Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-25 / 52. szám
52-ik szám. Tizenhetedik évfolyam. Szatmár, 1900. deczember 25.^— TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Karácson-napján. Az angyalok énekétől viszhangzik a világ. A betlehemi mezőségeken megjelent égi küldöttek szavai oly általános tulajdonává lettek az emberiségnek, hogy a teljes megnyugvás, a lélek viharmentes helyzetének megrajzolására nincs ma sem és nem lesz sohasem tartalmasabb kifejezésünk, mint ez a kijelentés: Dicsőség a magasságban Istennek, békeség a földön a jóakaratu embereknek. íme, mi mindig a boldogságot keressük, és az angyalok azt hirdetik, hogy a mi részünkre a legtöbb, a legnagyobb, a legmagasztosabb a mit elérhetünk: a békeség. Ha telkemtől kérek a most- elmondottakra választ azt feleli, inkább sejteti, hogy az angyalok való igazat mondottak. De ha a boldogság utáni vágy soha ki nem elégíthető e földön, azt kérdem én -tőled lelkem : hát a békeség hogyan fog itt köztünk nyugvóhelyre találni, mikor ez az élet nem egyéb: mint küzdelem a^ létért, tehát egy folytonos,' Soha' egy^perczré sem szűnő harcz! A hol pedig folyton harcz van, hogy maradhat meg ott a békeség? Vájjon nem leszünk-e kénytelenek végre azt mondani, hogy nincs és nem is lehet itt a mi számunkra sem boldogság, sem békeség? Igaz, hogy nincs sok békeség a földön, de 1 ehet, és épp azért legyen dicsőség Istennek, ki ma született a világra. Az ember természetében van, hogy szeret küzdeni. A tespedés, az izgalom teljes hiánya elernyeszti az ember egész testi és szellemi szervezetét. Munkára van teremtve az ember. Mint a munkába állított gépezet, ha nincs mit feldolgoznia, önmagát emészti fel, rombolja össze, épp úgy tesz az ember is. A munka, a foglalkozás ott szűnik meg az embernél, a hol elfogy a testi, vagy szellemi erő, vagy mind a kettő. Midőn te elvégezted hivatásos teendőidet, teljesíted kötelességedet, egyszóval megteszed azt, a mi által biztosítod a mindennapit, ez a munkakör a te lényednek csak felét foglalkoztatja. Ezekben csak a külső ember jelenik meg. De ha megfigyeled, van a te lényednek egy más és pedig sokkal nemesebb része is, hol az eszmék világa él, hol a jó és szép, az igaz, a fönséges jelenik meg, hogy tőled hódolatot, tiszteletet, követést várjon. Ebben a belső világban is folytonos hullámzás, fotytohös foglalkozás,’ folytonos munka, egyszóval élet van, melynek gyümölcse a béke, vagy a békétlenség. Az anyagi világban van jó és van rósz munka. Munka mindkettő, fáradsággal, küzdelemmel, izgalommal jár mindkettő és a jó vagy rósz jelleget aszerint érdemli meg, a mint a munkásnak és a munkatársaknak javát vagy romlását eszközli. Azt mondhatnám a jó munka építés, a rósz munka rombolás, de úgy az egyik, mint a másik igénybe tudja venni az égész embert. Igen, az egész embert, nemcsak a külső, de a belső embert is, mert az anyagi világ területén működő kezet, szellemet, akaraterőt a belső ember vezeti és irányítja. , A belső emberben végbemenő szellemi forradalom eredménye a külső ténykedés jó vagy rósz jellege. A legegyszerűbb műveltségű ember benseje is folyton munkálkodik. A jó és igaz nem jelenik meg ott talán oly fényes világításban, mint a műveltebb léleknél, de csak oly magasztos az egyszerű lélekben is, mint a