Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-14 / 33. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. ELŐ FIZETÉS ÁRA: = AZ Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre I kor. 50 fllL Pél évre .... 3 » | Egyes szám ára 16 » Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 4 korona. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonalkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morva! János könyvnyomdája Eotvös-utcza 2 ik sz. alatt. = TELEFON-SZÁM | 73. A Szerkesztő lakása: Eötvös-ulcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK — V*. kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Városi közgyűlés. A főispán szabadságon lévén a közgyűlésen polgármester elnökölt Ke­vés tárgy volt, nagy érdeklődést egyik sem keltett. A polgármesteri jelentés főként a hegyi és villamos vasutakkal foglalko­zott, részletesen ismertetvén mindazon intézkedéseket, a miket a polgármes­ter a személyzet és kocsiszaporitás, nemkülömben a vonatkisiklást illetőleg tett. Szó esett benne arról is, hogy a gőz- és kádfürdő építése most már miniszterileg is engedélyeztetvén, az munkába is vétetett, s hogy a róm. kath. plébánosi állás betöltése tárgyá­ban nyert utasításhoz képest a kath. bizottsági tagok és kath. hívek véle­ményének kipuhatolása után a bemu­tatandó jelölt személyére nézve az elő­terjesztést megteendi. Végül meleg hangon emlékezik meg Ruprecht An­tal érdemdús bizottsági tag elhunyté­ról s indítványozza, hogy közgyűlés részvétének adjon kifejezést. A jelen­tést közgyűlés tudomásul vette és az indítványt elfogadta. Kovács Leó interpellácziójára, a hegyi vasút kisiklása és az idegen be­tűkkel és nyelven irt czégtáblák eltá­volítása» tárgyában, a polgármester válaszát közgyűlés tudomásul vette. E szerint volt ugyan kisiklás többször, és pedig mindig egy helyen t. i. az államvasuti keresztezésnél, a hol az uj töltés kissé lesüppedt, de ezen helyen oly lassan és elővigyázattal történik most már a közlekedés, hogy a vesze­delem kizártnak tekinthető. Elfogadta közgyűlés a tanács elő­terjesztését a gőz- és kádfürdő épité- tésére nézve s ehhezképest a tervek átdolgozásával és részletes tervek elké­szítésével Tóásó Pál építészt, az épí­tés ellenőrzésével pedig Varga György építőt bízta meg, s az elsőnek egy összegben 900 koronát s a második­nak havi 120 koronát szavazott meg Tudomásul vette a gazdasági ta­nácsos jelentését arról, hogy a városi erdőségeket junius és julius havában megvizsgálta és ott mindent rendben talált. A városi árvaszék közgyámi hi­vatalánál ideiglenesen alkalmazott egy dijnokot, tekintettel arra, hogy a munka még most is nagyon sok, 1901. évi márczius 31-ig engedélyezte. Az ipartanácsba jegyzőül Tan- kóczy Gyula városi tanácsjegyzőt meg­választotta. A régen napirenden lévő óvoda kérdésben kimondta közgyűlés, hogy egy óvodát fog építeni, s arra nézve, hogy melyik telken, majd az ezen czélra össze hivandó rendkívüli köz­gyűlésen fog határozni. Az egyes óvoda 20 ezer koronás telek mellett, 53 ezer koronába kerül, a mint a városi fő­mérnök kimutatta, s miután sok pén­zünk nincsen, teljesen eleget teszünk egyelőre ebbeli kötelességünknek, ha azt az egyet felépítjük. Megszavazta közgyűlés Biki Ká­roly ev. ref. lelkész részére a kért személyes pótlékot s azt f. évi julius i-től utalta. A zsadányi kerülőházra nézve Bo­tos György azon ajánlatot tette, hogy ad érte 800 koronát és a hozzá tar tozó földeket kicseréli a Zsadány szé­lén lévő és szintén a város tulajdonát képező korcsmaépület melletti földjé­vel. Közgyűlés az ajánlatot elfogadta, s e czélra szintén rendkívüli közgyű­lés összehívását rendelte el. Léber Antal városi erdész fizetés- emelés iránti kérelmét közgyűlés kevés változtatással megszavazta. Méltányolta egyrészt egy még ugyan rövid idő óta működő, de buzgó tisztviselő érdemeit, másrészt pedig tekintettel volt arra is, hogy az erdész fizetése oly csekély, melyből a tisztességes megélhetés majd- ■ nem- lehetetlen. Az ilyen fizetés eme­lés hasznos befektetés, s ha az erdész jövő működése is olyan lesz, mely az erdőségek jövedelmeit fokozza, helye­sen tettünk most és szívesen fogjuk tenni még a jövőben is. De hasonló körülmények között nemcsak az er­désznek, hanem a többinek is. A dalegyesület alelnöke már nem volt oly szerencsés, mert az Ö kéré­sét, hogy engedtessék el a dal ünnepé­lyek alkalmával tartott két színházi előadás világítás dija, közgyűlés nem találta teljesíthetőnek. A város ez ünnepélyek költségeire megszavazott 1200 koronát és igy a maga részéröl eleget tett kötelességének, nem érezte ennélfogva senki olyannak a kérést, mint a melyet a városnak megadni bármi tekintetben is erkölcsi köteles­sége volna. A adóbecsüsök is kérelmeztek; sok sikertelen próba után csizmapén­zért folyamodtak. A közgyűlés aztán a két be nem töltött becsüs állásból megtakarított összegből, miután az ezen két állás teendőit is ők végezték, s igy igényt tarthatnak a vele járó dotáczióra is, személyenként megszava­zott 8 frt csizmapénzt azon hozzá­adással, hogy ez csak ez egy alka­lomra szól, s hogy ebből jövőre sem­miféle aspirácziót ne mentsenek, mert ilyen többé nem adatik. Az egyházi földek adójára nézve, melyet eddig is mindig a város fize­tett, kimondta közgyűlés, hogy ezután is fizetni fogja. Ellenben a németi gaz­daság kérelmét, hogy a bikalegelő adó­ját a város fizesse, elutasította azzal a kijelentéssel, hogyha a gazdaság nem fizeti, akkor a legelőt a város vissza­veszi. _____. öz v. Giroltán Jánosné nyugdiját a közgyűlés a nyugdíj választmány javaslatához képest évi 160 koronában megállapította Maros-Torda és Kolozsmegyék átiratát a hazai ipar pártolása és vé­delme, valamint Nagy-Várad városáét a helységnevekről szóló törvény végre­hajtása tárgyában közgyűlés magáévá tette s kimondta, hogy hasonló TÁRCZA.-o-»?itOOO>i Po- -o~ Egy asszony. (Regény- vázlat.) Ti bűbájosán szép, ördögies, illatos asszonyok, kiket a teremtés gyöngyeiként azért alkotott a természet, hogy hirdetői legyetek a szent örök szerelemnek s a kik meghazudtolva a természetet s a tiszta szerelmet könnyelműen dobjátok oda pom­pázó ifjuságtokat s hajlékony, kívánatos termeteteket egy öreg kiszáradt legény per­verz házassági szerelmének, nem gondol­tok-e arra, hogy mily szeszélyes játékot űztök a szerelemmel, hogy mennyire meg­hamisítjátok a természet váitoz.hatatlan törvényeit, nem gondoltok-e arra, hogy a házasság csak emberek által alkotott intéz­mény, a szerelem pedig örök törvény, melynek ti felszentelt papnői, Őrei vagy­tok? Nem gondoljátok-e meg, hogy az ilyen házasságban, az oltár előtt kimondott igen, nem a szívből fakad, hanem szüli az ész, a számitó, rideg gondolkodás? Nem érzitek-e, hogy az a nász-ölelés, az a nász- csók nem annak a kimondhatatlan sze relmi-érzésnek szülötte, hanem egy sablo­nos szimbólum, a melynek épen hogy meg kell lennie I Nem érzitek, hogy az ily házasságban nem találjátok meg azt a misticismust, nem azt a mélységet s tar­talmat, melylyel leányos ábrándjaitokban annyiszor foglalkoztatok s mely egyedül képes biztosítani a harmonikus boldogsá- got egész életen át ? És ugy-e érzitek szépségesen szép asszonyok, úgy délu­tánonként, midőn kereveteteken végigdölve elgondolkoztok, hogy hiányzik valamitek, a kielégített szerelem, hogy nem találtátok meg az Ideált? És ugy-e ilyenkor lázasan keresitek azt, a kit a sors kirendelt, azt a férfit a ki szép, deli, vakmerő és félelme­tes, nektek pedig egy egész világ: az Ideált? Mikor aztán elétek lép s erős akaratával uralma alá kényszerit, — ti el­feleditek a szent esküt, mindent mást, elné­mítjátok a legigazságosabb bírót, lelkiisme­reteteket s fékevesztetten borultok ölelő karjába annak a férfinak, kinek ölelése olyan erős és mégis olyan lágy, a kinek csókja tüzesen égető. És miért ? Mert a természetnek vannak örök, változhatatlan törvényei, melyet