Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-03-28 / 13. szám
SZATMÁR ES YIDÉKE. elő. Mikor a kikelet virulásra serkent, minket a hervadás őszi hangulata borit be és vészén körül ...■•■ Már itt-ott csengő madár dal hangzik le reánk, — mi pedig sírással, sóhajjal és a jaj hangjaival ajkunkon nézünk az ég felé, melyből egy újabb bánatra kényszerítő ütés méretett reánk 1 . . . — Egy szeretve tisztelt kartársunkat temetjük ismét 1 .............. Még nem élt egy fél századig { tehát az élet delén nyugszik le sirjába. Élete küzdelem és munka volt. Küzdött a tudományért s az általános nagy műveltségért; kitartóan munkálkodott családja érdekében és a közügyek körül. Sikert, elismerést vivott ki. — Birta mindnyájunk becsülését, bizalmát, rokonszenvét, sőt szerétét is, mert ő — a mi bizalmas ügyeink hivatalos őre, soha sem feledkezett 'meg s a balesetbe jutott kartárs iránt is emberi és igaz baráti érzelemmel megmaradt. ;Nem veszek róla halotti ar'cza-mását. — Mi kik ismertük úgy sem feledhetjük őt. Felső körökbe illő megjelenése, a művelt embert jellemző modora, nagy és széleskörű általános ismeretei,' — szakképzettsége ismerve vannak előttünk s rá emlékeztetnek mindnyájunkat. Jó hazafi, a közügyekben lelkesen és sikerrel küzdő harczos volt ő ... . Tiszta styl, szép előadás, helyes és tiszta Ítélőképesség tüntették föl lelke és szelleme előkelőségét. j Jó férj, szerető család ap3, jó és szüleszeretö fiú, hü testvér, hü rokon volt a megboldogult. . . . Nagy Elek ügyvéd méltó és érdemes ember volt a legteljesebb elismerésre, a legmelegebb rokonszenvre! Csoda-e tehát, hogy mindenki megdöbbenve I a fájdalom által lesújtottál! fogadta hirét és állotta körül koporsóját s állja körül azt a sirt, melyen keresztül örökre elzárkózik — egy jobb hazába!... Mély bánat kisérte ide az elhunyt koporsóját. — Mindenki kiveszi abból a magá részét. A legnagyobb rész azonban abból az özvegyen maradt hitvesé, kit az elhunyt1 oly mélyen szeretett. A másik rész a korán árván maradt gyermekekké, kik: benne él vésztették a legjobb, a leggondosabb; a szerető édes apát s némelyik még csak ezután jut vesztesége tudására!; .r»;.. .* • íg Dé van még’egy a'vesztesek között, az korba jufott édes apa,*,'’ ki'az elhunytban egyik legjobb gyermekét helyezi a sírba most, amikor — alig néhány hó előtt egyik büszkeségét országos hírnévre jutott fiát temette el! . . . . A család után mi az elhunytnak kartársai következünk. Miénk is a „fájdalom joga“. Nagy és igaz a mi bánatunk is és-a mi szivünknek .fájdalma mély! . . . A mi~ szemeinkből méltó okra törnek elő a bánat könnyei ... Kárunk egyik díszét s ki-ki közülünk jó barátját, elvtársát vesztette el a megboldogult személyében .... Elvesztettük őt! Halála fájdalmasan esik! Tudtuk, hogy súlyos beteg. Láttuk rajta az élet és enyészet küzdelmét......... — Jobbra fordultával gyakran reméltük, hogy felépül; de a kérhetetlen halál mindannyiszor megujitá ellene pusztító eljárását s végre is az élet és enyészet perében a halál lett a nyertes fél s az áldozat itt nyugszik a sötét koporsóban ! . . . . Uj év napján már bal sejtelemmel nézett az előtte elvonuló gyászmenetre, a mikor egy előtte elköltözött kartársunkat temettük; de ő sem hitte, mi sem képzeltük el, hogy mielőtt eljönne a kikelet, az életre keltő tavasz, — már az ő száméra is meg ásva lesz a sir 1 ............... — Bizony-bizony, midnyájunk