Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-08-29 / 35. szám

Tizenhatodik évfolyam.

35-ik szám.

Szatmár, 1899. augusztus 29.

TÁBS AD ALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

■

MEGJELEN MINDEN KEDDEN.

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:

Egész évre . ,3 frt. 1 Negyedévre ... 75 kr. Fél évre . . 1 „ 50 kr. | Egyes szám ára. . 8 „ Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 frt.

SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL,

hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők:

Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 2-ik sz. alatt.

A SZERKESZTŐ LAKÁSA:

Eötvös-utcza 19-ik szám.

"

HIRDETÉSEK

e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek.

Nyilttér garmond sora 8 kr.

Hirdetés és nyil'tér kincstári bélyegilletáke minden beiktatásnál 30 kr.

Városi dolgok, ii.

A múlt héten hasonczimü czik- kem elején hatósági életünk főbajainak egyikéül a hatóság tekintélyének szem- mellátható alásülyedését neveztem meg.

Csalódás fogja érni azokat, akik most tőlem ígéretem beváltásakép azt várták, hogy magyarázatul .a szorosabb értelemben vett hatóság: a tanács és tisztikar éles bírálatába vagy érdekes tárgyalásába fogok bocsátkozni. Mert (tapasztalásból tudom) voltak ilyen várakozók; sőt olyanok is, akik fűszeres leleplezések és csiklandós megvádolások élvezetének néztek eléje.

Természetes azonban, hogy ilyesmire nem vállalkozom. Mert komoly a tárgy, amelyhez nyúltam és ugyanilyen, meg őszinte a vágyam, hogy a mi bajunk van, minél hamarább és alaposabban elháruljon, végül pedig — bármennyi kifogásunk legyen olykor a kezelése ellen — előttem mindig a legtiszteletreméltóbb marad a közhatalom, j valamint azok-személye, -akiknek - ke- 1 zébe annak gyakorlása le van téve, | mindaddig, amig megdönthetetetlen tények nem igazolják, hogy a rájok bízott hatalommal tudva visszaéltek.

Emellett —- Örömemre — igaz tisztelet és meleg baráti érzelem kötelékei fűznek a tisztikar majdnem valamennyi tagjához, akiknek egyikével sem volt soha semmiféle összeütközésem, már amennyiben a közélet porondján, mindig a tisztesség korlátain belül, megvívott harczát az ellenvéleményeknek, összekoczczanásnak nem tekinthetem.

Ilyen körülmények közt, s amikor egyéni Ízlésem a sajtóban folytatott eszmecserék közben néha felbukkanó ízetlenségek, — személyeskedésektől és ezek durva hangjától irtózik: lehetetlen tárgyilagosnak nem lennem. Annyira igyekszem ezúttal is az lenni, hogy szándékosan kerülöm még azt a köny- nyed hangot is, amit — hírlapba írván — egyébkor amennyire tehetem szívesen használni szoktam.

*

Hatóságunk két hatalmi tényezője I törvényhatósági bizottság és a tanács egyaránt nem rendelkezik ama te- kintélylyel, amire szüksége volna, hogy hivatásának, a fejlődő élet és specziá- lis viszonyaink követelményeinek ösz- hangba hozatalával, sikeresen mefeleljen.

Egészen más, az ősi egyszerűség, rendszerét követő elődeink hagyatékának kezelésében élénken érezzük,- hogyakarva, nem akarva, rohamosan kell pótolnunk sokat, amit jóval korábban kellett volna létesíteni, amellett az egész nemzet életével együtt a mi városunké is sókkal gyorsabb ütemben foly, semhogy a régi idők módjára lassú léptekben haladnunk lehetne.

E körülményekkel szemben egyrészt a városi vagyon nagymérvű

igénybevétele, másrészt az erősen megterhelt adózó polgárok keresetében régen beállott és még mindig fennálló pangás, mely a közterhek emelését valósággal lehetetlenséggé minősiti: olyan helyzetet teremtettek, amelyben az egyensúly fentartása igen meg van nehezítve

Mikor minden téren uj, és a legtöbb esetben jogosult kívánalmak állnak elő városunk lakosságának vagyoni és művelődési fejlesztése tekintetében, a rendelkezőre álló eszközök pedig a már elvállalt kötelezettségek teljesítésére sem elegendők, joggal monch ható, hogy a város ügyeinek vezetése 1 legnagyobb körültekintést és megfontolást igényli, sőt igen gyakran súlyos gondot is okoz.

A közgyűlés és tanács között e feladatok sikeres megoldása czéljából az elintézendő kérdésekre nézve legalább elvben a legnagyobb egyértelműségre volna szükség, kölcsönös bizalomra valamennyi nagyobb czél őszintesége tekintetében és. a legmesszebb mené^httFe az elágazó nézeteknek a közjóra való irányulásában.

Csak eme kellékek összehatása eredményezheti azt az egészséges ösz- hangot, mely nélkül sem a tanács, sem a közgyűlés hasznos munkát nem végezhet.

