Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-03 / 27. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE utáni sziesztánok a nyíregyházi dalárda figyelme, hogy a püspököt és vendégeit, Sautroch Alajos kurmester vezetése alatt kedves üdvözlő dalok előadásával lepte meg. A főpap ás Zichy gróf szives szavakkal köszönték meg a dalárda szeretetreméltó figyelmét. A minden tekintetben sikerült s szó szoros értelmében is jóizil ebédről négy óra után feledhetetlen emlékkel oszlott el a társaság. Hangverseny. A dalünnepely fénypontját kétségkí­vül a másodnapi hangverseny képezte. Az egyesült dalosok óriási félkörben vet­ték közre a honvéd zenekart s festői képet nyújtó csoportosatokkal a meglépés és tetszés moraját csalták ki a közönség aj­kairól mindjárt a függöny fellebbenése után. Majd elhangozván a Hymnusz fensé­ges akkordjai megjelent a pódiumon gróf Zichy Géza, a szatmári dalegyesület disz- elnöke, hogy eldirigálja saját szerzeményű bájos szerenádját,Ennek az édes-bus éneknek minden hangja elbűvölő csodás hatással zson­gott a 400 dalos ajkairól a szerző varázs ■ pálezájának intéseire; a művész mintha saját lelkét öntötte volna át a dalosokba úgy tudta kicsalni szivük érzelmeit ajkai­kon. A hatás leírhatatlan volt. Óriási taps­vihar rengette meg a színház falait s a mágnás művésznek mintegy ro-szer kellett megjelelenie a közönség előtt, mig bent a függöny mögött a lelkes dalosok fogad­ták zajos óváczióval. Még nagyobb hatást ért el a nemes gróf „Alár“ czimű ballettjé­nek egyik remek részletével, melyet ugyan­csak az ő páratlanul Ízléses, elegáns és a a legcsekélyebb részletekre is figyelmet forditó vezetése mellett a mi jeles honvéd­zenekarunk adott elő. A művész, meg is volt elégedve a zenészekkel, kiket a ne­héz darabra Nyáry J., a zenekar kitűnő karmestere tanított be. Szűnni nem akaró tapsvihar és egy hatalmas babérkoszorú, melyet két bájos kisasszony nyújtott át, lön a művész jutalma. És ő hálából meg- ismétlé darabjának egyik legkedvesebb részletét, melynek hangjai még sokáig fognak füleinkben viszhangzani. A nagy művész sikeréhez méltó ke­retül szolgált az a siker, amelylyel a da­losok óriási kara darabjait előadta. Osz- szesen 7 karéneket hallottunk, melyeket részben zenekisérettel, részben a nélkül Mácsay, Nyáry és Méder karmesterek ve- vezettek. Ez első összelŐadás arról győzte meg a rengeteg nagyszámú, fényes kö­zönséget, hogy a tiszavidéki szövetségnek meg van a létjoga, mert életképes és már első fellépése alkalmával is a művészet­nek nem közönséges fokát érte el bemu­tatott énekeiben. Hangverseny után a közönség kivo­nult a Kossuth-kertben rendezett táncz- mulatságra, hol a legjobb hangulatban mulatott hajnalig. Apróságok. Vége a jubileumnak. Szép három nap volt, annyit mondhatok. A sok nóta, zene, 8<)kadaiom úgy átjárta az idegeimet, hogy az elmúlt éjjel álmomban már magam is szerepeltem. Azt álmodtam, hogy a hon­véd zenekarban én fújtam a nagy trombi­tát s mikor éppen egy erőset akartam be- Iefujui, Torday Gábor a zászlónyéllel hátba ütött, a mire persze fölébredtem. — Fordulj meg — szólt ugyanakkor egy hang — úgy horkolsz, hogy nem le­het tőled aludni. * Hogy mennyi bor fogyott el n há­rom nap alatt, annak megállapításán láza­san dolgozik a városi fogyasztási adót ke­zelő vámhivatal, de még nem volt képes pontosan kimutatni, miután a hegyi kirán­dulásról az adatok hiányzanak. Hogy azon­ban az elesettek száma az