Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-16 / 42. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ES SZÉPIRODALMI HETILAP. A németiek kérvénye. Nem először van felvetve az eszme, hogv 1 vásártér mostani helyéről a Deák-térről a város más részébe he­lyeztessék át Az István-tér és az Ár- pád-utcza azok a helyek, a melyekről az áthelyezés felvetésekor szó szokott esni, mint olyanokról, a hol a vásár­tér megfelelő alkalmas helyet találna. Annyi bizonyos, hogy a vásártér nagy befolyással volna ezen részek fejlődésére, de ugyanezen okból ért­hető az is, ha a deáktéri háziurak el­lene vannak minden áthelyezésnek. Ők ugyanis attól tartanak, hogy a vá­sár elvonása anyagi romlásukat okozná, mert a kereskedés, mely most a Deák­téren összpontosul, onnan elvonulna s ezáltal a házak értékükben nagy csök­kenést szenvednének. Ez volt az oka annak, hogy a parkírozás csak papi­roson történt meg, s hogy a vásártér áthelyezése iránt megindult mozgalmak eredményre nem vezettek. A kérdés azonban nincs végleg eltemetve, sőt kilátás van reá, hogy nemsokára ismét szőnyegre fog kerülni. A villamos vasút, mely körülfut a D^ák-téren, aligha nem meg fogja adni a lökést a kérdés megoldásához. Bajos dolog ugyanis elképzelni a vásárt és a vele járó sürü mozgalmat ott, a hol a vasút fog járni, s igy a kényszerűség önmagától fogja a vásártért olyan he­lyekre kitelepíteni, a hol a vasút aka­dályt nem képez. TARCZA. ........ ■<>— Pá l barát virágai. i. Ott, a hol a Dunajecz fodros habjai határt szabnak e szép haza földjének, az égbenyuló Koronahegy tövében élt Pál barát, egy ifjú szálas szerzetes. Ma csak romjai látszanak annak a hatalmas klastromnak, melyben szűk czel- lája volt, a klastromkert magas kőkerítésé­nek meg nyomát is eltörölte az időnek mindent őrlő ereje. Szép ember volt Pál barát. Egyenes, magas növésű, sürü szőke hajfürtjei hul­lámosán omlottak nyakára, kellemesen barátságos arczái pedig égszínkék szemei tették oly vonzóvá, hogy soha el nem feledte, ki csak egyszer is látta őr. Haza térve olykor az apai' házba, sdkszor kér­dezte egy-egy rokon vagy ismerős, hogy miért is lett pappá? miért hagyta oda a világot? Kár az ilyen szép fiúért!... Pál barát ilyenkor elpirult, ^ lesütötte tekintetét s bizony nem egyszer könnycsepp is lopódzott szemébe! Édes anyja mentette ki ilyenkor zavarából, ki örömtelt arczczal magyarázta meg, hogy még mielőtt e világra jött első gyermeke megígérte a Boldogságos Szűznek, hogy ha fiú lesz a gyermek, pappá neveli. És boldogan Ölelte meg pap fiát azon hitben, hogy az is olyan boldog mint ől... Á vörös klastrombán — ma is úgy hívják e romokat — szintén kedvelt em­ber volt. Nyájas modora, kész engedel­Mindezeket csak úgy mellékesen érintjük abból az alkalomból, hogy a németirészi bizottsági egyesület taná­csa kérvényt adott be a városi köz­gyűléshez, melyben az állatvásártért a hidontulrol az államvasut teherpálya­udvara közelébe kéri áthelyeztetni. Ez a kérvény még nem került tárgyalás alá a közgyűlésen, de remélni lehet, hogy nemsokára odakerül. Közérdekű voltánál fogva helyénvalónak találjuk szó szerint közölni azokat az érveket, a melyekkel a kérelem támogatva van, s a melyek a következők: „Városunk gazdálkodó és kereskedelmi köreinek figyelmét nem kerülte ki azon körülmény, hogy a jelenlegi állatvásártér czéljának részben felel meg, a mennyiben a Szamos balparti községek ide irányuló forgalmát mig igen kényelmesen bonyolítja le, addig a Szamos jobbparti forgalomnak, — melynek, hogy a vásártérre jusson az egész városon és a közúti hídon keresztül kell mennie, — igen sok nehézséget okoz. E mellett közlekedési, közrendészeti és egészségi szempontokból is kívánatos volna, hogy az állatvásári forgalom a vá­rosból teljesen kiszorittassék, vagy legalább is-inkább a város szél n fekvő szélesebb utakra vagy utczákra tereitessék. Régi