Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-01-17 / 3. szám

—— SZATMÁR ÉS VIDÉKE. • *i maradványnyal zárul a számadás. A jelen­tés méltó szavakban emlékezett meg nagy érdemű igazgatója berenczei Kováts Eduárd elhunytárój is. A menhelyeket 'S z u h á n y i igazgató és M a j o s aligaz­gató vizsgálták, az iroda a kir. tanfelügye­lőségnél volt elhelyezve, s a levelezési te­endőket Nagy és Bodnár jegyző urak és pedig — amiről a jelentés nem szól, — kifogástalan pontossággal, szakértelemmel és ügybuzgósággal látták el. Végül intéz­kedések tétettek folyamatba a társulati pénztár javára egy tánczestély rendezése iráDt, miután az 1898. állami jótékony sorsjáték jövedelméből való részesedést ki­eszközölni nem sikerült; e tekintetbeu is azotjjban némi biztatást nyert a társulat a folyó évi sorsjáték jövedelméből való részesedés felől. Végül a jelentés a 99-ik évi munkaprogrammra _ vonatkozó részében jelzi, hogy mintegy 120 községre nézve a vallás minister 3 százalékos óvo­dai pótadónak kivetését engedélyezvén, ez által a társulat 1899-diki költségvetésében menhelyek felállítására kijelölt azon köz­ségek költsége, ahol a fentartásra a 3 százalékos pótadó elégséges lesz, felszaba­dulván szabadrendelkezésére fog maradni, hogy abból a társulati egyébb czélokra, minő például a magyar nyelv sikeres ta­nításának szélesebb körű jutalmazása, ma­gasabb dotatio adassák. E jelentésből örömmel győződött meg a választmány, hogy tevékenységi kö­rének nagyságánál, munkálkodásának gaz­dag sikereinél fogva társulatunk az or­szágban közvetlenül az E. M. K. E. után sorakozik. Egymásután álltak fel Sarmaság, Jákó, Farkas, Böszörményi, Tabajdy, Fe­jes, hogy az évi jelentésért, és kiváló te­vékenységéért Szuhányi igazgatónak el­ismerésüket nyilvánítsák. A jelentést a választmány egyhangúlag magáévá tevén annak a folyó évi márczius hó l-én d. u. 3 órára kitűzött közgyűlés elé terjesztését határozta el, mikorra a múlt évi számadás is felülvizsgálva lesz, miután azt megvizsgálás végett Jákó, Fe- renczy és'Teitelbaum urakból álló bízott- I ságnak kiadták. Sok szó volt arról is, hogy a jelen­tést hivatalosan közé tegyék-é ? Ami bízva a sajtó mai szabad állapotában egé­szen felesleges volt. Az 1899-diki költségvetést tárgyal­ták ez után. A bevétel 10.500 frtnyi ösz- sszeggel van előirányozva; a bevételi té­telek közé van felvéve egy, eddig csak az utánjárás hiányából nélkülözött tétel, az állam egyezer frtos segélye, melynek ki­eszközlésében minden esetre oroszlán része lesz a társulat ügyeiért hagyományos lelkesedéssel viseltető Kováts Béla kir. tanácsos tanfelügyelőnek. A kiadási téte­lek következőkben sorakoznak: I. Óvo­dai kiadások: állandó menhelyekre 6300 frt, öt uj menhelyre 750 frt, szerve­zési és ellenőrzési kiadásokra 200 frt; II. Felnőttek esti tanfolyamának rendezésére 600 irt; III. Jutalmazá­sokra: óvónők jutalmazására 120 frt, tanítók jutalmazására 500 frt, rendkívüli jutalmakra 500 frt; IV. F e 1 s z e re 1 ési czélokra: Iskolák felszerelésére 300 frt; tanulók segélyezésére 100 frt, tanszerekre A többek között elhatároztam, hogy felolvasásom tárgyául a nőket választom. — Azt hiszem teljesen érthető, hogy a szép, nem iránt előszeretettel viseltetem. — Élénk színekkel szándékoztam meg­rajzolni a szép nem örökké kedvelt jeles tulajdonait. A nő mint az emberi nem boldogitására Istentől rendelt egyé­niség lelkesedésünknek állandó tárgya. Tehát csoda-e? ha én szívesen vállalkoz­tam a nőkről szóllani. — Már már el­merültem e fontos témának tanulmányo­zásába, s csak akkor jöttem