Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-03-14 / 11. szám
Tizenhatodik évfolyam. 11-ik szám. r Szatmár, 1899. márczius 14 US D rf TÁRSAD ALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: ■ I % Egét* érre Fél érre 3 ftt. I Negyedévre ... 75 kr. I „ 50 kr. | Egyes szám ára. . 8 „ Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 frtSZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá J előfizetések és hirdetések is küldendők: Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 2-ik sz. alatt. A SZERKESZTŐ LAKÁSA: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivataléban a legolcsóbb árak mellett fölvételnek. Nyilltér garmond sora 8 kr. Hirdetés és nyilttér kincstári bclycgilletéke minden beiktatásniil 30 kr. iiSHNO* ■f jfc | Márczius 15. | Nagy nap, ünnepnapja a magyar nemzetnek légy üdvözölve! Nem a törvényhozásban megnyilatkozó, hanem a szivekben lakozó nemzeti akarat tett téged országos ünneppé, s az is fogsz maradni, mig e földet magyar lakja. Hasztalan minden kísérlet, milliók szivéből nem lehet többé kitépni a kegyelet nagyra nőtt virágát, mely tavaszi pompájában ékeskedik, mikor e napra virradunk. Az a szép korszak, mely három százados küzdelem és szolgaság után rövid boldogságot hozott a magyarnak, minden emlékével e naphoz fűződik. Elvonulnak lelki szemeink előtt azok a dicső alakok, a kik e korszaknak vezérei voltak; el a győztes csaták képei, hol a névtelen félistenek halált megvető bátorsággal tiporják le a zsarnokság zsoldos nadait; s elvonulnak végre a mártírok százai, kik a legyőzetés után a hatalom bosszújának estek áldozatul. A mi fényes, a mi sötét, a mi lelkesítő, a mi szomorú volt abban a két esztendőben, az mind e napon van ünnepelve. A márczius 15. a magyar szabadság- harcz emléknapja. Merüljön el lelkünk a múltakba, lapozzuk át e napon újból annak a dicső két évnek történetét, s Írjuk fel szivünkbe a tanúságot, hogy a szabadságra érdemesek csak akkor leszünk, ha a hazáért szenvedni és meghalni is tudunk, mint a hogy tudtak azok, a kik e kórban élték. Ünneplésünk méltó csakis igy lesz! TAECZA. Udvarlóim! A Szerkesztő urnák elienszolgálatké- pen az elnéző kritikákért a szezon elején egy tárczát ígértem. Dáczára annak, hogy kedves kollégáiiém Kende Paula, a ki szintén színésznő és hivatalánál fogva szintén „szende,“ minden szinitárgyat elirt előlem, mégis szavamnak állok. Mert, miképpen éppen ő legutóbbi tárczájában kifejtette: a színésznő nemcsak színésznő, de egyúttal nő is. Én tehát ilyen polgári női minőségben akarok a Szerkesztő urnák tett ígéretemnek megfelelni. Igaz ugyan, hogy udvarlója minden hölgynek, ha a jelenben nincs is, de a múltban mindég „volt.“ Nekünk színésznőknek nemcsak jövőnk, hanem múltúnk is szokott lenni, a melyet nincs öltünk eltitkolni. Az cn jövőmről a „Szamosában meghatott, hogy Szatmáron kezdődik. Hogy hol fog végződni azt nem lehessen tudni. Hogy a múltam azonban hol kezdődik, azt szintén női mnőségemben elhallgatom; hanem ennek a múltnak az elmosódó ködéből akarok egy két képet felidézni. Az első udvarlóm egy édes kis diák volt. Akármilyen kicsi volt is, nem volt kisebb nálamnál. Ez a diák fülig szerelmes volt belém, valamiképen én is ő belé. Azt hiszem, hogy ő volt az egyedüli udvarlóm a ki ártatlanul szeretett, de abban meg bizonyos vagyok, hogy csupán Őt szerettem önzetlen szerelemmel. Az ő szerelme különös módon nyilatkozott. Legalább is különös