Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-30 / 44. szám
Színház. Az elmúlt hét folyamán három újdonságot mutatott be az áldozatkész igazgató a szatmári közönségnek. „Katonadolog“ czime sor és időrend szerint annak a darabnak, mely kedden színpadunkon szinre került. A franczia színpadok gyönge termékei közül való a bohó zat, melynek főszerepét, a közjegyzőt Hetényi alakította. Pompás!* humorral rajzolta meg a kalandhajhászó közjegyző alakját s a derült elemet Markovics Margittal egyetemben képviselték. A színházban kevesen voltak s daczára az üres nézőtérnek, e körülmény a szereplők játékán nem látszott meg. A „Görög rabszolgádnak a múlt saison nagy sikert aratott, Sidney darabjának ez idényben is szép közönsége volt, mely gyönyörködve hallgatta és szemlélte Szalóczy Irén remek tánczát és énekét, nem k ülőmben Réthy Linát Aspasia szerepében. A többi szereplők is jól játszottak, a három tánczosnö Berze- viczy s társainak mutatványait zajosan megtapsolták. A „He n sc he 1 fuvaros“ bemutatója csütörtökön volt. Haupt man e megrázó, a mindennapi életből kiszakított drámáját gondos és jó előadásban élveztük. Henschel fuvaros történetében a köznapi életből vett történetet ismerünk meg. Henschel fuvaros haldokló nejének adott szava ellenére a házában szolgáld cselédleányt veszi el, ki csakhogy a háznak úrnője lehessen, nem retten vissza a legszörnyübb dolgok véghez vitelétől sem, sőt megcsalja urát. szeretőt tart, s mindezt a férj csak nagyon későn egy korcsmái jelenet alkalmával tudja meg s a lelki furdalás gyötrelmei között magát felakasztja. A nemes lelkű ember végső kétségbeesésében erőszakos halállal hal meg, a gonosz lelkű nő azonban nem bünkődik s ez az a körülmény, mely az embert csalódásba ejti. Az a nő, ki a férfi kétségbeesésének előidézője volt, mi büntetésben sem részesül s ez az, mely a szemlélőben kellemetlen benyomást kelt, ha csak el nem fogadjuk azon felfogást, hogy e gonosz nő az önvád gyötrelmei között megkapja tettének megérdemelt büntetését. A bűnös asszonyt Holéczy helyes felfogással játszotta s mindvégig játékában hűen ki voltak fejezve az érzelmek, melyek lelkében az események halmaza alatt kifejezésre jutnak. Kalmár szintén csak elismerésünket érdemli meg, ki a becsületes Henschelt megkapó közvetlenséggel mutatta be. A szépen sikerült előadás többi szereplői is méltán ér- demelék meg a legteljesebb elismerést. A „Kuruczfurfang“ Bök or népszínműve pénteken adatott gondos összevágó előadásban. Az est sikerének Szálkámé, Szálkái, Holéczy, Hetényi s Jászai Mariska voltak részesei. Kedves jelenség SZATMÁR volt Pálfy Mariska Czinka Panna szere, pében. A fáklyatáncz, melyet tavaly el- hagytak, remekül sikerült. Az ,Asszony regiment“ előadása volt a hét harmanik újdonsága, mely diadallal vonult hóditó kőrútjára. A Rosenzweig szerzetté fényes kiállítású operett néhány év előtt a Somossy orfeumnak volt sláger darabja. A népszínház innen vette át s azóta uj feldolgozásban zsúfolt házakat hoz össze, a hol csak szinre kerül. Az asszonyregiment meséje vajmi kevés. Háborús világ lévén, a főváros mulatóhelyéit bezárták 1 egy színtársulat a gazdag Mandel Móni révén, ki a társulat primadonnájának udvarol, levonulnak az okkupacziós világ színterére Bosnyák országba s itt végbement kaland- jok képezi a darab tárgyát. Szalóczy Irénnek, ki a primadonna szerepét játszotta, fényes estéje volt, gyönyörű