Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-01-31 / 5. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE

Levél a szerkesztőhöz.

Szatmárnémeti 1899. január 80.

T. Szerkesztő v/rl

A szatmárnémeti ev. ref. lelkészt állás betöltése alkalmából megjelent hirlapi czikkek nem feleltek meg az igazságnak, s bár engem is több czikk sértett, hallgattam az ügy érdekében, hanem most már miután holnap után vagy is fébruár i-én a pályázatok feleti bírálat következik kötelességemnek tartom az igazságot nyilvánosan köztudomásra hozni, hada lássa az olvasó közönség, milyen események folytak le a pályázat kihirdetésének leteltéig. — November hó 20-án elhunyt lelkészünk temetése 22-én történt és a temetés végeztével nt. Biki Károly esperes úr az egyháztanács tagjai közül azokat — kik a temetés előtt az egyház-tanács termében jelen • voltak — értekezletre hívta egybe: s előadta, hogy a törvények értelmében elsőbb is helyettes lelkészül szatmári lelkész nt. Rácz István urat kinevezi s felhívja egyház tanácsot, hogy az elhalt lelkész kezén levő tárgyak leltározása s elnöklelkész részére leendő-átadás' végett bizottságot küldjön ki, továbbá a szavazók betűrendes ösz- sze Írását egyháztanács eszközöltesse ennek megtörténte után nyilvános helyre 10 napig tegye ki és mind ezt a szószékből hirdettesse ki, hogy nyolcz nap alatt a kik a szószékbőli kihirdetés folytán felszólalni kívánnak azok felszólalását bírálja el és hozzá a fizetés levéllel együtt terjessze fel ; figyelmébe ajánlván az egyház tanácsnak a fenttirtaknak oly módoni elkészítését, hogy még deczember hó 26-án nyilatkoz- hassék az egyház, hogy a lelkészi állást meghívás utján akarja-é betölteni vagy pedig pályázat által.

Az egyház-tanács oly szives készséggel teljesítette nt. Esperes úr rendeletét, hogy a deczember hó 27-én tartott egyház tanácsban már Esperes úr felhívására, nyilatkozhatott és pedig alantirott indítványa folytán ekként: Az egyház-tanács igen is meghívás folytán akarja betölteni alelkeszi állást és pedig az ide csatolt 7 ívre vezetett 566 választó aláírása folytán Pótor Elemér segéd lelkész úrral: azonban kérjük a választási határ-napot 1899. november hó i-ig elhalasztatni, mert 2 és Ys évig említett s. lelkész úr végezte a néh. lelkész úr kötelességét, még sem volt semmi fenn akadás; most van helyettes lelkész, ki az elhunyt lelkész igazgatói tisztét teljesiti, az özvegynek is van segéd lelkésze és miután az özv: még májustól 1 évig kegyeleti évet élvez nem igen látja szükségét a sürgős betöltésnek ;s miután előző eset is volt reá, hogy Statmáron nt. Berki István 1893. év május hó 24 elhalta után 1894. évi ápril. hóban volt a lelkész választás. Ezen határozatát az Egyház Tanács Esperes urnák megküldvén, nt. Esperes úr válaszában ezen szavakkal „mint szokatlant mellőzöm s a pályázat meghirdetésének január hó 26-ik napját s a választási határidőnek február

28-ra leendő kitűzése iránt a főtiszt. Püspök urat megkeressem.“

Az Egyház Tanács nt. Esperes úrnak ezen választát egyátalában nem vette tudomásul, de az Elnökség az Egyház Tanács többségének ezen nézetét nem osztotta s megtagadta a határozat elküldését azzal indokolván, hogy az törvény-ellenes, mire egyik egyház Tanácsos úrtól meg is nyerte az elnökség tiszteséges dijját kimondván, hogy az elnök kötelessége minden tisztességes társaságban a többség határozatát kimondani s ha azt nem teszi nem is Elnöknek való, mire az Elnökség azon kibúvó ajtót találta ki, hogy a héten nt. Esperes úr elfog jönni s ő maga fogja az

e. Tanácsot élő szóval megnyugtatni: azonban sajnos soha sem volt szerencsénk a nt. Esperes úrhoz.

