Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-09-12 / 37. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE.

Kérelem.

A gazdasági és ipari hitelszövetkezetről szóló 1898. XXIII t. ez. értelmében létesitett „Országos központi hitelszövetkezet“ megalakítása alkalmával kiváló súlyt helyezett a királyi kormány összes társadalmi tényezők részvételére és ezért már a múlt évben alapítványi üzletrészek jegyzésére kérte fel az ország közönségét.

Magam is felkértem azon alkalommal a kormányzatomra bízott törvényhatóságokat valamint az ezek területén működő testületek s intézetek vezetőit, hogy a felhívás sikerét tölök telhetőleg előmozdítani és különösen azt fontolóra venni s vétetni szíveskedjenek, hogy az alapítványi üzletrészek jegyzésénél a netalán csekélynek mutatkozó kamatozást bőségesen meghaladják azok az előnyök, melyek a helyes irányban vezetett szövetkezet révén az adózási képességnek az általános erkölcsi és anyagi jólétnek emeléseben a lakosságra háramlanak.

E kérelem nem talált oly mérvű visszhangra, mint a minőt az ügy fontosságából folyólag várni lehetett; mert csupán Szatmár-Németi szabad királyi város közönsége és a szatmári káptalan juttatta tudomásomra egy-egy üzletrész jegyzését.

Nem kívánom ezt, a szövetkezeti eszme iránti érdeklődés hiányának tulajdonítani ; mert az arra illetékes factorok már régebben tanujelét adták annak, hogy a szövetkezetek jelentőségét kellőleg méltányolják, a mennyiben több törvényhatóság területén intensiv mozgalom indult meg szövetkezeti hálózat létesítése érdekében.

A csekély eredmény egyedül annak lehetett következése, hogy múlt évi 720 elnöki számú felhívásomban a kormány rendelete folytán igen rövid — négyl napi időközt határoztam meg a jegyzésre,! a mely rövid idő nem elegendő arra, hogy az ügy kellőképpen mérlegeltessék.

Remélni bátorkodom, hogy a hivatott tényezők az együtt működésre az eddiginél nagyobb mérvben lesznek meg- nyerhetők, ha az elhatározásra több idő áll rendelkezésre s ezért ezúttal becses elhatározásának közlését deczember 15-ére kérem.

Az aláírásra vonatkozólag tájékozásul a következőket kívánom tudomására juttatni.

Egy alapítványi üzletrész a törvényben megállapított legkisebb összegre 1000 koronára szól.

Az alapitó tagok jogviszonyaira vonatkozó rendelkezésekből a következőket emelem ki.

1) Az alapitó tagok a központi hitéig szövetkezet kötelezettségeiért csak ala pitványi üzletrészeik erejéig felelősek másrészt a központi hitelszövetkezet vagyonában és jövedelmeiben csak annyiban részesülnek, hogy üzletrészeik alapszabály- szerű visszafizetését s a nyereségből legfeljebb négy százalék évi osztalék kiszolgáltatását követelhetik.

2) A szavazati jog gyakorlásának módját az alapszabályok határozzák meg.

3) A jegyzet alapítványi üzletrészek visszafizetésénél a tagság megszűnik.

• 4) A központi hitelszövetkezet tiszta i nyereségéből első sorban tiz százalék a

• tartalékalapra, ' további tiz százaléka köt- > vények külön biztosítéki alapjára, a fent

; maradó összeg az üzletrészek osztatékára t fordittatik.

: 5) A központi hitelszövetkezet tizenkét tagból álló igazgatóságába az alapítók I négygyei választanak.

6) Aláíráskor 20 százaléka leg*

1 közelebbi adóhivatalban fizetendő, a további fizetéseket a Budapesten (IV kér. Kaplony u. 9) székelő igazgatóság állapítja meg.

Az igazgatóság közelebbi felvilágosításokkal szívesen szolgál.

Ezeket becses figyelmébe ajánlva számitok hazafiui buzgalmára s reményiem, hogy a folyamatba tett actió eredményes leend.

Nagy-Károly 1899 szeptember 7.

Gh'óf Hugonnay főispán.

Apróságok.

