Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-04 / 49. szám
Tizenhetedik évfolyam. 49-ik szám. ÉS VIDÉKE. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Szatmár, 1900. deczember 4. töö*. Úgy vélem, hogy ha a most folyó hónap elmúlik, nem lesz senki, aki azt mondaná, hogy a huszadik század meg nem kezdődött. A most már minden kétséget ki zárólag utolsó perczeit élő ig-ik század a magyar történelem legnagyobb századai közé lesz sorozva mindenha. 1711-ben a szatmári békekötés egy nagy és nemes küzdelem végét hozta meg. És az ezután következő század a magyar nemzet nemzeti öntudatát eltemetni látszott. Volt Magyarország, de nem volt magyar nemzet. Elveszett, kihalt a nemzeti önállóság minden érzéke. József császár erőszakoskodó uralma, a franczia forradalom mindent felforgató ereje kellett, hogy a népek nagy családjában a magyar is észrevegye,, hogy él, hogy élvén tengődik, hogy teste sok sebből vérzik A megújhodás fénye a ig-ik századnak jutott. A magyar nemzet a század utolsó évének, a legvégső hónapjának, a megújhodás nagy eseményének behatása alatt áll, midőn Vörösmarty Mihály századik születése napját ünnepli és ezen ünnep során mérlegeli egész teljében a hatást, melyet a nagy költő-király a nemzeti ujjáébredés munkájában végzett. Sivár volt a jelen, nem nyújtott tanulságot, ha néha a pusztulás folyamatát tüntette elő. A költő lánglelke prófétai ihlettel keresi a nemzet jövőjét. Van-e még remény arra, hogy megél a magyar, van-e jogalap, a melyen jövőt felépíthet ? És visszatér a régmúlt dicső korszakába. Látja a honalapitás dicső munkáját. És a múlt nemes hagyományaira mutatva, lerajzolja mindennél élénkebben ä hálátlanságában magáról megfeledkezett nemzet nagyságának ősforrását, a múltak dicső hagyományait. Ugyan mondjátok meg ti, a most élő nemzedék tagjai, hogyan tudtuk volna mi megünnepelni az ezredévi fényes napokat, ha nincs Zalán futása 1 Honnan merítette volna az ihletet Munkácsy a honfoglaláshoz, Feszty a Magyarok bejöveteléhez, ha Vörösmarty a rég múlt idők homályából elé nem szóllitja a dicső, alakokat, a a nemes eseményt, melynél minden magyar kebelnek föl kell melegednie?! Vörösmarty Mihálynak múzsája tette magyarrá a nemzetet, mert megtanította becsülni a múltat és lelkesedést meríteni annak tanulságaiból. A második drága kincs, melyet a nemzet mint föl nem ismert gyémántot a porba tiport, volt a nemzet nyelve. A politikai lethargia teremté a bizalmatlanságot a magyar kultúra lehetősége iránt. Képtelenségnek látszott, hogy a magyar nyelv klasszikái tökéletességekre szert tegyen. És Vörösmarty megmutatta, hogy magyar nyelven Homérosz babérjait lehet elnyerni és dolgozott a színpad részére is erős, tömör, nyelvezettel, mint a görög klassikusok. 0 tette oltárrá a színpadot, melyen a nemzeti nyelv a nemzeti érzület szolgálatában megdicsőült. És a megkezdett munka bőven termé gyümölcsét A nemzet fölébredt, öntudatát visszanyerte. Megismerte rettenetes helyzetét, mely már már a halálnak adta át. Megfigyelte betegségét, mely végpusztulással fenyegette. Élni akart és ismét magyarrá lett. A nagyok és nemesek, kiknek lángszelleme a nemzet újjászületésénél közreműködött, mindnyájan a Vörösmarty Mihály prófétai lelkületétől nyerték élhető erejüket és ha elmondhatjuk, hogy a letűnt század közepe nagy és dicső volt, hogy a nemzetnek halhatatlanokat adott, hogy a nemzeti érzület még soha nem tapasztalt magas szárnyalásban jelentkezett, hogy egyszóval a magyar nemzetet magyarrá csak ez a század tette, úgy el kell ismernünk azt is, hogy e nagy eredmény kezdeményezője, úttörője, első irányadója Vörösmarty Mihály volt. Mily magasztos