volt ez a mód az utóbbi udvarlók A főigazgató ünneplése. Az ifjúság tisztelgése. Azon alkalomból, hogy Szieber Ede, lovag, kir. tanácsos, a kassai tankerület középiskoláinak főigazgatója körünkben időzése alkalmából töltötte be tanári működésének 40-ik évét, örömmel ragadta meg ezen ritka alkalmat a helybeli kir. kath. főgimnázium ifjúsága s pénteken este szerenáddal lepte meg szeretett főigazgatóját. A főgymansiumi tanuló ifjúság ra tanári karral egyetemben a gymn. épületében gyülekezett s innen a püspöki palotába vonult, hol a díszteremben állott fel. Rövid idő múlva Meszlényi Gyula püspök, dr. Kcszler Ferencz pápai prelátus, apát kanonok és Ratkovszki Pál gymn. igazgató kíséretében megjelent a teremben Szieber Ede főigazgató, a kit az ifjúsági énekkar szabatosan előadott gyönyörű éneke fogadott, melynek elhangzása után Haller István VIII. o. r. üdvözlő beszédet mondott, imát és hálát rebegve a jubiláns főigazgatóra, kérve a Mindenhatót, hogy terjeszsze áldását még számos éven át a tanügy e lelkes bajnokára. Majd az ifjúsági énekkar dalai után Tanódy Endre VII. o, szavalta el ez ünnepélyre Írott ódát, lelkesen és érzéssel. Ezután ituBtLw ifjúsági énekkar énekelt, mely után Szieber Ede főigazgató az alábbi lelkes beszédet intézte az ifjúsághoz: Kedves ifjak! A fiúi bizalom, ragaszkodás és szeretetnek zsenge romlatlan kebleikből fakadt nemes érzelmeikért, — melyeknek derék pályatársaik oly lelkes tolmácsolói voltak,— fogadják őszinte hálás köszönetemer.Őszintén megvallom, hogy gyöngéd megemlékezésük tanári működésemnek negyvenediki évfordulójáról lelkemnek jól esik. Igen, negyven évvel ezelőtt léptem a tanári pályára eltelve jó akaratiaí, lelkesedéssel, és azon nemes vágygyal, hogy az ifjúság vallási, erkölcsi és hazafias nevelése és . szerelmes leveleihez, virágcsokraihoz, éjjeli zenéihez és egyéb udvarlási symptomái- hoz képest. Együtt ragozhattunk evvel a derék ifjúval. És pedig csupa véletlenség- ből, mindig a „szeretni“ igének tárgyas alakját. Eltetszik találni, hogy ez a „tárgy“ én voltam. Mikor reggelenként a ködös pesti utczákon, a könyveinkkel a hónunk alatt ballagtunk az iskolába: — ez a jóra- való fiatal emberke már megjósolta, hogy „a jövő század művészetének égén Nagy- sád lesz a legfényesebb, legragyogóbb, legtündöklőbb csillag.“ Akkor én is igy voltam meggyőződve. Azóta tűnik, egyre tűnik a hanyatló század ; pirkad a jövő század művészetének az egén, de én még mindég a homályban vagyok. Szegény ifjú barátom, még néhány hónap, és ha akkor sem tűnik fel, akkor te rosszul jósoltál iskolába menet, az ut- czán a reggeli ködben, amikor annyi lágysággal, annyi ártatlansággal és olyan alaptalan ürességgel deklináltuk, hogy „szer retlek . . . szeretsz ... és stb stb. Téged csakugyan szerettelek, mert határtalanul fiatal voltam. Ahhoz pedig egyéb úgy sem kell, mint a fiatalság; ha meg az hiányzik, akkor úgyis hiába való minden. Ez a fiatalság., — t. i. a határtalan fiatalság — meg volt még akkor is, mikor a zeneakadémiába beiratkoztam. (Ez volt az első lépés az előbb említett „égi pályámon.