Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-03-28 / 13. szám

' TÁRSADALMI. ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Utczáink szabályozása.

Alig malik el egy közgyűlés, hogy valamely utcza szabályozása szóba ne kerülne. Nagyobb bizonytalanságban, mint itt az építtető tulajdonos, nincs sehol. Nálunk rend, azaz rendező bizottság, mérnök, segédmérnök van, a kik minden utczában, minden építkezésnél, másképpen határozzák az utcza- vonalat.

Városunk éppen olyan sorsra jutott, mint az egyszerűségben neveke- dett vagyonos polgár, kit. kinevelt fiai csinosabb ruhában szeretnének járatni. Ma reá erőszakolnak egy elegáns nadrágot, holnap lakczipőt. Az összhang nincs azért meg, mert a polgár csak nem tud a régi bagaria csizmától szabadulni, viseli azt is, meg az elegáns nadrágot is.

Azok, kik a városnak berendezkedésében hivatva vannak csínt előállítani, saját érzékükkel nem sokra mentek. A nagy jó akarat egyszer, a nembánomság másszor ferde helyzetet teremt.

A mérnök némely utczát egy csapásra, egyetlen építkezéssel akar kiegyenlíteni, e miatt nagy előszeretettel viseltetik a törések iránt. Ez előtt voltak szabályos görbe utczáink, ma már szabálytalan egyenes utczákkal vagyis inkább egyenes-görbékkel bírunk.

Megállapított rendezési vonalunk van ma már három-féle is. Miniszteri- leg, közgyülésileg, mérnökileg meghatározottak, azonban minden egyes építkezéseknél azt tapasztaljuk, hogy azok

csak térképen vannak lerajzolva, sőt az uj épületek mint élő határjelek, azok is ki vannak téve a frontvál- tozásnak.

Jó lenne ha már egyszer, — ez a város csakugyan komolyan kívánná és törekedne az utczák szabályozását keresztül vinni, ha megállapított terv szerint rendezkedne, nem pedig az örökké kellemetlenséget okozó változtatás módozatait követné.

Itt látjuk, hogy Bocskay-utczán a pár év előtt épített uj ház, már kiesik az utcza-vonalból, Kazinczy-utczán törés törés mellet,' a Lévay-ház pedig, mely annyira kiépíttetett, egy századra tette a Hám János- és Rákóczy-utcza sarkát rendezett vonalában rendezetlenné.

A Csokonay-utcza szabályozása másképpen lett megvalósítva, mint a hogy a közgyűlés elhatározta, ottan Hronyecz Antalt akkor akadályozták meg az építkezésben és kényszeritették más terv szerint épiteni, midőn már engedélye,' 'építkezési térve jóváhagyva", elfogadva volt, midőn a ház előtt egy néhány hónappal az aszphalt gyalogjáró elkészitve volt. A tulajdonosnak uj tervet, a városnak uj gyalogjárót kellett készíteni.

Ideje lenne, hogy a városi tanács szigorúbb ellenőrzést gyakorolna az egész városra, általános utczavonal megállapítást létesítene. Tudná a tulajdonos mi az övé, mi a városé, az építkezést pedig nem hátráltatná, a mérnök, a tanács és a felebbezési forum intézkedése. Szatmárnémeti szab.

kir. város, olyan helyet foglal el az országban, hogy megérdemelné, miszerint nem csak nagyságban, hanem szépségben is versenyezhessen a többivel. A várost átalakítani nem lehet csapásra, az utódoknak kell előkészíteni a szépészet munkáját egy év századra kell előregondolni.

Hogy a bizonytalanságból vala- hára kijuthassunk, fordítson a tanács nagyobb gondot az utczavonalak megállapítására, ne csak foldozzunk, hanem meghatározott irányba kövezzünk.

Szervezni kell egy bizottságot, mely alapos, gondos munkával, minden utcza bejárásával, állapítson meg egy végleges utczavonalat, de aztán, ezen ne legyen joga változtatni sem a mérnöknek, sem a segéd mérnöknek.

Nagy Elek

1850—1899.

Fájdalmas megdöbbenést keltett vá- TOfsszerttf a^sromoi u’ frií, hogy Nagy Etek ügyvéd elhalálozott. A legszebb férfikorban dőlt ki az élők sorából, mikor a tettvágy még erős, s az ember családjának és a társadalomnak a legüdvösebb szolgálatokat teheti.

Úgy is mint ügyvéd, úgyis mint ember, a kiválóbbak közzé tartozott, a ki egyformán megállta helyét mindenütt. Mint ügyvéd pontos, szorgalmas és lelkiismeretes, ki a fáradságot nem ismerve az éjszakát is nappallá változtatta, hogy felének érdekét előmozdítsa. Mint a közélet harczosa egyenes és szókimondó, a ki a közügyet soha sem zavarta össze az egyénnel s épen azért gyakran, mikor a köznek hasznára volt, ellenséget szerzett

magának. Eszes és tanult ember, a ki sokat utazott, sokat látott, sokat tapasztalt, a mi fellépésének nagyfokú öntudatosságot és előkelőséget is kölcsönzött.

