Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-02-21 / 8. szám
Tizenhatodik évfolyam. 8-ik szám. [Szatmár, 1899. február 21. í ä 23-1 í ... S: ‘ X TÁRSADALMI. ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MfNDEN KEDDEN. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: . 3 frt, I Negyedévre ... 75 .kr. . I „ 50 kr. | Egyes szám ára. . 8 „ Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 frt. Égési évre Fél évre SZERKESZTŐ ES KIADÓHIVATAL, hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 2-ik sz. alatt. A SZERKESZTŐ LAKÁSA: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 8 kr. Hirdetés és nyilttér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 30 kr. A kaszinó építkezése. A polgári társaskör választmánya legutóbbi ülésén elhatározta, hogy a kaszinó épületét 12 ezer forint költség-' -gél átalakítja. Az újonnan készített terv, mely szerint az átalakítás történne, egészben hasonlít azon régibb tervhez, a melyét annak idején szintén Tóásó Pál készített. A beosztás ugyan — az lenne, csak az építési költség keves- bednék majdnem a felére. A mi hibája volt tehát a réginek, ugyanazok megmaradnak az újnál is. Feliilvilágitás, egy nagy épülettömb, melynek bejárata inpraktikus, s ezen bejáratnál a bizonyos hely, melyről előre is meg_- lehet mondani, hogy kellemetlen hatását semmiféle művészettel nem fogják észrevétlenné tehetni. A márcziűs 5-diki közgyűlés lesz hivatva kimondani a döntő szót, hogy megvalósittassék-e a tervbe vett átalakítás, vagy pedig maradjon minden a régiben. Most van tehát a kellő ideje, hogy e kérdéshez hozzá szóljunk. Az építési hajlandóság a kaszinó egyik másik vezéremberénél már régi keletű. Kimondta valaki egyszer, hogy a mostani helyiség nem felel meg egy modern kaszinó igényeinek, s azóta hol az egyik, hol a másik ismételte, mig nem szállóigévé alakult a mondás, hogy okvetlenül csinálni kell valamit.- Evek óta aztán egyebet sem teszünk, mint tervezgetünk. Első Ízben, a mint a kérdést a választmány megtárgyalta, lehozattunk egy fővárosi szakértőt, a ki alapos vizsgálat után odanyilatkozott, hogy a mostani helyiség tényleg nem TARCZA. —o^HBCOtJsaS»-0— Egy darab Afrika. Indulás Triesztből. Brindisi, Alexandria. Kairó, Ghize museum, Pyramisok. Sakkaral Mikor Triestből elindultunk a tenger sima tükre biztatóan bátorított és Afrika kikötője már .szemem előtt lebegett. Brin- disiig az olasz kikötőig-nem is volt semmi baj. Ott aztán nagyot fordult az idő. Mintha a tenger nagyot ivott volna. Elkezdett dü- iöngőzni jobbra balra. Az volt a furcsa, hogy az idő állandóan szép— napos volt, mégis viharos tengerünk volt. A tengerészek úgy hívják ezt, hogy „holt tenger“. Holt vagy nem holt, csakhogy rettenetesen — eleven volt. A végén nem a tenger rúgott be, hanem mindenki a ki a hajón volt, igy én is. Kellemetlen mulatság volt. Három nap három éjjel egy kicsit sok ebből a viharféléből. Máskor is- utaztam a tengeren eleget, de ilyet még n^m pipáltam. 24 órát vesztegeltünk a tengeren Alexandria előtt, mert a zátony veszély miatt nem lehetett a kikötőbe jutni. Ezalatt a kapitány azzal mulatott, hogy sétáltunk fel és le 5—6 órányira a tengeren. Köszönöm az ilyen sétát. Az emeletnyi hullámok keresztül csapkodtak a fedélzeten, a kapitány a mentőcsolnakokat leereszti, a hölgyek búcsúznak, a férfiak a mentőöveket készítik. És ez igy megy egész éjjel. En magam azon töprengtem, hogy minek is jöttem tulajdonképen Afrikába. Hát nem jobb Szatmáron ? Ott nincs vihar, nincs tenger, legfeljebb egy pár részeg fráter főbe kólintja az kaszinónak való, de hozzá tette azt is, hogy czélszerüen át sem alakítható s e szerint kár volna minden krajczá- rért, a mit ilyen czélra fordítanánk. Á választmány ez alapon indulva nagyszabású terveket csináltatott. Uj telekvásárlás, egészen uj épület, de bizony mind e tervek a papíron maradtak, miután a szükséges pénz hiány- • zott. A mostani terv talán a hatodik már, a mi készült, s az indulást tekintve épen az ellenkező módon akarja megvalósítani, mint a hogy a lekért fővárosi szakértő mondotta. Némi változás a mostani épületben és egy uj épületnek hozzátoldása által akarja elérni a kivont eredményt vagyis 12 ezer frtot akar elkölteni arra a czélra, a melyre a szakértő szerint -kár volna egy krajczárt is költeni. Ha a kérdést igy tesszük fel, hogy a mostani kaszinó megfelel-é az igényeknek általában, a melyeket egy kaszinó tagjainak nyújtani köteles, kétségtelenül nem lehet másként, mint tagadó- lag felelni. De ha akként tesszük fel, hogy a mostani kaszinói élet sürgősen kivánja-e, hogy a jelenlegi' helyiségét a' modern igényeknek megfelelőleg alakítsuk át, bajos volna azt felelni rá, hogy igenis kívánja. A mi kaszinói életünknek a mostani helyiség is megfelel, s nagy tévedésben volna az, a ki azt merné állítani, hogy kaszinói életünk azért olyan színtelen, mert a helyiség rósz, s. mihelyest ezen segítünk, azonnal fel fog pezsdülni a kaszinó is Az idők megváltoztak s építsünk bárminő fényes palotát is, a kaszinói élet ugyanaz fog maradni. Menjünk csak vissza két évtizeddel, s látni fogjuk, hogy akkor volt pezsgő kaszinói élet, jólehet a helyiség nem volt egyéb, mint egy üvegoldalu faalkotmány. Minden intézmény bizonyos idő után leéli magát, a kaszinók is megszűntek azok lenni, a mik régebben voltak. Kisebb városban, a hol más szórakozási hely alig akad, még prosperálhat, de már nálunk, a hol a közönség válogathat ilyenekben, a régi virágzást soha többé; nem fogja elérni. És ha arról beszélünk, hogy egy költséges építkezésbe menjünk bele. eizel minden esetre számot kell vetni. A ki olvasni akar," az megtalálja most is, a mit kíván. A ki játszani óhajt, az sem panaszkodhatik. A ki pedig étkezni akar,“ az is czélját éri. Évi 8 frt tagsági dijért annál többet, mint a mennyit a kaszinó jelenleg nyújtani képes, senki sem kívánhat. A választmány által elfogadott terv -papiroson jól mutat s az évi tagsági dij igy is 8 frt maradna, mindkét szempont tehát olyan, mely az építés TfíeTtétr szól. De ha aztán majd írvalóság, oda ütne ki, hogy az uj épület még roszabb és czélszerütlenebb lesz a mostaninál is, a mit kizártnak nem vehetünk, akkor bekövetkezhetik majd, hogy a tagsági dij is emelkedni fog, s I kaszinó kidobott 12 ezer frtot és elesett örök időkre attól, hogy helyzetén javíthasson. A mi véleményünk határozottan az, hogy a kaszinó hagyjon békét az építésnek, miután a kaszinói élet sürgősen amúgy sem kívánja, az elfogadott tervek szerint való építkezés pedig aligha fogja meghozni a kívánt eredményt, s ha meg nem hozza, a 12 ezer írttal sokkal roszabb lesz a helyzetünk, mint a mostani. Szinház. Kedden febr. 14-én Ferenczy vette jutalomjátékát Planquette regényes s gyönyörű zenével bíró operettjében a „Kipp Van Winkle“-ben. A kiváló baritonista, ki oly sok jó és kellemes estét szerzett már nekünk, a közönség részéről nem részesült kellő pártfogásban, pedig úgy a jutalmazott mint a szinrekerült darab nagyobb érdeklődést érdemelt volna. A Rippet játszó Ferenczit ez estén is élvezettel hallgattuk s énekszámai is jól sikerültek, ugyanezt mondhatjuk Forrai Ferikéről s Né- methnéről is. A chorus gyönge volt. A szerdán szinre-került Hálókocsik ellenőréről s csütörtökön adott Unatkozó királyról, már első előadások alkalmával beszámoltunk, most csak constatáljuk, hogy mindkét előadásnak eléggé szép számú közönsége volt. Pénteken R. Maróthy Margit úrnő a Nemzeti szinház művésznője vendégszerepeit színpadunkon s Dumas színmüvében Clemejiceauban lépett föl. A nézőtér szi- nültíg megtelt intelligens közönséggel s különösen a vidék volt nagy számban képviselve. A darab főszerepét vivő művésznő játéka teljesen elragadta a közönséget, elismerése zajos tapsokban nyilatkozott meg, mely felvonásról-felvonásra fokozódott. Iza megjátszása egyike a legnehezebb feladatoknak, nagy művészi tudás és tehetség szükséges hozzá. E kellékek mind szerencsésen érvényesülnek a művésznő játékában, ki úgy a könnyű társalgási, mint a legerősebb drámai szerepben otthon érzi magát. Partnerjének Krémernek játékáról is csak dicsérőleg nyilatkozhatunk, valamint Rajz játékáról is. Szelényi E. gonddal és embert Marczinál. Hej, hogy mondta nekem Kálmán. „Mi az ördögöt mégy te oda, várd már be nyugodtan a sorrendi tárgyalást“. Na dehát szerencsésen beeveztünk. Alexandria a kikötőváros eleven, élénk. Festői látvány a haióról, különösen annak, a ki keleti várost a maga mecsetjeivel és lapos fedelű házaival nem látott. A tarka ruhák, a tarka arczok, (hol egy