Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-27 / 9. szám

Tizenhetedik évfolyam. 9-ik szám. Szatmár, 1900. február 27. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: 75 kr. 8 „ Egész évre . 3 írt. I Negyedévre . . Fél évre . .1 „ 50 kr. I Egyes szám ára. KOzségek, községi jegyzők és néptanitók részére egész évre 2 frt­SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: Morvái János könyvnyomdája Eötvöa-utoza 2-ik sz. alatt. A SZERKESZTŐ LAKÁSA: Eötvös-ntcza 19-ik, szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivataléban a legolcsóbb érák mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 8 kr. Hirdetés és nyü'tér kincstári bélycgilletéke minden beiktatásnál 30 kr. Az iparos ifjak köre. Csendben, szerényen, alig hallatva magáról valamit, működik városunk­ban a szatmárnémeti iparos ifjak köre és szolgálja buzgó kitartással azt. a szép czélt, hogy az iparos ifjú­ság önművelődés által minél inkább előkészíttessék arra, hogy a jövőben méltó polgára legyen e városnak. Szakértő a maga szakmájában, a ki ípegállja helyét minden körülmények között, s birjon egyszersmind a szük­séges társadalmi műveltséggel, a mi egész emberré tegye. Az egylet már eddig is nagy eredményeket tud felmutatni, s a ki figyelemmel kiséri működését, öröm­mel konstatálhatja, hogy létele köz­érdek, a melyet támogatni és fen- maradását biztosítani mindenkinek kötelessége. Ebből a szempontból in- dultnnk ki, mikor legközelebb tartott közgyűlése alkalmából egész terjedel­mében közé tesszük a titkári jelen­tést, mely beszámol az egylet múlt évi működéséről és annak egész bel- életét bemutatja. Érdemes vele meg­ismerkedni. Titkárt jelentés. Nemzeteket nagygyá tehet: Béke, munka és szeretet I I n d a 1 i. Egy zavartalan, csendes de folytonos és kitartó munkában gazdag év nyeri be­TÁRCZA. fejezését egyesületünk szerény életében jelen közgyűléssel. Szerény eszközökkel, a czélt szem elől pillanatig sem tévesztve, erős akarat­tal, vállvetett munkával vittük előbb egy­letünk ügyét a haladás utján. Hála ezért a nemesen érző társadalomnak; köszönet és elismerés mindazoknak, kik időt és fá­radságot nem kiméivé szolgálták nemes önzetlenséggel körünk terhes feladatait. Nem hivalkodunk az eredménynyel: a czél még messze, az út rögös s az aka­dályok kiszámíthatatlanok. De a kör kilencz éves múltjából merített tapasztalatom az, hogy az akkor meggyujtott kis mécs lángja ma már magasan lobogó fáklya, mely mig bőven nyújt világos képet az elmúltból, előre világit jövőnkbe s világánál már biz­tosabban haladhatunk s kevesebb alkalmunk lesz a botlásra. Nemcsak a politikában, de a társa­dalmi egyesületekben is szükség van be­számoló és programm beszédekre; ott is, itt is czél: az érdekelteknek és érdeklő­dőknek megmutatni a múlt eredményeit s megvilágítani azt az utat, melyen az egye­sület vagy az egyén haladni kivan, öak ez adhat jogot arra, hogy régi működésűn­ket megbízóink elismeréssel jutalmazzák s jövö munkánkhoz bizalmukkal, támogatá­sukkal ajándékozzanak meg a jövőre. Mennyivel inkább szükséges most hí­ven számolni be sáfár!.odásuukról s hatá­rozottan jelölni meg a czélba vett felada­tokat megvalósítandó terveinket, midőn az elmúlt évi közgyűlés egy igen terhes fel­adatén rótt ránk, melynek anyagi eredmé­nyéről is számadással tartozunk: ez a kör czéljaira építendő saját „otthon“.. Merész, mondhatnám vakmerő vállal­kozás volt részünkről a saját „otthon“ szerzésre gondolni: de a . „ki nem mer, Tizenhármán az asztalnál. — Béranger. — Tizenhármán vagyunk az asztal mellett S előttem felfordult a só. Egek I A szám fatális, e jel megremegtet. Jő a halál s én kábán rettegek. Mint szellem, tündér vagy angyal jelen meg, Oly szépen, ifjan; látni mosolyát. Ébreszszük dallal fel a régi kedvet. Nem, fiuk, már nem félem a halált I Bár lakománkra mintegy híva látszik S virágbul fonva füzér van fején, Én látom őt csak, én látom hogy játszik Hétszin szivárványt homlokán a fény. Előttem meg-megráz egy széttört lánczot, Keblén egy kisded alszik. Rajta hát Kelyhemből enyhítsétek szomjuságtok. Nem, fiuk, már nem félem a halált 1 — Lásd, szól hozzám, hát kel!