Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-02-07 / 6. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE — pályázat eredményéből, bölcs belátása szerint érvényesítheti, illetőleg: a vj pá­lyázó rendes lelkész közül azt választhatja el magának rendes lelkészül, a kit jó lé­lekkel, tiszta igazsággal és vallásos meg­győződéséből eredő szent hittel a legalkal­masabbnak tart. Mi a papVálasztás előző hullámzá­sait figyelemmel kisértük, de abban részt venni szánt-szándékkal nem akartunk. A nagy közönség fényes megnyilat­kozását Pótor Elemér ev. ref. s. lelkész mellett, olyannak tartottuk, melyre büszke lehet az illető mindig, mig él és mint a hívők vallásos meggyőződéséből eredő ideális lelkesedés sajnos, hogy bizonyos egyházi törvényekbe ütkö­zés miatt, keresztül vihető nem volt. Ma azonban, midőn a nép ezen egy- szivü és egy lelkű vallás ügyi meggyilat- kozását elismerjük, a mely különben a nép szabad akaratán is alapult, lehetetlen vi­szont magára a nép jó érzületére nem ap- pellálnunk és azt kívánván, hogy: most azután, mikor beláthatja a nép, hogy lel­kesedésének tárgya nem volt keresztül vi­hető, ha sajnosán is, de belé kell ebbe nyugodnia és holmi, a vallásos magasztos­sággal homlok egyenest ellenkező és bosz- szura valló elkapatások megnyilatkozá­saitól őrizkednie kell, épen magának a szent czélnak az érdekében. Épen ezért, a köz nyugalom és az erkölcsi felfogás tisztaságának, mint a val­lásos épületesség érdekében nagyon kívá­natosnak tartjuk, hogy az illetékes egyházi ve­zetőség higgadt gondolkozása a papválasztás cselekményét olyan mederben tartsa, mely fényt és ne árnyat vessen a németi ev. ref. hívek és egyház becsületes és szép történelmi múltjára. Halljuk, de hitelt nem adunk neki, mint olyan hírnek, mely a németi ev. ref. hívek józan gondolkozásának mondana el­lent, hogy vannak Németiben sokan, kiki most még bosszúból oda működnek, hogy ha Pótor Elemért nem tudtuk megválasz­tani papunknak, megválasztjuk az apját, a 65 éves öreg Pótort, a ki jó magával is tehatetlen, a ki majd annak idején a fia részére mondjon le. Ismételjük: hallunk ilyesmi hirt, de mi, ismerve a rémeti nép független, tiszta gondolkozását épen úgy mint vallásos meg­győződésének lelkes megnyilatkozását, löl sem tudnók tenni arról a becsületes nép­ről, hogy szabad és legszentebb jogát holmi vak buzgó kortes bosszúnak eszközévé hagyná lealjasitani I Gondolkozzék a nép a maga józan eszével, ott vannak előtte az összes pályá­zók, bírálja meg tiszta lélekkel mindet, azu­tán tegyen összehasonlítást és a kit vagy a lukét a pályázat igaz adatai és nem kortes dicsérések .után legkiválóbbaknak tart, azzal a szokásos meghallgatások ut­ján ismerkedjék meg és arra adja szavaza­tát a választáskor, aki tiszta meggyőződése szerint meg is érdemli azt. Mi a magunk részéről nem helyesel­hetjük, hogy a németi ev. ref. egyházi ve­zetőség a 17 pályázó közül, a kezénél levő hiteles adatok nyomán 2—3 egyént, mint legkivállóbbat, nem terjeszt a népeié, mert igy elejét lehetne venni az olyan kortes — zavargásnak is, hogy a németi, kiváló pap­ságra Pótor Dániel sz. újlaki ref. lelkész választassék meg. Édes, balzsam levegő, serpenyőben szabad tűzön főtt gulyáshus és vérpiros, édes bélü görögdinye vár ottan reánk. És röpül az idő, a máskor czam- mogó idő, nagy sebességgel, nagy gyor­sasággal, tele tüdővel szívjuk magunkba az istenadta illatos, fűszeres, szabad leve­gőt és mire összeszedjük tarka-barka mezei virágokból készült