Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-02-28 / 9. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. a Rákóczy utczáról lehetne a kaszinóba menni. Aíjblt már egyszer szó hogy a mos­tani kaszinó helyiség cseréltessék el a Ká- '•ípíy'i házzal. —- Itt kevés átalakítással igen 'Biszes, és kényelmes helyiséget nyernénk, és miután a Károlyiháztelek kaszinónak igen nagy lenne, a teleknek nyugoti részét el lehetne adni. — Egy kis jó akarattal mindent meg lehet tenni, de hogy ezen je­lenlegi alkalmatlan helyen építsünk, erre kár lenne minden krajczárért; — inkább maradjon minden úgy a hogy van. Csak még egy kérésünk van 1 hogy az igen tisztelt elnök úr hetenként lega­lább egyszer eljönne a körbe hogy győ­ződjék meg az ottani viszonyokról. Van ott szellőztető (Ventilátor) de en­nek működését egy-két tag nem engedi meg, úgy hogy 50—60 ember majd meg­fut a füsttől. A székeken az ember a ruháját ösz- szevissza lyukasztja. Kaszinó s?olga nincsen, de van egy pár pinczér,, kik estve 7 órakor' az étterembe mennek, , a honnan többé egész estén ki nem jönnek. Végre van étterem, de azért igen so­kan a játszó szobámban étkeznek, és isz­nak, a mi pedig egy modern kaszinóban nem járna. Akárhogyan építünk is, ha a visszo- nyokon nem változtatunk, akkor ezen tár­saskör csak is egy kis városi kávéház vagy vendéglő marad, czélszérübb lenne ezen e- setben feloszlani, és a katholikus ^kaszinó példáját követni; alakítsunk egy reformá­tus, egy gör. kath. egy zsidó és egy tiszt­viselő kaszinót, külön-külön, hogy válogatni j lehessen. Az építkezési terv lehet szép és jó is,' de ne építsünk, annál is inkább mert pén­zünk nincsen. Kovács Leó. Színház. Az elmúlt héten Jászai Mari asszony, nemzeti szinművészetünk legragyogóbb büszkesége szerepelt mint vendég színpa­dunkon, s ez esemény képezé a színi évad legkimagaslóbb marad II Lelkes fogadtatásra talált a szatmári közönség részéről s mind­két darabban, melyben föllépett, tüntető óváczióban részesült. Alig terjedt el föllép­tének hire a jegyeket már az első előadás előtt elkapkodták, úgy hogy a nézőtér az érdeklődők nagyszámát nem volt képes befogadni. Kedden első föllépteül Suder- man nagyhatású színműve az „Otthon“ ke­rült színre. Az „Otthoninak Magdája egyik leg­kiválóbb szerepe Jászaynak, melyet úgy a fővárosban; mint a vidéken nagy előszere­tettel játszik. Az egyszerű szülői otthon­ból a nagyvilágba került s ott fényes polczra emelkedett, énekesnő s majd az otthonba visszatérő s az és a pompa s di­csőség a fény közötti küzdelmet tartalmazza Magda szerepe, melyet a művésznő gyö­nyörűen játszott meg. Mellette Kréméi- s Rajz Kende Paula és Németh tűntek ki. Szerdán másodszor lépett föl a nagy tr'agika Hugó Viktor romantikus színmű­vében „Borgia Lucretiá“ ban, mely egy­szersmind utolsó fellépte volt a művésznő­nek. A nézőtért zsuflolásig megtöltő kö­zönség hatalmas tapsviharral üdvözölte ^a művésznőt, midőn fenséges alakja a szín­padon megjelent s a lelkesedés egyre . há- talmasabb erővel tört ki, úgy hogy alig győzte az óvácziót megköszönni. Borgja Lucretia megjátszása — egyike a legnehe­zebb feladatoknak, mert a világhírű kühő nem arra törekszik, hogy élelhű alakokat rajzoljon elénk, hanem arra, hogy a cse­lekmény minél megrázóbb és hatásosabb legyen. Úgy s .oly alakban mint a költő azt megírta — eljátszva Borgia Lucretia egy borzalmas méregkeverőnő, mely a kö­zönség idegeit ugyancsak megborzongatja. Jászai Mari egy modern iró felfogásával a hiányzó részeket saját művészetével pótolva teljes egészszé teszi. Amily hidegvérrel osz­togatja ellenségeinek a halált, épp oly el­lentétben