Következett a pályázati hirdetés s megtudjuk, hogy az egyház i-sŐ oszt. a fizetési dijlevél pedigII. osztályzatú; ekkor alantirt elmentem Debreczenbe a főtiszt. püspök úrhoz, ki már akkor a Szamos, január 12-iki számában megjelent czikk olvasása után engem — azzal fogadott, hogy nem szükséges az általam kérni kívánt I. oszt. minősítés Pótor s. lelkész részére, mert az egyházunk II. oszt. s igy meghívhatjátok. E jó’hírrel a január, hó 15-én tartott egyház közgyűlésben a közgyűlés tagjait megörvendeztetvén, egyhangúlag elhatározta a közgyűlés, hogy kéri a nt. Esperes urat, miszeriut a Püspök úr nyilatkozata szerint II. oszt. lévén egyházunk, a nálla félretett 7 iv szerint 690 szavazóból 566 egyháztag nyilatkozata szerint Pótor Elemér segéd lelkész urat meghívottnak nyilatkoztassa ki s a pályázatot vonja vissza; ezen határozatot 3 küldött által 3 — nap kézhez juttatta s ntiszt. Esperes úr egész nyíltan kortes fogásnak nyilatkoztatta s nem hitte el, hogy az a Püspök úrtól származott volna; s ha a németiek a nyevöket kihányják is még sem lesz Pótor németi pap, mire egyik kiküldöttől a krisztusi szeretetnek megnyilatkozásáért eléggé rendre s szeretetre utasittatott.

Meghallván a történteket s hallva, hogy engem, 1848-as honvéd tüzér tűzmestert hazugsággal gyanúsított az Esperes ur, 5-öd magammal ismét elmentem Debreczenbe s midőn püspök urnái küldött társaimat, mint 566 választó társaim megbízottjait bemutattam, előadtam, hogy főtiszt. püspök ur e hó 13-án szives volt engem fogadni s azzal hazabocsátani, hogy az egyházunk II. oszt. lévén, a Pótor Elemér meghívásának semmi sem áll útjában, ezt a nt. esperes ur tudomására juttatta a közgyűlés s hogy mit felelt reá az Esperes ur, most tehát 5-öd magammal azért jöttem, legyen szives Írásban kiadni Püspök ur, mire a főtiszteletü Püspök ur újabban ötünk jelenlétében következőleg nyilatkozott, most is azt mondom, a mit 13-án mondtam, hogy Il-od oszt. lévén az egyház, Pótor s. lelkész ur meghívható, s ha a mélt. Elnök gróf honn volna, rögtön Írásba adnók; azonban írják le kívánságukat s mihelyt a mélt. gróf Elnöktársam megjön, a választ megküldöm. Január hó

19-én Írásban beadtuk kérelmünket. Január hó 24-én Kiss Áron püspök aláírásával iqi —1899. szám alatt következő hátirattal látta el:

„Miután az egyházmegye esperese a Szatmárnémeti egyházat I. osztályúnak jelentette ki s az egyháztagok azon kérését, mely az egyház másodosztályúvá leszállítását czélozza, elutasította, a pályázati hirdetést meg nem változtathatom, az menni fog a maga rendes utján, a jelölő-bizottság pedig felelősség mellett fog majd eljárni, annyival inkább, mert Pótor Elemér s. lelkész az egyházi törvények 210. §-a második bekezdésének eleget tenni elmulasztotta.“

ítéljen a nagyközönség úgy a nt. Esperes ur, mint a főtiszt. Püspök ur eljárása felett; nekem nincs más mondani valóm, mint az, mit a meseiró mondott: „vis exnequitia quid quid oppugnat ruit“ s igaz az, hogy a szent igazságot még 1847-ben eltemették Szatmárnémetiben. S mai napon nem áll az, hogy a nép szava, Isten szava.

Tisztelettel Joó Ferenc«.

Színház.

Kedden egy uj vígjátékot, a budapesti Vígszínház egyik műsor-darabját: „A hálókocsik ellenőréit adták szinészeink, felvonásközökben pedig Békéi Józsa hegedű művésznő hangversenyezett. Ez alkalommal a színházat egészen betöltötte az előkelő közönség, mely míg Békéi Józsa magas technikájú hegedüjátékát s különösen magvar dalait zajos tapsokkal kísérte, a vígjáték szereplőivel szemben sem fukarkodott az elismerés jelének nyilvánításával. A franczia szellemességgel telt darab mindvégig mulattatva tartja fenn az érdeklődést a bonyodalom kifejlődése iránt, mely valóban uj és érdekes. Az előadás elég jó volt, de hisszük, hogy ismétlése sikerültebb lesz. Rajz, Krémet' és Kende Paula, valamint Szelényi és Németh játéka nagy tetszésben részesült.

