Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-12 / 24. szám
Tizenhetedik évfolyam. 24-ik^szám. Szatmár, 1900. junius 12. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP A villamtelep eladása. Tevékenységünk mezejét az egyének érdekei hálózzák be, A hálószálak hol keresztezik egymást, hol összefonódnak és összegükében a közérdeket képezik. Ez a hálózat megóvhatja a fejlődés virágát az időjárás túlkapása ellen, de meg is fojthatja azt. Villamtelepünk eladásának terve nem uj. A gondolat már jó ideje, hogy 1 megfogamzott és a vajúdás tartama alatt önkéntelenül felmerül a kérdés, vájjon lesz-e belőle általában valami, s ha lesz, minő alakban lát napvilágot. Ha az objectivitás álláspontjára helyezkedünk, három irány felé tér nézésünk : A közérdek, a magánérdek és a vállalkozó czég érdeke felé. A közérdek az első, mert amit j neki áldozunk, az közvetve magunk, t gyermekeink és hazánk jólétét mozdítja elő, és ha gyakran nem is hozza meg első évben az áldásos termést, de hatása elveszni, nem veszhet el. Fordítsuk csak figyelmünket az utczai világítás és vezetékhálózatunk felé H§t idegen lép be városunkba, este elsősorban a kivilágítás, nappal a vezetékek, oszlopok, lámpák csoportja ötlik szemébe. És ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, megvallhatjuk, hogy városunk első benyomása némileg szenved miattuk. TARCZA. Temetés után, (Munkácsy halálán.) Irta : SUPKA GÉZA. Ég újra átnyillalott az a vész-szó És felvonagíott rája minden ajk, Megujra felsikolt a „Charon quaeso !“ Visszhangz’za búsan bérez, virány s hegyalj. Ismét letört egy ága szép hazánknak, Virúlt pedig, hajh ! szépen, gyönyörűn, Zenghed’d már ismét: „Rossz csillagok járnak...“ Mo.-t újra folyhat fáj dalom-könyiink. Pedig nem rég még fénylett a magasban, — Hogy Ikarusként kellett buknia ! — Még nem rég hittük: újra visszulobban A Zeüsnek fokusán égő szikra. Láttátok őt az égen átrohanni Egy üstökösnek mirjád-fényivél . . . örüljünk, hogy maradt még némi jel. — Magyar valál, s midőn egész föld nézett, Büszkén vallád ; — most hantod is magyar; S ha, Mester, éltetőd volt a művészet, Most nagy művésznek kézmüve takar, Ha bámúlt légyen égy egész világ is : Te érd be vélünk, kik testvéreid E honban, szellem, mindig fennvilágits. Bár tested már leélte éveit. Hittük, pedig, hogy élni fogsz_ örökké, S most sirba szálltál fényes csillagunk ; Hazánknak szép virága, letöröttéí ? ■' Most gyászba háborúivá siratunk ? Hisz még tavasz van s máris őszbe járunk, Hisz minden még csak mostan viruló, Ah, értem már, hogy minden szép virágunk Csak gyászos ravatal fölé való. Imqiáron rög boritj t földi hamvad, Mely egykor úgy legyőzte a rögöt; Téged most az a föld göröngye altat, Melynek Te adtál éltet és erőt. Te ember, porban élő lélek voltál, De isteninek része is valál 1 S ezért áll fel Te .éked im’ az oltár, Melyen Te vagy az áldozat-halál. A Benned éld szellem istenadta: S mit nyertél hiven visszafizeted, Te Istent festél, bűneinkért adva Egy drága, drága ember-életet. Majd bémutattad végső lankadúsát A szentek Bárányának ott a fán, S átószor festél Istent, hogy meglássák öt I majd kiáltsák: „lm’ az ember, lám!