Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-01-10 / 2. szám

Tizenhatodik évfolyam. 2-ik szám. Szatmár, 1899. január 10. TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Egész évre Eél évre . AZ ELŐFIZETÉS ARA: . 3 írt. I Negyedévre * . . I „ 50 kr. | Egyes szám ára. 75 kr. « n Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 írt. ' SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: Morvái János kSnyvnyomdája Eötvös-utcza 2-ik sz. alatt. A SZERKESZTŐ LAKÁSA: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 8 kr. Hirdetés és nyilttér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 30 kr. Városi közgyűlés. A tegnapi közgyűlésnek mondhatni egyetlen tárgya volt, a mely kiváló fon­tossággal bir. Ez a villamos vasút. Nevezetes két szempontból, mert elő­ször gazdaságilag a villamvilágitási te­lepet érinti, másodszor pedig, mert ezál­tal lehetővé válik, hogy a város bel­területén nem a füstokádó gőzmozdo­nyok, hanem a modern kivánalmak­nak inkább megfelelő könnyű villamos kocsik fognak közlekedni. A villamvilágitási bizottság jelen­tése, melyet lapunk más helyén egész terjedelmében hozunk, behatóan foglal­kozik a kérdéssel, s részletesen felso­rolja mindazon érveket, melyek a vil­lamos vasút mellett szólanak, s a köz­gyűlésen vita tárgyát csakis az ké­pezte, hogy a szerződésben benthagyas- sék-e, miszerint a város kötelezettsége megszűnik, ha időközben olyan világí­tási rendszer akadna, mely olcsó és jobb világítást szolgáltatván a város érdekében . állónak ismertetnék ezen uj rendszerre átmenni. A vállalkozó érdekében ugyanis kívánatos, hogy a szerződésből ez a pont kihagyassék, mert az állam min­den eshetőségre biztosítékot kíván, s ha ilyen eshetőség lesz a szerződés­ben, annak jóváhagyása alig remélhető. Dr. Tanódy Márton felszólalásában ügyesen érvelt a mellett, hogy a vá­ros érdekében kívánatos ezen pont benhagyása, de a többség^ a kihagyás mellett szavazott s ily értelemben nyert elfogadást a szerződés is. TÁRCZA. Tea-estély. 1899. január 7. Üdv az önzetlen felebaráti szeretet fölkent papnőinek : jótékony nőegyletünk buzgó választmányának ! Ugyan, ha jól fölvesszük a dolgot, valami barbár korszaknak a maradványa lehet az a szokás, hogy forintokat szede­tünk ki készakarva a zsebünkből, amik­nek csak egy csekély töredéke jut el aztán fillérképen a jótékonyság oltárára. De a barbárok ebben mi vagyunk, férfiak, akiknek kemény szivünk csak a női mosoly varázsára > lágyul meg, mint föld fagya a tavaszi nap aranyos fényére. A nőknek itt isteni feladatuk van: leikök melegével megtermékenyíteni a nemes érzelmek részére szivünk rideg talaját. És, ha túl vagyunk is rajta, ne ki­csinyeljük ezt a nehéz munkát, amelynek gyümölcsét sok száz szegény élvezi majd, áldást mondva az elöltök ismeretlen jóte­vőkre. Aki magának él, minden perczét és tevékenységének legkisebb parányát a saját czéljainak szenteli, annak alig lehet fogalma arról a temérdek fáradalomról, amibe finom és gyönge idegzetű hölgye­inknek egy ilyen kedélyes mulatság létre­hozatala kerül. Elég tudni, hogy minden nő tavaly (vagy még azelőtt) utóljárá vett részt a rendezésben. A kiállott küzdelmek leg­alább ezt hitették el és mondatták vele. Első sorban tehát le kell győznie a szószegés fölött érzett szégyenkezést, hogy Hát annyi bizonyos, hogy ha a villamos vasút ellen más kifogás nem merül fel, ez az egy nem érdemelné meg, hogy miatta a vasút létesítése koCzkáztassék. Oly valami túlzott an­nak feltevése, hogy a villamvilágitás- nál olcsóbbat és jobbat találhatnak, mi­szerint ezen feltevés komoly érvül nem szolgálhat. Ha tény az, hogy villamos vasút részére adandó áram a villam- világitá&i telep jövedelmét fokozza s ez a jövedelem hova tovább csak növe- kedhetik, sőt érdemes arra is, hogy miatta magunkat örök időkre lekös­sük s szabad rendelkezési jogunkról is lemondjunk, akkor annak a képzelt ol­csóbb és jobb világítási rendszernek nincs semmi jelentősége, mert a villa­mos világítás nekünk akkor is jövedel­met fog hajtani, tehát olcsó lesz, s ha még jobb világítás volna.is a másik, mindig lesz ez is olyan jó, hogy vele beérhetjük. A közgyűlés többi tárgyai voltak a polgármesteri jelentés, a honvédelmi