tán- czaival, melyet a második felvonásban lejtett, elragadta a közönséget. Van két kitűnő kabinet alak a darabban, a Mandel Mónié (Szalkay) s Lábas Menyüsé (Hetényi), kik folytonos derültségben tartják egész estén át a közönséget. Holéczy mint hadi tudósitó bájos alakjával hódított. Krémer mint színi direktor pompás alakítást mntatott be. Ha az igazgató a darabot rendes helyárakkal ada'ja, mindkét estén zsúfolt házban gyönyörködhetett volna, igy azonban a vasárnapi második előadáson már sokkal kevesebben voltak, mint apremiéren. Kilátás van reá, hogy e darab rendes helyárak mellett kassza darabja lesz az idei saisonnak. A jelmezek igen szépek, s fényesen vannak kiállítva. — Hisszük, hogy az „Asszony regiment“ előadásában még igen sokszor lesz alkalma a közönségnek gyönyörködhetni. Jellemző, a mai kor szellemére, hogy vasárnap délután „Romeo és Julia“ Schakespeare őrök szép tragédiája zónában s este az „Asszonyregiment“ orfeumi darab felemelt helyárakkal került szinre. Igaz ugyan, hogy nagy közönsége egyik előadásnak sem volt. Levél a Szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő Ur 1 Tisztelettel fordulok Tekintetes Szerkesztő Úrhoz, kérem .szíveskedjék az alábbi soroknak becses lapjában tért engedni. Egy igen fontos és egyházi dologban nagyon is megszívlelendő ügyről akarok egyet-mást elmondani. Kirukkolok vele és nem csűröm csavarom soká az üizyet: bizony én a szatmári gör. kalh. főesperességről akarok jelen sorokban egyet-mást elmondani, annál is inkábl), mert ez az ügy régóta rágódik szivemen. Azt hiszem Szatmár városában kevesen tudják, hogy az itteni gör. kath. lelES VIDÉKE készi állás összevan kötve a fő esperest székhely lyel. Sajnos, hogy ez csak régebben volt igy s jelenleg nincsen. Igaz ugyan, hogy egyetlen-egy Ízben a ráksai gör. kath. lelkész néhai Erdős Sándor lett kinevezve mint Szatmár vármegyei főesperes, de ez is csakhamar kananokká lett kinevezve és azóta a szatmár vármegyei g. kath. főesperesi szék maiglan is üres, mely állapot mint alkalmam volt megfigyelni nemcsak a szatmári g. kath. híveknél, de általában az egész vármegye g. k. hivei és papjai között a szó-teljes értelmében elkeseredést szült, mert hogy a főesperesi díszes állásra idáig senkisem lett kinevezve, annak kötve hinném, hogy talán az lenne oka, mikép a jelen időben egy szatmármegyei lelkész sem méltó a főesp-resi székre?! Mint hallottam és értesülve vagyok, a Szatmár egyházmegyei g. kaih. papok memorandumban fogják kérni Dr. Szabó János szamosujvári püspököt, hogy a régóta már üresedésben levő főesperesi állásra végre valahára neveztessék ki már valaki! Mert bizony furcsa szint vet az egész megye papságára az, ami a közelmúltban néh. Papp László táblabiró temetésén megtörtént, hogy az elhunyt állásához és érdemeihez méltólag a temetési szertartást végző lelkész gyanánt, a máramarosszigeti vikáriust kellett meghívni, mivel magasabb állású g. kath. lelkész sehol nz egész megye területén nem találtatott; pedig Szatmármegye nagy kiterjedésű megye és a g, kath lelkészek között igen sok érdemes lelkész is találtatik. Ugyanazért elérkezettnek látom azt az időt, hogy mi — szatmári g. kath. hívek is felébredjünk a tespedésből és a nembánomságból, kimondom őszintén mit érzek, ragadjuk meg az alkalmat és kövessünk el mindeDt, hogy általánosan szeretett és tisztelt lelkészünk, Papp Lajos neveztessék ki szatmári