tudatára, hogy ez nem az a tárgy a mit humoro­san adhatnék elő. Óh nem! Ezzel meg­sérteném a szépnemet, a mi pedig semmi­esetre sem lehet felolvasásomnak a czélja. — Erről a kedvesen vonzó témáról te­hát le kellett mondanom. No de sebaj! Majd szóltok helyette az anyósokról. Óh I ez már jó téma, er­ről már lehet humorosan beszélni. Az már bele van oltva a férfiak gondolkozá­sába, hogy szeretnek az anyósokról hu­morosan beszélni. Na nagyon természete­sen csakis azok, akik nem félnek odahaza a papucstól, — E témáról én még külömben is szabadon nyilatkozha- tom, ‘nem lévén anyósnak subordinátiója alá rendelve. — Ez eszme csaknem bol­doggá tett, azt igen sikerültnek véltem. — óhl de a végzet itt is ellenem volt. Hi­szen erre csak nem mondhatom, hogy sza­badon választott uj téma. Erről, a mely legtöbb anyagot ad egy felolvasásra, csak nem szólhatok röviden. A mit már •oly sokan oly külömbözö formában fel­dolgoztak, én csak nem fogom ugyan azt témának választani. — Óh nem 1 erről is le kellet mondanom. ^Folyt. köv.) 180 frt; V. Társulati dologi ki­adásokra: irodaszerekre 100 frt, könyv­tárra 200 frt, hivatali személyzet tisztelet­dija 300 frt, szolga jársndósága 50 frt, előre nem látott kiadások 200 frt. A költségvetésre nézve kimondta a választmány, hogy azt elfogadja s némely tételeit, indoklással ellátva a közgyűlés elé terjeszti. Csatolandó azokhoz azon községek jegyzéke, a melyekben menhe­lyek felállítása s esti tanfolyamok rende­zése czéloztatik. A szóba jött vándorkönytárakra nézve az igazgatóság legközelebb fog javaslatot tenni; Sarmaság titkár indítványára, aki az ügyek alaposabb tárgyalásának biz­tosítása végett kívánatosnak jelezte a szak- bizottságok alakítását, amint a boldogult Kováts Lajos igazgató idejében volt, — a választmány konkrét javaslatok tételére kérte fel az illetőt. Jákó Mihály az elő­adói rendszert pártolta. Majos aligazga­tót egyik községben az esti tanfolyam menetének megtekintésére kérte fel a vá­lasztmány; majd az apróbb folyó ügyek nyertek elintézést. Az iparos ifjak körének bálja. 1899. jun. 14. Folytonos kitartó munkálkodással, min­dig szem előtt tartva a czélt, küzdve előí­télettel s a kezdet nehézségeivel, legyőzve a számtalan akadályt halad az iparos ifjak köre nyolcz év óta. A czél az volt ezelőtt nyolcz évvel a mi ma: az iparos ifjúság­nak alkalmat adni az egymásközti ismer­kedésre; megteremteni, ápolni az együvé tartozandóság szellemét; nehéz munkában kifáradt testüknek — lelkűknek, pihenést, kellemes szórakozást nyújtani társas játé­kokkal, lapokkal, könyvtárral; ifjú lelkűk­nek erkölcsi irányt adni; fejleszteni val­lási és hazafiui érzéseiket, egy szóval: min­den eszközzel odahatni, hogy városunk ipa­ros ifjúsága társadalmi életünkben, méltó legyen helyet bírni magának s tudjon ér­demes lenni arra helyre, mit a társas élet számára kijelöl. Városunk közönsége előtt nem isme­retlen ez az ifjúsági kör. Kezdettől fogva erkölcsileg úgy, mint anyagilag méltó pártfo­gásában részesült. Hisszük, reméljük, hogy ez a pártfogás a jövőben csak gyarapodni fog mindaddig, míg e kör múltjához, czél- 1 jaihoz híven közművelődési hivatását be­tölti. ... ^ Miután a kör haladásának, fejlődésé­nek, a tagok számában való gyarapodásá­nak legnagyobb mértékben útját állja a je­lenlegi körhelyiség teljesen szűkös és meg nem felelő volta, a kör vezetősége már 2 év óta azon problémának megfejtésén mű-1 ködik, mily módon lehetne alkalmas he­lyen, a szükségnek megfelelő helyiséget bé­relni, esetleg saját körhelyiséget egy „ipa­ros ifjak otthonát“ építeni. A társulás