Szatmár és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-02 / 1. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész érre . 3 írt. I Negyedévre . . . 75 kr. Fél évre . . I „ 50 kr. | Egyes szám ára. . 8 „ Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 frt. SZERKESZTŐ ÉS-KIADÓHIVATAL, hova a lap szellemi réasére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: Mérvéi János könyvnyomdája EötvSa-utcza 2-ik sz. alatt. A SZERKESZTŐ LAKÁSA: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivataléban a legolcaóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 8 kr. Hirdetés és nyíl'tér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 30 kr. Előfizetési felhívás. Régi szokásnak hódolunk, mikor az uj esztendő közeledtével a közön­séghez fordulunk, hogy figyelmét fe­lénk irányítsuk. Mint szokást megtart­juk mi is, de gyakorlati értéket nem tulajdonítunk neki, mert bármilyen szépen legyen is egy előfizetési felhí­vás megszerkesztve, bárminő hangza­tos ígéreteket foglaljon is magában, az ugyan kevés embert fog arra in­dítani, hogy a lapra előfizessen. Különösen áll ez egy vidéki lapra nézve, melynek értékét a közönség rendszerint ismeri, és ha megérdemli, akkor pártolja is. Büszkén mondhatjuk, hogy a „Szatmár és Vidéke“ évröl-évre min­dig nagyobb pártolásban részesül, és ezt köszönheti annak, hogy a nyilvá­nos életnek nincs egyetlen olyan kér­dése, a melyhez valaha másként, mint a közérdek szempontjából szólott volna. Ez a nyílt és határozott fellépése sok szemétytis ellenséget szerzett, de egy­szersmind oly erkölcsi tekintélyhez is juttatta, a minővel egy vidéki lap rit­kán szokott dicsekedni. így állván a dolog, elég ha any- nyit mondunk, hogy a jövőben is a megkezdett utón fogunk haladni, és soha egy perezre sem fogjuk szem elől téveszteni, hogy a ki a közérdeket híven akarja szolgálni, annak nem szabad hallgatni, mikor beszélni kell, TARCZA. ■ .............. Transzv áli levelek. —■ Saját külön kiküldött hareztéri tudósítónktól. — III. T. Szerkesztő Ur! A kolenzói ütkö­zetben kapott súlyos sebeimből, hála az egek urának, végre teljesen felgyógyultam. Azt hittem pedig, hogy soha sem látok napvilágot. S bizony, ha nincs az én ara­nyos Zulejkám, a ki hetekig virrasztón ágyam mellett, nem is hiszem, hogy meg­maradtam volna. Mikor pedig már magam­nál voltam és kezdtem javulni, a jó öreg Krüg«r apó jött el minden nap és elbe-' szélre az eseményeket, a mik az alatt tör­téntek. Dugva hozott a zsebében rendesen egy üveg mafekingit, a miből, ha az orvos kitette a lábát, nagyot huziunk mindaketten. Persze, hogy estefelé, mikor ő hazament, lápgoit az arczom, a mi. Zúlejkát nagyon nrieg'ijesztette, de az orvos megnyugtatta, hogy lázam nincsen, bár Ő is kijelentette, hogy e felhevüléseket nem tudja megma­gyarázni. Mikor aztán másnap Krüger apó megint megjelent az egy üveg matekirigi- givei, jót káczagtunk a doktoron, a ki nem is álmodta, hogy én az ő orvöságai helyett mivel gyógyítom magamat. — Barátom 1 — mondta az öreg — a világon a legjobb gyógyszer a mafekingi. Ha a hideg lelt vagy forró lázam volt, farzsábát kaptam vagy a nyilalások vettek elő, ha nem tudtam aludni vagy étvágy- talanságban szenvedtem, ha egyszóval bármi s ha beszél, nem szabad mást monda­nia, csak az igazat. Ez volt programrnunk a múltban, ez lesz a jövőben is. Előfizetési árak: Egész évre . . . . 3 frt — kr. Félévre ....................1 „ 50 „ Ne gyedévre...............— „ 75 „ Község ek, községi jegyzők és nép­tanítók részére egész évre 2 forint. Előfizetések és megrendelések Morvái János kiadóhoz Szatmárra küldendők. Szatmárit, 1899. docz. 19. Morvái János Dr. Fejes István kiadó. szerkesztő. A mult év története. Eddigi szokásunkhoz hiven rövi­den beszámolunk most is a múlt év eseményeiről. Sok nem történt, de azért mégis van, a mi a lefolyt évet emlé­kezetessé teszi. Ilyen volt mindjárt a kezdete, az u. o.