fekete, hol egy fehér, hol meg egy arabs) megannyi megragadja az embert. A város európaiak lakta része szép, tiszta. A benszülöttek által-lakott negyedek, bizony tisztátalanok. Óriási forgalom. Az export és import gócz- pontja. Ez Alexandria. Hat óra alatt Kairóban vagyunk. Ez már más város. Az európai negyed fényes, nagyvárosias. Minden arra mutat, hogy a fővárosban vagyunk; a követek, konsulok fényes fogatai, a paloták és a mesés berendezésű szállodák. Keleti színezetét mind- azáltal megtartotta a török, z— arabs lakta negyedekben. Itt megtaláljuk az ajtónélküli boltokat és műhelyeket, melyek mintegy kirakat, inkább az utczán, mint a boltban -vannak. A török bazár, a szamár hajcsár, az utczákon végigvonuló tevék, az utczai borbély és a török, arabs szudani arczok megannyi érdekfeszitő látvány az idegennek. Hetenként bál, kitűnő franczia szinház teszik változatossá az itt tartózkodást. Valamennyi angol millionárius és amerikai millionarius, mind itt tölti a telet. A Ghize museumba jövünk. Egyp- tomi régiségek, főkép múmiák. Itt vannak Ramsestől a nagy egyptomi királytól kezdve még egy nehány pharao múmiája. A Ramses király múmiája a legérdekesebb. Ez a régi Juliüs Caesar, az egyptomiak legnagyobb fejedelme üveg alatt színes szarkofágban zsákszövetbe burkoltan fekszik itt; arcza látható és vonásai tényleg hasonlítanak Julius Caesáréhoz. Pénzek, érmek és régi szobrok népesítik a múzeumot, ezeknek is nagyobb részét elvitték az angolok. A pyramisokhoz jövünk. 1 és félórányira Kairótól találjuk a Gize pyramisokat, melyek az összes pyramisok között a legjobb karban vannak tartva. Tetejéről gyönyörű kilátás Kairóra. Bementünk a belsejébe. Három beduin kisérő jött velünk. Szűk folyosók, óriási boltozatok, denevér lakta odúk között közel egy órát botorkáltunk a pharaok e régi kriptájában. Az izzadtság gyöngyözött rólunk és megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, mikor a szabadba érkeztünk. Pár percznyire a pyramistól áll a „Sphinx“. Ez az emberarczu Isten képmásaként faragott óriási bálvány. Mellette az őstemplom, az áldozatok helye. Sakkarába másnap reggel rándultunk ki. Hajón mentünk a Níluson, (még egy ut vezet a sivatagon keresztül tevéken). Bedraschem (arabs falu) előtt kötöttünk ki a hajócskával, mely a Níluson 2 és fél óra alatt ér oda. Innen szamarakon folytattuk a kirándulást. Ezek a keleti szamarak rendkívül kitartóak. 4 óra hosszat szaladt velem a kis csacsi a faradság minden jele nélkül. Egyszer- bukott fel szegényke és ottlevő minden utasa a karavánnak egyszer lebukfenczezett. 10 perez alatt Memphisnél voltunk, vagyis a régi Aegiptom Pharaoinak széhhelyénél. Mi sem jelzi ma, hogy ezen a helyen volt Aegiptom, a régi Aegiptom fővárosa. Az óriási Memphis, a honnan milliók felett uralkodtak korlátlanul a — pharaók. Innen pálma erdőcskéken keresztül folytattuk a kirándulást. „Mit Rahine“ falu előtt két nem rég kiásott óriási szobor fekszik egy viskóban. Az idegenek megtekintésére oda helyezve. Az egyik Ramses-é, a másik a kedves élete párjáé. A szobor kolosszus gránitból van vésve és igen érdekes. Egy pár fellah falu, mocsarak és termékeny mezők és — Sakkarára értünk. Sakkara tulajdonképen egy tetemmező. Egy óriási pusztaság a sivatag elején, jobbról, balról dombocskákkal, miket az aegiptologusok mint az ásatások maradványait hagyták hátra, óriás vakondtúráshoz hasonlóak. Érdekességében itt kétségkívül első helyen áll, az úgynevezett „Apis“ kripta. Marietta franczia tudós fedezte fel 1881-ben. A földalatti kripta pár száz méter hosszú és jobbról balról boltíves üregben, egy-egy óriási gránit szárkofág nagy gránit kőlappal fekszik. Ebben, vagyis ezekben nyugodtak a megboldogult fehér ökrök, melyek az aegiptomi főpap által kiválasztva szentté avattattak és minden igazhitű ős-aegiptomi ide zarándokolt, áldozatát meghozni az ökör — istennel^. Még azon kívül pár kiásott templom felírásokkal és szobor alakokkal kőbe vésve. Ezek a sakkarai ásatások. A benyomások, miket ezek a régiségek az emberben támasztanak, nem mondhatók kellemeseknek. Elrepült évezredek pusztult nyomai a „mementomori“ szózatát kiáltják felénk és az ember bizony elgondolkozik a világhistória e bölcsőjénél, hogy „Isa por és chomu vagmok“, Balta Mentsd»