Dreyfuszt tehát elitélték. Hja! úgy van az a katonáknál, hogy mindig a feljebbvalóknak van igazuk. Velem is megtörtént mikor Boszniában Hadzsi Lóját elfogtam, hogy az ezredesem kitüntetésre ajánlott, de mert a tábornokom haingudott reám, hát semmi sem lett belőle.

*

Az öreg lacsifecsi Mercier tábornok a markába kaczng s nagyot iszik Billot, Bogét Boisdeffre, Zurlinden stb. kollégáival s szívből sajnálkozik valamennyi, bogy a derék kamerád, Walsin-Eszterházy nem lehet közöttünk.

*

— Olvasom hogy Brunószon a kertész- lakbun éjszaka megmozdul a seprű és összevissza repülnek az edények.

— Bizonyosan akkor, mikor a kertész ur pityókásan szokott hazamenni s az élete párja fogadju. Megtörténik ilyen igen gyakran másfelé is.

Mióta bizottsági, tag vagyok, az első közgyűlés a tegnapi, a melyiken jelen nem lehettem. Pedig szerettein volna ott lenni. Mástól halottam a történteket valamint egyik tisztviselő mondását, a ki a közgyűlés után 'ij igy szólt: „Ments meg uram a jó barátoktól, az ellenségeinkkel majd csak elbánunk magunk is.“

♦

— Miért nem jöttél el szombaton este a Koronába?

— Másfelé voltam elhiva, de mikor fél kettőkor mentem haza a feleségemmel, s hallottam a jó kedvet, mondtam is jaz asszonynak, hogy jobb lett volna nekem odamenni, mert ott még tovább is lehetett volna maradni.

Demeter.

„Fáj a szivem majd megszakad

Szeretnélek, de nem szabad,

Egyetlenegy kisangyalom virágom“ . • . I

És ekkor felébred bennem is a dac. Meg akartam mutatni, hogy mégis bejövök a ti társaságtokba. Emlékezhetsz reá, hogy volt az udvarlóim között egy agglegény, ki a legkomolyabban s a legkitartóbban udvarolt nekem. A neve is volt olyan mint a tied. Mikor ^te elmentél, egyedül maradtam szerelmemmel, gyötrő bánatommal és égő boszu- vágyammal. Akkor eljött újra ez az ember, vigasztalt engem; beszélt a fényes jövőről, beszélt mit tudom én miről, csak azt tudtam, hogy boszut állhatok rajtad, boszut azon a társadalmi rétegen a mely útjába állott a boldogságomnak, s férjhez mentem hozzá. Azt kérdezed szerettem-é ? Nem, — gyűlöltem. Gyűlöltem, mert benne is az az arisztokratikus vér keringett, a mi benned, gyűlöltem, a mint meggyülöltelek téged, hogy e gyűlöletben annál jobban szeresselek.

Most újra eljöttél a kezdenéd a régit. Szerelemről beszélsz, a boldogságról, melytől megfosztottam magam. Lázasan súgod a fülembe, hogy mi még boldogok lehetnénk, szóval fel akarnád eleveníteni a múltat. Ha feleséged nem lehettem, legyek a kedvesed, hiszen úgyis tudod, hogy szeretlek. Azt gondolod magadban, itt van egy szép kívánatos asszony, a ki az enyém lehetett volna, ha véletlenül kék vér csörgedezne ereiben, mért ne próbálnád meg feleleveníteni a múltakat, hátha még egyszer visszatérnék első szerelmemhez.

Látod, milyen önzők is vagytok ti férfiak. A mig magatokénak mondhattok egy nőt, addig közönyösek vagytok, eldobjátok könnyedén a boldogságot magatoktól — s midőn azt látjátok, hogy az egykori imádott a más felesége, felébred bennetek az ős ember, az igazi férfi s jogot akartok isteni jusson formálni ahhoz, a mi emberi törvények szerint a másé.

Szeretlek most is, miért is tagadnám, mert látod az igaz szerelem nem olyan a milyennek te képzeled, hogy változtat- gatni lehessen. — Nem barátom, ebben *a polgári vérben, a mely az éji ereimben csörgedez, büszkeség is van. Érezd te is, hogy mi az szenvedni, érezd te is, hogy mi az lemondani.