miniszter-ismert:. köszönő. Jeijcata, a. ta­nács jelentése az 1898-ik évben a városi épületeknél végrehajtott munkálatokról, melyeket közgyűlés tudomásul vett. Elfogadta közgyűlés a színházra kötött szerződést, mely jövő évre Ra- kodczay Pál színigazgatónak adatott ki. Elfogadta a peronospora viticola ellen való védekezésről alkotott szabály­rendeletet, melynek pontos végrehajtása nagyban előfogja mozdítani, hogy a műbor a forgalomból kiszoruljon. Mert a jó bor termésének biztosítása a mű­bor halálát jelenti. Elfogadta a közgyűlés, hogy a gazdasági egyesület által rendezendő lóversenyre 400 frt dij menjen a város részéről, de hozzátette, hogy ez csak az idei évre szól, s jövőre ismét ké­rendő, s ha lesz pénz, lehet hogy akkor is megadatik. Teljesítette . közgyűlés a vadász- társaság kérését s az évi bérből a le­tárolás alá jött erdőterület után 100 frtot elengedett, de ezen területet jövőre a bérletből kivette. Hozzájárult Pozsony város átira­tához s hasonló szellemben felír a kor­mányhoz a városok és községek fogyasz­tási adótermészetü jövedelmeinek ren­dezéséről szóló törvényjavaslat ellen. Végül Kőrösmezey Lajos részére betegség indokából 3 havi szabadságot engedélyezett. A közgyűlésen a főispán elnökölt, ai ki szép beszédben méltatta az elmúlt év végén oly váratlanul elhunyt Keresz­tes Sándor bizottsági tag érdemeit. A közgyűlés 5 órakor véget ért. Villamos vasút. — A villamvilágitási bizottság jelentése. — A Szatmár-Erdődi helyi érdekű va­sút társengedményesse Neuschlos Emil 1897. év Szeptember hó 28-án azon kérelem­mel fordult a tek. közgyűléshez, hogy ezen helyi érdekű vasútnak a gőzfürész állo­mástól a városon keresztül az államvasu­tak pályaházáig terjedő vonala oly módon építtessék ki, hogy ezen vonalon villamos kocsik is^közlekedhessenek és hogy az e czélra szükséges villamos áramot a fela­jánlott egyességi ármellett a város saját központi telepéről szolgáltassa. — Ezen az idegeit bocsátja a jó czél rendelkezé­sére, hivatásos művésznek mértékével mérni. Ennél nem az áldozat minőségét, hanem a nagyságát kell csupán elbírálni, és eb­ből a szempontból minden műkedvelő föl- tétlen hálát és elismerést érdemel. A 7 - iki tea-estély szereplői ezekre a bevezető reflexiókra nem szorultak. Mert úgy az énekesek: Vaday Bella és Orosz Alajos, valamint a színészek: Nagy Ella és Góbi dr. olyan sikeresen feleltek meg elvállalt feladatuknak, hogy a bőven ka­pott taps csak szerény jutalom volt a nyúj­tott élvezetért. A rendezőség a rövid hangverseny előtt negyven kék dominós fiatal nő fel­vonulásával kellemesen lepte meg a kö­zönséget, egy kékasszony-hadsereggel, amely mindjárt ügyes felszplgálással tette Ízletessé a vendégek vacsoráját. Ez jóizü és olcsó is volt, fűszerezve a hamis pinczérnők szellemes incselkedé- seivel. Győzelemtől sugárzó arczu rendező­nők gyakorolták a felügyeletet a fürge kék gárda fölött, asztalról-asztalra, végig járva és mulattatva a vidám társaságot, amelynek mindenik tagja szívesen ismerte el, hogy az álarczos lovagok egész este inkább a szivekre semmint a zsebekre irá­nyítják halál thozó nyilaikat. Igazán nem volt sarczolás. Szinte el sem hiszik, akik távol maradtak, mi­lyen szelídséggel kezelték a tárczáinkat. Alig érthető, kiktől került az a szép nagy összeg, ami mégis befolyt, mikor a legtöbben olyan kicsit költöttünk, hogy szinte ingyen ellátásban éreztük ma­gunkat. Hát még az a pompás táncz! A hat­vanas évek hires báljai óta alig lehetett ehez hasonlót látni. Mintha csak nem is a fiukat, hanem a lakkcsizmás apákat néztük volna egész este, olyan folytonos­ságban mozgott a jó zene hangjainál az egész fiatalság. Az asztaloknál is szokatlanul vígan telt az idő. Igaz, hogy a borellenörző bi­zottság több tagja kóstolta és dicsérte a bort, amit többnyire szép kezek tettek az asztalra. Ritka érdekességet kölcsönözött a mulatságnak a püspök Öméltóságának megjelenése és hosszas időzése, amiköz­ben valamennyi arra érdemes egyénhez volt nehány nyájas és kedélyes szava. Mikor éjféltájban lehullt a dominó, valóságos virágos kertben hitte magát az ember. Csak a Hebron rózsái hiányoz­tak ..... Nem minden ok nélkül visszaadták a kölcsönt: felkuldték a férfiakat, ők