Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-04-18 / 16. szám

SZATMÁR ES VIDÉKE. A műbor ellen. A-gazdasági egyesület átirata a hatósághoz. Tekintetes városi Tanács 1 Hónapok óta figyelve azt a folyton terjedő mozgalmat, melylyel a bor pan­csolása és a műbőr törvénytelen és lelki- ismeretlen forgalomba hozása ellen az il­letékes körök felléptek, örömmel látjuk, hogy e küzdelemben a hatóságokban minő erélyes támogatást nyernek a gazdák. A mi vidékünk kiváló szőlőtermelő vidék volt, s hogy ismét azzá tennünk sikerüljön, kétszeres feladatunk a törvény óvintézkedéseit érvényre juttatni. Szatmár németi szab. kir. város egy olyan figye lemre méltó fogyasztó piacz, hogy az ma gában jelentékenyen hozzájárulhat borter­ményünk értékesítéséhez s igy e piacz megtisztítása mindenesetre nagyban hozzá fog járulni a szőlő gazdaságunk fellen­düléséhez. Őrömmel győződünk meg arról, hogy a tekintetes városi hatóság is ujjult erély- lyel lépett sorompóba úgy a szőlős gaz dák, mint a fogyasztók érdekeit vészé lyeztető lelkiismeretlen üzelmek elnyomá­sára, s igy kedves kötelességet teljesítünk, midőn Egyesületünk, mint a gazda érde­kek őre nevében e buzgalomért hálás kö- szönetünket fejezzük ki. Legyen szabad remélnünk, hogy az erély következetes ál landósággal lesz foganatosítva s ennek érdekében ha szükségesnek látszanék, kü­lön intézkedésekkel is hozzá fog a tekin­tetes Tanács a város és vármegye gazda­sági érdekeinek mentül teljesebb megóvá­sához járulni. Legyen szabad erre vonat­kozó szerény nézetünknek néhány sorban kifejezést adni. A bor hivatalos vizsgálatát annak költséges volta megnehezíti; ezért a min­tázás megkönnyítése, illetve a borok töme­gesebb mintázása érdekében ajánlatosnak tartanánk valamely szakembernek, pl. gyógyszerésznek, ki esetleg a bor ellen­őrző bizottság tagja is lehetne előzetes vizsgálat végett a gyanús borok mintáit kiszolgáltatni a végből, hogy egyszerűbb elemzési eljárás után határozottabb véle ményt mondana s esetleg hozzájárulna a gyanú megerősítéséhez illetve eloszlatásé sához. Ilyen egyszerűbb eljárással is meg­ítélhető volna pl. a víznek a megengedett­nél nagyobb mennyiségben való jelenléte, a szerfeletti szeszezés, szabad czukor nagy mennyiségbeni hozzáadása, ólomczukrozás stb, melynek a legegyszerűbb utón való chemiai megállapítása esetén az itt is ki­fogásolt borminták a központi borvizsgáló állomáshoz felküldhetők volnának a nélkül, hogy a költséges vizsgálat gyakori hiába­való igénybevételétől tartani kelljen. Más oldalról nagyon megkönnyítené az ellenőrzést, ha a bor behozatalánál e végből már figyelemmel lennének a for­rásra. Számtalan eset fordul elő, a midőn a beszerzési forrás már határozott gya­núra szolgáltat alapot. Igen könnyen ke­resztülvihető volna ez, ha úgy, mint a nem szolgáltatok önnek alkalmat; — tehát valami kis elbeszélés, egy mese, vagy ilyes valami.“ „Nyolcz nap alatt lábai elé teszem müvemet.“ „És ha a szavát mégis megszegné?