Azt kérded, hogy boldog vagyok-e? A hogy vesszük. Igaz, hogy tizennyolez éves ábrándos kedélylyel máskép képzeltem el a boldogságot. Elgondoltam, hogy mily boldogan fogjuk mi ketten átélni az életet, de belé kellett törődnöm, hogy a mint tökéletes szomorúság és fájdalom, úgy tökéletes boldogság sem érhető el a földön.

Nem szeretem' az Urániát most senii, de becsülöm mint embert, szeretem mint gyermekem apját. Hiszen ő olyan jó hozzám, s én nagyon hálás lehetek neki, hogy boszut állhattam rajtad s ezen az egész társaságon, a kik igy kénytelenek voltak befogadni.

............S van otthon egy kis gyermekem, épen olyan mint én vagyok. Ha a hitves hajlandó volna is hallgatni szavadra, ha a szivem hajt is hogy szeressek, legyek boldog mig fiatal vagyok, az anya, a jobbik énem megszóltál Bennem s ő reá gondolok, arra a kis szőke angyalra, a \ti ije- kem most már egyetlen-egy boldogságom, hidd el, hogy ő meg fog őrizni.

El

hallgatott a hegedű egy hosszú, fájdalmas akkordban. Bereghy Laczi csak nézett, nézett maga elé, mintha megértette volna, hogy mit beszélt a hegedű s mig látni kellett, hogy mint foszlik szét a forró vágya, érzete, hogy most már sohasem fog ebből az aszonybó! kiábrándulni, a kit nemcsak szeretni tudott, de becsülni is megtanult.

HÍREINK.

_ Gyászisteni tisztelet volt a székesegyházban tegnap d. e. 9 orakor meg boldogult Erzsébet királyné halálának év fordulója alkalmából. A szent misét Mesz- lényi Gyula püspök mondotta fényes segédlettel. A templom közepén nagyszerű katufalk volt felállítva, mely délszaki növényekkel, gyászlobogókkal, gyertyákkal és királyi koronával volt disxitve. Jelenvoltak az összes állami és városi hivatalnokok, a helyőrség tisztikara, és a katholikus tanintézetek összes tanulói tanáraik vezetése alatt. A középületeken gyászlobogók lengtek.

— E

rzsébet gyászünnepély. A

helybeli kir. kuth. tanítóképző intézetben tegnap d. e. a székesegyházi gyászisteni tisztelet után, a „Vörösmarty önképzőkör“ megboldogult Erzsébet királyné halálának évfordulóján gyászünnepélyt rendezett. Az énekkar gyászdalt zengett, Müller János megnyitó beszédet tartott, Olty Antal alkalmi ódát szavalt, Müller Lajos orgonán praeludiumot játszott, Schmidt Fereucz felolvasást tartott, Baranyai János gyász indulót játszott. Az ünuepélyt dr. Steinberger Ferencz igazgató beszéde rekesztette be.

— „Örök imádás“ templomra gyűjtés. Az elmúlt vasárnap és hétfőn megtörtént a hirdetett gyűjtés és pedig igen szép és városunkhoz méltó eredménynyel. Úgy halljuk, hogy a begyült összeg 400 forint körül jár. Az oroszlánrészt Meszlényi Gyula püspök adta, midőn 200 frtot küldött a gyűjtő tálczákrn. A kanonok urak 10—10 forinttal járultak, a róm. kath. fiúiskolái tanítók és növeudóltek 9 frt 50 krt adtak. Vasárnap a 7, 9 és 11 órai miséken hétfőn a püspök által mondott gyászmisén folyt a gyűjtés. A gyűjtő hölgyek voltak vasárnap : Jankovics Jánosáé, Komka Alajosáé, Bossin Józsefné, Joanovicsné, Neu- virt Nándorné, Tombory Virgilné úrnők és Joanovics Margit, Tombory és Komka nővérek kisasszonyok, kik a képeket osztogatták ; hétfőn : Hérmáu Mihályné és Junk Károlyné úrnők, Joanovics Margit és Lengyel Melanie kisasszonyok. A gyűjtést Hármán Mihályné a nőegylet elnöke és dr. Fechtel János a nőegylet főtitkára rendezték.