az „öregekkel“ nem sike­rült. (A mester lenézi a legényt, a legény az inast s igy további) A választmány el­határozta, hogy megkísérti a telekvásár­lást egymagára is s a társadalomtól kér kölcsön — biztosíték mellett, addig is azon­ban tisztán erre a czélra bált rendez. Ha az első lépés sikeréről szabad a jövendő sikerre számítani, úgy az eredmény tisz­tán áll előttünk s a mi több vidéki város­ban már sikerült, itt is sikerülni fog a tár­sadalom segítő keze által kamat nélküli kölcsönnel felépíteni az iparos ifjak otthonát. Az első lépés a szombaton este meg­tartott fényes bál volt, melynek védnök­nőjéül szerencsés volt a rendezőség Vállyiné Teleki Blanka grófnőt megnyerni s bizony igen fájdalmasan érintett mindnyájunkat, hogy a közbecsülésben, szeretetben álló, magas műveltségű és nemeskeblü lady pat­ronesset gyöngélkedése megakadályoz'a a személyes megjelenésben. A bál 9 órakor vette kezdetét s ám­bár többen is lehettek volna — az igen dí­szes és szép számú közönség a hajnáli órá­kig maradt együtt, hogy mulatva hozza meg adóját a jótékonyság oltárára. Hogy minden külön szórakorás nélkül ily soká együtt maradt a társaság ennek egyik oka, hogy a terem teljesen pormentes volt az­tán a kitűnő zene mit Oláh Feri szolgáltatott, Hrehuss Sándor e fiatal, törekvő czukrász s a vendéglős elég jó és figyelmes kiszol­gálása. Az első négyest 92 pár tánczolta. A megjelent lányok névsorát — a mennyire lehetett — tudósítónk a kővetkezőkben ál­lította össze előre is elnézést kérvén azok­tól, kiknek nevét tévedésből kihagyta: Ba­kos Róza, Balázs Katicza, Balku Róza, Ba­logh Juliska, Bartha Juliska, Bojthor Anna, Boronkai Mariska, Botthány Juliska, Bugyi Erzsiké, Csapó Juliska és Róza, Czégényi Mariska, Dezső Juliska, Erdei Juliska és Emika, Fekete Juliska, Fehér Róza és Ju­liska, Gér Róza, Győri Róza, Hegyesi Róza és Zsuzsika, Heuffel Karolin, Illyési Erzsiké, Jászai Berta, Jelenik Ilona, Kelemen Juliska, Komáromi Zsófika, Kulcsár Erzsiké, Nagy Mariska, Nagy Erzsiké, Nagy Róza,^ Nagy Zsuzsika, Óvári Ilona, Pap Erzsiké es Ma­riska, Sáfár Anna és Juliska, Székely Róza, és Somogyi Margit, Szabó Anna, Szabó Ilonka (2), Szabó Erzsiké, Székely Mariska, Szentiványi Erzsiké, Szentiványi Etelka és Ilona, Tóth Juliska és Róza, Tóth Ilona és Róza, Török Juliska. A bál anyagi sikeréhez felülfizetéseik- kei járultak hozzá — a miért e helyen is hálás köszönetét nyilvánítja a rendezőség. Vállyi Árpádné Teleki Blankn grófnő Öméltósága 50 frt, Vállyi Árdád 20 frt,)De Geranedóné Teleki Irén grófnő Öméltósága 5 frt, Dr. Chorin Ferencz 10 frt, Szerda­helyi Ágoston 10 frt, f. Varga Lajos Maj- tis 3 frt, Fábián Károly F.-Gyarmat 2 frt, Farttas Béla 1 frt, Kovács Ábrahám 1 frt, Szigeti József 50 kr. Dr. Kelemen Samu 2 frt, Ékkel Lajos 1 frt 50 kr. Kenyeres István 1 frt 20 kr. Hérmán Mihály polgár- mester, Dr. Heller Gyula, Báthory Endre, Páskuj Gerő, Bölönyi László, Sternberg testvérek 1 —1 frt, Tóth József s. lelkész, Jurácskó Gyula 60—60 kr. Eklcer János, Hájtájer Pál, Hanka János, Munkácsi Mi- hályné, Nagy Lajos, Mátray Lajos, Félegy­házi Sándor, Gulya László, Ajbb Gusztáv, B. M. Kálik Lajos és Polyányszki Orest 50—50 kr. Benkő N. 20 kr. Ezenkívül egy igen csinos és Ízléses tortát ajándékozott Hrehuss Sándor czukrász, melynek kisor­solása és a nyertes Bartha Kálmán által eszközölt végeladása 6 frt 40 krral együtt a felülfizetések összege összesen o. é. 127 frt. Azonban még reményünk van arra, hogy ezen összeg utólagos felülfizetésekkel még gyarapodni fog. A bál tiszta jövedelme daczára az igen nagy kiadásnak 150 írtra tehető I Az erkölcsileg és anyagilag fényesen sikerült bál biztató reménnyel kecsegtet aziránt, hogy az építendő „iparos ifjak ott­hona“ felépítéséhez a társadalom minden rétege egyesek úgy mint testületek és inté­zetek szives készséggel fog tehetségéhez mérten első sorban ugyan közvetlenül az iparos ifjak, de közvetve városunk társadal­mának érdekében hozzájárulni. Adja Isten, hogy úgy legyen. T.