Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-30 / 5. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: 75 kr. 8 „ Effíaz érre . 3 írt. I Negyedévre . . Fél évre . . I „ 50 kr. | Egyes szám ára. Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 frt­SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 2-ik sz. alatt. A SZERKKSZTŐ LAKÁSA: Eötvös-utcza 19: ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 8 kr. Hirdetés és nyii'tér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 30 kr. Magyar nemzeti állam. A legutóbbi időben nincs eszme, mely többször említve, tárgyalva lenne, mint a magyar nemzeti állam megalkotása. A példa, mely a szomszédból tekint felénk, a legélénkebben dokumentálja, meny­nyire igaz a közszellem megnyilatkozása és mily égető a kérdés, melyet sokszorosan a nagy közönség elé tár. Képtelenség ma az oly állam, mely­nek nincs egységes társadalma. Hatalmi tényezők, dinasztikus tekintetek, a múltak hagyományai, nem elégségesek ma már arra, hogy az államok fenntartó alapelvéül szolgáljanak. A kor uralkodó eszméje a nemzeti­ség. Ma csak ez tudja egy állam társadal­mát egygyé és épp azért erőssé tenni. A hol a társadalom tényezőit misem tartja össze, ott a feloszlás, a dissolució el­kerülhetetlen. A magyar társadalom a kor uralkodó eszméihez nem volt előkészülve. Hirtelen rohantak azok reánk. Az állam itt nem volt magyar, nem volt nemzeti századokon át és csak alig félszázada annak, hogy az állam magyarrá lett, alig egy százada, hogy a társadalom a magyar kultúra jelen­tőségének tudatára ébredt. Valóban rövid idő arra, hogy nagy eredményeket érhe­tett volna el úgy az állam, mint a társadalom. A mi a múltban könnyű lett volna, ma már igen nehéz, sokhelyütt lehetetlen. A.latin állam, a latin társadalom mellett a magyar állam nemzeti jelleg? nemcsak ki nem domborodhatott, de ha­tározottan háttérbe szorult. A tatár, a török pusztította a ma­gyar elemet. Az elpusztult magyarság he­lyét elfoglalta a bevándorolt szerbség. Ott­hont talált itt a ruthén, a német. Hegyei körül lassankint a magyarok örökségébe bevonult az oláhság. És ezek a megtele­pült uj hazafiak igen jó hazafiuknak, jó magyaroknak tartották magukat, ha tudtak latinul. A magyar nyelvre szükség nem volt. Sőt használni sem volt szabad. Tessék elgondolni, mi másképp lett volna, ha a letelepültek itt nem latin álla­mot és társadalmat, de magyar nemzeti államot és társadalmat találtak volna. Akkor ma nincs nemzetiségi kérdés. Akkor ma itt egy egységes nemzeti állam és társada­lom áll, mint van Francziaországban, Angliában, hol a nemzeti állam a kebe­lében élő összes különféle nemzetiségeket egygyé olvasztotta. A nyugati vezérnemzetek példáját kell követnünk. Megkéstünk. Adja Isten, hogy el ne késtünk legyen. A sajtó a hangoztatott eseményeket oly sokszor megtárgyalta és megtárgyalja, hogy azt kellene hinnünk nincs senki, ki azok életrevalóságát kétségbe vonná, kő­telező ereje alól magát felmenteni merné. De eredmény nincs. És ha van, nem olyan, a mely méltó volna e nagy hord­erejű eszméhez. Sajnos jelenség, hogy annyi kultur- egyesületünk van, holott csak egynek kel­lene lenni, és ha már több van, azok sem tudnak egymásról semmit. Megy mind­egyik a maga utján. Egyöntetű -munkás­ság nincs és épp azért nincs kellő ered­mény sem. Ha megfigyeljük, hogy a jelzett kul- turegyletek is miképen vannak elosztva, megtaláljuk azokat a vegyes nemzetiségű vármegyékben mindenütt, de a tiszta ma­gyarság ilyen intézményt nem ismer, ilyet produkálni nem tud. Mit jelent ez ? Hogy a magyar tár­sadalom, még most a 12. órában sem éb­redt helyzetének tudatára, hogy nem vált vérré benne a gondolat, mely a magyar nemzeti állam létesítését sürgeti, hogy a múltak lethargiája megmaradt és épp a tiszta magyarságnál maradt meg és míg a nemzetiségek forrongva,erősen szervezkedve mindjobban kifejtik nemzetiségük egyedi­ségének köziudatát, a magyar boldog ab­ban a tudatban, hogy ő magyar és még erényének tartja azt, hogy ő nem akarja a magyar kultúra határait kiterjeszteni. Tanulhatnánk ellenségeinktől, ott a nemzetiségi köztudat fejlesztése az egész neipzettest erejére támaszkodva a végvárak­ban erős helyőrséget tud elhelyezni, mig a magyar nemzeti államért küzdenek ma­gukra hagyatva a végvárak, a nemzettest nein emeli bizalmukat, nem ápolja erejü­ket nem vesz tudomást a sokszor kétség- beéjtő helyzetről, melyben a vegyes tájak magyarsága él. A legutóbbi időben a Nemzeti Szö­vetség az, a mely legtöbbször felemeli a sokszor hanyatlani látszó zászlót, felrázza itt; ott a társadalmat, de eredmény nincs. Tudjuk, hogy a kulturegyletek szö­vetsége meg lett próbálva, de nem sike­rült. Pedig addig a szükséges haladást felmutatni nem tudjuk. Nevezzék aztán Nemzeti Szövetségnek, vagy bárminek, de érinek be kell következnie. Az ország különböző vidékein élő és működő kultur- egyleteknek egy egységes szervezet kereté­ben kell elhelyezkedniök és be kell vonni az érdeklődés körébe a tiszta magyar vármegyéket is. Nem hiszem, hogy az eszme helyes­ségét bárki is kitségbe vonná. Miért nem lehet azt mégis érvényesíteni? Hisz a ki e szép és nemes ligát megalkotná, a küzde­lemben vezetné, sikereit biztosítaná, méltán oda állíthatná nevét a történelem Hunyadi Jánoséhoz a törökverő nagy hős nevéhez. Nem politikus kell e szerepre. Sajnos, de a p irtoskodás most is annyira vérünk­ben van, hogy politikai vezéreiuber alig kerüli el a meghurczoltatás értékcsökkentö procedúráját. Á tudomány, az irodalom, a közélet terén szereplő egyének között kell annak lenni, ki e magasztos feladatot meg­oldani hivatva van. Minél hamarább jő, an­nál jobb. Nagyon kár, hogy a Nemzeti Szövet­ség nem előzte meg az egyes kultur egye­sületek alakítását és még inkább kár, hogy a meglevők egygyé kapcsolását meg nem próbálja, mert igy elforgácsolódik az erő. Mert ha a társadalom látná azt, hogy az egységesítés nagy műve akár helyi parti- kularismus, akár talán személyi hiúság miatt nem tudna létesülni, miután minden gondolkodó fő előtt az egységes működés okvetlenül becsesebb a széttagoltságnál, a Nemzeti Szövetség, mint az egész nemzet­testre kiható szervezet előbb utóbb végre is felszívná a társadalom minden használ­ható tagját és a nemzettest összes-érvénye­sülő tehetségét, úgy a szellemi, mint a va­gyoni téren. Mikor lesz ez meg? Az bizony, nagy kérdés. Meghallják-e ezen kiáltó szózatot, azok, a kiket illet ? Lehet, hogy nem. De miután a s.tjtó feladata az ily esz­méket forgalomba hozni;, felszínen tartani, diadalra