-e félni engem ? Nővérem a remény, ez égi lány. Mondd csak: a rab panaszra kél az ellen, Aki jó szívvel kü.nnyit nyomorán ? Bukott angyal kelj szárnyaidra újra, Ha itt lenn abból végzeted kizárt. — Hadd részegítsen most babáink csókja, Nem, fiuk, már nem félem a halált! — Még visszatérek szól a rémalak, S átszáll az űrön, lánggolyókon lelked, Elhagyja ez úszó világokat. Mik végtelen időkig főn lebegnek; Élvezz nyugodtan tiszta boldogságot, Amíg nyakadban nem érzel igát. — Örüljünk, mig élünk I Fel, jó barátoki Nem, már többé nem félem a halált. Imént fölhangzott egy ab vonítása És arra látomásom eliünék. Hiába vágyunk élni, ah, hiába, Ha érzi lábunk a sir hűs lehét. Csak bízzuk csónakunk a habra bátran, Vígan legyünk, amig a révbe száll, Az ur ha szólít, legyünk tizenhármán; Nem, fiuk, már nem félem a halált! Francziából: K. Ezres-bál. (1900. február 24-én.) A kedélyes jótékony egyesület csak félgyőzelmet aratott az idén : finom estélye nem volt olyan látogatott, mint dicső em­lékű három elődje. Valami megcsappant a t. közönségben. A jókedve, az emberbarátsága, vagy az egyenlőségi érzete? Avagy mind ennek az ősforrása: a pénze ? , Körülbelül az utóbbi. Mert azok, a kik mindig ugyanegy öltözetben jelenhet­nek meg a mulatságban, s igy toalettre nem kell hogy költsenek, a férfiak t. i. rendkívüli, tán fölös számban vettek részt a finom-estélyen. így ártott meg nekünk me#z- sze közvetettséggel a Tu »ela körül folyt há­ború, a mely megdrágította a pénzt Euró­pában -7- még Szatmáron is. Pedig mennyi kitartással, munkával és lelkesedéssel dolgozott az Ezres disz- gárdája, hogy az előre sejtett közönyt le­győzze ! Nem bízván eléggé a saját erejé­ben, eddig holtan megjelenő újságát szép hölgyek édes ajkán megelevenítette, és vonzó erőnek lefárasztotta városunk kép­viselőjét is a kedves nejével. Szegény fázlódó gyermekek! Pártfo­góitok az idén sikertelenül izzadtak az ér­I nem nyerheti“ s „a tett halála azokos- odásl“ Mi mertünk s ha győzelmi siker­ei még ma nem számolhatunk is be, mert medve bőrére inni elég lesz akkor, ha medve birtokunkban lesz: annyit már lost jelenthetek a tisztelt közgyűlésnek, ogy ;a múlt évi közgyűlésből kapott meg- atalmazásunkból kifolyólag végleges meg- llapodásra jutottunk ez ügyben. A múlt év márczius havában meg­ettünk egy telket kétezer torintért, mely- ől később meggyőződtünk, hogy czéljaink- iak t^m egészen megfelelő. Most a közel- nultban sikerült is a mondottat ki­herélni s egy czéljainknak teljesen megfelelő, rárosQnk legélénkebb utczáján, központi ekvéísel, nagy kert és udvarhelyiseggel >iró telket aránylag olcsón —= nekünk izonbjan még drágán — megvenni. Ez a )em!áőféle Rákóczy-utczai házastelek. A ház vételére kiküldött bizottság öbb,|mint egy évig valamennyi eladó há- :astelket megnézett, a mi csak megfelelhe- ett volna körünk ozéljainak. Nyugodt lel- tiismfrettel mondhatom, hogy ennél min­ien tekintetben jobbat, előnyösebbet egy- íltalán nem kaphattunk volna s ami az irat (is a fizetési feltételeket illeti, ezek is jlyanok, hogy kedvezőbbet nem kivánha- ;unk,Röyiden csak a főbb számtételeket so- 'olom fel; az elnök ur lesz szives az egész igyet a közgyűlés előtt minden részletében :eltárni. A ház vételára 24000 kor., melyből íooo kort, vagyis 100 drb. részvényt jegyez íz eladó. A Bercsényi-urczai telket átveszi I.000 korona vételárban — tehát ezen cse­lnél semmi kárunk nincs, mert még az Hetek is megtérült az eladott anyagok ér­ékéből. Készpénzben különböző későbbi határidőkben fizetendő 8000 kor. — kamat nélkül —§ a házon levő 11000 kor. 5%'° bekebelezett magánkölcsönre nézve azon kedvezményt nyertük, hogy bármely idő­ben, tetszés szerinti összeggel törleszthet- jük. A 8000 kor. teherrel szemben pénz­tári készletünk ....... 820 kor. Aláirt részvény, mely még be nem fizettetett .... 