Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-16 / 42. szám

SZATMÁB ÉS VIDÉKE.

nyűnk szerint ha a szükség úgy kívánná, e területről az állatvásártér áthelyezése az udvari-ut baloldalára sohasem fog számba- vehetŐ nehézségbe ütközni. De a városnak megfigyelt fejlődése ezt a legközelebbi 30 —4o év alatt még alig fogja követelni.

Az állatvásártér forgalma pedig az áthelyezés által a Honvéd, Wesselényi, Perényi utczákra és a Nagy bányai útra szorítkozna, miáltal a város legnagyobb része megszabadulna a heti- és nagyvásárokon előfordulni szokott torlódásoktól, a mely most annál ink • bb figyelembe veendő, mert a létesített villamos vasút azoknak veszélyes voltát még inkább fokozni fogja.“

*

Ezek a főbb érvek, a melyekben van ugyan némi ellenmondás is, de a kérdés maga elég fontos arra, «. hogy azzal az illetékes tényezők behatóan foglalkozzanak.

A piacz szétosztása.

Kétségtelen dolog, hogy városunk Díszét a mi szép főterünk, a Deák-tér képezi, melynek tizenhárom vármegyében hiába keresnők, nem találnók párják.

Közepén a kupolás székesegyház mél- tóságos oszlopaival, két szép tornyával, (melyek közt azonban még ma is üresen áll a helye annak a kőszentnek, mely nehány évvel ezelőtt ledőlt s azóta a Pelikánkertben várja a feltámadást.) Három oldalán érdekes ódon házai mellett palotaszerü uj épületekkel s ezek alatt a különféle üzletek fényes kirakataival. Körös-körül széles aszfalt járda, fasor, keramit-ut, melyen nem sokára villamos vasút halad. Itt van a városháza, szomszédjában a színház, kevéssel odább a törvényszéki palota s a két főgimnázium. Itt vannak a pénzintézetek, a gőzmalom irodája, az iparosok áruháza stb. Szóval itt van a város forgalmi központja, ahol úgy a helybeli, mint a vidéki közönség mindent feltalálhat, amire szüksége van. S ha a napi piaczra, vagy a hetivásárra 4—5 féle eladni valót hoz is valaki, itt egy helyen talál vevőkre.

Ezért a mi szép, élénk forgalmú főterünkért bizony irigyelnek is bennünket és sok város örülne, ha piaczát, üzleti forgalmát igy tudná központosítani.

De nálunk, úgy látszik, nem örülnek ennek, sőt irigyeinkkel versenyre kelnek — az irigykedésben.

Arról van ugyanis szó, hogy a városi tanács a központi piaczot szétosztani szándékozik; vagyis azt akarja, hogy ami terményt, árut most egy helyen lehet felMikor pedig csengő, szeretettel, teljes hangján megszólalt s puha kezeivel végig- simitotta verejtékes homlokát úgy kezdett szive dobogni, mint még sohasem.

Először érzett boldogságot, először gondolta, hogy megtalálta a mit oly régen keres 1

Elgyengült szervezete csakhamar ismét önkivüleibe hozta, s a szép ifjú leány tovább őrködött ágyánál. Irénke volt ő, a várur nővére.

Mikor előző nap felhozták a hófúvásból kimentett hozzájuk siető félig megfagyott Pál b.rátot, úgy megszánta a szegényt, hogy maga kezdte ápolni s egy perezre sem hagyta el a beteg ágyát.

Beletelt egy hét is, mig annyira magához tért a szerzetes, hogy megkeresztelhette a kis leányt.

Ez alatt sokat beszélgetett Irénkével. Ez elmesélte neki, hogy útközben eltemette őket a hó, a jó János bácsi ott fagyott az utón, őt pedig másnap hozták haza a keresésére indult legények. Arról nem szólt, hogy mig lázasan feküdt ágyában, addig ő ápolta, gondozta szeretettel — azt úgy is tudta, érezte Pál barát.

Mikor kissé megerősödött kocsit adtak számára és haza vitették. Oly nehéz volt a válás, úgy vonzotta őt valami a nedeczi várba. Még mielőtt elbúcsúzott, megkérdezte írónkétól, hogy mivel szerezhetne néki egy kis örömet, hogy legalább kis jelét mutathassa annak a nagy hálának, amit bensejében érez.