“ I „Úgy követelje a boldogtalan költő­től, hogy olyan bouquetot küldjön kegyed­nek, mely megfelel a győztes Ízlésének, továbbá engem ne engedjen színe elé mind­addig, mig csak teljesen ki nem nevette ma­gát a költőn; — és ha a fogadásban én győzök? —“ „Azt majd kitaláljuk“ mondá a ked­ves s sebesen felállott, mivel a zene egy polka élénk ütemeit játszva éppen megszó­lalt s a négyszemközti beszélgetésnek véget vetett. Még egy négyes, majd tuss következett s aztán vége volt. Nem nagy kedvelője vagyok ugyan a táncznak, de annyit mégis megengedek, hogy ez állandóul a legjobb kisegítőül szo- gál, ha a hölgyekkel szemben semmit sem tudunk kezdeményezni; ha azonban olya­nok közt vagyok, kiket megillet a: „von­zó, pajkos, élvezetes“ jelző, úgy nem né­zem kancsal szemekkel azokat, kik a táncz bóditó élvezetével töltik idejüket. Nem tagadom, hogy engem a szép s a kedélyes lélek kiváló tulajdonságaival megáldott fiatal özvegy oly nagyon von­zott, hogy önként lánczoltattam le maga­mat kiváló lénye által s egész estéken szí­vesen hallgattam volna csevegését. * „Tulajdonképpen soha sem tudnám eltökélni magamat, hogy költőt boldogít­sak hajlamommal,“ mondja szépem haza­felé menet minden bevezetés nélkül . . . „Ez nagyon hízelgő nyilatkozat —“ gúnyolódtam feleletül én. „Es önnek mégis helyeselnie kell né­zetemet, mihelyt teljesen kifejtem azt. Nem hiszem, hogy ön ne tudná, hogy létezik olyan szenvedély, mely azon igyekszik, hogy találjon valamit „a mi“ mint a köz­fogyasztási adó szempontjából minden vasúton, sőt postán beszállított bor hivatal­ból történendő bejelentését tenné a tekin­tetes Tanács kötelezővé, a mikor is a fo- rás megjelölése sok esetben a bortörvény­nek a pancsolt borokkal szemben érvé­nyesítését segítené elő. Még egy körülményre kívánjuk ez­úttal a tekintetes Tanács figyelmét fel­hívni. A bortörvény szigorúan intézkedik a bor hamis vignétázása tekintetében s igy a kereskedésekben különféle hangza­tos nevek alatt forgalomba hozott drága borok ellenőrzése alkalmával is juthat a bizottság törvénytelen eljárás nyomára. Nem volna tehát czélszerütlen, ha a bor­vizsgáló bizottság a vignétázással űzni szokott esetleges visszaélést is szigorú el­lenőrzés tárgyává tenné. A midőn ezeket a közérdek szem­pontjából érinteni magunk részéről is szükségesnek tartottuk, szabad legyen re­mélnünk, hogy kis részben hozzájárulnunk sikerült ahoz a fontos érdekhez, melyet a törvényhozás ezek szabályozásával elérni, czélozott. Kelt Szatmártt, 1899. márczius i-én. A Szatmármegyei Grazd. Egyesület igazgató választmányának megbízásából: Domahidy Sándor s. k. elnök. Poszvék Nándor s. k. e. titkár. Apróságok. Mától fogva igazi okom van büszké­nek lenni. Az én rendes borbélyom teg­nap este az oroszlánok ketreczében meg­borotválta az igazgatót. Ez olyan hős tett volt, a mely fényt vet a kuntsaftokra is, sőt méltó ok volna arra, hogy ezután a borotválási dijakat felemelje, a mi ellen azonban előre is tiltakozom. * Néma csodálkozással szemléltem, hogy utóljára megborotvált, s előlegesen gratuláltam merész vállalkozásához ? — Barátom — mondtam neki búcsú- záskor — ön szerencsés ember. Ha élve marad, mint hős kerül vissza, s ha meg­eszik az oroszlánok, fejedelmi sírboltban fog pihenni, s mint műtrágya fog fel­támadni. * Egy helybeli vadászszal találkoztam a napokban, s hívtam magammal, hogy jöjjön nézzük meg az állatseregletet, kü­lönösen két szép király tigris van benn£. — Nem szeretem fogva látni a puszták királyát — szólt páthosszal — de ha szabadon láthatnám, óh! az volna a dicső találkozás! — Úgy érted persze — mondom én hogy a tigrisre nézve, miután te pom­pás jó húsban vagy. * — Mi tetszett neked legjobban az állatseregletben ? — A majom csoport. — No azon csodálkozom, hiszen majmokat láthatsz a városban is eleget. keletű szólam mondja „fájdalmat szül.