Halála vesztesség az ügyvédi karra és vesztesség a városra nézve, melynek úgy közügyeiben, mint társadalmi életében kiváló szerepet vett.

A szatmári ügyvédi kamaránál a titkári állást töltötte be és pedig úgy, hogy kartársainak általános becsülését vivla ki magának.

Temetése tegnap d. u. 3 órakor ment végbe a közönség impozáns részvéte mellett. A szebbnél szebb koszorúkkal borított koporsót ügyédtársai tették fel a gyászkocsira, s a gazdasági egylet tagjai vitték be a temetőbe, hol a sirnál Csomay Imre ügyvéd mondta a kartársak nevében a következő gyászbeszédet:

Szivünk sajgó fájdalma még meg sem szűnt; a keblünkön ejtett seb még meg-meg nyilallik; szemeinknek könny- csepjei még fel sem száradtak, sőt a visz- sza emlékezés fájdalmára újra meg újra megeredtek, — ime már egy újabb gyászeset, egy újabb megdöbbentő halál hir sújt le reánk és szúrja keresztül kebleinket I

...............

Csak az uj év első napján helyeztük a sírba egyik érdemes, derék kartársunkat ; még csak közeleg a tavasz, még havas a környék s még virágtalan a mező — s ime nekünk, az Isten veteményes kertjében, itt a temetőben uj sirt kelle ásnunk, hogy elültessünk benne egy romlandó emberi testet, hogy a végítélet napjára megüdvözülten, megtisztul- tan, a menny lakójaként, angyal keljen ki belőle

...............

Mé

g ébredőben van a nagy természet; még csak az ibolya tört elő a hideg földkebelből s a gyöngyvirág kezd fakadozni a nagy mezőségen s ime már a mi szemeinkből a bánat, az elmúlás gyöngyöző csepjei: a könynyek törnek

TÁECZA.

Háziállataink.

Irta s a nőügyiét 1899. inárcz. 25-iki kötőkéjén felolvasta: Orosz Alajos.

Egy idő óta örvendetesen gyarapodik városunk művész gárdája énekesek s főleg énekesnők tekintetében, s a felfedezés í dicsőségében az oroszlánrész mindenesetre la kötőkéket illeti meg. Mivel azonban ezek I az énekesnők nemcsak az újság ingerével s hatnak, nemcsak friss és üde hangokat I hoznak ide fel a pódiumra, hanem a mel- H lett még az ifjúság, báj és kellem segédI

I csapatait is beleviszik nem ugyan a létért, r hanem a tapsokért való küzdelembe, érzem ‘ én a veterán s talán a penzióhoz immár . közel álló énekes, hogy ez egyenlőtlen ; harezban könnyen a rövidebbet húzhatom, . azért lemondva ezúttal az énekes szerep- í lésről, szívesen vettem a nőegylet jeles titkárának másik felszólítását, a ki mint a í kötő kék rendezője minden áron belém r akart kötni, hogy akkor olvassak fel. E I téren is „sok ugyan az ember és kevés a I fóka“, de ezek az emberek nem tartoznak I a szebb, de veszedelmesebb ellenségekhez.

Nem sokáig tanakodtam azon, hogy t miről olvassak fel. S e részben előnyösen I különbözöm sok felolvasó társamtól, a kik E addig tanakodnak, hogy miről olvassanak i fel, mig egyszer csak felolvasásuk végére i érnek s „téma nélkül“ maradnak.

I

! E gyors elhatározást azonban nem

tulajdoníthatom egyedül magamnak. Az j lmpulzust Némethy Józsi barátom adta — _ tudtán és akaratán kívül; — ő a múltkor I egy természetrajzi felolvasást tartott, a

melyben a különböző korú és rangú szerelmeseknek fajképeit rajzolta meg s e felolvasással igen nagy hatást ért el. E hatás titka sem a felolvasó szellemességében, sem a hallgató közönség jó kedélyében nem keresendő kizárólag, hanem korunknak azon áramlatában, a mely mindinkább a természettudományok terére vonja az emberiség műveltségét. Mint koromnak gyermeke, én is követem az áramlatot és a jó példát s természetrajzi dolgokról, háziállatainkról fogok felolvasni. Engedjék remélnem, hogy annak a bájos mosolynak és csengő kaczagásnak a forrása, a mely a múltkor oly bőven öntötte kristály-tiszta tartalmát, ma sem fog azzal fukarul bánni.

