Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-27 / 9. szám

SZATMÄR ÉS YIDÉKE. nevében örömmel ragadom meg apj alkal- mat hogy emberfölötti munkájáért köszö- j netet mondjak. A múlt év folyamán tartottunk 8 választmányi ülést és igen sok értekezletet. Választmányi ülésünk azért volt kevesebb az előző évinél, mert jóformán minden időt a ház gondja foglalt el s ez ügyben pedig csaknem állandó tanácskozásaink voltak. Nagy csapás sújtotta körünket Tabajdi La­jos ref. lelkész tiszteletbeli elnökünk halálá­val. „Bizony“ —sóhajtottunk mi—„leesett a mi fejünknek koronája I“ Alapitónk volt, körünknek legjobb, legnemesebb gyámola. S hogy ma egyletünk oly virágzásban van, ebben nagy része van, neki az elköltözött- nek! Vigasztalanul hagyott bennünket s még sok-sok idő fog eltelni, mig üresen hagyott helyét betölthetjük nemcsak szi­vünkben, de egyleti életünkben is ! Teme­tésére zászlónk alatt vonultunk ki, ravata­lára díszes koszorút helyezőnk, az özvegyhez részvét iratot intézénk s arczképét a nemesen érző és godolkodó emberbarátnak köve­tendő például elhelyeztük szerény helyisé­günkben! Kevés, a mit tettünk az elhunyt­ért; de szivünk sugalatát követve tettük, a mit tettünk; s áldott emlékezete közöttünk marad, buzdítani, tanitni, nemesre, | jóra, hazaszeretetre, egymás megbecsülésére s az önzést leküzdve a közjó munkálására! Örvendetes dolgot is jelenthenek a t. közgyűlésnek, Deák Kálmán ur a Szat-i mári Gőzmalom Társulat főkönyvelője a kereskedő ifjak titkára elismeréséül a kör életrevalóságának márczius 15-ike alkalmá­ból könytárunkat a „Kossuth irataim az emigraczióból“ czimü nagy müvei ajándé­kozta meg. Az elnök és titkár átiratilag kérték- Szatmár-Németi sz. kir. városától a Jókai 100 kötetes remekművét, mit az áldozat­kész nemesen gondolkodó közgyűlés ta­nács javaslatára át is engedett. E helyen is hálás köszönetét fejezem ki a körnek az adomáyozók iránt. A nyár folyamán rendezett tekever­senyek nem sikerültek úgy, mint a meg­előző éviek. A segesvári csatában félszázaddal ez­előtt dicső halálban felmagasztosult hős és költő emlékére nagyszabású ünnepélyt ren­deztünk, mely úgy anyagilag, mint erköl­csileg fényesen sikerült s 130 írttal gya- rapitá vagyonúnkat daczára az olcsó be- I lépő jegynek. Ez év február 4-én felolvasó estély- lyel kapcsolatosan tartott tánczmulatság is méltán sorakozott előző jóhirü és sikerű öszejöveteleinkhez s szintén alacsony áru jegyek mellett 120 frt tiszta hasznot jut­tatott az „otthoniunk alapja javára. Megemlitendőnek tartom még, hogy tagjaink ünnepnapok alkalmával testületi­leg szoktak eljárni templomba saját jó vol­tukból, melyre kötelezve nincsen senki. A jelen téli időszakban pedig a czi- pészek számára hetenként 2 estén a sza­bászatból szakelőadási tanfolyam van fo­lyamatban, mely iránt a szakmabeli, tag­jaink állandó érdeklődést tanúsítanak. A mi a különböző vagyoni állapotok részletes és hü feltárását illeti arról szá­mot fognak adni a megbízott sáfárok s ellenőrzők. Ezekkel be is fejeztem volna az