Irénke virágot kért. Hallotta, hogy a zárdakertban sok szép virág nyílik, aminő e vidéken másfelé nem is igen található; azokból kért néhányat.

Örömmel Ígérte ezt meg Pál barát s azon boldog tudatban távozott, hogy egy kis szívességet tehet annak a tündérnek, kinek képe folyton előtte lebegett, ki minden gondolatának tárgya volt. Virágot, igen, virágot küld majd néki, sokat, szépet!... s boldogan mosolygott ha arra gondolt, hogy virágait Irénke keblére tűzi 1

IV.

Eljött a tavasz.

Alig győzte már a várakozást Pál barát s jóformán még el sem olvadt a

találni, azt ezután csak a város különböző részein lehessen eladni vagy beszerezni.

Ez a bölcsnek éppen nem mondható intézkedés mig a vidéki közönségre nézve czélszerütlen és kényelmetlen lenne és csak piaczunkról való elidegenítését segitené elő, addig különösen városunk kereskedelmi érdekeit sértené érzékenyen s a forgalom élénkítése helyett azt megbénítaná s a városnak kiszámithatlan károkat okozna.

Kereskedőink zöme itt van a főtéren. Kik a város többi részeiben szétszórva bírnak apróbb üzletekkel, azok csak egy- egy utczarész sürgős igényeinek kielégítését szolgálják. Nagyon természetes tehát, hogy ezen főtéri üzletek után fizetik a legmagasabb házbéreket, a legtöbb adót, villám világítási dijat s egyebeket. Ha már most a központi forgalmat innen elterelik, szétosztják, a kereskedők maguk is igyekezni fognak szétoszlani, mi által az üzlet- helyiségek egy része üres marad.

Továbbá a kereskedők folyamodni fognak adóleengedésért, mert erre nézve már most is alapul szo'gál a tanács intézkedése, mely már eddig is két heti- és egy országos vásár piaczi forgalmát tönkre tette. Hogy aztán az üresen maradó üzleti helyiségekből és az adó leszállításokból a városi pénztár bevétele • emelkedjék, alig hiszem.

Méltányolni tudom azon szándékot, mellyel a németiek érdekében ezen városrésznek is juttatni akarnak valamit. Csakhogy a piacz egy részének oda helyezésénél sokkal többet érne egy ipari-, kereskedelmi-, gazdasági- vagy földmives-iskola felállítása is. Hiszen Németinek háromnegyed része termelő, ga-'d.tközönség, mely eladni valóját úgyis csak a szatmári piaczra hozza be.

Azokhoz sem tartozom, kik a piacz parkírozásának eszméjét teljesen konfiskál- ják. Sőt óhajtom, hogy annak egy része — a közepe — mielőbb parkiroztassék s körül még két sorral befásittassék. Mert megvagyok győződve, hogy ez, mig a főtér szépségét emelni fogja, a piaczi forgalomra sem lesz kiváló hatással.

De igenis, az ócska-sort kell sürgősen elhelyezni valahová a Szamos partra, mi által egy nagy hely marad fenn más áru vagy élelmi-czikkek számára.

Hanem, hogy a piaczot szétszórjuk, s ez által büszkeségünket képező szép főterünket kihalttá tegyük, a vidéki és városi közönségnek kellemetlenséget, bajlódást és saját magunknak, városunknak szándékosan kait okozzunk, az ellen maga | józarPész tiltakozik.

Városunk ipara már tönkre van téve; legalább kereskedelmét ne segítsük tönkre tenni! K.

hó, ő már lenn dolgozott a kertben. Ásott, kapált, ültetett, öntözött — minden idejét a kertben töltötte.

A páterek találgatták a szorgalom okát, de bizony nem tudták megmagyarázni, hisz’ eddigelé nem szeretett a virá gokkal babrálni!

Mikor a megrepedezett földkéreg alól előbujtak a kis növények zöld fejecskéi, olyan boldog volt, olyan vig, mint még soha I Mikor már bimbó Js fakadt a szárakon; a napokat számolta. Öt — négy — három nap múlva küldi el első virágait annak az angyalnak : Irénkénék ...

