Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-05-23 / 21. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. harczoló tűzoltóság, mely a város érdekeit védi a hivatalos város ellen, ki van téve annak, hogy a dobott keztyüt az ellenfél fel nem veszi. Ez ha nem lenézése, sem­mibevevése a tűzoltóknak, úgy anníjl rosz­szabbl ' . ' •• ’ »m, • 'M Csaknem minden tűz alkalmával hall­hatók a zúgolódások, panaszok a tűzoltók ellen, különösen a vészhelyre való késői megérkezés miatt. Nem ritkán inzultusnak vannak kitéve, sőt mint 1895. tavaszán tör­tént a Keresztes-féle major tüzénél, úgy­szintén a—3 év eiőtt a Moskovics-féle tűz­nél: tűzoltóink életveszélyes fenyegetésnek s a legalábbvaló szidalmaknak voltak kitéve a kapával, kaszával, fejszével stbivel felsze­relt tömeg részéről. Mi történnék, ha a kellő hidegvér elhagyná a tűzoltó tiszteket s megfeledkezve hivatásuk magasztosságá­ról egyéni becsületük védelmére kelnének — a tűz oltása helyett?! Efféle inzultus nem egyszer történt és valószínűleg min­dig fog történni legalább addig, mig a ka­tonai készenlét nem áll védelmére a tűz­oltóknak. Hát kérem, hogyan lehessen kedvvel, buzgósággal, önfeláldozással telje­síteni munkáját a tűzoltóknak azok védel­mében, a kik őt megtámadják ?! Van-e valósággal oka panaszkodni a veszedelemben forgó közönségnek a tűzol­tóság késedelme miatt P Hát bizony, a mig a közönség megfigyelő állomása csak oly magas, mint egyik-másik piaczi házunk, ugyannyira, hogy egyik-másik irányban, vagy az utczák mélyebb fekvése; vagy a magasabb házaknak a látást desoláló ha­tása miatt lángot csak akkor láthat az őr, midőn a fedélzet talán már lángtengerben van; vagy a mig távbeszélő állomásaink kellő szaporítása s a közönségnek a tűz­jelzésre való kioktatása meg nem történik — addig legtöbb esetben csak a környék megmentéséhez érkezhetik meg a tüzőrség s nem igen fogja magát az égő objektu­mot a veszedelemtől megmenteni illetve a kárt magában az égő objektumban lehető­leg a minimumra reducálni. Tehát a kivo­nulás gyorsaságának első és fő akadálya a kiütött tűzről való késedelmes értesülés és ennek folyományaképen késői jelzés és ké­sői inditás. Másik és nem kevésbé főakadály a szükséges előfogatoknak némelykor teljes hiánya, máskor elégtelensége. Számtalan esetben történt, hogy elsőnek a szomszéd­ban lakó D:mkő lovait fogták be; s ez az ur évek óta csaknem állandóan segéd­kezik is a tűzoltók munkájában, a jármü­vek kivonulásánál. Tud-e erről valamit a hivatalos város? Még abban az esetben is, ha állandóan 3 pár vagy 2 pár ló állana rendelkezésre, gondoskodni kellene arról, hogy ezen állatok olyanok legyenek, hogy a kocsis nem minden mesterfogásaival biró 5 mindenért megbocsát. De én magamért is ő érte is bosszút állok. Ha te őt mind­untalan megapróságozod s el nem mondott beszédéért is kifigurázod, én letromfollak meg nem irt tárczámmal. Tessék most mo­solyogni. De fanyaron I A mi pedig az ösz- szebeszélést illeti, legyen meggyőződve Peczek ur, hogy ha levelemet ki is merné tenni lapjába, senki sem fogja gondolni, hogy az én czikkem elébb készen volt, mint az ő reklámja; mert vigyáztam,hogy levelemben semmi olyan okos dolog ne legyen, a mi a műgond és írói ambiczió nyomátjviselné magán. Nem azért minhta a közönséget nem becsülném meg, hanem azért, mert nem akarom, hogy tárcza le­gyen levelemből. így aztán pompásan re­habilitálva leszek. Mindenki azt fogja mon­dani: Lám, ebben az emberben van önér­zet. Nem ugrik, ha ugratják, nem fitogtatja tárczáját, ha üres; nem ir, ha nem tud, vagyis, ha nem akar. így aztán én drámai jellem leszek, ő pedig tehetetlen intrikus. Úgy bizony! Most