Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-02 / 40. szám
SZÄTMlR RS YIPRKR és politikai jogainak védelmét, de soha azok erőszakos elnyomását nem tűzi ki czélul. A választási törvény szabadelvű irányban lett módosítva, homályos és hézagos intézkedései, melyek a jogfosztásnak képezték alapját, ki lettek küszöbölve. A választási jognak az adó megfizetéséhez kötött feltétele el lett ejtve, mi által a választók száma több százezerrel szaporodott, végül a választási jog szabad gyakorlása az intézmények sorozatával lett biztosítva és a választások tisztasága a legfőbb itélŐszék alá helyezve. Midőn ily tényekkel állunk szemben, mégis sajátságosnak tartom, hogy a szabad- elvüség veszélyeztetését azok részéről hall juk hangoztatni, kik a közelmúltban, részint közvetlen tényezői, részint buzgó támogatói voltak azon támadásoknak, melyek a Fúzió létesűlése előtt fenállott kormány részéről a szabadelvüség legjellemzőbb fogalma ellen intéztettek. Hol voltak azon férfiak akkor, midőn a 48-iki törvényekben lefektetett sajtó- szabadság megszorítása lett megkísérelve, mely kísérlet részint az igazságügyi bizottság, részint a képviselőház magatartásán, részben hajótörést szenvedett. Miért nem féltették a szabadelvüséget akkor, midőn az állam rendőri hatalma túllépte hatáskörét, mélyen belenyúlt a polgárok politikai és egyéni jogaiba, sőt még a képviselők mentelmi jogának megsértésétől sem tartózkodott. Mint a szabadelvüség tudvalevőleg régi, de igénytelen közkatonája, a mnltban ellentállottam ezen kísérleteknek és bizonyára nem foglalnék helyet a kormány támogatói között, ha azon ügyet veszélyeztetve látnám, melyet egész életemen át szolgáltam. Ne féltsék tehát kérem uraim a szabadelvüség ügyét és jövőjét a mai kormány tói, mely mig a jog és igazság elveit követi, soha az igaz szabadelvüséggel összeütközésbe nem jöhet, mert a jog és az igazság oly iker testvérek, melyek egymástól el nem választhatók. Szólani akarok még egy nehány szót az ország közgazdasági helyzetéről. Súlyos közgazdasági válság nehezedik az országra, mely a termelés minden ágát és tényezőjét gyökerében támadja meg. Főváros és vidék egyaránt szenvednek alatta. Ezzel szemben a kormányra várakozik a feladat: kijelölni az utakat és eszközöket, .melyek a nemzetet e válságból kivezethetik. Régi meggyőződésem, hogy mi nagyon széles keretre fektettük állami háztartásunkat, mig gazdasági termelésünk nagyon is keskeny alapon mozog. E kettő között az összhangot létesíteni kell, miután pedig az állami önállóságból folyó terhek nem apaszt- hatók, a nemzeti produetiv erőknek uj forrásait kell feltárnunk. E czél elérésére egyedüli eszközül kínálkozik a magyar ipar fejlesztése. Érzi ezt a kormány, midőn e téren kezdeményezőleg és buzdilólag lépett fel. Sajnos, hogy az eddig elért eredmény csekély és a már létező ipar hanyatlása által nagyon is ellensulyoztatik. A vátnközösség lefolyásáig fennmaradó időt fel kell használnunk, hogy határozott közgazdasági programmot felállítva gondosan vizsgáljuk: vájjon annak czéljai ges, hogy nem szabadulhat meg oly köny- nyen kezeim közül. Féleség: Mindegy, de azért még sem leszek a felesége, mert hűtlen férj, engem aljas módon megcsalt és én ezt nem tűrhetem. Férj: Anna talán csalatkozik? Feleség: Én? Hát ugyan mondja, az előbb nem ön volt-e az, ki mindent ősz- sze-vissza hadart itt, csakhogy kimaradását valamikép igazolhassa, ami — sajnos — nem sikerült. Férj: Igaza van. (Bünbánólag.) Úgy van mint ön mondja asszonyom. Tehát hallja igaz vallomásomat, mindent elmondok őszintén úgy a hogy van I Kellenffy elhívott a clubba, onnan elmentünk egy egy kávéházba és kártyáztunk mostanig. Az idő elég kellemesen telt a férfi társaságban. De koránt sem volt és nincs szándékomba, hogy megcsaljalak. íme ez az igazi bűnöm, iégy bíró és ítélj, most már komolyan mondom, hogy bűnös vagyok, még az elválást is megérdemlőm, de remélek jó szivedbe és irgalmasságodba. ítéletedet várom. Féleség: Igaz, hogy sokat maradoztál kint, különösen az utóbbi időkben, az igaz, hogy egy kissé haragos is vagy, az is igaz hogy... no de hagyjuk, most ezeket, látom, hogy őszinte vallomást tettél, az őszinte beismerés féimegjavulás. Hát megbocsátok még most az egyszer, ha feltett kérdéseimre igennel válaszolsz. Férj: Halljuk! Féleség: Ezután csak együtt megyünk el este hazulról. Férj: Igen. Féleség: Engem szeretni, tisztelni, és becsülni fogsz, mint eddig. Férj: Igen. Ausztriával való vámközösségben meg- valósithatók-e vagy nem és ha arról győződtünk meg, hogy a gazdasági közösség meg- akudályozza a nemzet jólétének fejlődését és okozója annak az évekig tartó sorvadásnak, mely a nemzeti termelés minden ágazatában sajnosán észlelhető, akkor habozás nélkül át kell térnünk az önálló vámterület létesítésére, minden tekintet jj nélkül azon nehézségekre, melyek a valósítás útjában állanak. Felszólamlásomnak egyik czélju volt, megnyugtatni önöket, uraim, hogy sem a szabadelvű párt, sem a kormány a haladás fonalait kezéből kiejteni nem fogja. Ámde kormány és pártok csak múló tünetek a nemzet történetében. Alkotmányos országban a haladás egyedüli biztosítéka a nemzetben rejlik. A nemzet éber ellenőrzése és ellentálló képessége az, ami pártnál és kormánynál nagyobb erőssége az alkotmánynak. Fejleszteni a nemzet ellentálló képességét és biztosítani ellentálló hatalmát: ez képezi a jövő reformok legfőbb és legnehezebb feladatát. Szerencsésnek érzem magam, hogy oly városnak vagyok képviselője, melynek polgársága megszokta azt, hogy ébren Őrködjék jogai felett és nem vak bizalommal, hanem éles bírálattal kíséri a „közélet terén működő férfiak szereplését, őrizzék meg kérem ezen ősi erényt és legyenek meg- győződve, hogy ez kötelességét teljesítő képviselőre nézve az erőnek képezi forrását I Színház. Szalkay Lajos színtársulata folyó hó 29-én, szombaton kedvező auspicziumok közt kezdte meg működését. Első előadásul az operette irodalom egy újabb terméke „A kis szökevény“ adatott, melynek czim- czerepében Szalóczy Irén, az operette-pri- madonna mutatkozott be, nem nagy terjedelmű, de behízelgő, lágy hangjával, édes szavú kiejtésével, bájos alakjával és élénk játékával megnyervén a közönség rokon- szenvét. További fellépéseit érdeklődéssel várjuk, s reméljük, hogy az énekes darabok állandó vonzóerejét ő fogja képezni. Régi ismerőseink közzül Krémért és Szegedy Zelmát láttuk egy-egy kisebb, de sikerültén megjátszott szerepben. A hölgyek közzül Pálfi Mariska és Jászai Mariska, — a férfiak közzül pedig Szalkay, Kemény és Hetényi tűntek ki. mint olyanok, akiktől sikerült alakításokat várhatunk. De általában az egész működő személyzet megjelenése, a csoportosítás, a kar és a rendezés olyan volt, amely méltán kelti bennünk a reményt, hogy az igazgató és személyzet egyetértőén fognak törekedni, hogy az előadások