fájdalmára és részvétére méltó e gyászeset ! ............... Kő ből lenne a szív, a mely most sem sajogna fel. Érzéketlen a szem, mely — az árvák láttára — könnyet nem ejtene!!!............... —mt-tä/* Sz eretett barátunk! életedben mindnyájunk által becsült kartársunk — féf a? kínzó fájdalmak elől az örök nyugalomba menekültél! Halandó részed felett győzött a halál; de nem semmisítette meg, ami az egyéniségedhez volt kapcsolva !.,.... Itt hagyod örökül gyermekeidnek a szeplőtlen, becsületes nevet, jó híredet, a mindnyájunk által őrzött tiszta emlékedet. — — Példaadó lesz előttünk pontosságod, lelkiismereted, kötelességtudásod — és ténykedésed ismerete. Virág vasárnapján tested — a koporsóba tették ; de biztat minket s bátorítson téged is a reménység, hogy eljő a föltámadás ama nagy ünnep napja, mikor poraid uj életre kelnek, halhatatlan lelked azokba vissza költözik s te üdvözül- ten ott léssz és ott maradsz — az Isten, — mindnyájunknak legfőbb bírája előtt, — az örök békesség honában! . . . Megkínzott test, meggyötört por, — pihenj, nyugodjál! Üdvözölt lélek — menj be a te Uradnak örömébe! Kedves barátunk! Isten veled! ....................... Isten veled! ......... Szí nház. Hétfőn márcz. 20-án Ltövey József jutalmául s 30 éves szinészkedé^ének jubi- J^U.m.a. alkalmából, is egyszersmind* Erck-r man s Chatrian hatásos színműve „A két Rantzau“ adatott csekély számú közönség előtt.. Úgy Leövey,, mint Krémer — kik két gyűlölködő Ég gyermekük boldogságában kibékülő testvért játszottak — feladatukat helyes felfogással oldották meg, nem különben Somiár és Rajz előbbi Florencz tanító, utóbbi Georges szerepében jó alakítást nyújtottak. Valószínűleg a súgó is ez estén vette jutalomjátékát, mert túlbuzgó működése folytán részesültünk abban a szerencsében, hogy az előadást kétszeresen hallgattuk végig. Jókai uj színműve a „Fekete vér“ sem volt képes nagyobb közönséget vonzani, bár a tiszta jövedelem az „Ezres“ perselye javára, tehát jótékony czélra volt szánva. Jókai e darabja különben a leggyengébb alkotásainak egyike s bizony ezzel babérait nem szaporította. A szereplők közül Rajz, Krémer és Keresztesi játéka érdemel megemlítést. Szerdán az „Aranylakodalom“ adatott harmadszor, ismét oly sok kihagyással, mint az előző alkalommal. A karszemélyzet jutalomjátéka sem gyűjtött össze nagyobb közönséget, a szinrehozott „Virágcsata“ előadása pedig még kevésbbé sikerült. Ragányi ügyesen játszott és szépen énekelt, valamint Gömöri, Németh és Rajz is jók voltak. Kunhegyiné énekszámai azonban már kevésbbé érvényesültek. Pénteken a „Kis alamuszi“ ez a bájos zenével bíró operette adatott, mely előadás szép számú közönséget vonzott. Ragányi Iza Renard Vicomte szerepében ez estén is jeleskedett, úgy neki, mint Gömörinek, kinek Tom egyik legjobb szerepei közé tartozik — szívesen tapsolt a közönség. A Német pálr játéka elismerést érdemel. Szombaton újra a „Gyurkovics lányok“ vonultak be színpadunkra, mely ez alkalommal a Kunhegyiné jutalmául került színre. A jutalmazott Miczit játszotta kedvesen és pajzánul. A többi szereplők is'sikerrel működtek közre. Unicum kedvéért följegyezzük ez estéről még azt is, hogy az igazgatóné a páholyban s földszinten ülő közönségnek egy-egy e szerepét ábrázoló fényképével kedveskedett, ezután a közel jövőben alapos kilátásunk lehet rá, hogy ily alkalommal minden 100 ik belépő aranyórát kap emlékül; hanem