Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-06 / 6. szám
Tizenhetedik évfolyam. 6-ik szám. Szatmár, 1900. február &— TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A tagosítás. Nagy ideje már annak, , hogy az eszme nálunk is felvettetett, váljon nem volna-e czélszerü a város határát ta- gositani Kezdetben alig egy pár ember akadt, a ki helyeselte, évről évre szaporodott azonban a száma azoknak, a kik az eszmét magukévá tették, s ezelőtt 3 évvel megtörtént az első komoly lépés, Antal Kristóf és társai beadták a keresetet a határrendezés iránt és azóta erősen folyik a csata a tago- sitni akarók és nem akarók között. Egyik legnagyobb reménye volt az ellenzéknek az a hit, hogy szab. kir. városról lévén szó, a tagosítást a bíróig el nem rendelheti, miután a birtokrendezést szabályozó törvényekben- az ilynemű birtokokról említés nem tétetik. Ezt a reményt azonban lerontotta a m. kir. Curia, a mely kimondotta, hogy az, hogy Szatmár sz. kir. város, egyáltalán nem akadálya a birtokrendezésnek és tagosításnak, minek folytán ha a birtokosoknak holdszám szerinti többsége a rendezést kívánja, a bíróság a szatmári határrész rendezését is kimondhatja. Megtörtént a szavazás is, a mikor a többség tényleg a rendezés mellett nyilatkozott s a helybeli törvényszék, mint úrbéri bíróság a keresetnek helyet is adott és itéletileg kimondotta, hogy a határrendezés illetve tagosítás megengedtetik. Ezt az Ítéletet a kisebbség megfelebbezte, s ezen felebbezés folytán a kir. Ítélő tábla az Ítéletet feloldotta és újabb szavazást rendelt TARCZA. Egyről másról. ]— Az iparos ifjak vasárnapi mulatságán felolvasta dr. Fejes István. — Ma az egész világon mindenki csak az angol-bur háborúval foglalkozik, s jóleső lélekkel konstatálhatjuk, hogy a közvélemény majdnem egyhangúlag a burok pártján van. Egy kis nemzet egy óriási birodalommal áll szemben, éppen mint a hogy egykor Dávid állott Góliáttal, s ha ezután is úgy fog menni, mint a hogy eddig ment, ismétlődni fog a bibliai eset: Dávid legyőzi Góliátot. És az ő sikereiknek titka az, hogy kitünően tudnak czélba lőni,, a miből tiszta és világos, hogy. a czcllpvészet nagyon hasz-; '!hos dolog. Azt írja egy búr tudósító a mostani háborúból, hogy a burok, mikor pihenőjük .v«tn, egymás szájából lövik ki a pipákat és..soha nem volt rá eset, a mikor • egyik | másikban kárt csinált volna. A múltkor egy elkeseredett lövészegyleti taggal beszéltem, a ki keservesen panaszkodott, hogy a város a lövészeket kitelepíti a régi helyéről. „Pedig látod — tette hozzá nagy méltatlankodással — a czéll.övészet igen fontos, a burok is annak köszönhetik, hogy verik az angolokat.“ A burok különben valósággal divatba jöttek, egyes szokásaikat kezdik felkapni, így pl. a mióta hire ment, hogy a burok kesztyűt nem hordanak, Paris elegáns hölel, a melynek megtörténte után a törvényszéket újabb itélethozásra utasította. Ezen újabb szavazás a tegnap délelőtt 9 órakor vette kezdetét, s valószínűleg eltart egy pár napig, miután majdnem ezer a birtokosok száma. Tekintve, hogy a város maga is birtokos és több ezer holdnyi területtel a tagosítás mellett van, biztosra vehető, hogy a többség ismét meg lesz, s igy a bíróság újból megengedi a tagosítást, s miután a kisebbség már mondhatni minden fegyverből kifogyott, a mivel az ügyet akadályozhatná, ez az ítélet rövid idő alatt jogerőre is fog emelkedni. Mi első percztől kezdve a mellett voltunk, hogy a közérdek, de az egyes birtokosok magánérdeke szempontjából is egyformán kívánatos a határrendezés, s ezen álláspontunkhoz ma is ragaszkodunk, mert akár a hitelviszonyokat, akár az okszerűbb gazdálkodást, akár 1 birtok értékének emelkedését és a zavaros határviszonyoknak megszüntetését tekintsük, mmden iráoyfaan csak javulást látunk a tagosításban, mig a mostani állapot nem egyéb tengődésnél, a melyet továbbra is fen- tartani valóságos bű t volna. Általános a panasz, hogy a szatmári határrészen a szabad gazdálkodás behozatala a k sebb birtokosokat tönkre teszi, minekfolytán közös az