Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-02-07 / 6. szám
Tizenhatodik évfolyam. 6-ik szám. Szatmár, 1899. febrtól ,7sa $ —:—■ F V TÁRSADALMI. ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODaLMI HETILAP. íü 4 / 7 MEGJELEN MINDEN KEDDEN. AZ ELŐFIZETÉS ARA: • 3 frt. I Negyedévre . . • I n SO kr. I Egyes szám ára. Égési évre Fél évre . , Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 frt. SZERKESZTŐ ES KIADÓHIVATAL, hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : Morvái János könyvnyomdája Eötvös-ulcza 2-ik sz. alatt. A SZERKESZTŐ LAKÁSA: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilltér garmond sora 8 kr. Hirdetés és nyilltér kincstári bélycgilletéke minden beiktatásnál 30 kr. V r Társadalmi életünk. i. Minél több egy városban az egyletek száma, annál inkább lehet ott egészséges társadalmi életről beszélni, mert a társadalmi élet tulajdonképen abban áll, hogy a különböző -körben élő emberek egymással érintkezésbe jöjjenek, ezt az érintkezést pedig az egyletek szokták megteremteni. Az egyleti élet csinálja azt, hogy emberek, a kik különben egymást talán soha nem ismerhetnék, találkozhatnak egymással s nemcsak ismeretség, de gyakran barátság is fejlődhetik közöttük. Az egyletek rendezik a mulatságokat, hol mindig valami humanisztikus czélra tánczolják össze a jövedelmét, s miután e czélok sokfélék, nagyon természetes, hogy a hol sok az egylet, gyakoriabbak az ilyenfajta ösz- széjövetelek is. Gyakran halljuk a panaszt, hogy városunk társadalmi élete nem egészséges, mert bár van ugyan egyletünk elég, rendeznek összejöveteleket is eleget s igy a különböző körben élő embereknek meg volna az alkalmuk az érintkezésre és a sűrűbb találkozásra, de hiányzik a vágy bennük arra, hogy egymással találkozzanak, sha akármu- latkág, akár másféle összejövetelt rendeznek, ottan csakis olyanok szoktak megjelenni, a kik egymással a mindennapi életben is találkozhatnak. A másik panasz, hogy az egyletek élete általában nagyon lanyha. Sehol semmi lelkesedés, az emberekben mondTÁHCZA. Igaz történetek hazulról.*) Irta : Mátrayné Márk Aranka. Otthon. I.. Valahányszor otthonomra gondolok, arra a nagy, élénk, tősgyökeres magyar alföldi városra, .a melynek egyenes tiszta utczái oly összhangban vannak lakosainak becsületes igaz leikével, kedves, meleg érzés fogja el szivemet. A mit hiába részletezek s nevezgetek el pillanatnyi honvágynak, mégis szeretet, nagy vonzalom annak a földnek á porához, mely először érte gyermekruhámat. Szeretetem ama nép iránt, a mely magában foglalja a tipikus magyar minden erényét, minden tulajdonságát. Barátság, vendégszeretet, puszta fogalmak a mai korban: szükséges, de mégis jelentéktelen kellékei a kisvárosi társadalmi életnek. Életképessége abban nyilvánul, hogy néha-néha itt vagy ott csapunk egy nagy dáridót (természetesen a czukrászat termékeinek a szerepeltetésével), a mit más hasonló vendéglátások követ- kezményekép revanche-nak. szoktunk nevezni. Mikor aztán (nem mondom, hogy szintén revanche-képen) alaposan megszóljuk az agyonfáradt háziasszonyt s végig hallgatunk egy csomó felköszöntőt, *) Ax „Egyetértés“ jan. 22-iki számából közöljük e hangulatos tárczát. A szerzővel, helyi lapjainkban „Amadil“ név alatt, már többször találkoztunk. Lapunk szerkesztője pedig bírja a szerző ígéretét, hogy legközelebb eredeti tjir- czávul is íbl fogja szerkesztőségünket keresni. Szerk. hatni megcsappant a vágy szolgálni a társadalmat,s lelkesedni nemesebb czélo- kért. Az idealismus kihalófélben van minden vonalon, s ezt legszomoruab- ban lehet tapasztalni éppen a társadalmi életben. A dalárda, mely évek hosszú során át vezető volt, csendben éli napjait; a polgári társaskör, melynek alapszabályaiban szintén vannak közhasznú czélok kitűzve, csakis egy uj kaszinó építésével foglalkozik a nélkül, hogy az építést előbbre vinni képes volna; sőt a Kölcsey-kör is, a mely pedig még nagyon fiatal, szintén úgy kezd viselkedni, mintha a nagy munkában már régen kifáradt volna, s az első két évi