“ Hát lássa, a költemény hőse a költő lel­kének egyik fele; azt hiszi, hogy én egy­kedvűen tudnám nézni, hogy ez a féllélek, — amint az Széliében szokott lenni, —• lángoló vágygyal vonzódva valamely női' eszményhez, melyet a képzelettől kitelhető minden fényűzéssel a lehető legbájosabb- nak festett meg, fél napokig a legbensőbb összeköttetésben álljon; hát ha még aztán ez az eszmény szőke is kék szemekkel, a mi világosan bizonyítaná, hogy a költő nem engem festett meg? Nem kell-e az egész világnak sajnálnia annak a költőnek nőjét, kinek lelke minden uj könyvben más eszmény felé vonzódik? Magam ol­vasni sem tudnám ama helyeket, melye­ken az én életem megosztója, kivel a hol­tomiglan, holtodiglant elmondtam, az ol­vasó közönségnek egy szép asszony elbá­joló tulajdonságait festené le.“ Nagyon sajnáltam, de nem bocsátkoz­hattam vitába a fölvetett eszme fölött, mivel a fiatal özvegy éppen meghúzta azon háznak csöngettyüjét, melyben lakott. „Ne feledje a fogadást“ mondá, mi­után gyöngéden kezet fogott velem, „és jól aludjon az éjjel, ne foglalkozzék költé­szettel, Isten önnel.“ Élgondolkozva indultam hazafelé; ha legalább alkalmam lett volna a fogadás ellen betétjét megneveznem, ez felvidított volna s kedvet adott volna az alkotáskoz. Egyet ütött az időjelző amint a szo­bám ajtaját kinyitottam. Gondolatokba mé- lyedve feküdtem le s gondolatokba mé- lyedve keltem föl egy negyed múlva ágyam­ból, hogy asztalomhoz üljek, melyen ez­előtt az én lendületteljes s legalább az én csekélységemet elbájoló költői alkotásaim születni szoktak. A késő éjjeli időben lehangolt volt a múzsa, nem bocsátkozott bele az olyan mü alkotásába, a milyent én óhajtottam létesíteni — annyi s vége, hogy nem szán­dékozott megjelenni az én szemeim előtt — Igen ám, de azok nem olyan természetesek. * Bögre ur minden este puskával a vállán a sétatérre megy sétálni. — De hát mi van ebben élvezet ? — kérdi tőle egy ismerőse. — Nagy élvezet, — felel ő — mi­kor ordit az oroszlán azt képzelem, hogy a Szaharában járok, s úgy bele élem magamat, hogy mikor haza felé megyek bosz'ankodom rajta, .miért nem tudtam lövésre kapni. * A papucs hős ott áll éltepárjával a ketrecz előtt. — Mit csinálnál — kérdi az asszony — ha a tigris kiszabadulna és engem megenne? — Nem merne az olyat cselekedni — sóhajtja a férfi reszketve. * — Szombaton délután a feleségem­mel és az anyósommal mi is megnéztük az állatseregletet. Nem tudom mi baja lehetett a him oroszlánnak, egyre ordí­tott. Bizonyosan valami nem tetszett neki. — Micsoda? az anyósod ott volt és nem jöttél rá ? — Óh 1 én szamár! igazad van, megijedt az anyósomtól. Demeter. HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy negged iv melléklet van csatolva. . — A szatmári elemi iskolák ál­lamosítása befejezett tény. Tegnap jött le a vallás- és közoktatásügyi minisztertől a városhoz uz értesítés, azzal a záradékkal hogy a város által felajánlott feltételeket el­fogadó közgyűlési határozatot a felekezetek­nek kézbesítsék, hogy ezek esetleg a kellő jogorvoslattal élhessenek. Az oktatás ingye­nes lesz. Az iskola épületek a város külöm- böző három telepén lesznek építve 12—12 osztálylyal, igazgatói és szolgai lakásokkal és tanácskozási teremmel. F. évi május 1-ig a szerződést elfogadó közgyűlési határozatot a miniszterhez fel kell küldeni. Az uj isko­lai épületnek 1900, évben készen kell lenni. A szőlőhegyen is felépül az uj áll. iskola és a városban külön még gazdasági ismétlő iskola