Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-02 / 40. szám
Tizenhetedik évfolyam. 40-ik sz m. Szatmár, 1900. október 2. si IM VIDÉKÉ. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Beszámoló. Dr. Chorin Ferencz országgyűlési képviselőnk az elmúlt héten lerándult hozzánk, hogy a mikor országszerte a beszámolók folynak, választói előtt ő is nyilatkozzék. Szükebb körben, egy pohárköszöntő keretében történt meg ez a nyilatkozás, de e pohárköszöntőt, magvas tartalmát tekintve, bátran elfogadhatjuk beszámoló beszédnek. Meg van benne, mindaz, a miről jelenben a közvéleményt tájékoztatni szükséges, s a mi súlyát különösen emeli, hogy a nagyváradi és jászberényi beszédek mellett is országos feltűnést keltett. Azt lehet rá mondani, hogy a három beszéd közül ez fejezi ki legtisztábban a kormány felfogását, s szinte úgy néz ki, mintha czélja is az lett volna, hogy a mi a másik két beszédben csak homályosan van -érintve, az mintegy félhivatalosan e pohárköszöntőben kellő világitásba helyeztessék. A nagyváradi beszámoló beszédből megtudtuk, mint gondolkozik Tisza Kálmán, a jászberényiből, hogy az uj helyzetről mi a felfogása gróf Apponyi Albertnek, de hogy a mostani kormány és annak elnöke Széli Kálmán hogyan gondolkozik, azt a dr. Chorin Ferencz pohárköszöntője mondja el világosan. Kötelességet teljesítünk tehát, midőn a beszédet egészen terjedelmében közöljük, mert ily módon hozzájárulunk mi is, hogy azok is megismerhessék, a kik az elmondásánál jelen nem lehettek. A beszéd a következő: TÁJtCZA. Borúra derű. Dialog. Irta: Marosán János. Férj: (későn jön hasa a kávéházból.) Az igaz, hogy egy kicsit újból elkéstem, mert Istenemre mondom, hogy (óráját nézni) éj- félután 12, az az hogy 2 óra van. Ez még nem volna épp megbocsáthatatlan vétek, de az az átkozott makkaó ma este 180 írtba került ismét. Ez már aztán több a soknál. Ez már nem jllik. Istenem uram, de gonoszok vagyunk mi férfiak I íme én majdnem egy évi házasságom után már maradozom el estérikint, magában hagyom drága kis feleségemet, hogy unatkozzék itthon solóba. De hát Istnem mitevő legyek? A múltkoriban Fortuna istennő reám mosolygott és a makkaóban csinos kis összeget nyertem. De azóta soha többé, hanem mindig jelentékeny veszteséggel kerülök haza. Mindig azt gondbiom, hogy egyszerre visszanyerem az egész elvesztett összeget. Sajnos, de még mindig csak a reménynyel tele, de annál üresebb tár- czával kell ott hagynom azt a siralmas kávéházat. Féleség: (pongyolában) Jó reggelt Uram! Isten hozta! Főrj: {zavartan) Jó ... estét... jó ... reggelt! {Félre.) Erre nem számítottam, soha sem kelt fel máskor, mikor haza jöttem. Feléség: {nyugodtan ) Hogy mulatott Uram ? Tisztelt TJraim ! Szívből örülök, hogy végre alkalmam nyilt Szatmáron a házigazda jogainak élvezetébe lépni. Eddig önök páratlan vendégszeretete megakadályozott abban, hogy kerületemben egészen otthon érezhessem magamat, amennyiben nem c*ak vendégjogot élvezzek, de „házi ur“ is lehessek. Engedjék meg tehát, hogy ezen engem ért tisztességnek örvendhessek és tiszta magyar szívből mondhassam önöknek: Isten hozott barátaim I A mai összejövetel egészen baráti jellegű, de nem volnánk magyar emberek, ha egy kis politika nem vegyülne a fesztelen eszmecserébe. Szívesen ragadom meg tehát az alkalmat, némely kérdésről nyilatkozni, mely országszerte a politikai discussió előterében áll s bizonyára Szatmáron, hol annyi a gondolkozó elme, közérdeklődést, némely helyen talán aggodalmat is keltett fel. A szabadelvű párt mai helyzetéről akarok nehány szót szólani, vájjon jelen összetételében képes-e azon feladatot teljesíteni, mely reá történeti hivatásként várakozik: fentartani a magyar állam önállóságát és függetlenségét, úgy mint azt a 48-iki és 67-iki törvények biztosítják, másrészről szabadelvű intézmények alapján kiépíteni az egységes magyar nemzeti államot azon szellemben, melyben meglettek alkotva a 48-iki törvények, a politikai jogok fejlesztése és a teljes jogegyenlőség alapján. Meggyőződésem szerint a szabadelvű párt a fúzió