Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-04-18 / 16. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE —Verus felsülése. Kitűnő munka­társunk olvasván a „Szamos“ húsvéti szá­mában „Egy városatya“ aláírással megje­lent czikket, mely a városi ügyeket tár­gyalta, örömmel ragadta meg a tollút, hogy a közös működésre a czikkező város­atyát felszólíts:!. A barátságos közeledésnek az eredménye azonban az lett, hogy a fel­hívott „Egy városatya“ Verus barátunkat kegyetlenül megrugdosta. így sült ki, hogy az „Egy városatya“ név csak oroszlánbőr volt, mely eltakarta ugyan az igazi alakot, de az ősi természetet megváltoztatni nem tudta. Verus pedig mosolyog s azt mondja, a mit egykor Szókratész mondott, hogyha az ember effajta rúgást kap, nem szalad a tanácshoz panaszt tenni. A mint hogy oda jelen esetben hiába is szaladna. — Hitközségi választás. A hely­beli orthodox izraelita hitközség vasárnap délután választotta meg az elnököt, alelnö- köt és két tanácsost, mint a mely állások betöltve nem voltak. Elnök lett: Franki Mihály, alelnök: Wollner Márton, s taná­csos: Steinberger Ábrahám és Cs. Mayer Sámuel. — A kaszinó építkezése nehezen indul a megvalósulás felé, miután nem akad vállalkozó, a ki az előirányzott árért az épitésbe belemenjen. Mikor az egész építkezésre egyben volt hirdetve a pályázat, senki sem jelentkezett. Ekkor aztán uz építő bizottság akként határozott, hogy részletekben próbálja meg a kiadást, a mi­nek volt is eredménye,' csakhogy a jelent­kező vállalkozók az előirányzott áron felül még annak 40 százaléksát kívánják, a mi nagy különbség, legalább is 4 ezer forint. Igazsága volt tehát a kaszinó közgyűlésén felszólalt egyik építésznek, u ki azt mondtu, hogy azért a pénzért nem fognak kapni embert, a ki az építést elvállalja. Hanem hát nagyon egyszerű a kérdés megoldása, űzetni kell, a mennyit kérnek, van a ka­szinónak elég pénze, ez az építés pedig megérdemli. Legalább úgy mondják azok, a kik a tervektől el vannak ragadtatva. — A III-ik temetkezési társulat vasárnap d. e. 11 órakor tartotta ez évi ren­des közgyűlését a tagok nagy részvéte mel­lett az ev. ref. elemi iskola III-ik osztályá­ban. A gyűlést Tar Károly alelnök nyitotta meg, a ki szép szavakban emlékezett még a társulat elhunyt elnökéről Tabajdi Lajosról, s indítványozta, hogy érdemei jegyzőkönyvi­leg örökittessenek meg, s felállítandó sírem­lékére adjon a társulat 50 frtot. Az indít­vány egyhangúlag, elfogadtatott. Uelyeslőleg vette tudomásul közgyűlés a választmány ,azon bejelentését is, hogy a gyász alkalmá­ból részvétiratot intézett az elhunyt özve­gyéhez, s a ravatalra a társulat nevében ko­szorút helyezett. Tudomásul vette közgyűlés a számvizsgáló bizottság jelentését, mely szerint a társulat vagyona ez idő szerint 25 ezer forint. Elfogadta a számadásokat s a felmentvényt a pénztárnok részére megadta. Ezután a tisztujitás következett, melynek, eredménye, hogy nagy lelkesedéssel Tar Ká­roly elnökké, Regéczy Sándor alelnökké, lségtelenül müvemet jelzi, nem hoztam ma­gammal. Fejembe tolult szivemből az éltető anyag, éget a képem s mégis ott állottam szemközt a leánynyal mint egy iskolás fiú, leinek nincs készen a feladványa. — Fáni elsietett s ott hagyott engem megszégye­nítő tudatommal. Mi czélja van további ott állásomnak, mi volt oka, hogy nem indultam, hiszen a lelkemen könnyítve volt a vallomással ? A szobaleány, kinél az előbbi hamis- kásságot most tényleg a gunyosság s éppen nem valami nagy jó indulat kezdé felváltani, ^nevetett egy kicsit amint másod ízben is -visszajött. „A nagysága nem hajlandó azt elhinni“, monda s ezzel az éppen kalap után nyúló kezembe tett egy levélkét. A levélkén a következő tudósítás ál­lott: „Hagyjon fel ezen ügyben a mókával s adja át habozás nélkül müvét a szoba­lánynak ; én biztosítom, hogy ön eléggé ügyesen fejezte azt be. E pillanatban nem fogadhatom önt, de nem is fogom elfogadni addig, mig kívánságomnak eleget nem tett. [Én azt a művet látni óhajtom, s ön tudja, [mit jelent ez.