Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-27 / 9. szám

Tizenhetedik évfolyam.

9-ik szám.

Szatmár, 1900. február 27.

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

MEGJELEN MINDEN KEDDEN.

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:

75 kr. 8 „

Egész évre . 3 írt. I Negyedévre . .

Fél évre . .1 „ 50 kr. I Egyes szám ára.

KOzségek, községi jegyzők és néptanitók részére egész évre 2 frtSZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL,

hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők:

Morvái János könyvnyomdája Eötvöa-utoza 2-ik sz. alatt.

A SZERKESZTŐ LAKÁSA:

Eötvös-ntcza 19-ik, szám.

HIRDETÉSEK

e lap kiadóhivataléban a legolcsóbb érák mellett fölvétetnek.

Nyilttér garmond sora 8 kr.

Hirdetés és nyü'tér kincstári bélycgilletéke minden beiktatásnál 30 kr.

Az iparos ifjak köre.

Csendben, szerényen, alig hallatva magáról valamit, működik városunkban a szatmárnémeti iparos ifjak köre és szolgálja buzgó kitartással azt. a szép czélt, hogy az iparos ifjúság önművelődés által minél inkább előkészíttessék arra, hogy a jövőben méltó polgára legyen e városnak. Szakértő a maga szakmájában, a ki ípegállja helyét minden körülmények között, s birjon egyszersmind a szükséges társadalmi műveltséggel, a mi egész emberré tegye.

Az egylet már eddig is nagy eredményeket tud felmutatni, s a ki figyelemmel kiséri működését, örömmel konstatálhatja, hogy létele közérdek, a melyet támogatni és fen- maradását biztosítani mindenkinek kötelessége. Ebből a szempontból in- dultnnk ki, mikor legközelebb tartott közgyűlése alkalmából egész terjedelmében közé tesszük a titkári jelentést, mely beszámol az egylet múlt évi működéséről és annak egész bel- életét bemutatja. Érdemes vele megismerkedni.

Titkárt jelentés.

Nemzeteket nagygyá tehet: Béke, munka és szeretet I I n d a 1 i.

Egy zavartalan, csendes de folytonos és kitartó munkában gazdag év nyeri beTÁRCZA.

fejezését egyesületünk szerény életében jelen közgyűléssel.

Szerény eszközökkel, a czélt szem elől pillanatig sem tévesztve, erős akarattal, vállvetett munkával vittük előbb egyletünk ügyét a haladás utján. Hála ezért a nemesen érző társadalomnak; köszönet és elismerés mindazoknak, kik időt és fáradságot nem kiméivé szolgálták nemes önzetlenséggel körünk terhes feladatait.

Nem hivalkodunk az eredménynyel: a czél még messze, az út rögös s az akadályok kiszámíthatatlanok. De a kör kilencz éves múltjából merített tapasztalatom az, hogy az akkor meggyujtott kis mécs lángja ma már magasan lobogó fáklya, mely mig bőven nyújt világos képet az elmúltból, előre világit jövőnkbe s világánál már biztosabban haladhatunk s kevesebb alkalmunk lesz a botlásra.

Nemcsak a politikában, de a társadalmi egyesületekben is szükség van beszámoló és programm beszédekre; ott is, itt is czél: az érdekelteknek és érdeklődőknek megmutatni a múlt eredményeit s megvilágítani azt az utat, melyen az egyesület vagy az egyén haladni kivan, öak ez adhat jogot arra, hogy régi működésűnket megbízóink elismeréssel jutalmazzák s jövö munkánkhoz bizalmukkal, támogatásukkal ajándékozzanak meg a jövőre.

Mennyivel inkább szükséges most híven számolni be sáfár!.odásuukról s határozottan jelölni meg a czélba vett feladatokat megvalósítandó terveinket, midőn az elmúlt évi közgyűlés egy igen terhes feladatén rótt ránk, melynek anyagi eredményéről is számadással tartozunk: ez a kör czéljaira építendő saját „otthon“..

Merész, mondhatnám vakmerő vállalkozás volt részünkről a saját „otthon“

szerzésre gondolni:

de a . „ki nem mer,

Tizenhármán az asztalnál.

— Béranger. —

Tizenhármán vagyunk az asztal mellett S előttem felfordult a só. Egek I A szám fatális, e jel megremegtet.

Jő a halál s én kábán rettegek.

Mint szellem, tündér vagy angyal jelen meg, Oly szépen, ifjan; látni mosolyát. Ébreszszük dallal fel a régi kedvet.

Nem, fiuk, már nem félem a halált I

Bár lakománkra mintegy híva látszik S virágbul fonva füzér van fején,

Én látom őt csak, én látom hogy játszik Hétszin szivárványt homlokán a fény. Előttem meg-megráz egy széttört lánczot, Keblén egy kisded alszik. Rajta hát Kelyhemből enyhítsétek szomjuságtok. Nem, fiuk, már nem félem a halált 1

— Lásd, szól hozzám, hát kel!-e félni engem ? Nővérem a remény, ez égi lány.

