Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-08-15 / 33. szám

Tizenhatodik évfolyam.

33-ik szám.

Szatmár, 1899. augusztus

SZATHAR

F

VIDÉKE.

\iü U>

TÁRSADALMI. ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

MEGJELEN MINDEN KEDDEN.

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:

Egész évre . 3 frt. 1 Negyedévre ... 75 kr. Fél évre . . 1 „ 50 kr. | Egyes szám ára. . 8 „ Községek, községi jegyzőit és néptanítók részére egész évre 2 frt.

SZERKESÍTánÉS KIADÓHIVATAL, 1

hova a lap szellemi részére'vonatkozó közlemények, továbbá 1 előfizetések és* hirdetések is küldendők:

Morvái Jinos könyvnyomdája EiSMSt-ulcza 2-ik sz. alatt.

A SZERKESZTŐ LAKÁSA:

Eötvös-utcza 19- k szám.

HIRDETÉSEK

e lap kiadóhivataléban a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek.

Nyilttér garmond sora 8 kr.

Hirdetés és nyü'tér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 30 kr.

Városi közgyűlés.

Nagy ideje annak, hogy ilyen érdekes közgyűlésünk volt. Fontos kérdések voltak napirenden, s bár választás is fordult elő, a városatyákat most az egyszer nem ez hozta oly szép számban össze,- a mit leginkább igazol, hogy hét órakor, mikor a Vigadó építésére szavaztak, még 58-án voltak jelen, tehát csak 10 hiányzott azok közül, a kik a választásban reszt vettek.

Az érdeklődést .teljesen a villam- világitási vállalat zárszámadása és a városi szálloda és Vigadó építése foglalta le. A közgyűlés nagy figyelemmel hallgatta a. villamvilágitási bizottság jelentését,' mely bizalmatlanságát fejezte ki Farkas Béla villamvilágitási igazgató működése iránt,- minekfólytán javasolta, hogy a vállalat vezetése . másra bízassák, illetve fogadja el közgyűlés az igazgató lemondását oly formán azonban, hogy részére adja ki' a nyugdíjalapba tett befizetéseket, egyéb igé- nvével pedig, mint a melyhez törvényes joga nipcsen. utasítsa el. Vitá fej-, lődött ki árra nézve, hogy a vállalat kezelése azonnal vagy pedig majd csak akkor vétessék el tőle, ha a helye betöltetik, a mely vita aztán azzal végződött, hogy közgyűlés elfogadta a villamvilágitási bizottság javaslatát, de egyben utasította a tanácsot, hogy a bizottság meghallgatásával haladéktalanul intézkedjék, miszerint a telep az igazgatótól átvétessék, miután annak vezetése a kimondott bizalmatlanság folytán nála többé a dolog természeténél fogva nem maradhat.

Egy kínos ügy nyer ezzel befejeTÁRCZA.

Petőfi Szatmáron.

Irta s a „Szatmár-Németi iparos ifjak köré“-nek Petöfi-ünnepélyen felolvasta:

Deák Kálmán.

(Folyt, és vége.)

Petőfi Szatmáron tartózkodása alatt igen szívesen látott vendég volt az Olch- váry családnál, kik a mostani Rákóczy- utczán laktak.- A családban két szép leány volt: Lilla és Bertha. Lillát, a ma is élő özv. bér. Kováts Ágostonná úrnőt, a környék legkiválóbb szépségének tartották. Bertha az ifjabb nővér egy 14 éves ábrándos leányka igen kedves teremtés volt. Ennek a gyermekleánynak .tréfásan, azt találta mondani Petőfi: „Ha Júliámat annyira nem szeretném, a lábaihoz borulnék kegyednek, hogy imádjam“.

— Engem éppen nem kell, hogy imádjon ön, mert én magát nem szeretem ; de ha ön olyan nagy költő, Írjon nekem egy verset, de most mindjárt: szeretném látni, hogy. csinálja.