bokrétánkat, a lenyugvó nap már a nyárfás aljában Jevő tengerivetés hosszú elevenzöld himbálódzó száraira veti utolsó sugarát. A csöndes, tücsökdalos alkonyat perczről-perczre sötétebbé válik körülöt­tünk, miközben az erdők fái közt ózonos levegő simogatja végig arczunkat. Az erdőből mihamar kiérünk és kezdődik ismét a homoksivatag, a mely elkísér bennünket a város végéig. De bizony a város vége még messze van.' Jól hajtva egy óra járásnyira. Ugyan­csak nagy ut szegény Tót uram még szegényebb lovainak. Meg-megállanak pi­henni minduntalan s az ostorbuzdításra sem igen mutatnak hajlandóságot a tovább- menésre. Töbszörös sikertelen kísérlet után Tót uram az ostor vastagabb nyelét kezdi használgatni s megüti vele a legszélső lo­vat. Az' ugrik egy nagyot - s elterül oldalt a kerékagyig érő homokban, - leütve a lá­báról még a másik két társát is. Tót uram resteli szörnyen a nagy kudarczot, mindazonáltal tehetetlenségében Csak a füle tövét vakarhatja s csökönyösen ismételi: • Pedig olyan jó vérüeknek lát­szottak. - , Minden kis falusi egyházban meg van az a nemes törekvés,hogy minél maga­sabbra tör és minél kiválóbb egyházi férfit óhajt állítani kathedrájába, csupán németi­vel történjék az meg, másképen ? még gon­dolatnak is absurdum I Te nép! a ki szabad vagy’ne engedc magadat vezetni kortes madzagon; kívánd, hogy ismertessék még veled, hogy ki a legkiválóbb abból a 17 pályázóból és látni fogod: hogy akármim fedhetetlen papi egyén, akár mint jó szónok, akármim társadalmi független önállás u, kiváló tehetségű em­ber, legkiválóbb a 17 pályázó k.özü Dr. MárkFerencz okányi(Bihar nay 1 lelkész. Dicsérje ő az Urat néked a te haj­lékodban 1 Veritas. Apróságok. Találkozom tegnap az Ezres igazgar lójával, s kérdi tőlem, hogy készen van-e már, a mit az „Ezres és Vidéke“ részére ígértem. — Hagyj békét — mondom neki — bár azzal volnék készen, a mi a „Szat- már és Vidéke“ holnapi számába szük­séges. Annyit mondhatok, hogy az „Ezres és Vidéke“ nagyszerű tartalommal fog megjellenni. De hát nem is csodálkozom rajta, mert a legtöbb munkatársa olyan, a ki nem szokott más lapba dolgozni. Annyi pihent elme tehát csak kiválót produkálhat. * Miután az Ezres a bál éjszakáján nagy asztalt fog tartani, a mikor a régi tisztikar leköszön és az újat megválaszt­ják, ajánlanám a németi atyafiaknak, hogy jöjjenek el minél többen azt a vá­lasztást megnézni, legalább tanulhatná­nak belőle egy kis kedélyességei, a mi­nek ők is használ vehetnék. Az Ezres nagy tanácsa gondosko­dott róla, hogy a bál alkalmával tiszta bort öntsenek a poharakba. Hogy hon-, nan fogják beszerezni, azt nem mondom meg s csakis annyit árulok el, hogy a kik Pósáékkal részivettek az erdődi ki­ránduláson, mindannyian a legnagyobb dicsérettel beszélnek felőle. . ű ■* Mai számunkban meg van czáfolva, mintha az esperes a németiek küldöttsé­gének azt mondha volna, hogy Pótor nem lesz meg, ha a németiek a nyelvű- j két fogják is kilógatni. *| — Hát én hiszem is, hogy nem mondta — szólék az egyik küldöttnek — de váljon nem gondolt-e olyasmit. — No már arra instállom — vála­szolt az illető — nem mernék megesküdni: # j ' — Hallja Bögre ur, volt-e már ön­nek párbaja ? — Ugyan kérem, hogy lehet házas embertől ilyet kérdeni ? — Nem értem, hát a házas ember talán nem is párbajozhatik ?