Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-03-21 / 12. szám
Tizenhatodik évfolyam. 12-ik szám. Szatmár, 1899. márczius 21. SZATMAR r í TÁRSADALMI. ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. lOC megjelen minden kedden. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Eg4sx évre . 3 firt. I Negyedévre ... 75 kr. Fél érre . . f „ 50 kr. | Egyes szám ára. . 8 „ Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 írt. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 2-ik sz. alatt. A SZERKESZTŐ LAKÁSA: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 8 kr. Hirdetés és nyilttér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 30 kr. A por ellen. Itt a tavasz, jön a nyár, s kezdődik a szemre és tüdőre egyformán kellemetlen és veszedelmes por-idény, mikor a szél felkavar minden szemetet s arczába vágja az utczán járóknak. A mi nyarunknak ez a legsötétebb oldala, a mely ellen folyton hangzik a panasz, de a melyen még eddig segíteni nem tudtunk. A csatornázás és vízvezeték az egyedüli módja, a mely gyökeresen orvosolná, de ki tudja, leszünk-e abban a helyzetben, hogy azt megvalósítsuk. A térvek már készen vannak, s valószínűleg nem sokára megkezdődnek a tárgyalások is, hanem a pénz, már pedig miként a háborúnál, úgy itt is ez a legfontosabb, még nincsen összerakva, s ha nagyon sok pénz kívántatik a megvalósításához, könnyen megtörténhetik, hogy abba marad. Mert közegészségi szempontból bármily kívánatos és szükséges a vízvezeték , és csatornázás, tisztán pót- adóra bázirozni a létesítését ném volna helyes dolog, mikor a pótadó már ma is oly magas, hogy sokaknál a megélhetést veszélyezteti. Mi ugyan reméljük, hogy a kellő módot megtalálják a város vezetői, s abban az esetben vége lesz a pornak is, csakhogy mig ez megtörténik, minden esetre évek fognak elmúlni, nem árt tehát, ha addig is gondoskodunk eszközökről, a melyekkel a nagy por ellen védekezhetünk. Hogy az utczákat fellocsoljuk, ez az eszme már gyakran fel volt vetve, de mindannyiszor lekerült a napirend-' röl, mint kivihetetlen annyiban, hogy a város egész területén alkalmazásba vétessék. A városnak nincs csak egy pár fogata, ezzel az erővel tehát lehetetlen volna a kívánt feladatnak megfelelni. Ellenben igenis lehetséges volna egy pár utczát azzal az' erővel is állandóan fellocsolni, s ha ezt olyan vonalon tennők, a hol nagy a személy forgalom, pl. a Rákóczy-utczán, meglehetős javulást érnénk el a mostani viszonyokat tekintve. Hatásos eszköznek bizonyult a por ellen az utczának egész szélességében való kikövezése is. Az Attilla- utcza azóta, hogy egészen ki van kövezve, megszabadult a nagy portól. Van most is száraz időben por, de ez a régi állapotokhoz hasonlítva,» mikor a vasútról bejövét valóságos porfelhőkben kellett az utat megtenni, paradicsomnak mondható. Csakhogy az ut- czák ily módon való kikövezése ismét óriási költségbe kerülne, a mihez a városnak pénze nincsen, s igy ezt is csak részlegesen lehet megtenni. Nyáron át a legnagyobb port az csinálja, hogy a szekerek az utcza kövezetlen részeit használják, mint a hol a lónak kellemesebb a járás és a kocsi is kevésbé romlik, mint a kövezeten. A Széchenyi-utczának pl. mida- két oldalán van ilyen vonal, a hol a nagy kocsi-forgalom aztán állandóan csinálja, a porfelhőket s daczára, hogy ez az utcza a legszélesebb, mégis nyári időben rendszerint a legporosabb szokott lenni, holott ha a kocsiknak meg volna tiltva a kövezetről való letérés, vagy pedig gondoskodás történnék másként arrról, hogy a kövezetlen helyre ne mehessenek, ebben az utczában a pornak hire sem volna. Már a múlt évben is foglalkozott lapunk e kérdéssel s akkor azzal az inditványnyal álltunk elő, hogy ezen csak' úgy lehet segíteni, ha az utcza kövezetlen részeit oly módon látnák el czövekekkei, hogy a kövezetről való