Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-04-18 / 16. szám

SZATMÁR ES VIDÉKE.

A műbor ellen.

A-gazdasági egyesület átirata a hatósághoz.

Tekintetes városi Tanács 1

Hónapok óta figyelve azt a folyton terjedő mozgalmat, melylyel a bor pancsolása és a műbőr törvénytelen és lelki- ismeretlen forgalomba hozása ellen az illetékes körök felléptek, örömmel látjuk, hogy e küzdelemben a hatóságokban minő erélyes támogatást nyernek a gazdák.

A mi vidékünk kiváló szőlőtermelő vidék volt, s hogy ismét azzá tennünk sikerüljön, kétszeres feladatunk a törvény óvintézkedéseit érvényre juttatni. Szatmár németi szab. kir. város egy olyan figye lemre méltó fogyasztó piacz, hogy az ma gában jelentékenyen hozzájárulhat borterményünk értékesítéséhez s igy e piacz megtisztítása mindenesetre nagyban hozzá fog járulni a szőlő gazdaságunk fellendüléséhez.

Őrömmel győződünk meg arról, hogy a tekintetes városi hatóság is ujjult erély- lyel lépett sorompóba úgy a szőlős gaz dák, mint a fogyasztók érdekeit vészé lyeztető lelkiismeretlen üzelmek elnyomására, s igy kedves kötelességet teljesítünk, midőn Egyesületünk, mint a gazda érdekek őre nevében e buzgalomért hálás kö- szönetünket fejezzük ki. Legyen szabad remélnünk, hogy az erély következetes ál landósággal lesz foganatosítva s ennek érdekében ha szükségesnek látszanék, külön intézkedésekkel is hozzá fog a tekintetes Tanács a város és vármegye gazdasági érdekeinek mentül teljesebb megóvásához járulni. Legyen szabad erre vonatkozó szerény nézetünknek néhány sorban kifejezést adni.

A bor hivatalos vizsgálatát annak költséges volta megnehezíti; ezért a mintázás megkönnyítése, illetve a borok tömegesebb mintázása érdekében ajánlatosnak tartanánk valamely szakembernek, pl. gyógyszerésznek, ki esetleg a bor ellenőrző bizottság tagja is lehetne előzetes vizsgálat végett a gyanús borok mintáit kiszolgáltatni a végből, hogy egyszerűbb elemzési eljárás után határozottabb véle ményt mondana s esetleg hozzájárulna a gyanú megerősítéséhez illetve eloszlatásé sához. Ilyen egyszerűbb eljárással is megítélhető volna pl. a víznek a megengedettnél nagyobb mennyiségben való jelenléte, a szerfeletti szeszezés, szabad czukor nagy mennyiségbeni hozzáadása, ólomczukrozás stb, melynek a legegyszerűbb utón való chemiai megállapítása esetén az itt is kifogásolt borminták a központi borvizsgáló állomáshoz felküldhetők volnának a nélkül, hogy a költséges vizsgálat gyakori hiábavaló igénybevételétől tartani kelljen.

Más oldalról nagyon megkönnyítené az ellenőrzést, ha a bor behozatalánál e végből már figyelemmel lennének a forrásra. Számtalan eset fordul elő, a midőn a beszerzési forrás már határozott gyanúra szolgáltat alapot. Igen könnyen keresztülvihető volna ez, ha úgy, mint a

nem szolgáltatok önnek alkalmat; — tehát valami kis elbeszélés, egy mese, vagy ilyes valami.“

„Nyolcz nap alatt lábai elé teszem müvemet.“

„És ha a szavát mégis megszegné?“ I

„Úgy követelje a boldogtalan költőtől, hogy olyan bouquetot küldjön kegyednek, mely megfelel a győztes Ízlésének, továbbá engem ne engedjen színe elé mindaddig, mig csak teljesen ki nem nevette magát a költőn; — és ha a fogadásban én győzök? —“

„Azt majd kitaláljuk“ mondá a kedves s sebesen felállott, mivel a zene egy polka élénk ütemeit játszva éppen megszólalt s a négyszemközti beszélgetésnek véget vetett. Még egy négyes, majd tuss következett s aztán vége volt.