• — De hogy nem, sőt egyebet se csinál. Ezzel azonban a dolgon nem segít. A kocsi áll tovább mozdulatlanul. Alapos reményt nyújt arra, hogy az éjszakát ez állitóhelyben a csillagos ég alatt töltjük. Tót uram nagyot sóhajt, kétségbe­esetten nézeget hátrafelé és mintegy végső menedékképen mondja a bent ülő fiatal cselédleánynak: — Szállj le, Erzsi leányom, könnyebb lesz tán a kocsi! Erzsi le is száll. Utána a férfiak. Sőt az egyik/ egy tagbaszakadt erős gentry fiú megteszi azt, a mire a Tót uram három lova néni volt képes: a kocsi megmozdul helyéből és Jassánkint ugyan, de meg­indulhatunk a város felé. Késő éjszaka már, mire beérünk az emlékezetes kirándulásról. Otthon Tót uram pironkodva,: büsati itldul az ebédlő' nagy ásztalá felé, hogy oda leolvasott fuvardíját a markába sze: degesse. Nagy'fejét szomorúan csóválgatja. Ilyen szégyen nem esett rajta még sohasem. A jókedvű gentry-gyerek látva az erős pironkodást, tréfálkozva nyutja oda izmos fehér tenyerét. — Osztoznánk talán, Tót uram, vagy mi? Megérdemlőiért) úgy hiszem, a miért nemcsak a lovait, de magát is én taszítod tam a kocsin házáig ? Jó ember volt Tót uram, nagyon becsületes ember volt, de többet nem men­tünk a lovaival ki a tanyára. ■■M áM 4 — Hol volt ? ' ' ^ , H A kath. kaszinó felolvasó estélyén. — Micsoda, hát már oda is elmegyen ? — Miért ne. A firmát most sem he­lyeslem, de a portékáról, a mit alatta árulnak, el kell ismerni, hogy kitűnő. Beszélgetnek a kaszinóban, hogy mégis fenegyerek az a Bánffy, hiába mutatják neTti mindenfelől, hogy szívesen vennék, ha ajánlaná magát, még sem akar elmenni. — Barátom — mondja valaki.— az ugyan el nem megy addig, mig meg nem történik vele, a mint ö felségéhez akar bemenni, hogy az udvari lakáj elébe áll és azt mondja neki, hallja az ur, menjen mig jó dolga van, mert úgy kivágom in­nen, hogy a nyaka kitörik. Demeter. HÍREINK. — Az „Ezres“ szombat esti finom estélyére szétmentek a meghívók a szélrózsa minden irányába. Lehetetlen, hogy a csinos ezresbankó utánzat élvezetet ne szerzett lé­gyen annak, aki megkapta. Pénzsóvár időnk­ben nem csoda, ha az ilyen bankónak is nagy a becse. Hátha még beváltják a tulajdonosok, amit érte szombat este a Vigadóban kapnak! Egy igazi ezresért aligha megvehető volna az a jókedv, amivel a hamisítvány kibocsátói a vendégeknek szolgálni fognak. De lesz ott komoly dolog is. Alkotmányon kívüli vilá­gunkban bámulatos lesz az az alkotmányosság, umclylyel az „Ezres“ tisztújító közgyűlése a tánczmnlatság szünórájában le fog folyni. Annyi szónok jelentkezett már eddig i=, hogy a gyűlés tanulmányozására több ob- strukeziós képviselő, is bizonyára ellátogat az estére. Balga ember lesz, aki otthon marad,- ha a finom estélyre eljöhet. Úgy halljuk, különben, hogy szombat este kevés ilyen ember lesz Szutmáron! . . .-— Kinevezés. Moess Jánost * az osztr.ik-inugyur bunk helybeli fiók intézeté­nek egyik tisztviselőjét és főnök helyettesét, a bank kormányzósága Sopronba az oszt­rák-magyar bank főnökévé nevezte ki. A kinevezettben a helybeli bank egy szorgal­mas és előzékeny tisztviselőt, városunk elő­kelősége egy miudenki által tisztelt és szeretett egyéniséget vészit. Őszintén gratulálunk. — Előléptetés. A vallás- és közok­tatásügyi miniszter Bodnár György kir. tanfelügyelőségi tollnokot a XI. fizetési osztály első fokozatába léptette elő. — Eljegyzés. Inancsy Jenő nagy­bányai kir. aljarásbiró Q hó 2-án jegyezte el (Lászlón Madarassy Mariskát Madarnssy Endre birtokos leányát. — Esküvő. Erdőssy Vilmos, volt cs. és kir. főhadnagy, jelenleg kormányzó­sági hivatalnok Szerajevóban, e hó 4-ikén tartotta esküvőjét Nagy-Kőrösön özv. Garzó Józsefné földbirtokosnő