állandóan művészi színvonalon maradjanak. Ebben a reményben üdvözöljük színházunk uj igazgatóját s a társulat tagjait s működésükhöz sikert és elismerést kívánunk I Hétfőn a drámai személyzet mutatkozott be s a kerek összevágó előadásról, s a szereplők játékáról csak elismeréssel nyilatkozhatunk. Dóczy költői szép vígjátékéban az „Utolsó szerelemében Holéczy Ilona az uj drámai hősnő egy csapásra meghóditá a köFeleség: És minden kérésemet teljesíteni fogod. Férj: Igen. De most már mond csak, honnan vagy meggyőződve, hogy csakugyan kártyáztam a kávéházban ? Feleség: Tibor itt van, ma esteli vonattal jött, sétálni ment, véletlenül abba a a kávéházba tért be. Te körül voltál véve a kibiczektől meg nagyon elvoltál merülve s igy észre nem vetted. De ő látott, haza jött, s nekem megmondta. Most itt van, odabent alszik és hozott ám valamit, ime (levelet ad át férjének.) Férj: (olvas, majd kitörő örömmel.) Ah... lehetséges-e . .. tízezer forint a hozományból . . . Tibor viszi... hozza, az az, hogy már el is hozta, itt is van ugy-e drága Anna ? Féleség: Igen, habár nem igen érdemied ám 1 Tudod mit gondoltam? Férj: Mit kis aranyos? Féleség: Elmegyünk sétálni a körútra és... és egy szép elsőrangú női divatkereskedő előtt megállunk és... és bemegyünk. Jó? Férj: Oh igen, ezer örömmel fiam, veszek neked ruhát, rendelek divatlapokat, szépirodalmat, mindent a mit kívánsz. Féleség: Hiszen telik, húszezer korona sok pénz ám ! Férj: Telik, telik, persze, hogy telik. [Félre.) Még egy kis makkaóra is telik. Féleségí No most már pá édes, le kell nyugodni, mert holnap, az az ma megyünk sétálni, igen. sétálni a körútra, igen és a divatkereskedésbe betérünk ... pá .. . pá ... (el.) Férj: (magában.) Betérünk a divatüz- letbe, igen, csakhogy a kávéházba is ám. (El.) zönséget, szép alakjával s az érzelmeket hűen kifejező játékával egyaránt. Markovics Margit szintén kedvencze lett a közönségnek s az elismerésben Göőz Aranka és Pálfi Mariska méltán osztozhatnak. A férfiak között első sorban Kalmár Gyula az, ki elismerésünket kivívta. Hetényi Elemér komikus szerepében jóizü alakítást nyújtott. Molnár Gyula, Krémer az est sikerének szintén részesei voltak. Az előadás valóban nagy élvezetet szerzett, kár hogy a közönség nem jelent meg oly nagy számban, mint azt a jól sikerült előadás valóban megérdemelte volna. Erős a reményünk, hogy a színi évad alatt még sok sikerült előadásban lesz alkalma közönségünknek gyönyörködhetni. Érdeklődéssel tekintünk a további előadások elé. Apróságok. Most, hogy képviselőnk itt időzött közöttünk és egy pohárköszöntőben mondotta el a beszámolót, eszembe jut egy képviselőnek elbeszélése, a ki mikor programm- beszédjét tartotta, a többi közt igy szólott: — Én, t. polgártársak 1 tiszta bort öntök a pohárba. — E kell nekünk — szólt közbe egy választó — nem a beszéd. — Ilyen közbeszóló azt hiszem, nálunk is sok akadna. * A színészek is megérkeztek. A szombati előadás volt a bemutató. — Hát aztán milyen volt a bemutatás? — kérdi valaki Bögre úrtól. — Nagyszerül. — mondja ő lelkesen. — Én ugyan csak a hölgyeket néztem, de meg is vagyok velük elégedve, mert azok bemutattak mindent, a mit csak lehetett, * A lóversenynek is vége van. Szatmári megint legyűrte Udvari. A két első dijat a gazdák versenyében ismét az udvariak vitték el. Laky Lajos polgártársunk, a harmadik dij nyertese azóta egyre azon töri a fejét, hogy ugyan mi az ördögöt