A szerdán színre hozott „Szegény Jo- nathán“ Milöcker bájos zenéjü operettje ulig fél házat gyűjtött egybe. Az előadás a sikerültek közé nem sorozható, készületlenség, a partitúra nagy részének kihagyása s szerep nem tudás jellemezték azt. Némethné csinosan énekelt, nemkülönben Ferenczi is, kár, hogy utóbbi a szöveg betanulására nagyobb gondot nem fordított. A kar bizonytalan, ingadozó éneke szintén hozzájárult ahhoz, hogy ez estét az élvezetes előadások közé ne sorolhassuk.

Csütörtökön kedves ismerősünk szerepelt mint vendég színpadunkon, Csetényi Juliska, a Pesti Ihász társulatának két év előtti drámai hősnője. Az előadást nagy számú közönség nem nézte végig, minek oka különben a darab helytelen megválasztásában rejlik, szinrekerülvén „Deborah, az üldözött zsidóleány“ Mosenthal elavult színműve. A czimszerepet játszó vendégmű- vésznő játékáról, mint két év előtt,. u<ry most is csak elismerés hangján szólhatunk. Érzelmes játékával, szerepének gondos kidolgozásával élvezetes estét szerzett közönségünknek., Szívesen vennők az igazgató részéről, ha sikerülne őt hosszúbb vendégszereplésre megnyernie, mert bizony a jelen viszonyok között a drámai előadás iránt a közönség egy csöppet sem lelkesedik.

Pénteken „Holtomiglan“ Rutkai- Györgynek a fővárosi életből merített népszínműve adatott ez idényben másodszor az előbbihez hasonló jó előndásbun.

A szombaton tartott hangversenyről lapunk hírrovatában emlékezünk meg.

Gerőnek nincs szerencséje a szinirodalom terén. A Próbaházasságot nem ügyesen szőtt mese, hanem a benne előforduló Kossuth dal mellett származott országos tüntetés segítette diadalra, azonban e darabnak csillaga is letűnt már. A „Felhőszakadás“ elbukott, s hasonló sors érte a „Kis pékné“ ez. népszínművet is, mely vasárnap került színre. A darab főszerepvivője A. Ragányi I. (Lövi) ki nénje házában nevelkedik a fővárosban.

Körülte legyeskedik Nepomuk Vendel gigerli (Timár), ki azonban a leánynak nem unnyira kezére, mint pénzére pályázik, mert örökségről van szó, melyet Recze Péter ispán (Ferenczi) tart kezében. Recze szerelemre lobban a leány iránt, ki szintén vonzódik hozzá s mikor értesül, hogy kérője csupán a pénze miatt kívánta elvenni, a házból kiutasítva, kezét az ispánnak ajándékozza. Mint epizód alakok szerepeltek: Gömöri (Füle Józsi), Kende Paula egy félvilági hölgyet s Juhász egy hűséges kibiczet mutatva be sikerültén.

A. Ragányi Iza jó kedvvel játszott, énekszámai azonban kevésbbé érvényesültek nem önhibája, hanem a zenekar vigyázatlansága folytán. Ferenczi jól énekelt, szépen előadott dalait több Ízben raegujráztatták.

Hétfőn félhelyárakal „Kornevillei harangok“ ismételtetett.

Apróságok.

1— Ahl mérnök ur gratulálok, hallom, hogy jegyet váltott.

— Még pedig retour-jegyet, mert már vissza is küldték a gyűrűmet.

— No kérem, ilyen szerencsés ember

is csak egy mérnök lehet.

£

Január 25 én éjféli 12 órakor járt le a fogadásom az én Táti barátommal, s hogy milyen pontos egy bankigazgató, arra nézve fényesebb bizonyíték nem kell, mint az, hogy mire a nagytemplom tornyában a 12-őt elütötte, már csengettek a kapumon s pár perez múlva a 100 darab virzsinia az asztalon volt.

Az első álmomból ébredtem fel, de azért rágyújtottam egyre s mondhatom,

hogy nagyon jól esett.