ezt azonban ne tessenek elhinni. Színészeink vasárnap búcsúztak él tőlünk egy a fővárosi életből vett színmüvek újabb fattyú hajtásában „Krach Móni“ ez. bohózatban. Az a gyakran fel-fel hangzó taps azonban nem a darab sikerének előmozdítására törekvő, mint inkább a búcsúzó színészeinknek szólott, kikről, mint Ragányi, Németh, Rajzról ez alkalommal is, midőn utóljára játszottak színházunkban, — dicsérettel emlékezünk meg. Ez utolsó előadáson, mely 189-ik volt ez idényben, szinültig megtelt a nézőtér. Apróságok. Tegnap temettük el Nagy Eleket s ma már Virágh Mihályt kísérjük ki a . temetőbe. Két ilyen halál egyszerre! Kinek volna kedve tréfálni, mikor az enyészet szárnyainak suhogását hallja maga körül. * Az élet szeretető uralja egész valónkat, a halálra csak akkor gondolunk, mikor koporsó van előttünk. Igaz, hogy akkor minden ember átérzi az' élet semmiségét, de ez a filozóf hangulat azonnal szertefoszlik, a mint a temetőből kiléptünk, s ismét az élet szépsége veszi át a szerepét. Ha tudnék, mi van a síron túl, nem félnénk a haláltól. A teljes bizonytalanság teszi oly borzalmassá az élettől való megválást. A betegségnek nagyon ki van téve, de a mi . sajátságos, macskabetegséget u. n. katzenjammert szokott kapni; kúrának enyhébb esetekben kukli-prédikácziókat, súlyosabbakban korhelyeknek való nyaklevest, .vagy seprőnyelet szoktak alkalmazni, a melyek azonban ujabüb megbetegedések ellen nem nyújtanak elég biztosítékot. Megjegyzem végül még azt is, hogy ez állatfajba alkalmazott elnevezés sértés az igazi sertésre nézve, a mely igen józan- életű állat. E négy lábú állatokon kívül a hüllők osztálya is képviselve van háziállataink között; s mig amazok az erősebb nemhez tartoznak, addig emezek a szép nemnél találhatók fel; ilyen például a béka. A színét bajos meghatározni, tekintve azonban éretlenségét, leginkább zöldnek volna mondható. Életkora a 4-ik évtől a 12 — 13-ig terjed; tartózkodási helye a gyerekszoba, de néha kéretlenül is bemerészkedik a nagyok társaságába s gyakran oly meglepő megjegyzéseket tesz, a melyek korát meghaladó felvilágosultságról tanúskodnak s a melyekkel a mamát vagy az idősebb nő- testvért nagy zavarba hozza,. A , tjevelésé- ben bizonyos folytonossági hiányok vannak, gyakran nagyzási mániában szenved, (mint egyik őse, az Aesopus békája) utánozza a nagyobbak hajviseletét, ruházatát, modorát, kifejezéseit, a miért aztán a „majom“ melléktitulussal is meg szokták tisztelni. , A 13—14-ik évétől nagyon átváltozik és hallá lesz, az az jó magyarul bak- fis-sé. Ez az átváltozás ugyan merőben ellenkezik a termeszét rendjével; mert a vizi béka a békakorszak előtt volt hal (u. n. kutyahal,) mig a mi házi békánknál ez megfordítva van. A bakfis nem vizi lény, de azért szereti a Vizet, hölni, rózsa vizet stb. s úszik a boldogságban ha ‘ (bár olcsóbb díjszabású) éjjeli zenét kap, ha „ő“ hozzá egy-egy vers Íródik, a melyet egyébiránt az önképzőkörben (mert oda is be van nyújtva mint mű) alaposan lecsepülnek. A bakfiskorszalc különben a leányéletnek rózsás költészete, az ifjúság hajnalhasadása a virágfakadás korszaka, egy tündérálom, a gyermekleánynak átfejlődése nővé, a mikor ő maga se tudja, hogy gyermek e vagy már nagy leány (bár inkább ez utóbbit hajlandó hinni), de mindenki bájosnak, el- ragadónak és ennivalónak találja nemcsak böjtben, hanem azon kívül is. — A böjthöz különben mégis van annyi köze