is. — Katonák esküje. A múlt hó 15-én a m. kir. honvédséghez kiképzés vé­gett bevonult póttartalékosok tegnap előtt vasárnap reggel tették le az ünnepélyes honvéd esktlt. Ezt megelőzőleg a laktanya udvarán felállított s fenyőgalyakkal diszi- tett sátorban tábori mise volt, a melyet Ék­kel Lajos mutatott be az egek Urának. Szentmise után Ékkel Lajos magyarul, Hu­bán Gyula pedig románul tartottak beszé­det, megmagyarázván a legénységnek az eskü szentségét. A magyarul tudó legény­ségnek az eskü mintát Eötvös Sándor fő­hadnagy, a románul tudóknak Nalavajkó Károly őrmester olvasta fel. Ennek vógez­melyek álmosan és unottan tévelyegtek a falakon, a boltozatokon. Ha a költő a toli­nak ismételten és ismételten a tintás edénybe mélyesztése után az előtte álló lapon keletkező foltokból lábak s egyéb kiegészítők hozzá képzelésével pókokat és szúnyogokat alkot, az általában nem jó jel, annyit jelent, hogy az alkotás nem halad a kívánt módon. Bámultam és ismét bámul­tam, majd, hogy a múzsát végleg elűz­zem, átkozódtam és a midőn kettőt ütött, még csak a kezdő mondatát sem találtam meg a szánalmas műnek. Mielőtt gondolataimat egy-egy mon­datba összefoglalhattam volna tiz alkalom­mal is beleütköztem ama tilalomba, me­lyet az édes enyelgés közt könyelmüen kötelezőül fogadtam el. Ama eltiltott betű­nek alkalmazása föltétlenül szükségesnek tűnt most fel előttem; megbékózott lábú Pegazusom csetlett botlott, de nem mozdult helyből. Sok kínlódás után elké­szült nehány mondat — végig olvastam félhangosan vagy tizenegy Ízben — de a mit én azokkal kifejeztem, az szánalmas inézésü s nagy munkával nevelt üvegházi nyúlánk növényhez hasonlított, melynek nincs se illata se^ színe. Egyátalán nem ment a munka. Ágyamba dőltem, hogy le­galább csekélyke ideig szabaduljak sajátsá­gos és lehangoló helyzetem nyomása alól. Másnap ismét előszedtem költői mun­kámat, — a Múzsa nem tűnt ma föl olyan megközelithetlennek, és az én fába foglalt szenemnek, — ebbe helyzetem ugyanis ez alkalommal bizalmamat,— (mivel könnyebb ezzel dolgozni, mint a tollal) minden öt minutumban egész a fáig levált a hegye. Az a sajátsága a költői hangulatnak, hogy bejelentetlenül lép be s a legtöbb al­kalommal alig időzik tovább két negyednyi időnél, aztán ajánlja magát, hogy talán na­pokon, heteken át meg ne jelenjen; ily eset­ben nem használ sem á kétségbeesés, sem a hízelgő sóhajtozás; — oh', én, — Isten előtt panaszolom — hihetetlenül sok alka­> tével Hadusfalvi Ludmann Gyula m; kir. h, J ezredes szép beszéd kíséretében tűzte ft*i Mátyás László ezred kürtös őrmester és Na- lavajkó Károly őrmester mellére, hűséges szolgálatukért, — a katonai szolgálati ér­demkeresztet. A szt. mise alatt Habrovezky és Ludmann ezredesek és az egész honvéd tisztikar jelen volt. — Beteg lelkipásztor. Alig hogy sírba tettük társadalmi életünk egyik ki­magasló alakját Tabajdi Lajost, kórágyon fekszik az ő méltó társa Jandrisits János apát-plebános, a ki vele együtt éltető lelke volt városunknak. Részvéttel vettük n szomorú hirt, hogy szombaton szélütés érte, 8 azóta állapota egyre aggasztóbb. Az orvosok reményt fűznek megmaradásá­hoz, s ezt a reményt táplálja a varosban mindenki, adja Isten, hogy be is tel­jesedjék ! — Esküvő. Pótor Dániel a szatmár- uémetii egyház uj lelkésze, holnap tartja esküvőjét Nagy-Bányán Kettnei Anna ta­nítónő kisusszonynyal. — Lelkészi beköszöntő. Pótor Dániel a szatmár-németii