Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-02-14 / 7. szám

Tizenhatodik évfolyam.

7-ik szám.

Szatmár, 1899. februj

TÁRSADALMI ISMEREÍTÉRJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

MEGJELEN MINDEN KEDDEN.

I

Egész évre . Fél évre .

AZ ELŐFIZETÉS ARA:

•. 3 frt.' I Negyedévre . .

.1 „ 50 kr. | Egyes szám ára .

Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 frt.

SZERKESZTŐ ES KIADÓHIVATAL,

hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők:

Morvái János könyvnyomdája Eötvős-utcza 2-ik sz. alatt.

A SZERKESZTŐ LAKÁSA:

Eötvös-ütcza 19-ik szám.

HIRDETÉSEK

e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek.

Nyilttér garmond sora 8 kr.

Hirdetés és nyilttér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 30 kr.

Előleges jelentés.

Fehér hollósereg, az ariyagiság korszakában eszményekért lelkesülő emberbarátok, nehány év előtt a gyámoltalanság miatt elzüliésnek kitett gyermekek megmentésére egyesületet alakítottak a, fővárosban.

Nemcsak nagy hangzású névvel, hanem hangosan : dobogó szívvel isbiró emberek karólták -fél az eszmét, mely egyrészt igazságtalannak tartja, hogy a vagyonosabb osztályok yeszni engedjék a szegényeket, és nagy veszélyt lát abban, hogy a. gondozás nélkül fölserdülő páriák felnőtt korukban az em- bergyülölettől áthatott vad lélekkel, bo- szut lihegve igyekezzenek a társadalmat felforgatni.

Valami fenséges érzet vezérli e jó embereket krisztusi munkájokban, amikor magukhoz veszik az elhagyott kisdedeket, szülőül szegődvén az árvához, támaszul ä mellé, akinek erőtlen a hivatott gondozója.

Támogatást kérő fölhívásai egyikében az egyesület a következő szép szavakkal fordul a közönség jótékonyságához: „Minden időknek legnagyobb és legdicsőbb gyermekbarátja, az isteni Üdvözítő, midőn Kapernaumba menet szelíd jósággal megfeddé az egymásközt vetélkedő tanítványokat, elébök állított egy kis gyermeket és mondá nékik: „Valaki az ilyen kicsiny gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem et fogad be; és valaki engemet befogadand, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elbocsátott.“

És, foganatja lévén a lelkes szózatnak, az egyesület eddig, fennállásának rövid tartama daczára, kétszáznál több gyermeket fogadott az oltalmába, és mentett meg a megsemmisüléstől.

Alapszabályai szerint az egyesület az oltalmába fogadott gyermekeket, er- kölcsiségök különbözősége szerint, iparos tanonczok, esetleg más gazdasági vagy gyári alkalmazottak gyanánt elhelyezi. Ellátás, nevelés és hasznos foglalkoztatás végett megbízható családokhoz adja. Továbbá megfelelő állami vagy magánintézetekbe való felvételüket kieszközli; és végül, saját berendezett menedékházában (VII. kér. Jókai utcza i2. sz.) neveltetésben részesíti.

Ezideig az egyesület működése csak a főváros területére szorítkozott. De, teljésen be akarván tölteni az alapszabályaiban megalkotott keretet, immár az országos szerveskedés nagy munkáját kezdi meg, oly módon, hogy vidéki választmányok szervezése és ezek közvetítése utján pártfogásba veszi a vidéken található elhagyatott szegény gyermekeket, valamint a gondozásba vetteket mezőgazdaságoknál és főldmives gazdáknál a mezei és földmi- ves munkára való kiképzés czéljából elhelyezi.

Mikép mindenütt, úgy nálunk is, nagy számban vannak oltalomra szó rult gyermekek, akiknek emberekké

való fölnevelése emberbaráti, társadalmi és nemzeti kötelessége mindenkinek, akit a sors olyan helyzetbe juttatott, hogy ilyen magasztos czélhoz jelentéktelen anyagi áldozattal, és szintén csekély fáradsággal hozzájárulhasson.

Közönségünk sohasem zárkózott el az ilyen kötelességek teljesítése elől, és kétségtelenül most sem fog hajótörést szenvedni az Országos Gyermekvédő Egyesület abbéli szándéka, hogy Szatmár székhelylyel egy vidéki választmányt akar nálunk szervezni, aminek megtörténtéhez már 15—20 tag jelentkezése elégséges, akik maguk közül elnököt, jegyzőt és pénztárnokot választanak.

„A választmány tagjaitól anyagi áldozatot egyesületünk érdekében nem kívánunk, csak azt óhajtjuk, hogy az egyesület ügyeinek előmozdítása, illetve az elhagyatott szegény gyermekek oltalomba fogadása és elhelyezesése körül segítségünkre legyenek.“

így végzi felhívását az egyesület, amelynek. elnöke Rakovszky István, v. b. t. tanácsos, az áílamszámszék elnöke, alelnökei báró Malcomes Jero- mosné, Neuschloss Marcel és dr. Katona Béla, igazgatója dr. Bakonyi Kálmán. Mindannyian czégjegyzői egy olyan társaságnak, amelynek alaptőkéje a tiszta emberszeretet, osztaléka a boldogított szegény emberek hálájában gyökerező nemes öntudat és a nemzet legkésőbb generáczióinak is mély elismerése.