egyesület elmúlt évi tevékenységéről vázolt képemet. De mint régebben tevém, úgy most is vázolni szeretném jövő mű­ködésűnket s elmondani általánosságban egyet-mást, a mi nem csak e kört érdekli, de érdekli magát az iparos osztályt is, re­mélvén, hogy szokott őszinteségem senkit nem fog sérteni. Mindig divatja volt a jelszavaknak s van most is. A legsűrűbben ez a nóta járja: „Pártoljuk a hazai ipari 1- „Védjük ipa­rosaink érdekeit 1“ stb. stb. Hát kérem én is szeretem a jelszavakat 1 de halhatatlan Petőfinek szavai szerint: „Minden Demost- henesnél szebben beszél a tett I“ Hallottam és magam is hangoztattam vádat az iparosok ellen, a foggyasztó kö­zönség s a kormány ellen. Sőt most is meg­kísérlem elmondani saját véleményemet, kezdve a legutolsón. Nem politizálok, mert e körben nincs helye a politikának. A régi kormányok elég keveset törődtek az iparos, különösen a kisiparos osztálylyal s mig a régi czéh- rendszer egy védbástya volt az iparosok­nak, s azonbelüi úgy megszokta a védel­met az iparos, hogy el sem képzelhette másként: a szabad ipar ledönté a falakat s bármennyire hasznára volt is a közgaz­daságnak: a gyámsághoz szokott iparost nem fogadhatta védelmébe s oly árván maradt a gyengébbje, akár csak egy anyát­lan gyermek. A mostani kormány látva a növekvő veszélyt, mely a haza fentartó elem nagy tömegét már-már elnyeléssel fenyegeti: kiküldő megbízottjait, hogy köz­vetlen meggyőződést szerezzenek a létező bajokról, azok okairól s azoknak — ha lehet — gyógyitó eszkőeiről is. Ez tehát — szem­ben a tétlen múlttal — olyan haladás, melynek előnyeit kiszámítani ma még nem ÍS lehet. (Folyt, köv.) Színház. Az elmúlt hetek repertourja eléggé érdekes számokból volt egybeállitva s volt egy néhány darab, mely a közönség érdek­lődését valóban megérdemelte. Voltak azon ban oly gyönge előadások is, melyek vára­kozásunkat ki nem elégítették. A sláger darabok mint az „ Aranykakas,“ „Görög rabszolga“ s „Szulamith* a múlt heteken is szinrekerültek s mindhárom darab telt házat hozott össze, különösen n pénteken adott „Görög rabszolga“ előadásában zsuf- folt ház gyönyörködött, mely előadáson városunk képviselője is jelen volt nejével együtt. Annál rosszabbul ütött be a Nagy Gyula csütörtökön tartott jutalomjátéka a „Koldus diák,“ mikor a nézőtér csak úgy kongott az ürességtől, pedig a jutalmazott feladatának eléggé sikeresen felelt meg, a többi szereplők már gyöngébbek voltak, kerestük okát az üres nézőtérben, mely kihatással volt a szereplők játékára. Tábo­rit szereti a közönség, megmutatta ezt ju­talomjátéka alkalmával e hó 15-én, mikor a „Gerolsteini herczegnő“ operettben lé­pett föl s mely alkalommal a nézőtér szí­nükig megtelt. Gyönge előadások közzé sorozzuk a „Trónkereső,“ mely egyszersmind ifjúsági előadás is volt, Morvay Borics szerepében megfelelő alakítást nyújtott, a többi sze­replők mint Novák Irén, Arday Ida, Si­mon színtelenül s kedvetlenül játszottak. A „Szegény Jonathán“ előadása sem sem sikerült, a czimszerep nem Kömley- nek való, Kömleyné