“ S a lélek és a por Tebenned folyton Az ellentétek harczát vívta meg, Küzdöttek végig . . . végül a halotton A lélek megsiratta testedéit. Az ellentétek nagy küzdelme volt ez, Melyben a rög s a szellem vívódott, Ily bősz, titáni harezban, a ki elvesz, A Csillagok fölött méltán ragyog. Ám igy is, s igy talán még inkább fértél Az ember-sziv körébe,.mélyibe ; Ki egykor tán elvesztő, — müveidnél Újból szivébe tért erős hite, S ki Tőled hinni megtandlt, az szeret, Mert zsongó szellemednek mély ölén Megismert müveidben, Mester, Téged; Majd párosult hitével a remény. Mi légyen hála-dijunk, mondd, Irántad,-Mit adjunk Néked, koszorút talán? Hisz ezt éltednek folyamán sem vártad, Hát most. midőn eltépett a halál ?1 . . . Óh nem, — a zöld levél elhervad gyorsan, Ily dijt nem érdemelhet szellemed, Mi Téged illet, nem múlás a.sorsa,. Tiéd csak az örök emlékezet!'— — — Megfejelt Eldorádó*) Van egyrqrszág messze, messze, Úgy hivjat#. hogy Eldorádó, — Naplopókn'ák, csavargóknak Hej, ott volna lakni ám jó! H Szerzőnek a Szatmárvárm. Tanitóegylet közgyűlésén e hő ö-ikén tartott „Illemszabályok bírálata“ czimü humoros felolvasásából. Általában követelhető, hogy ha a bevétel a befektetett tőkének túlságos pérczentjét érné el a nyereségben, a város mint ilyen, és a fogyasztók az áramdijjleszállitás utján részesedjenek. A kizárólagos jog csak a világításra és a szorosabb értelemben vett erőátviteli czélokra lenne csak megadandó, mert könnyen lehetséges, sőt valószinü, hogy idővel az áramot nagymértékben más ipari czélokra is fel- használandják. Mint példát felemlitem a hirtelen fejlődésben levő automobil ipart. Előrenemlátás esetén odadobhatjuk a városunk felvirágoztatására szolgáló, még el nem terjedi ipari kulcsát 1 Más városokban és legközelebb nálunk is minden ház-terve a mérnöki hivatalba ellenőrzés végett beada- tik és eltétetik. Erre a magán felszerelési terveknél is szükség lesz a jövőben, mikor az erőátvitelre szolgáló áram olcsóbban adatik el, mint a világításra szolgáló. Különösen tekintettel arra az időpontra, mikor a telep ismét visszaszáll a város tulajdonába, elkerülhetlenül szükséges, hogy a város az összes magánfelszerelési, vezetékhálózati és áramelosztási tervek birtokában legyen. A vágóhídi üzem, a villamos vasút és a jövőben remélhető erőátvitelek megkívánják a nappali illetőleg a folytonos üzemet. De bajos eljutni bele, Mert határán környös-körül Csupa ezukros nyalánkságból Egy roppant magas hegy terül. S ki e szörnyű magas hegyen Át akarna mármost menni, Mint egérnek magtár falán, Át kén azon magát enni. # * Ott a házat úgy építik, Hogy a bélest folyton sütik, S gimnazisták, elemisták — A helyett, hogy tanulnának, Kosarakban, puttonokban Építőmesterhez viszik. Ott lekvárral falba rakják, Ahol görbe leharapják S mikor aztán fel van rakva. A házfedél csupa laska, A stukatur palacsinta, S üveg helyett az ablaka Czukorból van mind kirakva ; Kerítése friss kolbászból, A kis ajtó mézesbábból. # * Ott folyókban, patakokban, Nem viz, hanem sör és bor van, S rántott harcsa, csuka, potyka Maga megy rá a horogra. A kutakban gyümölcslé van, Tejeskávé a tavakban, S abba mihelyt az ág mozdul A fákról zspmlye, kifli hull. Hízott süldők utczán járnak S szalonnájókkal kínálnak: Még kés is van a hátokba, Úgy mennek be a házakba S visítják, hogy : ’esés jó estét ! Thessék, kérem, thessék, thessék I Térjünk át a szorosabb értelemben vett magánérdekekre. A jelentkező fogyasztó költségei az áram bevezetésénél a berendezési