Nem nagy kedvelője vagyok ugyan a táncznak, de annyit mégis megengedek, hogy ez állandóul a legjobb kisegítőül szo- gál, ha a hölgyekkel szemben semmit sem tudunk kezdeményezni; ha azonban olyanok közt vagyok, kiket megillet a: „vonzó, pajkos, élvezetes“ jelző, úgy nem nézem kancsal szemekkel azokat, kik a táncz bóditó élvezetével töltik idejüket.

Nem tagadom, hogy engem a szép s a kedélyes lélek kiváló tulajdonságaival megáldott fiatal özvegy oly nagyon vonzott, hogy önként lánczoltattam le magamat kiváló lénye által s egész estéken szívesen hallgattam volna csevegését.

*

„Tulajdonképpen soha sem tudnám eltökélni magamat, hogy költőt boldogítsak hajlamommal,“ mondja szépem hazafelé menet minden bevezetés nélkül . . .

„Ez nagyon hízelgő nyilatkozat —“ gúnyolódtam feleletül én.

„Es önnek mégis helyeselnie kell nézetemet, mihelyt teljesen kifejtem azt. Nem hiszem, hogy ön ne tudná, hogy létezik olyan szenvedély, mely azon igyekszik, hogy találjon valamit „a mi“ mint a közfogyasztási adó szempontjából minden vasúton, sőt postán beszállított bor hivatalból történendő bejelentését tenné a tekintetes Tanács kötelezővé, a mikor is a fo- rás megjelölése sok esetben a bortörvénynek a pancsolt borokkal szemben érvényesítését segítené elő.

Még egy körülményre kívánjuk ezúttal a tekintetes Tanács figyelmét felhívni. A bortörvény szigorúan intézkedik a bor hamis vignétázása tekintetében s igy a kereskedésekben különféle hangzatos nevek alatt forgalomba hozott drága borok ellenőrzése alkalmával is juthat a bizottság törvénytelen eljárás nyomára. Nem volna tehát czélszerütlen, ha a borvizsgáló bizottság a vignétázással űzni szokott esetleges visszaélést is szigorú ellenőrzés tárgyává tenné.

A midőn ezeket a közérdek szempontjából érinteni magunk részéről is szükségesnek tartottuk, szabad legyen remélnünk, hogy kis részben hozzájárulnunk sikerült ahoz a fontos érdekhez, melyet a törvényhozás ezek szabályozásával elérni, czélozott.

Kelt Szatmártt, 1899. márczius i-én. A Szatmármegyei Grazd. Egyesület igazgató választmányának megbízásából: Domahidy Sándor s. k. elnök. Poszvék Nándor s. k. e. titkár.

Apróságok.

Mától fogva igazi okom van büszkének lenni. Az én rendes borbélyom tegnap este az oroszlánok ketreczében megborotválta az igazgatót. Ez olyan hős tett volt, a mely fényt vet a kuntsaftokra is, sőt méltó ok volna arra, hogy ezután a borotválási dijakat felemelje, a mi

ellen azonban előre is tiltakozom.

*

Néma csodálkozással szemléltem, hogy utóljára megborotvált, s előlegesen gratuláltam merész vállalkozásához ?

— Barátom — mondtam neki búcsú- záskor — ön szerencsés ember. Ha élve marad, mint hős kerül vissza, s ha megeszik az oroszlánok, fejedelmi sírboltban fog pihenni, s mint műtrágya fog feltámadni.

*

Egy helybeli vadászszal találkoztam a napokban, s hívtam magammal, hogy jöjjön nézzük meg az állatseregletet, különösen két szép király tigris van benn£.

— Nem szeretem fogva látni a puszták királyát — szólt páthosszal — de ha szabadon láthatnám, óh! az volna a dicső találkozás!

— Úgy érted persze — mondom én hogy a tigrisre nézve, miután te pompás jó húsban vagy.

*

— Mi tetszett neked legjobban az állatseregletben ?

— A majom csoport.