pedig felkérlek, kedves barátom, tudsad Peczek úrral rendíthetetlen elhatáro­zásomat, hogy pünkösdi czikket tőlem ne várjon. írjon ő harcztéri tudósításokat és költeményeket Zulejkájához. Haragszom rá és kerülni fogom a vele való találkozást a borbély műhelyben, a mely reám nézve már többször végzetes volt. Mert ott szók • tak a várakozás uralma közben olyan nyi- ratlan és beretválatlan ideái jönni, hogy en­gem tárczairásra szólítson fel. S én a meg­vesztegetett borbély kése alatt ott szoktam remegő hangon az elszánt Ígéretet tenni, hogy irok valamit. Isten veled kedves barátom I Bocsá­nat, hogy hosszú ideig vettem igénybe sző­lőültetéssel, nyesegetéssel, kötéssel, tercze- zéssel, gordonkázással, hirlapirással, nép- kertrendezéssel, bicziklizéssel, sőt még or­vosi prakszissal is annyira igénybe vett idő­det S ezennel buzgó közbenjárásod jutal­mául felhatalmazlak, hogy a kívánt és várt tárczaczikket helyettem megírd. Ha neve­det nem irod alá, még az is meglehet, hogy az enyémnek fogják tartani s akkor Fejes szerint bizonyosan nagyszerű lesz. Ölel hű barátod az Ezresben és Vi­dékén. Zh\ JTodor Gyula. tűzoltók is képesek legyenek befogni. Mert pl. a jelenben ezen nemes állatok egyike- másika olyan, hogy néha perczekig kel beleédesgetni a hámba s akkkor is jó idő kell ahhoz, mig húszárbravurjaival alább hagyl Azt hiszem nem szükséges e helyen bőven magyarázni, hogy veszély idején minden perez egy örökkévalóságnak tűnik fel! Már most feltéve a leggyorsabb érte­sülést, az első fogatok kellő számban való jelenlétét (t. i. 2 pár) megesik, hogy 6—8 perez eltelik egy ily ezudar ló megféke­zésével s az a tűzoltó örüljön, ha oldalba nem rúgja a táltos 1 Vizjármű és fecskendő a rendes szük­ségletnek megfelelő számban és minőség­ben van. De van egy 2—3 évvel ezelőtt beszerzett tolólétránk, mit az emeletes há­zak tulajdonosai hozzájárulásával vett a város talán 800 írtért. Hát kérem ez most fényűzés, még pedig azért, mert ennek a lomnak a tűzhöz kivonszolása — lévén csak két kereke — legalább egy félórát vesz igénybe; a felállítást pedig csakis ahoz értő emberek eszközölhetik s abból is kell legalább 4 vagy 6. De hát 800 írt­ért csak ilyet adhatnak, a milyen nekünk kellett volna az 1200 frt. Tehát ha ezt a drága bútort használni is akarja a tűzoltó­ság s nem pusztán parádénak tartja tűz­oltói vizsgákon a mászás bemutatása al­kalmából: vagy át kell alakíttatni, vagy pedig egy ózdijainknak mindenben meg­felelő t. i. könnyen szállítható és könnyen felállítható toló-létrával kell kicserélni. A mi a fizetett tűzoltók létszámát illeti az talán elég volna Halmiban, vagy F.-Gyarmaton; de Szatmáron távolról sem elegendő. A tűzoltóságnak úgy kellene ki­vonulni, hogy már a megérkezés pillanatá­ban működőképes legyen —- minden be­avatkozástól# menten. A gépszereléséhez legalább 5 ember kell; mikor szerelve van a 2 nyomórudhoz kell 8—10 ember. Te­hát a legkisebb szám, a mivel az őrség kivonul — nálunk legalább 10—12 ember­ből keU€ne, hogy álljon, a mig az önkén­tes tűzoltóság is megérkezik. De hiszen az önk. tűzoltóság — ez idők szerint — jó­formán csak úgy értesül a tűzről, mint a közönség s egy-egy távolról későn jövő tűzoltó rendesen a közönség gunykaczaja között érkezik meg a vész helyére. Hát nem lehetne valami módon segíteni? T-+t. Apróságok. Találkozik kát úri ember a vasútnál. Megszólítják egymást. — Utazol valahova. — Nem, a feleségemet kisértem kij Megy az édes anyját meglátogatni. Es te? — Szerencsés ember vagy. Én a fele­ségemet várom, az édes anyjánál volt láto­gatóba s most együtt jönnek. * -\ ­Bögre ur nagy mérvű adórestánczióban lévén tegnap érte