*

Egy levél is volt az iskatulyán, a mely a küldeményt kisérte, s szól vala ekképen:

Vesztettem, hát fizetek! Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy nem volt szép eljárás tőled Bánffyt levélben biztatni a maradásra és igy fogadásunk eredményére a saját érdekedben befolyást gyakorolni. Elmélkedjél jó mameluk barátom vergó- niáim füstje mellett a felől, hogy váljon velünk együtt te is nem-e többet nyertél volna, ha én szívnám a te vergóniádot? És ha nemmel felelsz, akkor ördög bújjék az önzésedbe, én mamelukkal többet nem fogadok. Isten veled 1

hived:

Teitelbaum Hermann.

Sajnálom, hogy az én barátom újabb fogadásra nem hajlandó, pedig én kész lettem volna megismételni. Babonás a hitem, hogy Bánffy Dezső még egyhamar nem fog elmenni. De kár is volna érte, ha elmenne, mert ő feltétlenül arra a helyre való, a mai Magyarország külömb

miniszterelnököt nem érdemel.

*

Bögre ur szenvedélyesen szerette a politikát és az alsós kalabriászt, de egyikben sem volt szerencséje. A politikában mindig ellenzéki volt, s a kalabriászban mindig megkontrázták. Panaszkodott is e miatt mindenkinek, s fiának azt az atyai tanácsot adta: „Ne légy ellenzéki, mert semmire sem fogsz menni, a kalábriász- ban pedig ne menj be semmire, mert kontrát kapsz“.

ifi

Városszerte suttognak egy válóperről, mely egy fiatal házaspár között van készülőben. Az ok pedig az, hogy a férj kijelentette a feleségének, miszerint nem fognak az Ezres báljába elmenni. A közvélemény egyhangúlag a nőnek ad igazat, s ha addig a férj jobban meg nem gondolja a dolgot, valószínűleg a bíróság is igy fog gondolkozni.

Demeter.

HÍREINK.

— A hangverseny, a melyet Boll- mnnn bárónő és a Friedmann testvérek a tni házi művészünkkel, Biermann Miksával rendeztek, fényesen sikerült. Egyik művész sem dolgozott külső apparátussal. Sem fényes névvel, sem felborzolt fürtökkel, sem nagyzoló mozdulatokkal. A hatást nem vadászták. Az egyszerűség, ami u játékukon elömlött, önkéut melegítette fel a közönség zeneértő részét. A báróné a legszigorúbb rythmikai szabályok korlátáin belül csapongó kedélyességet öntött a havannai dalba; orosz melancholiát a Rubinstein „Éjszaka“ czimü darabjába. Ritkaság számba mehet a nagy hung terjedelme. A mély alt fekvésektől a magas szoprán fekvéséig egyaránt hajlékonyán énekel; a hangja cseng az alsó registerekben és tiszta a legfelsőkben is. A Massenet féle „Elegiá“-ban pedig drámai erővel domborította ki az emelkedéseket, lyrui lágysággal simította el az elhaló decrescendókut. Friedmann ur, a gordonka művész, nemcsak a technikai nehézségek legyőzésében remekelt, mint az utolsó szám „Tnrantellá“- jában tapasztaltuk, hanem ott is, a hol a melódikus részeket kellett interpretálni. Ilyenkor mindég mély érzés és szív hallatszott ki a játékából. A hevenyében beugrott Friedmann Sándor különösen a Chopin „Nocturne“-t, a mit zongorán szoktuk elkövetni polgári iskolás bakfísektől kezdve a legutolsó aggszüzig, ezt a Noc- turne-t eredetiséggel és tűzzel játszotta. A mi helybeli művészünk pedig diadalt aratott. A mint itt köztünk járkál elfelejtjük, hogy milyen művészt bírunk benne, mintha nem tudnánk megbarátkozni avval a gondolattal, hogy Szatmáron egy nagy művész élhetne. Pedig hát az. Az Ábrányi noc- turne-jének brilliáns futamúit lehelletszerüen adta vissza; a Moszkovszki „Tarantella“ roppant nehézségeit leküzdve remekül tolmácsolta annak a rohanó pajzán hangulatát. A közönség úgy őt, mint az összes többi szereplőket zajosan megtapsolta. A kik élvezték a hangversenyt, azok hálásak lehetnek a művészek iránt a nyújtott élvezetért. A kik meg nem élveztek,' azoknak mi mondunk a kultúra nevében köszönetét, hogy eljöttek.