“) Nem emlitném a múltamnak ezt a fázisát, ha második udvarlómnak az eszményig lesoványodott alakja nem fűződnék hozzá. De hozzá fűződik. A zene- akadémiának ugyanis a .mellett, hogy zenélni tanítanak benne, megvan * az az előnye, hogy tanítványai rang- és nem- külömbség nélkül vannak megválogatva. tanításával szeretett magyar hazám jólétének, felvirágozásának és boldogságának előmozdításához csekély erőmhöz képest hozzá járulhassak. Tizenegyedik éve pedig múlt annak, hogy először, mint főigazgató jöttem a szatmári kir. kath. virágzó tanintézetbe és azóta mindig örömmel látogatom meg e tanintézetet, mert tapasztalom azt, hogy a haladás és tökéletesedés utján folyton előre tör, nevelői, oktatói, magasztos hivatását sikeresen, eredményesen és hazafiasán oldja meg. Mert nemcsak szellemileg kellőleg kiképzett vallásos, erkölcsös, hanem érzelmeikben és tetteikben igazi magyar ifjakat bocsát kf szárnyai alól az éleibe, gyarapítva velük hazánk intel- ligentiáját. Azért kiváló, benső örömmel fogadom c tanintézet derék ifjúságának e gyöngéd figyelmét, a melyet ime irántam tanúsított és midőn jó kivánataikért, kedves, igen sikerült dalaikért ismételve őszinte köszönetét mondok, csak szivem sugalatát követem, ha Önöket kedves fiatal barátim most is, midőn nekem örömet szerezni jöttek, úgy önnön boldogságuk megállapilhatása, mint édes magyar hazánk második ezredéves életének biztosítása és felvirágoztatása végett atyai szeretettel és jó indulattal ez alkalommal is arra kérem és buzdítom, hogy ápolják hiven fogékony kebleikben sz igazi, benső, .vallásosságot, .a nemes, tiszta erkölcsöt és azután az emberi boldogságnak ezen szikla szilárd, rendíthetetlen alapjain állva, legyenek munkaszerelők, tudománykedvelők, törvény-tisztelők. Szeressék lángolón és egész önfeláldozással édes magyar hazánkat és testvéries érzületben egybeforrva munkálkodjanak vállvetve felvirágozásán. Koronás apostoli királyunk és a felséges családnak legyenek mindenkor és maradjanak minden körülmények közt tántorithatlan, rendithet- íen. hívei és végre imádkozzanak, buzgón fohászkodjanak a magyarok Istenéhez hogy jóságos szivü őszbe borult királyunkat, ki atyai szeretetévél, bölcsességével, törvény tiszteletével most is nemzetünket egy nagy válságból kimentette, hazánk és nemzetünk Köztünk nem volt rang — csak nem- külömbség — és ezt a helyzetet használta ő ki arra, hogy szenvedélyévé! megtiszteljen. Azonkívül, hogy nekem udvarolt, hegedűs volt. Sötét, fekete haja hullámzott alá művészi rendetlenségben elrendezve. Én egy énekpróbán ismerkedtem meg vele; egy végzetes énekpróbán. 0:t gyújt fel szivében az a láng, a melyet most ezentúl táplálnunk kellett. De hogyan? Elhatároztuk, hogy tűnő hegedümüvésznői tehetségem a mely csak ő rá várt, hogy csiráiból fejlődjék. Egyszóval hegedümesterem Én és az imént felfedezett tehetségein, lázasan vártuk őt minden hegedű órára. És. ő eljőve. Fejlesztő tehetségeimet és különösen engem magam, szerény csekélységemben. Általában inkább a szív húrjain játszott és játszatott, mint a Tiegedün. A művészet elemeinél kellet kezdenünk. Először is a zenéről általában kezdett speace- ket tartani. Lehet, hogy jobban is tanítottak ennél az átszellemült hegedűsnél, de nagyobb tűzzel soha. Elmondta, hogy a zene a kifejezhe- tetlen érzelmek kifejezése; holy ilyen szerelem az ő szerelme, a melyet irántam érez. A zene elmélet ilyentén elemeivel tehát, tisztába lettünk volna. Most jöttek a praxis elemei. Először a hegedűt kellett a nyakam elá szorítanom. Elmagyarázta, hogy ezáltal biztos állást külcsÖnözünk a hegedűnek és, hogy egy ilyen biztos állásért feláldozná egész életét. Hanem a tanulmányaim során, még is arról kellett meggyőződnöm, hogy absolute tehetségtelen és alkalmatlan vagyok