műveltnél. Hát ebben a benső forradalomban van-e vezető elem ? Bir-e az a souve- rain jelleg minden attribútumával ? Szabad e annak oda jutnia következtetésében, hogy magát absolut függetlennek nyilvánítsa? E vakmerő következtetés végzetes volna az emberre. Az élet azt tanítja, hogy az egyes em- beTelT sokszor merőben ellentétes dolgokat ismernek el igazságokul. Kell tehát oda egy vezérlő elem, egy absolut tekintélyű döntnök, ki szavát oly erővel tudja felemelni, hogy a forradalom lecsillapuljon, a belső ember határozott irányt nyerjen, hogy soha ne rontson, csak építsen, hogy m I nőig jó munkát végezzen és soha ross zat. A mit most elmondottam, magával hoz za, ho y e harezban győzők és legyőzőt fék I ®yenek Igen. Sajnos, de van lényegünkben sok, a mit legyőzni kell, mert azt le győzni szép, dicső és magasztos, — azokat győzelemre juttatni rut, szégyenletes, lealacsonyító. Ha ez a harcz el van döntve, akkor jön a béke, de nem a semmittevés korszaka, hanem a fegyveres béke, vagyis a jó munkával magát felövező belső ember élete, ki folyton vigyáz, hogy az elnyert győzelem mindig az maradjon. A belső ember világának ez a vezérlő eleme, napja, tündöklő csillaga az Isten-ember, az Ur Jézus, ki ma született. Isten ő, övé a dicsőség; ember ő, övé a békeség. O a mi lelkünk forradalmának absolut tekintélyű dönt- nöke, ki bölcseségével, még inkább szeretetével megvilágítja e rejtelmes világ minden elrejtett legkisebb részletét is, győzelemre segíti a jót, letiporja a gonoszát, és jutalmul nyújtja e földön a békét^ a lélék viharméntés nyugodt életét, mely az ember legfőbb java e földön. Hogy ezt elérhessük, még kell egy tulajdonság: a jóakarat. Ezt hirdették az angyalok is. Akarnunk kell a jót, föltétlenül akarnunk kell, el- annyira, hogy midőn belátjuk, miszerint Egy karácsonyi tárcza története. — Szerkesztő Ur I ha én bekülde- nék egy tárczát a „Szatmár és Vidéke“ részére, kiméltóztatnék azt adni a karácsonyi számban ? — így szólított meg egyszer rendes udvari borbélyom, miközben szorgalmasan szappanozta az arezomat. — Miért ne, csak jó legyen I—biztattam az irodalmi sikerekre utazó Figarót. — Hogy jó legyen 1 — folytatta nagy lelkesen a szót — arról már kezeskedem, hogy kitűnő lesz. Olyan tárczát még helyi lapban nem olvastak. Egy fővárosi iró sem ima annál különbet. Holnap már ott lesz a szerkesztő urnái. Egy kis iráshiba talán akad benne, azt tessék kiigazítani, de az eszme, a gondolat, az kifogástalan és eredeti. — És aztán, milyen nevet írjak alá, ha csakugyan beválik. Jó lesz pl. Figaró? — Nem! az én saját nevemet tessék aláírni, hadd pukkadjon meg az irigység j tői minden borbély Szatmáron. Mindig nagyrabecsüléssel voltam a borbélyok iránt s egyáltalán nem ütődtem meg rajta, hogy az én emberem tárczát ir., Végtére is a borbély többé kevésbbé szellemi munkás, a mennyiben ő is fejjel dolgozik. A legügyesebb társalgók közülük kerülnek ki, nagy élvezettel tudják a városi pletykákat feltálalni, s ritka eset, hogy az ember legalább egy jót ne ka- I czagna, mikor a borbélyteremben időzik. Már pedig egy jó tárczának ugyanezek a kellékei, micsoda lehetetlenség volna tehát abban, hogy az én borbélyom egy sikerült tárczával meglepjen. Másnap a tárcza nálam volt. Figyelemmel végig olvastam s valóban el kellett