Mondd csak: a rab panaszra kél az ellen, Aki jó szívvel kü.nnyit nyomorán ?

Bukott angyal kelj szárnyaidra újra,

Ha itt lenn abból végzeted kizárt. —

Hadd részegítsen most babáink csókja, Nem, fiuk, már nem félem a halált!

— Még visszatérek szól a rémalak,

S átszáll az űrön, lánggolyókon lelked, Elhagyja ez úszó világokat.

Mik végtelen időkig főn lebegnek;

Élvezz nyugodtan tiszta boldogságot,

Amíg nyakadban nem érzel igát. — Örüljünk, mig élünk I Fel, jó barátoki Nem, már többé nem félem a halált.

Imént fölhangzott egy ab vonítása És arra látomásom eliünék.

Hiába vágyunk élni, ah, hiába,

Ha érzi lábunk a sir hűs lehét.

Csak bízzuk csónakunk a habra bátran, Vígan legyünk, amig a révbe száll,

Az ur ha szólít, legyünk tizenhármán; Nem, fiuk, már nem félem a halált!

Francziából: K.

Ezres-bál.

(1900. február 24-én.)

A kedélyes jótékony egyesület csak félgyőzelmet aratott az idén : finom estélye nem volt olyan látogatott, mint dicső emlékű három elődje.

Valami megcsappant a t. közönségben. A jókedve, az emberbarátsága, vagy az egyenlőségi érzete? Avagy mind ennek az ősforrása: a pénze ? ,

Körülbelül az utóbbi. Mert azok, a kik mindig ugyanegy öltözetben jelenhetnek meg a mulatságban, s igy toalettre nem kell hogy költsenek, a férfiak t. i. rendkívüli, tán fölös számban vettek részt a finom-estélyen. így ártott meg nekünk me#z- sze közvetettséggel a Tu »ela körül folyt háború, a mely megdrágította a pénzt Európában -7- még Szatmáron is.

Pedig mennyi kitartással, munkával és lelkesedéssel dolgozott az Ezres disz- gárdája, hogy az előre sejtett közönyt legyőzze ! Nem bízván eléggé a saját erejében, eddig holtan megjelenő újságát szép hölgyek édes ajkán megelevenítette, és vonzó erőnek lefárasztotta városunk képviselőjét is a kedves nejével.

Szegény fázlódó gyermekek! Pártfogóitok az idén sikertelenül izzadtak az érI nem nyerheti“ s „a tett halála azokos- odásl“ Mi mertünk s ha győzelmi sikerei még ma nem számolhatunk is be, mert medve bőrére inni elég lesz akkor, ha medve birtokunkban lesz: annyit már lost jelenthetek a tisztelt közgyűlésnek, ogy ;a múlt évi közgyűlésből kapott meg- atalmazásunkból kifolyólag végleges meg- llapodásra jutottunk ez ügyben.

A múlt év márczius havában megettünk egy telket kétezer torintért, mely- ől később meggyőződtünk, hogy czéljaink- iak t^m egészen megfelelő. Most a közel- nultban sikerült is a mondottat kiherélni s egy czéljainknak teljesen megfelelő, rárosQnk legélénkebb utczáján, központi ekvéísel, nagy kert és udvarhelyiseggel >iró telket aránylag olcsón —= nekünk izonbjan még drágán — megvenni. Ez a )em!áőféle Rákóczy-utczai házastelek.

A ház vételére kiküldött bizottság öbb,|mint egy évig valamennyi eladó há- :astelket megnézett, a mi csak megfelelhe- ett volna körünk ozéljainak. Nyugodt lel- tiismfrettel mondhatom, hogy ennél minien tekintetben jobbat, előnyösebbet egy- íltalán nem kaphattunk volna s ami az irat (is a fizetési feltételeket illeti, ezek is jlyanok, hogy kedvezőbbet nem kivánha- ;unk,Röyiden csak a főbb számtételeket so- 'olom fel; az elnök ur lesz szives az egész igyet a közgyűlés előtt minden részletében :eltárni.

A ház vételára 24000 kor., melyből íooo kort, vagyis 100 drb. részvényt jegyez íz eladó. A Bercsényi-urczai telket átveszi I.000 korona vételárban — tehát ezen cselnél semmi kárunk nincs, mert még az Hetek is megtérült az eladott anyagok érékéből. Készpénzben különböző későbbi

határidőkben fizetendő 8000 kor. — kamat nélkül —§ a házon levő 11000 kor. 5%'° bekebelezett magánkölcsönre nézve azon kedvezményt nyertük, hogy bármely időben, tetszés szerinti összeggel törleszthet- jük. A 8000 kor. teherrel szemben pénztári készletünk ....... 820 kor.

Aláirt részvény, mely még be

nem fizettetett .... 2500 kor.

Összesen: 3320 kor.

