | An... d ... or.. a sür...göny az., asz... talon ez él.. e... tem utol... só ... . fel... vo ... ná... sa.“ Ezzel kiszenvedett. Lefektettem a divánra és kerestem a táviratot, melyet iró-asztalán tényleg meg is kaptam. A távirat ez volt: „Legyen irántunk kímélettel és feledjen el bennünket I Szigethyné,“ Ez ölte meg az érzékeny keblű Imrét. meg egyszerre, mint egy varázsütésre, ha sikerülend a tervbe vett „Otthon“ megszerzése I Ismeretterjesztő és szórakoztató előadásaink mint eddig, úgy ezután is azt a czélt fogják szolgálni, hogy az iparosok szivét — lelkét gyönyörködtessék s szellemét műveljék s a hiányos nevelést pótolják. S igy kellően előkészítve a talajt fokról-fokra oly színvonalra emeljük az értelmiséget, hogy ne legyen oka szégyenkeznie a társadalomnak miattunk f s a kör tagjai pedig belátva azt, hogy a vezetőség csupán az ő javáért áldozza fel idejét, munkáját ő több igyekezettel fogja mivelni önmagát s ápolni fogja az egyetértést a tagok között! Még nagyon rá vagyunk utalva a társadalom bőkezű támogatására s erkölcsi pártfogására ; de sokkal jobban rá vagyunk kényszerítve a megfeszített munkára, a vagyonnak szigorú és pontos kezelésére és a takarékosságra. S ha, a mit okunk és jogunk van reményleni, a társadalom csak olyan mértékben is támogatni fogja törekvéseinket, mint azt eddig örömmel és hálás szívvel tapasztaltuk; mi pedig vetélkedve a munkában, önzetlenségben, áldozatkészségben kitartással küzdünk a lobogó alatt, melyen e három szó van: Béke, Munka, Szeretet: Úgy virulni fog e kör ás gyarapodni; állani fog az „Otthon“ a maga egyszerűségében, de áldást és házias meleget árasztva annak lakóira s teljesíteni fogja a kör magasztos hivatását: városunkban az iparos osztályt müveit és érdeméhez megbecsült osztálylyá tenni. Adja az Ég, hogy igy legyen 1 Szatmár, 1900. február 18. Thurner Albert» titkár. Színház. Kedden „Napoleon öcsém“-et Rákosi Viktor s Guti Somának nagy sikert aratott bohózatát adták. Nagy hir előzte meg az előadandó bohózatot, érthető volt a közönség érdeklődése, mely a nézőteret szinültig megtöltötte. Nem terjeszkedünk ki a bohózat meséjének elmondására, melyről a közönség a fővárosi lapok utján értesülhetett, hanem azt megemlítjük, hogy a darab nálunk is nagy sikert aratott. Annyi sziporkázó ötlet s szellemesség van a darabban s oly ügyes fordulatok, hogy a közönséget egész estén át . kaczagásra ösztönzi. Meséje nem uj, a feleségét elhanyagolt s újabb kalandokat hajhászó ügyéd alakja sikerült kidolgozás, mely alakot Tályai ügyvéd képviseli. Az elhanyagolt nő sem marad adós s szintén kalandokat keres. Nem uj a vendéglőben történő félreértések s kalandok összehalmozása. Sipulusz mesteri keze azonban itt is uj és uj ötletekkel lep meg bennünket. A színházi súgó is pompásan megrajzolt alak, mely Tábori előadásában igen jól érvényesült. A gyámoltalan, de jószivü Napóleont Kömley személyesítette. H. Nová-k, Feledy szintén jól alakítottak. Az előadás általában sikerült volt. Az előadás külömben ünnepie- sebb színezettel birt volna, ha Sipulusz is lerándul a premiérre, mint az tervezve is volt, ez azonban elmaradt, mivel a népszerű darab ugyanakkor érte meg a Vígszínházban 2Ő-ik előadását. Szerdán szép számú közönség előtt ugyanez isméleltetett. Csütörtökön Morvái Antal jutalomjátékául az „Egy katona“ története“ ez. régi jó hatásos szinmü adatott. A közönség a jutalmazottat zajos tapsokkal és éljenzéssel fogadta s elismerésének egy szép babérkoszorúban s ajándékokban adott kifejezést. Az előadás általában jól sikerült. Morvái kitűnő alakítása mellett különösen Tábori játéka méltó az elismerésre. A kis Fejes Mariska, mint műkedvelő, újabb sikert aratott. Jobban tudta szerepét, mint némely más szereplő. Pénteken félhelyárakkal a „Kurucz furfang“-ot ismételték sok kihagyással. Az előadás általában sikerült volt, a Feledi s Éfczkövy által az első előadás alkalmával lejtett tánezot azonban kár volt elhagyni. A kurucz nóták ez estén is nagy hatást keltettek. Szombaton a „Színházi képtelenségek “-en bos'zankodott a közönség. A darab maga sem sokat ér, az előadás még gyöngébb volt, kevesen is voltak, de nagyobb közönséget nem is érdemelt. Annál jobban sikerült a vasárnapi előadás, midőn Rátkay hatásos népszínműve „Felhő Klári“ adatott. Éz előadást az idény legsikerültebb népszínmű előadásai közzé sorozzuk s a szereplők valamenyien dicséretet érdemelnek. Latabárnénak azonban újból figyelmébe ajánljuk, hogy szerepét túl ne hajtsa mint ez estén, elvégre is a karzat kedvéért a közönség nagy része legyen már egyszer megkímélve a sok izlé;-,telenségektöl. Feledi Boriskáról a legnagyobb dicséret hangján emlékezünk meg, s hogy e darab oly nagy tetszésben ( részesült, az ő kedves játéka s éneke nagy mértékben hozzá járult. Érczkövy érdemel aztán teljes dicséretet, a közönség nem csak hatásos szép játékában, de pompásan előadott énekében is egyfor. mán gyönyörködött. Arday mint Viola Eva, H. Novák Irén (Katicza) Morvay (Aba) a szép sikernek szintén részesei voltak. Tábori, Kömley, Gulyás vala. menyien kifogástalanul játszottak. Apróságok. M.-Szigeten már rég megalakult a „Hári János egylet,“ melynek tagjává le3i, mindenki, a kit valami nagy füllentésen rajtacsipmk. Tegnap járt a szerkesztőségben egy szigeti úri ember, hogy megtudja tőlünk, kj irta az Egyetértésbe az Ezres-bálról a (U_ dúsítást. Kérdem tőle, hogy miért akarjn azt megtudni. — Hát kérem — mondá ő — a „Héj.; János egylet“ megválasztotta az j|je(ó<t disztagnak, s szeretnők neki az okleye/e( átadni. Szombaton Ilire ment, hogy a kaszinó bálján a tánezot nem csárdással, de valczer- rel fogják kezdeni, e miatt aztán óriási 'izgatottság támadt a közönség körében, úgy hogy a rendőrség botránytól tartva egész nap készenlétben állott k városháza ud- varán.. És ennek daczára tényleg valczerrel kezdték, hanem hiszen a rendezőség majd megkapja a leczkét az Egyetértésben. Azt mondják, hogy Borsos Benő igazgató névtelen fenyegető levelet kaputt, a melyben óva intik, nehogy a 20-diki diák- bálon is a tánezot valczerrel kezdjék. Ennek hatása alatt a rendezőség ' kimondta, hogy az első táncz csárdás lesz, a miből most már kétségtelen, hogy a közönség tömegesen fog megjelenni és a rendőrségnek nem akad semmi dolga. * Szombaton este indultak el városunkból a római zarándokok. — Emil lelkem — mondom a vezérnek — aztán add át üdvözletemet a római ismerősöknek. — És kik azok? kérdi ő szelíden. — Hát, miudjárt ott van Juliu9 Cézár — válaszolom én — régi katona czimborám, együtt harczoltunk Boszniában. * A mi hires baritonistánk is a zarándokok közt van. — Édes Lipikém— mondám neki a bucsuzáskor — C9ak aztán jó eredményt hozzutok. — Barátom — szólt lelkesen — ha a papom misézhetne és én kivághatnám hangomat a zs. Péter templomában, akkor bíznám benne, bogy a magyar misét megkapnék. Hanem igy csak annyi a kilátás, mint mikor az ember Lipi-bélára bemegyen. Demeter. HÍREINK. — Személyi hírek. Mcszlényi Gyula megyés püspök, Hámon József kanonok s Hámon Róbert püspöki szertartó kíséretében szombaton reggel Mármaros Szigetre utazott, honnan a tegnap esteli vonattal érkezett vissza. Utazása nem birt hivatalos jelleggel. — Szieber Ede lovag, kir. tanácsos, a kassai tankerület főigazgatója a kath. s ref. főgymnasiumok megvizsgálása czéljá- ból vasárnap este városunkba érkezett. Itt tartózkodása alatt Meezlényi Gyula püspöknek szívesen látott vendégp. — A honvédség köréből. A n.-károlyi honvédzászlóalj tisztikarában újra változás állott be. Bauer Lajos őrnagy, zászlóalj parancsnok Lúgosra vezényeltetett, a parancsnoksággal pedig Barkóczy Feroncz törzstisztjelölt százados bízatott meg. Bruck Jenő százados Jászberénybe s Telman Gyűl» főhadnagy Pozsonyba helyeztettek át. A* áthelyezettek tiszteletére íebr: hó 26-án « bajtársak bucsuestélyt rendezték, melyen Ludman Gyulu ezredparancsnok szép beszédben búcsúzott el a távozó bajtársaktól. — Tudorrá avatás. Benedek József turtercbesi illetőségű ügyvédjelölt az utolso jogtudományi szigorlat letétele után a kolozsvári tudomány egyetemen tudorrá avatatott. — Kinevezés. A vallás és közokt. ügyi miniszter Mátray Vilmos oki. tanárt a helybeli kir. kath. főgyinnasiumhoz kinevezte. — Eljegyzés. Fővárosi lapok nyomán közöljük a következő érdekes eljegyzési hirt: Luzsenszky Bulla Rezső porosaiméi nagy birtokos Szatmár-vármegyéből eljegyezte Said Tuszuno herczeg özvegyét, a ki angol születésű s rokona a khedivének. A menyegző, melyre nézve még biztos megállapodás nem történt, Bécsben vagy Londonban fog megtartatni.