panasz, hogy a vásártér á vas­úti indulóháztól távol fekszik és különösen nagyobb vásárok alkalmával, midőn az el­szállítás több száz darabra megy, a köz úti vashídon áthajtás oly lassú és nehéz­kes, hogy sokszor az elszállításra vásárolt állatra ugyan az nap, — a sok időt igénylő áthajtás miatt — a vásár napján el nem szállíthatók. A panasz még indokoltabb lesz ha figyelembe vesszük, hogy már a mcssége, mindenhez értő ügyessége tet­szett társainak; vig kedélye pedig még a legmogorvább öreg pátereket is felvidította. Különös volt az ő természete. Amilyen vig volt, ha másokkal lehe­tett, olyan szomorú volt a magány perczei- ben. Mig a többi barát kórusban imád­kozta a zsolozsma részeit, neki megenged­ték, hogy a friss levegőn mondhassa imá­ját a klastrom magaskeritésü kertjében. Ilyenkor leült a kertben álló nagy tölgy árnyékába, kinyitotta imakönyvét... de tovább nem jutott az imában, mert elővették mindenütt kisértő gondolatai. Vagy talán jobb imádság volt a zsoltárok olvasásánál szemének tiszta tekintete, mely- lyel a feje felett látszó kis kék mezőre tekintett ?!... Egy gondolat bántotta mindég, egy vágy égett lelkében, s ő nem tudott meg­felelni önmagának, nem tudta, hogyan és mikor elégítheti ki lelke vágyát, azt az erősen égő vágyat a boldogság után ! Megkérdezte már egy öreg atyától is, de ennek felelete sem elégítette ki szivét. Nem tudta hinni, hogy e földön nincs boldogság, nem hitte, hogy ez élet csak vándorlás s szenvedéseink tőkét képeznek az örök életre, ahol boldogságunkat majd föltaláljuk. Az ő szive közelebb kereste a bol­dogságot, itt szerette volna megtalálni! De merre ? ? Sokat gondolkodott ezen Pál barát, sokszor ült mozdolatlanul a tölgyfa aljában, könnyes szemekkel nézve a feje fölött látszó kék mezőre, mintha boldogsága ajtaját keresnél... legközelebbi időben a városon is keresztül megnyitandó szatmárhegyi vasút, — na­ponként 6—8 vagy éppen vásárok alkal­mával több vonatja is, — a forgalmat be nem látható mértékben megnehezíteni, ve­szélyessé talán lehetetlenné fogja tenni. i Ezen előre látható bajokon óhajt se­gíteni a németi bizottság saját érdekei mellett, midőn indítványozza az állatvásár- rérnek a vasúti indóház teherrakodója mellé való áthelyezését. A város közönségének érdekeit egy ilyen áthelyezés legkevesbbé sem sértené, sőt azt előmozdítaná. Pénzügyi és keres­kedelmi szempontból pedig határozottan előnyösebb lenne. A németi birtokosság legelőnyösebb nek tartaná, ha az állatvásártér a javasolt helyen a vasúti rakodókhoz és a Wesse­lényi-utcza végétől az Udvari felé vezető utak közti térségre, közvetlenül a vasúti »eherrakodó szomszédságában a Szentvér- dűlőben helyeztetnék el. A jelenlegi állatvásártér területe 16 és fél kataszteri hold. Az előbb jelzett ha­tárok közötti terület pedig 20 kataszteri hold, melyből 9 és fél kataszteri hold a város, 10 kataszteri hold pedig magános tulajdonosoké. ^Tájékozás végett kimutatjuk azon költségeket, melyek remélhetőleg szüksé­geltetnének a javasolt áthelyezéssel. 1. Kisajátítás és kártalaní­tási költség ioya kataszt. hold — 16800 négyszögöl á 3 K. 50400 K. 2. Berendezés, kutak, kor­látok és épületek 10000 K. Összesen 60400 K. melyeknek évi 50/0 kamata 3020 K. A mivel szemben a régi állatvásártér értékesítésével remélhető bevétel lenne. II. Hideg téli nap volt. Sűrűn hullott a hó, magas réteget borítva a vidékre. Vad orkán játszott a föld hótakarójával: majd elsöpörte a havat, hogy kilátszott a rögös, fagyott anyaföld, majd meg olyan hó hegyet fújt az imént tiszta helyre, hogy alagutat lehetett volna fúrni benne... Erős csengetyűszó zavarta meg a Vörösklastromban, a sivitó szél egyhangú zenéjét. Mikor a fölnyitott kapun toporzékoló lovaival beugratott a szomszédos nedeczi vár öreg cselédje János bácsi, alig ismert rá a kapus fráter. Aliig bundában, ült a lovon, fején egész hóhegyet