föesperressé. Annál is inkább hivatkozhatunk a régi jogok újbóli gyakorlására, mert a jelenlegi lelkészről minden tekintetben elmondhatni, hogy tevékeny férfiú ; áldozott egyházáért mindenhol, és minden téren, hivei valósággal bálványozzák, mert mióta lelkészünk lett azóta egész uj korszakot teremtett maga körül és felrázta az egyházának hívőit álmukból; mindenütt a haza, az egyház és a haladás zászlóját lobogtatva. Érdemeit városunk polgársága idáig azzal jutalmazta, hogy a város törvény- hatóságának bizottsági tagjai közzé választottak, mit ez ideig tudtommal egy elődje sem ért meg ! Tömörüljünk tehát görögkalholikus hívek, bontjuk ki a lobogót,gyülekezzünk alá azzal az elhatározással, hogy a betöltendő szatmári főesperesi állásnál szeretett lelkészünk mellett mindenkor kész u vagyunk állást foglalni, ki úgy a] ® tudásával, képzettségével s intelligens megjelenésével ez állásnak mindenko dísze lesz. Eyv szatmári görög katholikus. Apróságok. — Nem értem a közönséget mondja valaki — ilyen jó társulat rnár régen nem volt, mint a mostani és a színház mégis mindig üres. — Én értem. — szól rá Papucsfi ur — A múltkor a feleségemmel meg. néztünk egy operettet s azóta az asszony nem akar menni és engem sem ereszt a színházba. Éltaláitam szólni magamat hogy ennyi sok szép nőt még sose láttam a színpadunkon. Az asszony regimentről folyik a beszéd s egymást éri a dicséret, hogy micsoda fess katonák voltak valamennyien. — Istenem — sóhajt fel egy öreg népfelkelő — ha még egyszer szolgálhatnék, csakis ebbe a regimentbe soroztatnám be magamat. * Bögre ur a napokban betévedt a színházba és nagyon jól mulatott. Azóta minden este pontosan ott ül egy zártszékben. — Barátom — mondja nagy elragadtatással — ez a Szalóczy valósággal megbabonázott. Ilyen ügyes kis boszorkányt az isten csak jó kedvében teremthet. * — Pajtás, béreljetek! — susogja Krémer a titkár, ha egyik másik ismerősével találkozik. — Nincs pénz, öregl — mondja a múltkor neki valaki. — Ha nincs, csinálni kell — szólt rá nagy elkeseredéssel — mert úgy itt hagyunk benneteket, mint szent Pál az oláhokat. | Hát szó a mi szó, ez sehogy sem jól van, hogy a színházba nem járnak. Teljesen értem az igazgató aggodalmát, hanem azért mégis csak azt mondom, hogy kitartással legyen, mert a szatmári színházban még soha egy direktor sem bukott meg. Lehetetlenségnek tartom tehát, hogy ez épen ő vele történhessék, a ki egy jeles szintársulattal jött városunkba. ❖ — Mit Írsz? — kérdi a feleségem. — Buzdítom a közönséget — válaszolom én — hogy járjon a színházba. — Nagyon helyesen teszed s miután én is a közönséghez tartozom, holnapra okvetlenül jegy legyen I Demeter. pestre. Különben gyalog járok s francziául beszélek, de a párizsi magyarok angolnak néznek. A bulevardokon megfordul a fél világ; ott van csak kocsikorzó. Hát még a paloták I Égyet kiszemeltem szatmári vigadónak, az én ízlésem szerint a mi vigadónk csak olyan lehet. Megnéztem a Tuiieriákat s az Eifiel-tornyot, egyet hoztam is magammal. A ki többet akar tudni Párisról. jöjjön el az Ezres legközelebbi nagy-asztalához és essék kétségbe, miért nem volt a múltkorinál. Emlékül egy adag parizert véve magamhoz Londonba siettem és pedig hajón, mert tenger e.