Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-07-11 / 28. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Eg it* ért» . 3 frt. I Negyedévre ... 75 kr. Fél évre . . 1 „ 50 kr. | Egyes szám ára. . 8 „ Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 írt. SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL, hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők: Morvái János könyvnyomdája Eőtvös-utcza 2-ik sz. alatt. A SZERKESZTŐ LAKÁSA: Eötvös-utcza 15-ik szám. HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek. Nyilttér garmond sora 8 kr. Hirdetés és nyil'tér kincstári bélyegilletéke minden beiktatásnál 30 kr. Városi közgyűlés. Választás lévén, a városatyák szép ■■ számban jelentek meg és hallgatták első sorban is nagy áhítattal a polgármesteri jelentést, mely a zárszámadás el nem készülte, Kossuth-kert, kioszk, gőzfürdő, vízvezeték és csatornázás, Vigadó, szatmárhegyi vasút stb, csupa fontos dolgokról világosította fel a közgyűlést. Különösen nagy páthoszszal beszélt a Vigadóról, az e részben elmondottak mintegy czáfolata akartak lenni a mi vigadó-ellenes czikkeinknek. Majd ha a kérdés tényleg a közgyűlés elé kerül, fogunk foglalkozni azokkal az argumentumokkal, a melyekre most csak annyit jegyezünk meg, hogy szép szavaknál egyebeknek nem tekinthetők. A mit azonban a csatornázásról jelentett, hogy t. i. egy angol czég ajánlkozott a csatornázást a saját költségén megcsinálni, ez már örvendetes jelenség és pedig azért, mert ily módon hozzá jutunk, de a magunk erejéből soha sem lesz csatornánk, mert az erdövé- telár napról-napra kevesbedik, pótadóból pedig bajos dolog csatornát építeni, mikor a pótadó már is elviselhetetlen. Közgyűlés a polgármester jelentését az Uray Géza felszólalása után tudomásul vette, miután előbb a polgármester megígérte, hogy intézkedni fog, miszerint a szatmárhegyi vasút vonatai meghatározott időben közlekedjenek, hogy ily módon a hegyi utón járó fogatok előre tájékozva legyenek s ezáltal a már eddig is előfordult szerencsétlenségek kikerültessenek. A második tárgy a választás volt, mely a következő eredménynyel végződött: Nagy többséggel iktató lett Váczy Imre I. oszt. Írnok; I. oszt. Írnok Papp István II. oszt. Írnok és II. oszt. írnok Brand Imre dijnok. Mindannyian érdemes egyének, méltók arra a többségre, mely mellettük nyilatkozott, s mely a fokozatos előléptetés elvét tartotta szem előtt, ha nem is egészen, de legalább nagy részben. Élénk vita támadt a Rothbárt József és társai, valamint a szatócsok azon kérelme felett, hogy a város a f. évi julius i -ig beszedett városi szeszfogyasztási adót térítse vissza, továbbá, hogy hagyjon fel a szeszkiméréssel. A dolog ugyanis úgy áll, hogy a város maga is szeszt árul s igy versenytársa a város valamennyi szeszárulással fog-J lalkozó egyéneinek, a kikre nézve nagyon kívánatos volna, ha ettől a ve-« szedelmes versenytárstól megszabadul; nának. Jót is mér, olcsón is adja, ilyet ők nem tudnak csinálni, óhajtandó volna tehát, hogy vége legyen. A tanács azonban más vélerrvft nyen volt. A husfogyasztási adót is a város kezeli, s miután ezen állandóan vesztesége van, mig a szeszárulásnál nyer annyit, sőt valamivel többet, mint a mennyit ott elveszít, a közpénztár érdekében állónak tartja, hogy a város a szeszkiméréssel fel ne hagyjon. A közgyűlés a tanács álláspontját fogadta el, s a kérelmezőket elutasította, nem fogadván el az érdekükben felszóllalók érveit, ellenben magáévá tette a mellette felszólalókét, hogy t. i. a mi az összes polgárok érdekét szolgálja az előbb való, mint a mi csak egyeseknek kedvező, s hogy a nagy közönségre nézve sokkal üdvösebb, ha van egy hely, a hol jót kaphat, mint ha ezt az egy helyet is beszüntetik. Elfogadta közgyűlés a főkapitány által beterjesztett szabályrendeletet, melyben a káromkodás, nyilvános helyeken való illetlen viselkedés, közmegbotránkozást okozó magatartás