angol—búr há­borút megközelíti, az már tegnap is kons­tatálható volt. Általános tapasztalat, hógv a jobb karnak három napig tartó egy irányban való sűrű emelgetése folytán az írással fog­lalkozók egyre másra a szájukhoz kapkod­ják a tollúkat s legalább egy hétre lesz szükség, mig a kar a rendes foglalkozásba ismét belejön. A legnehezebb helyzetük minden esetre a tenoristáknak van, kivált na feleséges emberek, mert azok most ba­ritonisták valamennyien, s az asszony rög­tön tisztában van vele, hogy ez a változás nem a sok éneklés következmény^. * Vasárnap két dalár között a követ­kező párbeszéd folyt le. — Hány órakor kerültél haza az éj­szaka ? — Nem tudom. — Gyalog vagy kocsin ? — Azt sem tudom. — No hallod épen igy vagyok magam is. Nem árulom el, hogy idegen vagy helybeli dalárok voltak-e, miután ez a dolog léuyegét umugy sem érinti. * Reggel felé történt a Kossuth-kert kapujánál, hogy egy vidéki dalár megszó­lítja a kapuban álló társát s kérdi tőle, hogy miért nem megy már hazafelé. — Mennék pujtás — válaszol az il­lető rámutatva egy a kapufélfához támasz­kodó alakru — de a házigazdám nem akarja elereszteni az oszlopot. A legnagyobb baj lapunkat érte. Ki­küldött tudósítóink hűségesen akarván re­ferálni a legapróbb részletekről is, any- uyira lelkiismeretesen vették a megbízást, hogy még a hegyre is kimentek. Ez ugyan nem volna még nagy baj, ha legalább ha­zakerültek volna, de még most is ott van­nak és ki tudja mikor fognak hazajönni. $ Valamenyi dalárda pompásan énekelt. Hogy melyik volt a legjobb, arra nem nyi­latkozom. Ábécze rendben léptek fel I I szerint Debreczen volt a legelső. Nincs ki­zárva, sőt igen valószínű, hogy más rend­ben is ő lett volna. Hogy azonban mi sem vagyunk a legutolsók, azt is merem állítani. Örömmel vettük, hogy a nagy-károlyi dalárda is eljött a jubileumunkra és a mi fő, jól is találta magát közöttünk. Hát bizony elérkezett aZ ideje, hogy kölcsönösen belássuk, miszerint végtére is mi vagyunk legközelebb egymáshoz. $ A vendégdalárok egyértelmüleg kons­tatálták, hogy annyi szép leányt még nem láttak egy csomóbun, mint a zászlók meg­koszorúzásánál. A bort is, u vendéglátást is dicsérik, érteni lehet tehát, hogy meg- igérték, miszerint az 50 éves jubileumra valamennyien eljönnek. Demeter. HÍREINK. — Személyi hírek. Gróf Károlyi Istvánná s gróf Hugonnay Béla vármegyénk főispánja szeretetreméltó nejével együtt, s gróf Zichy Géza a múlt hét folyamán vá­rosunkban időztek s részt vettek dalünne­pélyünkön, nemkülönben kedves vendégeink voltak Unger Gusztáv és VÍ9ky Károly debreczeui táblabirák is a dalegyesiilet volt elnökei. — Kinevezések. A kereskedelmi miniszter Vajai Endre m.-szigeti állam- épitészeti mérnöknek városunk fiának a kir főmérnöki czimet é9 jelleget adomá­nyozta. — Az igazságügyi miniszter Tóth Lajos helybeli kir. törvényszéki segéd- telekkönyvvezetőt a battonyui kir. járás­bírósághoz telekkönyvvezetővé nevezte ki. — A László Pál nyugdíjazásával megüre­sedett megyei főszámvevői állásra gróf Hugounai Béla főispán Jeney Géza megyei pénztárnokokot nevezte ki. — Évzáró ünnepélyek. A kir. kath. főgymnasiumnak pénteken volt az évzáró iskolai ünnepélye, mely a Kálvária kertjében tartatott meg. Ratkovszky Pál igazgató intézett az ifjúsághoz igen szép beszédet. Beszéd után az iskolai értesitő- ket s bizonyítványokat osztották ki az osz­tály tanárok. — A jeasuita atyák vezetése alatt álló püspöki konvictusban