*ik közbe, nem csak a térképen. A város komor, barátságtalan, az angolok csak angolul beszélnek, én gesztikulálok és Sekszpirt idézem, mert úgy sem értenek. Az arányok óriásiak. Többet nem irhatok az óriási ködtől, a mely minden kézi könyvben olvasható. Ezért e városról csalt ködös fogalmaim vannak, mint a szatmári plébánia ügyéről. Ugyanazért átmentem Brüsszelbe. Itt a remek királyi palota ragadott el, a hol —- talán tiszteletemre — egy ezred katonaság vágta magát parádéba. Megnézvén a csipkegyárat visszasiettem Szatmárra, a hová szivem vonzott, bár nincsenek oly szép kilátásaim, mint a külföldön voltak. De hát mikor oly szép város Szatmár is, kivált a Deáktér déli oldala. íme ebből a kis mutatványból is meggyőződhettek szives hallgatóim arról, a mit felolvasásom elején mondottam, hogy van bennem tehetség az útleíráshoz. Továbbá nem hiszem, hogy kikerülte volna figyelmüket az a tömör rövidség, a melylyel más utleirókkal ellentétben, utazásaimat szemléihetően előadom. Aztán még egy előnyöm van más utazókkal szemben, az, hogy egyszerre több helyen, távol s ellentétes irányban fekvő vidékeken utazhatom, így például a n'yáron párisi utam mai egyidejűleg egy barátom segítségével láttam Trencsén-Tepliczet csúz nélkül saVág völgyét összes várromjaival úgy ismerem, mintha délutáni sétáimat naponként ott végezném. Sőt még a 34 fokos meleg vizet is eltudom képzelni, ha a Heinrich fürdőben rendén túl h vilik a meleg kádat. Karlsbadba is tettem egy pár kirándulást; úgy hogy minden zcg<--zugát ismerem =a szükséges gyomorb.no.1 kivü1. Rendesen kisebb vendéglőben étkezem, de ha nagy urakkal vagyok ott, Puppnál kosztolok. Voltam továbbá Abbáziában, Gastein- ban, Kaltenleutgebenben, Bánfán, Szomolno kon, Mondseeban, Stószon, a nyíregyházi Sóstón, szittam jó levegőt s fenyüillatot, ittam pompás vizeket, persze vékony borral. Megismerkedtem Miskolczon 999csizmadiával, Nagyváradon a káptalan pinczcjével, Kolozsváron láitam a Mátyás emlékei s ettem a kolozsvári káposztát, a segesvári csatatéren nem estem el, s Tokajban nem ittam tokajit. Egy jó barátom különösen sokat volt szives helyettem utazni. Volt képviseletemben a Bácskában, a Jászságban, elragadta dalával a Pósa asztaltársaságot, csicsergőt Kőrösmezőn, Bocskón, álrándult Lengyel- országba, majd Erdélyben a vadregényes Bisztrán a Csibani vízgyűjtőnél remete módra élt a vadonban s egy csinos idyllben irta le életmódját, mely eképen szól: „Én itt elég jól lakom. Bár nagy ritkán, jólla kom. A kit nekem főz hű Liszka: Föélel- mem a puliszka.“ Sajnos azonban, e jó barátom anziksz-kártyái legnagyobb részt csak egy-egy búzavirágot vagy hegyi gyopárt ábrázolnak s minthogy én a virágnyelven nem igen értek, ezen kirándulásom részletei homályosak előttem. Valószínűleg e diskrét detailok leírását barátom nem akarta másra bízni. J lenle; is utazom, tisztelt hallgatóim, és pedig Rómában. S hogy mégis szerencsés vagyok önök előtt ülhetni a felolvasó asztalnál, annak oka az, hogy a Püspök ur szives jóvoltából egy jó barátom ül helyettem a Colosseum tetején. Köztünk legyen mondva, Rómát mégis csak jobb szerettem volna nem a barátaim szemével látni. Bevallom, furdal egy kissé a lelkiisme- i rel» hogy én, a ki nemcsak érzem magamban a tehetséget az útleíráshoz, hanem el is dicsekszem vele, miért pazarlóm időmet s az önök- türelmét oly leírásokkal, melyeknek tapasztalati anyagát utóvégre is mások ajándékozzák, holott nekem is vannak tapasztalataim Hát igaz, én is utaztam a nyáron és pedig igen jó társaságban s igen szép helyen, Huszt városában, s magas lieery