működéséhez mérten alig csinál valamit.' Hát a mi az első panaszt illeti, az nem állja meg a szigorú kritikát. Bármiféle égylet és bárminő közczélra rendezzen is mulatságot; a mi közönségünk megszokott jelenni, s ha mégis mostanság zsuffolásig nem tölti meg mindannyiszor a Vigadót, annak bizony okát inkább az anyagiakban lehet találni. Most is áll a régi mondás, hogy szép az élet, de még jobban áll, a mit utána szoktak mondani, hogy de drága, s bármennyire óhajtandó volna is, ha az ember minden mulatságon ott lehetne, ez a drágaság határt szab, s mindenki csak anyagi viszonyaihoz mérten veszi ki a maga részét, s ha ezen választásnál osztályozza az alkalmakat, ezt már csakugyan nem lehet senkitől roSz néven venni. A mit az egyes egyletekre felhozmelyekből még azt is megtudjuk, hogy nagyon szeretjük, tiszteljük és becsüljük egymást. Milyen más a hamisitatlan igaz magyar barátság, erdős, bérezés, rónás hazámban, a hová az én vágyó lelkem olyan sokszor és olyan örömest téved . . . Jöjjetek elém képei annak a felejthe-- tetlen estvéknek, a melyekben most a messze távolból csak lelkileg veszek részt. És ime, mégis látom az összegyűlt vidám társaságot, abban a tiszta, kedves, barátságos hajlékban, a melynek szobái bizony kicsinyeknek bizonyulnak, ha ennyi rokon és jóbarát össze jön, De itt is nyilvánvalóvá lesz az a régi magyar példabeszéd, hogy: „Sok jó ember elfér kicsiny helyen“. S a háziasszony szavára leülnek a hófehér abroszokkal terített asztalok mellé. A háziasszony tipu«a a' nemesi kúriák régi magyar úrasszonyainak s nem fiatal már, de nézd: arczán mint sugárzik az életkedv, ajkán mint dereng az őszi napsugár: a megelégedett szív mosolya. Keblét mint emeli a gazdaasszonyi önérzet, a mint felhordják az illatos pecsenyék és otthon készült lészták egymásutánjában: a pehelykönnyű fánkot, a hires foszlós rétest s isten tudja, hány remekét a gazd- asszonyi kéznek. És milyen fürgén, milyen szivvellélekkel kinál ismét, ha látja, hogy ízlik, ha fogy a pompás jó. eledel. És újra meg újra venned kell, mert a magyar gazd- asszonynak legelismeröbb bírálat az üresedő tál, a melyben pillanatok múlva ismétlőit ékeskedik egy más kiadása a szemnek és szájnak egyaránt tetszetős pecsenyének vagy tésztának. És a mint kinálgat, a mint szívesen rajtad tartja tekintetét ez az őszhaju s mégis fiatallelkii matróna, érzed, hogy nak, az sem alapos. Minden alá van vetve a változásnak, s minél újabb valami, annál nagyobb az ingere, mig a mit hosszú időn keresztül megszokunk, az lassanként elveszíti ingerlő hatását. All ez a külömböző egyletekre is. Egykor a dalárda volt vezető a társadalmi téren s ha bár ma is büszkesége a városnak, az élét hullámzása egészen más állásba sodorta s a divat szeszélye vagy az ízlés változása folytán az ő régi népszerűsége átment az „Ezres“ társaságra, mely három évi fenntállása óta valósággal meghódította a publikumot. A polgári társaskör igaz, hogy a közönséggel nem sokat törődik, de ezt cselekedte a múltban is, holott bizony neki is volnának más kötelességei, mint pusztán a megszokott vendéglői és kávéházi élet kultiválása, a mely végtére is, bár tagjainak kényelmével van ösz- szefüggésben, egy ilyen kiváló egyesületnek fő czélja nem lehet, s a mely magatartás előbb-utóbb azt fogja eredményezni, hogy tagjaiban mind nagyobb fokra fejlődik a kör iránti közönyösség, s kaszinói életünk az általános érdeklődés hiánya miatt teljesen megszűnik. Pedig a helyes elv egy kaszinónál csak az lehet, hogy maga iránt a nagy közönségben érdeklődést keltsen, mely ha sikerül, a hatás visz- szatükröződik magának az egyesületnek életében is. Lám a kath. kaszinó azzal a törekvésével, hogy a közönséget igyekezett magának megnyerni, egész népszerűségre tett szert, s mig felolvasó estélyein az egész város ott szorong, egyleti élete is friss és pezsgő, úgy hogy a régi kaszinó hozzá nem is hasonlítható. A társadalmi életben szerepet tölt be, s ma már mint számot tevő tényezőről lehet róla beszélni. A kölcsey-kört sem érheti vád. Igaz, hogy nem