Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-21 / 34. szám
Tizenhetedik évfolyam. 34-ik szám. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS ügy szerencsés megoldást nyert, minek következtében ma már a munkaadó gazda és a munkás közti viszonyt jogerős rendszabályzat erősiti meg. A szoczálisták ma is gyü- léseznek a vásárhelyi | Szabadság téren természetesen rendőri felügyelet mellett, a hol csakis az ő szükkörü munkás érdekeik tárgyaltatnak s meg- nfem engedtetik semminemű társadalmi és hazaelleni eszme megvitatása, mi az igazi szocziálisták közt ritkán fordul elő. Nálunk a munkaadó és a munkás megfér egymás mellett és megértik egymást, mert a munkás lelke még nincs megmételyezve. Jól is van az igy, mert | sok követelődzés sok bajjal jár. Az itteni munkások is a mai nyugalmukat elérhették volna szocziálizmus nélkül is. Az úgynevezett veszedelmes vagy „Őrült“ szoczialistákkal foglalkozni tjővebben nem érdemes. Mert elvük túlhajtó, fölülmúl minden józan emberi képzeletet. Követelik a földfeloszlatását, sőt nemcsak a feloszlatását, hanem l§tjeT^bitorlást. Szeretnék a kormány s törvény megsemmisítését, az uralkodók, egyházfejedelmek kiirtását, szóval anarchista elveket vallanak, melyekkel őrültségüknél és eléggé megnem vet- hetőségüknél fogva foglalkozni bővebben teljesen szükségtelennek látom. Az ; ilyen bolondokat és egyrészről sajná- j latra méltó egyéneket az igazi szocziá- listák a maguk köréből kizárták, de meg a rendőrség is éber figyelemmel kiséri. Már volt szerencsém ilyen urakkal találkozni és beszélni s mondhatom, hogy hajmeresztő, Őrült gondolkozás módjuk arczomba kergette a vért. Nem tudtam, hogy még ilyen emberek is léteznek e világon. Tudtommal az orosházi szocziá- listák e nyáron is tüntettek, nem akartak munkába állani s bizony munka nélkül találtak maradni, mely állapot későbben keserves órákat szerez. A mostani munkásviszonyt újnak mondják, a mennyiben a munkás ma már nem napszámért dolgozik, hanem részes és bent kosztol. A koszt mint nálunk is, jó, teljesen kielégítő. A munkaadó-gazda és a munkás közti jó viszony a mező-gazdaság egyik fő kelléke; a gazda megadja a munkás jogos, ismétlem csakis jogos, követelményét, a munkás meg végezze a kötelességét potosan és szorgalmasan. Ne engedje akármiféle naplopó, bolondnak magát, ki csak kufárkodik a szegény munkás jó leikével. Legyen j minden munkás becsületes, jó, szor- ' galmas munkás, az ilyet a munka-adó nem bocsátja el, de az ingyenélösködő- vel még az agitátor sem áll szóba. Paxl Marosán János. Valamit a szocziálistákról. Hód m íZÖ-V lísárhel y, 1900. auguszt lő. A lapok csak nem régen hírül hozták, hogy a szocziálisták újra mozognak, e veszedelmes társadalmi betegség újra lép fel járványszerüleg és hogy S z á n t ó - K o v á c s ur újra kezdi Hódmezö-vásárhely és környékén okszerűtlen agitaczióit. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy e sorokat Hódmezővásárhelyről a szocziálizmus melengetett fészkéről Írhatom, hol egyébb kötelességem teljesítése mellett a szoczia- lizmus tanulmányozását is czélul tűztem s tapasztalataimról e lap hasábjain adok kifejezést. Szerény tapasztalatom szerint a szocziálisták két részre oszlanak fel, és pedig: igazi szocziálistákra és az úgynevezett veszedelmes, vagy „őrült“ szocziálistákra. Az utóbbiaknak elvük hasonló az anarchisták-éhoz. A szocziálisták nem csak H. M Vásárhelyen ütötték fel tanyájukat, ha- ■íi'éTif'* az" ~ égész vidéken, különösen Orosházán, az ország legnagyobb falujában, hol ma is tüntetnek elvükkel, mig Vásárhelyen ma a helyzet teljesen kielégítő, mindenütt csend és rend uralkodik és maga Szántó Kovács ur is végzi pontosan a mindennapi munkáját. Nem fogunk csodálkozni azon, hogy teljes nyugalom van az úgynevezett igazi szocziálisták