Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-23 / 43. szám
Tizenhetedik évfolyam. 43-ik szám. Szatmár, 1900. október 23. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A németi polgárok kívánsága. Úgy látszik, hogy már csak hallattára annak, hogy a németi lakosok a piacz egyrészének áttételét óhajtják: szatmári testvéreink lobogó haragra gerjedeznek. Pedig azt tartja a példa szó, hogy a ki haragszik, annak nincs igazsága. Éppen azért szeretettel kérjük mi németi polgárok szatmári testvéreinket, hogy ezt a felvetett piaczi kérdést ne a harag, szenvedély indulatával, de a férfias nyugalom, higgadtság és méltányosság szerint fogjuk fel és oldjuk meg. Ne fenyegetőzzünk adó leiratások- kal, meg mi nem is tudjuk mivel, hanem emelkedjünk egy bizonyos magaslatra és onnan vizsgáljuk a kérdést... Tény, hogy ezelőtt mintegy hatvan esztendőkkel mi németiek piacz- czal voltunk és e város résznek kül- tanácsa is önállóan működött. A piaczot egészen átvitték Szatmárra, mely körülmény nem kis mértékben járult szép piaczunk megteremtéséhez, és kereskedelmünk emeléséhez. Hatvan éven keresztül húzták tehát a szatmári piaczon mindazon előnyöket, melyektől idők folytán a németiek teljesen elestek, a szatmári testvérek pedig megmódosodtak. Hát vájjon nem méltányos, nem hálás dolog-e, ha szatmári testvéreink — a most már szerfelett kiöblösödött piaczi forgalomból — visszaadnak, a mi központunknak, István-térnek valamit. Legalább TÁRCZA. * -*-oíaí00^ -o— A bolond. Egy szegény utczai bohócz felszed az országút porából egy gyermek — leányt, magához veszi, megtanítja a mesterségre s ketten járnak vásárról-vásárra mulattatni a paraszt népet. S mikor a kis leány tizenhatéves, egy ifjú megismerteti vele a szerelmet, megutálja a kóbor élete, s ott hagyja jóltevő- jét, a bohóczot, — az ő bolondját, — kinek fájdalmában, — hisz a bolond is lehet szerelmes, — szive szakad meg. Ez a bolond meséje. S ha hozzá képzelünk egy végtelenül bájos, szívhez szólóan elragadó zenét, akkor előttünk fog állani a bolond : Operette. Előttünk mondom, a kik .megnéztük. Azok elé, a kik nem látták, — bajosan «udnám élő képét varázsolni e kedves kis darabnak. Mert bármily ékes lenne is toliam, bármily hiven írnám is le az egyes jeleneteket, az egyes alakokat, csak rontanám azoknak illúzióját, a kik élvezték, a kiknek fülébe csicseregte Réthi Lina uj és fégi kedves primadonnánk édesen csengő, rithmikusan behízelgő hangján a szebbnél- szebb áriákat. A darab meséje, melyet 'főbb vonásokban már ecseteltem, Rákosi Jenő .tollából került. Telve Bimbilla, a bolond Bimbó társának naivságával, természetes egyszerűségével, Bimbónak okos gondolkodásával, hisz maga mondja, hogy azért lett bolond, mert okosabb az egész világnál. És mégis fél; fél, hogy Bimbilla elhagyja, mert „az egész világ okosságán könnyű' kifogni, de lehetetlen kifogni egy tizenhat éves leány szivén, ha felébred.“ Bimbilla szive csakhamar felébred; felébreszti, lángra gyújtja Delli urfi erőszakos csókja, I mi „csak foglaló, a leány szivét megkötni jó“ — Bimbilla nyugalma eltűnik a lovaggal, éjszaka elhagyja nyugvólielyét s barangol, maga sem tudja miért, csak azt érzi, hogy szive dobog. S Delli urfi megmagyarázza neki ennek a változásnak az okát. Megtanítja imádkozni, mert „a nő, ki nem imádkozik el- kárhozik.“ Megtanulja Dellitől, bemegy a templomba s elmondja egyetlen imáját. Bimbó izgatottan keresi társát s imádkozva találja ; megütközik rajta, ki tanította meg, hisz neki csak tánczolni, dalolni szabad, hisz ő bolond és csavargó. De Bimbilla követeli a maga jogát, olyan akar lenni, mint más asszony, mert az ima helyre állítja a szív békéjét. Imádkozni kell, elmarja Bimbót vezetni a templomba, de a bucsusok nem engedik. Templomba akar menni a bolond? Nevetséges! S megverik a szegény bolondot. Ezzel végződik a második felvonás. A. harmadik felvonás a legmegkapóbb jelenetek sorozata. Bimbó érzi, hogy társa elhagyja s bosszút akar állani azon. a ki elcsábította az ártatlan Bimbillát, „Oh