Petőfi azonnal Írószert kért s felkérte Bertát, hogy üljön elébe. A ,bájos leányka mosolyogva engedelmeskedett s Petőfi megírta versét, mely igy kezdődik:

Szép mulatság téged néznem Széke kis lány,

Te kis bimbó az iQuság Rózsafáján.

Elnézném én szemed, ajkad Untalan,

Ajkadon szived, s szemedben Lelked van. 1

zést, ha ugyan nyer, mert a jelek azt mutatják, hogy a villamvilágitással illetve annak most tárgyalt részével még találkozni fogunk, de a közönség minden esetre meg lesz nyugtatva a személyváltozással, hogy legalább nem fognak ismétlődni azok a kedélyes állapotok, a melyekről városszerte még a verebek is csiripolnak.

Sokkal nagyobb hullámokat vert fel a városi szálloda és Vigadó építése, melyei már a polgármester havi jelentésében is érintett, a hol valóságos dicséneket zengett azon fényes kilátásokról, mik az építés folytán várhatók. Az építészeti és gazdasági bizottságok javasolták, hogy a közgyűlés az építést 230 ezer frt építési tőke mellett mondja ki. Ez összeg kölcsön utján nyer fedezetet, a mely kölcsön évi törlesztési részletei a 12 évre biztositott évi I3 ezer frt bérösszegből fizetődnének. A bizottság javaslatával szemben Csomay Imre azt indítványozta, hogy az építés kérdése vétessék le a napirendről. Miután névszerinti szavazás kéretett, j hosszas disputa után „az eltávozott fő; ispán helyett elnöklő polgármester a szavazást elrendelte, s eredménye a következő. Igen-nel szavaztak (azok, a kik az építést akarják): Antal Dániel, Antal Kristóf, Freund Ezekiel, ifj. Hármán István, Keresztes András, Kovács Leo, Markusz Márton, Schwaicz Albert, dr. Török István, Bölönyi László, Böszörményi Károly, dr. Farkas, Antal, dr. Kelemen Samu, dr. Kölcsey Ferencz, Morgenthál Antal, Pap Lajos, Szentiványi Károly, dr. Biró Elemér, Hármán Mihály, Békéssy Géza, Kőrösmezei Antal, Pethő György, Tankóczy

Gmjla, Vári Antal, Szőllősy Lajos, Erdélyi István, dr. Vajay Károly, No- vák Lajos, Kertészffy Gábor és Raáb Sándor, tehát 30-an. Nem-mel szavaztak (a kik az építést nem akarják): Bakó Lajos, Boszin József, dr. Kereszt- szeghy, Jankovics János, Kolozsváry Károly, Korányi János, Lengyel Endre, Sz. Török János, Rosenfeld Miksa, Uray Géza, Vallon Lajos, Boronkai József, Csomay Imre, Debreczenyi Károly, dr. Fejes István, Félegyházi Ferencz, Gábriel József, Gyulai Lajos, Kató Antal, Mátray Lajos, Páskuj Imre, Ruprecht Antal, Seres István, dr. Tanódy Márton, Uray Gáspár, Ve- réczy Antal, Virág András és Zabari Ferencz, tehát 28-án.

A polgármester a szavazás eredményéhez képest kimondta a határozatot, hogy a közgyűlés a bizottsági jelentést fogadta el s igy a Vigadó építését elrendeli. E határozat ellen a másik párt tiltakozott, mert Markusz Márton érdekelt fél lévén, sem ö, sem pedig veje dr. Biró Elemér, nem sza- .v^zbat.Qjt^ miután .az „.elnök, csak ak-, kor szavazhat, ha a szavazatok egyenlők, Hérmán Mihály polgármester szavazata sem érvényes, az igennel szavazók tehát e szerint csak 27-en, mig a nemmel szavazók 28-án lévén, a törvényes határozat igenis az, hogy közgyűlés a Vigadó építését a napirendről levette. Ez alapon fog az ellenzék a kihirdetett határozat ellen fe- lebbezni.