oly hévvel dolgozik, mint a hogy neki indult, de működik és ez elegendő. Nagyobb tevékenységet fejthetne ki, s fog is majd ki fejteni, ha a körülmények kedvezőbbre fordulnak. A mit nyújt, annál többet a közönség kívánhat, de nem igényelhet. Egy szóval társadalmi életünk, ha sok irányban van is még pótolni való, a maga egészében kielégítő. A mi hiányok vannak, azoknak oka különféle viszonyokban található fel, a melyekről majd más alkalommal fogunk szólani. németi ev. ref. papválasztás ügyében. Egy pár hónapja múlik már annak, hogy a németi ev. ref. papi állás betöltésének kérdése izgatottságban tartja az illető hívők nagy részét és ez az izgatottság csak most fog már lecsendesedni, miután a németi — részi ev. ref. hívek láthatják, hogy az a kitartó, lelkes megnyilatkozás, mely egyik segéd-lelkészük, Pó- tor Elemér iránt nyilvánult, törvénybe ütköző fontos okok miatt meg nem valósulhat s miután erről az illetékes egyházi fen- hatóságok részéről nyert bő felvilágosítások megnyugtatták a népet: a papválasztás ügye abban a stádiumban van, hogy a hivők ösz- széssége, törvényes választói jogát, a pap- választásra nézve, a jan. 26-án lejárt papi nagyon szívesen látott vendég vagy a házánál, a kit barátsággal, őszinte szeretettel fogadnak. És ez a szeretet elkísér téged bajodban, bánatodban. Fölkeres beteg ágyadnál és Igaz könnyet hullat sírodra . . . De térjünk vissza a vendéglátásra. Vacsora után összegyűl a társaság minden tagja és rázendítenek azokra a régi jó nótákra, a melyek mellett vigadtak már nagyapáink is. Ezt látni, ezt hallani gyönyörűség. Az a sok őszbeborult fej, az a sok, az élet viharát átküzdött öreg, csendesen dobogó szív, a mely évtizedeken át ősz tóttá egymás baját, összegyűl, hogy vigadjon és énekeljen régi nótákat, a melyeket sok-sok évekkel előbb énekeltek már fekete hajjal, daliás termettel cs reménytelt szívvel. Az arezok lassan-las- san ránezosak lettek, a kezek reszketősek — csak a szeretet maradt a régi; A szeretet, a mely őket összekapcsolja meg a a”nóta, a melyet bár kopott, színtelen hangon, de pillanatokra visszatérő fiatalos hévvel és szenvedélylyel énekelnek. Valaki rákezdi a házigazda nótáját: Sik a puszta, sem halma sem erdeje Sugár magas p. tornyoknak teteje-! Köny szökik a jó öreg ember szemébe... Otven esztendővel ezelőtt „cántus présens“ korában mint uj nótát tanították be a diák énekkarnak. S az ő kedves, nagyon gyönge, öreg hangja áthatva, megerősödve a múlt emlékeitől, átcsengi a többi dalolok szaván: Sugár torony kilátszik a pusztába, Harangoznak, harangoznak pünkösd első (napjára. így mulatnak az én otthonomban. II. A tanyán. Napsugaras felejthetetlen nyári vasárnap harmatosán csillogó kora reggele! Még alig pirkad, már talpon az egész ház. Finom, hajtott kalács, úti pogácsa, paprikás szalonna vándorolnak egyenként a fehér, vörössávos vászonytarisznyába, világos sárga, tiszta izü homoki bor a szögről leakasztott czifra kulacsba. A szürkülő reggellel megérkezik a legfontosabb személyiség is: Tót uram a tanyás, ki osztrák értékű „két forintokér“ köteles bennünket a tanyára s onnan haza szállítani. Három kicsi hitványka alföldi lovat vezet kötőfékjénél fogva az udvarba. Bizalmatlanul nézegetjük a sovány elkényszeredett állatokat. Úgy látszik, hogy Tót uramat ez a kicsiben vevés mód nélkül boszantja, mert menten megjegyzi rá: — Nagyon jó vérüek ezek, instálom. A Szent-György vásáron vettem hetvenöt pengő forintért. S vezeti őket az udvar közepére húzott kocsi elé, hogy befogja. Hatalmas otromba alkotmány ez a kocsi. Köröskörül és felül zöldre festett bőr-ekhóval, a mely úgy borul reá mint egy nagy sátor, megvédve a bennülőket esőtől, vihartól és más viszontagságoktól. Végre sok kászolódás, csomagok, tarisznyák és más egyéb szükséges és nem szükséges kellék felrakása után, a melyek között nem utolsó helyen áll az aczél, kova, tapló, megindul a hatalmasan megterhelt jármű á három kicsi jószággal, hogy megküzdjön Debreczen homoktengerével. Két órai utazás után kint vagyunk 1 a tanyán.