— No azon csodálkozom, hiszen majmokat láthatsz a városban is eleget.

keletű szólam mondja „fájdalmat szül.“ Hát lássa, a költemény hőse a költő lelkének egyik fele; azt hiszi, hogy én egykedvűen tudnám nézni, hogy ez a féllélek, — amint az Széliében szokott lenni, —• lángoló vágygyal vonzódva valamely női' eszményhez, melyet a képzelettől kitelhető minden fényűzéssel a lehető legbájosabb- nak festett meg, fél napokig a legbensőbb összeköttetésben álljon; hát ha még aztán ez az eszmény szőke is kék szemekkel, a mi világosan bizonyítaná, hogy a költő nem engem festett meg? Nem kell-e az egész világnak sajnálnia annak a költőnek nőjét, kinek lelke minden uj könyvben más eszmény felé vonzódik? Magam olvasni sem tudnám ama helyeket, melyeken az én életem megosztója, kivel a holtomiglan, holtodiglant elmondtam, az olvasó közönségnek egy szép asszony elbájoló tulajdonságait festené le.“

Nagyon sajnáltam, de nem bocsátkozhattam vitába a fölvetett eszme fölött, mivel a fiatal özvegy éppen meghúzta azon háznak csöngettyüjét, melyben lakott.

„Ne feledje a fogadást“ mondá, miután gyöngéden kezet fogott velem, „és jól aludjon az éjjel, ne foglalkozzék költészettel, Isten önnel.“

Élgondolkozva indultam hazafelé; ha legalább alkalmam lett volna a fogadás ellen betétjét megneveznem, ez felvidított volna s kedvet adott volna az alkotáskoz.

Egyet ütött az időjelző amint a szobám ajtaját kinyitottam. Gondolatokba mé- lyedve feküdtem le s gondolatokba mé- lyedve keltem föl egy negyed múlva ágyamból, hogy asztalomhoz üljek, melyen ezelőtt az én lendületteljes s legalább az én csekélységemet elbájoló költői alkotásaim születni szoktak.

A késő éjjeli időben lehangolt volt a múzsa, nem bocsátkozott bele az olyan mü alkotásába, a milyent én óhajtottam létesíteni — annyi s vége, hogy nem szándékozott megjelenni az én szemeim előtt

— Igen ám, de azok nem olyan természetesek.

*

Bögre ur minden este puskával a vállán a sétatérre megy sétálni.

— De hát mi van ebben élvezet ?

— kérdi tőle egy ismerőse.

— Nagy élvezet, — felel ő — mikor ordit az oroszlán azt képzelem, hogy a Szaharában járok, s úgy bele élem magamat, hogy mikor haza felé megyek bosz'ankodom rajta, .miért nem tudtam lövésre kapni.

*

A papucs hős ott áll éltepárjával a ketrecz előtt.

— Mit csinálnál — kérdi az asszony

— ha a tigris kiszabadulna és engem megenne?

— Nem merne az olyat cselekedni

— sóhajtja a férfi reszketve.

*

— Szombaton délután a feleségemmel és az anyósommal mi is megnéztük az állatseregletet. Nem tudom mi baja lehetett a him oroszlánnak, egyre ordított. Bizonyosan valami nem tetszett neki.

— Micsoda? az anyósod ott volt és nem jöttél rá ?

— Óh 1 én szamár! igazad van, megijedt az anyósomtól.

Demeter.

HÍREINK.

— Lapunk jelen számához egy negged iv melléklet van csatolva.

. — A szatmári elemi iskolák államosítása befejezett tény. Tegnap jött le a vallás- és közoktatásügyi minisztertől a városhoz uz értesítés, azzal a záradékkal hogy a város által felajánlott feltételeket elfogadó közgyűlési határozatot a felekezeteknek kézbesítsék, hogy ezek esetleg a kellő jogorvoslattal élhessenek. Az oktatás ingyenes lesz. Az iskola épületek a város külöm- böző három telepén lesznek építve 12—12 osztálylyal, igazgatói és szolgai lakásokkal és tanácskozási teremmel. F. évi május 1-ig a szerződést elfogadó közgyűlési határozatot a miniszterhez fel kell küldeni. Az uj iskolai épületnek 1900, évben készen kell lenni. A szőlőhegyen is felépül az uj áll. iskola és a városban külön még gazdasági ismétlő iskola is.