az a jelenet, midőn látjuk, hogy a múzsák felkentjei a legbensőbb baráti viszonyban vannak a politikai élet vezérlő embereivel. ' A mit a költő ihlettel a nemzet feladatául tűzött ki, azt a politikus az élet színpadára vitte. A költő a nemzeti erő duzzadó forrásait nyitotta meg, a politikus az eszmény szolgálatába szegődött és egy század elég volt arra, hogy kilencz század mulasztásai helyre legyenek ütve. Nem említettem még Vörösmarr tyt, mint lyrikust. Mily érzelem rezdül meg dalaiban, mely szent és tiszta, mint a mély vizű tiszta folyam. A század letűntél méltóbban nem tudta volna megünnepelni a nemzet, minthogy Vörösmarty emlékét újítja fel, eszményeinél fölmelegszik. A kor, mely a nemzetnek költőket és vértanukat adott, már a múlté. De még itt van közel. Még csak tegnap volt. Eléri azt nemcsak az emlékezet, eléri az élő kegyelet is. A mult a jövő alapja. Az az alap, melyet a ig-ik század derekán a nemzet nagyjai letettek, erős, biztos, évezrede kre valló. Egy ezredévet zártunk le. És a zárókő ugyanazonos azzal, melyet a honalapítók letettek. A milleniumot Vörösmarty Mihály kezdte megünnepelni, vele zárjuk a századot is. Dehát lesz-e még ünnep a világon a magyarnak? A mai nemzedék feladata úgy építeni tovább a szilárdnak bizonyult alapzaton, hogy a jövő század ne maradjon el a múlt mellett, mert ha egyesek életében föltétien igazság, hogy a ki megáll, már is hátra marad, annyival erősebb ezen akszióma a nemzetek életébén. TÁHCZA. —O- «<jMOOOa«í»^— A Pollák Virág-féle gyors- telegráf. Közli: Fodor Antal gépészmérnök. Ezen gyorstelegráfnál egy —. az első czikkemben már említett — perforált pa- pir-szallag szolgál olyképen, hogy a per- forátióknak megfelelőleg különféle, positiv vagy negativ, hosszabb vagy rövidebb időtartamú áramimpulsusokat küldök a vonalon keresztül a jelvevő állomásra. A jelvevő állomáson ezen árami mpul- susok egy telefonba vezettetnek, melynek membránja ezen áramimpulsusok hatása alatt rezgésbe jön. Ezen rezgések lesznek azután láthatókká téve. A telefon maga egy mágnes vasból áll, a mely dróttekercscsel van körül véve. A mágnes vas előtt egy kör alakú vékony bádog lemez (membrán) van, a melyet a mágnes vas mágneses, erejével fogva tart. Ha a mágnest körülvevő dróttekercsbe áramot küldök, annak mágneses ereje nő vagy csökken (az áram irányához képest^s ennek következtében a mágnes a membránt még jobban magához vonza vagy magától eltaszitja. A membrán ezen mozgása alig egy pár ezred millimeter és igy ezt láthatóvá tenni csak úgy lehet, ha ezen ide s oda való' mozgást valamiképen forgó mozgássá tudóm átalakítani, mert ez esetben — bár az elfordulási szög csekély — de bizonyos távolságban az elfordulási szögnek megfelelő iv már mérhető. Ezt különböző szerkezettel tudnám elérni, de ép azon körülmény, hogy a membrán rezgése igen csekély, azt eredményezi, hogy a mechanismus — mely ezen ide s oda való rezgést forgó mozgássá alakíthatná — minthogy holt mozgása és súrlódása van, nem mozog, mert maga a holt mozgása nagyobb, mint a membrán rezgése. Ezen kérdés megoldásában látjuk már a feltaláló urak zseniálitását. a melynek nyilvánulásával a készülék majdnem minden részénél találkozunk. A készüléket és annak működését csupán rajzok mellékelésével tudnám telje sen megértetni — sajnos e sorok keretében azokat nem mutathatom be — és igy főképen arra fogok törekedni, hogy elvileg ismertessem a találmány lényegét. A membrán mozgását a feltaláló urak a következőképen tették láthatóvá. A telefon külső részére egy felvágott o alakú mágnes vasat erősítettek. A mágnes egyik sarka felhajlik és két vékony csúcsban végződik, a másik