Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-02-14 / 7. szám
S2ATMÁR ÉS VIDÉKE A közgyűlés többi tárgyai gyors egymásutánban az előadói javaslat értelmében mentek keresztül. Polgármester havi jelentését, mely a múltkorihoz képest újat alig tartalmazott, továbbá a belügyminiszter leiratát, melyben tudatja, hogy az idei költségvetést némi megjegyzéssel jóváhagyta, továbbá azon másik leiratát, melyben tudatja, hogy az Oravecz János volt gazdasági tanácsos részére megszavazott kegydijat nem engedélyezi, közgyűlés tudomásul vette. A szatmárhegyi gör. kath. egyház segélyezésére vonatkozólag a tanács intézkedését elfogadta. Léderer Mihályné felebbezését a kért kártalanítást elutasító tanácsi határozat ellen szintén elutasította. Az árvaszékhez Wallon Ede, Novák Antal és Demidor Ignácz helyére Bossin József, Papp Lajos és Litteczky Endre biz. tagokat ülnökökké választotta. Tudomásul vette, hogy a főispán ő méltósága az igazoló választmány elnökévé Korányi Jánost s tagjaivá Tabajdy Lajost, Jákó Sándort és dr. Lehoczky Jánost kinevezte. Tudomásul vette, hogy Nagy Ákos III. oszt. számliszt állásáról lemondott, s a választást a márczius havi közgyűlésre tűzte ki. Az adófelszólamlási bizottságba rendes tagnak Mukay Antalt s póttagnak Wallon Edét beválasztotta. A rendezés alatt álló Kossut-kertbe beszögelő területnek kisajátítás utján való megszerzését kimondta, s e czélból f. hó 27-re rendkívüli közgyűlést tűzött ki. A közvágóhidnál tervezett hűtő készülék és bőrszáritó szín felállítása, egy Il-od állatorvosi állás rendszeresítése és a husvágási szabályrendelet módositása tárgyában a már előzőleg hozott határozat fentartása mellett külön-külön felterjesztést intézett az illető minisztériumokhoz. Melles Emil németi gör. kath. lelkész kérelmét, hogy részére a többi lelkészekhez hasonlólag az évi 600 frt személyes pótlék megadassék, egyhangúlag teljesítette. Az ex-lex miatt kevés fizetés történvén a városi pénztárba, főszámvevő előterjesztésére 20000 koronának az erdőalapból való kölcsönvételét elrendelte, hogy legyen a folyó kiadásokat, miből fedezhetni. Keresztes András és fia kérelmét, hogy a város őket a bérletből kieressze, elfogadta ázön kikötéssel, ha nevezettek egy nyilatkozatban kijelentik, miszerint a várossal szemben minden eshetőle- ges igényükről lemondanak. Főmérnök előterjesztését a belköve- zési tervezetnek az 1899. évre való megénekelni. Ezt itt kellő komolysággal elismerjük és kijelentjük. Igaz, a publikum ezt nem méltányolja. De az nem baj. Csak mosolyogjon neki, Ferike nagysám, és megint összemosolyoghat egy telt jutalomjátékot. Hogy milyen szépen és zeneileg is helyesen tud énekelni, milyen okosan interpretálni, avval örvendeztesse meg a kritikusokát; falusiakat, mezővárosiakat, nagyvárosiakat egyaránt; mert a kritikus még Mucsán is kritikus. A jutalomjátékról azonban még nem számoltunk be egészen. Egy nevezetes dologról egészen megfelejtkeztünk. Németh, a mi derék komikusunk, Jupiter apánkat tótosdialéktusban szólaltatta meg.JEddig mindég az volt a vélemény, hogy az-az úr félvér ; Zeüs néven görög, Jupiter néven latin fajú. Úgy látszik ez csak olyan megrögzött, százados előítélet volt. Lehet ugyan, hogy evvel azt akarta Németh alakítani, hogy miképen beszélgettek a régi görögök magyarul. De erről adatok híján nem lehet tájékozódni. Ez volt még nevezetes esemény a jutalomjátékon azonkívül, hogy szerettük Forrai