A nedeczi várból fényes követség érkezett.

Irénke esküvőjére hívták meg I főnököt és fényes segédletet kértek ■■ szepesi püspök számára, aki másnapra volt érkezendő.. Irénkét összeadni Sághi gróffal.

Örömmel fogadta az öreg páter a meghívást, örültek a többiek is, mert a gazdag leány esküvőjéről majd csak jut valami a zárdának is.

Egyedül Pál barát nem Örült.

Bensejében dúlt valami, feje szédült. Sághi gróf nevét úgy emlegette mint égy rablóét, ki legnagyobb kincsét rabolta el.

Elkeseredetten járkált föl-alá a sötét folyosókon.

Felcsigázott képzelete rémeket látott... ijedve futott az ablakhoz, hogy friss levegőt szívjon. A kertbe nyíló kis rácsos ablakon szemébe tűntek virágai. Épen ma nyíltak ki az elsők!

Lesietett a kertbe, letépte a virágokat s a kápolnába térve odatette a Boldogsá- gos Szűz szobra elé, ő maga pedig leborult a földre és keservesen sirr. Úgy siratott valamit, a mit nem tudott, csak érzett, mim Adám siratta elveszett paradicsomát.

A páterek egymásnak súgták: gondoltam mindjárt, hogy a szent Szűznek ápolja virágait! Nézd csak mily boldog ma, midőn virágait felajánlja, nézd hogy könnyezik a boldogságtól!

Pál barát pedig keservesen sirt a földön s tört szívvel zokogta:.. Boldogtalan vagyok, mert nem szeretett ő!

Újhelyi.

Apróságok.

Dicsérik mindenütt az idei termest, hogy milyen kitűnő, s egyhangú a vélemény, hogy ilyen jo bor, mint a mostani, ! nem volt már 30 esztendeje.

— Nagyon jól van ez — mondja egy lelkes kormánypárti — legalább a képviselő választáskor jó bort fogunk inni.

#

A szüret alatt ugyancsak volt dolga a kis vasútnak, alig győzte a kirándulókat felszállitani. Mikor én mentem fel épen a „Zsuzsi“ volt befogva. Fújt, prüszkölt, erőlködött, minden perezben attól lehetett félni, hogy felmondja a szolgálatot. Az Előcsernél már csak lihegett.

— Zsuzsi lelkem — biztatta egy utas

— csak most szorítsd, férjhez adlak, ha szerencsésen feljutunk.

Bögre ur hazajövet egész utón Pongráczot szidta.

— De hát mi baja Pongráczczal ? — kérdi tőle valaki.

— Mi bajom ? — válaszolt ő mérgesen — hiszen ez hozta a fagyot a szől- lőre. Aztán még az ilyen embernek a nevét beleteszik a kalendáriumba.

$

Lapunk statisztikusa a szüret alkalmából kiszámította, hogy a felrándulók közül minden szőllőtulajdonosra 100 nem tulajdonos esik, a miből ő azon következtetésre jutott, hogy a hegyi vasút nagyobb előnyére szolgál a vendégeknek, mint a tulajdonosoknak.

— Nem osztom ezt a felfogást — mondja a riporter — hanem azért, mig másnak szőllője lesz, mégis csak vendégnek maradok.

*

— Voltál a szüreten?

— Voltam.

— Hát aztán jól mulattál?

— Nagyszerűen I

— Sosojt hallottad?

— Azt bizony nem.

— Barátom, akkor nem is mulathattál nagyszerűen. Sosoj nélkül az képtelenség.

#

— Szép volt, jó volt, kellemes volt

— sóhajtja valaki a vasúti kupéban, mikor hazafelé jöttünk — be kár, hogy már vége van !

— Óh be jól mondja I — szólnak rá a többiek.

Demeter.

HÍREINK.

— Lapunk jelen számához egy fél iv melléklet van csatolva.