— Eljegyzés. Dr. Orosz Sándor kir. alügyész vasaruup váltott jegyet Bariba Anna kisasszonynyal, özv. Bartha Endréné szép és kedves leányával. Gratulálunk I

— Esküvő. Szombaton délelőtt esküdött örök hűséget dr. K a i z 1 e r György, Szilágyvármegye alispánja néhai Kiszeíy Tibor volt ouriai bíró kedves, szép leányának, Andreának. Az ifjú párnak mi is zavartalan boldogságot, megelégedést kívánunk.

— Gyászhir. Géresy Márton szatmári ev. ref. tanító f. hó 28-án este, minden olőzetes betegség nélkül hirtelen meghalt. A tanügyi téren félszázadon át lankadatlan kitartással munkálkodott, s daczára 73 éves korának nyugdíjba még most sem akart menni. Szeretetre méltó tréfás modorával lebilincselte tanítványait, a kik bizony- nyára késő vénségükig megfogják emlékét őrizni szeretett volt jó tanítójuknak. Temetése vasárnap délután ment végbe óriási részvét mellett. — A gyászoló esnlád a következő gyászjelentést bocsátotta ki : Alanti* róttak a legmélyebb gyászba borulva, fájdalmas szívvel tudatják n forrón szeretett kedves férj, gondos ápa, nagyapa, jó testvér és rokonnak Géresy Márton ev. ref. tanítónak,

1899. január 27-éu esteli fél 7 órakor, életének 73-ik, boldog házasságának 46-ik évében váratlanul történt gyászos elhunytét. A kedves halott hült tetemei január 29-én d. u. 3 órakor fognak az ev. ref. egyház szertartásai szerint a Perényi-utcza 14. sz. háztól a szatmári ev. ref. sirkertbe örök nyugalomra helyeztetni. Szatmárnémeti, 1899. jan. 28. Áldott legyen emléke! Özv. Géresy Mártonná, sz. Perényi Erzsébet mint neje, Hajdú Károlyué, sz. Kovács Karolina, mint nevelt leánya. Hajdú Károly mint vő, Ifj. Hajdú Károly, Sándor, Béla, Erzsiké, mint unokák. Géresy Ferencz, mint testvére és gyermekei: István, Juliánná, Sándor és József. Kovács Károly, mint sógora és neje sz. Perényi Karolina és gyermekei Károly, Gábor és Ilona.

— Szentszéki uj tanácsosok. Meszlényi Gyula megyés püspök dr, Irinyi Tamás theológiai tanárt és Szabó István püspöki titkárt szentszéki tanácsosokká nevezte ki.

— Kinevezés. A nagykárolyi kir. pénzügyigazgatóság Szigethy Lajos helybeli díjtalan adóhivatali gyakornokot a mátészalkai adóhivatalhoz dijjas gyakornokká nevezte ki.

— Előléptetés. A pénzügyminiszter Barthos Zsigwoud pénzügyi titkárt magasabb fizetési fokozatba léptette elő.

— Gazdasági felolvasás. Vasárnap d. u. Ya 3 órakor Dr. Schőber Emil a kir. kath. főgymnasiuninak e kiváló tehetségű, rokonszenves tudós tanára nem nagy számú, de igen előkelő közönségnek tartott szabad előadást a talajojtásról és annak mezőgazdaságunk érdekében való kiváló fontosságáról. A magas színvonalon álló és ábrák bemutatásával kisért előadást mind végig nagy érdeklődéssel hallgatta a közönség s a 7égén lelkesen megéljenezte elŐudót. Igazán nagy kár-, hogy a gazdaközönség — melyet az mégis legközvetlenebbül érdekel, még eddig idegenkedéssel viseltetik a gazdasági tudományok theoretikus művelésével szemben. . ; r ' — Felolvasás. A kereskedő-ifjak körében vasárnap d. u. 4 órakor tartatott ez idei első felolvasás, melyet 2 hét múlva fog követni a második. Ez alkalommal dr. Fechtel János a történelemben nagy szerepet játszó Báthory-családról s különösen annak egyik kegyetlen tagjáról, a csejtlai vár vérengző úrnőjéről, Báthory Erzsébetről olvasott fel érdekes tanulmányt, utánna pedig Krérner Sándor, színtársulatunk e rokonszenves tagja nagy hatással adta elő Coppe remek költeményét a „Hajótörés“-!. A jelenlevő fiatalság és vendégek, kiknek soraiban hölgyek is voltak, mindkét előadást megérdemelt tapsokkal jutalmazta.