hegy farsangban, a nagyobb bálok alkalmával neki otthon kell-bőjtölnie. —; De csak kiböjtöli ; hanem aztán egy pár valóságos nagyleányi év után újabb gyökeres változás történik vele, átváltozik madárrá, még pedig galambbá s elrepül' a szü lei háztól más fészekbe. Most „édes galambomnak,“ „tubiczám“-nak hívják ; sokat turbékol a párjával s nagy boldogságban élnek. — De sajnos! egy pár év (néha hónap vagy épen hét múlva) csalódva tapasztalja valaki, a kit pedig a dolog igen közelről érdekel, hogy erre a galambra nem áll az, hogy „nincs epéje“ van ám epéje „minek nem sírja a jövő, sőt az idővel egyre nŐ.„ Ez az epe hova-tovább félelmetesebb kitörésekben, villámlás és ménydörgés kíséretében nyilvánul;, vége már az „édes galambom“ beczézgető megszólításnak s a megváltozott viszonyokat a hárpia szó jelöli. Mivel azonban ez nem valami megtisztelő elnevezés, nem szokás szemtől szembe alkalmazni csak úgy. a hát megett, a mi rendjén is van, mert Sipulusz szerint „gentleman ember senkinek sem mond rosszat á. szemébe, csak a háta megett.“ A hárpiák 'Őstipusait a gö rög mitológiába^ kell keresnünk: a görögök hite szerint női arczu ragadozó madarak voltak vascsorrel és vaskarmakkal s az embereket és állatokat halálra csipkedték. Senki sem birt velők megküzdeni; egy darabig maga Herkules is hiába hadakozott velők, mig végre barátja, a tűz istene, egy érczkerepelőt csinált neki,ennek hangjától azután úgy megijedtek a hárpiák, hogy átrepültek a tengeren és soha többé vissza nem jöttek. A modern hárpia abban hasonlít a régihez, hogy szintén ért az agyongyötréshez, de tanult elődje példájából s ma már neki is van kerepe- lője, a mely nincs ugyan érczből, de annál hangosabb és tartósabb. A ki a hárpiaságig már eljutott, az itt nem állapodik meg, hanem tovább fejlődik s igy kerül egy másik mesebeli alak háztartásunk lényei közé séz — a sárkán yl Halandó embernek kész veszedelem a közelébe jönni, annál veszedelmesebb ingerelni, mert ha kitör, nem áll meg ember előtte. Nem ritkán emberhússal táplálkozik, különösen kedveli a fiatal férjeket (a vöket,) ilyet egy früstökre (ha ballábbal kelt fel) könnyen felcsemegézik. Nagyon különbözik a fekete retektől, a melyről azt tartják, hogy „reggel méreg, délben étek este orvosság,“ mert a sárkány reggel is, délben is, este is méreg! A méregfogai már elhullottak ugyan, de annál több méreg gyűl meg á nyelvében. Régebben voltak hét sőt 9 fejű sárkányok is s mégis akadtak vitéz férfiak, a kik mind a hét vagy kilpncz fejét levágták, ma sokkal nehezebb, sőt 1 lehetetlen ez egyetlen nyelvet is elnémítani, hiszen hallhatunk nyelvekről, a melyeket tulajdonosuk .halála után külön kell agyon ütni. Bármilyen nagyhatalom a sárkány, magában s ihasérti tesz egy egészet; van Ha tudnók, mikor halunk meg, ei volna rontva az életünk. Csupa imádkozók- ból állana a világ, s nem volna a ki d0l. gozzék. Egyedüli igaz jó barátunk a remény ez még a halál horzalmát is elfedi előlünk* Mikor az utolsó perez elkövetkezik, még akkor is ott áll ágyunk mellett s elhiteti velünk, hogy csak álomra hunyjuk le a szemünket. Mintegy tiz nappal azelőtt voltam meglátogatni Nagy Eleket. Telve reménynyel b.eszélt magáról, s biztos volt felgyó- gyulásáról. Pedig a halál már ott ólálkodott körülötte, de a jó barát, a remény, rózsás ujjaival végig simított arczán s elhitette vele, hogy élni fog. $ Zúgolódni kellene^ annyi bánat láttára mely koporsóját körül álla. De hát mit ér a zúgolódás. Minden elmúlás fájdalmat fakaszt, s a fájdalom nem azé, a kit temetnek, hanem azoké, akik itt maradtak. Örök törvény, ezen nem lehet változta tn 1 Demeter. HÍREINK. — Lapunk jelen számához egy fél i/u melléklet van csatolva.