Ferikét. Szerettük de azért nem tapsoltunk neki. Mert mi urak vagyunk. A tapsot a diákság szolgáltatja. Igaz ugyan, hogy néha túlságosan. De hát mégis csak jobb túlságosan lelkesülni, mint sehogy,sem. Többször megfigyeltem, hogy ingyenes előadásoknál, felolvasásoknál, a közönség buzgón tapsol. Nemcsak ' azért, mert á szereplő rendesen valami bugris atyánkfia, hanem azért is, mert evvel akarjuk meghálálni, hogy beengedtek. A színházba azonban befizettünk. Hát nem mondom én, hogy az a taps valami sokat érne; sőt nem ér fel egy félhavi gázsival se. De azért tán mégis jól esne azoknak a szegény színészeknek, ha látnák, hogy nem csupa zöld tenyérből hull a babér. És mikor tapsolni nem is olyan nagy fáradság 1 Sőt nem is szégyen. Ez a nemtapsolás sem egyéb, mint nagyképűsködés; nagyzoló komolyság, a mi ellen küzd az operett és minden egyéb leplezetlen, igénytelen, egyszerű, igaz művészet; mint amilyen a Forrai Ferike művészete is. Ez a művészet az ennivaló kedvesség póznélküli megtestesülése. Bizaroff. állapítására nézve azon módosítással fogadta el, hogy bár az elrendelt munkálatok 4ooo koronával többet igényelnek, mint a mennyi a fedezet, ezen hiányzó összeg az erdőalapból kölcsön vétessék. A város erdeiben termelt tűzifa árát és a legelőbért 1899-re megállapított». Végül kihirdette Hirsch Hartmann Czilia és CyŐri Juliánná bába oklevelét s ezzel főispán megköszönve a szép számban megjelentek éredeklődését, a közgyűlés d. u. 5 órakor véget ért. A Széchenyi társulat köréből, m. (K) A február hó 8 án tartott igazgató választmányi ülés mintegy előkészítője volt a folyó évi márczius hó i-ső napján d. u. 4 órakor tartandó társulati közgyűlésnek, amelyet az örömmel vett értesülés szerint báró Vécsey József elnök fog vezetni. A választmányi ülésen az igazgató- sági tisztikart Szuhánv Ödön igazgató. Ma- jos Károly aligazgató, Sarmaság G. titkár, Hatvani P. pénztárnok, Bodnár Gy. és Nagy K. jegyzők képviselték; a tagok közül jelen voltak Hérmán M., Kovács Jenő, Jákó Sándor, Kovács Béla, Teitelbaum H, Ferenczy J. és Marosán V. Nagy Károly jegyző bemutatta az 1899-ik év költségvetéshez készített indoklást, majd az 1898-évi számadás megvizsgálásáról — a kiküldött bizottság jelentését. A választmány mindkettőt elfogadta s a költségvetést és számadást a közgyűlés elé fogja terjeszteni; a számadást vizsgáló küldöttság tagjainak, Jákó M, Ferenczy J., és Teutelbaum H. uraknak köszönetét nyilvánította. Ezek tárgyalása során jelentette be Kováts Jenő, hogy a néhai Kováts Edu- árd volt igazgató hagyatékában a társulatot illetőleg mtntegy 2500 korona értékű koronakötvény van, melynek kiadása ellen nehézségek nem fognak támasztatni. A választmány örömmel vette a bejelentést s a kötvények átvétele után Kováts Eduárd kezelésére nézve a végleges felmentvényt megfogja adni. A társulati tőkék elhelyezéséről szóló betéti könyvecskékről a néhai Kováts Eduárd által a pénztárnoknak átadott jegyzék 1. tétele alatt előforduló 1700 frt összegű betét könyv czimére nézve, mely az alaptőkékből kölcsön vett összegnek a megtakarításokból való fedezéséről szól, kimondotta a válaszlmány, hogy azon. összeg helyesen, mint az alaptőkékből kölcsön vett s a folyó bevételekből visszatéri^ tett összeg kezeltessék. E tárggyal kapcsolatosan szüksége merült fel az alapítványok rendezésének, a kezelési módozat megállapításának, mely czélból a választmány Jákó M. Kovács J. Majos K. Ferenczy