Hiányzik még a teljes kifizetéshez 4680 kor. A kibocsátott részvényekből még elhelhelye- zésre nem talált 500 drb. 5000 értékben

Tisztelt közgyűlés I

Talán senki sincs e teremben, ki nem tudná, hogy körünk vezetősége mi mindent elkövetett a részvény elhelyezés dolgában. Az oroszlánrész a munkából is, az elismerésből is Tankóczi Gyulát, szeretett elnökünket illeti. Összesen nem tettünk annyit ügyünkért, mint ő egyedül! Hálával, köszönettel adózom a társadalomnak is, mely súlyos helyzetében sem vonta meg körünktől pártfogását s „otthon“-unk ügyét a megvalósulás stádiumáig juttatta! Ámbár minden egyesnek adományát kü- lőn-külőn is megköszöntük, úgy vélem, hogy még mindig adósai maradtunk a társadalomnak; nemcsak a viszaváltandó részvények értékéért, melytől csaknem mindenki a jegyzés alkalmával lemondott, de a vezetők iránti bizalomért az egyesület szives pártfogásáért! A mindenható Isten ezerszeresen fizesse vissza mindenkinek áldásaiban azt, a mit a közjó oltárára áldoznak!

Az elnök urnák a házvétel ügyében teendő előterjesztését a magam részéről teljes megnyugvással ajánlom a t. közgyűlésnek elfogadásra s a kiküldött

bizottság

gam egy szót sem irtain a lapba) hogy ennyi csinos humoros dolgot sem sok helyen produkálhatnak az országban.

Az Ezres és nemeslelkü segítői tehát kitettek magukért. Aki tudja, hogy a szegény gyermekeket felruházó egyesület vezető és rendező elemei közt alig van csak egyetlenegy tánezos is, elhiheti, hogy a bálozásban nem a maguk kedvtelését, hanem kizárólag a jótékonyságot szolgálják.

Teszik ezt szívesen, alig látható, de nagyon fárasztó munkával és a magyar szalmalánghoz képest dicséretes kitartással.

A mostani félsiker sem fogja őket lefegyverezni.

Lehet, hogy a bálrendezés eredménytelen fáradságait másoknak engedik át. De védenczeiket, a fázó gyermekeket, nem hagyják ezentúl sem a sorsukra. És ha tán most nem kedvező is az idő arra, hogy a nagy közönség körében megfakadjon a jótékonyság nemes csemetéje, amit az Ezre« beléje ültet: jönni kell egy kornak, mikor kicsinyes tekintetek szégyenkezve fog nak meghá’.rálni az örökké magasztos felebaráti szeretet czéljai elől.

Az E/res csak művelje tovább a sziklás talajt, és küzdjön törhetetlenül az időjárás mosuhaságával. Ilyen erőnek engedni kénytelen maga a természet is. Hogyne engedne valamikor annak egy parányi része: az emberi természet?! . . .

Lám, majdnem elfeledtem, hogy én báltudósitást akartam írni. Hát ennek, a tisztemnek könnyű megfelelnem. Az eleven újság után a fiatalság tánezra perdült, és a szokott jókedvvel járta kivilágos kivirradtig. Boldog ifjúsági Ugy-e bár nem vetted észre édes örömmámorodban, hogy sokan hiányoznak, akik veled vigadhatnának, és milyen keserű bánattal van jelen az Ezres pénzügyi bizottságának elnöke:

Ver us.

szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabásu polgári és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva.

delietekben. A bál tiszta jövedelméből aligha Vethetnek rátok csak egy rongyot is. Nyugodjatok bele a búr háborúba, mint egyedüli bajotokba, és ne higyjétek el, ha azt találnátok hallani (a mit én hallottam), hogy városunk úri közönségében volnának emberek, akik arisztokrácziából nem jöttek el értetek mulatni. Hisz hogyan is hangzanék, ha ki akarnátok mondani : szatmárnémeti arisztokráczia ? . . .

A finom estély egyébiránt nem volt fiaszkó. Oh nem. Csak az volt a baja, hogy az elődjei voltak nagyok, őmaga éppenséggel nem volt kicsiny. Kedélyesség dolgában (szerénysége mellett is állíthatja az Ezres) még mindig felülmúlt minden egyéb mulatságot, a melyek mögött népesség tekintetében sem maradt el.

Az eleven újság intézménye pompásan kiállotta a tüzpróbát.

Az „Ezres és Vidéke,“ a finom estélyek népszerű hírlapja, most nemcsak papiroson jelent meg, hanem bájos hölgyek alakjában és hangjában vonult fel a közönség szemei előtt.

A szép „czikkek“ leírhatatlan kedvességgel és bármely színpadnak díszére szolgáló rutinnal „működtek.“ Tartalmuk, amit az Ezres nehány buzgó tagja szolgáltatott, a friss humor és szellemesség hamisitatlan termékeikép hatottak; derült " mosoly és hangos kaczagás közt a jókedv egész skáláját futtatván végig a hallgatóság kedélyével.

Valamennyi czikk kedves fogadtatásra talált. Hogy egyik különb volt a másiknál, mondanom sem kell. Melyik volt az egyik, melyik a másik, azt meg a köteles tiszteletből és hálából a szives közreműködők iránt, mondanom nem szabad.

De általános volt a vélemény, hogy ritka városban lehetne ilyesmit igy elő- adni, én meg hozzátehetem, (minthogy ma-