hangján tapasztalható volt a nap nap melletti szerepléséből szár mazó fáradság, mivel a vendégszereplés miatt távol időző Feledi Boriska szere­peit e napokban ő játszotta. Volt két nép színmű előadás is két régi jó darab. Szig­ligeti „Piros bugyeláris“ jó előadásban csekély számú közönség előtt adatott. A „Falu rossza“ rósz előadásban telt ház előtt, itt csupán Érczkövynek s Feledinek voltak sikerült jelenetei, Tábori, Arday szerepét elejtette. A „Piros bugyeláris“ előadása annál jobb volt, az összes szerep­lők együttesen dicséreteit érdemelnek. Volt még azonkívül több előadás, mint a „Tamás bátyja kunyhója,“ „Prima­donna,“ „Szerafina“, melyek nagyobb kö­zönséget nem vonzottak. Ugyan-e helyt említjük meg, hogy „Napoleon öcsém“ Rákosi—Guti nagy sikert aratott bohózata ma este kerül színre, fölhívjuk reá a kö­zönség figyelmét. dalárda alelnöke, a mint énekelni hallotta, azonnal besorozta a dalárdieták közé. Most már én is hiszem, hogy a dalárda uj életre fog támadni, mert az Ő hangja lehetővé te­szi, hogy ezután necsak kvartettet, de kvin­tettet is énekeljenek, a közönség pedig ra­jong az uj dolgokért. Demeter. Apróságok. Tanulni soha seui szégyen.. Az Ezres bálján én is megtanultam, hogy a közönség rajong az eleven újságért, azért mindjárt ott nyomban szerződési ajánlatokat tettem az egyes szereplőknek s örömmel jelezhetem, hogy a kilátás több mint bizonyos, misze­rint a „Szatmár és Vidéke“ is rövid idő alatt eleven újsággá válik. * Minden számban adunk előfizetési fel - hivást s fogadom, hogy egy fél év alatt nem lesz olyan ember Szatmár és vidékén, a ki elő ne fizetne a „Szatmár és Vidékére“, ha Litteczky Margitot sikerül megnyernünk. Csakhogy attól félek, hogy a „Szamos“ ki­adója aligha el nem rontja u dolgunkat. * A vezérczikk már rendben van, a Mi- hálovics Miklósné kezében marad, a válto­zás csak annyi, hogy nem versben lesz ki­dolgozva. Ilyet különben is csak volt fő- munkatársunk cselekszik. Hogy hol tanulta, nem tudjuk, mert mig lapunkat boldogí­totta, prózában sem láttunk tőle vezér- czikket. * A tárczát Bakó Ignáczué szintén el­vállalta, és ez nagy szó, mert az ő aranyos előadásában még az üres tárcza is — a mi­lyen pedig I legtöbb szokott lenni — érté­kessé válik. * A szeczessziós iránynak lapunk eddig nem volt barátja, de Palády Erzsiké oly népszerűvé tette, hogy a jövőben ez irányt kettőzött buzgalommal fogjuk kultiválni, természetesen esak úgy, ha őt is megnyer­hetjük. Lengyel Elza, a kis művésznő, az első szóra felcsapott. — A „Szatmár és Vidéki “, az én ked­ves lapom érdekében — szólt lelkesülten — örömmel kiállók a pódiumra! * A világ legboldogabb embere a kiadom, mióta tudattam vele, hogy a hirdetéseket Toperczer Ilonka kész előadni. — Barátom! — mondta nagy öröm­mel -- ha ez igaz, akkor én egy év múlva házi ur leszek a nagypiaczon, mert minden hirdetést a mi lapunkba hoznak. * A többi szereplőkkel még nem jutot­tam végleges megállupodásra, a fájdalom I Haller Franczival nem is juthatok, mert a HÍREINK. — Személyi