Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-03 / 27. szám
Tizenhetedik évfolyam. 27-ik szám. §zatmár, 1900. julius 3. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Dalárdánk jubileuma. Örömtől és büszkeségtől dagadó kebellel tekintünk vissza az elmúlt mozgalmas napokra, melyek egy fényes lapját fogják képezni városunk történetének. Örömmel, mert mindenfelől csak a szeretet nyilvánulását láttuk dalegyesületünk iránt, s büszkeséggel, mert úgy tapasztaltuk, hogy annyi jeles dalárda között a miénk is megállja helyét emberül. 25 év nem oly nagy idő egy ember, de igenis nagy egy egyesület életében, hol a szétbomlás veszélye gyakran fenyeget. A mi dalegyesületünknek is voltak nehéz perczei, de mindannyiszor győzött az összetartás, s ma már múltja oly erőt kölcsönöz neki, mely jövőjét biztosítja. Most a jubileum napján emeljünk kalapot az ünneplő előtt és ismerjük el nyilvánosan azokat az érdemeket, melyeket dalegyesületünk a lefolyt 25 év alatt megszerzett. Társadalmi életünkben vezérszerepe volt, sőt mondhatni ő teremtette meg társadalmi életünket. Megalakulása előtt a viszonyok olyanok voltak, hogy a mostanit látva el sem hihetnők. A dalegyesület első dalestélyei valósággal lázba ejtették a közönséget s oly vonzerőt gyakoroltak, a mely a legélénkebb társas összejöveteleket eredményezte. És 25 éven át kitartással teljesítette feladatát, s kitartással teljesiti ma is, mikor már az újabb időben keletkezett más egyesületek is vele karöltve munkálkodnak, hogy városunk társadalmi életét a helyes irányban vezessék. Megérdemelt volt a kitüntető figyelem a többi dalegyesületek részéről s megérdemelt volt a közönség lelkes részvéte az ünnepség minden mozzanatában. Ez a jubileum külömben uj lelkesedést öntött az egyesületbe, s a mire nagy szükség volt, tudatára ébresztette saját becsének. Emelte az ünnepély fényét, hogy azon gróf Zichy Géza a kiváló költő és zeneszerző is részt vett, s hogy a „Tiszavidéki kér. Dalos Szövetség“ ez alkalmat választotta közgyűlésének megtartására. Az ünnepély lefolyásáról röviden a következőkben számolunk be: Fogadtatás és ismerkedés. Jun. 29. este 6 óra 50 perczkor lelkes éljenzései* közt érkezett meg a szigeti dalegyesület. 7 óra 40 perczkor robogott be a debreczeni külön vonat. Hatalmas lelkes éljenzés fogadta a vendégeket. A mint az éljenzés lecsillapodott és az egyesületek összegyűlve a perroncm megállapodtak, a Szatmárnémnti dalegyesület alkalmi üdvözlő dalt énekelt. Ennek elhangzása után Hérmán Mihály polgármester üdvözölte a vendégeket. Üdvözletét a Ti- szavidéki Kerületi Dalosszövetség elnökéhez s a daltestvérekhez intézte. A viszontlátás örömének hatása alatt — úgymond — szivünk a szeretet érzelmével annyira el van telve, hogy e pillanatban nem tudjuk azt kifejezni. Legyetek üdvözölve, szerelve, tisztelve, találjátok közöttünk magatokat jól és vígan. Fogadjátok köszönetün- ket, hogy dalegyesületünk jubileumának fényét emelni szíveskedtetek, kívánjuk, hogy azon törekvésteket, mely ide vezetett s munkátokat, melyet itt fogtok végezni, az Ég áldása kisérje. A polgármester lelkes éljenzéstől kisért beszédére Lengyel Imre a Szövetség elnöke válaszolt. „A köszönet minket illet — úgymond — hogy a Szövetség első ünnepélyének megtartására e város az alkalmat megadta. A baráti szeretet meleg érzelmeivel jöttünk s ajánljuk magunkat barátságtokba.“ — Ezután mindenik dalegyesület a maga zászlaja alatt sorakozva vonult be a közönség lelkes éljenzése között; a piacztérre, honnan az elszállásolás a megállapított rend szerint pontosan megtörténvén, 9 óra körül a Kossuth-kerti kioszkban gyűltek egybe a vendégek ismer- merkedés végett, a hol ének és zene mellett a legjobb hangulatban töltötték az időt jó sokáig. Díszközgyűlés. Szombaton d. e. 10 órakor vette kezdetét óriási érdeklődési mellett a helybeli dalegyei-ület jubiláris díszközgyűlése. Hugonnag Béla gr. T. díszközgyűlés! Megnyitó beszédemet egyébbel nem kezdhetem, mint hála érzelmekkel, köszönetéül nyilvánításával azért, hogy a Sz.