Nyolcz óra körül járt az idő, mikor a közgyűlés véget ért s kifáradva hazamentek azok, a kik elejétől végig kitartottak.

abban az időben szigorúan tilvta volt városunkban.. Figyelmeztették is, hogy megbünteti Sztanaczky kapitány, de ő nyugodtan azt felelte: nekem szabadi Később megismerkedett a kapitánynyal és azután az utczán is szabadon pipázhatott volna, de önként felhagyott vele.

Volt Pap Endrééknél egy Kati nevű szobalány, ki azelőtt valamely szinésztrupp tagja volt. Petőfi persze mindjárt rokonszenvezett vele s bárki volt is jelen a vendégjárta háznál, ő még az asztaltól is szóba állott Katival, az elhagyott színész- életről beszélgetve. A ház úrnője figyelmeztette is, hogy legalább akkor ne társalogjon a szobalánynyal, mikor vendégek vajinak. Petőfi épp úgy nem sokat adott é figyelmeztetésre, mint általában a mások véleményére.

Különbén e szobalány ügyelt rá, hogy Petőfi, ki a külsőségre nem sokat adott, legalább akkor csinosittsa ki magár, ha lányos házhoz megy.

Petőfi a jó barát vendégszerető házánál nagyon otthonosan érezte magát. A figyelmes háziasszony, bár sokszor komoly oka volt haragudni Petőfire, férjével együtt igyekezett kedvében járni s tűrte szeszélyeit. Mindig megkérdezte tőle : mi legyen az ebéd? s igy.sokszor Petőfi állapította meg az étlapot. Legkedveltebb étele a gulyás és túrós csusza volt. Sokszor még reggelire is gulyást főzetett. De azért a kávét is megitta; az aludt tejet pedig nagyon szerette.

Szendrei apai szive rettegett a gondolattól, hogy leánya sorsát Petőfihez, e szilaj természetű emberhez kösse. Kétségbeesve kérte barátait: beszéljék rá Petőfit, hogy szakittson Júliával. Próbálták is kar

Erdektársaimhoz.

A kik ugyan ez ideig az érdektelenségbe voltak társak, illetve társaim, a minek egyszerű oka az vala, hogy sem nem kaptak semmit, sem pedig ez ideig tényleg nem fizettek semmit, pedig ezen érdektelenséggel kapcsolatos mulasztás folytán már eddig is vagyoni hátrányt szenvedtek.

Az ecsedi-láp lecsapoló stb. társulat legutóbbi közgyűlésén — a hol a szamosi érdekeltség legnagyobb része távollétével tündökölt, — megállapittatott az ideiglenes kirovási kulcs, még pedig a Il-ik ártéri főosztályba tartozó u. n.: alsó szamosi érdekeltek hátrányára — igazságtalanul.

A fenti társulat megalakulásának egyik főakadályát az képezte, a legnar gyobb nehézsége abban kulminált, hogy a szénégetőt a mosónéval akarták egy lakásba egy kalap alá beszorítani, vagyis a teljesen külön álló, külön érdekkel biró műszakilag is önállóan egy egészet képező szamosmenti árteret, illetve azok birtokosait egy közös társulatba akarták vonni, a vele vizi érdekek szempontjából teljesen független, önálló lápterüle^t,.illetve azok birtokosait. A dolog úgy állott, hogy az u. n. ecsedi láp lecsapo- . fást munkálat erpdmi^vét biztosítani Csak úgy lehetett, ha a Tápterülete a Szamos esetleges kiöntésétől feltétlenül biztositta- tik, mig a Szamos balparti érdekeltség az ármentesitést önállóan minden más érdek kizárásával, tehát tekintet nélkül a lápra — foganatosíthatta, — ámbár neki elegendő védelmet nyújtott addigi vedtöl- tése, s tudvalevő volt előtte, hogy a tervbe vett munkálatok költségei egyáltalán nem állandnak arányban az ezen munkálat végrehaj’ásával elérendő nagyobb biztonsággal.