az a kitüntetés, hogy a végrehajtó hivatalosan felkereste. — No hála Istennek — szól nagy ko­molyan — csakhogy ezen isfrv túl vagyok. Most legalább nyugodtan ünnepelhetek. * Nézi két paraszt ember .ti hídról, a mint a regattisták egy csoln^ton elhaladnak. — Vájjon miért iitik^a lapáttal olyan erősen a vizet? kérdi az egyik. — Bizonyosan nem Szeretik. — szól rá a másik. * A tűzoltók a Zöldfa vendéklősétől két hordó sört kaptak ajándékba, a mit a na­pokban fogyasztottak el. — Te Berti — súgja oda egyik a szom­szédjának — ilyenkor mégis jó, hogy keve­sen vagyunk. A Kölcsei-kör társadalmi szakosztálya megmozdult s megyen Csekébe a nagy költő sírját megkoszorúzni. Jó későn jutott eszébe, de azért mégis dicséretet érdemel. Legyen szabad ez alkalomból tudomá­sára hozni, hogy a nagy költőnek itt a Deák- téren is van egy szobra, a melyik hasonló kegyeletes megemlékezést szintén megér­demelne.- # — Meddő harcz egy élő ember rava­tala körül, — mondja a „Heti Szemle.“ — Czinikus megjegyzés. — mondja rá mindenki. * — Istenem — sóhajt fel az Ezres el­nöke — mégis csak gonosz a világ. Egy einem mondott beszédért, mennyi mindent el nem mondanak az emberre.' * Fodor Gyula barátom mai tározójára felhívom az olvasók figyelmét, 'de megjegy­zem, hogy ez még nem az, a melyet a múlt számban jeleztem. Kiváló munkatársunk minden szubadkozása daczára újból megígérte, hogy a legközelebbi számba mégis meg fogja irni, s igy abban a kellemes helyzetben le­szünk, hogy egy helyett kettőt nyújthatunk. Demeter. HÍREINK. _ Lapunk t. munkatársainak és olvasóinak boldog ünneplést kí­vánunk. — Lapunk jelen száma a közbe­eső nagy ünnep miatt két nappal előbb jelenik meg. A következő számo­kat a rendes időben veszik t. elő­fizetőink. — Magas vendég. József főherczeg a honvédség főparancsnoka május 25-én az az csütörtökön este 6 óra 57 perczkor váro­sunkba érkezik. A vasúti állomásnál a fő­herczeg kívánságára ünnepélyes fogadtatás nem lesz. Másnap reggel a főherczeg a hon­véd helyőrség felett a hidontuli katonai gya­korlótéren szemlét tart, délben ebédet ad s délután elutazik N.-Váradra. — Kinevezés. A kassai tankerület középiskoláiban ez évben az érettséget tevő ifjak száma oly nagy, hogy Szieber Ede fő­igazgató nem lehet mindenütt jelen, ugyan­azért a vallás- és közoktatásügyi miniszté­rium f. évi május hó 9-én kelt 32.772 számú rendeletével az idei érettségi vizsgálatokhoz a szatmári kir. kath. és a nagybányai állami főgimnáziumokhoz h el y e 11 es elnöki mi­nőségben Bartal Antal kir. tanácsos nyug. gyakorló főgymnáziumi igazgatót nevezte ki. — Bakó József törvényszéki biró, kit oly fiatalon ért a kitüntetés, hogy a debreczeni kir. tábla elnöki titkárául nevez­tetett ki, e hónap elején foglalta el hivata­lát. Valóságos ünnepeltetés számba megy az a szép búcsú, melyet M.-Szigetről tör­tént eltávozása alkalmával ottani tisztelői rendeztek. Az egész intelligenczia kikisérte őt és nejét a vasúthoz s a társaság nagy része még azonkivül vele utazott Taracz- közig. Az ottani sajtó pedig oly meleg han­gon és elismeréssel nyilatkozott róla, amely csak a kiváló érdemnek szokott jutni osz­tályrészül. Jóleső örömmel üdvözöljük mi is, midőn pályáján egy fokkal ismét előbbre ment s kívánjuk neki, hogy buzgó munkál­kodását mihamarább újabb siker koronázza. — Lelkészi beköszöntő. Makay Elek ev. ref. s. lelkész pünkösd első nap­ján foglalja el a szomszédos Batiz község­ben lelkészi állását, s akkor mondja bekö­szöntő beszédét is. Sok szerencsét kivánunk a fiatal tehetséges lelkésznek uj eklézsiá­jában. — Lemondott elnök. Említettük lapunkban, hogy a múlt hetek egyikén a községi iskolaszék a