letérés meg lenne akadályozva. És Néfnetiben az ev. ref. templom tájékán ez a módszer alkalmazásba is vétetett, a mi egyszersmind azt is szemlélhetővé teszi, hogy a czövekek a szépészeti szompontoknak sincsenek ártalmára. Nem kell azoknnk tolmácsoknak lenni, másfél vagy két láb magasság elég, ez a szemet egyáltalán nem sérti. , Összegezve az elmondottakat két- séjjjelen, hogy a port gyökeresen csakis- tsatórnázás és vízvezeték által lehet kiirtani, mérsékelni és türhetőbbé tenni azonban lehetséges locsolás, az utczának egész szélességében való kikövezése és a kocsiforgalomnak az utczák kövezetlen részéről való letiltása által. Ha tehát egy pár utczát locsolunk, egy pár utczát egész szélességében kikövezzünk, s gondoskodunk arról, hogy a kocsik csak a kövezeten járjanak, már nagyot segítünk a mostani helyzeten. De ha nem locsolunk és nem kövezünk is, csak azt akadályozzuk meg, hogy a kocsik a kövezetlen részekre menjenek, már akkor is olyan állapotot teremtünk, a mely határozott javulás a mostanihoz. Ezt megcsinálni pedig nem valami ördögi mesterség, s hozzá még költségébe sem kerül a városnak. Ajánljuk az itt elmondottakat a városi hatóság figyelmébe. Mert még előtte állunk a nyárnak, van idő tehát a szükséges intézkedéseket megtenni, s a tapasztalat megmutatja hamarosan, hogy az ajánlott módok megfelelnek-e a hozzá kötött várakozásnak. Rendőrök helyzete.* * I) T. Szerkesztő ur! Legyen szives becses lapjában ezen pár soraimnak tért engedni, melyben egy szegény testület szolgálatát és helyzetét czitállom föl. Nagyon jól tudjuk azt, hogy Szatmár sz. kir. város a rendőrséget 1887-ik évben újólag szervezte, és ezzel egyidejűleg szervezte a szolgálatára vonatkozó szabályokat is, .mely . szolgálati szabályzat.elő. czitálja, hogy a rendőrség kötelessége á polgárok személye, élete és vagyona feletti őrködés, továbbá, hogy feljebbvalóinak minden parancsait, ha azok a szolgálati utasításban foglaltakkal ellentétbe nem állanak, minden időben készséggel, szabatosan és pontosan végrehajtani kötelesek. Fölhívom tehát Szatmár sz. kir. város nagyérdemű polgárságát, méltóztassék ezen nagy és fontos feladat teljesítése fe*) Egyszerű kézből kaptuk e sorokat, melyek meghatóan tárják fel a szegény rendőrök helyzetét. Ideje volna már, ha .1 régóta hangzó biztatást a tett követné. Szert. TÁR CZ A. Farsangi pletykák. Budapest, február lid. Tisztelt Szerkesztő;Ur! áj Engedje meg, hogy levelemet beismerésen kezdjem meg. Sok hibát táj taltam már magamon, de mindeddig hittem, hogy á hét fő' bűn egyik legu tosabb fajtája — az irigység, alkalmas lajra talajt volna bennem; és ime, mint a mellékelt ábra mutatja, — irigy vagyok a legnagyobb mértékben. Irigylem a boldog falusiadat, akiket hátramaradott- ságukért eddig lenéztem, irigylem a vidéki csendes, nyugodt életet, irigylem az egészséges levegőt, a barátságos arezokat, szóval: irigylem mindazt a mi falusi, gyűlölöm a pesti felvilágosodottságot, ezt a zaklatott életet, a füstös, egészségtelen levegőt,a sok idegen arezot, szóval: gyűlölöm mindazt, a mi nagyvárosias. Milyen boldog emberek is Önök kedves Szerkesztő ur hozzánk városiakhoz képest, a kiket megirigyelnek, ha hébe- hóba fényesre kivasalt czilinderünkkel felzavarjuk a vidéki csendéletet. Elvégzik szépen a napi munkájokat s este beülnek a jól fűtött kaszinóba egy alsós kalabriászra s ott aztán megvitatják a napi eseményeket, eldöntenek nagy politikai kérdéseket; a piros-pozsgás fiatalság I pedig körülüli az öregeket s tanulnak tőlük elsősorban — kártyázni, másodsorban pedig kedélyt, lelkesedést, egyszóval mindent, a mi az élet egyhangúságához olyannyira szükséges. És mit csinálunk mi-boldog pestiek, már t. i. a fiatalabbja? Felkelünk tiz órakor, akkor, a mikor a vidéken már mindenki dolgozik, a reggeli tevékenységgel, a korso-toilett elkészítésével