-N. Dakegy, 25 éves fenállása alkalmával mai napon egybehívott díszközgyűlés elnöldésé- vel engem bíztak meg. (Éljenzés.) Nagy örömömre szolgál, hogy engemet felkerestek ezen elnöki szék elfoglalására, de..ezen örömömet még fokozza az, hogy az Önök felhívása folytán oly légkörbe hozattam, mely légkör mindennapi szórakozásomnak el nem engedhető testemet és lelkemet felvillanyozó része és igy szivem vágyát kö vetve lelkes hive lévén a zenének, jelen alkalommal eszményileg foglalkozhatom a a zenével és dallal karöltve járó varázshatásokkal. Igen, varázshatásu a dal, a mely a legközvetlenebb és legmaradandóbb hatást gyakorolja a kedély világára, mert mig az olvasmány munka, foglalkozás, addig a dal szórakozás, pihenés, a mi ottan az olvasmánynál képzelet, itt a dalnál valóság. És hogy ha ez igy van, a mint igy van, akkor igaz, hogy a dal szivünk húrjait mozgásba hozza, az öröm, a bú, a vigság és bánatnak emeltyűje, szóval közvetlen hatásával kedélyünk átalakítója és a kulturális emelkedés egyik fő tényezője, (ügy van!) A dal ritmusai a nemzeteknek sajátságait, egyediségét, azoknak énjét tük- röztetik vissza, s ezt a legpraegnánsabbul ép hazánknál látjuk. Hazánk legelső lantosai Balassa Bálint, Tinódi Sebestyén dalai a bizonyság, de hogy e dslok miiy hatást gyakoroltak s a hazafiság ..emelésére mily befolyással voltak, azt itt Önök élőit felemlíteni teljesen felesleges, mint teljesen felesleges felemlítenem Biharir, vagy napjainkból Blaha Lujzát (É jenzés.) De ezenkívül még a dal az összeköttetést az együvé tartozást, az egymás iránti érzést nagy- mérvben kifejti és ha ezt mi tekintetbe vesszük, Szatmárra tekintve ezen dalegyesület nemzeti szempontból is fontos és nagy hivatást gyakorol. Ezek után tekintve személyes rajongásomat a dal iránt, de mint lelki» hazafi is, szivemből kívánom, hogy Sz.-N-i Dalegyesület az évek végtelen során végig gyarapodjék. Üdvözlöm a megjelenteket különösen a távol vidékről ide fáradt dalárdistákat, a kik oly szívesek voltak az ünnepély fényét emelni családtagjaikkal együtt és ezek után van szerencsém a mai diszközgyülést megnyitni. (Éljenzés. taps.) Ezután Hérmán Mihály elnök állott fel szólásra: TÁRCSA. Gondolatok a jubileum alkalmából. Azt hittem, hogy a városunkban lefolyt jubiláris ünnepek emlékeit, benyomásait könnyen rendezem majd s alkalmas formában egy tárczaczikkben azokról könnyen beszámolhatok. És most, a mikor munkához látok s Írni kezdek, tapasztalom, hogy bizony a dolog nem oly egyszerű ám, sőt talán^ könnyebb volt Jaskovics barátomnak, aki egymaga történetet irt, dolgozott, az egész világgal levelezett, azt az óriási rendezési tennivalót becsülettel és pontosan megcselekedni, mint nekem..a lezajlott nagynapok eseményei felett filozofálni. A képek színgazdagsága, az egymást kövétő mozzanatok hangulatos'sága, a Programm pontok gazdagsága, az ünnepi arezok várakozásteli tekintete,'.a megelégedés utón útfélen magasztaló szavakban való kifejezése, az óriási siker, az elfeledhe- tetlén dicsősség ragyogása, keresztül-kásül futnak, összefonódnak, szétválnak, vonzó látványosságokká csoportosulnak, majd eltűnnek elmélkedő lelkem előtt. Igazán nem tudom mit ragadjak ki, hol állapodjam meg kissé, hogy könnyű csevegésben a legkellemesebb pontokat magammal mintegy megbeszéljem. An nyi bizonyos, hogy városunknak a múltban is rendézett nagyobb szabású ünnepségéi között e jubileum kitűnő helyet foglal el, mert a nálunk kiszálló itt-ott télország impozáns tömegeivel együtt érkezett a szivekben a lángoló lelkesedés, a nemzeti nagy feladatok művelése iránt hatalmas arányokban mutatkozó kifejlett érzék, az eszmei fenség szerepének az ország összetartó aczélkapcsa képpen való ideális felfogása, a honfentartó testvéri érzés benső melege, szeretete, melynek a tenger árjaként megdagadása és szerte- ömlése, mindenkit magával sodró elemi ereje valóban magasztos képet nyújtott. Mindenki örült, mindenki önkényt ragadtatá magát, családját arra a térre, hol a magyar nép legszebb legtartalmasabb erényei, a hol a lélek legnemesebb ösztönei győzelmi tort ültek s diadal mi pompában tündököltek. Szivünkből köszöntöttük falaink között a tiszamenti dalosok derék seregeit, vidám harezosait, kik szives bizalommal nagyreményekkel siettek hozzánk, hogy a dal zászlói alatt, a dal felhangzó harsogásában az egymástól távol dobogó szivek, távol lelkesedő lelkek minden vágyaikkal, a jövőbe