Véletlenül csekélységemet bízta meg az egyesület a helybeli választmány megalakításával.j És, minthogy én ismerem, nagyrabecsülöm és szeretem a város jó közönségét, a siker elő- érzetével vállalkozom a rám ruházott feladatra, ameíyVrek. keresztülvitele czéljából szívesen fogok ' tisztelegni nemsokára áz arra hivatottaknál, mint házaló ügynöke a főváros legjobb hirnevli czégjei egyikének, az Országos Gyermekvédő Egyesület érdekében.

Tanódy Márton.

Városi közgyűlés.

A február havi rendes közgyűlés tegnap délután 3 órakor tartatott meg a főispán elnöklete alatt. Vitát egyedül a vasúti bizottság előterjesztése idézett elő, mely úgy szólott, hogy mátészalka-fehér- gyarmat-beregszászi h. é. vasul előmunkálati engedményesei közé való belépésre hatalmazza fel közgyűlés a polgármestert, s melyekként végződött, hogy a közgyűlés többsége ezt a felhatalmazást megtagadta. Arról sokat lehet beszélni, hogy a kérdései vonal kiépítése bir-e éa- minő előnyökkel városunkra, legyen azonban bármiként is, annyi bizonyom, hogy első sorban még eem mi reánk bir a legnagyobb fontossággal, következőleg nincs miért résztvennünlc olyan költségekben, melyek az esetben is terhelnének, ha a vasút ki nem épülne. Ha e vasút életképes, úgyis el fog jönni az idő, mikor támogatásunkról kell majd beszélni, s akkor a város saját érdekéhez képest bizonyára megteszi kötelességét a nélkül is, ha az előmunkálatot kérők között nem is szerepelt.

TÁRGZA.:

Az „Ezres“ finom estélye.

Az Ezresnek f. hó 11-én tartott finomestélyén megint fényesen bizonyult be áz a tapasztalat, hogy az Ezres rövid pár évi fennállása alatt a társadalmi, életünkben működő egyesületek között az első helyre küzdötte fel magát, s nemcsak Szatmár városának közönségét hódította meg magának, hanem népszerűséget szerzett széles körben a vidéken is. Fényes bizonyi- téka ennek az a körülmény, hogy . nem csak városunk társadalmának mérvadó elemeit láttuk ott ez alkalommal, hanem Szat- márvármegye is erősen képviselve volt, sőt a szomszédos vármegyék: Szabolcs,, Rlár- ínarqs’megyékből és Debreczenből is jöttek vendégek ; — ügy hogy a földszinti termeket zsuffolásig megtöltötte a nagy és. fényes közönség s a karzaton is .szorongott a szép hölgyközönség, a minek itt az az' előnye vo(t, hogy a felső régiókban. {-amúgy is uralkodó hőségben- a., hqlgyek - .legalább a széptevők tüzes bókjaitól, voltak /megkímélve,, egyszerűen., azért,; merTa^ udvariÓl;, nem fértek hozzájuk. — A Vigadó‘„összes termeiben“,sűrű csoportokban rpjzott a közönség,a, tömeges megjelenés nem nyomta, hanem emelté a kedélyességet, a mely. mind végig (napkeltéig) rfiéglankadás nélkül uralkodott, az estélyen. A,jtnegjelent',hölgyekről az „Ezres .és. Vidéke.“,-a mely.ez alkalommal is kitűnő tartalommal, a pompás közlemények egész halmazával .-jelent meg, már részletesen beszámolt, ez . aló! tehát a tudósitó fölmentve érezheti magát. A szün- órán bemutatta az Ezres az ő,„Nagy asztalát“ szónoklatokkal és közbeszólásokkal, rekriminácziókkal, interpellácziókkal, replikákkal és duplikákkal egyetemben, akkor ejtették meg a tisztujitást is Hérmán Mihály elnöklete alatt, a melynek eredménye az, hogy a tisztikar általában a régi maradt, kivéve, hogy a két alelnöki állásba jöttek uj emberek: Dr. Hantz Jenő és Dr. Korbai Károly. — A tiszta jövedelem, a mint hallottuk 300 frt körül van.

Forrai Ferikéről és egyebekről.

Forrai Ferike igen vonzóan és bájosan mosolyog. Nemcsak mint jutalmazandó, mikor egész virágerdőt és a kisebb-nagyobb skatulyák egész magazinját kellett evvel a mosolygással megfizetni, hanem akkor is, mir kor zónában üres házak előtt játsza kis játékait. És-olyan kecses, és olyan bájos, mintha csakugyan kaczagott volna az ég felette, mikor a világra jött, szép, szerelmes, nyári éjszakán. De hát akármint, és akármikor, ő egyszer a világra jött, és él. Ez tény, a mit constatálni lehet. És pedig roppant él. Minden kedves mosolya, minden kecses pózza csupa élét.