és kapcsolási költségekből áll. Utóbbi a berendezésnek a vezetékhálózathoz való kapcsolásából keletkezik. A magyar ipartörvény alapján a magánfelszerelések elkészitésének kizárólagos joga a vállalkozó ezégnek semmiféle időre nem adható. A vállalkozó ezégnek kezdetben érdekében lesz, hogy minnél több fogyasztót nyerjen, a miért érdekében lesz az is, hogy a szerelési anyagokat lehetőleg olcsón, , vagy legalább is méltányosan szolgáltassa. Az árra nézve tehát intézkedés ez irányban nem szükséges, de annál inkább anyagok minőségére nézve. Különösen a szerződési idő vége felé a költséges javításokat elkerülendő, ajánlatos, a divó szokások szerint a szerződés megkötésénél egyszersmind a berendezésre nézve műszaki szabályokat is felállítani. A bekapcsolás előtt a vállalkozó megszokta a berendezést vizsgálni és csak ha megfelelőnek találja, akkor kapcsolja be, hogy a hiba az ő tulajdonában levő vezetékhálózatra esetleg a telepre magára vissza ne hasson. Az említett műszaki szabályok a magánberendezésre vállalkozókat megS amely asszony- vág egy metszést, Vissza teszi megint a kést. — A mezőn sült nyúl szaladgál Ipgyen pecsenyével kínál; És aki ezen elbámul, Az vigyázon ám emberül, Mert ha száját nyitva hagyja, A sült galamb bele repül. * » Ott a rónán, halmon, hegyen, Cserjén, bokron fige terem S szerte-szájjel a fűz-fákon Sósperecz lóg minden ágon; Az ákáczon virág helyett Virsli csüng meg sódar-szelet S ki nem tud csenni eleget, Büntetésül akczist fizet. * • A cseléd ott nem mosogat, Hetes csizmát nem tisztogat, Hanem, hamár nem tud enni, Megy déli-álmot aludni. — Ott a csizmadia-inas Nem lyukas czipőt foldozgat, Hanem a segéd számára Fánkot hámoz vacsorára. * • * Tehát, tisztelt polgártársak, Úgy kicsinyek, mint a nagyok, Kiknek reggel, délben, este Ajkuk morog, gyomruk korog, De, kiknek a túrós csusza Inkább elcsusz, mint a dolog, Megmondjam ez ország hol van?-------Hát, biz’ az ott fenn a holdban 1 N. M. INGÜK JÓZSEF szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva, Hl Nem akarom evvel azt állítani, hogy a mostani viszonyoknak nem eléggé felel meg, hanem csak figyelmeztetni arra,- mily könnyen összeütközésbe jöhet a mi érdekünk és a vállalkozó érdeke, ha az utczai világítás anyagát, annak műszaki, biztonsági, és aesthetikai elrendezését a vállalkozó ! ezégnek mindennemű minőségi megszorítás nélkül engedjük át. 45—50 év szép idő és ki tudja', minő változások állhatnak be alatta! Budapesten már must is a telefon- _ vezetékek egy részét a föld alatt helyezik el. Nem lesz e Szatmárnak oly helye, mely a földfeletti vezetékeket nem tűri meg, hol szép falikarokra vagy lámpatartókra lenne jogos követelése? A beérkezett ajánlatok mindegyike 45 — 5° évre kéri az áramszolgáltatás kizárólagos jogát. Érdekünkben áll, hogy rendkívüli előrenemlátható körülmények ellen, melyek ezen jognak értékét túlságosan 1 emelhetnék, védekezzünk. Ezen védelemnek egy módozata lenne a visszaváltási jog bizonyos idomulva, a telep nem’ becs-, hanem bekerülési értékének felülfizetésével. A másik módozat, hogy uj műszaki .találmányok esetén, amelyek az áram előállítási költségeit tetemesen reducál- 1 nák, a vállalkozó is köteles lenne ezen 1 találmány felhasználására, az áramdijj ' leszállítatására és esetleg a bevételi többletnek a várossal való megosztására.