J. és Teitelbaum H. urakból álló küldöttséget javaslattétel végett kiküldte. Tudomásul vette a választmány a vármegyei közigazgatási bizottság értesítését arról, hogy a társulat 1897-évi számadása felülvizsgáltatott, s rendben találtatott. Majos aligazgató bejelentette, hogy a néhai Kovács Eduárd volt igazgató hagyatékából Széchenyi társulatot érdeklő iratokat Bodnár jegyző közreműködése meliett Kováts Jenő úrtól átvette s azt a jegyzőknek átadta, s hogy Avasfelsőfaluban a felnőttek esti tanfolyamát jó eredménynyel megvizsgálta. A nemzeti casinó 700 frtos alapítványának évi kamatát a közgyűlés lesz hivatva oda ítélni a magyar nyelv terjesztése és a magyarállameszme megszilárdítása körül kiváló érdemeket szerzett egyénnek. A 35 frtnyi kamatot 50 írtra egészítette ki ».választmány, s Szuhányi igazgatót, Kováts Bélát és Majos Károlyt felkérte, hogy a megjutalmazandó személyére nézve közvet lenül a közgyűléshez tegyenek javaslatot. A felsőfalusi esti tanfolyamok vezetői részére 25—25 frt pótlékot szavazott meg a választmány, majd a társulatnak az esti tanfolyamok e hóban megtartandó vizsgálatain leendő képviseltetése iránt — egyes társulati tagok kiküldése utján — intézkedett. Elnök az igazgató indítványára a már- cziusi közgyűlésen a társulat nagyérdemű volt igazgatója, néhai Kováts Eduárd felett emlékbeszéd tartását határozta el a választmány, melyre nézve Sarmaság Géza titkárt kérte fel. Végül megállapította a választmány a közgyűlés tárgysorozatát a következőkben: I. Az igazgató választmány jelentése az az 1898. évi működésről; 2. Emlékbeszéd néhai Kovács Eduárd felett; 3. Az 1899-ik évi költségvetés megállapítása; 4) Az 1848. évi számadás és a vagyon összeg tárgyalása; 5. A nemzeti casinó alapítványi kamatának odaítélése; 6. Indítványok tárgyalása. A választmány ülése csaknem három órát vett igénybe élénk eszmecserék között, melyekben a jelen voltak csaknem kivétel nélkül részt vettek; öáömmel jegyezzük ezt fel, mert mindjobban meggyőz bennünket azon lelkes érdeklődésről, melyre hazafias cultur társulatunk feltétlenül érdemes. I A németi ev. ref. lelkészválasztás kérdéséhez. Élénk érdeklődéssel várja egész vármegyénk, különösen pedig városunk közönsége, hogy a szép jövedelmű, fényes németi ev. ref. kathedra kivel lesz betöltve, s az önzetlenül és józanon gondolkodó németi nép szerencsés lesz-e, a pályázó sok jeles lelkészek közzül, érdeméhez méltóan kiválasztani azt, a ki theolo- giai képzettsége, egyéni nemes tulajdonai folytán, úgy is mint lelkész, úgy is mint ember a némctii ev. ref. lelkészt állásra leghivatottabb, legalkalmasabb?! Bizony nagyon fontos és a jövőben messze időkre kiható kérdésben kell nekünk oly álláspontot foglalni, oly választást tenni, hogyan méltó legyen úgy városunk fényéhez mint különösen ev. ref. egyházunk régi múltjához. — Oly lelkészre van nekünk szükségünk, a ki nemcsak szorosan véve a németi egyház lelki- s anyagi gondozását lesz hivatva munkálni s az óhajtott virágzás fokára felemelni, de városunk különböző felekezetű kitűnő lelkészeivel szemben, egyetemes református anyaszentegyházunít magasztos érdekeit is az Ige kétélű fegyverével — ha kell — szóban úgy, mint Írásban megvédeni képes legyen 1 Nem tartom helyesnek az ajánlga tást; azt szeretném, ha minden melléktekintet, érdek, — kapaczitálás nélkül önmagunk tennénk összehasonlítást a pályázók között, s tisztán eszünkre-szivünkre hallgatva