vetett hitökkel szorossan egybeforrjanak, egygyé olvadjanak. És egybe is forrtak, egybeforrott a bércz- alján lakó éjszaki daltestvérek határőrző magyar szive a kelet, a rónák fiainak a nemzeti benső erőt megtartó, az ország s határain túl is hóditóvá fejlesztő leikével. Sziget várat épít a nemzeti géniusznak ide benn a hegyeken és völgyeikben, Debreczen, az alföldi síkság büszke királynéja, nagy Törökországban, az Aranyszarv partjain a világverő szultánok palotáiban zengi a gyújtó magyar dalok melódiáit. Istenem egy száz esztendő és mily változás : az előtt az ozmán karddal hóditotta meg ez országot, ma az ország a benne termő művelt lélekkel, magasan szárnyaló szellemével, a magyar dallal arat győzelmet a Szulejmánok trónja közelében. S ha örvendezve vendégeltük a daltestvéreket a Szamosparti város falai között, hisszük, mert mondták, hogy a távozók kellemes emlékekkel vettek búcsút, mert megszerettek bennünket s tán vissza is vágynak ide, hiszen aki a Szamos vizét csak egyszer is issza, annak szive vágyik ide vissza. De hozza is Isten őket, nálunk mindig tárt karokkal találkoznak, mert mi ismerjük, mi értékelni tudjuk a szerencsét, mely a jubiláris ünnepek külső és belső sikereiben városunkat érte. Mi tudjuk, mit nyertünk önbizalomban, jó hírben, virágzó kultúránk fejlesztésében, finomításában s hálátlanok lennénk önmagunk iránt, ha az elmúlt igazi nagy eseményeket króniká- sainknem arany betűkkel jegyeznék be Szat- már történetének könyvébe. Ha akarunk valamik lenni; ha a haladás utján szilárd léptekkel tovább ítkarunk menni; ha súlyt helyezünk arra, hogy bennünket ez ország első cultur-tüzhelyei, emporiumai közé számítson a hazai országos, sőt külföldi közvélemény : még áldozatok árán is ápolnunk kell'azt a lelkesítő tüzet a közélet oltárán, melynek melege ösz'tönöz egyedül akadályokat nem ismerő, szüntelen munkára. — És hiába munka, áldozatok nélkül nincs győzelem, nincs siker, — a siker és áldozat kapcsolatos iker fogalmak. Az ünnepek alatt városunk orczája ünnepi hangulatban volt. Meglátszott a járó-kelőkön, mindenkin, hogy nálunk nagy dolgok folynak, hogy minden házban a magyar vendégszeretet mond áldomást. így is volt helyes 1 Örüljön a gazda, ha szállást adhat a kedves idegennek, kinek oly jól esik a családi tűzhelytől távol a szives látás; mennyit mesél majd otthon róla! — És örült is, de mégis aligha örült úgy valaki közülök, mint Vajay Károly daltestvér, ki a barátság oltárán valóságos hekatombákban áldozott. Az udvaron volt térit ve, a pincze ajtók tárva nyitva, mert a kis kancsók, folyton-folyvást já- rogattak a föld gyomrába, s piros és fehér tartalommal tértek vissza. Tegnap előtt délután volt a fő áldomás, mondhatnám az egész szövetség oda özönlött úgy, hogy egy hatalma^ hangú vendége, ki annyit énekelt egymaga, mint összes daltestvérei, türelmetlenül sürgette, hogy a kaput be kell zárni, mert még többen jönnek. Károly hívünk pedig csak mosolygott. A szigeti.k előtérben állottak, éjjel nappal buzgón jubiláltak, két testvérük különösen említésre méltó, az egyik mindig dalolt, a másik mindig dictiózott. —■ Általában minden egyesület elvégezte emberül a maga dolgát, énekelt, ünnepelt és jól énekeltek, nem is hiszem, hogy azokra a famó- zus országos szövetségi ünnepekre több készültséggel mentek volna. A hajdú-nánási kis csapat ugyancsak kitett magáért, mindenki rokonszenve- feléjük fordult és a többiekkel együtt- sok tapsot is arattak. Mint minden ünnepségnek, úgy ennek is volt u. n. „p o i n t“-je. A Zichy Géza gróf megjelenése éz szereplése. Az „Alárt“ és szerenádját dirigálta igazán művészi öserővel, lobogó tűzzel, lelkesedéssel és annyi mondhatnám, gráciával, hogy a publikum valódi Zichy lázba esett, mindenki a színházban, az utczán csak őt kereste, öt tapsolta, csak őt dicsőítette. De reá is szolgált, mert mig művészi zsenije fényé- sen ragyogott s vakító sugarakat lövelt, irántunk való szeretetét köztünk való megjelenése documentálta. Babér koszorúval hódoltunk lángeszének, magasztalás- sal zenei művészetének, dictióval talentumának és szeretetének, ő lett védnöke a szövetségnek. A színházi előadások művészi nívója szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva.