óhaj a fordulós rendszerhez visszatérni. Ha egyébb nem volna csak ez, akkor is keresztül kellene vinni a tagositást, mert í a fordulós rendszerre csakis igy térhetnek vissza a kisbirtokosok. Tagosítás né&ül marad a szabad gazdálkodás, a kisbirtokosoknak tehát létérdekük a tagositást kívánni, és különös, hogy a tagosítás ellen a kisbirtokosok harczol- nak a leghevesebben. Túl vagyunk azon, hogy kapaczi- tálni akarnánk bárkit is a tagosítás méllett, mert ezt nem is látjuk szükségednek, miután minden jel arra mutat, hogy a tagosítás meg fog történni. De nincs is e kérdésben kapaczitálható em- bef-, miután a kisebbség fanatikusan ragaszkodik ahhoz, hogy a tagosítás lom kell s mindaddig, mig tehet ellene Vcflamit, azt okvetlenül tenni fogja. I Mindén újításnak megvannak a maga ellenzői, s minden újításnak meg vgpi a maga háborúja, itt is csak a régi szabály ismétlődik. A harcznak vége lesz, s majd ha megtörténik a tagosítás és az uj állapot szerint fog kezdődni a gazdálkodás, akkor majd rá fognak jönni azok is, a kik most ellene vánnak, hogy a tagosítás szükséges volt, somikor élvezni fogják áldásait, akkor niaiá ^sajnálkoznak az elfecsérelt évekén, a miket, ha nem makacskőcTnaí^ megnyerhettek volna. Ipartestlílet. — A november 26-án tartott értekezleten felolvasta Kovács István iparkamarai fogalmazó. — (Folytatás.) A tanonezügy rendezése az ipartestületnek oly feladata, melynél tevékenységére hálás tér nyílik s általában lehet mondani, hogy az iparosoknak, mint ipar- testületi tagoknak kezében van letéve az egyszerűség kiment a divatból, a férfiak nagyon megszokták hányni vetni a dolgot, mikor arról van szó, hogy házasodjanak. No de azért nem kell búsulni, mert a házasság ennek daczára még divatban van, és divatban is fog maradni, mig csak férfiak és nők lesznek a világon. Igaz, hogy a házasságnál is más a divat, mint régen volt, azokban a jó időkben, a honnan az, „eladó leány“ és a „vőlegény“ elnevezés! származik, mert akkor a leányt megvették, vagyis akkor az apa kapott pénzt, mikor a leányát férjhez adta, mig a mostani divat szerint éppen ellenkezőleg történik, az apától várják meg, hogy- a leánynyal pénzt adjon. Annyi bizonyos, hogy azokban a boldog időkben öröm volt lenni lányos apának s irigyelt számba'mehetett az olyan apa, mint én" is, a kinek négy leánya volt, de hát ki tehet róla, hogy az idők megváltoztak s ma már a lányos apákat 'senki sem irigyli. Mi kor családi Öröm van kilátásban, közös az óhaj, bárcsak fiú volna, s ha megérkezik a gólya -és kiderül, hogy . bizony csak lányt hozott, savanyú arezot vág mindenki és úgy fogadják a kis jövevényt, mint valami alkalmatlan vendéget. Bezzeg, ha véletlenül fiút hozott, van olyan öröm, hogy majd kirúgják a ház oldalát. Velem történt meg, tehát tapasztalatból beszélhetek, hogy a mikor jelentették, miszerint fiú van, oda voltam az örömtől, és ez az öröm nem lett kisebb akkor sem, mikor újból jött a tudós asszony és ijedt arczczal hozta a hirt, hogy még egy lesz, mert egész lelkesen azt feleltem neki: „Jöhet reggelig,csak ifjú iparos nemzedéknek nerficsak szak, hanem értelmi képzettsége is. Az ipartestület feladata befolyást gyakorolni arra, hogy a tanonczoktatásnál a tanítási idő olykép állapíttassák meg, miszerint a tanítás lehetőleg a legnagyobb eredményt mutathassa fel s e mellett hosszú időre és egyszerre ne sok tanoncz vonassák el az iparostól és a munkától. A tanoncz munka kiálitások rendezése s a szorgalmas, igyekvő tanonezok megjutalmazása áltál az ipartestület buzditólag hathat s csak fokozza a tanonezban az előbbre haladási törekvést. A tanoncziskolai tanítók elméletet tanítanak, még ha külön képesítéssel bírnak is a tanoncziskolákra ; az ipartestületre háramlik, hogy kiküldöttei által az elméleti tanítást a gyakorlattal összhangba, hozza. A békéltető bizottság egyik legszebb, — az iparosokat felemelő tudattal eltölthető szervezete az ipartestületnek. Az iparosok, mint szakemberek gyakorolják az ítélkezési jogot azon vitás kérdésekben, melyek a munka, — vagy