lép föl az anyai szeretet, melyet törvénynyé avat. Jászai e föntebb emlitjett hiányokat pótolva, gyönyörűen játszotta meg a czimszerepet s diadala teljes és tö­kéletes volt. A mieink eléggé igyekeztek a művésznő oldala mellett szerepüket meg­játszani s ha egyrészt nem sikerült, annak oka volt az, hogy ők is a nagy tragika művészi játékának hatása alatt állottak. ,E vendégszereplés alkalmával ez volt utolsó fellépte, bírjuk azonban a művésznő ígé­retét, hogy mielébb visszatér hozzánk s gyönyörködtetni fog művészi játékában. A hét többi előadásai üres házak előtt folytak le s köztük az Aczél Szidi jutal­mául szinrekerült „Apósok“ is, valamint Brigitta, Hamupipőke és Szigligeti „Czi- gány“-a. Az Apósokban és a Czigányban az igazgató is föllépett s úgy az előbbiben Bogyait, mint a Czigányban Zsigát, gond­dal és ügyesen játszotta meg. E helyt jegyezzük meg, hogy Némethné Zol­tán Ilona a színtársulat törekvő és szor­galmas tagja a Rocambol“ ez. színműben jövő hó 7-én veszi jutalomjátékát, mely elő­adásra előre is felhívjuk közönségünk figyelmét. HÍREINK. — Kardpárbaj folyt le tegnap dél­után Ferenczy Janos városi pénztári ellenőr és lapunk szerkesztője Dr. Fejes Istjván ügyvéd között. A párbajra okot a „Sza­mos“ ez. lapnak f, hó 26-iki számában meg­jelent vezórczikknek sértő tartalma szolgál­tatott, a melyért Dr. Fejes István Bárt ha Kálmán és Dr. Schönpflug Jenő megbí­zottai által elégtételt kért Ferenczy János úrtól, a ki a sértő czikket neve teljes alá­írásával tette közé. Ferenczy ur megbízottai Dr. Vajay Károly és Pap Géza voltak, ké­sőbb pedig Papp Géza ur helyén Nádpa­ta ky Gusztáv. A békés kiegyenlítés nem sikerülvén, a megbízottak teljes kötéssel harczképtelensógig vivandó kardpár bajjbaú, állapodták meg. Maga u párbaj két igen heves összecsapásból állott. Az első után mindkét fél sértetlen maradt, a második után mindkettő meg volt sebesülve. Dr. Fejes István a jobb karjának alsó részen szenvedett mintegy 10 cm. hosszú vágást, Ferencjzy János a jobb kéz csuklóján és a kézfején kapott két sokkul kisebb sérülést. A párbajnál Dr. Vajay Imre és Dr. Török István orvosok voltak jelen. — A németi papválasztás. Vége van a hónapokon át tartó papválasztási iz­galomnak. A vasárnap tartott titkos sza­vazással megmutatták a németiek, hogy csakugyan tudnak maguknak papot válasz­tani. Legtöbb szavazatot kapott Pótor Dániel 414-et; Fábián Károly 63-at, Dem- jén Márton 54-et, Gulya György 1.3 at, Sátor Dávid 10-et, Varga Lajos 9-et és dr. Márk Ferencz 1-et. — A Kölcsey-kör szakosztályai í. hó 21-én dr. Fee h tel János köri titkár elnöklete alatt népes gyűlést tartottak, me­lyén a-kör egyes szakosztályai a következő­leg alakultak meg 1. Íródul mi szak­osztály: Elnök Jandrisics János, alelnök Jaskovics Ferencz, előadó Osváth Elemér. Tagok: Osomay Imre, Dénes Lajos, dr. Fe­jes István, dr. Fodor Gyula, dr. Gönczy Ignácz, dr. Hantz Jenő, Kovács Béla, dr. Kelemen Samu, dr. Knrcz Sándor, Rácz István, Orosz Alajos, Sarmuságh Géza, Sza­bados Ede, dr. Tanódy Márton. Borsos Benő, Cholnoky Imra, Ferenczy János, Mátray Lajos, dr. Scbönpfiug Jenő, Válton Róbert. 