Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-07-11 / 28. szám

ÖZÄTMlR ÉS YIDÍIKE. A kirándulókat Sikárlón, a vendég­látásáról hires Herskovics Miksa ur hatal­mas déieuner-vel várta, ugyancsak Sikarló mellett találkozott az egylet a Nagybányá­ról eléjük jövő kerékpárosokkal, akiknek társaságában előbb á nagyvendéglóbe, maid negyedórái pihenés után a kohók megtekintése czéljából Fernezelyre men­tek. Visszajövet a szatmáriak Torday Imre urnái, a nagybányai társadalom egyik sportkedvelő férliánál tisztelegtek és innen egyenesen a ligetbe karikáztak. A társas ebéd, melyen a kerékpáregylet tagjain kí­vül a nagybányai kerékpárosok és a Szat- márról szép számban jött hölgyek is részt vettek, — fél 3 órakor vette kezdetét a szépen díszített liget egyik kioszkjában, czigány-zene hangjai mellett és ez alka­lommal természetesen több lendületes tószt is hangzott. Az első felköszöntőt a nagy­bányai kerékpárosok közül Ember Elek ur tartotta, éltetvén a szatmári vendégeket. Tankóczi Gyula elnök Nagybánya város derék polgárait és külö­nösen Ember Elek urat éltette, mint aki a fogadtatás szervezője és főrendezője vólt. Mercz József e. tag szintén Ember Elek űrért, a sportért lelkesedő, legkivá­lóbb nagybányai kerékpárosért ürítette po­harát. Várady Gyula (nagybányai) a szatmáriakért, Havas Miklós e. tit­kár a kerékpáregylet elnökének jelenlevő nejéért, Borgida Lajos e. tag a höl­gyekért, Sternberg Béla a sikárlói házigazdáért emelt poharat. A kedélyes ebéd után Várady Gyula nagybányai kerékpáros, négyféle fénykép felvételt készített, majd az egész társaság a polgári körbe ment át, ahol nyomban megkezdődött a tánczmulatság. A vacsora alatt Szellemy Gézakir. főmérnök ur, lendületes és nagy hatást keltő beszéd­ben a szatmári hölgyeket éltette, Tankóczi Gyula elnök pedig Torday Imre városi tanácsosért emelte poharát. A táncz­mulatság éjfélig tartott, amikor is a fáradt bicziklisták pihenni tértek. Az elszálláso­lásnál is legtöbben, a nagybányiak vendé­gei voltak. A mulatság rendezésében, a nagybányaiak közül Ember Elek uron kí­vül: Torday Imre, Várady Gyula, Molnár Mihály, Szellemy Géza, Bá­lint Imre és Révész János urak vették ki a legnagyobb részt, kik ezúttal is fogad­ják a szatmárnémetii kerékpár-egylet őszinte kó'szönetét és háláját. Szívből kívánjuk, hogy ezt a szives vendéglátást, melynek emlékét minden je­lenvolt szatmári kerékpáros hivert megfogja őrizni, — mielőbb viszonozhassuk, és re­méljük, hogy a nagybányai sporttársak rövid idő múlva egyletté alakulva, még ez idén nyújtanak nekünk alkalmat, hogy } a sport nemes szellemétől áthatott, lelkes I fogadtatásért méltó revancheot adhassunk I nekiek. Szatmár, I899. julius hó 10. Savas Miklós, a szatmári kerékpáregyesület titkára Apróságok. A tegnapi közgyűlés egy uj szabály- I rendeletet fogadott el, mely büntetéssel I sújtja a káromkodást és a durva kifejezéseket. — Dejszen — löki a szót egy pol- I gártárs — beszélhet az a rendelet, a mi I neki tetszik, mert ha könnyíteni akarok a I lelkemen, káromkodom biz én ezután is. * A polgármesteri jelentés már egy év óta állandóan megemlékezik a yizvezeték- ről és a csatornázásról. Most pláne már I azt is hozzá tette, hogy egy angol társa­ság légnyomással ajánlkozik a csatornázást megcsinálni. — Mire annnak légnyomás — mondja egy pesszimista — a mi amúgy is csak a levegőben van. * A városi pénztárt, mint minden hó­napban, júniusban is megvizsgálták, s mint mindig, most is rendben találták. — Hát e? nagyon