Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-05-23 / 21. szám

Tizenhatodik évfolyam.

21-ik szám.

Szatmár. 1899.

TAKSÁD ALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

MEGJELEN MINDEN KEDDEN.

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:

Egén érre . 3 frt. I Negyedévre ... 75 kr.

Fél évre . . I „ 50 kr. | Egyes szám ára. . 8 „ Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 frt.

SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL,

hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők:

Morvái János könyvnyomdája Eötvös-ulcza 2-ik sz. alatt.

A SZERKESZTŐ LAKÁSA:

Eötvös-utcza 19-ik szám.

HIRDETÉSEK

e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek.

Nyilttér garmond sora 8 kr.

Hirdetés és nyiPtér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 30 kr.

Pünkösd ünnepén.

A keresztény világ a Szentlélek- Isten eljövetelét ünnepli. Méltán, mert ez koronázta meg a megváltás művét. A Megváltó érdemeiből összegyűjtött véghetetlen értékű kincstárba ez adta meg a kulcsot, hogy abból lelki élete erősítésére mindenki merithessen.

A csodálatos átalakulás, melyet a pünköst eseménye az apostolok lelkűidében véghezvitt mutatja, hogy mire képes az isteni erő a kellő előkészült- ségü lélekben. A félénkek bátrakká, az erőtlenek sziklaszilárdakká, a tanulatlanok tudósokká, az Urat megtagadó tanítványok, a hit bátor hirdetőivé, a vértanuk koszorújára méltókká és képesekké lettek.

Már rég történt velem, hogy egy sokat gondolkodott, de keveset tanult egyén azt mondta nekem: Hogyan lehet az, hogy a jó Isten megteremtvén a világot, azon semmit sem javít, semmit sem tökéletesít, és a természet erői, ma is úgy működnek, mint ezer ivekkel előbb, — ha Isten a világnak gondviselője volna, művét javítania, tökéletesítenie kellene?

E kérdés, mely akkor engem meglepett, ma világosságban áll előttem. E kérdést vallomásnak, a küz- ködő lélek önkénytelenül előtörő ki- fakadásának tartom* mely saját belsejében sok yisszáságot észlelvén, érezte, hogy lelke háborúságát önmaga nem csendesítheti le, a segítséget Istentől várta és saját lelki erőinek zilált helyzetéből tévesen azt következtette,^hogy nincs meg az összhang, a tökéletesség másutt sem.

TAUCZA.

rtjpWQQpMMlíi, I .

Kedves Verus Barátom!

Nem tudom, részese vagy-e annak a századvégi furfangnak, a melylyel Peczek sógorod a kommencziós tárczát belőlem kivasalni akarta, de mivel te kéretted tőlem a kéziratot, téged értesítelek ezennel, hogy olyan nincs. Pressziójára truczpoliti- kával felelek.

A házrfcisasszonyom azt mondta, hogy kiváncsi arra a nagyszerű tárczára, a mit én irok. Azt feleltem neki, hogy fn is kiváncsi vagyok. Ha Peczek ur meg- igérie a publikumának, hogy tőlem való t.irc/.a fog megjelenni lapjában, teljesítse Ígéretét. Én megígérem, hogy élvezettel logom olvasni. Párbajjal kényszerit czikk- irásra? Nem fogadom el először, mert a Heti Szemlével elintézetlen ügye van. Másodszor, mert pünkösdkor nem szoktam párbajozni. Harmadszor, mert tanítványaim a vizsgálatok előtt nem engedik, hogy kétes kimenetelű koczkázatokba bocsátkozzam. Negyedszer, mert elégnek tartom neki egy esztendőre, a mit legutóbbi párbajában kapott.

Azt mondja, hogy „munkatársunk“. Oh Lomniczi csúcsa az impertinencziá- nak I (A nemzeti?szövetség óta nem Csim- borasszózunk, mert csak honi iparczikke- kct árulunk. Junk tatával a „vizit“ is „felpénz“ nek híjuk.) Munkatársunk I Miért ? Hol a honorarium ? A rosszul szelelő vir- zsiniák nem fújtatják az ihletet. Talán a tiszteletpéldányt ? Én úgy tudom, hogy az

Pedig tévedett e lélek. Isten végtelen bölcseségét illeti, hogy teremtményeit tökéletesekké teremtve és midőn a világot alkotta, azt a czélra, melyet elébe tűzött, mindama képességekkel felruházta, melyek rendeltetésének elérésére szükségesek voltak. Nincs tehát és nem is lehet azon semmi javítani való és ha mégis javításra szorulna, azt bizonyítaná, hogy azt nem a legbölcsebb lény alkotta.

Az anyag az Istentől reá illesztett parancsot valóban meg is tartotta mindig, megtartja ma is és meg fogja tartani az idők végéig. Az anyagi rendben minden hajszálnyi pontossággal szót fogad. Ott nincs pártütő, nincs szófogadatlan szolga. Az anyag soha sem mondta Istennek: nem szolgálok.