polgármester elnöklete alatt gyűlést tartott, a melyen az elhunyt Tabajdi Lajos községi iskolaszéki elnök he­lyére Jákó Sándort választotta meg. Mint hiteles forrásból értesülünk, Jákó Sándor a polgármester úrhoz bejelentette, hogy az el­nökséget nem fogadja el, miután több, mint félévig nem lakik a város területén, s e miatt a belé helyzeti bizalomnak nem tehet eleget. — Küldöttség a kereskedelmi miniszternél. A Szatmár-bikszádi helyi­érdekű vasút létesítése érdekében tekintélyes küldöttség tisztelgett kedden Hegedűs Sán­dor kereskedelmi miniszternél, kérve a mi­niszter jóakaratát és támogatását egy oly vasút kiépitésénél, mely hivatva lesz Szat- mármegye egy természeti kincsekben gaz­dag, de eddig elhanyagolt, parlagon fekvő vidékét kulturailug és gazdaságilag a fejlő­dés útjára terelni. Ásványvíz, 52.000 hold eddig nem értékesíthető őserdő, gyógyfürdő, arany és vasérezben gazdag hegységek : ezek a természetadta kincsek. A küldöttség tag­jai voltuk: Nagy László alispán, Chorin Ferencz, Szentivápyi Gyula, Szuhányi Fe- rencz, Szentpály Jenő országgy. képviselők; Gerster Béla birtokos, Hermán Mihály Szat- már város polgármestere, Papp Géza főjegyző Péchy István nagybirtokos, Fogarassy mér­nök, Pethő gazd. tanácsos, Vay Gábor gr., Váradi Lajos jószágigazgató. A küldötség szónoka, Nagy László alispán kiemelte' ezen­kívül ’ e vasút fontosságát magyar nemzeti szempontból is, a mennyiben hivatva lesz e nem magyar ajkú néplakta vidéket a magyar nemzeti szellemmel szorosabb kapcsolatba hozni. A miniszter lekötelező szívességgel előadott válaszában biztosította a küldöttsé­get, hogy teljes mértékben ismeri a vasút fontosságát és ígéri, hogyha az érdekeltség hajlandó lesz bizonyos mérvben még hiányzó 120.000 frt fedezéséhez hozzájárulni, akkor az állam is oly mértékben fog a támogatás terén fellépni, hogy a vasút létesítése biz- tosittassék. A miniszter válasza a lehető legjobb benyomást tette és a küldöttség tag­jai azzal u nyugodt tudattal távoztak, hogy ez évek óta vajúdó, ügyet valahára a biztos megvalósulás utján láthatják. — A bikszádi vasút. Az uj rend­szernek egy kellemes hullámcsapása az a szives fogadtatás, melyben a bikszádi vasút ügyében fentjárt küldöttség a - miniszternél részesült, s az eredmény, mely eljárásukat koronázta. Nagy László alispán, a küldött­ség szónoka beszédjére Hegedűs Sándor ke- rcskedelmügyi miniszter nem tett nagyhangú diplomatikus Ígéreteket, szép beszédet sem mondott, hanem egyszerűen kijelentette, hogy tanulmányozta a kérdést, s miután a vasutat ő is szükségesnek tartja, megadja hozzá az anyagi segítséget. Mennyiben 120 ezer fc hi­ányzik még az építési tőkéből, 90 ezez frtot azonnal megígért tnond/án, hogy a hiányzó 30 ezer frtot adja össze az érdekeltség. Gróf Vay Gábor nyomban 5 ezer ftot felajánlott s igy csak 25 ezer frt az, a minek előterem­téséről gondoskodni kell. Egy szóvul, a mi­ről évek óta álmodozunk, a bikszádi vasút kiépítése most már teljesen biztositnttnak mondható, miután a még hiányzó összeget a megye, a város és a nagyobb birtokosok könnyű ezerrel összehozhatják. A küldöttsé­get kedden délben fogadta a miniszter, fo­gadás után az országos kaszinóban ebédel­tek, hol 'Gerster Béla vállalkozó szívesen látott vendégei voltak. Konstatáljuk, hogy az öröm általános, a mi érthető is, ha el­gondoljuk, hogy e vasútnak reánk nézve, minő fontossága van, s milyen váratlan a fordulat, a mely egyezerre hozzájuttatott. — Kié az érdem? Most, hogy n I bikszádi vasút építését a kormány lehetővé tette, megindult az esmecsere, hogy kinek az érdeme az elért kedvező eredmény. Na-; gyón helyes a kérdés, nem árt tisztába