— Katonák esküje. A múlt hó 15-én a m. kir. honvédséghez kiképzés végett bevonult póttartalékosok tegnap előtt vasárnap reggel tették le az ünnepélyes honvéd esktlt. Ezt megelőzőleg a laktanya udvarán felállított s fenyőgalyakkal diszi- tett sátorban tábori mise volt, a melyet Ékkel Lajos mutatott be az egek Urának. Szentmise után Ékkel Lajos magyarul, Hubán Gyula pedig románul tartottak beszédet, megmagyarázván a legénységnek az eskü szentségét. A magyarul tudó legénységnek az eskü mintát Eötvös Sándor főhadnagy, a románul tudóknak Nalavajkó Károly őrmester olvasta fel. Ennek vógezmelyek álmosan és unottan tévelyegtek a falakon, a boltozatokon. Ha a költő a tolinak ismételten és ismételten a tintás edénybe mélyesztése után az előtte álló lapon keletkező foltokból lábak s egyéb kiegészítők hozzá képzelésével pókokat és szúnyogokat alkot, az általában nem jó jel, annyit jelent, hogy az alkotás nem halad a kívánt módon. Bámultam és ismét bámultam, majd, hogy a múzsát végleg elűzzem, átkozódtam és a midőn kettőt ütött, még csak a kezdő mondatát sem találtam meg a szánalmas műnek.

Mielőtt gondolataimat egy-egy mondatba összefoglalhattam volna tiz alkalommal is beleütköztem ama tilalomba, melyet az édes enyelgés közt könyelmüen kötelezőül fogadtam el. Ama eltiltott betűnek alkalmazása föltétlenül szükségesnek tűnt most fel előttem; megbékózott lábú Pegazusom csetlett botlott, de nem mozdult helyből. Sok kínlódás után elkészült nehány mondat — végig olvastam félhangosan vagy tizenegy Ízben — de a mit én azokkal kifejeztem, az szánalmas inézésü s nagy munkával nevelt üvegházi nyúlánk növényhez hasonlított, melynek nincs se illata se^ színe. Egyátalán nem ment a munka. Ágyamba dőltem, hogy legalább csekélyke ideig szabaduljak sajátságos és lehangoló helyzetem nyomása alól.

Másnap ismét előszedtem költői munkámat, — a Múzsa nem tűnt ma föl olyan megközelithetlennek, és az én fába foglalt szenemnek, — ebbe helyzetem ugyanis ez alkalommal bizalmamat,— (mivel könnyebb ezzel dolgozni, mint a tollal) minden öt minutumban egész a fáig levált a hegye.

Az a sajátsága a költői hangulatnak, hogy bejelentetlenül lép be s a legtöbb alkalommal alig időzik tovább két negyednyi időnél, aztán ajánlja magát, hogy talán napokon, heteken át meg ne jelenjen; ily esetben nem használ sem á kétségbeesés, sem a hízelgő sóhajtozás; — oh', én, — Isten előtt panaszolom — hihetetlenül sok alka> tével Hadusfalvi Ludmann Gyula m; kir. h, J ezredes szép beszéd kíséretében tűzte ft*i Mátyás László ezred kürtös őrmester és Na- lavajkó Károly őrmester mellére, hűséges szolgálatukért, — a katonai szolgálati érdemkeresztet. A szt. mise alatt Habrovezky és Ludmann ezredesek és az egész honvéd tisztikar jelen volt.

— Beteg lelkipásztor. Alig hogy sírba tettük társadalmi életünk egyik kimagasló alakját Tabajdi Lajost, kórágyon fekszik az ő méltó társa Jandrisits János apát-plebános, a ki vele együtt éltető lelke volt városunknak. Részvéttel vettük n szomorú hirt, hogy szombaton szélütés érte, 8 azóta állapota egyre aggasztóbb. Az orvosok reményt fűznek megmaradásához, s ezt a reményt táplálja a varosban mindenki, adja Isten, hogy be is teljesedjék !

— Esküvő. Pótor Dániel a szatmár- uémetii egyház uj lelkésze, holnap tartja esküvőjét Nagy-Bányán Kettnei Anna tanítónő kisusszonynyal.

