Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-26 / 26. szám
Tizenhetedik évfolyam. 26-ik szám. ____________ Szatmár, 1900. junius 26Ni; TÁ RSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Kapuzárás. Egy pár nap még és a kultura- csarnokok kapui bezáródnak. A diáksereg özönével rohan az indóházhoz, hogy a szélrózsa valamennyi irányában oszoljon szét. Elérkezett a várva- várt nap is, az aranyszabadság napja. A diák-legiók arczán hol az öröm és megelégedettség, hol a bus komorság honol. „Ki mint vet, úgy arat.“ Ki mini viselte magát az elmúlt iskolai év alatt, úgy élvezi most annak hasznát. De hagyjuk a diák „urakat“ él vezni az okvetlenül szükséges vakácziót és térjünk közérdekű szempontból a dologra és vessünk egy pillantást az elmúlt iskolai évre. A mely államban a vallásos és erkölcsös nevelés gyökeret vert, a mely államban a tudomány biztos talajra talált, annak az államnak népe boldog, a mely államnak népe boldog, az állam maga is boldog. Tagadhatatlan és elvitázhatatlan tény, hogy hazánk, különösen az utolsó évtizedekben, a közművelődés terén óriási sokat haladt, mindazonáltal még nem vagyunk ott, hol p. o. Németország. Nálunk Magyar- országon a néptudomány, mely az irás, olvasás, számolás és némi földrajzi I ismeret keretén belül mozog, még nem . öltött oly nagy mérvet, nem haladt J annyira előre, nem jutott oly stádiumba, ( mint más államban. Nálunk még igen ’ sok ember van, ki írni, olvasni, szá- j molni nem tud Ezen szomorú állapot ' különösen a nemzetiségi vidékeken kons- tatálható, hol a belügyi- és közoktatás- ; Ügyi kormány lelkiismeretes és szigorú TÁRCZA. 25 év. Boldog gyermekkor a te serdü ő ifjúságoddal 25 év múltával ismét felujultál előttünk s ismét azon korba képzeltük magunkat, kik junius hó 16-án — az északkeleten fekvő Mármaros megyének székhelyére, a hegyekkel környezett völgyben az Iza és Tisza egyesülésénél fekvő — Máramaros-Szigetieérkeztünk azon czélból, hogy az érettségi vizsga után 25 év múlva ott ismét mint volt iskolatársak találkozunk. Egy negyedszázad nagy idő, mely alatt a gyermekből ifjú, az ifjúból férfi, a férfiból agg lesz; mily sok jót és rosszat takar annyi idő leplével, s mily jól eső öröm az, ha ily hosszú idő után a gyermekkor zsenge szeretetével bíró és érző férfi szív és kebel egymást egészen megértve nyilatkozhatik meg s beszélhetik meg a volt iskolatársak egymást közt az elmúlt 25 évnek jó és rossz eredményeit, s mint valódi testvérek ölelkezve örvendhetnek az örülőkkel s vigasztalhatják az arra szorultakat. E magasztos eszmétől áthatva ragadta meg az nLkalmat egyik iskolatársam íj a fő- és székvárosban lakó Komáromy István p. ü. titkár, s fáradságot nem kiméivé valósította meg, hogy azon iskola- társak, kik 1875. év junius hó 17 én tették gondolkoznak azt is tapasztalhatják, hogy az ember ma már irás-olvasás tudomány hiányában nem élhet meg, mint ember. A kor halad és a korral kell haladnia az embernek és a tudományban. Istennek legyen hála hazánkban is van elég szülő, ki a fenntebb sorolt igazságoknak hódol és ezen igazságokat követi. A gyermekeit taníttatja pontosan járatja az iskolába, mert gyermeke sorsa szivén fekszik, jövőjéről gondoskodik, szóval szülői kötelességének eleget tesz, mert belátja, hogy ma már tudomány nélkül nem lehet megélni. Akármivé váljék az ember, tanulni kell. Sok szülő roppant anyagi áldozatokat hoz, sok nélkülözésnek és szenvedésnek veti alá magát csakhogy gyermeke kiképeztessék magasabb tudományokban, csakhogy lássa ennek fiévén gyermeke boldogulását. És ilyenkor az iskolai év végén örömteljessé Változik .a szüle élete, látja gyermeke vig pajkosságát, jó bizonyítványát, mely arról tesz tanúságot, hogy gyermeke nem fecsérelte el az időt Tisztelet, becsület az ilyen szülőknek! Jól vigyázzanak a szülők a közeledő