hozni, nehogy hálára kötelezettnek tartsuk magunkat esetleg olyannal szemben, a ki­nek a hála nem dukál. Hát .első sorban az uj rendszeré, mely eldobta a régi jelszót: „Mindent a jó barátnak és semmit az el­lenségnek J* s a személyes érdek helyett a közérdek istápolását tűzte ki feladatául. Azután nagy érdeme van benne dr. Chorin Ferencz képviselőnknek, a ki a régi rend­szer megbuktatásában jelentős szerepet vitt s specziáliter ezen vasutügyben igen sokat fáradt, Nagy érdeme van a megye és a város vezetőinek, a kik a vasút kérdését állandóan felszínen tartották s minden al­kalmat megragadtak, hogy előbbre vigyék. Nagy érdeme van báró Vécsey Józsefnek, a ki anyagi és erkölcsi támogatásával foly ton előljárt. Továbbá az érdekéit birtoko­soknak, a kik nagyobb adományaikkal hoz­zájárultak. De nagy érdeme van végül azon jeles földinknek iJ, a ki a minisztérium kebelében a vasutügyeket vezeti, s a ki jó­akaratát irántunk már oly sokszor meg­mutatta, Egyszóval az érdem sokakat illet, s szebb jutalma nem lehet, mint azon nagy vidék hálája, melynek e vasút áldást és boldogulást jelent. — A szatmári Kölcsey-kör tár­sadalmi szakosztálya elhatározta, hogy má- hoz egyhétre az az május 28-án a csekei ; temetőben felállított Kölcsey Ferencz sírem­lékét megkoszorúzza. Az indulás Szatmári ról vasárnap reggel 9 óra 55 perczkor tör* 1 ténik, s Pennyigétól Csekéig kocsikon men- i nek. A társaság Csekében esetleg Istvándi- ;-ban megebédel, honnan Fehér-Gyarmatra rándul, hol hangversenyt fog rendezni. Hangverseny után táncz lesz. — Személyi hir. Schönpflin Ágos­ton kir. tanácsos, a n.-váradi posta- és tá- i virda igazgatója és Plhal Hugó számvizs- : gáló a napokban városinkban időztek s a posta és távírda hivatal épületét behatóan megvizsgálták s erről a kereskedelemügyi minisztériumnak jelentést tettek. — Áthelyezés. Király Béla m. kir. : államvasuti tisztviselő Kábáról Szutmárra helyeztetett át. — Majális a bikszádi fürdőben. A bikszádi gyógyfürdőben f. hó 22-én, pün- \ kost másodnapján a fürdő megnyitása allcal- mából beléptidij nélkül majálist rendeznek, , melyre ez alkalommal külön meghivók nem j adatnak ki, haaem ez utón hívja meg a t. közönséget a fürdőigazgatóság. — Az évzáró vizsgálatok a rómfl kath. elemi népiskolában a következő na­pokon fognak megtartatni: junius 17-cn a IV. osztályban, 19-én az V. és VI., 20-án a III., 22-én a II., 23-án az I. osz­tályban. Az iskolaszék a vizsgálatok láto­gatására a következő megbízottakat kül- ' dötte ki: az I. oszt. vizsgálatára Kertészffy Gábort és Ruprecht Antalt, a II. osztályéra dr. Lengyel Mártont és Erdélyt Tinrét, "»' III. osztályéra Antal Dánielt, JaskovicsFe- renczet és Kornka Alajost, a IV. osztályéra Bodnár Gáspárt és dr. Lehóczky Jánost, az V. és VI. osztályéra Gábriel Józsefet és Vallon Lajost. — A helybeli kir. kath. tanító­képző intézet „Vörösmarty Önképzőköre“ a jövő évre következőleg alakította meg tiszti­karát: Elnök: Schmidt Ferencz, alelnök: Müller János, főjegyző: Princzinger György, pénztáros; Movik Sándor, főkönyvtáros: Gnándt István, ellenőr: Filius Aurél, al­jegyző : Elchlinger János, alkony vtáros: Czier Endre, karmester: Szerdahelyi Károly, iro­dalmi bírálók: Shmiedt Ferencz, Némethy Sándor és Markscheid Nándor. — A protestáns felsőbb leányne­velő intézet igazgató tunácsába a lemondott Jákó Mihály elnök helyébe Rácz István ref. lelkész elnökül választatott. — Emlékesztető. A szatmár-ugocsa- megyei róm. kath. tanitó-egyesület május 25-én azaz csütörtökön eh e. 10 órakor fogja tartani vármegyénkben évi rendes közgyűlé­sét. A tárgysorozatot a múlt számunkba közöltük.

Next

/
Thumbnails
Contents