De annyival többször mondja* mondta és fogja mondani az ember. Az ember fellázad végzete, ellen, lerontja az erkölcsi rendet, megtapodja az Isten törvényeit. És midőn szabadakaratával igy visszaélvén romlást, szerencsétlenséget hoz magára, -— midőn lelke nyugtalanságában érzi, hogy nincs lelkében összhang, nincs béke és nyugalom, — akkor elkezdi okolni a jó Istent, — hogy miért nem viseli gondját jobban a világnak.

A mi a világon javításra szorul, a mi a kitűzött czéllal ellenkezik, a mi rendeltetésének meg nem képes felelni, azt nem Isten teremtette. A b ü n t az ember szabad akarata hozta létre. Isten tudott teremteni, az ember tudott rombolni, — az Isten adott összhangot, az ember alkotta a rendetlenséget, — az Isten boldoggá teremtette az embert, az ember megmutatta és megmutatja, hogy tud boldogtalanná lenni készakarva, szánt- szándékkal.

Dehát azért Isten nem hagyta magára az embert, sőt még arra is vállalkozott, hogy a mit az ember elrontott azt ő javítsa ki, mert megváltotta az embert és hogy a megváltást mindenki saját lelkére alkalmazhassa, ad segítséget, sugallatot, láthatatlan isteni erőt, mely világosit, lelkesit, értelmessé tesz, mely vezet és adhat anélkül, hogy szabadakaratunkat lerombolná, — röviden szólva: kiárasztja az ő szendéikének malasztját és megújítja a föld színét, a földön lakó ember lelkületét, csak az ember e segítséget elfogadni, jóra használni, kész legyen.

íme ez a pünköst. Az isteni segítő, felvilágosító, megerősítő kegyelem ajándékozását . ünnepli a kereszténység, melyet, hozzánk érzékek által határolt emberekhez alkalmaszkodva, ma tüzes nyelvek alakjában, érzékelhető módon hozott le nekünk a Szenlélek-Isten.

Nicolas Ágost a bordeaux-i törvényszék volt bírája, a jeles franczia vallásbölcsészeti iró, ezt e szavakkal fejezi ki: Egyedül a kereszténység oldja meg teljesen a lélek és Isten viszonyát egy újabb elem, a malaszt által. Támpontot nyújt e viszonynak. Az isteni és emberi cselekvés szabadságát biztosítja és a malaszt a szabadság által, mindkettőt helyes arányba hozza.

így lesz és csak igy lehet elérni azt, hogy Isten minden teremtménye, tehát nemcsak az anyag, de a szellemi

világ is betöltse hivatását. És , teljesíteni fogja az Isten parancsát az anyag öntudatlanul, de pontosan, — az ember isteni erő által felvilágosítva, megerősítve értelmének tudatos hódolata, szivének szeretetre gerjedt érzésével, szabad akaratának sérelme nélkül, nem mint leigázott rabszolga de mint meggyőződésből, szeretetböl, hiv ragaszkodással viseltető hálás gyermek és testvér.

Csak tőled függ, ki e szavakat olvasod, hogy ez rajtad is beteljesüljön.

íme a Szentlék ünnepét tartja a világ. A kegyelem, az isteni erő, melyet a gyermek a katekizmusban ma- lasztnak nevez, kiáradt, másszóval Isten nem várta, hogy te elindulj, — I eléd jött, kínálja szeretetét, segítségét, fogadd be azt és légy az Istennek hálás gyermeke, testvére, — és többé soha a bűn rabszolgája.

Melleh Emil.

Egy pár szó városunk tűzbiztonságáról, r.

Luczifer:

„S e sok próbára mégis aat hiszed,

Hogy uj küzdésed nem lesz hasztalan?

S czélfc érsz ? ! Valóban e megtörhetetlen Gyermek kedély csak emberé lehet !u

Adum:

„Koránse vonz i(y döre képzelet.

A czélt tudom, még százszor el nem érem j Mit sem tesz. — A czél voltaképpen mi is ? A czél — megszűnte a dicső csatának ;

A czél halál; az élet — küzdelem.

S az ember, czélja a küzdés maga 1$ .

Madách: „Az ember tragédiája“

A sikernek minden biztos reménye nélkül van keletkezőben a harcz a tűzoltó- intézmény és a város között. Az igazságért

gyök elég fényes czégér, sem az ő lapja nem nekem való reklamtér. Elég reklámot csinált ő lapjának két egymásután következő nagyasztalnál. Egymásnak pedig elég reklámot csapunk minden kis, nagy és finom-asztalnál, a hol dorongolás színe alatt agyba-föbe dicsérjük egymást, dicsőítés czimén meg jól megcsipkedjük asztaltársainkat.

De talán nem is reklám akart lenni az az apróság, hanem csak irónia. Elhatározta Peczek barátunk, hogy furcsa alakot csinál belőlem.