2500 kor. Összesen: 3320 kor. Hiányzik még a teljes kifizetéshez 4680 kor. A kibocsátott részvényekből még elhelhelye- zésre nem talált 500 drb. 5000 értékben Tisztelt közgyűlés I Talán senki sincs e teremben, ki nem tudná, hogy körünk vezetősége mi mindent elkövetett a részvény elhelyezés dolgában. Az oroszlánrész a munkából is, az elismerésből is Tankóczi Gyulát, szere­tett elnökünket illeti. Összesen nem tettünk annyit ügyünkért, mint ő egyedül! Hálá­val, köszönettel adózom a társadalomnak is, mely súlyos helyzetében sem vonta meg körünktől pártfogását s „otthon“-unk ügyét a megvalósulás stádiumáig juttatta! Ámbár minden egyesnek adományát kü- lőn-külőn is megköszöntük, úgy vélem, hogy még mindig adósai maradtunk a tár­sadalomnak; nemcsak a viszaváltandó rész­vények értékéért, melytől csaknem min­denki a jegyzés alkalmával lemondott, de a vezetők iránti bizalomért az egyesület szives pártfogásáért! A mindenható Isten ezerszeresen fizesse vissza mindenkinek áldásaiban azt, a mit a közjó oltárára áldoznak! Az elnök urnák a házvétel ügyében teendő előterjesztését a magam részéről teljes megnyugvással ajánlom a t. közgyű­lésnek elfogadásra s a kiküldött bizottság gam egy szót sem irtain a lapba) hogy ennyi csinos humoros dolgot sem sok he­lyen produkálhatnak az országban. Az Ezres és nemeslelkü segítői tehát kitettek magukért. Aki tudja, hogy a sze­gény gyermekeket felruházó egyesület ve­zető és rendező elemei közt alig van csak egyetlenegy tánezos is, elhiheti, hogy a bálozásban nem a maguk kedvtelését, ha­nem kizárólag a jótékonyságot szolgálják. Teszik ezt szívesen, alig látható, de nagyon fárasztó munkával és a magyar szalmalánghoz képest dicséretes kitartással. A mostani félsiker sem fogja őket lefegyverezni. Lehet, hogy a bálrendezés eredmény­telen fáradságait másoknak engedik át. De védenczeiket, a fázó gyermekeket, nem hagyják ezentúl sem a sorsukra. És ha tán most nem kedvező is az idő arra, hogy a nagy közönség körében megfakadjon a jótékonyság nemes csemetéje, amit az Ez­re« beléje ültet: jönni kell egy kornak, mi­kor kicsinyes tekintetek szégyenkezve fog nak meghá’.rálni az örökké magasztos fe­lebaráti szeretet czéljai elől. Az E/res csak művelje tovább a szik­lás talajt, és küzdjön törhetetlenül az idő­járás mosuhaságával. Ilyen erőnek en­gedni kénytelen maga a természet is. Hogyne engedne valamikor annak egy pa­rányi része: az emberi természet?! . . . Lám, majdnem elfeledtem, hogy én báltudósitást akartam írni. Hát ennek, a tisztemnek könnyű megfelelnem. Az eleven újság után a fiatalság tánezra perdült, és a szokott jókedvvel járta kivilágos kivirradtig. Boldog ifjúsági Ugy-e bár nem vetted észre édes örömmámorodban, hogy sokan hiányoznak, akik veled vigadhatnának, és milyen keserű bánattal van jelen az Ezres pénzügyi bizottságának elnöke: Ver us. szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabásu polgári és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva. delietekben. A bál tiszta jövedelméből aligha Vethetnek rátok csak egy rongyot is. Nyugodjatok bele a búr háborúba, mint egyedüli bajotokba, és ne higyjétek el, ha azt találnátok hallani (a mit én hal­lottam), hogy városunk úri közönségében volnának emberek, akik arisztokrácziából nem jöttek el értetek mulatni. Hisz ho­gyan is hangzanék, ha ki akarnátok mon­dani : szatmárnémeti arisztokráczia ? . . . A finom estély egyébiránt nem volt fiaszkó. Oh nem. Csak az volt a baja, hogy az elődjei voltak nagyok, őmaga éppen­séggel nem volt kicsiny. Kedélyesség dol­gában (szerénysége mellett is állíthatja az Ezres) még mindig felülmúlt minden egyéb mulatságot, a melyek mögött népesség te­kintetében sem maradt el. Az eleven újság intézménye pompá­san kiállotta a tüzpróbát. Az „Ezres és Vidéke,“ a finom es­télyek népszerű hírlapja, most nemcsak papiroson jelent meg, hanem bájos hölgyek alakjában és hangjában vonult fel a kö­zönség szemei előtt. A szép „czikkek“ leírhatatlan kedves­séggel és bármely színpadnak díszére szol­gáló rutinnal „működtek.“ Tartalmuk, amit az Ezres nehány buzgó tagja szol­gáltatott, a friss humor és szellemesség hamisitatlan termékeikép hatottak; derült " mosoly és hangos kaczagás közt a jókedv egész skáláját futtatván végig a hallgató­ság kedélyével. Valamennyi czikk kedves fogadtatásra talált. Hogy egyik különb volt a másiknál, mondanom sem kell. Melyik volt az egyik, melyik a másik, azt meg a köteles tiszte­letből és hálából a szives közreműködők iránt, mondanom nem szabad. De általános volt a vélemény, hogy ritka városban lehetne ilyesmit igy elő- adni, én meg hozzátehetem, (minthogy ma-

Next

/
Thumbnails
Contents