pedig jú­nius hó 28 -án tartatott meg a záró-ünne­pély, melyet Meszlényi Gyula püspök is végighallgatott. A programúi igen érdekes volt e a jelenlevőknek kiváló élvezetett szerzett. Volt ének, zene, szavalat, zongora- és hegedű-játék. A szépen sikerült ünne­pélyt a jutalmak kiosztása fejezte be. — Évzáró ünnepély. A szatmári irgalmas nénék zárdájában junius 28-án d. u. 3 órakor folyt le az évzáró ünnepély. A tárgysorozat 48. számból állott, melyeknek mindenikéről csak a dicséret hangján em­lékezhetünk mejr. Az elismerés elsősorban Cornelia nővért illeti, a ki a tartalmas programmot összeálitotta s egyáltulán fárad­hatatlan tevékenységet fejtett ki az ünne­pély rendezése körül. A sok érdekes szám közül mint kiválóbbakat meg kell említenünk a Kölcsey Magdolna és Halmay Emilia által kitünően előadott „Trois bonnes sousz le merne bonnel„ dialogot. Igen sikerültén adott elő B ö s z ö r- ményiÁgnes egy kis frunczia monologot s ugyancsak, zongora kiséret mellett, igazi tehetségre s zenei temperament mura vallóau, cimbalomjátékával gyönyörködtette a hallga­tóságot. Kiállítás tekintetében is nagyon sikerült volt „A nagyravágyás büntetése,, ez. daljáték, melynek előadásában Huszár Elza, Egry Margit, Demjény Anna, Halmay Emilia buzgólkodtak — szép zongorajátékot hallottunk — Jambeli Irén és Galba Margit­tól is. Az ünnnpélyt, mely benyúlt az esti órákba, Binder igazgató beszéde zárta be. — Z. — — Nőképesités. A helybeli kir. kath. nőképezdében a következő szép sikerrel folytak le a tunképesitő vizsgálatok. Kitűnő eredménnyel vizsgáztak: Várady Giz. Jele­sül: Balyi E., Becsky Hedv., Bernáth M., Búza R., Czier V., Gáspár Janka, Madzsar M., Monus Lujza, Nagy E., Nyárády Berta, Oláh R., Pupp R., Pongrácz V., (Viktória) Ruigl Teofila, Schtvarcz Ida, Szabó Jolán, Totuory J., Fürmeustein, Vargha Irén, Várady Ilona. Jól: Almássy Etelka, Barra Adelinda, Cseh Olga, Vargh a Paulina, Czier Paulina, Francz Klementin, Ludescher Jul., Noéh Fausz., Nyisztor Mária, Pámer Czelzu, Polity G., Schnei, Schvnrtzleitner I., Síkor E., Sztunek, Tóth L., Zudránszky. Egyszerűen: Cseresznyés Etelka, Cseresz­nyés Kornél, Nagy Etelka. — Eljegyzések. Dr. Harcsár Géza helybeli ügyvéd vasárnap váltott jegyet Rády Margit kisas9zonynyul Fehérgyarmaton. Rooz Mihály helybeli kereskedő eljegyezte Kramer Jolán kisuszonyt M. Szigetről. — Adomány. Lehóczky József kir. kath, főgyimnaziutni tanár a Halmi János I u 1 c s-ügyében u kir. járásbíróság által megjelenési díjul részére megítélt 20 koronát az Ezredévi asztaltársaságnak adományozta. A szives adományt a jótékonyság nevében köszöni az Ezres elnöksége. — Nyugalomba vonult altábor­nagy. A hadsereg rendeleti közlönyében olvassuk, hogy a király elrendelte karten- • felei és hegyaljai Pucor Vilmos altábor- nagynnk a szegedi II. honvédkerület parancs­nokának saját kérelmére történt nyugdíjba helyezését. — A Tiszavidéki Dalos-Szövet­ség első pálya tételére beérkezett 18 pályá­zótól 25 pályamű, melyek felett a bíráló bizottság a következőkép mondott bírálatot: Első dijat nyerte: „Intés“ ez. műdül szer­zője, dr. Bródy Miklós, volt bécsi zeuedei növendék. Jutalma 100 korona. II. dijat nyerte: „Virágénekek“ ez. műdal szerzője: dr. Bródy Miklós, jutalma 100 korona. Dicséretet nyertek: „Fata morgana“ jelig, műdal, szerzője Lányi Ernő. „Hull a levél a virágról“ jelig, műdül, szerzé dr. Angyal Armand. „Br. Eötvös emlékezete“ szerzője Rcvffy