adhatnak azok a falusiak a lovuknak, hogy olyan jól bírják az inaikat. * Millerjung, a mely nevezve volt s az eddigi versenyeken állandóan szerepelt, a versenytől visszalépett. — Bizony, bizony, — mondja erre egy sport-férfiú — mindnyájan megvéuülünk. Ügy látszik, Millerjungból is Milleralt lett. * A négy verseny győztessé Mogorva, Bella, Küzdő és Fritzi volt. Kati is futott, de híjába mondták neki: Kati gyere be, Kati nem jött be. * A Luby Béla Pompás nevű lova a hölgyek dijjában a másodikat nyerte. Az első Bella volt. — No ez igazán pompás ló — mondja egy néző — gavallérosan a hölgyet bocsátja előre. Demeter. HÍREINK. — A király neve napja. October 4-én, csütörtökön lesz a király neve napja. Városunk közönsége e napon a szokott fénynyel ünnepli m< g. D. e. 9 órakor a székesegyházban u káptalan tart ünnepé lyes szent misét, melyen a város törvényhatósága s az összes hivatalok tisztviselői részt vesznek, nem külömben az összes tanintézetek tanárnőik s tanáraik vezetése alatt. — A vértanuk emlékezete. Városunk mint minden évben, úgy ez alkalommal is méltó módon óhajt kifejezést adni n hősi vértanú halált szenvedett nagyjai emlékezetének. Az 1848—49. honvéd-egyesület szombaton, az 51-iki évfordulón újra áldoz a hősök emlékének s e napon d. e. 9 órakor a székesegyházban requiem tartatik, melynek végzésére Tóth József h. lelkészt kéri föl a honvédegylet. — Hérmán Mihály ünneplése. Városunk polgármesterét szombaton tartott névünnepe alkalmából számosán üdvözölték. A helybeli férfi dalegyesület is ünnepelte ez alkalommal s névünnepének estéjén szerenáddal lepték meg az elnököt. A dalegylet előbb egy üdvözlő dalt énekelt s azután Jaskovics Ferencz a dilegylet buzgó alel- nöke üdvözölte meleg szavakban a polgár- mestert, mint a dalegylet elnökét Az üdvözlő beszéd a következőleg hangzik: Szeretett Elnökünk ! Megtisztelő bizalomnak vettem mindenkor dalos testvéreimnek kitüntető figyelmét, melylyel ama kedves kötelességet0 rótták rám, hogy Téged szeretett Elnökünk, életednek nevezetesebb forduló pontjain, vagy kedves ünnep napjain üdvözöljelek. Ma kétszeres örömmel teljesítem e fényes tisztet, mert egyrészt háláját «karom tolmácsolni a dalegylet összes tagjainak a város polgárságának a gondviselés iránt mely Téged súlyos betegségből teljes frjB’ erőre hozni mindnyájunk örömére kegyes volt Másrészt, hogy elismerésünknek adjunk kifejezést azért a bölcs vezetésért és áldásos munkáért, melyet a legutóbb lefolyt országos ünnepségeink sikerében és eredményében kifejteni szives voltál. Nagy idők érczlapjait forgutva ama meggyőződésre jutunk, hogy nagy eszmék társadalmi problémák, államokat ulkotó törekvések mindenkor a század végének mébében születtek. Ez időszak a küzdelmek kora, a vágyak és remények forrása, a jövő meghódításának czólja, egy boldogabb virulóbb nemzedék megteremtése. E küzdelmet azonban lépten-nyoinoa kisérte a tagadás ősi szelleme, a földhöz ragadt jellemnek szolgája, ki — mert a haladás ellensége — útját igyekszik állni az ideál szeretetének és megtestesitésének. Ma is e korszakot éljük ! A fejlődés meg nem álló kereke nem térhet le útjáról, a jövő fényes csillaga biztatólag int felénk. Vezetésre hivatott férfiúink fáradhatatlan kitartással s önzetlenül dolgoznak gyermekeink unokáink érdekében, sgy boldog jövő megteremtésén, niitsem törődve a rosszakarattal, s legyőzve a szándékos félreértés, a népámitás, uz izgatás