— A debreczeni kir. ítélőtábla elnöke Bernáth Elemér, Bakó József dr. titkárja kiséretében pénteken este városunkba érkezett, hogy a törvényszéknél a hivatalos látogatását megtartsa. Szombaton délben Galba Lajos törvényszéki elnök vei zetése alatt a törvényszéki bírói kar, Ve- réczy Antal kir. táblai biró vezetése alatt a járásbirók, Hermán Mihály polgármester vezetése alatt a városi hatóság, dr. Farkas Antal kamarai elnök vezetése alatt az ügyvédi kar tisztelgett a táblai elnöknél, a ki ez alkalommal volt először városunkban hivatalos minőségben. —Szombaton este a birói és ügyvédi kar társas vacsorára gyűlt össze a „Korona“ éttermébe, hol vidám fesztelenségben a késő éjjelig együtt maradt a díszes társaság. Bár ki volt mondva, hogy tószto- zás nem lesz, mégis úgy 11 óra felé Rat- kovszki Pál kir. kath. főgimnáziumi igazgató, a tőle szokásos meleg közvetlenséggel üdvözölte az elnököt. Vasárnap Galba Lajos elnök, hétfőn pedig Meszlényi püspök adott ebédet a kir. táb ai elnök tiszteletére. Az elnök különben hivatalos miuőségben 8 napot fog városunkban tölteni.

— Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Vida Sándor dr. tanárt a helybeli kir. kath. főgymnáziumhoz nevezte ki.

— Személyi hir. Dr. Tóth István egyetemi magántanár, városunk fia, ki mint hires nőorvos országos nevet vívott ki magának, egy néhány . napot városunkban töltött.

— Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi minister Glósz János tanárt a czeglédi állami gymnáziumhoz helyezte át.

— Tanítónő választás. A helybeli prot. felsőbb leányiskolához Derűjén Ilona és Nagy Teréz rendes tanitónőkül választattak meg.

— Egyházmegyei hir. Beiter Endre róm. kuth. segédlelkészt a megyés püspök hasonló minőségben Dobó-Ruszkáról Erdődre helyezte át.

— Áthelyezett tanítók. A vallásos közoktatásügyi minister Pécsi Lajos és Káisz Gyula patóházai állami tanítókat a misztótfalusi, Marosán János apai állami tanítót a patóházi, Szlivák Sándor misztót- falusi állami tanítót az apai állami elemi iskolához helyezte át.

— 25 éves áldozárság. Szalay Sándor beregszászi r. kath. egyház köz- kedveltségü plébánosa f. hó 8-án, Kisasszony napján töltötte be áldozárságának 25-ik évét, mely alkalommal számosán üdvözölték a buzgó lelkészt, ki egész fiatalos erővel és kedélylyel érte meg 1 nevezetes forduló napot. Teljes szivünkből kívánjuk mi is, hogy e fiutal erőt és kedélyt még sokáig, 50 éves áldozárságának idején túl is változatlanul jó erőben és egészségben érje meg!

— A tegnapi közgyűlés legérdekesebb mozzanatát képezte a polgármesternek havi jelentésében a helyi sajtó, — különösen lapunkban a közelmúltban a - városi ügyekre vonatkozó tárgyalásaira tett észrevételei. Higgadtan és szép mérséklettel bírálva a sajtó megjegyzéseit oda konkludált, hogy a felelősség a közgyűlés közömbös tagjait éri inkább, semmint a tanácsot, és hogy a tisztviselői karnak, hogy sikeresen működhessék, nem szabad aláásni a tekintélyét. Tiszta igazság mind a kettő, csak nem áll az utóbbi olyan értelemben, mint ha czél- zatosan vagy rósz indulatból akarná valaki a tisztviselői kar szükséges tekintélyét csökkenteni, A jogosult igazságos bírálatot pe. dig nemcsak tartozik figyelembe venni, de — helyes felfogás mellett — köszönettel is fogadhatja. A jelentésből egyébként megtudtuk, hogy a városi villamos vasútra az engedély a közel napokban várható. A közvágóhidnál a hűtőberendezés készen van. A villamvilágitási telep kezelésére nézve két fővárosi ezég kedvező ajánlatot tett. A bikszádi vasút kiépülhet, ha a hiányzó pénzösszeget a megye és város megszavazza.’—~ A sertésvész megszűnt és ennélfogva a zárlat nehány nap múlva fel lesz oldva. Közgyűlés a jelentést tudomásul veszi és Kovács Leó indítványára a tisztviselői karnak bizalmat szavaz. Kovács Leó két indítványa a papok és tanítók fizetésének beszüntetése, illetve leszállítására vonatkozólag tudomásul vétetett, a harmadikra nézve a közgyűlés felír a házi ezred törzsének idekelyezése iránt. Hosszabb vitát keltett a rózteleki g.