“ Fáni, ki az én helyzetemet azon ösz- , tön segélyével, melyet lehetséges szobale- íányok oly igen könnyen sajátítanak el, sej­teni látszott, hasonlónak tűnt fel előttem- íazon angyalhoz, kinek feladata volt ős szülein [két a bűnbeesés után az édemből kiűzni, I— és én a magam helyzetét némileg ha- hsonlónak találtam az ősapa ama helyzeté­ivel. Az én ideálom a ABCe minden betűjé­nek használatát megengedte, — csupán jj egyetlen egy betűt nem volt szabad alkal- maznom, ha csak önönmagam nem szán­dékoztam megfosztani magamat az édentől. Tanácstalanul, habozva indultam ott- r honom felé. - Eltökéltem magamar, ~ hogy [ néhány gondolatból álló levélkét küldök az I önfejűnek s a következő mondatokba fog- Ijaltam össze lélekhangulatomat. „A fölada­Palády Lajos jegyzővé, Hatvani Péter pénz- tárnokká és dr. Fejes István ügyésszé vá­lasztattak meg. A választmány.szintén meg­maradt s két üresedés lévén ezen helyekre Kató Antal és Hajdú Károly választattak be. A közgyűlés 12 órakor véget ért. — Kirabolt templom. Vakmerő és mélyen felháborító rablást követtek el ed­dig ismeretlen tettesek vasárnapra virradó éjjel. A Jezsuita atyák úgynevezett kálvá­ria templomának ajtaját betörték a u hely­zettel valószínűleg ismerős egyének a sek­restyéből négy miséző kelyhet és egy töm­jéntartót elraboltak. A főoltáron levő szent- BÓgtartó ajtaját is próbálgatták vésővel le­feszíteni, de úgy látszik ezen tettök végre­hajtását még is meggondolták s a szentsé­get nem bántották. A szenteltviztartóból a szenteltvizet megitták s azután n jégverem ajtaját törték fel, gondolva, hogy ott jó borokra akadnak. A rendőrség egész vasár- nap délelőtt a 'helyzetet a legbehatóbb vizs­gálat tárgyává tette s mint értesülünk ala­pos gyanú miatt letartóztatás is történt. — Gyászhir. Alólirottak a nagyszá­mú rokonság nevében is fájdalmas szívvel tudatják a felejthetetlen jó férj, atya, nagy­atya és vő ids. Bárdóly Fordinánd birtokosnak, élete tí8-ik, boldog házassága 42-ik évében, folyó hó ll-én este 7 órakor, a haldoklók szentségének áhitatos felvétele után az Ur akaratában való csendes meg­nyugvással történt elhunytét. A kedves ha­lott földi részei Hunyadi-köz I. számú há­zától f. hó 13-án délután 3 órakor tétet­tek a rom. kath. vallás szertartásai szerint a hidontuli sirkertbe örök nyugalomra. Az engesztelő szent mise-áldozut pedig f. hó 14-én reggel 8 órakor mutattatott be az elhunyt lelkeüdvéért a róni. kath. azé ce3- egyházban az egek Urának. Szatmár, 1899. April 12. A béke őrködjön hamvai felett! Özv. Bárdóly Ferdináudné szül. Horváth Sára az elhunyt bánatos özvegye. Özv. Hor­váth Istvánná szül. Aszalai Zsuzsanna az elhunyt anyósa. Ifj. Bárdóly Ferdinánd az elhunyt űa és neje szül. Szabó Juliánná .s ezek gyermekei: Bárdóly Erzsébet. Bárdóly Ferdi, Bárdóly Juliska, Bárdóly Sándorka, Bárdóly Lajoska, Bárdóly Pista, Bárdóly Ilonka, Bárdóly Sárika unokái. Bárdóly Lujza az elhunyt leánya és férje Demjéu József s ezek gyermekei: Demjéu Nándor, Demjén Anna, Demjéu Józsika, Demjén Ká- rolyka Demjén Alajos unokái. Bárdóly Ma­riska az elhunyt unokája. — Köszönetnyilvánítás. Néhai idős Bárdóly Ferdinánd felejthetetlen jó férjem