2. Muzautni szakosztály: Elnök Bakcsy Gergely, alelnök dr. Fodor Gyula, előadó Jankó vies János. Tagok: Bskéssy Géza, Bussin József, Bőd Sándor, Kölcsey Antal, dr. Schöbet* Emil, dr. Vajay Imre, Fodor György, Klein Vilmos, Kölcsey Mik­j lós, Lehotzky József, Nagy Béla, Majthé­■ nyi Endre, Kölcsey János, dr. Korbai Ká­roly. 3. Társadalmi szakosztály: Elnök Hennán Mihály, alelnök Tabajdi La­jos, előadó dr. Böszörményi Emil. Tagok: Bartha Kálmán, ifj. dr. Farkas Antal, dr. Kölcsey Ferencz, Kende Zsigmond, Markos Imre, Papp Géza, Papp Lajos/Regéczy Sándor, Ratkovszky Pál, Szombathy Ödön, Uray Géza, dr. Vajay Károly, Galba La­jos, Koós György, Mándy Bertalan, Majos Károly, R. Nagy Endre, Szuháuyi Ödön, Taukóczy Gyula, • Teitelbaum Herman, To- perczer Kálmán, dr. Török István, Veréczy Antal, Thurner Albert, Veres Lajos. — Gyäsathir. Alólirattak mély fáj­dalommal tudatják a forrón szeretett testvér Szent Kátolnai Cseh Karolinám k, folyó hó 27-én délután 2 órakor életének 81. évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek felvételé után történt fájdalmas ói huny tát. A megboldogult hült .tetemei folyó év márczius hó 2-án délelőtt 10 óra­kor fognák a róm. kath. egyház szertartásai szerint Árpád-utcza 12. sz. alatti háznál boszenteltetni, azután Dobrács-Apátiban a családi sirkertben örök nyugalomra tétetni Az engesztelő szent mise-áldozat márczius hó 3-án délelőtt 10 órakor fog a helybeli székesegyházban az egek egek Urának be- mutattatni. Szutmár, 1899. február 28-án. Áldott legyen emléke! Szent-Kátolnai Cseh János. Szent-Kátolnai Cseh Apollónia Péchuj falusi Péchy Antalné testvérei. Eddig van a színésznő. — Most jön a nő I Nem mondom, hogy mikor színésznő lettem, ezt is künn hagytam az ajtó előtt, mint a büszkeségemet, mert hisz nagyon sajnos volna ha egy becsületes nő nem tudna zöld ágra vergődni, de ezek is csak úgy teremnek mint az aloék. Nem a becsületes nőnek akarok itt dicshymniádát zengeni, nem is annak, aki az, a mikor a színészethez jön, hanem an­nak aki az mára d. És ezer, oh hidd el, nem égy — de ezer mirtus koszorút ér­demelnek. A legnagyobb része elveszti lába alól az amúgy is süppedékes talajt és be­lebukik az üregbe, mely kérhetetlenül so­dorja magával a mélybe. A többi pedig nem érezve magában elég energiát arra, hogy bátran átugrasson, azon a temérdek akadályon, melyet elé gördítenek, — férj­hez megy. Miután fiatal, üde és ártatlan voltam, hogy úgy ne maradjam ostoba, fölösleges megjegyeznem, kogy elegen vetették ki hálóikat utánam. Eleinte csak kedvességü­ket láttam és mitsem sejtve csevegtem ve­lük elfogulatlan, csak — miután nem tud­tam elképzelni, hogy egyik-másik miért lett ellenségemmé, — lettem figyelmes; akkor sült ki, hogy egynek van egy felesége, a másiknak egy maitrese, kik félreértették nyájasságomat. Mert ha nem beszélsz sen­kivel: gőgös vagy, ha pedig nyájas vagy azt mondják rád, ,hogy: férfi bolond. I Miután ezt is tisztáztam és kollegáim- mal „mindkét* nemből már jó lábon áll- tam, egyszerre csak azt vettem észre, hogy az igazgatóm elveszi minden szerepemet és egészen skartba tesz. A'pén'Zíárnoknö (kinek semmikép nem álltam útjában) végre föl világosított, hogy ez ^gy „finesse“ az igazgatótól, fogy „pu- huljak.“ Miután én azonban ennek daczára sem puhuitam, végre felhagyott és minden a rendes mederbe jött volna ha nem lett volna most már kénytelen engem skartba tenni. Kétségbeesésembe ismét a pénztárnoknőhöz folyamodtam ki felvilágo­sított: hogy a hősnő kinek én amúgy is szálka voltam zöld szinü macskaszemeiben (lásd máris csipkedek) bejárta az összes hírlapokat és igy a p a r a 11 a n kritika őt égbe magasztalta, engem pedig letiport a sárga földig. Tudvalevő egy kritikus az egész kö­zönség. Legalább igy mondják azok akiket dicsér, a többiek az ellenkezőjét állítják. Én boldogtalan ki azt a szokást nem ös- mertem, belenyugodtam hát sorsomba. így hát lassankint megismertem az életet mely után anyira sóvárogtam s mely oly csillogó, oly hamis. Vagy ki sejtené, hogy a pajzán Ser- polette ki kaczéran emelgeti szoknyácská- ját, közbe édesen kaczagva, mikor kilibeg színről,» el kezd keserveseó zokogni, mert épen ma redukálta az igazgató a gázsiját, mentségül hozya fel fogy a nagyigényü vá­rosban „nem vált be“; — és hogy "a szi- nüpyi bizottság elnökének nem tetszik.