tetejét kos7oruzó váromladékai között. De épen ez a tényleg, tehát lábbal, úgyszólván sajátkezűig megtett ut bizonyította be előtte in. hogv sokkal könnyebb anziksz-kártyákról s könyvekből csinálni, útleírást mint utazni s a benyomásokat saját lábaink keserves munkájával megszerezni, megőrizni, megörökíteni. Egy tapasztalatomat mégis elmondom önöknek tanulságos voltánál fogva, t. i. hogy sokkal könnyebb a hegyre felmenni, mint lejöani A lejövetel csak az. esetben volna könnyebb, ha mindjárt azon kezdené az ember. Legkönnyebb azonban a hegyre egyáltalán fel nem menni. Ott külömben számos fénykép felvételt csináltak társaim s mikor a sötét kamarába néztem, hogy lássam a fordított negativ képet, az jutott eszembe: be kár, hogy nem úgy van a természetben, mint a fotográfus kamarában, hogy mért is nincs a hegy lábbal felfele, a vár pedig fej el lefelé. Egyébiránt ezen kívül tettem én még a nyáron 1120 kilóméter utat — és pedig Szatmártól egész Szatmárhegyig. Ne értsenek félre kérem. A Szatmár- Szatmáihegy vasúti vonala nem tesz ki 1120 kilométert — l>ár nem 1 vállalkozók igyekezetén mű t, hogy nem nyúlt ilyen hosszúra. Én ezt az utat 28 kirándulás alatt, tehát 56-szora tettem meg. Tapasztalataimat többször említett utleiró tehetségem önálló műben fogja megörökíteni. Mindazonáltal egy pár futólagos észrevételt és szállóigévé vált igazságot felhozok itt is. A hegyi vasutat illetőleg kétféle meghatározás van, egyik; áldás és jótétemény a városra és hegyre: ez a vendégek meghatározása í a másik : nemzetgazdasági csapás, a kiirtott frlokszcná s működésében akadályozol peronos/pora bosszúja; ez a szőlőtulajdonosok meghatározd-«.- A statisztika bizonyítja, hogy mió.a a vasút megnyílt, még egyszer annyi bor fogyott el, mint a mennyi termett, tehát a borbehozatal egyenlő- a ki nem vitellel. S minthogy ezt nagyobbára a vendegek okozták, úgy a vendégek mint a szőlőtulajdonosok meghatározása helyes. Váróterme elmés szimbóluma a várásnak, t. í. a róm. kath. sirkert. Van e hely, a mely türelmesebb várásra intené az embert, mint az, a hol idejének legnagyobb részét keilend egykor töltenie ? Kocsiosztály 3 van; I. II. és III. Az I. osztályra nincs felírva a száma, ezért a közvélemény marhakupének nevezte el. A kocsikban tilos a dohányzás s én tényleg 56-szori utazásom alatt nem láttam dohányozni eg)eilen... hölgyet sem. Szabad, azonban rágyújtani egy jó nótára s lehet szívni a mozdony füstjét. A kocsik különben elég tágasak. Én például kisded családommal elfértem egy szakaszban. Az indulást nem kell beiüszerinti értelemben venni. Ha a vasút mozog, még nem jelenti azt, hogy megy is. Ha észrevesz ugyanis egy lekésett urat, vagy telefoni értesítést kap, hogy N. ur kislányának a harisnyakötője még 15 pereznyt keresési igényel, szívesen visszafordul s vár. A hegyi vasút továbbá annyira előzékeny, hogy nyilt pályán is szívesen 1 leteszi az utast. E tekintetben az igazgatóság kész. vérét is áldozni lovagiasságból. A pálya a vidék szépségeinek hozzáférhetővé tétele érdekében mesés kanyaru- la okát tesz. Ily természeti szépségek pl- a méntelep mesterséges dombjai, az ugyanott hömpölygő tintató stb. Külömben e kanyarulatok okát illetőleg sem a többször intervjuolt mérnöki kar, sem legelmésebb rébuszfejiő barátaim nem tudtak kielégito magyarázatot adni. Vannak a kik azt állítják, hogy egy komoly és habilitált vonal Folytatás a mellékleten.