k. lelkész fizetésjavitá9 iránti kérelme, a mely után közgyűlés a tanács véleménye alapján a kérelmet elutasította. Több jelentéktelen tárgy elintézése után a közgyűlés 5 óra előtt véget ért.

— Műkedvelői előadás. A szept. 16-iki előadásra a próbák már itt-ott véget érnek. A szereplők ritka lelkesedéssel játszanak, az ensemble kitűnő. Az előadás valóságos szenzációs lesz társadalmi életünkben. A közönség érdeklődése is megnyugtató. Mindennemű jegyek még kaphatók. A jegyekre igényt tartók jeletkezzenek Lővy kereskedésében.

— A helybeli róm. kath. fiunép- iskolába a f. iskolai évre beiratkozott: az

l. osztályba 65, a II.-ba 62, a III.-ba 57, a IV.-be 50, az V.-be 18, a YI.-ba 8. ösz- szesen 260 tanuló. Az iskolai évet megnyitó Veui Sancte szeptember 7.-én volt a székesegyházban. Az ünnepi szent misét Tóth- falussy Dániel mondotta, az iskolai évet megnyitó beszédet Jankovics János tartotta.

— Az ismétlő iskolai tankötelesek beírása is kezdetét vette s addig is, mig a községi iskolai elnökség a közönséget házanként való eljárással értesítené, már most tudomására hozzuk az érdekelteknek, hogy mindazon fiú és leánygyermekeket, kik 15. életévöket még el nem érték és semmiféle iskolába be nem írattak, az ismétlő iskolába lesznek beirundók.

— Érett ifjú. Tanódy Endre, dr. Tanódy Márton lapunk munkatársának szép tehetségű fia, a napokban tette le Kassán az érettségi vizsgálatot jeles eredménynyel miután ezt megelőzőleg a 8-ik osztályról, melyre két hónapon át készült, a szatmári kir. kath. főgimnáziumban az osztály vizsgálatot jelesen letette. Sok szerencsét kívánunk úgy a szülőknek, mint az ifjúnak.

— Gyászhir. Szentkátolnai Cseh Anna buji Jékey Zsigmondné, Szentkátolnai Cseh Etelka özv. adorjáni és nagy-ráthonyi Báthonyi Aludárné, a legmélyebb gyászba borulva fájdalmas szívvel tudatják a forrón szeretett kedves atya, jó testvér, leggondosabb nagyatya, após és sógornak Szentkátolnai Cseh Jánosnak, 1899. évi szeptember hó 11-én, esteli fél 7 órakor életének 77-ik évében, hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után bekövetkezett gyászos elhunytat. A kedves halott hült tetemei szeptember hó 14-én délelőtt 10 órakor- fognak a róm. kath. egyház szertartásai szerint a Bákóczi-utcza 47. szám alatti háznál beszenteltetni s azután Dobrács-Apátiban a c aládi sirtkortben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat szeptember hó 15-én délelőtt 10 órakor fog a helybeli székes- egyházban az Egek Urának bemutattatni. Szatmár, 1899. évi szeptember hó 11. Áldott legyen emléke!

— Az iparos ifjak köre vasárnap délután tartott választmányi ülésén foglalkozott az építkezés kérdésével, s miután a vett telket megtekintette, kimondta, hogy azt az építésre alkalmasnak nem találja s más helyen fog keresni alkalmas helyet, -a mostanit pedig eladja. Hát az bizonyos, hogyha a kör nagy anyagi áldozattal építeni akar, minden esetre úgy építsen, hogy az igények minden irányában ki legyenek elégitve. Ez pedig a mostani telken annak szükvolta miatt netn lehetséges.

— A képviselő választók névjegyzéke ellen beadott 16 fellebbezés közül 12-őt fogadott el a központi választmány. Ezzel együtt a választók összes száma 1582.