elütjük az időt tizenkét óráig. Akkor aztán, monoklival a szemünkön, szegfüvei a gomblyukban megjelenünk a Koronaherczeg-utczában s „gusz- táljuk“ a járó-kelőkel s rendíthetetlenül támasztjuk a Kunz és Mösmer; kirakatát, ; — a Koronaherczeg-utcza sarkán, — egy i óráig. Ezután az idő gyorsabb tempóba folyik...mert a délutánt átalusszuk. Öt órakor az ifjúság egy része, a I kiknek házaik nincsen, kávéházba megy, a kfentemlitet Koronaherczeg-utczai alak pe- M dig. — a kit a rövidség okáért „fiatal óriásnak“ szoktunk nevezni, — felölti az elegáns redingotját s elmegy zsúrra: Boldog emberek a vidékiek, a kik nem ismerik a zsúrok unalmas intézményét, a kik nem tudják, hogy mi a különbség a „smir“ (magyarosan) zsúr és a vacsorás zsúr között; boldog emberek, a kik nem kénytelenek egy néhány csésze langyos thea és több darab sandwich társaságban órahosszat kurizálni, előtte sokszor soha nem látott leányoknak s fecsegni a jégről (?), bálokról, piknikekről, a legújabb tóvárosi pletykákról és ennek fűszerezéséül tánczolni éjféli tizenkét óráig, a mikor is a legközelebbi páros szerdáig az ember magát ajánlva, — miután valamely kávéház füstös levegőjében egy pár remek karambollal bámulatba ejtette a „balekek“ hadát — hazatér nyugalomra. Es ez a műsor több, kevesebb változással tart egész héten át, mert minden jóravaló „zsúr-aiaknak“ legalább tiz-tizenöt „házának“ kell lennie. Az ember tánczol, kuri- záL hazudozik, s házasságot igér egy pár csésze theáért és a megfelelő sandwichért. Az igazság kedvéért azonban megjegyzem, hogy ez nem minden zsúrra vonatkozik. Most veszem észre, hogy én tulajdonképen egy zsáner-képet festek egy ős zsúr- alak, — Pesten „zsúr-tőteléknek“ hívják, -- életéből, holott eredeti tervem az volt, hogy egyet-mást elpletykázom az idei farsangi éleményeimből. Engedje meg kedves Szerkesztő ur, hogy a farsang két legtipikusabb alakját léptessem fel : az először bálba menő leányt és a jogászt. 1. Fiatal leány bál előtt. Az idei farsang legelső mulatsága a Jurista bál volt. Nem a sikerre értem, mert általában az idei farsang, mind a bálok látogatottsága, min az „uj termések,“ — bocsánat e kifejezésért, melyet az először bálba menő leányra használtam, de igy hallottam épen a Jurista-bálon emlegetni s mint jellemzőt helyesnek találtam repróducalni, — tekintetében gyönge volt, hanem, mint időrendben volt első. Az udvari gyász, a csillogó uniformisnak hiánya, sokakat viszatartott a farsangolástól. Node mindegy 1 A tanácsos ur leánya, — mert róla irok, — már tizenkilenczedík évben van s igy be kell mutatni a nyilvánosságnak, bár már zsúfoltról és házimulatságokról egész Pest jól ismeri. (No meg a Korona- herczeg-utczából.) A morogó s konzervatív tanácsos úrral, a kinek sehogysem megy a fejébe, a modern kor által travesztált e mondás: ma már a jó bornak is kell ezégér, hosszas és heves vitatkozás után, melyben az utolsó és döntő szó a modern Gyurkovics-mamát illette, megértetik, hogy a leánynak be kell mutatkoznia, mert hát nem lehessen tudni, ha nem altad-e valami aranyhalacska a horogra, valami ügyvéd, vagy egy segédfogalmazó képében. Ezen elhatározásnak szomorú következménye az, hogy a jó tanácsos ur kénytelen a fürdőre félretett pénzeckéjét., bájos leánykájának toilettjére feláldozni. Ö is azzal vigasztalja magát, hogy e tőke jó befektetés 1 Nem akarom kedves Szerkesztő ur untatni az előkészületi cselekmények leírásával, azonban azt biztosan állíthatom, hogy a kisasszony nem egyszer feküdt le sírással s ha egy fonográfot tettünk volna szobájába, az bizonyára sok titkos sóhajnak lenne árulója. Ezen állításom viszont ellenbizonyit a bájos Zsanett nagysámnak, mert igy hívják a tanácsos ur leányát, — a ki rendíthetetlen nyugalommal állütja, hogy egyáltalában nem izgatja az első bál. Pedig, ha az a bizonyos fonográf bent lett