temetése alkalmából mindazon jó rokonok, barátok és ismerős résztvevők, kik fájdal­munkat megkönnyebbiteni megjelenésükkel szívesek voltak, fogadják gyászoló családom nevében is őszinte köszönetemet. Teljes tisz­telettel özv. Bárdóly. Ferdjnándné. — A Szatmár megyei Gazdasági Egyesület által Szatmáron alakítandó tej­szövetkezet ügyében, az alakuló közgyűlés f. hó 19-én d. e. 10 órakor a városháza tanács­termében lesz megtartva, melyre az érdekel­tek figyelmét ezúttal is felhívjuk. tot, melyet kegyed tehetségemtől kíván, kezdve Goethétől végezve Geibelen senki sem képes megoldani; én elloptam ágyam­tól két éjjelt, de hasztalanul! A fogadás ki­menetele kegyednek kedvezett, elégedjen meg azzal s esedezem, hogy eme kínlódva töltött idő fejében, melyben a hiúság az ügyetlenséggel gigási küzdelmet vívott, en­gedje meg a megszégyenített költőnek azt, hogy kegyedhez közeledhessen.“ Egyidejűleg hatalmas ibolyabuquetot készíttettem. Most megnéztem magamat a fekete hátlapu csiszolt üvegben, aztán kissé összekuszáltam a hajamat, majd üde- szinü képemet behintém véknyan a hószinü liszttel, melyet különben csak a tetszeni vágyó asszonyok használnak, tettem pedig mindezt azon czélból, hogy jelezzék az éj- jelezést és a lelki küzdelmet. — Ezek után felkészültem a látogatáshoz. Átfutottam még egy ízben ama né­hány mondatot, melyekkel bejelenteni szán­dékoztam a dolgot, — mily szegény, mily szellem nélküli, milyen megszégyenítő 1 Éhez még az én nyomott lelki hangulatom a nyilván való hízelgés, — hogy fogadhatna egy élezés, szellemes hölgy engem anélkül, hogy szemébe ne nevessen az álköltőnek I Ez a gondolat önkéntelenül asztalom­hoz vonzott. Buta fejemet, melyben napok óta egyetlen okos gondolat sem fogamzott meg, kezeimmel támogattam s közel voltam az elalváshoz. Szemeim becsukódtak, fejem súlyosan nyomta kezeimet s elvonultak lelki szemeim előtt váltakozó jelenetekben ho­mályosan ugyan, de mégis teljesen kiala­kulva a közelmúlt idő egyes eseményei. A csillogó bálihelyiségben találtam magamat, halgattam ama kellemes beszél­getést a hazamenetel alkalmával, majd dol­gozó asztalomnál ültem s izzadó homlok­kal igyekeztem megalkotni a kívánt művet, — aztán ama kegyetlen időpont jutott eszembe, mely a fogadás kedvező eldölé- Sét olyan könnyűnek tüntette felelőttem,— Kim hiányzott a csalódás sem, mely azon — Hálaadó isteni tisztelet tarta­tott a székesegyházban f. hó 12-én, uz egy­házmegye főpásztorának névünnepén. A mi­sét Keszler Ferencz praelatus-kananok mon­dotta fényes segédlettel. A misén je­len voltak | kir. kath. főgimnázium: a zárda iskolák, a r. kath. finépiskolu, élükön a tanári és tanítói karral. — Helyettes vallástanár. A szat­mári ev. ref. főgimnásium igazgató-tanácsú Tabajdi Lajos vallástanár tanszékét a folyó iskolai évre az I—VII. osztályokban Ho- do8sy Lajos németii s. lelkészszel, a VTII ik osztályban pedig Ozsváth E. főgirnn. r. tanárral töltötte be. — A vallásügyi minisztérium u vá­rosi óvodának 200 frt segélyt adott s a németii tanítók ötöd éves korpótlékát az állatnpénztárból fedezi — A Szatmár—ugoosamegyei r. kath. néptunitó-egyesület folyó hó 12-én nagy választmányi gyűlést tartott. E gyű­lés megállapította a május hó 25-én tar­tandó közgyűlés tárgysorozatát. E tárgy- sorozat következő: a) „A tanítóképzőin tű­zetek tanterve.“ Előadja: Bodnár Gáspár kép. tanár, b) „A polgári iskolák reformja.“ Előadó: Bagossy Bertalan kép. tanár, c) „A kath. tanítók és kántortunitók nyugdijsércl- mei.* Előadó: Plank Károly csomaközi tanító, d) „Az állami tanképesitéesel szem­ben | kath. álláspont kifejtése.