De e kellékek nincsenek meg.

A tanács nem törekszik elég komolyan arra, hogy a törvényhatósági

bizottság utján a lakosság szükségleteiről és kívánságairól kellő meggyőződést szerezzen. A maga felfogása és eszméi szerint kívánja a legnagyobb horderejű tárgyakat a kőzgyüséssel el- intéztetni, amivégből gyakran a rendelkezésére. álló eszközök felhasználásával erős nyomást gyakorol a közgyűlés elhatározásának kifejlődésére.

Nem egyszer észleltük már, hogy e czélból a jelentések szövegezése, a tények megvilágítása és a számok csoportosítása mesterségesen úgy vannak összeállítva, hogy azokból a közgyűlés mindenáron olyan képet nyerjen, aminőt a tanács magának előre megalkotott, még akkor is, ha tudomása volt róla, hogy a város közönségének óhajtása másfelé irányult.

A legfontosabb tárgyak igen gyakran a napirend végére vannak kitűzve, nyilván a közgyűlési tagoknak kifárasz- tás utján való eltávolítása czéljából.

Erősen lábrakapott a taktikának sok más neme is a városházán. Preokkupált nézetek keresztülvitele czéljából a bizottsági tagok számos kérdésben nem kapják meg a szükséges felvilágosításokat, és fontos ügyekben a kiküldött bizottságok nem gyülésez- nek mindannyiszor, ahányszor1 kívánatos volna.

Ezek láttára a közgyűlés tagjai, elkevetlenedve, nem vesznek részt a szükséges buzgalommal a közügyek tárgyalásaiban, ebből folyólag aztán

TÁRCZA.

—o-o3a*ogoEa£©-o—

Felebbezés!

— A városi szálloda és Vigadó kérdéseben. —

Tekintetes Tanácsi

Szatmár-németi sz. kjr. város törvény- hatósági bizottságának folyó hó i4-én 208)99. k. gy. sz. sérelmes határozata ellen ^feleb- bezésseí élünk a következő okokból:

Első sorban alaki hibából semmisítendő meg a határozat, mert az alább felsorolandó okokból a megejtett szavazás végeredménye nem az, hogy a törvényhatósági bizottság a városi szálloda és vigadó építését elhatározta, hanem ellenkezőleg az, hogy a többség kimondta, miszerint a városi szállodát és vigadót nem hivánja fölépíteni.

Tény ugyanis, hogy. a városi szálloda és vigadó építésének kérdésében, mint az épület bérletére pályázott egyén, személyesen és közvetlenül érdekelt félnek, Márkus Márton bizottsági tagnak, eme kérdésben törvény szerint nem lehetett szavazati jogot gyakorolnia. Nem lehetett és nem volt szabad ezt tennie annálinkább, mert ugyancsak ezen szavazással, s igy a közvetlenül érdekelt fél szavazatának besz,ámításával lett eldöntve az a kérdés is, hogy Márkus Márton újabb ajánlata, mellyel az évi bérösszeget 1000 forinttal felemeli, s a korábban ajánlott 12000 forint helyett 13000 forintot igér, elfo^adtatik-e vagy nem ?

Ugyanez okból nincs szavazati joga a Márkus Márton vejének, a- szavazásban ennek daczára résztvett dr. Biró Elemér bizottsági tagnak sem.

Leütve mármost ezt a két érvénytelen szavazatot, marad úgy az igennel, mint a nemmel szavazók száma' 28, tehát egyenlő. Minthogy azonban az igennel szavazók között a szavazás alkalmával a közgyűlést elnöki minőségben vezető Hérmán Mihály polgármester szavazata is szerepel, holott

neki, mint elnöknek, szavazati joga csak akkor van, ha a szavazatok száma egyenlő, nyilvánvaló, hogy az ő szavazata is leszámítandó, mert törvény szerint érvénytelen.

De akár benthagyjuk az ő szavazatát a fentiek után . megmaradt 28-ban, akár nem, többsége a kihirdetet határozatnak semmikép nincsen, s igy a közgyűlés tulajdonképeni határozata az, hogy a városi szálloda és vigadó építésének kérdését elejteni óhajtotta. Ez alaki hibák okain kívül sem hagyható helyben a határozat, mert sérti a város létérdekeit s olyan eshetőségeknek teszi ki a közönséget, amelyek ezt'az anyagi tönk szélére juttathatják.

Száraz és szomorú tény ugyanis, hogy városunk adóssága az egy milliót jóval meghaladja, s ennek folytán a pótadó már a múlt évben is 106 százalék volt, ami egyáltalán nincs arányban a város lakosságának teherviselési képességével. Ilyen nehéz anyagi helyzetben újabb, százezrekre menő adósság terheit elvállalni egy kísérlet kedvéért, amely ha nem sikerül (ami pedig nincs kizárva) a közpénztárt, illetve pótadó alakjában a közönséget fogja óriási teherrel sújtani: olyan vállalkozás, amelynek ~ kormányhatósági jóváhagyását elképzelnünk teljes lehetetlenség.