kijátszani emberi intéz­ményekkel nem lehet. A fiatal vérnek meg van a joga a kielégülésre s ha ezt máskép nem valósíthatja meg, drasztikus eszközökhez folyamodik, az ember alkotta bilincsek széttöréséhez. Oh igen ti bűbájos asszonyok, ti ördögies angyalok, mert ki tudná megmondani váljon az üdvöt, vagy kárhozatot rejtitek-e magatokban, ha lát­nátok a biztos jövőt, mely az ily házas­ságban előttetek áll, váljon játszanátok-e olyan szeszélyes játékot a szerelemmel s odadobnátok-c ifjuságtokat, szépségteket annak a reszkető öregnek, váljon akkor is annyi volna a balvégzet s a boldogtalan házasság? De ki tudná megmondani, hogy igy, vagy úgy jobb e s mig mi a kérdés felett vergődünk, mámorosán diadalmasko­dik mindannyiunk felett, a leghatalmasabb érzelem, a szerelem, mely élni fog, mig ember s míg ilyen angyalian szép, illatos, kívánatos asszonyok lesznek a földön. 1. Délutáni nyugalmas csend van a kis szalonban. Az a szépséges szép barna leány, kit az ég jókedvében, szerelemre teremtett, ott ült a zongora előtt s ábrán­dosán játszott egy fülbemászó Chopin val- zert. Kékeres finom kezeivel, melyben rithmikusan látszott pezsegni a vér, ki­csalta a zongora titkos hangjait, mely a szívhez szól, de az ő szive, az ő lelke tá­vol kalandozott innét s kiszállt a selymes szalon falai közöl, hogy megpihenjen ott, a hol ő van — az Ideál. Az öreg orvos profeszor a szék támlájára hajlott s úgy nézte azt a bű­bájos, kívánatos leányt, nézte az orvos kutató, lelkesülő szemeivel s az öregség visza taszító, perverz vágyával, szerelmé­vel. Mohón szívta magába azt a bóditó illatot, mely csak a barna nők hajából áramlik ki s vágyleli szemekkel nézte annak a hófehér kebelnek szabályos emel­kedését, mely kaczérul kilátszott a derék csipke-betétje alól. — Mártha! — szólitá meg a pro­fesszor. — Nos mit akar kedves barátom? — felelt vissza a leány s visszanézett a tanárra, — boszankodva, mint a kit kelle­mes álmodozásából zavarnak ki, — e lán­goló tekintettől az öreg tanár annyira annyira megijjedt, hogy nem tudta, tulaj­donképen mit is akar mondani. — Nos? — bátoriiá a leány s most már fel nézett rá biztatólag. — Mártha, rég akartam magával komolyan..beszélni. Látja én öreg ember vagyok. Öreg ember testileg, de fiatal lélekben mióta magát ismerem. Mióta magát ismerem érzem, hogy ebben az öreg, czinikus külsőben is lakik szív, hogy én is tudok szeretni. Sokáig haboztam mig ezt kimondani merem, mert látja be­látom mint ember s belátom, mint az emberi testtel és lélekkel foglalkozó orvos, hogy az érzés nálam egy idétlen, beteges állapot, tudom, hogy a természetnek van­nak örök törvényei, melyek tiltakoznak a fiatal s az öreg egyesült szerelme ellen, tudom, hogy maga a vérmes, egészséges, szerelemre vágyó leány, nem találhatja meg oldalam mellett azt, miről homályo­san álmodozott, nem fogja bennem fellelni az Ideált s mégis önző vagyok s igy is meg merem kérni, hogy legyen a felesé­gem. Nem kívánok szerelmet, mert em­berfölötti dolgokat nem követelhetek; csak részvétet, szánalmat, csak azt az Ígéretet, hogy esküjét megtartja, hiv lesz hozzám s azt a nevet, mit magával megosztok, megőrzi tisztán mocsoktalanul. Ne határozzon most. Gondolja meg nyu­godtan elhatározását, legyen okos s ne hallgasson a szívre, hanem az ész szavára... 2. Legyen okos s hallgasson esze sza­vára. E szók csengtek a leány fülében, midőn bement az ő kis leány-szobájába, abba az ő szükebb világába, a hol még a levegő Is szerelmes mámort terjesztett. A szép, okos leány fájdalmas zoko­gással dőlt a kerevetre s egyre ismételte: legyen okos. Oh milyen könnyű azt mondani annak az öreg orvosnak, a ki őrült szerelmében leveti magáról mindazt a mi férfias, önérzetes, hogy legyen okos. De milyen nehéz egy fiatal tizenkilencz éves ábrándos kedélyű szűz-tiszta leány­nak ellentétbe hozni magában azt észt s szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva.

Next

/
Thumbnails
Contents