bájos leányával Te- rézzel. A vőlegény tanúja Száz Géza mű­szaki tanácsos, a menyasszonyé Dr. Szabó Ambrus ügyvéd volt. — Jelmezbál. A kereskedő'ifjak kö­rének szombatón éste tartott jelmezes,tánez- mulatsága ha anyagilag nem is, de erkölcsi tekintetben fényesen sikerültnek mondható s a farsang egyik legszebb mulatsága volt. S bár e kereskedő-bálon még kereskedőket is lehetett látni, (umi nagy szó I) u mulatság nem volt valami népes, amihez különben a kereskedő- ifjúság hozzá van szokva s megelégszik az­zal, hogy a gondos rendezés fáradalmai mel­lett rá nem kell fizetni a mulatságra. De a mulatság igazi sikere nem is a jelenlevők számától függ, hanem attól, hogy mindenki jól találja magát s a hölgyek ne unatkoz­zanak. Már pedig itt sokkal több lévén a tánckos, mint a tánezosnő, a „petrezselyem- áruhís“-nnk hire sem volt, sőt a karzat in- teligens publikumának hölgy tagjai közzül is többet leszólitottak egy-két fordulóra. A jel­mezek felvonulása kellemes látványul szolgált s úgy a férfi mint a női jelmezek változé- kossága kiváló Ízlésről nyújtott bizonyságot. A menetet dr. Gobi Alajos vezette matróz-' jelmezben. Utána ismét két matróz (Goge- máu János cs Riszdorfer Gyula). Majd női és férfi jelmezek párosán. Majoros. Károlyné. föltűnő szép görög nő jelmezben; Adám Gi­zella {margaréta), Erdélyi Margit (kukta kisasszony)) Forrni Gizella (franczia paraszt leány) Hprvát Mónié (gyik-jelmez) Kenye­res Katicza (napraforgó) Oppenhein nővérek (spanyol tánezosuő és virágjelmez ) Szilvas) Ilonka és Gizella (mindketten virág-jelmez­ben) Puládi Erzsiké (olasz zenésznő) Szlaf- kovszky Vifila (spanyol, leány,) Szentpétery Ilonka (ellentét) egyik, csinosabb, mint a másik. A férfi jelmezesek közzül: Reiter Mór Páskuj Gerő (tengerésztisztek) Mertz Istváu (kétszínű) Sternberg Ödön (csikós) Horn Pál (madarász,) Cserő Zsigmond (adói­ról) Szongoth Jenő (zsoké), Vudicska ífr (rococo) Láday József (szerb vezér), Glück- man J. (franczia paraszt), Krémer Sándor (oro-z) tiszt, Deák Kálmán (japán),' Haller F erencz (nefisztó) KleinZsigmond (bohócz)stb. A körtánezokhóz a honvédzenekar szolgál­tatta a zenét, mig a csárdásokat Oláh Feri muzsikája mellett rúgta a fiatalság. Érde­kes jelenete volt a mulatságnak az, hogy a honvéd zenekar karmesterének Nyári Jó­zsefnek, ki ez alkalomra egy, már nyomta­tásban is megjelent „Merkur keringő“t szer­zett s azt a kereskedő-ifjak körének aján­lotta, tíz uj darab elhangzása után Rooz Gyula alelnök egy babérkoszorúba foglalt , díszes karmesteri pálezát nyújtott át. — A csinos bál a hujnali órákban ért véget. A , fentebb elsorolt hölgyeken kivül jelen, vol­tak : Ádám Albertné, Antal Hona, Bukó Ignáczné, Dr. Biró Elemérné, Bsrky Emma, Berkovics Sámuelné (Nyíregyháza), Erdélyi Iiméné, Ficzere Jánosáé, Galeczky Adolfné, Galeczky Róza, Halász Mórné, Hérmán Mi- hályné, Kádas Józsefné, Kenyeres Károlyné, Kegyes Zsuzsika, Kovács Abrahámné, Kré­mer Sándorné, Krémer Gizella, Klein Vil- inosné, Lengyel Imréné, Mandel Jánosné, Mertz Józsefné, Orosz Mariska (Fi-Gyar- mat), Puládi Lajosné, Páskuj Yeronka, Rooz Gyuláné, Szentpétery Jakabné, Szlaf- kovszky Lajosné, özv. Szilvási Lászlóné, Scherling Antulné,- Spiegel Adolfné, Spiegel Etel, Tabajdi Lajosné, Tariska Erzsébet (Balazsér) Tondu Lajosné, Tondu Hortense, Troplovits Ilonka (N.