— A vármegye kegyelete. Szat- inárvármegyéi megboldogult Erzsébet királynénk emlékének áldozott a múlt hét csütörtök napján tartott vármegyei közgyűlésen. A közgyűlést Hugonnai Béla főispán lendületes beszéddel nyitotta meg g azután Böszörményi Sándor vmegyei bizottsági tag mondott magas szárnyalásu leleplezési beszédet, mely után lehullott a lepel a képről, mely királynénkat koronázási fehér ruhában tünteti elő. Az arczkép, melyet Pállik Béla festőművész festett, remek kivitelű s meglepően hűek a királyné arezvonásai. A leleplezési beszéd mély hutást keltett s az alispán indítványára egész terjedelmében a közgyűlés jegyzőkönyvébe vették föl.

— A »Kölcsey Kör« által vasárnap d. e. 11 órakor a városház dísztermében tartandó matinéról már lapunk múlt szúmábuu tettünk említést, itt pótlólag megemlítjük, hogy a dr. Fodor Gyula fő- gymn. tanár felolvasásán s a honvéd zenekar játékán kívül u rendezőségnek sikerült Holóczy Ilonát színtársulatunk kitűnő drámai hő-mőjét. is szereplésre megnyerni, ki szavalattal fog közreműködni a matinén.

— A „Szatmári Kör“ alakuló gyűlését folyó hó 13.-án tartotta meg Budapesten. Egészen uj irányt szab működésének, szakítani óhajt teljesen a szomorú múlttal. — A követendő irányzatot Maruska János III. é. bölcsészet hallgató múlt esztendei II. titkár, a ki tevékeny működéséért igazi elismerést érdemel, szubta meg, igen szépen kidolgozott beszédben ismertetvén a múltat s a jelent. — Az alakuló közgyűlés helyesléssel fogadta I beszédet majd aztán a közgyűlés a tisztikart választotta inog és pedig | következőképen : Elnöklett : Pászkán Mihály IV. é. technikus; alelnök : Mftruska János III. é. bölcs. hull.; titkár: Kocsis József, III, é. bölcs, hall.; jegyző: Merker Márton, I. é. bölcs, hall.; háznagy: Mód-r Mihály II. é. bölcs. ball.; pénztáros : Kegyes István I. é. bölcs, hall.; ellenőr: Deutsch Viktor I. é. joghallgató; könyvtáros: Nagy Ernő I. é. technikus; bizottsági tugok: Vörös ’János, Fekete Antal, és Juczkó Gyula I. é, joghallgatok es Bakó Béla I. c. orvostanhallgató. Az uj irányt a jelenlevők, akik mintegy harmineznn valánuk, K lelkesedéssel fogadtak, hogy a „Szatmári Kör“ igazi felvirágzását várhatjuk.

— Óvónői kinevezés. A vallá8közoktatásügyi miniszter Miháska Mi • oki. óvónőt a felső-bányai állami óvodíul * óvónőül kinevezte.

— Igazságügyi kinevezés a

debreczeni kir. Ítélőtábla elnöke Pá« ki Sándor 1 Kállay Antal végzett joghalli/ .J kát u helybeli kir. törvényszékhez diital joggyakornokká nevezte ki.

— Eljegyzés. Juhász József helybel’ rém. kath. elemi iskolai tunitó vásárnál) ; gyezte el Andrássy Mariska kisaszonyt öz* Andrássy Gáborné szép és kedves leánvá» Gratulálunk !

— Eljegyzés. Kosinczky Káról* raliói kir. járúsbirosági álbiró eljegy6zt Medveczky Antal toronyai g. k. lelkész kedves és művelt leányát Emma kis. asszonyt.

— Főúri nász. Fényes esküvő volt tegnap délelőtt városunkban, ifj. yJ Peréuyi Zsigmond országgyűlési képviselő fogadott örök hűséget szentkátolnai Cseh Etelke úrnőnek, néhai Ráthonyi Aladár y, kökönyösdi földbirtokos s t. huszár főhud- nagy bájos özvegyének. A polgári házassá», kötés után, melyet Kőrösmezey Antal «) kir. állami anyakönyvvezető végzett, az egyházi áldást megyés püspökünk házi kápolnájában Müller Károly kerületi főesperes, in.-szigeti plébáuos udta az ifjú párra ki a fiatal párhoz lendületes szép beszédet intézett. Mint tauuk ifj, báró Perényi Péter

n.-dobosi s Jékey Zsigmond géberjéni föld- birtokosok szerepeltek. Az egyházi áldásvétele s polgári házasságkötés után rövid nászlakoma volt a Rákóczy-utczai Cseh lakban, mely után az ifjú házaspár a délutáni gyorsvonattal elutazott városunkból.