szép — jegyzi meg a szomszédom — de még szebb volna, ha ugyanezt a villamvilágitásnál is megcselekedték volna. * Mikor arról volt szó, hogy az erdő- vételárból ismét egy meglehetős összeget utaljunk át a folyó kiadásokra, azt mondja egyik városatya: — Olyan ez az erdővételár, mint a bibliai asszony olajos korsója, mindig ve­szünk belőle és mégis megvan. — Olyan ám — szól rá a másik csak attól félek, hogy ez a korsó addig fog járni a kútra, mig eltörik. * — A múltkor 6, most 7 tisztviselő kért szabadságot, mi lesz velünk, ha mind elmennek. — Légy nyugodt — csititja egyik városatya a sopánkodót — akkor is csak megleszünk. Tegnap volt az első nap, hogy nem esett. Általános feltűnést keltett mindenütt. A hídnál nagy csoport ember állott s fej­csóválva beszéltek erről a különös ese­ményről. — Nem szeretem a dolgot — mondja egy öreg ember — ez valamit jelent, hogy a mikor minden nap szakad az eső, ak­kor akadjon egv nap, a mikor ne essék. * Ma voltam az adókivető bizottság előtt. Magamra vettem a legrosszabb ru­hámat és olyan szánalmas arczot csinál­tam, hogy kartársaim ijjedve kérdezték tőlem, mi bajom van. Mind nem használt semmit, az eddigi adómat még sem szál­lították lejebb. — Gábor, Gábor — mondtam ma­iamban, mikor túl voltam rajta — vala- 1 mit mégis engedhettél volna. Demeter. HÍREINK. — Személyi hírek. Gróf Hugonnai Béla főispán tegnap u közigazgatási bizott­ság és a közgyűlés alkalmából városunkban időzött s a ma reggeli gyors vonattal a fő­városba utazott. — Némethy János műszaki tanácsos lakását a fővárosba tévén át, csa­ládjával együtt tegnap reggel távozott el uj otthonába. —Dr. Korbay Károly főkapi­tány szabadságidejét megkezdette s nejével együtt a tegnap esteli vonattal a fővárosba utazott. — Petőfi ünnep. Julius 30-án lesz 50 éve, hogy Petőfi eltűnt. Nem halt meg, halhatatlan lett. Azon a kis kapun, melyet a kozák lándzsája rajta ütött, bevonult a halhatatlanságba. Az ő szivében két láng lobogott: a hazaszeretet és a szerelem lángja. A szerelem, melyről nálánál szebben senki sem dalolt, Erdődön lobbant benne lángra. Erdőd ! Koltó ! hatalmas távolságjelző köyek halhatatlanságának utján. Szatmár vagyis a Kölcsey-társulat nem feledkezhetik meg er­ről. A Petőfi társaság országos ünnepet ren­dez julius 30-án. Tagjait szétküldi minden­felé, a hol ünnepelnek. Úgy vagyunk infor­málva, hogy a Petőfi társaság magától ér­tetődőnek tekintvén, miszerint Szatmárou a Kölcsey-kör szintén ünnepet fog rendezni, ezen ünnepre is kijelölte egyik országos nevű tagját, a ki a társaságot itten képviselje. Azt hisszük, hogy a Kölcsey-körnek nincs szüksége semmi figyelmeztetésre, azért egész biztosan Írhatjuk, hogy julius 30-án mi is ünnepelni fogunk. I — Meszlényi Gyula megyés püs- I pök f. hó 5-én este Hámon Róbert szent­széki jegyző kíséretében székhelyéről el­utazott s csuk augusztus közepén tér haza. — Kitüntetés. Abból az alkalomból, hogy Őfelsége Pokorny Ármin ultábornagy- nak Kassán a titkos tanácsosi méltóságot adományozta, Hármán Mihály polgármester a város törvényhatósága nevében táviratban üdvözölte, mire az altábornagy szintén távi­ratban fejezte ki köszönetét. — Kinevezés. Hugonnuy Béla gróf főispán Smaregia János végzett jogászt közigazgatási gyakornokká nevezte ki s szolgálattételre a nagybányai járás-szolga- birói hivatalhoz osztotta be. — Eljegyzés. Dr. Penkert Mihály székelyhídi gyógyszerész szombaton délben váltott jegyet Lűkő Mariska kisasszonynyal Lűkő Sándor takarékpénztári hivatalfőnük bájos és müveit leányával. Gratulálunk. — Esküvő. Yirágh Ervin Károly n.