-— Személyi hir. Gróf. Hugonnay Béla, főispán f. hó 24-én, az esteli vonattal Budapestre utazott, a hóimét szerdán érkezik vissza székhelyére. — Elmaradt közgyűlés. A szatmárnémeti ügyvédi kamarának vasárnap d. e. 10 órára összehívott közgyűlése Nagy’ Elek kamarai titkár váratlan halála következtében elmaradt. Az ügyvédi kar nem akart gyülésezni, mikor egyik kiváló tagja, a kamarának ügybuzgó titkára a ravatalon fekszik. Dr. Farkas Antal elnök a városház nagytermében összegyűlt ügyvédeket értesítvén a közbejött gyászesetről a közgyűlésen jelenvoltak egyhangúlag hozzájárultak az elnök halasztási indítványához. Egyben kimondta a közgyűlés, hogy éz elhunyt özvegyéhez részvétiratot intéz, a koporsóra koszorút helyez, a melyet Csomay Imre vezetése alatt dr. Fejes István és dr.: Antal Sándor ügyvédekből álló küldöttség' fog a gyászházhoz elvinni; külön gyászjelentést ad ki s végül, hogy az ügyvédi kar nevében Csomay Imre ügyvéd fog -búcsúbeszédet tartani. Az újabb közgyűlés határnapját a választmány fogja megállapítani. — Kinevezés. A belügyminiszter a Szatraárrnegye és Szatmár szab. kir. varos területén működő adófelszólamlási bizottság elnökévé, (mely hely Schuszterits Ignácz eltávozása folytán jött üresedésbe) Balogh Kálmán n.-károlyi ügyvédet és Wagner Lajos kereskedőt helyettes elnöknekj nevezte ki. Áthelyezés. Both Gyula m. kir. honvéd hadupródtiszthelyettes Szatmárról N.-Károlyba helyeztetett át. — Ä hegyi vasúton a tegnapi nappal a fuvarozás és teher szállítás megkezdődött. neki egy kiegészítője egy teljesen ellentétes lény s ez — a birka. „Csendesen kérődzik igen jámbor fajta“ sokat tud szótlanul tűrni, ezért is nevezték el róla a birkatürelmet. Az ételekben nem válogatót, megeszi, a mit elébe tesznek, még örül, ha enni kap, sőt hogy egyáltalán tűrik a létezését. Igényei, kívánságai már nincsenek, mert megszokta, hogy arra úgy sem ad senki, semmit. Panasz nélkül engedi, hogy a gyapját megdézmálják, sőt akkor sem hallat panaszhangot, ha egészen kopaszra nyírják. A sárkány folyton szemmel tartja, a házból egyedül mozdulni sem szabad s csak sóvárgó epedéssel gondol a régi szabad élet viruló rétjeire, a - mikor még virág termett a gomblyukban s a billiard asztalok zöld mezőire,, a mikor a likörös üvegek közül ka ez ér pásztorleány mosolygott reá. Ezeken a teljesen meghonosult házi állatokon kivül vannak még átmeneti fajok is, a melyeknél a háziállattá levés' csak óhajtásban van meg: igy pl. halljuk egyesekről, hogy nagy bennök a hajlandóság j uh ászkutyá vá lenni; mivel azonban itt az átváltozás — bár a szószerinti beteljesülése sokszor kívánatos volna — még nem történt meg, ennek és a hasonlóknak ismertetését a jövő század természetrajztudósának tartom fönn . . M. t. közönség I végére értem természetrajzi fejtegetéseimnek. Két háziállatról szándékosan nem emlékeztem meg, az egyik szárnyas, a másik négylábú. A szárnyas a l i b a; ilyen nálunk nem igen (?), inkább csak faluhelyeken terem; a másik pedig a szamár; ezzel itt azért nem akartam bővebben foglalkozni, mert elég bajom van e fajtával más helyen! jFolytatás a mellékleten.