Mert hagyján, ha a szándékolt vállalkozás városunk lakosságának szellemi vagy anyagi téren való fejlődését eredményezhetné, vagy csak czélozhatná is. Mostoha pénzügyi viszonyaink közt ugyan ilyesmit is százszor meg kellene fontolnunk, mielőtt végrehajtanék.

Ámde a fenforgó esetben nemcsak ilyen üdvös czélról nem lehet szó, de egyáltalán nem is közszükséglet az, aminek kielégítése érdekében a várost egy merész és veszélyes vállalatba belevinni kísérlet történik.

Városunknak a saját viszonyaihoz

mérten tisztességes szállodái vannak, mindig alkalmasak a szálló közönséget befogadni, vigalmi czéljainak pedig ezidő- szerint eléggé megfelelő helyiséget szolgáltat a helybeli timáripartársulatnak e czélra nagy költséggel felépített „Vigadó“-ja.

Föltéve, hogy e tekintetben kielégítetlen igények merülnének fel, józan észszel ezek kielégítését a magánvállalkozásra kellene bízni, amely ilyen feladatokra mindenütt és mindenkor kész, és nem a városra, amely legégetőbb anyagi és kulturális szükségleteit is csak hiányosan cs csak a fönnebb felhozott, alig elviselhető adóteher árán képes fedezni.

A tervezett építkezésbe fektetendő tőke kamatainak biztosítására hivatott, Márkus Márton által beadott ajánlattal egyáltalán nem látjuk biztosítva a városi szálloda és vigadó jövedelmezőségét, mert az építésre fordítandó összeg törlesztése 50 évig tart, a bérleti ajánlat pedig csak 12 évre szól, a hátralévő 38 év tehát csak a jó reménységre van bízva, föltéve, hogy a bérlő az első 12 éven át is képes lesz olyan üzleti forgalmat létesíteni, hogy a jövedelemből, a mi viszonyaink közt szokatlanul magas bérösszeget állandóan és pontosan fizetni, képes volna. De még ebben az esetben is nagy károsodás érné a várost, amennyiben elesnék a jelenlegi épületnek évi 3—4000 frtra tehető jövedelmétől ; nagyon jelentékeny összegtől olyan időben, mikor a községi póttadó a 100 százalékot túllépte 1

Igaz, hogy a közgyűlés már egy Ízben kimondta, hogy 200000 frt költséggel a városi szállodát és vigadót felépiti, és hogy e határozatának folyományakép az építkezésre vonatkozó terveket nehány ezer forint árán elkészíttette. Csakhogy mikor ama határozatot hozta, kijelölte fedezetül ama 200000 frtot, amit a város a törvénykezési palota építésére az államnak kamatnélküli ideiglenes kölcsönkép nynjtott, azóta pedig a város ezen összegnek egy részét elköltötte, holott a tervezett építkezés az időközi kamatokkal kevés híján 240000 frtot venne igénybe. Nagyon természetes tehát, hogy e kérdésben most újból úgy kell határozni, mintha az előző határozat nem léteznék, és hogy az újabb határozat csak lemondó lehet, mert időközben adóterheink szaporodtak, mig az építési tőke az elébbeninek 20 százalékával emelkedett.

A beépíteni szándékolt telken álló százados és még századokra fennállani képes épület csekély költséggel olyan karba hozható, hogy a fentemlitett évi jövedelmen kivül a karbahozatalra fordítandó összeg kamatait is meghozza; emellett egyetlen műemléke városunknak, amelyet — ha igényelné — még áldozat árán is fentartani kellene inkább, minisem egy koczkázattal járó, semmi magasabb czélt nem szolgáló, üzleti vállalat érdekében elpusztítani!

Az építés mellett lévőknek azt a leginkább hangoztatott érvelését, hogy a városi szállodát és vigadót azért is föl kell építeni, mert a közgyűlés régebbi határozatával és több ezer forintnyi előmunkálati költséggel a várost a vállalatba már belevitte, és igy a végrehajtást a közgyűlés komolysága és tekintélye mintegy megköveteli: mi semmisnek tartjuk ama valóban komoly felelősséggel szemben, amelylyel egy törvényhatóság bizottsága a lakosság jóléte, és mindenesetre anyagi jóléte felett is kiválóan őrködni tartozik.

Eme nagy felelősségünk érzetében és eltelve aggályokkal városunk súlyos, szinte válságos pénzügyi helyzete fölött, tisztelettel kérjük a Tekintetes Tanácsot,

méltóztassék jelen felebbezésünket elfogadni, s a vonatkozó iratok kapcsán a sérelmes határozat megváltoztatása s a városi szálloda és vigadó építésének a napirendről való levétele végett a nagy- méltóságu m. k. belügyminisztériumhoz felterjeszteni, -