— Ezt az embert — igy gondolkozott ő — nem fogja nyugton hagyni naiv hiúsága és egész héten azon fogja törni a fejét, mi nagyszerűt írhasson lapomba. Ha sikerül neki valami ügyes dolgot kiszorítani,,^ is meg lesz elégedve, a közönség is. Opersze önmagával, a közönség velem is. Azt fogják mondani: ügyes szerkesztő. Persze mindenki meg lesz győződve, hogy az egész összebeszélésen alapszik s elébb volt meg az ö czikke s az én reklámom csak keret. Ezen mindenki mosolyogni fog, én is. Ha pedig nem sikerül neki szellemes tárczát írni, nekem az sem baj. Tár- cza volt s a szerkesztő megtette kötelességét. Azt fogják mondani: ügyesebb vol^, az én gondolatom, hogy őt beugrattam, mint az ő tárczája. Sőt a közönségnek alkalma lesz majd összehasonlításokat tenni előbbi sikerei s mostani felsülése között s elmélkedéseket szőni az emberi szellem de- kadencziája fölött.

így gondolkozott 8, én azonban másként.

— Nem oda Budai Velem nem figurázol. János barátunkkal megteheted, mert

azért tiszteletpéldány, mert nagy tisztelet reá nézve, ha olvassák, s ezzel a szerkesztőnek is elég van téve.

Nem irok, punktum I Ez a bosszúm, a miért pellengére állított. Sikerült bosszú, arról meg vagyok győződve. Be akart ugratni s ő ugrott be. Tárcza nem lesz s ő szégyenben marad. Hozzád irt levelemet tudom, hogy nem teszi ablakába, sem a lapjába. Ha pedig kiteszi, ekkor ez a bosszúm. Mert leczáfoltam minden szavában. Sem nem Írtam tárczát, sem nem Írtam nagyszerűt, sem nem vagyok munkatársa.

De mit is akart ő voltaképen ? Reklámot csinálni? Kinek? Lapjának-e vagy nekem ?

Mivé fejlődik minden a világon! Oh detronizált Barnum I Hová törpültek a te jámbor falragaszaid, repülő, lovagló, szamaragoló, teknősbékahátu, mozaikhordáraid. Együgyü „Már jön!“ ,„Mi jön?“ „Itt van már!“ „Mi van itt?“ „Állj meg!“ „Nincs többé kopasz fej i“ féle szenzá- czióidl Elmehetsz már bukott impresszaríó- király, hires törpéiddel, iöi éves dajkáiddal, mint Agulár Dávid a czipoivel I

Szinte látom az óriási hatást. Hogy rohannak urak és hölgyek, gazdagok 1 szegények, ifjak és vének, diákok s pin- ezének piczuláikkal a nyomdába, hogy le ne késsenek egy példányától annak a számnak, a melyből az élelmes kiadó 5000 példányt fog nyomatni I Hogy lökdösik fel egymást az emberek az utczán belemerülve a Szatmár és Vidékébe, 1 böngészve az én nagyszerű czikkemet 1 Hogy porolnék a férjek feleségeikkel, mert a szakácsnő a Szatmár és Vidéke mohó olvasása közben megégette a rántást! Hogy vág vissza a feleség urának, hogy minek olvas az ebédnél, most kihűlt a leves! Hogy szekundáznak be a diákok, a miért az óra alatt a Szatmár és Vidékét bújják I I Hogy csapják el a pinezéreket, mert étlap helyett a Szatmár és Vidékét nyújtják a vendégnek 1

Előre látom, hogy sietnek a régi prenumeránsok előfizetésüket megújítani. Uj pedig annyi lesz, hogy a többi 3 nyomda egyszerre be adja a kulcsot s lapjaik gyászjelentést bocsátanak ki saját elhunytukról. Az összes fővárosi lapok levelezőlapokon fognak cserepéldányért kunc/.orogni, a vidékiek pedig bélyeges folyamodványban fogják kijelenteni, hogy a cserepéidányért készek mindennemű felülfizetést teljesíteni. A lap ára konkur- rcnczia hiányában duplára szökik s az összes tiszteletpéldányok megvpnatnak a kevésbbé buzgó munkatársaktól. Én pedig ? Én, a Peczek által szabadon elővezetett monstre tárczairó I Előre olvadok az elképzelt dicsőség forró sugarai alatti Hogy fognak az utczán ujjal mutogatni! „Ez az!“ „O irta!“ „Nézd csak, milyen magas homloka vanl“ „Milyen elmés orr!“ „Micsoda szellemes fülek I“ „Látod azt a gondolkodó ránezot a balszemöldöke felett?“ „A bajusza mily költői rendetlenségben mutat a zenith és nadir féléi“ „Járása mutatja az irót 1“ „Még czipője talpán is van valami, a mi nem közönséges I“

Megvagyok győződve, hogy igy volna, ha én csakugyan megírnám nagyszerű tárczámat.

De ne reklámozzunk. Én nem akarok reklámozni. Sem lapjának én nem va-