egyedül egyházunk szent hivatását, régi fényét, — érdekét tekintve: mennénk a szavazó urnához. De hogy eképpen cselekedhessünk, ismernünk kell a pályázókat. Igaz, hogy okmányaik, bizonyítványaik rendelkezésünkre állanak, de ezt még nem tartjuk elegendőnek, épen ezért lelkészhallgató bizottságot küldöttünk ki, hogy a pályázók kiválóbbjait saját egyházukban mint szónokát meghallgassák, mint embert a mennyire lehet meg- ösmerjék. Ez nagyon helyesen van igy, s magam örömmel veszek minden ilyen irányú mozgalmat, ha az tárgyilagos, ha az igazság s a való tények felderítésére szolgál, mert igy alkalom adatik arra, hogy a jelöltek a választókkal megismertessenek és a helyes választás kilátásba helyeztessék. Ebből az okból veszek alkalmat én is arra, hogy egy minduyájunk által előnyösen ismert pályázó lelkipásztori működésének eredményére hívjam fel a választó hitsorsosok szives figyelmét. Nem mondok tulajdonképen semmi újat, csak a választók emlékezetében kívánom felújítani, a mit saját, közvetlen tapasztalatból már különben is tudnak. Az 188 i-ik év folyamán 20—22 pályázó közül egyházunk segédlelkész-tani- tóul választotta el Fábián Károlyt, a sárospataki főiskola jeles növendékét. Több mint 10 éven keresztül szolgálta ez a tiszteletes ur ev. ref. egyháza és hívei érdekeit. Több izbtn boldogult Fésős András gyakori, néha hosszas gyöngél- kedései alatt, egyházunknak nemcsak káp- lántanitója, hanem a szó szoros értelmében lelkipásztora volt. Sok rendbeli eltog- laItatásai között mint kiváló szónok, úgy is mint kitűnő tanító és gyermek nevelő, úgy is mint hivatott iskolaigazgató az egész egyház osztatlan bizalmát és szere- tetét bírta. Hosszú időn keresztül, mint az egyháztanács jegyzője működött s összes idejét arra használta fel, hogy egyházának minél több erkölcsi előnyt s anyagi hasznot szerezzen. Az elhagyott állapotba levő templomkertet rendezte, beültette s annak egy részét, — mely elkerítve csaknem parlagul hevert — az egyháztanács engedelmével kezelése alá vette, ott rendszeres faiskolát rendezett be s tanítványait a V—Vl-ik elemi osztályú tanulókat a gyümölcsfa nevelés, nemesítésre oktatta, — s gyakorlati utón bevezette a gyermekeket e fontos, nemes, hasznos ismeretbe, eltekintve attól, hogy a faiskolában kezelt oltványok vételárából ha nem nagy, de tisztességes jövedelmet producált az egyháznak. Mint egyháztanács jegyző az elhagyatott állapotban levő egyházi levéltárat szakszerűen rendezte s hosszú és fáradságos munka után hozzá férhetové, használhatóvá tette. Boldog emlékű Rácz István tanár halálával az ev. ref. főgymnasi- umban megüresedett a mennyiségstanszéke. Részint a mostoha anyagi viszonyok, részint a tanerők túlterheltsége miatt nem volt az időközben megüresedett állás betöltésére alkalmas ember, — ekkor ő önként állott elő, felajánlotta szolgálatát a gymnásiumnak s az I884—5. iskolai éven át a IV—VL osztályokban tanította a mennyiségtant, az igazgatótanács s a nagyközönség megelégedésére. A most már virágzó „„Iparos ifjak köre“ az ő gondolata volt. O adta meg az első eszmét annak megalapítására { maga köré gyűjtve a város értelmes iparos ifjait, hogy „Otthont“ teremtsen azok számára. Érré is bizonyosan emlékezni fognak azok az ifjak, kik vele együtt működtek és fáradtak, mig az Ige testté lön. — Hogy jót tett, mutatj'a a következés, mert ime ma egy virágzó egyesület áll rendelkezésére iparos ifjainknak. A díszes németi