—t. Színház. Örömmel számolunk be e hétről, mert e hét a szinidény fénypontját képezé. Kezdődött egy bájos operettel „A kis herczeg“-gel, melyben Ragányi, Zoltán I. és Forrni egyéniségüknek minden szeretetre méltó tulajdonát érvényre juttatták, Fe- renczi hatalmas hangjával és rokonszenves játékával s mindkét nembeli kar biztos és kedves énekével nagy élvezetet szereztek a telt ház közönségének. A hét nevezetessége a Bakópár ven­dégszereplése volt. Bakóné — Tömösváry Inna gyenge fizikuna daczára is izmos tehetség, ki min- den részletében áttanulmányozott szerepeit mély érzéssel, keresetlen kedvességgel és élénken alakítja. Legsikerültebb alakitása kétségkívül a „Három testőr" Lizája volt. Bakó László már régi ismerősünk, de megjelenésével mindig újabb meglepetést szerez nekünk. Mikor először láttuk őt, bá­multuk benne azt a sok természeti ado­mányt, melyek még feldolgozásra vártak ugyan, de már akkor is megérlelték ben­nünk a meggyőződést, hogy a fiatal művészre fényes jövő vár. Második vendég szereplése csak megerősítette meggyőződésünket; ak­kor már uagy utat tett az igazi művészet felé, túlzásait jókora részbon elhagyta s kevésbbé élt vissza gyönyörű hangjával. Most már mint bsvégzett művész áll előttünk, kit az ifjú hév még néha el-elragad, de minden fellépése, minden szavú, arczizmainak min­den mozdulata az öntudatos és rendkívül szorgalmas művészre vall. Kedden, január 10-én mindkét ven­dég az „Essex gróf“ ez. tragoediában lépett fel. Bakó, mint igazi hős alakította hatal­mas és fárasztó nagy szerepét s remekül dom­borította ki a szerelmében gyöngéd, a barcz- ban és ellenei iránt rettenetes, becsületére féltékeny, még királynéjával szembeh ,is Önérzete és igazát megvédő grófnak jellem­vonásait. Mellette Tömösváry Irma tűnt ki a Ruttland grófnő passiv szerepében és Keresztesi Amália az Erzsébet királynő személyesitésében. A többi szereplőknél is dicséretes igyekezetei láttunk, bár néha ők is a néző közönség szerepét vették át. Szerdán, január 11-én a „Három tes­tőrben“ Bakó mint bonvivnnt mutatkozott be. Bár a Rátky szerepe a Bakó szerepkö­rén kívül esik, alakítását mégis sikerültnek mondhatjuk. A Bakó játéka ezúttal csupa élet, csupa kedélyesség volt, bár néha elá­rulta a nagy tragiku-t. Legjobban sikerült az a beszed, melyet a szerkesztőség ablaká­ból a csőcselékhez tartott. Mellette kitűnt a lömösvary I, szellemes és könnyed já­téka, A mieink közül meg kell dicsérnünk Németet, Timárt, Gömörit, Krémért, Som- lart, Pintért; s mint törekvőket, Szász A.-t és Holtait. Csütörtökön, Bakó László harmadik vendégjátékául Ibsen „Kisértetek“ ez. szín- müve került sziure. Közönségünk feszült vá­rakozással s nagy érdeklődéssel nézett ez előadás elé, mikent alakítja Oswald sze­repét melynek inegjátszására nagy művészi erő s tudás szükségeltetik. Örömmel consta- táljuk, hogy nehéz szerepét művészileg j4t. ezotta meg s várakozásunknak minden te­kintetben meg felelt. Nem hagyta kidolgo- zatlunul szerepének egyetlen részét sem, a hatás azonban legjobban nyilvánult az utolsó felvonás végső jelenetében, ekkor mutatta meg mily magas fokon áll művészete s mily gonddal és