-bányai kereskedő és Mazgon Ida kisasz- szony tegnap d. e. tartották egybekelési ün­nepélyüket Szatmái*on. — Gyászhir. Alantirottak fájdalom­mal telt szívvel tudatják, feledhetetlen jó gyermek, testvér és rokonnak Gobi Te­rű s k á n a k, folyó hó 7-én este 8 órakor élete 12-ik évében rövid szenvedés után tör­tént váratlan elhunytát. A kedves halottnak hült tetemei f. hó 9-én délután 3 órakor tétettek a róm. kath. egyház szertartása sze­rint Eötvös-utcza 6. számú háztól a hidon- tuli sirkerthe örök nyugalomra. Az engesz­telő szent-mise áldozat pedig folyó hó 10-én reggel 8 órakor volt a szatmári székesegy­házban az egek Urának bemutatva. Szatmár, 1899. julius 8. Béke hamvaira ! Gobi Jakab édes atyja. Göbl György, Göbl Mária, Göbl Julia férj. Wagner Mihályné, Göbl Sándor, Göbl Jakab, Göbl Anna, Göbl János test­vérei. — Köszönetnyilvánítás. Mindazon rokonok, jó barátok és ismerősök, kik feled­hetetlen T e r u s k a kis leányom illetve testvérünk temetésén részt venni szívesek voltak, s ez által fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, fogadják ez utón hálás köszö- netünket. Göbl Jakab és családja. — Képessy Gyula csengeri föld- birtokost tegnap a hid felől jövet, a Kos­suth Lajos utczán, a kis városháza előtt szélütés érte s ott nyomban eszméletlenül összeesett. A gyorsan igénybe vett orvosi segély folytán magához tért, de állapota még mindig nagyon aggasztó. A derék fér­fiú . esete, kinek a városban is sok tisztelője van, általános részvétet keltett, s ugyan­csak általános az óhaj, hogy nehéz bajából mihamarább felépüljön. — A közigazgatási bizottság tegnap d. e. 10 órakor tattotta ülését a főispán elnöklete alatt. Jelenvoltak: Hér- mán Mihály polgármester, Pap Géza fő­jegyző, Békéssy Géza árvaszéki tanácsos, dr. Yajay Károly tiszti főügyész, dr. Jéger Kálmán főorvos, Kovács Béla tanfelügyelő, Kemény Alajos pénzügyigazgató, Majos Károly anyakönyvi felügyelő, Kacsó Károly államépitészeti főmérnök, és Farkas Antal, dr. Keresztszegby Lajos, Korányi János, dr. Fejes István, Losonczi József, Antal Dániel, Jákó Mihály, Keresztes András bizottsági tagok. A gyűlésnek semmi különö­sen fontos tárgya nem volt, miért is hamar véget ért. Felterjesztette a jogügyi szak­osztály véleményével kiegészítve a városi közgyűlésnek a népoktatás államosítása tár­gyában hozott határozata ellen a kath. egy­ház képviseletében Meszlényi Gyula püspök által beadott felebbezést, a többi valamennyi előadott ügyet tudomásul vette s 11 órakor a főispán az ülést befejezettnek nyilvánította. — BÚCSÚ estély. A városunkból család­jával tegnap Budapestre költözött Némethy János, műszaki tanácsos, vízépítési kerületi felügyelő tiszteletére f. hó 8-án este búcsu- estélyl rendezett a helybeli folyammérnöki hivatal mérnöki kara, meghijva az estélyre a-távozó család néhány jó barátját csalá- daikkal. Az estélyt a polgári kaszinó ideig­lenes helyiségének étkező termében tartot­ták meg. A fényesen terített asztalt a bú­csúzó család bennső barátai ülvén körül, a baráti együtt-érzés édes s a bucsuzás alkal­mából megnyilatkozó fájó érzései meghatóan nyilatkoztak meg úgy a társaság kedély hangulatában, mint az elhangzott fplköszön- tőkben. Az első felköszöntőt Nyárády László, a távozó tanácsos hivatali utóda mondotta, a meghatottság hapgján búcsúzva a távozótól, mint a legnemesebb emberi ér­zelem, az igaz barátság ápolójától. Utánna Tóth Sándor