— Esküvő. Dr. Egri István helybeli kir. törvényszéki aljegyző ma d. e. 10 órakor kötött hdzaságot Kohányi Gizella kis- asszonynyal, özv. Kohányi Kálmánná úrnő kedves és szeretetre méltó leányával.

— Esküvő. Ostadál Jenő a gróf Károlyi Gyula örökösei uradalmának ifjú erdész-mérnöke e hó 20 án esküszik örök hűséget Erdődön Nagy József halmii ügyvéd gyámleányának, Ilonka kisasszonynak.

— Uj postahivatal. Szatmár-vár- megye Nábrád községében Nábrád elnevezéssel 1900 év október hó 16-án posta- mesteri kezelés alatt teljes fel és leadási szolgálattal működő postahivatal lép életbe. Ezen postahivatal postai összeköttetését a Nábrád és Fehér-Gyarmat között mind két- irányban naponként egyszer közlekedő gyalog küldöncz járattal fogja kapni és Semjérten át Panyola községbe kézbesítő és gyűjtő gyalog küldöucz járat fog fentartatni. A postahivatal posta takarékpénztár közvetítő hivatala gyauánt is fog működni. A postahivatal kézbesítési kerületébe Kér Semjéu, Nábrád és Panyola községeket osztom be. Nagyvárad 1900 október 6-án Scliöpflin kir. tanácsos, posta távirda igazgató.

— Orgona Bzentelés. A csengeti r. k. hitközség tagjainak áldozat készsége 3 buzgó adakozásából beszerzett uj diszes orgonának ünnepélyes fölszentelése vasárnap délelőtt történt | cseugeri róm. kath. templomban. Az ünnepi szent misét Pály Ede kerületi h. esperes, sárközi plébános turtotta fényes segédlettel s ugyancsak | végezte az orgona fólszeutelcsét. A sz. misét végző kerületi h. esperes evangélium után magasan szárnyaló szép beszédet intézett a templomot zsúfolásig megtöltő hívőkhöz. Mise alatt az uj diszes orgonán Méder Mihály szatmári zene tanár, ki mint szaki értő volt jelen, művészi orgonajátékával. Ékkel Lajos s. lelkész pedig kellemes baritonjával gyönyörködtette az egybegyült ájtatos hivőket. A lélekemelő egyházi üunepély felejthetetlen marad a csengeri kath. hívők előtt. Az uj orgona Roger testvérek hírneves gyárából lett beszerezve.

— Halálozás. Részvéttel vettük a hirt, hogy Tócskay József r. k. plébános hosszas és keresztényi türelemmel viselt szenvedés után e hó 14-én vasárnap reggel Lápos Bányán elhalálozott. Temetése ma ment végbe a hivó'k nagy részvéte mellett. Nyugodjék békében!

— „Szülők aggodalma“ czimmel több szülő felkérése foiytán nem rég meg: irtuk lapunkban s az intéző körök figyel' inét fölhívtuk | villamos vasút építésével kapcsolatban az Eötvös-ulczai r. k. finép* iskola előtti vasrácsozat létesítésére. Ennek fölállítása nagy megnyugvás volna a szülőkre nézve, mivel gyermekeik életét nem látnák annyira veszélyeztetve, mint ellenkező esetben. Elegendő volna 5 méternyi helyet elzárni I kijáró előtt. E tárgyhó* azért szólunk újra hozzá, mivel biztos ér: tesülésilnk van arra nézve, hogy főmérnök és gazdasági tanácsos | vasrácsozat felállt' tását a városi tanácsnak nem véleményezte- Mi képezi indokát ellenvéleményüknek, ne® tudjuk, de az, hogy nagy elkeseredést ß*|' szülni, az is bizonyos. Ugyanazért a sz^?jr nevében kérjük a városi tanácsot, mint S tékes fórumot, hogy a vasrácsodat felállíts sát szíveskedjék elrendelni, mely tény ke resztülvitele a szülőknek nagy megnyufí' vást szerzond,