nagy vakáczióban is gyermekeikre. Óvják mindattól, mi ártatlan lelkűket megmételyezné. Vigyázzanak gyenge testükre is, nehogy sok költségük, nélkülözésük és fáradságuk kárba veszszen. A következő iskolai év beálltával pedig minden szülő vigye gyermekét iskolába, mert a ki tanul, az tud; aki tud, az az életben boldogul. Marosán János. Az iskolatársak részéről Berthold János lyceumi tornatanár volt jelen, ki látva a könnyekig fokozódó meghatottságot ő is annyira elérzékenyült. hogy a meleg fogadtatásnak néma szavakban és csók között adhatott kifejezést. Kocsikra ülve a „Korona“ szállóba — tartózkodási helyünkre — hajtattunk; este 8 órakor a vendéglő éttermében közvacsorára gyűltünk össze, hol vendégekül tekinthettük a tanári karnak egy pár tagját D o b a y igazgatóval és a vigkedélyli Kovássy Zoltán állami fitanitóképző igazgatót, ki mint több ízben is jelezte, daczára hogy két évvel előbb tett érettségit a jelenvoltaknál, mégis tekintve a szép érdeklődést s látva a melegségtől áthatott kölcsönös igaz szeretetet, velünk együtt érez, s igy velünk együtt óhajt ünnepelni is. Vacsora alatt megeredtek a pohárköszöntők ; elsőben Kürthy Károly da- bolczi ev. ref. lelkész — az ő szép lyrikus hangján — emelt poharat a 25 éves barátság felújításáért; majd Kovássy Zoltán szépen átgondolt beszédben éltette a megjelenteket, s különösen Mándy Lajost, mint ki dísze lett a tanulótársaknak, Juhász Kálmán csonka-papi ref. lelkész emelkedett szellemben éltette dr. Komáromy Istvánt, mint az összejövetel rendezőjét és végrehajtóját; poharat emeltek még dr. Kádár Antal, Böszörményi Endre, dr. Nó- nay Pál. . Másnap, vagyis junius hó 17 én a tulajdonképpeni ünnepély napján d. e. 9 órakor — a már megállapított programmApróságok. — Mtimu lelkem, ina este nem leszek itthon. — Hát hol leszel ? — Megyek a custozzai esti tájba; — Jó, jó. csak aztán ügyelj, hogy el ne essél. * — Barátom : csoda történt velem ! — beszéli nem rég a kaszinóban Bögre ur — Eltaláltam egy kicsit maradni 11 napokban s mikor úgy reggel felé hazamegyek, hallom, hogy két fecske csicsereg a gesztenyefán, s ijedten veszem észre, hogy értem a csicsergésüket. Az egyik azt mondja a másiknak: „No hallod, a gazdánk megint jól néz ki.“ — S mit mondott a másik rá ? — kérdi valaki a hallgatóságból. — Azt már nem hallottam, mert beugrottam a szobába. * Vasárnap találkoztam Bögre úrral, s mondom neki, hogy a szombati bucsubnn- kettről hazajövet én is hullottam a fecskéket csicseregni és eszembe jutott uz ő esete, de bizony én nem értettem meg, hogy mit beszéltek. — Hja öcsém — szólt ő nagy komolyan — nagyon nehéz azt u pontot eltalálni, mikor az ember a madarak nyelvét megérti. Hanem hiszen itt lesznek u dalárünnepek, ez olyan alkalom, a mikor 3 nap alatt az ember eltalálhatja. * — Se a lányok, se a fiuk vizsgáján nem láttuk, hogy lehet uz? — kérdi valaki egy apától. — Hát uz igazat megvallva — felel rá az illető — én bizony nem szeretek vizsgára járni; már diákkoromban is feltűnő ellenszenvvel viseltettem a vizsgák iránt. Demeter. hoz híven — a „Korona“ vendéglőtől egy tömegben vonultunk az ev. ref. lyceum épületében az iskola imatermébe, hol a tanári karral együtt elhelyezkedve mutattuk be hálánkat a Mindenhatónak azon valóban remek ima utánmondása által, mit egyik iskolatársunk Győry László zsaro- lyáni ref. lelkész készített és tartott a szószékben ; ima után még egyszer az énekben dicsőítve az Urat, ki megengedte nekünk a találkozást, — a már együtt levő tanárok üdvözlésére siettünk; ott osztályunk volt első jelese, — mindannyiunk büszkesége, a közéletnek ma már oly magas polezán levő ernyedetlen szorgalmú munkás harezosa — Mándy Lajos min. tanácsos üdvözölta az iskolatársak nevében — meleg érzelemtől duzzadó remekül átgondolt rögtönzött beszédben — a tanári kart és