torony felépítése sok-sok anyagi és szellemi veszőefést igényelt, melyben ő mindig helyt állott, mindig tevékeny részt vett s a fényesen sikerült egyszerű népies mulatságok — toronybálok — utján tekintélyes összeget gyűjtött össze a „torony alap“ javára. Tette pedig ezt mindig önzetlenül, minden anyagi mellékérdék nélkül, tette tisztán a nemes czél érdekében, pedig tere sem volt nagy, mert csak „segédlelkész“ volt, s mégis sok minden hasznost és nagyot alkotott. Ma pedig a fehér-gyarmati ev. ref. egyházban érvényesíti közhasznú tevékenységét, mindent megtéve arra, hogy a kissé elhanyagolt egyház ishnét nagygyá, virágzóvá legyen. Munkáját már is siker és áldás kiséri, mert megvan a béke, jutalma pedig hívei szeretete s az egyházmegye osztatlan bizalma és tisztelete. íme Fábián Károly nagyon sokoldalú s mély tudományu ember és nemcsak a kathedrában buzgó pap, hanem a templomon kívül is lelkipásztor; tudja vezetni a gyülekezetei önállóan, képes az egyházban, képes a társadalomban alkotni, teremteni; ilyen ember kitűnő tulajdonságainál fogva hivatva van egyházunk jó hírnevét visszaállítani s azt mindenekben virágzásra emelnj,. Őrömmel s megnyugvással veszem, ha a pályázók ilyen széleskörű tevékenysége bemutatva és bebizonyítva lesz, mert igy tudjuk elbírálni, ki való nekünk, ki a leghivatottabb kathedránk betöltésére. Réke velünk! Egy református. Apróságok. — Hát aztán meddig tartott a finom- estély? — Hány óra volt, nem néztem, de bizonyosan késő lehetett, mert a feleségem azzal fogadott: „Bizony neked is megjöhetne már az eszed vénségedre 1“ é ■ ; . ' Annyi szép “lány és “"szép "asszony*"' volt az Ezres bálján, hogy az Ezres elnöke elragadtatásában igy kiáltott fel: — Nem adnánj egy ezresért, hogy az elnök én lehetek 1. * Soha olyan kapkodás, mint a minővel az „Ezres és Vidéke“ találkozott. A többi helyi lapok szerkesztői irigykedve nézték azt a mohóságot, a melylyel mindenütt olvasták, — Istenem — sóhajtott fel az egyik — ezer misét mondanék, hacsak fele érdeklődés kisérné a lapomat. Most már biztosra lehet venni, hogy az uj Vigadó felépül. Az Ezres nagy tanácsa ugyanis megállapította, hogy a közönség jövőre a régi: Vigadóban el nem fér, s igy okvetlenül újról kell gondoskodni. # . — No már az nem volt szép önöktől — mondom egy hölgynek — hogy azt a szép verset, a mit Némethy Józsi mondott el, nem akarták csendben meghallgatni. — EhÜ — válaszolt az illető — fiatal embert a nők mindig szívesen meghallgatnak, ha egynek és nem valamennyinek beszél. Próbálja meg ő is ilyenformán elmondani. * Bögre ur, az Ezres egyik lelkes híve, nem győzte a jó bort dicsérni, a mit a rendezőség tudvalevőleg Erdődről hozatott. — Barátom — szólott nagy elismeréssel — kitűnő gondolat volt az erdődi kis asztalt felállítani. A nyáron többször is megfogjuk látogatni. * A nagyban sikerült finom estélyen azonban elégedetlen hangokat is lehetett hallani. A hölgyek részéről jöttek, a kik azt jegyezték meg, hogy az első udvarlást iroda, melynek' hangzatos jelentése az „Ezres és Vidéke“ hasábjain pompázik, több tánczosról és udvarlóról gondoskodhatott volna. * Az Ezres hivatalos tudósítása különben igy szól: „Közönség szép számmal, bor nagyon jó, kedélyhangulat kitűnő. A bál vége bizonytalan. Szivbeli sebesülés könnyebb természetű — meglehetős számmal, bérugás kevés, kirúgás épen semmi. Egy szóval olyan jól sikerült, hogy érdemes volna megismételni.“ Demeter. 9