ismernem, hogy kitűnő. De különös, úgy tetszett nekem, hogy én ezt a tárczát már olvastam valahol. A czime: „Változott érzelmek,“ s a hősnek neve: „Molnár Ákos“ huszárkapitány nagyon ismerősök voltak előttem. Minden második nap megfordulván a borbélyüzletben soha szó nem esett a tár- czáról, pedig látszott a borbélyom arczán, mennyire szeretne már valamit hallani felőle. Beszélt mindenről s olyan távoli czél- zások estek lapokról, Írókról, egyenesen azonban nem volt bátorsága kérdést intézni hozzám. Végre eljött a karácsony s a tárcza nem jelent meg. A legelső alkalomkor aztán, a mint a szappanyozáshoz készült, mélységes szomorúsággal kérdezte tőlem : — Hát nem vált be a tárczám szerkesztő ur? Nagyon rossz talán? — Dehogy rósz, sőt épen az a baja, hogy nagyon kitűnő. — Akkor nem értem, hogy miért nem tetszett kiadni. , — Barátom, ennek sorja vaD. Lássa, ha egy újsághoz olyan ember küld be czik- ket, a kiről fel nem tehető, hogy azt ő irta volna, mielőtt az a czikk a lapban megjelennék, előbb egy bizonyos eljáráson kell keresztül esnie. Ez az eljárás pedig a következő: Van Budapesten egy .Otthon“ nevű irói kör. Annak a körnek van egy külön szobája, melyben csak egy nagy asztal áll. Az ország minden részéből ehhez a körhöz küldik be az említett czikkeket s azt valamennyit arra a nagy asztalra teszik le. A főváros minden Írója megfordul a körben s benéz abba a szobába is megtekinteni az asztalon heverő Írásokat. Minden Írás két hétig marad az asztalon, s ha azalatt az idő alatt nem istperi senki a magáénak, az esetre visszaküldik és^ a lap kiadhatja, mert valószínű, hogy az illető irta ; de ha valaki felismeri valamelyikben, hogy azt pl. ő irta s igy az illető, a ki a laphoz beküldte, idegen munkával akart dicsőséget szerezni, akkor nem adják vissza a beküldő újságnak, hanem az »Otthon“ kör ügyésze egyenesen feljelenti a kir. ügyésznek és a bűnvádi eljárást megindítják. Mert lássa, nemcsak pénzes tárczát nem szabad lopni, de újság tárczát sem, sőt mondhatom, hogy a ki ilyen tárczát lop, azt még szigorúakban megbüntetik. Tavaly történt Debreczenben, hogy egy jómódú iparos beküldött egy ottani lapnak épen mint ön, egy tárczaczikket s valamelyik fővárosi iró megismerte, hogy azt ő irta, s a vége az lett, hogy az iparost 2 évi fegyházra elitélték. Rendkívül súlyosító körülménynek vette a bíróság, hogy a tárcza alá, épen mint ön, a saját nevét irta. Ha álnevet használt volna, egy pár hónappal megszabadul. Az én emberem krétafehér arczczal végezte munkáját s egy szó nélkül némán hallgatta előadásomat. Máskor ömlött belőle a beszéd s vége hossza nem volt a sok újságnak, a mivel kundsaftjait mulattatta. A személyzet is meg volt hökkenve. A beküldött tárcza a segéd Írása volt, s igy bizonyára neki is szeget ülhetett fejébe, s aligha nem a felett gondolkozha ton váljon nem kerül-e ő is a csávába. Fityi az inas hozta el hozzám, ő is bűnösnek érezte magát s igy érthető az általános lehangoltság. Mikor a felsőmet adta fel borbélyom, szontyolodott hangon súgta a fülembe: — Nem tetszett még felkilldeni? — Nem. — Szerkesztő ur, az Isten áldja meg, ne is tessék, becsületemre fogadom, hogy ez volt az utolsó tárczaczikkem. Demeter. szabó üzlete Szatmár-, Deák-ter, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva.