bolondság, mikor a bolond szerelmes I“ kiált fel Bimbó. S Bimbilla tényleg elhagyja a bolondot, elmegy Dellivel, annak kastélyába, hogy boldogan éljen, mint kedvese, felesége, mint más asszonyok. Bimbó fajdal mában megrohanja a templomot de ereje elhagyja s megjelenik a Szüz-Mária, a fájEgyelőre ezeket tartjuk szükségesnek elmondani, a harag vagy szenvedélyesség legkissebb része nélkül. Megvagyunk ugyanis lelkűnkből győződve, hogy akik komolyan mérlegelik ügyünket (és első sorban ezt a nemes tanácstól várjuk) azok igazat fognak nekünk adni abban, hogy hiszen néma gyér meknek az anyja se értheti szavát. Azért indítottuk meg mi a mozgalmat saját ügyünk érdekében és hogy ez méltányos és igazságos ügy: azt szatmári testvéreinknek elöbb-utóbb be kell lálniok. Több németi polgár. Pár szó a piacz elhelyezési kérdéshez. E lopnak 42-ik számába n közölt „piacz elhelyezési kérdés“ bár elég tárgyilagosun volt megírva, hogy uz mily hátrányos a kereskedelemre, tekintettel uzonbun ezer fontos és meggondolandó cselekedetre, újból hozzászólni óhajtunk, nagy cselekedetne! nevezzük, mert ez jól megfontolandó. De térjünk a tárgyra magára. Hogy honnal - Hiduk agil vásár olhelye/éw kérdés, az mi mellékes, elég annyi, hogy a főkapitány u tervezetét u tanácshoz benyújtotta, mely hi vatvu lesz e fölött dönteni. Mielőtt azonbut tárgyalás alá venné a tanács ezen kérdési figyelmébe ajánljuk, hogy Szol már város jelenlegi sáros pioczából lett azzá n mi (u- 1 nődön képen ma, ezen a piuczon láttuk összegyűlni heti vásárunkon a 3 vármegyéből összesereglett vevőket és eladókat, nem is említve az országos vásárokat, a melyeknek 10 vármegyében sem volt párjuk. És most ugv i látszik ezen országos hírnevű szatmári vásárokat tervezik megsemmisíteni csuk azért dalom enyhítője és Bimbó megtisztulva hal meg. A szerző legendának nevezi darabját, ennek styltjában irta meg, azonban zenéjé ben eredetiséget, magyar motívumot nagyon keveset találunk. Itt a vig franczia Operette kicsapongása, ott a megrázó dráma szárnyalása vegyülnek össze, eredeti kedves -összhangban, melyet minden részletében csak élvezni lehet. Vegyítve van ebben a darabban minden a mi szép, minden a mi fenséges. Delli urfi belépő dala, Bimbilla minden egyes éneke vagy az a kettőse, a melyet Dellivel énekel, mikor ez ostorcsapással kényszeríti arra, hogy őt megcsókolja, elragadóan bájosak, igazán nagyszerűek. Nem irok többet a darabról, hű képét adni annak úgyis nehéz, talán lehetetlen. De irok egy pár sort, az egyes szereplőkről. Bimbó, Bimbilla és Delli: ezek a darab főalakjai. Szálkái, Rétül Lina és Kemény. Szálkái alakította Bimbót, a bolondot. Egyetlen szóval meg lehetne birálni játékát: nagyszerű. Bolondot játszik megrázó drámai erővel, oly tragikusan, hogy könyeket csal ki a közönség szeméből, egy bolond, — igazán művészet. Minden egyes szava, minden mozdulata a fenséges drámai motívumoknak valódi kifejezője. Oly művészet, mely nem szorul dicséretre. Réthi Linának (Bimbilla) édes hangja van. Emlékszem, mikor ezelőtt négy övvel volt nálunk, olyan gyenge hangja volt, de már akkor is fülbemászó, szívhez szóló. S mig távol volt, ez a hang erőben mégmert szépíteni akurunk. Engedőimet kérek ez nem szépítés, de nagy nyomorúság lesz és koldus bot száz meg száz i|);irosnuk. Lát- tuuk-e valaha szebb piuc/.ot nz egész mo- nurchiábun, mint Szatmár piuczát, bátran elmondhatjuk, hogy nem, nincs is. Ezen a piuczou eddig rövid félóra alatt minden ki- goudoliialól be lehetett vásárolni, volt választék, most hu csiVk egy félét is óhajtunk, úgy a város 4 oldalára kell mennünk, hogy választ hassunk. Hogy nyomor lesz, az bizonyos. A piucz központján van ti csizmadiák árulóbolye, ti Zöldfa szállodu előtt volt a kerékgyártók és kovácsok késziuunkáinuk eladási helyek. A búza piacz eddig u Széchenyi-utczábun volt, a káposzta meg u kolompár u piacz belterületén. Most mi történt? A buzapiuezot kihelyezték a fu- piuczru, káposzta, kolompár stb. az István- térre és mellék utczáiba. Köztudomású dolog, hogy ősszel, amidőn