meg otthon maradtak. Azt mondják, amint ő velők tesznek mások, ők is úgy cselekesznek másokkal. Igazuk van é ? Ök úgy hiszik, hogy igen. Én meg azt tartom, hogy rossz utón járnak, mert rossz példa után indultak. Hölgyek, letéteményesei az em­beri lélek legdicsőbb részének : a szere­tetnek, szűnjenek meg valahára a vissza­vonással és gyűlölködéssel. És, ha már példát nem adhatnak, pedig feladatuk volna, okuljanak rajtunk férfiakon, akik a köz- czélok szolgálatában olyan szépen hala­dunk egymás mellett — kéz a kézben. Szentül meg vagyok győződve, hogy a nőegylet teastélyén valamennyi vallás- alapitó jóizüen koczczintott volna egy­mással — a koldusok egészségére. Ezek­nél az uraknál — bocsánat a goromba őszinteségért —- már mégsem becsülhetek megkezdhesse azt, amit már régen befe­jezett. Aztán megindul a nagy harcz a társ­nőkkel, akik közül mindenik jobbat tud és többet akar a másiknál. Ebben a te­kintetben is különbek a nők a férfiaknál. Őket a túlbuzgóság űzi lázas munkába, amig minket rendszerint a tunyaság tart lenyűgözve mozdulatlanságunkban. Mikor pedig sok és hosszú és zajos tanácskozás után meg van a haditerv, kö­vetkezik a kivitel ezer meg ezer baja, gondja. Megnyerni a vonakodókat, feltü­zelni a lanyhákat, megpuhitani a férjeket, és megedzeni a leányos mamákat, akiknek igen sok a szomorú tapasztalatuk a tán- czos, illetve nem tánczos, fiatalságról. Összekéregetni eledelt meg pénzt, elkészíteni a saját és barátnőinek részére az öltözékterveket, zenét szerződtetni (ami nagy feladat, amióta kétféle zene is van városunkban), termet diszittetni, bort vá­sároltatni és — ami tán legnehezebb — a bevezető hangversenyre közreműködőket megnyerni. Ez ám csak a kemény dió. Beledisputálni nehány emberbe, hogy ő tulajdonkép művész, és legyőzni bennök az ellenkezést, amit minden becsületes pol­gári lélek a pódium gondolatánál okve- tetlenül érez. Ha már szerepelt az illető, bizonyára nem volt megelégedve a kapott elismerés­sel, ezt tehát meg kell csalni, hogy rosszul emlékszik. Ha pedig ujoncz létére fél a szerepléstől, az önhittségig kell földicsérni a képességét, hogy kedve kerekedjék a vállalkozásra. A helyi kritika egyébként igazságta­lan fölfogásával nagyon megnehezíti a keresők munkáját. Idétlen szokás, az áldo­zatkész műkedvelőt, aki ha egyebet nem, csak kérvény folytán a telt. közgyűlés 288|8g7. számú határozatával utasittotta a vv. bi­zottságon, hogy a villamos áram szolgála- tatására nézve bocsátkozzék Neuschloss Emillel tárgyalásokba és vonatkozó jelen­tését ide terjessze be. — Ezen megha­gyásnak eleget téve van szerencsénk je­lentésünket a következőkben előterjesz­teni : Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy a tárgyalásokat Gerster Béla B. pesti lakos vállalkozóval, mint Neuschloss Emilnek e tárgybani jogutódával folytattuk, a kivel hosszabb alkudozások után sikerült is | villám áram szolgáltatására nézve vélemé­nyünk szerint a város érdekeinek minden tekintetben megfelelő megállapodásra jutni, a mely megállapodásokat szerződés for­mába foglalva •/. alatt csatolva tisztelettel be­terjesztünk. Ezen szerződés kizárólag a villamos vasút czéljaira szükséges áramnak a városi központi telepből leendő szolgáltatására vonatkozik, tehát a város és Gerster Béla között már megkötött társasági terület és hid átengedés! területek határozipányai tel­jes épségben fenntartatnak és jelen szer­ződés folytán módosítást nem igényelnek. Határozottan kikötöttük, hogy a szó­ban forgó villamvasut építésével járó ösz- szes befektetés és fentariásiköltségek-kirá- rólag Gerster Bélát terhelik és hogy a vá­ros ezen vasút építéséből és fentartásából folyólag a szerződés időtartama alatt semmi czimen sem terhelhető meg. Hangsúlyoznunk kell, hogy a létesí­tendő vasút czéljaira áramot szolgáltatni a meglevő berendezésünkkel úgy a mint van képesek vagyunk, tehát e czélból valamely oly berendezés létesítése, illetőleg újabb befektetés szüksége nem forog fenn, sőt kikötöttük, hogy a város a villamos vasút üzeméhez az áramot, úgy szolgáltatja, mint bármely más fogyasztójának és ha Gerster Béla a szolgáltatandó áramot, úgy miként a város a gépházban a jelenlegi berende-

Next

/
Thumbnails
Contents