-ex-lex állapot,- mely az év első két hónapjában sok aggodalommal töl­tött el minden magyar embert, de a mely hála a magyarok istenének, sze­rencsésen véget ért s adja isten, hogy soha többé ne kerüljön még egyszer felszínre. Városi életünkben különösen nagy hullámokat vert fel a villamvilágitási ügy és a Vigadó építésének kérdése. Az első egy kritikán alóli gazdálkodás­nak tárta fel szomorú képét, végezetül azonban minden különösebb eredmény nélkül nyert befejezést, mennyiben tör­tént ugyan személyváltozás, de a múl­tak bűneinek megtorlása elmaradt, e nélkül pedig alapos javulást várni alig lehet. A másik, a Vigadó kérdésében erős harcz folyt a sajtóban és a köz­gyűlési teremben, a melynek vége az lett, hogy az építeni akarók egy szava­zattal többségben voltak, s most a mi­niszter bölcsesége fogja eldönteni, hogy csakugyan olyan rózsásak-e pénzügye­ink, hogy g 8°/0 pótadó mellett még ily nagyszabású luxus-kiadásra is gon­dolhatunk. A múlt évben indult meg a kez­deményezés arra nézve, hogy a nép­oktatás államivá téttessék. Lesz-e belőle valami, az még a jövő titka. Ha sike­rülne, a városra az az előny származ­nék belőle, hogy kulturális kiadásaink e téren többé nem emelkednének, s a mellett a népoktatás a Város egész te­rületén egyöntetű volna. Ezzel kapcso­latban említhetjük meg, hogy Németi­ben-' cfz óvoda, "3“ mit a város épített, de a melyet az állam tart fent, az év folyamán megnyílt, s most már csak az kellene, hogy Szatmáron is hason­lóan berendezett óvoda épüljön a mos­tani helyett, mely a lehető legrosszabb állapotban van. A múlt évben létesült a Kossuth- kert, mely városunknak disze leend a jövőben. Sok költségbe került, de ha a kitűzött czélnak megfelel, a beruházás a hasznosak közé fog tartozni. Nevezetes alkotás a Közvágóhíd kibővítése és a jéghűtö készülék be­rendezése is, sajnos, hogy ez a leg­szükségesebb fogyasztási czikknek, a húsnak drágulását fogja előidézni, a mi pedig nálunk már eddig is nagyon drága volt. Felekezeti téren megemlíthetjük, hogy volt két papválasztás, és pedig a németi ev. ref. egyház nagy harcz után megválasztotta Pótor Dánielt, a szatmári ev. ref. egyház pedig Biky, Károly esperest. A r. kath. egyháznál a lelkészi állás szintén üresedésbe jött, de ennek betöltése csak ezután fog megtörténni. Ugyancsak' itt említjük meg, hogy a németi g. kath. hitközség a régi temploma helyett újat épített. Az ipar és kereskedelem terén ne­vezetes eseményt képez az iparosok helyzetének javítása czéljából ország- gyűlési képviselőnk által megindított mozgalom, melynek részbeni eredmé­nye a szövetkezet megalakítása, teljes befejezése pedík lesz, ha a-z ipartestü­let is létesül és sikerülni fog kivinni azt is, hogy városunkban kereske­delmi és iparkamara állittatik fel. A múlt év dicsősége marad az uj indóház és a telefon kiépítése. Az első azt mutatja, hogy vasúti forgal­munk az utóbbi években nagyon meg­növekedett, a második pedig, hogy vá­rosunk az ország azon városainak só­szabó üzlete Szatmár, Deák-tér, a városháza épületében. Készítek legjobb szabású polgári- és papi öltönyöket, reverendákat és katonai egyenruhákat. Mindennemű öltönyök saját műhelyemben készülnek. Műhelyemben csak gyakorlott fővárosi munkások vannak alkalmazva. hajom is volt, én soha sem használtam más orvosságot, mint egy jó üveg mafekingit, mert az bizonyosan mindig meggyógyított. Azért csak igyál egész nyugodtan, a te egészséged is ettől fog helyre állani ! Ittunk is becsületesen, szinte sajná­lom, hogy felgyógyulván, elmúltak azok a szép napok, miket kettesben ilyenformán eltöltöttünk. A mi megsebesülésemet illeti, az pedig úgy történt, hogy a mint rohamra vezettem hadtestemet, egy dum-dum löveg épen a lovam előtt robbant szét, a mi nagy szerencse reám nézve, mert igy a ló feje és nyaka megmentett- a biztos haláltól. Gyönyörű egy szép állat volt, telivér arabs mén, Joubert tábornoktól kaptam ajándékba, még most is fáj a szivem, ha reá gondolok. Elestem