kirí mérnök éltette a távozó kis családját s édes otthonának bearanyozó-' jót, kedves feleségét. Az ünnepelt köny- nyek között köszönte meg az elhangzott felköszöntőkben személye s családja iránt megnyilatkozó rokonszenvet s biztosította barátait arról, hogy mindenkor szívből vi­szonozza érzelmeiket s a körükben töltött szép idő kedves emlékeit egész életében hí­ven őrzi. meg. A legemelkedettebb ünnepi hungulatban olvasta fel aztán a „mérnök család házi poétája“ következő alkalmi köl­teményét : Búcsúzára. Mely elröpíti kedvesinket, A kis hajó mäiT réVben áll . . . Széltől duzzad már a vitorla S csak az inditió jelre vár . . . . . . Ne szedjétek föl még a horgonyt 1.. j Ne indítsátok a hajót! . . . Hadd adjunk még az utasoknak Mi is egy kis írtra valót .... * Ünnepre gyűltünk itt ma össze: A mérnök-család ünnepel .... Miért nedves hát mindenik szem? . . . Miért szorong minden kebel? ... Fogyatkozunk számban, erőben ... A végtelen láncz megszakad: Csoda-é, ha most sziveinkben Csak busongó érzés fakad ?! . . . De nem ! Ne légyen háladatlan Szivünk a sors keze irát, Hisz annyit élvezőnk a múltban, A mennyit csak lelkünk kivánt : Nem-é az is, hogy most sir lelkünk, •Tele, hogy voltunk boldogok, Hogy most* busongva váló keblünk Egymásért biven dobogott . . . Boldog múltúnk édes emléke Bennünk tovább : holtunkig él S a jövőben is viszontlátást, Édes találkozást Ígér; Mert életünknek vándor-utja Sok kereszt-uton átvezet, S hiszem, hogy ily keresztezésnél Sokszor foghatunk még kezet. Eltávozó kedves barátink ! Ám menjetek, ba menni kell; De emlékül a hosszú útra Vigyétek sziveinket el. Jő s bal sorsban gondol reátok Szeretettel s hálásan áld, Melyet össze Ti alkotátok : Ez a kicsiny mérnök-család. * .* * És most hadd szálljon fel az Éghez Szivünk imája; kérve Ot, Hogy a búcsúzó kis családnak Adjon vidám, boldog jövőt. Vegye gondjába kedvesinket S éltesse számos éven át. Ne lássanak bánat-felhőket, Csak a boldogság sugarát. A felolvasott versezet hatása alatt könnyező társaságot Bunkó Yincze remek muzsikája ismét jó kedvre hangolta s a a társaság egy része tánezra perdült s ví­gan járta túl az éjféli órán. Nem hagyhat­juk emlités nélkül, hogy Demkő jóhirtt konyhájával s jó boraival mo9t is kitett ma­gáért teljes megelégedésére a résztvevőknek. — Huszonötéves orvosi jubileum. Szép ünnepély folyt le Munkácson junius hó 29-én, midőn a város közönsége egyet­értő érzelemmel ünnepelte meg Nuszer Lajos dr. közkórházigazgató főorvosnak negyede százados jubileumát. Munkács város lelkes közönségének jó kivánataihoz, mi is szivesen csatlakozunk, s szivünkből kívánunk még 25 évet a legjobb szellemi és testi erőben megérni: —- Közegészség. A városi főorvos jelentése szerint a hökkhurut (szamárhurut) veszedelmes jelleget öltött, s e miatt a múlt hónapban a németi óvoda, a hol 31 eset fordult elő, 3 hétre bezáratott. Hogy ily járványuyá fajulhat annak tisztán a szülők az okai, a kik elég könnyelműek gyerme­keikhez orvost nem hivatni s azoknak el­különítéséről egyáltalán nem gondoskodnak, azon régi felfogásból indulván ki, hogy hi­szen ezen a bajon amúgy sem lehet segí­teni. Óhajtandó, hogy a szülők lelkiismere­tesebben fogják fel kötelességüket, a ható­ság pedig erélyesen vegye kezébe az ügyet, 8 büntessen, a hol arra okot lát. A múlt hónapban különben volt még 1 kanyaró, 1 diftéria, 1 tifusz és 1 vörheny is. — Elismerés. Dr. Papolczy Gyula kir. törvényszéki bíró, azon alkalomból, hogy Deák-téri palotájának