Előre bocsátom azonban mindjárt, hogy némi csalódás fogja érni a m. t. hallgatóságot, mert például nélkülözni fogják ez ismertetésben sok más állat mellett a leghasznosabb házi-állatnak, a tehénkének leírását, a melyről már kis gyermekkorunk óta tudjuk, hogy „Jó állat a tehénke, reggel fejecskével, délben hússal, leveskével“ uzsonnára vajjal szolgál; bőréből czipőt, szarvából fésűt és igy tovább csinálnak, ez mind nagyon ismeretes és igy unalmas dolog; nem lesz szó a dél- czeg lóról, a hü kutyáról, az alamuszi macskáról, de az Istenért, miről lesz hát itt szó, kérdik a nyájas hallgatók.

Meg kell tehát vallanom, hogy nem a közönséges házi állatokról fogok beszélni, a melyek évezredek óta megszelídítve élnek a háztartásunkban, hanem a melyek többnyire csak újabban tartózkodnak az emberekkel s a melyeket megszelídíteni caak kevés részben sikerült az embereknek.

Az állatok királya ősidőktől fogva az oroszlán, méltó, hogy ezen kezdjük. Az oroszlán, mint házi állat természetesen nem a sivatagban tanyázik, hanem szalonokban s a báltermekben (néha kötőkékben is) s ilyenkor költőiebben a r s z 1 á n a neve. Külsőjében hasonlít sivatagbeli elődjéhez, sörényt hord, a mely a borbély különös gondozása alatt áll, többnyire a a középen van elválasztva, s tiz körmének segítségével néha félelmetes borzosságot tud annak kölcsönözni; de vannak olyan példányok is, a melyeknek sörénye igen fogyatékos, de annál hegyesebbre van kipödörve a bajusza; a karmait levágja s csak első lábának kisujján hagy meg egyet i folyton préda után jár, de nem annyira gazellákra, mint Gizellákra vadászik; vérengző és kegyetlen, s mert csak vérrel, a szív vérével táplálkozik, azért sok áldozatot ejt. A sivatagbéli oroszlánról ismeretes hogy nem sikerült ugrás esetén a támadást nem ismétli, a mi arszlánunk egy-két pofonnak oda se néz, s tovább folytatja támadásait. Nem bátor, mint elődje, hanem inkább vakmerő, sőt szemtelen, a mivel gyávaság is párosul, mert kiszemelt áldozatát rendesen akkor támadja meg, ha azt védelem nélkül tudja. Ha sok ember között van, pl. utczán, vagy bálteremben, akkor csak apróbb támadásokat mer magának megengedni : ilyen megjegyzéseket ejt: beh .csinos! mily aranyosi fess asszony! stb; hogy be legyen mutatva a támadottnak, azt nem találja szükségesnek, hiszen sivatagi társa sem szokta magát bemutatni.

Ezen fenevad után vegyünk a változatosság kedvéért egy szelíd, jámbor s a mellett hasznos háziállatot s ez mi lehetne más, mint —- az elefánt. Ez a derék állat, a mint tudjuk, későn éri el teljes kifejlődését s azért 40 éves korán alul nem igen szokták elefánti czélokra alkalmazni. Jó családoknál nélkülözhetetlen és igen tanulékony állat; hamar megtanulja a legyezők és báli belépők apportirozását;

nagy-kendőket, pellerineket és esernyőket szállít sétákra; s mig hajdan Pyrrhus idejében háborús czélokra, addig ma védelemre használják t. i. a mamáknak és általában a gardedámoknak távoltartására, hogy ez alatt a fiatalok fesztelenül és bizalmasabban cseveghéssenek. Régente kedves eledele volt a rizs s habár ma a szalonban más eledelekhez szokott, régi hajlama abban mutatkozik, hogy leginkább olyan helyen található, a hol legtöbb a — r i z s p o r 1

Nem szalonképes, de mégis elég gyakori házi állatunk (pardon I) a d i s z n ó, az igazi négy lábú tárgyalás alatt levő állataink között; rendesen oly jelzővel kapcsolatosan szokták említeni, a mely a bor okozta állapotnak a megengedett határokon túlterjeszkedését jelenti. Hogy a szóban forgó természetrajzi egyed szalonképtelen, azt már ez az elnevezése is mutatja, a mely szintén szalonképtelen. De a ki ez elnevezést használja, nem is szokott finomabb kifejezésre törekedni, legalább nem igen ismeretesek az ilyen kifejezések: „mámoros sertés,“ „becsipett süldő,“ a melyek nem is fejeznék ki a dolgot oly hathatósan. A tenyészési ideje ez állatunknak a disznótorok, névnapok stb végére, hajnaltájra szokott esni; a rendes fejlődési fokozatokon, mint: a malacz-, süldő-korszakokon oly rohamos gyorsasággal megy át, hogy néhány óra alatt eléri teljes nagykorúságát. A közönséges házi sertésről tudvalevő dolog, hogy csak holta után veszik hasznát, a mi sertésünknek azonban soha sem lehet hasznát venni; a másikhoz mégis abban hasonlít, hogy soha sem kóser, vagyis mindig élvezhetetlen, továbbá, hogy előszeretettel tartózkodik vizenyős mélyedésekben, árkokban, a hová könnyen belejut, de nehezen szabadul meg.