A láp lecsapolását czélul kitűző érdekeltség önállóan megalakulni nem mert, tartván attól, hogy a szamosi érdekeltség külön társulattá megalakulni nem fog, az eddigi védtöltései pedig nem nyújtottak

paczitálni, de ő egyre azt hajtogatta: „Enyémnek kell lennie 1 Ha nem adják ide szépen, az ablakon át viszem el.“ Hogy Julia szivét elidegenittsék, azt is megtették, hogy M.-Szi- getről egy levelet küldettek neki, melyben Petőfi árnyoldalait nagyon is kiszínezve mutatták be. Ez a levélküldés állítólag csak tréfából történt s V. Kovách László volt a mestere, ki állandó kísérőjét, Pillingert használta fel e levélírásra. Petőfi megtudván e levél tartalmát, végtelen haragra lobbant és sejtvén, hogy kinek a müve volt a levél, dühösen hangoztatta, hogy azt a kölyköt (Kovách Laczit) megöli. Álig tudták lecsi- lapitani.

Egyszer meg épen akkor ment haza, mikor Szendrei Pap Endrével bizalmasan beszélgetett. Petőfi megtudván, ki van benn, dühösen rontott a szobábas közte és Szendrei közt heves jelenet folyt le.

Pap Endre házánál találkozott Petőfi a megye több tekintélyes férfiéval s jó barátságot kötött a berenczei Kováts-testvé- rekkel: Lajossal, Benczével és Ágostonnal, Kiss Gedeonnal, s a barátai közzül városunkban még élő*) Vajai Károlylyal és dr. Fekete Sámuellel; továbbá Luby Zsigmonddal, kit Nagy-Árban meg is látogatott s kihez többek közt 1847. aug. 8-án következő levelet irta:

Drága kedves Zsigmond barátom!

A teens asszony pedig igen szépen köszönteti velem a baraczkot, vagyis világosabban szólva engem szólított föl, hogy köszönjem meg helyette, amit fölötte sajnál, hogy maga nem tehet, de nagyon el van foglalva a trónörökössel, kinek most

*) Azok közül azonban, kik Debreczenben ■ együtt honvédeskedtek Petőfivel közöttünk élnek még: Félegyházi Elek, Kozma Zsigmond «1 Oravecz János.

O. B. k. a. mint Nagy Elek lázári föld- birtokos neje halt meg, de e vers kézirata ma is meg van bér. Kováis Jenő ur birtokában, ki azt bizonyára készséggel fogja elhelyezni a Petőfi-házban, Szendrei Julia azon leveleivel együtt, melyeket bizalmas barátnőjéhez, Térey Máriához irt s melyek néh. Kováts Eduárd, mint Térey Mária férje hagyatékában esetleg még feltalálhatok.

Ennyi az, mit Petőfi Szatmáron tartózkodásával összefüggő események gyanánt mások feljegyzései után tudunk. S én már be is fejeztem szerény czikkemet, midőn á vágy, hogy ezen feljegyzéseket némileg pótolhassam, arra késztetett, hogy tiszteletemet tegyem Petőfi egykori vendéglátó háziasszonyánál, özv. Pap Endréné úrnőnél, ki már 48 éve viseli az. özvegyi fátyolt ifjan elhunyt költőférjéért:

A köztiszteletben álló agg úrnő igen szívesen elbeszélgetett Petőfiről, ki két Ízben volt hosszabb ideig vendégük.

Lakásuk a ma Eötvös-utcza 6. sz. Gőbl Jakab tulajdonát képező házban volt, hol Petőfinek a kapu felé eső külön bejáratú szobát bocsátották rendelkezésére.

Petőfi öltözete oly különös volt, hogy a gyermekek az utczán komédiásnak nézve, kisérgették; s a piros hajtókás pitykés spenczert s kámzsás köpenyegét csak később cserélte ki, illetve alakíttatta át.

De nyers modorát még női társaságban — ahol szívesen időzött —1 sem mindig vetkőzte le, amiért Pap Endre és Riskó nem egyszer barátilag megintették. De bármely társaság szívesen megbocsátotta neki e hibáját, ha egy-egy költeményének elmondására bírhatták.

] Az utczán mindig pipázva járt, ami