-Bánya), Unger Ist­vánná, Weisz Albertné.. — Tiszti estély. Január 31-éu este a helyőrség tisztikara a József-főherczeg honvédlaktanyában a tisztikar étkezőjében farsangi estélyt rendezett, melyre a hely­őrségi tisztikar családjain, esik néhány meghivott vendég vett részt, köztük gróf Hugonnai Béla főispán is bájos nejével és Meszlényi Gyula püspök. Mondani sem. kell, hogy a mulatság a legkedélyesebben folyt le. — Felolvasó- és zene-estély. A kath. kaszinó és kath. irodalmi kör együt­tesen tartott felolvasó estélyei mind na- ‘ gyobb és nagyobb tért hódituuak közönsé­günkben ; bátran lehet állítani, hogy azok kedveltség és látogatottság tekintetében, vetekednek a Kölcsey-kör matinéival. A legutóbb, f. hó 5-én tartott ilyen estélyen a Czeczií-egylet impozáns concert-terme nem is tudta már befogadni a nagyszámú s a mellett válogatott közönséget. A programúi 4 számból állott: Pataki Lajos komoly felolvasást tartott a kísértetekről s a spin- tizmusról, mindvégig lekötve .tanulságos fejtegetéseivel a közönség figyelmét; Dr, Fechtel János tréfás felolvasást tartott a' hosszú életről s tarka-barka ötleteivel és recipéivel állandóan derült haíTSSitaifean tartotta a hallgatóságot. Moudik Eudre ós Ékkel Lajos 2 csinos duettet adtak elő szép előadásban ós tetszés mellett. Az es­tély fénypontja azonban Mujláth Ferenczné úrnő éneke volt, a ki- orgonakisérettel énekelte Raff „Ave Mariá“-ját és zongora- kísérettel Mattéi cohcert Arié-ját olasz szöveggel. Majláthnó, úrnőt közönségünknek eddig tnég nem volt alkalma hullani, pedig . már évek óta'itt'lakik a közvetlen szom­szédságunkban,. annál érthetőbb a fellépés- . hez fűződő érdeklődés és. váfatkozás. E várakozás teljes mértékben be is vált, -mert nekünk szatmáriaknak ritkán volt még al­kalmunk ilyen kellemes, lágy, iskolázott hangú műkedvelőt hallanunk. A közönség áhitaloa csendje, melylyel az énekszámokat» hallgatta, viharos tetszészajba csapott át az egyes darabok bevégeztével, s a művésznő meg is toldotta őket még egy játszi, gyors menetű olasz -daliái. Reméljük, hogy • Majláthné úrnő, miután mar fel van fe­dezve, ezután még többször fog bennünket hasonló élvezetben részesíteni. — Az ének­számok kíséreteit a mi diskret, művészi kezű Méder Miskánk játszotta. — A szatmárnémeti timár-ipurtár- sulat által január 28-án rendezett batyubál fényesen sikerült; bevétele 698 frt 95 kr, kiadása 532 forint .83 kr, pénztári marad­vány 166 forint 12 kr. :Ezl»n szép anyagi sikerhez, beküldéssel és feliilfizetéssel a kö­vetkező urak járultak: Csetnek István Zilált 3 frt, Horváth Mór 2 frt 50 kr, R »inéit Ágoston 2 frt 50 kr,. Jaskovics Ferencz beküldött 2-frtot Szatmári Géza 2 frt, Ju­hász áron 1 frt 50 kr, Mikluvsöszki Antal, Móricz János, Oláh Mihály,M'ikranczi Sán­dor 1-^1 frt, Szilágyi Ferencz Zilál), Nagy Lajos kerékgyártó, Síkos Károly, Czigus. György, Soós András, Dizsi József, Vára- lyni Károly, Kubai József, NV N; Komáromi'. József, Tóth József, Pap I/ászló kertész, Befecz Mihály, Berccz János, Oláh Iinré, Deutsch Mór, Rusűlán Márton, Markos Sán­dor, Glózer János, Bass Sándor M.-Sziget 50—50 kr, Árvuy Antal 20 kr. E helyen is úgy a felül fizető uraknak, mint a meg­jelent diszes közönségnek, hálás köszönetét mond a társulat névében a rendezőség». — Eljegyzés. Friedmann Jakqb, az Adriai kerékpárgyár ív ti szatmári 'üzlet­vezetője eljegyezte Biermunn Miksa helybeli zenetanár nővérét, Margit kisasszonyt. — Hangverseny a színházban. Az ev. ref. felsőbb leányiskola f. évi tnár- cziús. hó 2-án az iskolák felszerelése jurára hangversenyt rendez,' mely czélru a városi, tanács .a színházat átengedte,

Next

/
Thumbnails
Contents