tanulmánynyal alukitott. Tups és elismerés bőven jutott ki részére. A többi , szereplőkről Keresztesit ki­véve — nincs sok moudani valónk. Sem Aczél Szidi, sem Németh és Somiár nagyobb sikert elérni nem voltak képesek. Pénteken, január 13-án Echegarary izgató színmüvében a „Nagy Galeotto“-ban Bakó miut Don Julián, Bakóné mint Tes- dora excelláltak. Azt a küzdelmet melyet Don Juliánban a rágalom által felélesztett gyanú és féltékenység viv a higgadt megfontolással s hitvese és Ernesto iránt való szemetével s bizalmával, mely hurezban a rágalomtól s az ezt támogató látszattól hatalmassá vált gyanú lett a győztes, a szeretetnek, gyön­gédségnek gyors váltakozását a megvetés és és boszuval Bakó mesterien mutatta be. A pletyka és rágalom ártatlan áldozatait Ba­kóné és Krémet* játszották az előbbi mély ér­zéssel az utóbbi kissé elfogulva s a szokott nál gyöngébben. A gonoszság képviselői: Szász A. (D. Mercedes) Somiár (D. Severo) és Heltai (Pepito) gyűlöletes szerepeiket jól játszották. Szombaton „Fanchon asszony leányu“ operette adatott zónában jó előadásban. Amily érdeklődés kisérte a müvészpár előbbi föllépitett, ép oly szeretettel s elismeréssel adózott közönségünk vasárnap is, midőn búcsú felléptők alkalmával Katona örökszépségü „Bánk-báu“-ja került színre. Bakó játszotta már színpadunkon e czimszerepet, előbbi alakításához hasonlítva láttuk, tehetsége mennyire izmosodott. Fölségesen játszotta Bánk bánt s minden kimagasló jelenetét több Ízben tapsolták meg, s számtalanszor hívták a lámpák elé. Méltó partnerje volt neje Melinda poetikus szerepében, érzéssel ala­kítva azt. Biberachot Somiár. TiborczotGömöri adta mindkettő sikerültén, a többi szerep­lők játéka azonban már nem érdemel fölem- litést. A müvészpár ez előadással befejezte szereplését. Kedves vendégeink voltak s most midőn körünkből távoznak, elismeré­sünket újból kifejezve — a mielőbbi viszont­látás reményében mondunk nekik „Isten hozzád“-ot. Apróságok. — Apa te, ugy-e elmegyünk az Ez­res báljába ? — Igen, ha addig az ex-lex megmarad. — De hát, mi köze uz ex-lexnek az Ezreshez ? — Annyi köze van, hogyha az ex-lex megszűnik, adót kell fizetni, de ha meg­marad, akkor nincs adófizetés, s mehetünk az Ezresbe. Választ kaptam a miniszterelnökhöz irt levelemre, a melyben Írtam neki, hogy tartsa magát e hó 25-dikéig, mert 100 vir- zsiniába fogadtam, hogy.addig nem bukik meg. Legyek nyugodt — Írja ő — mert a 100 virzsinát megnyertem, s 25-én akár fo­gadhatok a másik 100-ba is. * Nagyban vitatják a kaszinóban a je­lenlegi politikai helyzetet s* az általános vé­lemény az, hogy Bánffyuak rövid idő alatt menni kell.' — No az ugyan nem megyen —- szól valaki — mert a milyen furfangos ember, még ha ő Felsége mondja is neki, úgy tesz, minthu nem jól hallotta volnu. * — No hallod, ügyes felolvasás volt a vasárnapi, nem fordult elő benne egyetlen „r“ betű semv . — Barátom, az semmi, én a jövő ma­tinén egy olyan felolvasást fogok tartani, a melyből az ábécze minden betűje hiá­nyozni fog. v Bíszéli valaki egy társaságban, hogy a vendégművész minden jelenet után cKlikrot adott a feleségének. — Istenem — sóhajt fel egy me­nyecske — mennyi jelenetem volt már nékem az urammal, s nem emlékszem, hogy valaha utána ezukrot adott volna. v Méltó hálával lehetünk eltelve a ven­dégszereplő müvészpár iránt, a kik az el­múlt héten a mi színházunk szürke világát ragyogóvá tették, s egy fényes közönség előtt bizonyították be, hogy a színházba járás igazán lelki gyönyörűség. Legalább a múlt héten úgy éreztük. Demeter*

Next

/
Thumbnails
Contents