tanviszony megkezdésére, folytatására vagy megszűnésére, annak tartama alatt fentálló kölcsönös kötelességek teljesítésére, a munka vagy tanviszony megszűnéséből keletkező kártérítési követelésekre vonatkoznak. Az ipartestület hivatása továbbá az iparosok anyagi érdekeit szövetkezetek alakítása által előmozdítani. A sok fontos feladat közül ez a mai iparviszonyok alakulata mellett a legfontosabb feladat, mert mire van a szomorú viszonyok közé jutott kézműves iparosnak égető szüksége ? Pénzre, illetve olsó hitelre, — olcsó nyersanyagra és fogyasztási piaczra, a kész iparczikkek értékesítésére. Ma a kisiparosnak nincs pénze, hogy azt tovább forgatva boldogulhatna; nincs nemcsak olcsó, de drága hitele sem, mert a kisiparos személyi hitele nem tekintetik jónak a pénzintézetek által, egyéb fedezet pedig a kölcsönre nem áll rendelkezésére; —nincs olcsó nyersanyaga, mert csak napról-napra tudja az anyagot beszerezni, azt is többnyire zálogra; — fiú legyen!“ Képzelhető-e ilyen öröm, ha lányról lett volna szó ? I Hogy miért szeretik a fiú gyermeket jobban a leánynál, azt én megérteni nem tudom. Kétségtelen ugyanis, hogy a lánygyermek első percztől kezdve sokkal kedvesebb a fiúnál, a mely mig gyermek, tépi a ruhát, verekedik többi testvéreivel, rosszul .tanul, mikor iskolába jár, s ha megnő, kor- helykedik, adóságokat csinál s lépten-nyo- mon keseríti a szülőket, mig a leány odahaza van a szülök szeméi előtt, kedvükben jár, ti mint nő, segítségére van édes anyjának, egyszóval soha sem cselekszik olyat, ami szomorúságot okozhatná. Nem értem tehát a megkülönböztetés okát,' jvalószinü azonban, hogyha majd nekem is .nagy lányaim lesznek, akkor okvetlenül.'én is meg fogom érteni. Annyi tény, hogy a férfi .helyzete minden iráhyb n kedvezőbb a nőlcénéí. Az élet minden öröme az övé anélkül, högy azért fájdalommal kellene fizetnie. Az élet minden apró gondja a nő vállait nyomja, s ha ezt a >ok |pró gondot összeadnék, aligha' nem menne többre, mint a férfiaké. Igazán, a férfi minden réggel,' a. npikor felébred, egy buzgó imát mondhat az egek urának azért a kegyéért, hogy őt férfinak teremtette. Én legalább a magam részéről, nem lennék asszony, ha a világ minden kincsét nekem adnák. És azt hiszem, a többi férfiak is igy gondolkoznak. A kincs különben sem boldogít. Nem rossz, ha van, de nem éppen szerencsétlenség, ha hiányzik. Sőt a szegény embernek meg van az a nagy előnye a gazdagszabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készitek legjobb szabású polgári és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva. gyei letették a kesztyűt, s ma már egész ' Európában felkapott divat, hogy társas összejöveteleken, hangversenyeken, színházban stb. a hölgyek kesztyű nélkül jelennek meg, a mi ha meggondoljuk, hogy a kesztyűt drága pénzért árulják, első pillanatra hasznos divatnak látszik, de miután azóta a hölgyek sokkal több gyémántos gyűrűt és értékes karpereczet viselnek, egyáltalán nem vigasztaló a férfiakra. Hja! a divat mindig pénzbe került s a hölgyek mindig tudták a módját, hogyan kell a férfiakon az arra szükséges pénzt behajtani. Igaz, hogy a divat nemzetgazdasági szempontból hasznos valami, mert fejleszti az ipart és a kereskedelmet, s ha csak a felsőbb körökben volna otthon, még talán bajt sem csinálna, de bizony ma már otthon van az iparos osztálynál is, s igy végeredményében oda jut, hogy a mennyit használ az iparnak, ugyan annyit árt az ipafosnak. Mi férfiak úgy vagyunk vele, hogy' bele tudunk törődni abba, ha a kalapot odahaza az a-szony viseli, de ha a divat minden évben változik, s télen, nyáron, tavaszszal, őszszel, mindig uj kalapot kell tenni az asszony fejére, az már egy kicsit nehezen megy. Nem csoda aztán, hogy at- ; tói a sok kalaptól 1 mi fejünk szokott meg- fájulni. Nem szándékom a nőket kritizálni, mert hiszen én a nőknek feltétlen tisztelője vagyok, de bizony az én . Ízlésem szerint a nő akkor legszebb, ha egyszerű, s a mai időkben szomorúan tapasztalom, hogy az egyszerűség már nem divatos. És mert az