daemonját. S a mint ez nagy egészben jelentkezik, éppen úgy vagyunk vele a particuláris viszonyaink közepette. A haladás jó szelleme átjárta hazánk tereit, Széchenyi mondása befejezetlenül áll még, a honnak s városunknak jövő képe — hol élned s halnod kell — még nem bontakozott ki teljesen. Dolgozni és munkálkodni kötelességünk, mert nugy feladatok várnak reánk. Csak egyesült erővel lehetünk nagyok! Nem a népámitás csábító szavaiban s egyeseknek gazdag jövőt ígérő frázisokban birja alupját a polgári erény, de az egymás iránt tartozó erkölcsi méltóság megbecsülésében s támogatásában azoknak, kik önösség nélkül, egyedül a szent czélnak élve töltik be uzt a helyet, melyre őket a közbizalom a társadalmi- és közélet élére állította. S ilyen önzetlen férfiúnak ismerjük mi Hérmán Mihályt polgármesterünket, dal- egyesületünk szeretett elnökét. S mert erényei előtt mughódolunk, Ígérjük, hogy őt nugy feladatai teljesítésében szivvel-lélek- kel támogatni fogjuk. Minthogy egyesületünket a közöttünk lakozó egyetértés áldásos szellemén kívül s intellectuális erején felül kivált elnökeinknek buzgalma, a gazdag és fogékony lelke tartotta össze negyedszázadon keresztül; — agy reményünk lehet, hogy a Gondviselés jóvoltából a jövő negyedszázadban városunknak dicsére és fényére szolgálni fogunk. Elismeréssel adózunk hát neked ma szeretett Elnökünk ügyeinkért való meleg érdeklődésedért s fáradhatatlan buzgÓ9á- godért; hálával jó szivedért, melyet itt közöttünk mindenkor drága kincs gyanánt őriz. Légy továbbra is az eszmék bátor har- ezosa s kitartó munkára, legyen kedves nőd Önagysága ezentúl is nemes telkednek kiegészítő része; szerencse és áldás kisérje eszméid megvalósulását, tisztelet és szeretet környezzen minden oldalról s boldogság legyen jutalmad családod körében. Éljen az elnök 1 Hérmán M. a gyöngéd figyelmet meleg szavakbai) köszönte meg, s köszönetét mondott ama szép beszédért, mely az alelnök ajkairól elhangzott. A dalegylet végül Meder Mihály karmester vezetése alatt még egy remek dalt zengett az elnök tiszteletére, ki végezetül a dalegylet tagjait barátságos lakomára hívta meg. — Dr. Keszler Ferenoz. A 8fat’ _______________________ márt kápta lannak ismét gyásza van. Dr. Keszler Ferenczet u káptalan nagyprépostját szept. hó 28-án este kiragadta az élők sorából # kérhetetlen halál. A káptalan méltán gyászol, mert az elhunytban a páratlan sziv- jóság és békoszeretet mellett az elmének és a léleknek oly kiváló tulajdonságai egye" sültek, melyek őt a magas testület büfzke- ségévó tették. De a gyászból részt követel a társadalom és különösen a tanügy 19> mart araaznak szeretetre méltó egyéniségével sok időn keresztül egyik központjai ennek egész életén át munkás embere volt. A lelkipásztorkodás terén eltöltött egy évi működése után tanára lett a helybeli kir- katb. főgymnasiumnuk és tanulmányi fel' ügyelő a szemináriumban, 1861.-ben tbeolo- giai tanár, 1863.-ban püspöki titkár, 1874.* Gen czimzetes-, 1877.-ben valóságos kano* nokká lett, s mint ilyen 1879.-ben sz. Mik' lósról nevezett erchy apát, 1885.-ben szemi' udriumi rektor és később érdemei elismeréséül ő szentsége a pápa praelatusav? nevezte ki. Ez volt az ő élet pály«ja> melynek 70 éves korában véget vetett •* bulál. Temetése vasárnap d. u. fél á órakor ment végbe nagy közönség, a helybeli vidéki papság és mindkét nembeli tanú ifjúság jelenlétében. A beszentelési szertai'