segíteni, íme, mi megtettük köte­lességünket. Annyira bizunk az- igazság mindenható erejében, hogy nem félünk lfitfíondani, mi­szerint az a hullám fodor, Artelyet e sze­rény sorok indítottak, nem-fog megállani; mindaddig, mig az egész magyar; társadat mat át nem járja, mert e kérdésnek győz­nie kell, győznie pedig csak ügy lehet, a mint kifejtettük, mert egységben az erő. TÁRCSA. Transzváli levelek. — Saját külön kiküldött haroztéri tudósitőnktől. — IV. Spionskop, 1900. január 25. T. Szerkesztő Ur! Itt ülök a Spions­kop tetején egy tábori asztalnál s irom a tu­dósítást abban a percében, mikor az angol hadsereg hanyathomlak rohan aTugela felé. Kemény egy napunk volt, annyit mondha­tok, de annál nagyobb a győzelem, a me­lyet arattunk. Könyökig véres vagyok ma­gam is, és fekete a lőporfüsttől, ennek tulajdonítsa, hogy levelem tele van vérfol­tokkal és össze van kormozva, de hát most nincs időm megmosakodni, mert azt aka­rom, hogy a „Szatmár és Vidéke“ az euró­pai sajtóban a legelső legyen, a mely hite­les tudósítást hoz a spionskopi győze­lemről. Az öreg Krüger, Joubert és Botha tábornok a hátam megett állanak és figye­lemmel kísérik toliam haladását, s mikor kész egy mondaj, rögtön lefordítom nelciek búr nyelvre. Ők is azt akarják, hogy ez a tudósítás az utolsó betűig hű legyen, mert sokat adnak arra, a mi lapunkban megjelenik, miután hadi dolgokban a „Szat­már és Vidéke“ feltétlen tekintély előttük. Múlt levelemben leirtam a vezérkar által megállapított hadműveleti terveket, mely szerint én és Erazmus tábornok egy egy hadtesttel délen s Botha tábornok a repülő hadtesttel a Fokföld felé operáltunk volna, s tényleg ezek szerint történt meg a hadsereg felosztása, azonban a védelem rendszerint a támadáshoz képest módosul­ván, miután Buller egész haderejével a Tugelára és Ladysmith feszabaditására ve­tette magát, az én és Botha tábornok had­teste egyesült a Joubertével, hogy megál­lítsuk az angolokat előnyomulásukban. így kerültem én a Spionskopra, Sokért nem adom, hogy e véres üt­közetben részt vettem. Sokat láttam, de ehhez hasonlót álmaimban sem képzeltem volna. Az angolok 7 napon keresztül egye­bet sem csináltak, mint ágyuztak. Mi egy­általán nem viszonoztuk, vártuk hogy mi fog történni, hanem annyit igenis meg­tettünk, hogy a mikor valamelyik angol csapat puskalövésnyire jött, hát füstnélküli lőporral töltött fegyvereinkből^ilaposan meg­tizedeltük. A visszavonuláskor bámulva néztik, hogy az emberek nagy része ott maradt, jólehet mi nem is mutattuk ma­gunkat. Egy ilyen visszavonulás után, azt hi­szem tegnapelőtt volt, Joubert tábornok, a ki egy tábori látcsövön figyelte, hogy mit csinálnak a derék angliusok, egyszer csak hányát vágja magát és óriási hahotába . tör ki s jó ideig tartott, mig annyira ma­gához tért, hogy megtudhattuk tőle, min ; kaczagott olyan jóízűen. — Barátim 1 — mondta végre — nagyszerű dolgot láttam odaát. Bizonyosan azt jelenthette Warren tábornoknak az ad­jutánsa, hogy egy csomó angol megint a fűbe harapott, mert ő éktelen dühre fakadva elkezdett toporzékolni és ökleivel fenyege­tőzve hadonászott ide mifelénk. — No már erre iszunk egy pohár mafekingitl — szólt közbe az öreg Krüger s tele töltvén négy poharat, ő, én, Joubert és'Botha körbe