(Ta­lán ugyanazon okból, amiért nekem a di­rektor elvette a szerepeim.) Látja, tudja, hogy többett tud mint a rpásik, akit égbe magasztalnak és' virágokkal elárasztanak, de tehetetlenül áll szemben egy olyan ha­talommal melylyel nem tud megküzdeni. Hová menjen ? Szezon közepén nem kap szerződést, kénytelen hát maradni és be­venni a keserű labdacsokat. Lásd édes, pedig most csak skizzel- tem ezt az életet, azt a sok, sok apróbb fájdalmat éskellemetlenségetkitudná eszében tartani. Ezek után is van kedved e pályához? Ha érzesz magadban elég erőt is most, — de egy hét múlva tudom undorral fordulsz el tőle. Minek hát. megmételyezni lelkedet ? El kell tagadni, elnémítani, kitépni testednek legnemesebb részét — szived? Ne panaszkodj, hogy unalmas, egyforma az élet, hidd el meg lehet aranyozni annak színtelen szükségét. írj, olvass, dolgozz, vagy élj hivatásodnak és menj férjhez. Ne ahhoz akit családod vezet eléd, hanem ah­hoz a kit szeretsz. Lesznek gyermekeid, kiket fölnevelsz és napjaid örömben röp­pennek el fejed fölött. Hidd meg a nő még nincs annyira emanczipálva, hogy ne érez- zen mindig valami ürességet, megannyi dicsőség közepette, hanem szerettetik és nem szerethet. Higyj nekem Ida. Elmém megannyi baklövésén értem meg ennyire, hogy néked ily tanácsot adjak. Oh tudom, azt fogod mondani, hisz egyik sikert a másik után aratom. Oh igen, imádnak, rajongnak, tap­solnak, virágoznak — de nem szeretnek. A tomboló közönség' nem tudja, ho'gy mikor elragadtatásra ragadom őket kacza- gásommal, sírásommal, hogy ugyanakkor ónön magam siratom. Siratom a másik énemet: a nőt. Sira­tom a lelkem, a szivem, az ifjúságom, mert nem vagyok többé képes, ábrándozni, lel­kesedni, — szeretni I Egy higgadt észszel irt satyra akart lenni e levél és ime mi keserű hangulatba sodor e téma. No de már vége és ne gondolj töb­bet vele. E levelet tartsd meg Idám intő példának, mert nem akarom, hogy ilyen utón haladj, nem akarom, hogy ha hirnév árán is, ilyen thézisre juss: „S inig az élet, mint az égbolt Hol borongás, hol derült És megkóstol a halandó Édeset és keserűt A végéra elközelget És szemét, hogy bőfogják, Életén átnézve kérdi: Mi volt hát a boldogság?!“ Kende Paula. — A nőegyesület választmánya csü­törtökön d. u. ülést tartott, melynek legfőbb tárgya a megválasztott titkár de. Fechet Já­nos székfoglalója volt. Az ülésen megjelenő titkárt Hermán Mihályué alelnöknő üdvö­zölte rövid beszédben s mutatta be a választ­mánynak, mire dr. Fechtel János titkár a tőle szokásos ékes szavakban mondott kö­szönetét a bizalomért annak kijelentésével, hogy a nőegyesület által gyakorolt nagy­mérvű jótékonyság szolgálatában szives kéz­séggel osztukozik s kétszeres kötelességévé teszi az egyesület felvirágoztatására való törekvését. Tabajdi Lajos emelt még szót az egyesületi tagok nevében s -á volt titkár negyedszázudos munkásságát méltatva kitartó erőt kért számára a Gondviseléstől. Ezután a segélykérvények intéztottek el. — Nevezetes határozatot hozott a földmivelésügyi miniszter a napokban. Ugyanis megsemmisítette vármegyénk alis­pánjának azon határozatát, a melyben ki­mondta, hogy a Szatmár feletti balparti Szamos-ártérben fekvő községek az ezen ártér védelmére, eddig fennálló régi védtöl- téseket azok jelenlegi méreteiben a társu­lat által czélba vett töltésépítés engedélye­zését megtagadta, — s helyette a követke­zőleg határozott: A feleőszamosi, nevezete- sen