Géza, „Dalárdáknak hű barátja“, szerzője Kerner József. — A Debreceni Kereskedelmi Akadémia női tanfolyamára oly leány- növendékek iratkozhatnak be, kik a felsőbb leányiskolái vagy polgáriiskola IV. osztályát illetve a felső népiskolát elvégezték, esetleg ilyen bizonyítvány hiányában | fölvételi vizsgálatot sikeresen megállják. Egész év tandíj 100 K. beiratási dij 6 K. Az iskolai bizonyítvány és beiratási dij beküldése mellett előleges jelentkezéseket elfogad július hó 15-kéig az igazgatóság. Az érdeklődők figyelmébe ajánljuk azon megjegyzéssel hogy a szeptember elsején kezdődő tan folyamra csak-korlátolt számmal (30) vesz­nek föl növendéket. > — Lapunk mai számához a Pesti Hírlap az apró hirdetésekre vonatkozó tájé­koztatója van mellékelve. Ajánljuk azt t. olvasóink figyelmébe. — Az érettségi vizsgálat az ev. ref. főgimnáziumban Dr. Erdős József vizsg. bizottsági elnök és Szőts Farkas kormányképviselő jelenlétében f. hó 25., 26. és 27 én tartatott meg a következő eredményuyel: Vizsgálatra állott összesen 24 tanuló. Ezekből jelesen érettek: Brüg- ler Miksa, Császy László, Kegyes István, Szurka Lajos. J ó 1 érettek : Ekker Vilmos, Imíncsy Elemér, Király Sándor, Kolozsvári Mihály, Nagy Mihály, Pap László, Pin- kóczy Sándor. Egyszerűen érettek: 13. E szerint az érettségi vizsgálatra jelentke­zett növendékek mindenike érettnek nyil­váníttatott. — Az Iparos IQak Körének ün­nepélyes megnyitása aug. hó 5-én lesz köz­gyűléssel kapcsolatosan, a melyet Tankóczy Gyula az egylet tevékeny elnöke fog meg­nyitni. Thurner Albert titkár az egyesület történetéről mond beszédet s ezután történik az „Iparos Otthoninak a közhasználatra való átadása. Deák Kálmán ez alkalomra ódát ir s énekelni fog az Iparos dalárda. A vég­leges programmot mielőbb közölni fogjuk. — Meghívó. A . szatmármegyei 1848/49-iki honvédegylet fontos ügyeinek tárgyalása véget, 1900. julius 4-én d. e, tiz órakor Szatmár városa tanácstermében tartundó közgyűlésre, bajtársaimat tisztelet­tel meghívom; — baráti kérelemmel fordu­lok az egylet minden tagjához, hogy bizto­san megjelenni szíveskedjék, mert az egy­let ténykedéseiről számot adva, — aggko­runknál fegva — többünkre nézve talán ez lesz az utolsó találkozás, melyen kifejezést adhatunk érzelmeinknek. 1900. junius 28. Jeney Dániel. — A Szamos hidjánal végre mé­gis csak meglesz a közönség által annyira kivánt váróhelyiség a szatmár-erdődi vasút utasai számára. Kérdés, hogy köszönet lesz-e benne sok? Hir szerint már a vasút meg­nyitása előtt is kerestek helyett e váróhe­lyiségnek, de bizony nem találtak i a na­pokban kint járt vegyes bizottság is csak a régi liidfőn levő kertecske helyét tudta kije- löln. Ez pedig olyan messzi van, a vasút megállóhelyétől, hogy bizony aligha lesz utas, a ki használni fogná. — De legalább lesz hely, a hol a menetrend iránt tájóko­zódhatik az utas; mert az eredeti menet­rendhez annyi uj vonat van már, hogy egy újabb összefoglulásra nagyon is szükség van. — Dulárdietáink is kimentek teg-. nap egy külön vonattal, s bár vasutunk emez ujabbb előzékenysége általános meg­elégedést keltett; de a váróhelyiség, egysé­ges menetrend hiánya s végül a menetje­gyek elfogadása is — bár ez vasutunk jó forgalmának a jele — de bizony mégis föltűnt. — A szatmárhegyi telephon ügyé­ben a n.