állva, rágyújtottunk a bu­rok kedvencz nótájára: Bur, bur, búr, csakis az az ur, Igaz, hogy csak földet túr, De ha bántják oda szúr, Odaszur a bur 1 s a hogy elénekeltük, összekoczintottuk a poharakat és egy hajtásra megittuk a fel­séges mafekingit s azután az üres pohara- ka; feldobtuk magasan a levegőbe. Ez is egy búr szokás. A búr ugyanis háborúban állva iszik és mikor kiitta a poharát, azt felhajitja s ha nem tudja megkapni, többet nem ihatik. Mondhatom, hogy én még olyan búrt, mióta a háború tart, nem lát­tam, a ki a visszaeső poharat meg ne kapta volna. Mint mindenben, ebben is az öreg Krüger a legügyesebb, mert ő annyira gyakorlott, hogy behunyt szemmel sem hibázza el. A koczintást én honosítot­tam meg, s ha valaha elkerülök is innen, emlékem élni fog, mig búr és mafekingi lesz Transzválban. A mai döntő csata tulajdonképen éj­fél után kezdődött. Már este tudtuk, hogy az angolok éjjel támadni fognak. Egy óra­kor jelentette adjutánsom, hogy egy ezred angol szétszórt csatárlánczban közeledik s utána zárt sorokban egy egész dandár halad. Rögtön menteni jouberthez s már ott találtam nála az öreg Krügert és Botha tábornokot, épen a reggeli zsoltárt énekel­ték, a mit elvégezvén, az öreg kihúzott zsebéből egy üveg papramorgót, a miből mindnyájan jót húztunk és azután megál­lapítottuk I csatatervet. Nem nagy munkába került, mert hiszen a terepviszonyokat tel­jesen ismertük és már előre ki volt szá­mítva minden bekövetkezhető eshetőség, bármely oldalról történjék is a támadás. A nap még nem jött fel, de már tel~ jesen világos volt, mikor megdördültek az angolok ágyúi és elkezdődött részükről a tüzelés. Úgy hullott a puskagolyó, mint g jégeső, de mire felért a hegy tetejére, a hol mi voltunk, elveszett az ereje és ntm ártott senkinek. A mi részünkről még égy lövés sem történt, mélységes csend honolt a Spionskopon, hanem aztán, mikor az el­lenség már nagyon közel volt, egyszerre megdördültek az ágyuk és gyilkos puska- tűzzel fogadiuk a támadókat. A három ez­red két sortüzet csak kiállott, a harmadikra azonban megfordult s a ki a gyepen nem maradt, rémülten futott visszafelé. Újabb ezredek jöttek hasonló szerencsével. Három erős támadást próbáltak, de mind a hár­mat viszszavertük; az utolsó déli 12 óra­kor volt. Warren tábornok ekkor összevonta egész haderejét s maga állott az élére. Be­szédet intézett katonáihoz s kiadta a jel­szót: győzni vagy Tneghalnil Az ágyuk fe­dezete alatt lassú lépésben közeledett az ellenség s most az egyszer az angol tüzér­ség kitünően volt felállítva és hozzá lidit bombákkal dolgozott, úgy hogy Joubert rémült arczczal fordult hozzám és azt mondta, hogyha az ellenség ágyúit el nem hallgattatjuk, a Spionskop veszve van. — Légy nyugodt 1 — mondám neki — el fogom hallgattatni. Bámulva nézett reám, de mikor látta arezomon a szilárd meggyőződés kinyo­matát, tudva azt, hogy a mit én mondok meg is szoktam cselekedni, nyakamba bo­rult § a legmélyebb meghatottság hangján csak ennyit szólt: —- Akkor mentve vagyunk 1 Gyorsan magamhoz vettem egy szá- 1 zadot a legkitűnőbb ezéllövő ezredből, az­INGÜK JÓZSEF szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Mühelyémben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva.

Next

/
Thumbnails
Contents