pinezéjében támadt tüzet tűzoltóink gyorsan és sikeresen elfoly- tották, Ferenczy János tűzoltó főparancs­nokhoz intézet levelében, a tűzoltóságnak eredményes működéséért elismerését és kö­szönetét fejezte ki. Az elismerésen kívül Dr. Papolczy Gyula és Weisz Albert üyeg- és porczellán kereskedő 2—2 hordó; sört ajándékoztuk a tűzoltóknak, miért Bi­zonyára nem haragudtak meg. — Czégényi Samu polgártársunk, kiről annak idején megírtuk, hogy a hatóság ellen elkövetett becsületsértés miat 120 írtra elítélték, szerkesztőnknek felmutatta a hivata­los nyugtát, mely szerint a bírságpénzt az ítélet kihirdetése után lefizette. Kívánsá­gára ezt a tényt közöljük, a-miből különben az is kitűnik, hogy a magyar ember fizet mint katona tiszt, ha úgy adódik, de ki­mondja mégis, a mi a szivét nyomja. — Eredménytelen tárgyalás. A Rossuth-kerti kioszkra megtartott verseny- tárgyalás most sem vezetett eredményre, mint a mennyire 21 ezer forintra előirá­nyozva volt, amennyiben a 6—7 ezer frt többlet az uj ajánlatnál is szerepelt. — Tudomásul. Folyó évi III-ad osztályú kereseti adó pótfüzet 1582 sorszám 1719 sorszáma alatt foglalt adókötelesek folyó évi julius hó 7-től 15-ig a városi adó­hivatal helyiségében nyilvános közszemlére van kitéve, miről a T. adóköteleseket értesí­tem. Szatmárit, 1899. julius hó 7-én. Novák főszámvevő. képzeletből íródott, mert a kiszállás oly titokban ment végbe, hogy annál csak mi hárman s azonkívül az átadó hadnagy és az átvevő rendőrfőnök volt jelen, s igy ezt rajtunk kívül senki sem láthatta. Mikor a csolnakból Dreyfus kilépett, én fogtam meg a karját, hogy el ne essék, mert annyira erőt vett rajta a felindulás, hogy csaknem összerogyott. Egy pár perczig reám dőlve maradt, majd egy nehéz só­haj szakadt fel kebléből s mint a ki sötét álomból ébred, nézett maga elé. Azután melegen szorította meg kezemet, katonáson szalutált a rendőrfőnöknek s csendes lépé­sekkel közeledett az üveges batár felé, mely reá várakozott. A rendőrfőnök szi­gorú arczczal nézett rám, de mikor szemei ioulejkára tévedtek, vonásai nyájasan ki­simultak, s mintha Dreyfus a világon sem volna, egyszerre a gavallér franczia lett belőle, a ki' udvariasan nyújtotta karját a szép asszonynak, vezette a kocsihoz, a me­lyen aztán mind a négyen helyet foglal­tunk, s úgy vonultunk be sötét éjszaka Rennes városába. Ez rövid és hiteles leírása a meg­érkezésnek, a mit szükség esetén a ren­dőrfőnök nyilatkozatával is igazolhatok. Mondanom sem kell, hogy a világsajtó ösz- szes képviselői között egyedül nekem, mint a „Szatmár és Vidéke“ tudósítójának van megengedve, hogy naponkint egyszer egy fél órára Dreyfust meglátogathassam, s igy állíthatom, hogy a Rennesből jövő tu­dósítások közül csakis az felel meg a való­ságnak, a mit én írok. Nem volnék őszinte ember, ha elhallgatnám, hogy az angol „Times“ és a franczia „Figaró“ szintén hiteles tudósításokat hoznak, de ezeket illő honoráriumért tőlem kapják. T. szerkesztő ur oly régen nem küldött már semmit, hogy kényszerítve voltam némi mellékkereset után nézni, s az csak hize- leghet lapunknak, ha tudósítóját annyira megbecsülik. Szállásunk Godard asszony házában van, tehát egy fedél alatt lakunk Dreyfusz- néval, a ki Godard asszonnyal együtt any- nyira megszerette Zulejkámat, hogy állan­dóan együtt vannak. Épen most jelenti az inasom, hogy Labori óhajt velem beszélni, azért kény­telen vagyok befejezni a tudósítást. T. Szerkesztő Url Fogadja stb. Hive: Ripp.

Next

/
Thumbnails
Contents