“ Előadó: Eengyel József kép. tanár, e) „A népiskolai záró vizsgálatok mai rendszerének reformá­lása időszerü-e ? S ha igen, mily alapelvek szerint volnának reformálandók e vizsgála­tok.“ Előadó: Mondik Endre. Tudomásul vette e közgyűlés a bíráló bizottság jelenté­sét, a beérkezett pályamunkákról. E tételre: „Milyen eljárást fog tanúsítani a tunitó, ha észre veszi, hogy növendékei közt van­nak, akik^néma bűnben szenvednek“ beér­kezett két munka, melyek közül az „Isten nevében kezdem el“ jelligójü munka 50 korona dijban részisül. 40 korona a Stein- berger-féle fölajánlott dij megpótolva az egyesület pénztárából 10 koronávul. A má­sik tételre: „Mily módon fogja a tanító nö­vendékeiben fejleszteni | kötelességérzetet“ beérkezett 1 pályamunka következő jeligé­vel: „Első a kötelesség“ Egyhangúlag di- csérettell jutalmaztatott. — Gyászhir. Síiver Sándor és Dezső, valamint az összes rokonság nevében is a legmélyebb fájdalommal tudatják forrón sze­retett édes auyjokuak özv. Szive r Já­nos n é sz. Leitncr Ilonának, folyó hó 12-én esteli 7 órakor, életének 39-ik, özvegységé­nek 12-ik > évében hosszas szenvedés után történt csendes elhunytét. A kedves halott földi részei folyó ovi April 14-én délután 5 órakor helyeztetett a róm. kath. egyház szertartásai szerint örök nyugalomra. Szat­már, 1899. ápril hó 13. Áldás és béke po­rai felett! — A mezei munkások, ügyeinek első fokú hatósági ellátását unnak idején a városi tanács Kiss Gedon főkapitányra bízta, s most az elhunyt helyére dr. Korbay Ká­roly jelenlegi főkapitányt jelölte ki. éjjel lepett meg, melyben ama mássalhang­zót légió számmal találtam meg késznek vélt müvemben, szemben állottam a gúnyos- tekintetű szobaleánynyal s ismét átestem azon, hogy az ifjúi szégyenkezés lángja fu­totta el képemet. Félálmomban azonban egy éppen oly különös, mint fontos fölfedezést tettem és ez az, kogy: az egész látomány minden jelenetében, hogy ugymondjam, jól átgondolt, tetszetős bevégzett elbeszélésként volt készen fejemben s benne volt — tudom, hogy ez hihetetlennek tűnik fel — minden betű, kivéve ama átkozott más­salhangzót. Fölnyitom szemeimet, testestől lelkes­től ott ültem évek óta sajátomat képező asztalomnál, hószinü, csalogató fogalmazási ivek állottak előttem s csinosan hegyezett fába foglalt szénlemezek .... Hevesen nyúltam egyik egyik után, a leghegyesebb után és villámsebességgel mozgattam esz­közömet a fogalmazási lapokon. Amint a legközelebbi időjelzés elhangzott, fölállot­tam, összecsomagoltam a felületes vázlátot és siettem — hogy hová, alig szükséges mondanom. A győztes én lettem, hogy mi volt jutalmam azt szokásos nyíltságom megta­gadásával, fájdalom, el kell hallgatnom, mivel köztudomású, hogy a megküiömböz- tetéseket kedvelő s csekélységeket fölvevő hölgyek, mielőtt valami hivatalosan „bizo­nyossá“ nem lesz, „bizonyos dolgokat“ titkolni óhajtanak. Ama bizonyos mássalhangzó kihagyá­sával készített művecske ugyanaz, melyet én jelenleg az elnéző közönségnek előad­tam, az én leendő kedves nőmnek neve ugyanis — Barbara.*) *) Az elbeszélésből hiányzó mássalhangzó az r s ezen betű kihagyásával adta vissza a mesét | felolvasó is. Szolgáljon mentségéül a gyenge nyel­vezetnek azon tény, hogy ez a nyakas í* betű nem könnyen engedi magát agyonüttetni és elte- mettetni. — Újítás a postánál. Említettük múlt számunkban, hogy a nagyváradi poata- cs távírda igazgatóság rondelete folytán a postai csomagok ál czimzettek lakására szál­líttatnak s ugyanitt fizettetnek ki a posta- utalványok is. Az uj intézkedés az elmúlt szombaton lépett életbe. A húrom