közt, kiknek legnagyobb része földmivelési napszámosokból áll, ha párhuzamot huzunk az itteni és a nálunk Szatmár- ban fennálló munkás viszony között. A földmivelési napszámosok között a szocziálizmus kitörése előtt teljesen rend uralkodott' a munkás és munkaadó-gazda közti régi jó viszony jó alapon állott. De a lelketlen agitátorok, megirigyelték a jó viszonyt és leutaztak Budapestről a munkásnép megboly- gatására. Az agitátorok felösztökélték a munkásokat, hogy követeljenek magas bérfelemelést és 8 órai munkát. Az ügynök urak e mellett persze a saját zsebőkre gondoltak, mert ingyen bo- londitani nem fizeti ki magát. így aztán azonnal létre hozták a munkások egyletét, melybe minden munkás, illetve szocziálista, bizonyos időnként fizetett io — io krt, hol pedig ezer meg ezer munkás van, ott elég csinos kis összeg gyűl be, ezen összeggel az ügynök urak aztán szépen odább állottak. A folytonos agitáczió következtében tudvalevőleg a munkaadó-gazda és a munkás között nézeteltérések és rossz viszonyok támadtak, szóval kitört a szocziálizmus. Ily zavarok között természetesen a felsőbb hatóság sem ülhetett tétlenül, hanem energiku san közbelépett, mi még elkeseredettebbé tette a helyzetet, mig végre az szemben vele a kőbe formait rideg kaszás, a megtestesített halál, a mint villogó pallosát gyilkoló erőhatalommal szivébe üti. És alatta a kőbe vésett felírás: „Te ölsz Oszkár örökké Gyászoló szivemben ... Kálvária e hant nekem, Hol telkemet, hitemet keresem11. Ottiliád. És az epitaphium ezen szavai ott zsongtak folyton agyában. A fájdalom vehemens kitörései csak nem akartak csillapodni. Gondolatai mindig az elköltözöttre tértek vissza s egész érzés-világa, mint valami örvény körül, ott forgott a megsemmisülés veszedelmével a virágdíszbe öltöztetett sirhant alatt enyésző férj körül, a ki olyan, jó, olyan édes volt és aki csak egyetlen ütést mért az ő kis Ottikájára, de ez ütés megbénította a lelkét, megzavarta szívverését, összekuszálta idegrendszerét s megfosztotta szemevilágától, hogy azt a vakító fényű napot még egyszer olyan ragyogónak lássa, mint eddig s annak kisugárzó melegét még egyszer érezze, mint eddig., Érezni ? I Hát tud ő avagy tudnae ő még ez éleiben érezni? Igep, tud érezni, de csak gyötrő fájdalmakat, emésztő szenvedéseket, kínokat s az a vérző szív nem fog helyt adni többé semmi örömnek, semmi verőfénynek... sötétség van ott, egy végnélküli éjszaka, egyetlen fölébredéssel — a másvilágon, a férje mellett. ... Az idő pedig a végtelenség óramutatóján csak pergett tovább, mintha nem történt volna semmi Egy ember tragédiája még nem akasztja meg az idő kerekeit, sem pedig nem változtatja meg az emberiség prózai gondolkozását. A vásári zsivaj min dig egyforma marad és még e dissonans hangok állandóságában is megtaláljuk a ! harmóniát. Ez az összhang ural mindnyá- ' junkat. Akaratlanul is engedelmeskedünk j egy láthatatlan erőnek, mely visz a lassú I enyészetben az örökös átalakulás ismeretlen változatai felé. A véget sejtjük, de nem tudjuk, a jövőt pedig nem ismerjük. Minden perez lerombolja az előtte levőt s az utána következő m^r maga a titokzatos jövő, mely a fájdalmat örömre válthatja vagy pedig gondtalan örömünkbe a bánat keservét vegyíti. Mi csak egyet tudunk és ismerünk: a természet bonyolult háztartásának vas- következetességü rendjét, az örökös meta- morphozist, az anyag öröklétét. Az ember szintén anyag, egy hatalmas hüvelye a szellemnek. És ez nz anyag nem pusztul el soha, csak átalakul, lesz belőle féreg, por, s aztán jó termő föld, mely mindnyájunkat táplál. A sirdomb épen úgy meg- termi a maga illatos rózsáit, akár csak a virágos kert. Az érzés-világnak is megvannak a maga törvényei. A bachanaliákban tobzódó szerelem az idők folyamán szelíd szeretetté alakul s a