erre a nemes művészetre. A kezem állítólag roppant gyenge volt, a miért is állandóan az övében tárulván, kilett. jólétére még sokáig, a legjobb egészségben igen sokáig tartsa és éltessel (Viharos éljenzés.) És .ezen jó akaratukért buzdításul és kérésül Önöket mindnyájukat atyai keblemre ölelve kívánom a mindenhatótól, hogy leikeiket, sziveiket említettem erényekkel felvértezze és Önöket további pályájukon szerencsésen kísérje és áldásaival halmozza el ! A szatmári kir. kath. főgymn. derék, lelkes ifjúsága éljen ! (Hosszan tartó éljenzés.) Szieber Ede életrajzából kiöljük az alábbi rövidre vont adatokat: Született 1835. évi szeptember1 30-án Lőcsén. A gymnasiufifi 8 osztályát Kassán végezte. Az érettségi vizsgalat letétele után négy évig 1854—1858-ig a bécsi egyetemen bölcsé- szethallgató és az ottani philologisch- historischer Semináriumnak két éven át ösztöndíjas rendes tagja volt. Tanári vizsgálatot Becsben 1859. október 17-én telt a történelemből és a földrajzból az egész gymnásiumra, Helyettes tanárnak neveztetett lei Ungvárra 1858. novemlber 3 án és ugyanoda rendes tanárnak 1859. deczember 6 án. Nagymérvű szaktudományának és kiváló paedagogika-didaktikai ügyességének megfelelő három évi tanári működése, valamint tanítványainak cs a müveit közönségnek iránta tanúsított tisztelete és sze- retete, elöljáróinak csakhamar feltűntek, úgy, kogy 1861. évi július 22-én Ö Felsége őt az eperjesi kir. íőgymnáziumhoz rendes igazgatónak nevezte ki. Itt igazgatói feladatának oly fényesen felelt meg, hogy Ö Felsége Őt 1870. évi április hó 16-án a lőcsei, akkor I. osztályú főgymnásiumhoz igazgatónak nevezte ki. Családi viszonyai őt Ungvárra vonzották, s azért áthelyezteté- sét kérte az ungvári kir. főgymnásiumhoz, a mi meg is történt 1872. augusztus 3-án. 1886. évi január tti-án a bcsztercze-bányai tankerület királyi főigazgatójának neveztetett ki és az i887-ben saját kérelmére a tóttá, hogy férfi támasza legyen. Egyszóval a legjobb akarat mellett sem haladtam semmire. Azonkívül pedig a kérdés gazdasági oldala kedves szüléimét igen érintette és igy az aranjuezi pásztor-hegedüórák- nak vége lett. Szegény sáppadt, átszellemült jó muzsikusom 1 Á mi viszonyunnkat végleg elhegedülte Szt. Dávid. Ezek után pedig a világot jelentő deszkára léptem, a mely deszkák bizony vagy legyalulva nincsenek, vagy túlságos síkosra vannak preparálva, — egyszóval igen könnyű elbukni rajtok ; csak akarni kell. De ha az ember, illetve színésznő, nem is akar, mindig akad ember, a ki akarjon. Az első ilyen akarnokaim jogászok voltak, a kik ha egyebet nem is tettek-, legalább rajongva akartak. Tulajdon- képem udvarlóknak c*ak ezeket lehetne neveznem, mert ezek „imponálni“ akartak. Egyik se akart olyan lenni, mint mindenki. Az egyik világgyülölő volt. Ez rendesen mélabus arczc/.al és pesszimista ötleteivel akart imponálni. Kijelentette, hogy megveti, gyűlöli, utálja az egész világot és, hogy én megtiszteltetésnek vehetem, ha az egész mindenségben engem szeret egyedül és legjobban. Mindaddig igen megvoltam tisztelve, mig meg nem tudtam, hogy többen vagyunk ilyen megtisztelt „egye- dütiek“ és hogy az egész városban nem volt egy hölgy sem, a ki a megvetett gyű - lölt világegyetemből egyszer ki ne vétetett volna. A másik gentleman volt. Egészen correkt embert magán kívül nem ismert és én ismét „tisztelt hölgy“ lettem, hogy ! a világ egyetlen correct, szeplőtelen jellemű