után és a Széli kormány vezetése alatt ezen kettős feladatra teljesen rátermett és semmi jelenség nem merült fel, a mely okul szolgálhatna azon feltevésre, hogy a párt mai összeállításában akár közjogi, akár belügyi kérdésekben az ország ügyeinek előmozdítására a jövőben kevésbbé lesz alkalmas, mint arra a múltban bármikor volt. Kettős feladatról beszéltem, mely a szabadelvű pártra várakozik közjogunk épségben tartása és a belreFérj: Igen jól Asszonyom... az az hogy rosszul . .. vagyis nem is tudom, hogy... {Félre) Ah miféle ostobaságokat fecsegek ? Az a nyomorult makkaó... Feleség: On egy kissé izgatott Uram ? Férj: Téved kérem, határozottan téved, hát nem látja bámulatos hidegvérüsé- gemet, azt a csodálatos lelki nyugodtságomat ? Féleség: {nevet.) Ha-ha-ha. Férj: Szabad tudnom, mit nevet ? Feleség: Önt Uram, önt, Roppant érdekes. Férj: Igaza van. Mielőtt még nem vettem volt el, akkor is mindig azt mondta, hogy »ez a Barna egy igen érdekes, sze- retetre méltó, ügyes fiatal-ember.“ Féleség: „Erare humánum est“ UramI Férj: Hogy hogy? Talán megbánta tettét ? Féleség: Hallatlan. Még ezt kérdezi is? Férj: Azt hiszem, hogy mint férj rendelkezem annyi joggal, hogy azt kérdezhessem, miben látja tévedését ? Féleség: Épp ezen jog alapján kérdem én Öntől Uram, hol volt ennyi ideig? Férj: Hát izé... tudja ma névestély volt Kellenffyéknél, Pongrácz-este ... Féleség: Tudja-e Uram, hogy erre is gondoltam. Megnéztem a naptárt is, a mai napra, illetve a tegnapira nem Pongrácz van írva ám, mert Pongrácz Májusban van, ma pedig véletlenségből Novemberben vagyunk. Férj:' {zavarban.) Csakugyan? Igen de... de... KellenfFyék reformátusok ám kérem és ha jól tudom a reformátusok... formok fejlesztése terén. Ami az első feladatot illeti, talán még roszakarat sem vonhatja kétségbe, hogy Széli miniszterelnöksége alatt az alkotmányjogi kérdések kezelése még a legszigorúbb követelményeknek is megfelel, hogy a múlt kormány által e téren elkövetett hibák orvosolva lettek és el lettek hárítva azon veszélyek, melyek a közelmúltban alkotmányunk épségét fenyegették volt. (Úgy van.) Minő volt a helyzet Széli kormány- rajutása előtt ? A képviselőházban a pártok között felmerült ellentétek kiegyenlithet- lennek látszottak és a háznak alkotmányos működése egészen fennakadt. Az adók törvénytelenül lettek beszedve, a képviselőház feloszlatása a kellő pillanat elmulasztása folytán lehetetlenné vált és midőn ezen ádáz állapotok elhárítására a pártok közötti tárgyalások megindultak, kipattant az ischli kiausulának gondosan rejtett titka, mint az Ausztriával kötött kiegyezés oly kiegészítő része, melyet minden következő kormánynak is elfogadnia kell. A mostani kormányelnök nevéhez fűződik a képviselőház zavartalan műkő-, désének helyreállítása, az ischli klausula mellőzése, mely a 67-iki törvények egyik legbecsesebb intézkedését tördelte volna ki alkotmányunkból, azt tudniillik, hogy vám és kereskedelmi ügyekben a nemzet önrendelkezési joga, az Ausztriával kötött szerződés lejártával teljes hatályába lép. E téren tehát határozott haladást észlelünk, valamint nem lehet kétségbe vonni, hogy a kormány az Ausztriával való sokszoros igen kényes természetű közjogi viszonyainkban nagy előrelátást tanúsít és mindig őrködik a felett, hogy állami önállóságunk legkisebb részlete elhomályositást ne szenvedjen. Nagy biztosíték ez a jövőre nézve, ha az osztrák válság folytán a 67-ik 12-ik törvényczikk azon intézkedései kerülnének módosítások alá, melyek a pragmatika sanctióból folyó közös ügyek kezelésére vonatkoznak, mely módosítások másként, Féleség: {közbevág) Hiszen épp ez a feltűnő benne. Férj: Az az, hogy Kellenffyék kat- holikusok, most jut eszembe. Feleség: Akkor is, akkor is {nevet) Ha, ha, ha, de nagyszerű, pompás. Férj: Mi-mi, ha szabad tudnom? Féleség: Az ön mentegetődzése. Férj: És ön asszonyom nem hisz nekem ? féleség: Csak igazat szoktam hinni. De ha ön névestélyen volt, hol maradtam én, önnek törvényes neje ? Férj: {Még nagyobb zavarban, félre.) Hah, erre nem számítottam. Ördög