legmarczangolóbb fájdalom is enyhet nyer a múló időben. Ottilia maga volt a legjobban meglepetve, mikor a ayászév leteltével melegen kezdett érdeklődni a világfolyása iránt s nem zárkózott többé magányába. Sőt egy hidegebben számító pillanatban arra is gondolt, hogy elhalt férje iránt a kegyeletet talán túlzott formában rótta le, mert hiszen az a síremlék a rávésett epitaphium - mai egy örökös memento egész életében, mely megtiltja, hogy érzelme esetleg másfelé irányuljon. Ismerjük el, hogy ez a gondolat már nem a szerető feleség, hanem a számitó asszony agyában született. De talán nem is dobhatunk követe miatt a szép asszonyra. TÁRCZA. itwOOD—ti ii1 5pjg A szép özvegy bánata. Irta: Sávor KálmánKarosszékén hátra dőlve, kis kezeit hajfonata alatt összekulcsolva, lábacskáit egymás fölött öntudatlan kaczérsággal ke- resztbetéve ott pihen a szép asszony. Szemei le-leC'Ukódnak, mintha az álom angyala küzdene az ébrenlét daemona ellen, hogy megszabadítsa a szép asszonyt az öntudat világosságától a szép selyem pilláit gyöngéd szeretettel egymásba kapcsolva, átvigye őt az önfeledt boldogság tündéri birodalmába. Mily jól esik az ébrenlétben való álom az álmodozás, a léleknek a legszolidabb szórakozása és gyönyörűsége ; azt a csillag képződés szülte ragyogó fantom, a rózsafényben tündöklő eszmény cs mint gyér mek a szivárvány után. rohanva futunk az j elérhetetlen után. Virágos kert az ábránd- j világ, tele üdítő illattal, mámorral, gyö- 1 nyörrel, kéjjel s Tele szemgyönyörködtető , szinkáprázattal. Csak egy hibája van e kert- ' nek, hogy elfeledteti velünk emberi mivoltunkat s az ébredés, a látás mindig fáj- i dalmas. * A szép Ottilia immár három hónapja özvegy. Férje, a herkulesi erejű férfi úgy halt el, mint a hogy a lesújtó villám derékban töri ketté a százados tölgyet, volt és nincs. Oszt ár meghalt és fogalommá 1 vált. De az asszonynak nem halt meg. Az j a két év, a mit a gyönyörök szakadatlan j lánczolatában együtt átéltek, az több volt I boldogságnál, az maga a földre varázsolt paradicsomi élet, a testet öltött menyország volt. Olyan daliás, olyan szép, olyan ötletes szellemű férfi nem volt több. Izmaiban titáni erő, szellemében csupa fény volt s a szellem nagysága szelíden körüllengve a testi vasszervezetet, egész lényének eszmé- nyies jelleget adott. És Ő maga valósággal eszmény is volt. Ideálja a legszebb asszonynak, a kit elhalmo/O t szeretetének minden gyöngédségével, a kit szive minden dob bánásával imádott. Ott éltek egymás lelkében. Együtt gondolkoztak, együtt éreztek. Ez az együttérzés úgy összelánc/.olta őket, hogy a leghalványabb gondolatuk sem támadt, hogy ez valaha másként is lehet. És a lehetetlennek látszó esemény bekövetkezett. Meghalt a szerető és szeretett férj. Ott adta ki lelkét az asszony, karjaiban. Boldogan halt meg. hitvese reszkető karjaiban, már e földön érezve a menyország minden gyönyörét. A húr elpattant, a szív megrepedt s az érzés dallamából fölhangzó utolsó akkord enyészetesen elmúlt, hogy újjá ébredjen az asszony örrökké zokogó bánatában. A lélektépő fájdalom vércsepjei voltak az elhalványult arezon alázuhogó könyáradat | a pokol kovácsainak kegyetlen kalapácsütései azok a kínszenvedések a miket a fájdalmában őrjöngő asszony a katasztrófa első heteiben végig szenvedett. A szép üde arczról lehullottak az élet rózsái, a szemek vibráló fénye elho- má yosult, az ifjú életerő elernyedt, az agy megszűnt gondolkozni. Megszűnt a S nincs élőlény a földön, nincs ember és nincs Isten. És sirt tovább... tovább... __Fölépült a síremlék, a phantazia, az asszonyi merész szárnyalásu képze'et szüleménye. Hatalmas kőoszlop, tetején a szenvedő özvegy reprodukált hü arezmá- sával, térdre omolva meggörnyedt testtel s szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmaz vav