sarkára a mágnesnek egy körülbelül 2 cm. hosszú vékony lemez rugó van erősítve, a melynek vége felhajlik s ugyancsak csúcsban végződik. Ezen lemez rugó egy kis pálczika segélyével merev összeköttetésben van a telefonnak alatta fekvő membránjával. A fentebb jelzett 3 csúcsra egy körülbelül 1 cm2 nagyságú homorú tükröt helyezek úgy, hogy a tükör hátlapjára egy vas darabkát ragasztok, a melyet a mágnes magához vonz, illetve ha a tükröt e három csúcsra helyezem, magánál fogva tart. Ha a telefonba áram jön, akkor a membrán közeledik a dróttekercscsel körülvett mágneshez vagy távolodik attól s a reá forrasztott pálczika segélyével — a melynek másik vége a lemez rugóval van merev összeköttetésben — ezen lemezt lehúzza vagy feljebb tolja. Ennek következtében a tükör, a mely ezen lemez csúcsán mintegy oda van ragadva, szintén követi e mozgást s minthogy a másik két csúcs, a melyre a tükör támaszkodik, fix, a tükör ezen két fix csúcs körül, mint tengely körül elfordul. A tükörrel szemben egy fényforrás, egy izzólámpa van, ennek fénye rá esik a tükörre s. onnan visszaverődve egy ernyőn mint fénypont jelentkezik. Ha a tükör elfordul, akkor a visszavert fénypont követi ezen elmozdulást s fel vagy le mozog. Ha az izzólámpát egy üres hengerbe (dob) teszem s ezen henger palástjába egy csavarmenetü nyílást vágok, és a hengert forgatom, akkor a fény a tükörre mindig más és más pontból fog esni s a fény igy vízszintes irányban haladva mintegy sort ir le és a mint a csavarmenet végéig ért uj sort kezd. így érem el azt, hogy a fénypont, a mely a membrán rezgése következ- táben elforduló tükör által visszaverve fel és lefelé mozog, most — minthogy e közben még vízszintes irányban is halad — fel és lefelé irányuló görbéket fog leírni. Az apparátusnál a fénypont egy fény- érzékeny papírra esik, a mely papír s/.allag automatikusan egy előhívó azután egy fixi- rozó folyadékba vitetik s innen kikerülve a fénypont utjának kész fényképe áll előttünk. Ezen fel és lefelé irányuló görbékből összeállítom a Morse a-b c-t, ha egy felfelé menő görbe pl. vonást és egy lefelé menő pörbe pontot jelöl. Ez a tulajdonképeni felvevő készülék. A feladása a sürgönynek következőkép történik: Van két fém hengerem, jobban mondva két fém tárcsám, az egyik kapcsolatban van egy áram forrás positiv, a másik ugyanazon áramforrás negativ sarkával. A két tárcsa fölött van két áram leszedő (úgy nevezett kefe,) a melyek a telegráf vonallal illetve a telefonnal vannak összeköttetésben. Egy papír szallagon két sorban — a két tárcsának megfelelőleg — egy erre a czélra szolgáló segédkészülékkel (perfo- rátörral) előre elkészítem a lyukakat, a mint a távirat szövegé azt előírja. Pl. egy „a“ betűt akarok telegrafálni, ennek megfelel a morse jellel egy pont a egy vonás ( . — ) a Pollák—Virág jeleivel egy lefelé és felfelé menő görbe. Szükségem van tehát egy negatív és egy positiv áram impulsusra s igy a papírszalagon csinálok egy lyukat a negativ s egy lyukat a positiv kefe alatt. Ezen perforált papír szallagot a két fémtárcsa és kefe között végig huzom, ezáltal egymásután kerül a kefén illetve a vonalon keresztül a telefonba negativ, positiv s. i. t. áramimpulsus s a membrán ennek megfelelőleg emeli v.ngy sülycszti a lemezt illetve forgatja el b tükröt s a fénypont ennek megfelelőleg Írja, mint toll, a fel és lefelé irányuló görbéket. Előnye ezen táviró rendszernek — a gép, vonal, fenntartási s más költségek előnyeitől eltekintve — a gyorsaság, a melyet igy elérni lehet. T. i. ha a perfoszabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnék. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva.