csomag­szállító posta kocsit számosán megbámulták. Az uj intézménynek csak örvendeni lehet, mert a küldeményt hamarább megkapjuk | nem kell cselédet utánnu küldeni. — Népesedés. Szatmár városában az elmúlt tnarczius i óban 9G gyermek szü­letett. Mióta az állami anyakönyvvezetés fenn áll, azóta a havi szülöttek száma most volt a legnagyobb. — Anyakönyvvezetői kinevezé­sek. Szntmárvármegyében u nagydobost anyakönyvi kerületbe Kovács János ev. ref. tanítót, az erdődibe Márton Béla jeo-yzőt ahyakönyvvozetőkké, továbbá a nagydobo- siba Lukács Gyula nyugalmazott jegyzőt, a biripibe pedig Miilián Sándor oki, jegyzőt anyakönyvvezető helyettesekké | belügymi­niszter kinevezte és a házasságkötésnél való közreműködéssel is megbízta. — Talált tárgyak: egy doboz fe­kete szegélyű levélpapír, egy női tääka, egy imakönyv, egy zsebkés, egy arany órafüggő. A rendőrségnél igazolt tulajdonosának ki­adat] k. — Nyilatkozat. A múlt héten 15-ik számú lapjában az ujdonsági rovatban „Pa­nasz“ czim alatt oly czikk jelent meg, mely úgy az üzleti reputatiom megkárosítására, mint a magam személye megtámadására irá­nyult. Hogy üzletem körül szabálytalansá­gok sjhusetn történtek, uzon tény igazolja, hogy reudőri beavatkozásra, de még ezek figyelmeztetésére sem szolgáltattam okot. Es hogy a kismértékbeni kimérést is jogosan gyakorlom a birtokomban levő pénzügyigaz­gatósági jogosítvány melyhez annak idején, a midőn azt megnyertem, a közigazgatási hatóság is pártolólag hozzájárult, igazolja, továbbá hogy üzletem nem a csavargóknak gyülhelye, bizonyítja azon körülmény, hogy üzletem tisztességes vevő körnek örvend, a miról mindenki meggyőződést szerezhet. Tisz­telettel Both bárt 11. * Fent irt közleményre vonatkozólag a „Panasz“ beküldője továbbra is fentartja s magáévá teszi a lap múlt számábun közzé­tett sorait annál is inkább, mivel az üzlet előtt történteknek fül és szemtanúja volt s azok nem hallomás, hanem közvetlen tapasz­talat alapján írattak meg. Annyiban módo­sul csupán, hogy az üzlet tulajdonosa a po­haras kimérésre vonatkozó engedélyét iga­zolta. Egyebekben a közlemény szavasságá- ért helyt ál a Beküldő. — Egy kitűnő massirozóno ajánl­kozik házakhoz. Czim : özv. Hirschlné Bát- hory-uteza 29. sz. — Jegyzői szigorlat lesz legköze­lebb | vármegyeházán. Ugyanis május 9-én Írásbeli és 10-én a szóbeli szigorlatok tar­tanuk. Jelentkeztek a szigorlatra: Slruusz- innnn Fülöp Szinérvúraljáról, Fényes Imre Szinérváraljáról, Göuczy Etele Szolyváról, Becsky László Penészlekről, Rottler Aladár Győrietekről, Fiók Zoltán Máté-Szalkáról, Komorócw Péter Oköritóról. — Ügynökségi iroda. Vajda Jó­zsef, Klein Vilmos magkereskedő ezég több éven át volt könyvelője, törvényszékiíeg be­jegyzett kereskedelmi irodát nyitott. Ajánl­juk őt ismert szorgalma és ügybuzgósága révén a t. kereskedők szives pártfogásába. Névváltoztatás. Kiskorú Lövenberg Árpád vezetéknevének „Lengyelére, Fried­man Sándor vezetéknevének „Füredi“-re •való változtatását a belügymiuiszter meg­engedte. — A szatmárnémeti 1. temetke­zési társulat f. bő 9-én tartotta évi ren­des közgyűlését, melyen a pénztári száma­dások megvizsgálása után a megüresedett társulati jegyzői állásra egyhangúlag Hajdú Károlyt választotta* 1 meg. — Munkások jutalmazása- Fő­ispán ur 6 méltósága körlevélben hívta fel a vármegye főszolgabiráit, hogy 12 mun­kást nevezzenek meg, kik a földmivelésügyi miniszter ur által egyenként 50 frt jululom- ban fognak részesittetni. Felelős szerkesztő: Dr. Fojos István. Főmunkatárs: Dr. Schönpflug Jenő. Laptulajdonos és kiadó: Morvái János«

Next

/
Thumbnails
Contents