hírek. Dr. Chorin Ferenc/, országgyűlési képviselőnk a múlt hét folya­mán városunkban időzött, részt vett kedves nejével az „Ezres“ tánczmulatságán. Itt időzésük alatt B. Kovács Béla kir. tanfel­ügyelőnek voltak szívesen látott vendégei. — Schulek Frigyes műegyetemi tanár s or­szágos hírű régész, a volt törvsz. épületnek szakértői megvizsgálása .czéljából szom­baton városunkba érkezett. — Dóc/.y Imre a Tiszántúli ref. egyházkerület gymnaaiu- mainak felügyelője az ev. ref. felsőbb leány­iskola megvizsgálása végett 1 hó 20-án ér- kezett körünkbe; a múlt héten a gymnusi- umot vizsgálta, hétfőtől kezdve a leányis­kolában tesz látogatásokat. — A Szatmár vármegyei Szé­chenyi társulat“ évi rendes közgyűlését Szatmáron a városház tanácstermében folyó évi február 28-án délelőtt 11 órakor tartja, melyre a társulat igen tisztelt tagjait van szerencsém meghivni Szuhányi Ödön, igaz­gató. Tárgy: 1. Elnöki megnyitó. 2. Igaz­gatói jelentés a társulat múlt évi működésé­ről. 3. Emlékbeszéd: Jandrisics János és Tabajdi Lajos elhunyt aligazgatók felett. Tartja Bodnár Gáspár tan. kcpezdei tanár, választmányi tag. 4. Választmány jelentése a múlt évi pénztári számadás megvizsgálá­sáról. 5. A jelen évi költségvetés megállapí­tása és a segélykérvények benyújtása iránt intézkedések. 6. A Nemzeti Casinó alapítvá­nyának kiadása. 7. Az üresedésben levő el­nöki és alelnöki állások betöltése. 8. Esetle­ges indítványok tárgyalása, melyek a gyű­lést megelőző nap az elnökséghez benyúj­tandók. — A Kölcsey-kör e hó 20-án tar­tott választmányi ülésén a Jandrisics Já­nos apát-plebános elhun/tával megüresedett irodalmi szakosztály elnökévé Mátray La­jos főgymn. tanárt választotta meg, ugyan­csak Mátray s Dr. Fechtel, a kör titkára lettek megbízva a márczius 15-iki nemzeti ünnep rendezésével is s állítják össze a rendező-bizottság névsorát. — A helybeli dalegyesület is­merkedési estélyt tartott e hó 20-án a kath. kaszinó termeiben, melyen a működő és pártoló tagok közül 78-an voltak jelen. Az estélyen rendkívül kedélyes hangulat ural­kodott s természetesen íelköszöntőkben sem volt hiány. Jaskovics Ferencz aielnök a be­tegen fekvő elnökről emlékezett meg, ki be­tegsége alatt sem szűnt meg a dalárda Ugye iránt érdeklődni, sőt azokat élénk figyelem­mel kiséri. Eltette továbbá a ilaltestvéreket, mig Pap Lajos viszont azalelnököt köszön­tötte föl. Dr. Korbay Meszlényi Gyula püs­pökről, Balog József az újonnan belépett működő tagokról emlékezett meg. Még sotian szólaltak föl a jelenvoltak közül. A kedélyes hangulatot a dalárda gyönyörű éneke csak jobban fokozta. A vig dalárok reggelig kitartottuk. — Esküvő. Bikfalvy Albert szamos- széplaki földbirtokos tegnap délben fogadott örök hűséget Antal Ilonka kisasszonynak, Antul Dániel tekintélyes kereskedő s vá­rosi bizottsági tag szép és művelt leányá­nak. Az esküvő a család kívánságára az örömszülők házánál tartatott s az csketési szertartást, Tóth József h. lelkész végezte, ki a fiatal párhoz lendületes szép beszédet intézett. Az esketési actust