és pokol, hogy vágom ki magam ? {Fent) Hát... hát kérem én azt hiszem, hogy... hogy sajnálatra méltó tévedés forog fennt; vagy Kellenffyék elfelejtették, vagy mi nem kaptuk kézhez a meghívást. Féleség: És Kellenffyné, hogy mulatott nélkülem ? Férj : Ah Kellenffyné nem olyan asz szony, mint ön Anna, ő jól mulat bármikor és barátnői nélkül is pompásan elcseveg a férfiúkkal, mint tévé az este is. Féleség: {izgatottan.) Csodálatoa, Kel- lenffyné névestélyen itt Pesten és én ma kapok tőle levelet, hogy szerencsésen megérkezett Szegedre édes anyja látogatására ? Férj: {legnagyobb zavarban.) Ah csakugyan ? Hallatlan egy dolog. Féleség: Én is azt mondom Uram, de legyen vége a komédiának. Ön Uram áthágta a lovagiasság és becsületesség ha-, tárát. Visszaélt az én jóságommal és önbe vetett feltétlen bizalmammal. Ön engem ruiul megcsalt. Mindenféle ürügyeket eszelt mint állami önállóságunk teljes fenturtásá- val keresztül nem vihetők. Áttérve a szabadelvű párt azon másik feladatára, mely abból áll, hogy állami intézményeink szabadelvű irányban fejlesz- tessenek, sem a törvényhozás, sem a kormányzat terén nem merült fel semmi jelenség, amelyből következtetni lehetne, hogy ma kevésbbé vagyunk szabadelvűek, mint a fúzió előtt, vagy hogy a párt kebelében léteznének törekvések, melyeknek czélja volna ellenállást kifejteni a törvényhozás, vagy kormány szabadelvű törekvésével szemben. Midőn állami intézményeink szabadelvű irányban való fejlesztéséről beszélünk, nem lesz felesleges tisztába jönni azzal, mit értünk tulajdonképen szabadelvü- ség alatt ? Nem akarok semmiféle elemi fejtegetésekbe bocsátkozni, mert tudom, hogy e téren eltérők a nézetek, de abban megállapodhatunk, hogy a politikai jogok kiterjesztése a meglevő jogoknak intézményekkel való biztosítása kell, hogy benfog- laltassék minden szabadelvű párt programm- jában, ha az feladatát és hivatásét lelkiismeretesen és komolyan veszi. A szabadelvű politika tehát kizár minden visszalépést ez irányban és megköveteli, hogy az alkotmányos jogok korlátái időről-időre kitágittassanak és hogy a polgároknak biztosított politikai jogok háborítatlan gyakorlása, a végrehajtó hatalommal szemben intézményes biztosításban részesüljön. Ha ehhez hozzáadjuk a végrehajtó hatalomnak pártatlan kezelését a kormány részéről, a törvények hű és lojális végrehajtását, akkor körülbelül kimentettük azt. a mit a szabadelvű politikától jogosan követelni lehet. Ha e szempontból bíráljuk, hogy mit tett a szabadelvű párt és kormány a fúzió óta, bátran állíthatjuk, hogy a kormány kezdeményezésére alkotott törvények teljesen megfelelnek a szabadelvüség minden követelményének és hogy a közkormányzat mindig oly irányban gyakoroltatik, mely a polgárok egyéni ki, melyeknek én egy ideig hitelt adtam, később azonban gyanússá vált már a dolog és most meg épp be lett bizonyítva, hogy ön már rég ámit engem és csal, nem tudom én hol, kivel és miért. {Sir) De vége már... vége mindennek, nem fog többet á... ámítani, hogy most ide, meg oda kell me... mennie. {Mérgesen) Vegye tudomásul kedves Uram, hogy válók, válók érti, válunk. Holnap, az az még ma haza megyek és mindent elmondok a papának meg a mamának, én többet önnek neje nem vagyok, nem leszek soha. Férj: Igen, de én nem válók. Feleség: Az az ön dolga. Férj: És igy mégis az én aranyos kis feleségem lesz tovább is. Féleség: Inkább meghalok. Megölöm magam, elpusztítom magam, de nem lakom többet önnel. Férj: Jó hogy tudom, intézkedni fogok. Féleség: Sohse fáradjon. Majd elvégzi az ügyünket az ügyvéd, a papa, meg a mama.' Férj: Lebeszélem a főváros összes ügyvédjeit, hogy ne vegyék fel a pert, mert én nem akarok válni. Féleség: Van ügyvéd vidéken is. Férj: Lebeszélem azokat is. Féleség: Vannak a külföldön. Európában, az egész világon. Férj: Azokat is megijesztem. Féleség: Akkor hát magam fogom védeni magamat. Férj: Igen de én is, ott leszek ám. Féleség: Úgy van. És ön ügyvéd. Férj: {örömtéljesen.) No lássa kis mérINGÜK JÓZSEF szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmaira
