Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-04-25 / 17. szám
Szatmár, 1899. április 25. TÁRSADALMI. ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . 3 frt. 1 Negyedévre . . . 75 kr. Fél évre . . 1 „ 50 kr. | Egyes szám ára. . 8 „ Községek, községi jegyzőit és néptanítók részére egész évre 2 írt. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, HIRDETÉSEK hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett előfizetések és hirdetések is küldendők 1 fölvétetnek. Morvái János könyvnyomdája EötvBs-utcza 2-ik sz. alatt. Nyilllér garmond sora 8 kr. A SZERKESZTŐ LAKÁSA: Hirdetés és nyilttér kincstári bélyogilletéke minden Eötvös--ítcza 19 ,ik szám. beiktatásnál 30 kr. Városi dolgok, ii. Múlt számunkban általános vonásokkal ecseteltük városi közügyeink nem örvendetes állapotát s elmélkedésünket azzal végeztük, hogy annak okairól legközelebb fogjuk észrevételeinket megtenni. Hogy azonban ezt megtehessük szükséges visszatekintenünk arra az időre, mikor a város élén még a régi polgármester állott. Az ő ideje alatt, de sokszor nem az ő akaratával létesült sok minden, mely a város fejlődését előmozdítani volt hivatva. Épült két kaszárnya, színház, vashid, uj városház, ménló- és villamtelep stb. s bár a nagymérvű kiadások magasra emelték a pótadót, nem lehet tagadni, hogy mindezen befektetések hasznosak voltak. Az ő ideje alatt indult meg, de nem az ő kezdeményezésére, a minden téren való haladás, a vágy pótolni a múltak mulasztását, városunkat kiemelni a százados tespedésből s olyan helyet vívni ki számára, mely őt, mint Szatmárvármegye közponját és Észak-kelet legnagyobb városát méltán megilleti. A város feje nem volt barátja a rohamos fejlődésnek. Erős kezekkel vezette a város ügyeit, de konservativ maradt mindvégig. Egyéni, jó tulajdonait, a szigorú takarékosságot, erős. kötelességtudást és munkakedvet, a maga teljes egészében érvényesítette állásában, s mikor újítás néni forgott szőnyegen, . működése mintaszerű és kifogástalan volt. Tudott TAKCZA. Csalás. Angolból: Antal Alajos. „Valóban nem tudom mit mondjak Önnek Forrest Jack kapitány. Mert az nem csak önre vonatkozik. Éppen ma egy órával ,ez előtt ugyanazon magyarázatot adta nekem Mr. Mequard is mint Ön most.“ „Vigye el az ördög,“ dörmögé Forrest kapitány. „Jack, ön jól tudja, hogy én az ilyen kifejezéseket nem tűröm. Ha ön barátom akar maradni ...................“ „Nem barátja, de férje akarok lenni, s nyugodtan nem nézhetem egy perczig sem, hogy egy olyan ostoba tökfilkó, mint az a Mequard Önnek udvaroljon.“ „Ön mégfeledkezik magáról és elfelejti, hogy Mr. Mequard nekem legalább is van olyan jó barátom, mint ön, Jack,“ „Úgy 1 Legalább is 1. Akkor ezen kijelentése nem egyéb mint egy szabályszerűen kiállított útlevél az én számomra? Ez esetben e kijelentésének azon értelmet kell tulajdonitanom s ez azt jelenti mindenesetre, hogy ön Mequard ajánlatát elfogadni, hajlandó és én . . . . ?“ „Oh semmi esetre sem,“ monda Miss Daisy a legnagyobb nyugalommal. „Ezen dolognak ne tulajdonítson ön oly komoly értelmet, ez legfeljebb azt jelenti, hogy én kettőjük közül még egyik javára sem döntöttem. Mindkettőjük egyforma előnyökkel dicsekedhetik. Mindketten fiatalok, csinosak s társadalmilag egyenlő ni- veaün állanak. Vagyis azt tudom, hogy ön tiszt, és Mr. Mequard pedig igen gazdag 1 szigorú lenni és méltányos egyszerre, mert volt benne kellő erély és nagyfokú igazságszeretet. Dolgozott ő maga, s dolgozott a városnál mindenki, mert ellenőrző szeme felügyelt mindenre s szó nélkül nem hagyta a legkisebb mulasztást sem. Rendet, tekintélyt tudott tartani, de végre mégis távoznia kellett, mert az uj irányba nem akart beleilleszkedni. Ezt az uj irányt akkor a mostani polgármester és mostani főjegyző képviselte. Telve ambiczióval, karöltve haladtak a kitűzött czél felé, s a közgyűlésben erős párt volt a hátuk me- gett, a mely párt támogatta, mikor egy-egy ideát hoztak napirendre. Élvezet visszagondolni azokra a szép har- czokra, mikor a közgyűlésben az újítás hívei és a haladni nem akarók pártja szemben állott egymással, s körömszakadtáig védte mindegyik a maga álláspontját. Igazi elvek harcza volt minden személyi momentumok nélkül. Alig egy pár esztendő választ el azon időtől, mégis úgy tetszik, mintha régen, nagyon régen történt volna. A régi polgármester visszaléptével egyszerre változás állott be, de a változásnak hatásai teljes mivoltukban csak most jelentkeznek. Az uj irány két vezérharczosa, a kik azelőtt telve ambiczióval és karöltve haladtak egymás mellet, a megüresedett polgár- mesteri szék előtt szembekerültek egymással és azóta soha nem tudtak viszaterelödni az előbbi állapotba. Az egyik nem tudja felejteni a rajta elUgy látszik, hogy ön nem is képzeli, hogy Mr. Mequard mily gazdag ? Azonkívül neki gyönyörű haja van, ellenben ön . . . ne vegye rósz néven tőlem kapitány, de egy pár év múlva az ön feje olyan lesz, mint a holdvilág, igen barátom, mint a hold világ. Mindeneseire mérlegelje ezen hátrányát . . .... de megnyugtatására szolgáljon, hogy e hátránya kiegyenlítéséül kitűnő baritonhangja áll rendelkezésére. Ha az önök „tulajdonságait kölcsönösen a mérleg serpenyőjébe helyezzük, igen barátom, akkor ............akkor a mérleg mindkét serpenyője az t hiszem igen egyforma magasságban fog lenni . . .“ „Nos kapitány, mit szói mindezekhez ön? Áz általam most kifejtett ezen két gentelman egyéni tulajdonságainak bírálatánál nem lüktet a vér egy kissé erősebben az ön ereiben; nem dobog az ön szive fokozottabban e kérdésnél............?“ Dais y megragadd Forrest kezét s szivére tévé. „Érez itt valamit?“ kérdé s e kérdésnél gúnyosan nézett Forrest kapitány szemei közé. „Ahl maga csalfa!“ „Oh nem! egy cseppetsem 1 válaszolá Daisy, hogy ön tehát lássa hogy én csalfa nem vagyok úgy hallja: elhatároztam magam.“ O „Mit, ön már választott?“ „Nem, én még egyáltalában nem választottam s nem is választok, mindent a véletlen sors játékára bízok.“ „Ezt nem értem . . . .“ „S mégis olyan könnyen érthető.“ Holnap fáczánvadászut. Kettőjük között lesz választásom és pedig az lesz a győztes, ki reggeltől estig a legtöbb fáczánt fogja lőni.“ követett sérelmet, hogy a mikor múltjával rászolgált az elismerésre, elismerés helyett mellőzésben részesült. A másik pedig nem tudja felejtetni vele | keserűséget, a melynek hatását ö is érzi, de a melynek okozásában neki semmi része nem volt. Ez a körülmény az egyik föoka annak, hogy a város ügyeiben nincs meg az egyöntetűség, hiányzik az egységes vezetés, s halad minden úgy, mintha csak magára volna hagyatva. Ha a két fővezető között nincs egyetértés, ez okvetlenül kihat az egész gépezetre, mert ebből pártoskodás származik, hol az együttműködésre hivatotott tényezők egymásnak nem segítségére, de akadályául szolgálnak, s mig e pártoskodás tart, I közérdek szenvedi a legnagyobb sérelmet. S minthogy a város életében a vezetésre hivatott tisztikar viszi a főszerepet, ha ennek működésében hiányzik a harmónia, ez a harmoniát- lanság kihat az egész- közéletre, s ká- co-' volta érezhető minden vonalon. Ebben leli magyarázatát, hogy bár az újabb időben rendeztetek a tisztviselők fizetése, ennek daczára kevesebb a lelkesedés, kevesebb az odaadás és ambiczió a város ügyei iránt, mint régen volt. Ha visszagondolunk arra a lelkes hangulatra, mely a közgyűlésen nyilvánult, mikor az uj polgármester tartotta székfoglalóját; s ha visszagondolunk a reményekre, melyek a közgyűlés minden tagját eltöltötték egy szebb jövő iránt, be kell vallanunk, hogy „De az csak nem lehet az ön komoly elhatározása 1“ „De igen egész határozottan.“ „Vagyis ez azt jelenti, hogy ön az előnyt Mr. Mequardnak adja?“ ' „Hogy-hogy?“ „Úgy, hogy ön nagyon jól tudja, hogy Mequard sokkal jobb lövő mint én I“ „Úgy ? No az nem tenne még semmit I A szerelem csodákat képes elővarázsolni“ monda mosolyogva Dasisy, „és Amor mint mondják jó vadász, kitűnő vadász.“ Talán ezen mondás önnel szembe is be lesz igazolva. Isten önnel kapitány.“ „Daisy“ kiálta fel Forrest. „Mondja, ugy-e ez mégsem lehet egész komoly elhatározás az ön részéről, oh mondja hogy ............“ Da isy már nem hallotta a kapitány szavait, mert elsietett s csak a távolból ki- áltá Forrest után,; „Holnap Holnap . . a a legtöbb fáczánt, barátom Adieu, kapitány Isten önnel .... .“ nevetve eltávozott. A következő nap. Gyönyörűbb időt képzelni sem lehetett volna, mint ez volt a vadászatra. Épen annyi szél mint a menynyi szükséges, hogy a levegőt megtisztissa, épen elegendő nap, hogy a szemet ne rontsa Jack nem törődött az idővel, hanem azon mérgelődött, hogy Mequard miért nem törte ki a nyakát az éjszaka. A véletlen folytán Mequard állása közvetlen Jacké mellett volt. Miss Weller természetesen szintén részt vett a vadászaton. „Nem akar ön nekem vadász szerencsét kívánni?“ Kérdé Jack Daisyt s e kérdésnél szemeivel majd elnyelte öt. „Oh hogy lehetném én azt anélkül, hogy azt Mequardnak is ne kívánnám.“ ezek a remények nem valósultak. Pedig nem lehet mondani, mintha az uj polgármester a tett Ígéretek beváltásán nem igyekeznék, s hiányoznék benne a teljes odaadás, hogy a város érdekét minél inkább előbbre vigye, mert hiszen a jóakaratot és igyekezetei nem lehet tőle elvitatni, és mégis, mióta az ő kezében van a kormányrúd, nem hogy haladtunk volna, hanem inkább hanyatlást tapasztalunk. Főoka ennek a fent kifejtett visszás helyzetben, de másrészt abban is van, hogy a társadalmi életben nagyon el lévén foglalva, annyi minden teendőkkel tulhalmozva nem fejtheti ki a legjobb akarat mellett sem azt a működést, a mely a város kifogástalan vezetéséhez feltétlenül megkivántatik. Szatmárváros polgármesteri állása egy teljes egész embert igényel, a ki összes munkaerejét, egyéniségének minden kiváló tulajdonságát arra fordítsa, hogy a város felvirágoztatását előmozdítsa. Ez nem azt jelenti, hogy a társadalmi, élettől -visszavonuljon, csak ne vállalja magára a legnehezebb szerepeket, mert ezek elvonják az ő tulajdonképeni hivatásától, s akarata ellenére és legjobb igyekezete daczára is a városi ügyek rovására esnek. S különösen tartózkodjék a politikától. Mint I király felette áll a pártoknak, neki is felette kell állam és nem szabad oly mélyen bele vegyülni, mint a hogy eddig is tette. Mindig az álljon előtte, hogy öt e város közbizalma és nem a kormány kegye ültette a polgármesteri székbe „Oh hiszen ez az alkalomnak megragadása volna s ön jól tudja hogy azt, a véletlen sorsjátéka fogja eldönteni, igen semmi más mint a véletlen sors.“ — Éor- resí kapitány ajkába harapott -s hallgatott. A vadászat kezdete nem volt valami eseményekben gazdag, Jack keze idegesen reszketett, úgy hogy-ha bár Mequard sem dicsekedhetett e pillanatban vadász tudományának teljes erejével — mégis a reggeli elérkeztéig három darabbal többet lőtt mint Forrest. „Tehát?“ kérdé Daisy. „Mequard velem szemben előnyben van semmi reményem többé“ monda a kapitány szinte melaneholi!;u;on. „Oh, hát. ki fogja bátorságát hanyat- lani engedni. Önnek még sült ideje van kapitány 1 Különben itt fogok maradni meggyőződést szerezni a vadászat további sikerei Vagy sikertelenségéről.“ A reggeli elköltése igen rövid időt vett igénybe. A vadászat ismét folytatódotti Jack egy gyönyörű kakast lőtt, s ugyanabban | pillanatban Mequard is ezélzott, de irányt tévesztve nem lőtt semmit. „Oh Istenem“ sóhajtott fel Daisy, úgy hogy erre a sóhajra Jack szive görcsösen összehuzódott. E pillanattól kezdve ugylátszott, mintha Mequard szerencséjét a boszorkányok táncza vette volna körül, úgy annyira, hogy a vadászat befejezte előtt Jack vetélytársával szentben három darab fáczánnal volt előnyben. „Istenem! Istenem! monda Daisy Mequardhoz Még utoljára szerencsétlenséget hozok magának. Inkább elmegyek.“ „Óh ellenkezőleg monda ő. Maradjon itt. Kezem ma — ritkaságok közé tartozik ugyan — de nem biztos. Talán a reggelihez nem kellett volna Champagnit innom.“ „Hát ön Champagnit ivott? kiálta fef