-váradi posta- óe távirdu igazgató­ság értesítette n városi tanácsot, hogy a környékbeli központ feltétlenül csak a pos­tahivatalban állítható fel. Azonban a felál­lítás czéljából megkivántatik, hogy három olyau előfizető jelentkezzék, | kik három egymásután következő éven át évi 240 kor. előfizetési díjra kötelezik magukat. Ezen összeg biztosítása esetén három állomás rendezhető be. A városi tanács remélve, hogy egyes előfizetőktől sikerülni fog 480 koro­nát biztosítani, a n.-váradi igazgatóságot megkereste, hogy a telephon berendezését mielőbb kezdje meg s a 720 koronát a vá­ros nevében biztosította. — Meghívó. A nagykárolyi keres­kedő ifjak köre saját pénztára javára u régi kaszinó kerti helyiségében 1900. évi julius hó 7-én, szómban nyári táncz-mulatságot rendez. Belépő-dij: Személy-jegy 2 korona. Család jegy 5 korona. Kezdete este 9 óra­kor. Felülfizetéseket köszönettel veszünk és hirlapilag nyugtázni forjuk. Ny i Ittér.*) Csinosan bútorozott szoba földadó Majláth-utcza 13. Előzetes jelentés. Operateur dr. Gáspár Ferenoz fog­ós szájbetegségek szakorvosa fogor­vosi műtermét Budapestről u napokban rövid időre ide áthelyezi. Műtermének dús és legmodernebb fel­szerelése folytán a fogorvosi és fogászati szakma valamennyi ágában a legmesszebb menő követelményeknek eleget tehet. így pl.: fog- és gyökhuzások tökéle­tes helyi érzéstelenítéssel; arany- ezüst és teljesen észrevehetetlen email-plom- bok ; egyes fogak és egész fogsorok iny- padlás nélkül; arany korouúk és ameri­kai systeináju arany hídmunkák stb. Felelős szerkesztő: Dr. Fejes István. Laptulajdonos és kiadó: Morvái János. 1955—1900. tkvsz. Árverési hirdetményi kivonat, A szatmári kir. törvényszék mint telek­könyvi hatóság közhírré teszi, hogy Höhnt Titusz, Szinetár József, a nagy-hányái részvény-takarékpénztár, s az első magyar általános biztosító társaság végrehajtatónak Bicsi János végrehajtást szenvedő elleni 72 korona 148 k. 822 k. és 14 kor. 48 fillér tőkekövetelés és járulékaik iránti végrehajtási ügyében a szatmári kir. törvényszék területén lévő Nántü község s határában fekvő a nántiii 35. sztjkvben A. I. 1—19. rsz. ingatlan és tartozékaiból Bicsi János illetőségére 574 k. a nántüi 83. sztjkvben A f 1. r. 861. hrsz. szőlőre 44 k. — az A H 2. r. 991. hrsz. szőlőre 74 k. — az A H 3. r. 993. hrsz. szőlőre 24 kor. — | nántüi 345. sztjkvben A -j* 1. r. 322/b. hrsz. szőlőre, tehát a társtulajdonos illetőségére is 112 k. — a nántüi 440. sztjkvben A I. 2—13. rsz. ingatlanra az árverést 1998 K. ezennel megállapított kikiáltási árban el­rendelte és hogy a fentebb megjelölt ingatla­nok az 1900. évi julius hó 23-ik nap­ján délelőtt 9 órakor Nántü község­házánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alól is eladatnak. . Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának 10°/#-át vagyis 57 kor. 40 fill., 4 kor. 40 BR 7 kor. 40 fill., 2 kor. 40 fill., 11 kor. 20 fill., és 199 kor. 80 fillért, készpénzben, vagy az 1881. LX. t.- cz. 52. §-ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-éu 3333. ez. a. kelt tn. kir. igazságügy miniszteri rende­let 8. §-ában kijelölt óvadékképes érték­papírban a kiküldött kezéhez letenniavagy az 1881. LX. t.-cz. 170. §-a értelmében a | bánatpénznek a bíróságnál előleges el­helyezéséről kiállított szabályszerű elismer­vényt átszolgáltatni. Kelt Szatmárou, 1900. évi április hó 7-én. A kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóságnál. ÖREG, kir. tszéki albiró. *) E rovat alatt közlöttekért nem felelős a Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents