Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-07-25 / 30. szám
Tizenhatodik évfolyam. 30-ik TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJÉLEN MINDEN KEDDEN. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . 3 frt. 1 Negyedérre ... 75 kr. Fél érre . . I „ 50 kr. | Egyes szám ára. . 8 „ Községek, községi jegyzők éa néptanítók részére egész évre 2 frt. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: Morvái János könyvnyomdája Eötvös-utcza 2-ik sz. alatt. A SZERKESZTŐ LAKÁSA: Eötvös-utcza 19-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak me.lett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 8 kr. Hirdetés és nyil'tér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 30 kr. Praktikus indítvány. A „Szatmár és Vidéke“ múlt heti számában „Pénzügyi helyzetünk“ czim alatt megjelent vezérczikkre, melyben nagyon sok helyes és igaz dolog volt elmondva, szabad legyen nekem is pár szóval reflektálni. Magam is mindenekben osztom, a miket a czikkiró meglehetős alapossággal kifejt, hogy t. i. a tulmagas pótadó miatt idegen elemek a városunkban egyáltalán le nem telepednek, s hogy e szerint most már az volna a feladat, egyrészről fokozni a bevételeket, másrészről kevesbíteni a kiadásokat, s mindezzel odahatni, hogy a pótadó emelkedés helyett le- jebb szállana. Nagyon természetes, hogy ha e czélt elérni akarjuk, kerülni keli minden olyan kétes vállalatot, melyből a városnak haszna nem, de csakis kára lehetne, s minthogy a Vigadó építése is ilyen vállalatnak mutatkozik, el kell ejteni az épit- kezést, s valami mást kell próbálni, a mi inkább jövedelmet hozna, mint sem veszteséget. Beszélhet, ki mit akar, de az bizonyos, mint a kétszer kettő, hogyha a régi törvényszéki épületet eladnók, a vételára kamatot hozna, tehát a jövedelmet szaporítaná, valamint az is bizonyos, hogyha eladás helyett át- ulaki tanók, miután a Deák tér legkedTÁRCZA. ■ .IQbQOOMI Felsőbánya. 1899. jul. 24. Alig néhány órányira tőlünk, akiknek ezentúl 30 fok hőségre kell nyárára berendezkednünk, óriási terjedelemben árnyas, hűvös, madárdallal és patakcsobogással élénkített, festői szép vidék kínálja bájait. Aki ezt nem tudja, boldog megadással onthatja idehaza verejtékmirigyeinek ragacsos, sós nedvét, abban a hitben, hogy ezen segíteni nem lehet. Legfölebb házi Gangesünkben, a Szamosban, öblögeti le magát mindennap, ami éppen arra jó, hogy a rákövetkező újabb izzadás számára megnyissa a bőre pórusait. De én voltam Árkádiában! Olt sétáltam nemrég a Fekete-hegy tövében elterülő Bóditónál, amely kristálytiszta hegyi patakból kapja eleven, hüs vizét, és tükrében az ég azúrja még a század s bükk-erdő üdezöld lombozata fürdik. Jártam a Vörös-hegy oldalán sok kilométer hosszúságban végigfutó „Nyűgöt: árok“ lombsátorában, ahova csak nagy erőlködéssel buvhatik be egy-egy napsugár, hogy a gyalogjáró lágy füvéről a harmatot feligya. Gyönyörködtem egy bércztetőről egyszerre a Székelyföld hegységeiben, a már- marosi és bihari bérezek ormaiban meg a szatmári székesegyház tornyaiban, mig lábaimnál hevert Lukácsiu híres Laczfalujá- nak temploma, amelybe az idén is csak nehány csendőr ment el a szent búcsúra a meghívott hívők serege helyeit. Ittam a Siegmeth-mennáz jéghideg nedvéből tooo méterre a tenger színe fölött, ahová bájos női társaságban sétáltam fel röpke három óra alatt, könnyebben, mint ahogy idehaza a Deák-tér kényelmes vezöbb pontján fekszik, a hol a (jóitokért a legtöbbet fizetik, szintén csak a bevételi rovatot, javítaná, mig ha a tervezett Vigadót építjük fel, a legjobb esetben is estik az épitési töke törlesztési részletei kerülnek ki, de könnyen megtörténhetik, hogy egy nem várt fordulat, vagy a biztosított évek lejártával még ezeket sem kapjuk meg, s akkor beáll majd a veszedelem, hogy a törlesztési részleteket a városi pénztárból és nem a remélt bérjövedelemből fogjuk majd fizetni. S ehhez hozzátehetjük még azt is, hogy mindig a legkedvezőbb esélyt tartva szem előtt, a telek értéke ez esetben is gyümölcsözetlenül fog maradni. Az emlitett czikknek azonban én nem ezen részeivel akarok foglalkozni, hanem egyedül és kizárólag azon pontjával, a melyben az monda- tik, hogy nem ártana a inár régebben egy alkalommal kiküldött bizottságot, melynek az volt a feladata, hogy a város jövedelmeinek fokozásá- sáról gondolkozzék s adjon válemányt ez irányban a közgyűlésnek, újból életre kelteni, s feladatává tenni különösen, hogy a költségvetésnek ugy bevételi, mint kiadási tételeit egyenként tegye vizsgálódása tárgyává, s a hol csak képzelhető valami javitás, jelentse a közgyűlésnek. Én ezt az indítványt nagyon praktikusnak találom. Praktikus volt akkor is, n mikor az eszme először testet öltött, mert hiszen e bizottságnak köszönhetjük azon nem ki.- csinylendő eredményt, mely az erdő eladása által eléretett, s bizonyára a mint erre rájöttek, ha a költségvetés minden egyes tételén keresztül mennének, okvetlenül akadnának még több olyan pontra abban is, a hol vagy a bevételt növelni, vagy pedig a kiadást csökkenteni lehetne. A költségvetés és zárszámadás eddigi rendszere mellett sohasem fogunk elérni semmit, mert annak részleteibe senki be nem hatolván, mindig azon kényszerűség előtt fog állani a közgyűlés, hogy a kellő tárgyismeret hiányába kénytelen lesz hozzájárulni az előterjesztett javaslathoz. Ezzel koránt sem azt akarom mondani, mintha talán a tanács javaslatai megbízhatók nem volnának, de végtére a tanács is csak emberekből áll, s az emberek ügybuzgósága, tárgyismerete és legjobb tudása mellett is, a más természetű sokféle ügyekkel való el- ff.'.odaltsásjot sem hagy vakiaszámiláshól, feleslegesnek éppen nem tekinthető, ha idegen szemek is bele néznek abba a gépezetbe, melytől á város anyagi boldogulását egyedül várhatjuk. A több szetn többet lát elve itt érvényesülhet a legjobban, s a mint eddig hasznos eredményt hozott, ugyanezt hozhatja a jövőben is. Ha nem is sokan, de van annyi ízletes ebéd és vacsora, de jó magya- gyaros, nemcsak minőségre, hanem meny- nyiségre is, naponkint 70 krajezárba kerülvén, az egész napi kiadás egy személy után egy forintra rúg föl. Ha az utazás költségeit egy hónapra reparcziáljuk, akkor egy nap összes költsége másfél forintot tesz ki. Hihetetlen, de polgári (nem újságírói) becsülettel tanúsítom, hogy szent igaz. És mit kapunk ezért? Levélbeli megkeresésre a hatóság ki- bérli a szobát, gondoskodik olcsó kocsiról Nagybányán, befogad tagul (díjmentesen) az olvasókörbe, feladatául tekinti, hogy bennünket szórakoztasson, ellenőrzi a szállás és élelmezés körüli ügyeinket és nem szed semmiféle gyógydijat, meg nem muzsikáltat kétszer napjában rossz czigány- bandával. De viszont ad 5 az az öt krajezárért hideg zuhanyt lepedővel borravalók nélkül. Ez mind csak ráadás a természet nyújtotta felséges élvezetért. Maga a város gyümölcserdőben fekszik. Szél- és pormentes fekvése meg egyenletes hőmérséke kiváló klimatikus gyógyhelyié teszik a vérszegények, sápadtságos betegek és idegesek részére; .amiből önként foly, hogy elsőrendű n ő i fürdő válik majd belőle. A feleségemet sem vérszegénység ellen vittem oda. Köröskörül, a Bányahegynek arany- szömjuságtól felturkált oldalait leszámítva, csupa élénkzöld minden talpalatnyi hely. (A nagybányai festők bizonyára még az égboltozat kupoláját is annak nézik, amit én, mint a régi iskola hive, csak azúrkéknek látok.) A hivatalos összeállítás szerint har- minczkét kiránduló helye van a városnak. De tudják is ezek a nábobok, hogy mi a vagyonuk? Hiszen minden lépésre uj panoráma nyílik meg az ember szemének! Maga a Népliget, amely a városban fekszik, egy megfizethetetlen kincs. Innen indul az ut a Feketehegyre, amelynek telelkes tagja a közgyűlésnek, a mennyiből egy ilyen bizottság kitelik, s a kik magukra vállalják a nehéz feladatot, hogy a város javára dolgozzanak és pedig ámbiczióv al dolgozzanak, miután a nélkül mi eredmény sem várható. Tudtommal ehhez hasonló indítvány már tétetett egy alkalommal a közgyűlésen, de akkor azzal vétetett le a napirendről, hogy nincs reá szükség, miután ilyen bizottsága van a városnak, a gazdasági szakosztály, tehát felesleges még egy másikat választani. Pedig hát a gazdasági szakosztály ezen feladatot, habár törvény szerint illetné is, nem teljesiti, a mint hogy a közgyűlésről mondott indokokból nem is teljesítheti. Kétségtelen, hogy a város anyagi viszonyai nagyon rosszak, azon tehát segíteni kell minden áron, s miután a segítség első sorban csakis a városi háztartás minden részletének kellő ismerete mellett lehetséges, magam is azon a nézeten vagyok, hogy a város , jövedelmeinek fokozása . jszéljából tt múltakban kiküldött bizottságot újból életre kelteni hasznosnak mutatkozik. Vegye fontolóra a közgyűlés illetve a városi hatóság az elmondottakat, s ehhezképest intézkedjék a jelzett bizottság megalakítása iránt. Egy városi bizottsági tag. tején, egy 4o holdnyi tisztás fensikon, egész napra jut bámulnivalója a szemnek, amely elragadtatással pihen meg a Guttin és Ro- zsály közeinek látszó hegyóriásokon, a Feketehegy tövében sürü erdők között nyugvó két tengerszemen és a nyugaton korlátlanul elterülő alföldi rónán. A várostól északkelet felé megnyíló Fővölgy, a zuhogó Zazárral és az ettől zakatoló ércz-zuzókkal, vetekedik bármely híres hegyvidék bájaival, és a mentén egész Szigetig hosszú lánczolata nyúlik végig a természet legfönségesebb képeinek. De igy van ez a város körűi, bármerre is hagyjuk el. Kristálytiszta források, csobogó hegyi patakok, jól járható utak teszik élvezetessé a vidéket. Most már a városi hatóság is hozzáfogott mesterséggel pótolni a természet hiányait. Kiépíttette a vendéglőt, pihenőket emel a kiválóbb szép hegycsúcsokon, a nyár folyamán fürdőt rendez be, megjelöli a távolabbi kirándulóhelyek irányát jelzőtáblákkal és festékkel, karba hozatja a nehezebben járható sétautakat és (ami legfőbb) meg nem hálálható figyelemmel halmozza el a vendégeket. A társaság kivétel nélkül magasabb műveltségű és ennélfogva jómodoru elemekből verődik össze az ország minden részéből, különösen a fővárosból. Élvezetes itt az ember, épugy mint a természet. Fürdői feszengés helyett kellemes barátkozás uralkodik a közönségben ; k-délyes, nyájas, rokonszenves érintkezés tartja össze a nehány hétre összeverődött társaságot, amelynek ragasztó anyagát a felsőbányái értelmiség képezi. Mindez pedig a tőszomszédságunkban. Nem tudom mi esik rosszabul? Az-é, hogy én olt voltam, vagy az, hogy közülünk rajtam kivüt senkisem volt ott? Melegen ajánlom a bájos hűsölőt minden jó emberemnek. Sőt, ha akadna, a rossznak is l... Tanódy Márton. négyszögét körüljárom. (Pedig néha ezt is olyan társaságban tehetem.) Oh, miért is nem inkább a Leihe vizéből ittam odafenn a magasban, hogy ne tudnám, másutt milyen kellemes élni, a mig idehaza kohónak érzem a „legjobb otthon“-t 1 És miért nem lehettem a paradicsomban, anélkül, hogy a tudás fájának gyümölcsét megizleltem volna ! Hasztalan töprengés. Megosztom a kinomat másokkal: elbeszélem, milyen közel a tavasz a mi afrikai nyarunkhoz .............. Na gybánya, a mint a vasúti kalauzból méltóztatik tudni, (a gyakorlatból úgyis dtevesen tudják) három óra tőlünk a vasúton. Felsőbányának ez a, nem ok nélkül, veszélyes versenytársa egyike az ország légregényesebb és legtisztább városainak, hires sok mindenről. Aranybányáin kívül arról is, hogy igen müveit, kedves a lakossága ; a természethez visszatért festőiskola apostolai itt találták meg a szcp természetet. Ligetje alig találja párját az országban, hölgyközönsége pedig többet ér az aranyánál. Innen kényelmes utón, regényes vidéken át, folyton a Ztzar mentén, háromnegyed óra alatt jutunk Felsőbányára, a magyarországi nyaralók érne rohamosan hirre kapott csodagyermekére.. Már, ha megneheziel is érte, mégis csak kiírom az újságba, hogy e városka (szabad királyi rendezett tanácsú város !) polgármestere okos ember. Rájött, hogy birodalmának a hegységei nem a méhökben, hanem a felszinökben hordják a kincseket. Csak ügyes bányász kell, aki kiaknázza. Rávette a közönséget, hogy helyi ha- zafiságból naponkint t7 krajezárért adjanak bútorozott szobát kiszolgálással együtt a nyaralónak. Szépen bútorozott szobát, szives vendéglátással, amiért egy egész hónapra öt forintot fizetünk, reggelivel együtt egész nyolez forintot.