— Lelkészi beköszöntő. Pótor Dániel a szatmár-németii ev. ref. egyház uj lelkésze ápril hó 30-án fogja tartani beköszöntő egyházi beszédét s ekkor foglalja el- uj állomását is.

— Szerenád. Ludmann Gyula m. kir. honvéd ezredesnek ne7enapja alkalmából maegyhete este a helybeli honvéd zenekar szerenádot adott, a melyet igen nagy közönség hallgatott.

O o

— Gyászhir. A helybeli irgalmas nővérek közzül ismét kiragadott agy ifjú életet a kérlelhetetlen halál. Mekker Erzsébet Zenóbiát f. hó 14-én tették örök nyugalomra 24-éves korában, a ki 4 évig hűségesen szolgált az Istennek. Nyugodjék békében.

— Diszes síremléket akarnak állítani Tabajdi Lajosnak tisztelői. Az eszme, a mint meg lett pendítve, azonnal rokonszenvre talált mindenütt, a mi természetes is, mert ha valaki, ügy ő méltán rászolgált, hogy érdemekben gazdag múltja ily módon is példaként állíttassák a jövő nemzedék elé. E tárgyban többek felhívására ápril 20-án d. u. 4 órakor értekezlet lesz a városháza tanácstermében, a hol részletes megállapodás fog történni a. teendőkre nézve.

— Az iparos ifjúsági kör közelebb tartott választmányi ülésében Tabajdi Lajos I-ső alapító tagjának elhunyta feletti mély részvétét és az elhunyt hervadhatatlan érdemeit jegyzőkönyvben örökítette meg, s a gyászoló családhoz részvétiratot intézett s elhatározta, hogy az egyesület jótevőjének arczképét a kör számára megszerzi.

— Gyászmise. Az elhunyt Ernő királyi főherczegért e hó 13-án a székesegyházban gyász istenitisztelet tartatott.

— Óvoda megnyitás. A németi áll. óvoda ápril hó 30-án d. e. 11 órakor ünnepélyesen fog megnyittatni, ezután át fog adatni rendeltetésének. A beiratkozások f. hó 24-én kezdődnek az intézet helyiségében, naponta 8—12-ig. Havi dij 10 kr.

lommal találtam magamat eme igen aggasztó helyzetben.

Megteltek a lapok, a csinos és hangulatteljes, uj és mélyen átgondolt kifejezések, hogy úgy mondjam, szinte folytak a hószinü lapokon és én úgy sejtettem, mintha- Apollónak valamelyik küldötte a fölszállást eszközlő tollainak gyöngéd lengetésével izzó homlokomat hűsítené.

Ha okvetetlenül teljesítendő kötelességeim meg nem akadályoztak volna, úgy hiszem, a feladatot, — melyet az éjj folyamán csaknem megoldhatatlannak találtam — egy végtében megoldottam volna.

Amint késő este a legcsekélyebb költői lelkesültség nélkül asztalomhoz ültem és hideg fontolgató tekintettel az iveket vizsgáltam, számtalan szóból szemembe tűnt szögletes alakja ama betűnek, mely igyekezetem kigunyolva sok szóba eltudott bújni még pedig éppen azon mondatokban, melyeket én a legtökéletesebbnek véltem.

Kisielküen hajítottam, — bocsánat, hogy ilyen szenvedélyes kifejezést használok — az egész munkát az egyik szögletbe s föltettem magamban, hogy más nap azt, ki engem vatódi női makacsságával ilyen nehéz helyzetbe hozott, meglátogatom és bevallom előtte ügyetlenségemet.

Még mielőtt a látogatások elfogadott időpontja beköszöntött volna, bejelentettem magamat. #

Fáni, a szobaleány, nem minden megütközés nélkül fogadott, ez a megütközés még a magát hibátlannak vélő előtt is feltűnt volna, besietett névjegyemmel és én szükségesnek találtam azt, hogy magamat kissé összeszedjem.

.. A. siető lábú szobaleány azonban nem sokáig volt távol. A nagysága, még ágyban pihen, mondá, s azt óhajtja, hogy ama bizonyost köldjem be.

»^8®n. f*m, de éppen itt a bökkenő, kimenteni jöttem magamat, hogy én „a m * bizonyost“, melylyel a „nagysága“ két-