iskolát. Istenáldását kérve az évszázadok óta oly szép eredményt elért iskolára s annak jelenlegi tanári karára, kik hivatvák a magyarság e végbástyáján, a nemzetiség és. felekezeti különbség nélküli felebaráti szeretet és testvériség istápolá- sára és tovább fejlesztésé™. A többszörös éljenzés után elmondott beszédre D o b a y Sándor, mint a lyceum jelenlegi igazgatója úgy az ő, mint tanártársai nevében válaszolt meghatottságtól kisért beszéddel ; különösen kiemelvén azon jó érzést, mi úgy őt, mint tanártársait a jelen pillanatban áthatja, látván és tapasztalván azon hálás megemlékezést és ragaszkodást, mi az ezelőtt 25 évvel ott érettségit tett s jelenleg 25 éves találkozóra összegyűlt tanulótársak részéről úgy az iskola, mint almamáINGÜK JÓZSEF szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva ellenőrzése, d^czára is a köznép nem tesz eleget kötelességének. Idegenkedik a köznép az iskolától, nem tartja érdemesnek, hogy gyermeke tanuljon, művelődjék és sajátítsa el a nélkülözhetetlen magyar nyelvet. De nem annyira az a szegény tudatlan nép az oka ennek, hanem inkább a vezetőket, az elöljárókat terheli a vád. Volt már oly eset is, hol a szülő nem csekély anyagi áldozat árán felmentette gyermekét az iskoláztatás alól. Szomorú állapot És ha a köznép ilyeneket tehet, mit várjunk- akkor? Ezen tények kihágások Átlépi az Isten és a haza törvényét, mert ki gyermekét elvonja az iskolától, hol megtanulja ismerni Istent, vallását és annak törvényeit, bűnt követ el; másrészről meg átlépi illetve nemtartja tiszteletben az ország törvényét sem, mely világosan elrendeli, hogy minden szülő gyermekét iskolába járatni kötelessége, a ki pedig a törvényt nem tartja meg azt polgári utón is megbüntetik. De hát a köznép ezt nem igen tudja és igy erről azt először fej kell világosi tani. Az elmúlt iskolai évben — még mindig fordultak nagy számú mulasztások és fájó szívvel bár, de a törvé- I nyes eszközökhöz kellett folyamodni ! nem egyszer. A büntetésektől a szülők I megmenekülhettek volna és megmene- J külhetnek ezután is, ha komolyan gon- ' dolkoznak és a törvényt, mely kiméle- j tét nem ismer, nem tartja mumusnak ! ijesztőnek, hanem engedelmeskedik an- 1 nak, mert sok szülő anyagi áldozatok ; árán tanulta meg, hogy a törvényt kijátszani nem lehet. De ha komolyan az érettségi vizsgát a máramaros- szigeti ref. lyceumban 25 éves találkozóra gyűljenek össze. Az általa minden egyeshez külön-külön kibocsátott felhívásnak meg is lett a kívánt sz(.'p eredménye, a mennyiben leszámítva az időközüleg elhaltakat, a még éleiben maradt 37 közül húszán meg- 1 jelentek, kettőnek hollétét kipuhatolni nem sikerült, tizenegyen elfogadhatóig magukat kimentették, egy nagy beteg, öttől semmi válasz nem érkezett. 1 Junius hó 16-án Budapestről reggel 6 óra 50 perczkor induló gyorsvonattal ér- , keztek Szatmárra d. u. 2 óra 20 perczkor a hatan; a szatmári indóháznál a 25-0 v felirattal ellátott kocsiba felszáhunk heten; s itt már 13 iskolatárs testvéri csókközti I ölelkezése volt látható, később halmi- és a királyházánál e számhoz még egy-egy csat- t lakozott; s a kies fekvésű Máramarosvár- I megye határkövénél — Mándy Lajos miniszteri tanácsos, ä lipótrend lovagja ) vendégszeretetét élvezve már 15 pohár csendült össze, s 15 iskolatársnak ajkáról \ hangzott el a háromszoros éljen, t Délután 4 óra 56 perczkor robogott t be vonatunk a máramaros-szigeti indóház- z hoz; hol egy tiszteletet gerjesztő aggastyánnak — közéletünk hajdan egyik oszlopos és kimagasló férfiának, a m.-szigeti a ref. lyceum négy évtizeden át szeretett fő- a gondnokának — id. Várady Gábor volt y országgyűlési képviselő és nagybirtokosnak még most is daliás alakja volt látható, ki az érkezőkkel várta az ö szeretet fiát ifj. Dr. k Várady Gábor országgyűlési képviselőt.