ev. ref. egyház uj lelkésze ápril hó 30-án fogja tartani bekö­szöntő egyházi beszédét s ekkor foglalja el- uj állomását is. — Szerenád. Ludmann Gyula m. kir. honvéd ezredesnek ne7enapja alkalmá­ból maegyhete este a helybeli honvéd zene­kar szerenádot adott, a melyet igen nagy közönség hallgatott. O o — Gyászhir. A helybeli irgalmas nővérek közzül ismét kiragadott agy ifjú életet a kérlelhetetlen halál. Mekker Erzsé­bet Zenóbiát f. hó 14-én tették örök nyu­galomra 24-éves korában, a ki 4 évig hű­ségesen szolgált az Istennek. Nyugodjék békében. — Diszes síremléket akarnak állítani Tabajdi Lajosnak tisztelői. Az eszme, a mint meg lett pendítve, azonnal rokonszenvre talált mindenütt, a mi termé­szetes is, mert ha valaki, ügy ő méltán rászolgált, hogy érdemekben gazdag múltja ily módon is példaként állíttassák a jövő nemzedék elé. E tárgyban többek felhívá­sára ápril 20-án d. u. 4 órakor értekezlet lesz a városháza tanácstermében, a hol részletes megállapodás fog történni a. teendőkre nézve. — Az iparos ifjúsági kör köze­lebb tartott választmányi ülésében Tabajdi Lajos I-ső alapító tagjának elhunyta feletti mély részvétét és az elhunyt hervadhatatlan érdemeit jegyzőkönyvben örökítette meg, s a gyászoló családhoz részvétiratot intézett s elhatározta, hogy az egyesület jótevőjének arczképét a kör számára megszerzi. — Gyászmise. Az elhunyt Ernő ki­rályi főherczegért e hó 13-án a székesegy­házban gyász istenitisztelet tartatott. — Óvoda megnyitás. A németi áll. óvoda ápril hó 30-án d. e. 11 órakor ünnepélyesen fog megnyittatni, ezután át fog adatni rendeltetésének. A beiratkozások f. hó 24-én kezdődnek az intézet helyisé­gében, naponta 8—12-ig. Havi dij 10 kr. lommal találtam magamat eme igen aggasztó helyzetben. Megteltek a lapok, a csinos és han­gulatteljes, uj és mélyen átgondolt kifeje­zések, hogy úgy mondjam, szinte folytak a hószinü lapokon és én úgy sejtettem, mintha- Apollónak valamelyik küldötte a fölszállást eszközlő tollainak gyöngéd lengetésével izzó homlokomat hűsítené. Ha okvetetlenül teljesítendő kötelessé­geim meg nem akadályoztak volna, úgy hiszem, a feladatot, — melyet az éjj folya­mán csaknem megoldhatatlannak találtam — egy végtében megoldottam volna. Amint késő este a legcsekélyebb köl­tői lelkesültség nélkül asztalomhoz ültem és hideg fontolgató tekintettel az iveket vizsgáltam, számtalan szóból szemembe tűnt szögletes alakja ama betűnek, mely igyekezetem kigunyolva sok szóba eltudott bújni még pedig éppen azon mondatokban, melyeket én a legtökéletesebbnek véltem. Kisielküen hajítottam, — bocsánat, hogy ilyen szenvedélyes kifejezést haszná­lok — az egész munkát az egyik szögletbe s föltettem magamban, hogy más nap azt, ki engem vatódi női makacsságával ilyen nehéz helyzetbe hozott, meglátogatom és bevallom előtte ügyetlenségemet. Még mielőtt a látogatások elfogadott időpontja beköszöntött volna, bejelentettem magamat. # Fáni, a szobaleány, nem minden me­gütközés nélkül fogadott, ez a megütközés még a magát hibátlannak vélő előtt is fel­tűnt volna, besietett névjegyemmel és én szükségesnek találtam azt, hogy magamat kissé összeszedjem. .. A. siető lábú szobaleány azonban nem sokáig volt távol. A nagysága, még ágyban pihen, mondá, s azt óhajtja, hogy ama bi­zonyost köldjem be. »^8®n. f*m, de éppen itt a bökkenő, kimenteni jöttem magamat, hogy én „a m * bizonyost“, melylyel a „nagysága“ két-

Next

/
Thumbnails
Contents