fényes lakoma követte, melyen csakis a család tagjai vol­tak szorosan hivatalosak. A. lakoma ulatt Sok szép beszéd hangzott el. Az első pohár­köszöntőt az uj házasokra Tlth József mon­dotta, majd az öröm9zülőket üdvözölte. Dr. Fechtel János az ifjú párra, s Antal Dá­niel vendégeire, Dr. Fechtel János a vőle­gény távol levő szüleinek képviselőjére Bik­falvy Ferenczre, Kincsessy Péter a jelenlevő sét papra üritettek poharat. — Az nj há­zaspár ma reggel utazott el városunkból. — Változás a honvédségnél. Ö felsége a király Yukovios János ezredest az eszéki 28-ik honvéd gyalog ezred parancsno­kának ezredének létszáma fölött való vezetése mellett | helybeli állomásozó 78. honvéd gyalog dandár parancsnokságának ideiglenes vezetésével megbízta. — Hrabovszky József dandár parancsnok, betegség okából állásá­tól fölinentetett. Őszintén sajnáljuk távo­zását, ki szeretetve méltá mondorávul mél­tán nyerte meg társadalmunk becsülését is. Az uj parancsnokot üdvözöljük, | kívánjuk haladjon azon az utón, melyen elődje oly szép emlékeket hagyott hátra! — Előléptetés. Az igazságügymi- uiszter Papp Kálmán kir. törvényszéki bírót a VII. fizetési osztály első fokozatába lép­tette elő. — Az „Ezres“ bál. Az „Ezres“ szom­baton tartott tánczmulatsága méltó zárkö- vét képezte az idei farsangi tánczvigalmak- uak, bár nem volt oly népes, mint az „Ez­res“ előző évi mulatságai, nagy számú fénye« közönség gyűlt azonban egybe, melynek soraiban ott láttuk Chorin Ferenczet is vá­rosunk képviselőjét szeretetve méltó nejé­vel, kit u figyelmes rendezők egy szép virágcsokorrral leptek meg. A tánczmulat- eagot az eleven újság bemutatása előzte meg, melyet | város szépséges hölgyei ad­tak elő. Litteczky Margit az előfizetési fe|. hívást adta elő meglepő otthonossággal a kellemes hangsúlyozással; Miholovics Mik- lósné az uj vigadó építését szavalta el, a vezérczikkhez illő komolysággal. Bakó lg.' náczné szereplése volt az est egyik legsikerül, tebb száma, ki a „Tárczát“ adta elő | a levél­itek finom ötleteit híven visszaadta, kapott is érte annyi tapsot, hogy alig győzte meg­köszönni. A taps alig C9Íiapodott^ le, Szől- lősy Lajosné jelent meg a dobogón 1 szin­te n egy levelet adott elő biztos tudással, a2 elért szép sikerrel szintén meg lehet elé­gedve. Lengyel Elza „Első szereplése®“ czimmel monológot szavalt, s hogy mini) sikerrel, a kétszeri hivihás fényesen tanúsítja. Paládi Erzsiké Mirákula ez. novellát adta elő sikerülteit, szin­tén zajos sikert aratva. Kisltalmy Irén volt a következő szereplő, ki nemcsak bájos megjelenésével, de meglepő szép előadásá­val is gyönyörködtette a közönséget. Hí­rekkel. Unger Istvánná s Tankóczy Gytt- láné szolgáltak s kedvesen udták elő a leg­újabb sensatiós híreket. Frankó Juliska egy aranyos kis csöppség sürgős táviratot ho­zott, Augusztiny Kornél az Irodalom és zenével, ennek legfrisebb híreivel szolgált. Élénk derültséget keltett egy esküdtszéki tárgyalás előadásával Haller Ferencz; a finom satiraval megirt bohóság nagy tet­szésben részesült. Majd Toperczer Ilonka csicseregte el bájosan a becsület mosóda ügyes hirdetését, s végül Komka Er­zsiké kérdett egyet-mást a szerkesztő bácsitól s kapott rá azonnal feleletet. Ez volt a programm utolsó száma, mely után a közönség egyrésze uz étkező termekbe vonult át, másrész a tánezterem- ben maradt s kezdetét vette a táncz, mely­nek azután nem volt se vége, se hossza, csak az éjféli szünet alatt szakadt meg egy időre, mikor a nagy teremben is fehérítet­tek. A szokásos toa9ztok elmaradtak, s a szünet alatt nem volt más egyéb, mint tár­sas szórakozás. Éjfélkor megjelent az „Ez­res és Vidéke“ melyet a szereplő hölgyek árultak, a mely 140 koronát jövedelmezett. Közönség bár nem volt sok, mégis a tiszta jövedelem az 500 koronát meghaladja. A terem igen ízlésesen volt diszitve különö­sen ott, hol az e9t hősnői szerepeltek. A hangulat kedélyes volt mindvégig, s külö­nösen feltűnt, hogy asszonyok voltak jelen nagy számmal. A jelenvoltak névsorát a kö­vetkezőkben adjuk: Asszonyok: Augusztiny Jánosné, Bakó Ignáczné, Özv. Balogh Józsefué, Bárány Ignáczné, dr. Biró Elcmérné, Bod­nár Sándorné, dr. Chorin Ferenczné, dr. Fe­jes Istvánné, dr. Fodor Ferenczné, Foga- ras9y Sándotné, Fogarassy Józsefné, Frankó Jánosné, Galba Lajosné, Gardos Károlyné, dr. Gross Henrikné, Germarz Ti vadamé, dr. Hantz Jenőné, Hauschka Jánosné, Ha­rasztié Ilona, dr. Hermann Lipótné, Hár­mán Istvánná, Káda9 Józsefué, Komka Alajosné, özv. Kishalmy M. Lajosné, Klein Vilmosné, Kanizsay Jenőné, Lengyel End­réné, Litteczky Endréné, özv. Lajos Mihályné, Mándv Bertalanná, Majos Károlyné, Mar­kos Imréné, Mihalovics Miklósné, R. Nagy Endréné, Osváth Elemérné, Paládi Lajosné, Papp Gyuláné, Papp Bélánó, Papp Dezsőné, Dr. Schönpflug Jenőné, Slafkovszliy La­josné, Sid Janiné, Spiegel Adolfné, Szől- jőssy Lajosné, Tankóczy Gyuláné, dr. Tn- nódy Mártonná, Toperczer Kálmánná, Tóth Sándorné, özv. Török Istvánné, Unger Ist­vánné, Uray Gézáné, Varjú Sándorné, Weisz , Albertné, Zsák mán Jánosné. L e á 11 yok: Augusztiny Kornélia, Abel Elza (Bécs), Baudiez Erzsébet. Befinde Mariska, Debre- czeni Margit, Frankó Juliska, Hérmán Margit Mariska, Kishalmi M. Irén, Kherer Gabriella, Komka Erzsiké, Korbuly Kor­nélia, Krauäz Etelka (Szolnok), Lajos Ma­git és Irén, Lengyel Elza, Litteczky Mar­git, R. Nagy Ilonka, Nagy Teréz, Paládi Erzsiké, Slafkovszky Viola, Spiegel Etta, Toperczer Emma és Ilonka, Zsáktnán Margit. Karzaton: Deák Kálmánná, Deák Fe­renczné, Debreczeni Józsefné, Dr. , Fodor Gyuláné, Fürst Viktorné, Halász Mórné, Jaskovics Ferenczné, Kandel Józsefné, Ko­vács Gézáné, ö/.v. Kanizsay Zsigmondné, Kovács Ábrahámné, Krompastsky Béláné, Lindenfeld Mórné, Láng Bertalanná, Man­del Jánosné, Cs. Majer Károlyné, Neme9 Béláné, Reiter Adolfné, Reiter Jukabné, Schleifer Zoltánná, Szatmári Adolfné, Szat­mári Mórné, Wallon Henriimé, Weisz Adolfné. Vajda Mihályné, Tondülné, Fodor Julia, Éwa Róza, Lechnör nővérek, Linden­feld Sarolta, Joó Juliánná, Korom Mariska, Kozma Ilonka, Weisz Margit,

Next

/
Thumbnails
Contents