legrövidebb napok vannak, az itt összesoreglett vevő közönség* bejövetele után már kezd sietni, hogy idejekorán haza mehessen. De mikor szükségletét nem mint régen egy helyen, de 3—4 helyen szerezheti csak be és ránddssul ti nap folyumán egy kis ősszi esőt is élvez, bizon nem szerzi be az a szükségletét, hanem siet haza, azzal u gondolattal, hogy legközelebb újból bo jöu. Azonban nem igy áll a dolog. Szatmáriuegyébeír más város is van, ahol a kereskedelmet és ipart összetartják, összpontosítják, még hidvámja sincs. S ezen városhoz éppen oly távol fekvő mint Szatmárhoz távol eső községek lakosai legközelebb nem Szutmárra, hanoin oda igyekeznek, bol szükségleteiket kényelemmel, gyorsan beszerezhetik. Kik fogják ezt megérezni ? Az iparosok és kereskedők. Iparunk úgy sincs, tönkre ment és u még meglevőt most akarjuk tönkre tenni. A kereskedelem még úgy a hogy csak meg volt, bár utóbbi időben az is megingott. A piacz szétforgá- csoidsa a kereskedelmet teljesen tönkre jutnövekedett, bájban megsokszorozódott s ma már előttünk játszik, mint egy kész művésznő, a ki könnyedén bánik a legmagasabban szárnyaló áriákkal. Magával ragad, csapong, csicsereg és sóvárog. Lágyan behízelgő beszéde, egyszerű, természetes naiv- sága, mely oly vonzó alakká teszi őt ebben a darabban, segítik elő a darab amúgy is mesteri vonásainak szépségét, bájosságát. Réthy Linában minden esetre nagy erőt nyert a szatmári színház, mert vele be van töltve a hiányzó koloratur énekesnő helye és nem kívánhattunk volna ügyesebbet. E két alak személyesitőjénél nem áll hátrább Kemény Delli szerepében. Tisztán csengő érczes baritonja, elegáns játéka, ének számai, úgy az egyesek, mint a duettek harmonikusan ömlenek az egész, vidéki színpadon, a mi színpadunkon méltán magasnak és művészinek mondható előadásba. Nem volna teljes referadám, ha a darabon végig húzódó epizódról s annak szereplőit nem említeném meg.*Egy korcsmá- ros (Hetényi) három, vagy mint ő mondja „hármas“ leányával, kik közül az apa egyet apáczának szánt, de mind a három férjhez akar menni s jelöltjükhöz a sekrestyés (Krémer) furfangossága segíti. Ez az epizód a darab drámai erejét kissé enyhíti és szívesen nevetünk Hetényi és Krémer ügyes mókáin, a három leány Pálfy Mariska (Kékike) Szegedi Zelma (Fehérke) Erdei Boriska (Piroska) és három szerelmesük, Jászai Mariska (Ellák) Csöregh (Böngér) és Catry (Csudamér) ügyes dalain. Az előadás korrekt, semmi kívánni valót sem hagy maga után. S én azt hiszem, hogy azok, a kik megnézték, teljesen zabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb zabásu polgári és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva.. is annyit a mennyit kapott eddig a Széchenyi vagy más utczák... Tény, hogy a németi részt szatmári testvéreink hosszú időkön keresztül teljesen elhanyagolták. Sokáig hol némán, hol bizakodva, kérlelve türtük ezt az állapotot. Elismerjük, hogy németi haladásnak indult... különösen a polgárok keserves müjárda adója folytán. De ha a polgárság meghozta ezt az áldozatot: akkor szerény óhajunk, hogy István terünket is emeljék ki az elhagyatottság szomorú állapotából és juttassanak oda is egy kis forgalmat, hogy láthassuk: ime a németi rész fokozatos emelkedését is szivén hordozza a nemes város. Tény, hogy szatmári testvéreinknek minden kényelem, sok-sok előny adatott az utóbbi időben. A szép keramit kövezetét kímélni illik tehát. Meg aztán, ha már kikerül bennünket németieket a villanyvasut, a mi terünket sohasem keresi fel a katonabanda, hát legalább juttassanak nekünk abból a forgalomból, melyet éppen talán a villanyos vasút és más újabb okok miatt most már ott a Deák téren olyan kényelmesen elhelyezni nem lehet! Mi ítém irigyeljük, hogy édes testvér Szatmár emelkedik, szépül, de annyi mégis csak engedtessék meg nekünk is, hogy ha a piaczi urak erős kardot rántottak a Vigadó mellett bizonyára jól felfogott érdekükben: akkor nekünk is nyomosabban lehessen kifejezést adnunk a magunk érdekében a piacz egyrészének áttételét illetőleg.