óriási zavart csinált, és ez volt szerencséjük az angoloknak, mert ha ez közbe nem jön, ma már nincs angol Afrikában, levágtuk volna az utolsó embe­rig. Mig ugyanis engem a földről felszed­tek s az orvosok bekötözték sebeimet, a búr hadsereg nem mozdult, s igy az ango­loknak volt idejük elmenekülni. Hasztalan rimánkodott Botha tábornok, a ki helyet­tem állott a hadtest élére; hasztalan adta ki a parancsot maga Joubert á fővezér, hogy üldözni kell az angolokat, a második hadtest állva maradt. — Nemi — zúgta 20 ezer ember — addig nem mozdulnak, mig biztosan nem. tudjuk, hogy életben marad-e a parancs­nokunk 1 S mikor aztán az orvosok kijelentet­ték, hogy sebesülésem nem halálos, a tom­boló öröm viharos zúgása harsogott az egekig, de már akkorra az angolok eltűn­tek a láthatárról. No de hiszen a vége mégis csak az lesz, hogy az angolokat ki­verjük Afrikából. Nem termett még olyan katona, a ki a búr előtt megtudjon állani, az angol pedig már úgy meg van ijedve, hogy reszket, mikor a búrnak csak a hírét hallja. Buller, Gstacre, Methuen a meg­mondhatói, hogy mit tud a búr hadsereg. Annyi a tyúkszem mindhárom tábornok­nak a lábán, a mit az erős hadállásokba való rendszeres visszavonulásokban szerez­tek, hogy a tábori főorvosok alig győzik kivagdosni. Sokért nem adnám, hogy ide kerül­tem, mert ha stratégiai ismereteim már eddig is bámulatosak voltak, itt fényes al­kalmam nyílt azokat még magasabb fokra emelni. Hiába, az élet a legnagyobb mes­ter s a hadvezéri gondolatok ágyudörgések között jönnek napvilágra. Nekem is a harcz- mezőn született két uj gondolatom, a melyek korszakalkotó forradalmat fognak előidézni a háború világában. A lovasitott gyalogság és a messzelátóval kombinált lő­fegyver. Ma már a búr hadseregben a gyalogság lovon jár s nincs olyan puska és ágyú, a melyiken nagyitó üveg ne volna. Az elsőnek nagy előnye, hogy a gyalogság soha sincsen elfáradva. Lovon megy, mig az operáczió helyére ér, s a mint odaér­kezett leugrik a nyeregből, a lovak végig nyúlnak a földön a a gyalogság fedett állás­ból kezdi el a pusztító tüzelést. A lőfegy­verre alkalmazott nagyitó üveg pedig arra való, hogy az ellenséget majdnem az orra elé hozza a harczosnak, a kit ily módon behunyt szemmel lelőhet, ha már meg- czélozta. Ez adja meg magyarázatát annak, miért hordanak meszszebb a búr fegyve­rek s miért esik el oly sok angol minden ütközetben. Az angolok, mikor először meglátták a lovasitott búr gyalogságot, oda voltak a bámulattól, de a mely a legnagyobb fokú ijedelemmé változott, mikor a burok lovaik mellől a tüzelést megkezdették. És a bámu­lat átragadt az ágyuk és társzekerek elé fogott szamarakra is, csakhogy a hatás másként nyilvánult az egyik és másként a másik részen. Az angolok ugyanis vissza­felé futottak, a szamarak ellenben ágyústól és szekerestül együtt berohantak a mi tábo­runkba, miáltal abba a kellemes helyzetbe jutottunk, hogy most már nekünk is mó­dunkban van dum dum lövegekkel ked­veskedni a? ellenfélnek. Mióta ez Ladys- mithnél történt, az angolok is kétféle ujit- tást hoztak be, j. i. most már Ők is szer­vezik a lovasitott gyalogságot és nem al­kalmaznak azóta szamarakat az ágyuk és társzekerek elé. Erre mondta az öreg Krü­ger* hogy a szamár még sem olyan ostoba állat, mint eddig tartották, mert ime egy ügyes sakhuzással felszabadította magát a hadi szolgálat alól. Hogy ilyen körülmények között nagy a népszerűségem a búr hadseregben, azt el lehet képzelni. Kedvemben jár mindenki, a feleségemet Zulejkát pedig valósággal is­tenítik. Csak a napokban is a búr előkelő hölgyek egy fényes küldöttséggel keresték fel, hogy Pretoriában, a fővárosban meg­alakult jótékony nőegyesület elnökségét fo­gadja el. A tábornoki kar pedig Joubert fővezér vezetése alatt tisztelgett nála és egy fényes ajándékkal lepte meg, a minőt csakis I gyémántok hazájában Transzval- ban lehet létrehozni. Egy gyönyörű le-

Next

/
Thumbnails
Contents