képezett sipkája, bajuszán apró jégcsapok képződtek — látszott hogy hosszú útról jött. — Mi jót hoztál ily kísérteties idő­ben ? kérdezte a kapus fráter, miután dörmögő hangjáról ráismert János bácsira. — Nincs időm kétszer elmondani — felelte az öreg mogorván — vezessen csak fel rögtön a főnök úrhoz, majd meghallja ott tisztelendő testvérem. Odafönn aztán lihegve mondta el, hogy a fiatal nemzetes asszonynak kis leánya van, de oly gyenge szegényke, hogy sietni kell a keresztelővel, mert — ments Isten — még a nélkül találna meghalni a szegény kis ártatlan teremtés- és nem érné el örök boldogságát... A jó páterek máskor versengve ajánl­koztak a nedeczi várba, de ma bizony egyikük sem gondolt szívesen a nagy útra... Csend volt a teremben, a főnök épen azon gondolkodott, hogy kit küld­jön el. 1. Vámbevétel szaporodás évenként 2000 K. minek 5%-al számított tőkéje 40000 IC. 2. Gőzmalom teleppel szem­ben belsőségek alakítására 18 telek, á 600 négyszögöl összesen 10800 négyszögöl négyszögölen­ként eladási árt számítva 2 K. 40 fíllt 25920 K. 3 Régi épületek eladásából 2000 K. Összesen 67920 K. melynek évi 5% kamata 3396 K. Az áthelyezés tehát 60400 K. befek­tetés vagy 3020 IC. évi teherrel szemben, 67920 K. érték vagy 3395 K. évi jövede­lem állana elő. Újabb megterheltetés helyett — jövedelem szaporulat. A. jelenlegi áilatvásártérnek, a belső­ségek alakitása után fennmaradó 8 hold 1200 négyszögöl pótolná a Szentvérben igénybe veendő városi tulajdont képező q1/* kataszteri hold területnek ez idősze­rinti jövedelmét, azért nem vétetett szá­mításba jövedelmezőség tekintetében. A fentebbi részletes jövedelmezőségi kimutatásban csakis a vámbevétel szaporo­dás volna kifogásolható, ugyde tudva azt, hogy a Szamos balparii felhajtás sokkal nagyobb mint a jobbparti, tehát a hidvám be­vétel szaporodásának már ez utón is elő kell állania. Nem számítva azon körül­ményt, hogy a jöbbparti felhajtás a vásár­térnek áthelyezése folytán nagyobbodni fog, mivel a jobbparti idegen birtokosság megszabadulva a városon és hídon való nehéz közlekedési viszonyoktól inkább fogja felkeresni városunkat és nem fog a forgalom s/.étforgácsolódni a kisebb vidéki helyek vásárjaira. Nem zárkózunk el azonban azon fel­merülhető kifogással szemben, — hogy azon terület melyre az áthelyezést java­soljuk — talán inkább fentartandó volna a város jövőbeni terjeszkedésére? Vélemé­Nagyot süvített a szél, megrázta a terem ablakait, végig futott a hideg a jó barátok hátán. Pál barát szólalt meg. — Megyek én Atyám I fiatal vagyok még, kibírom a hi­deget akármeddig. — Menj fiam, Isten kisérjen utadon! I.. Csakhamar bundát kapott magára, lovat nyergeit Pál barát s farkasüző pisz­tolyt csúsztatván zsebébe elindult — keresztelni. Szembe fújt a szél, nem igen szólt az előtte ügető János bácsihoz; hiába is beszélt volna, elkapta a szél a hangot. Kisértő gondolata itt is előfogta. Hol a boldogság? Hogy lehet, hogy ha ő most megkereszteli azt a kis ártatlan leányt, hát boldog lesz, — ha netrt, elveszíti boldogságát I ? Az ég felé tekintett. Onnan azonban most nem mosolygott rá a verőfényes kékség, hanem sürü felhős sötét minden- ség rémeit látta. Csuk olykor látott egy- egy csillagott, de a szél csakhamar azt is eltakarta sürü felhőkkel, hogy még bol­dogságának reményét se lássa ... III. Mikor szemeit kinyitotta Pál barát, azt sem tudta, hogy éle-e még, vagy már eljutott abba az országba, melyről oly szépen beszéltek öreg társai, a boldogság hazájába. Az a kedves angyal arcz, az a Csil­logó szempár, mely föléje hajolva reá tekintett, az a pír, mely a leányka arczán elfutott, midőn észrevette, hogy a beteg pap felnyitja szemeit — egészen elbűvölte Pál barátot. zabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb zabásu polgári és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva.

Next

/
Thumbnails
Contents