a Szatmárról Krassóig terjedő ártérből csakis azt a részt találta a miniszter az Ecsedi-láp lecsapoló és Szamos-balparti ár- mentesitő társulathoz csatolundónak, a mely a Homorúd—Sóspatak—Balkány csatorna baloldalára esik. mint a mely a társulat árterületével elválaszthatlan összefüggésben áll és a Szamos mentén már létesített, vala­mint n csatorna baloldalán tervbe vett töl­tésekkel teljes vódelinet-fog nyerhetni. El­lenben a szóban forgó ártér ama részére nézve, a mely a Homorúd—Sóspatak—Bal­kány csatorna jobb oldalára esik, a minisz­ter kimondta, hogy nem csatolhatok a tár­sulathoz s ezen vidók érdekeltségei külön kötelesek ármentesitő társulattá, avagy töl- tésfentartó érdekeltséggé alakulni. — Gyászhir. Göuczy -Sándor tyu- kodi év. ref. lelkész, úgy a saját, valamint neje, Gönczy Sándorné szül. Szendy Gi­zella, továbbá gyermekei": Béla, Gizella, Yiolía, Sándor és Magdolna, úgy szintén az összes rokonság nevében is bánatos szívvel jelenti, a gondos anyának, nagyanyának, anyósnak és rokonnak özv. Gönczi Mihályné sz. Ermindszenti Kabay Karóimnak, hosz- szas és súlyos, de az Ur szent aka.ratán való megnyugvással tűrt betegség után, folyó évi február 27-ik. napján, munkás élete 75-ik évében, Tyúkodon történt csen­des elhunytét. A megboldogultnak földi múlandó részéi f. évi márczius hó l-ső napján tétetnek az ev. ref. vallás szertar­tásai szerint a tyukodi köztemetőbe örök nyugalomra. Tyúkod, 1899. február 28. Áldás és béke lengjen a kihűlt hamvai lelett I — Első kötőke. Ez a szolid, bőjtös mulatság újra beköszöntött. Pénteken az első kötőkét tartotta a nőegylet. A közön­ség számos és hangos volt; a programra szárnak azonban mégis nagyobb csendben folytuk le, mint- tavaly. Dr. Fechtel János, a nőegyesület újonnan választott ékesvzuvu titkára vidám, csevegő felolvasással foglalta e| székét és a bájos hölgyközönség figyel­mét. Mert a nők voltak a közönség orosz­lán része. Bori) óla Laura úrnő sima, gördülékeny technikával adott elő két zön- gora számot; Bossin Gizi kisasszony kel­lemes hanggal énekelt mű- és magyar da­lokat, a közönség nagy tetszé éré. Minden szereplők elismerő tapsban részesültek. Á kis hangverseny után pedig” hol csendes, hol hangos társalgás volt a mulatság. A közönség már jóval a késő hajnali órák előtt, még éjfélkor eloszlott. A bevétel 30 frt, — Az Ezredévi Asztaltársaság f. évi február hó 11-én tartott Finom Es­télyének számadását a főtételek kitünteté­sével a következőkben adjuk :” Bevétel: 1. Belépti jegyekből 343 frt. 2. Felülfizétések- ből 69 frt. 3. A lap jövedelme 155 frt 50 kr. 4. Alamizsnából 44 frt 30 kr. összesén : 612 frt 30 kr. Kiadás: 1, Cliehé, meghívó, boritok, belépő jegy, postabélyeg 79 frt 25 kr. 2. Terembér, díszítés, fűtés-, világítás 144 frt. 3. Zene 50 frt. 4. Láp (ezer. pél­dányban) 40 frt. 5. Rendőrség,, kiszolgálat, jelvények stb. 49 frt 05 kr. Összesén 362 frt 30 kr. Tiszta jövedelem 250 frt/1 ’ . — Á kath. legény egyesület va­sárnap tartotta évi rendes közgyűlését. A tisztikar következőlég alakíttatott meg : vi­lági elnök Morgenthal Antal, alelnök Róth Gyula, I. dékán (atyamester) Hukk András, II. dékán «Makóczy Gyula, titkár Huller Ferencz, jegyző Brand Imre, pénztáros Po- lyáiiszky Miklós, könyvtáros Konyárdy Jó­zsef, számvizsgálók Bölönyi László és Ekker János. A tisztikaron kívül választatott még 24 vái. tag és 4 póttag. — A sorozás. A honvédelmi minisz­ter a minisztertanács határozutu -folytán a .sorozást elhalasztotta bizonytalan időre, ter­mészetesen addig, ■migi az országgyűlés az ujoncz-ajánlási törvényt meg nein szavazza.

Next

/
Thumbnails
Contents