Lehet, hogy valami éltető is van benne. Dé mi most nem erről szólunk; és nem azoknak a nevében szólunk, a kiket »éltet, ápol ;stb.“ Mi most hideg esztétikusok vagyunk ; a mennyire ez a hidegség meg nem olvad- azoknak az ügyes színpadi pózoké .. pák- amelegén.- r Ot felvonásas drámákat és tragédiákat szoktunk itt fejtegetni a vonal alatt. És pedig komolysággal; miként az egy czikket vonal alatt és — felett egyaránt megillet. Mert szép a komolyság, a nagy- képüsködő kenétteljesség; szép és unalmas. De azért a könnyű, mosolygó, kecses bájt mindannyian jobban szeretjük. :

Hadd jusson hát itt egy kis hely az operettnek is; és az operettben a kecses I kis művésznőnek, Forrai Ferikének.

Az operette a költés és a zene kar- rikaturája. A természetéből folyik,' hogy csalt századvégi, dekadens időkben virágozhat. (Engedelmet, hogy ilyen ifjú tárgyról, mint — Forrai Ferike, a decadentiára, erre az ócskaságra térek át.) Mert a decaden- tiánalt az a fő jellemvonása, hogy szakit minden szentnek, minden tekintélynek a tiszteletével; hogy nihilista.

A nihilizmus, a szó igaz értelmében, nem mindent tart se in minek; csalt a tekintélyt tartja csupán semminek. Minthogy azonban az embereit társadalmában a tekintély m i n d e n, a nihilizmus-a társadalom rendjét semminek tartja. Az operettben pedig van nihilizmus; van tiszteletlenség a tekintélyekkel, a százados, nagyképü alapfogalmakkal szemben. Az isteneit virgóniáznak, a királyok vendéglőben laknak, a minisztereit ügyefogyott la kájolt, a komoly professorok piramidális szamarak.

Minden másképen van, egyszóval az operettben, mint ahogy az állam és társadalom őrölt törvényeiben megiratott.

Hiszen igaz, hogy egy ilyen operett miatt nem igen fogyatkozik .meg egy bigot, jámbor embernek a hite se; nem fogyatkozik alázatos hódolata a királylyal szemben egy derék honfiúnak se; egy ma- melult se fogja kevesbítve érezni a minisztere nimbusát és a professorok ezután is megmaradnak hivataluknál fogva okos és bölcs embereknek. De hát minek van rögtöni hatása az emberi társadalomban, a Kropacseken s a monoklin kívül ? Semminek.

Hanem az oparett és. egyéb százád- végi decadens testvérei vegyítenek a levegőbe valamit ebből áz okos nihilizmusból, amelybe belefulad minden nagyitépüsködő tekintély. És nem tudom, hogy nem tesz-e evvel az operett annyi szolgálatot az emberi szellem felszabadulására a formaságok és tekintélyek nyűge alól, mint egy-egy

ezer oldalas könyv, iszonyú tudományos jegyzetekkel ellátva; amely munka szól * az emberi erő szabadságáról; amelyet a kritikusok bekámfóroznak és átadnak az örökkévalóságnak, besorozván a halhatatlanok közé azt a riagyképüsködo, komoly munkát.

Mert ez a nagyképűsködés mindent komoly, tekintélyes és kenettéljes színben tüntet fej. Mindennek emeli az értékét.

Ha Forrai Ferike felöltözne hosszú uszályos stílyéífirühába,' hozzá egy kicsit meghizfia, a kezébe veririe egy teleirt hangjegy — papirt és kellő fádsággal kilépne hangversenyt énekelni; a zongorához meg oda ülne rengeteg géfokban egy diszkrét kisérő: — akkor mint komoly művésznőt tisztelnők. Iszonyukat ásítanánk, mi műértő publikum, azon á hangversenyen. Hanem a végén tisztelettel bólogatnánk a fejünkkel és elismérnők Fórfai Ferikét. így meg gyönyörrel legeltetjük rajta a szemünket, és azt tartjülí előadás végén, hogy „Ejnye be kedves ez a Ferike!“ A mi mindenesetre alacsonyabb fok, mintha komoly művésznő nek tisztelnők. Abban a nagyképüskődő hangversenyben hivatalosán emelkednék az értéke:

De evvel csak a publikum van így, á mely szereti benne a kecses, mosolygó, ennivaló subrettet; mint ahogy az a jutalomjátékán bebizonyult.

Az a jutalomjáték diadal volt. Egy szekerész ármádia kellett volna, hogy elszállítsd a hódolat koszorúit és skatulyáit. * A taps pedig zúgott szakadatlan. Az ifjúság legőrültebb ordításával adózott a dívának. Valóságos kis ünnep volt éz; a kis Forrai Ferike ünnepe, aki annyi és olyan szép mosolyt produkált már. Illik, hogy megemlékezzünk róla.

A publikum a kedvességének tapsolt; de mi a komoly niűvésznŐnek akarjuk megadni ami az övé. Forrai Ferike tud