stb. kihágásnak minősíttetik. Erre nagy szükség volt, mert megfelelő szabály hiányában sokszor kellett a közönségnek annyi mindenféle trágár beszédet hallgatnia anélkül, hogy megtorlást szerezhetett volna, mig az uj szabályrendelet folytán most már remélni lehet, hogy ezek az állapotok, feltéve, hogy a rendőrség erélyesen fogja teljesíteni kötelességét, végleg megszűnnek. Nyisztor Endre g. kath. tanító szem- betegség folytán tanítói kötelességét nem teljesíthetvén az egyház helyettesről volt kénytelen gondoskodni, a melylyel go frt kiadása merült fel, a -mit a közgyűlés az egyház kérelmére megszavazott. Kimondta közgyűlés hogy a már több év óta üresedésben lévő szám- vizsgálói állást betölti, e végből utasította a tanácsot, hogy a pályázati hirdetményt bocsássa ki olyképpen, miszerint a választás az augusztusi közgyűlésen megejthető legyen. Elrendelte közgyűlés, hogy a közpénztári kiadások fedezésére az erdővételárból 35200 korona átutaltassák, miután az idei költségvetésben az államtól nyerendő kárpótlás czimén felvett ily összeg még be nem folyt, s igy a kiadásokra nézve a szükséges fedezetből ennyi hiányzik. Tudomásul vette Csanád megye átiratát, hogy a katonaadóból a fegyveres szolgálatra behivott munkásnép részére segély adassák, ellenben Sopron vármegye átiratát, a borhamisitás meggátlása tárgyában magáévá tette s, hason szellemben való felirat felterjesztését határozta el. Elrendelte a közgyűlés, hogy a Diana, Petőfi és Zrinyi-utczák közötti vonalon az északi részen műgyalogjáró készíttessék, s annak végrehajtásával a mérnöki hivatalt bizta meg. Pap Géza főjegyzőnek 6 heti, Bé- késsy Géza árvaszéki tanácsosnak, dr. Vajay Károly tiszti főügyésznek, Tan- kóczy Gyula tanácsjegyzőnek, Ferenczy János ellenőrnek és Horváth Ágoston városgazdának 4 heti és Báthy Sándor számtisztnek 5 heti szabadságidőt engedélyezett, mire főispán a közgyűlést 6 órakor berekesztette. A kerékpár-egylet nagybányai kirándulása. A már régóta tervezett nagyszabású kirándulás Vasárnap megtörtént és az idei kirándulások között a legszebben, a legfényesebben sikerült. Huszannyolcz egyleti tag indult, valamennyien az újonnan készült csinos egyenruhában, kedvező időben és a legjobb kondiczióban érkeztek Nagybányára, ahol a közönség igazán lelkes óváczióval fogadta és kedves figyelemmel vette körül őket. TÁRCZA. Dreyfus megérkezése. — Saját külön kiküldött tudósítónktól. — T. Szerkesztő Ur! Nagyon régen volt, hogy legutolsó levelem elküldtem, a melyben erősen készültem hozzá, hogy Dreyfust az Ördögszigetről megszöktetem. Ez a terv nem sikerült, a minek igazán örvendek, mert hiszen a revízió amúgy is meghozta a szabadulást, mig ha a szökés sikerült volna, ki tudja mi történik. Pedig gyönyörűen - elő volt készítve minden, a mikor egy. váratlan körülmény megzavarta terveimét. A vén Cervera tengernagy és a sziget parancsnoka között, kik mindketten szerelmesek voltak Zulej- kába, heves összetűzés támadt, a mely kicsi hjjja, hogy párbajjal nem végződött. Alig tudtam a. feleket lecsendesiteni, s mikor egy ízben már már kezet nyújtottak egymásnál?, a véletlenül megjelenő Zulejka láttára újból lángra lobbantak s mint két oroszlán rohantak egymásra, úgy hogy minden erőmet össze kellett szednem, hogy őket szétválasszam. Nagyon természetes, hogy ilyen körülmények között Cervera barátom a szigeten tovább nem maradhatott, én tehát kiadtam a parancsot az Imperial vezérhajó kapitányának, hogy Cerverát szállítsa haza a Kanári szigetekre s ha ez megtörtént, térjen vissza az Ördög- szigethez. A hajó elment s máig is oda van, e miatt aztán én sem mozdulhattam a szigetről és a Dreyfus megszöktetéséről is le kellett mondanom. A vén Cervera, a szerelmes tengeri fóka ugyanis boszut állott rajtam, a miért Zulejkánál nem boldogult. Bevádolt a madridi kormánynál, hogy állomásom odahagyva idegen állam területére mentem, s miután ő régi katona és nagy rangot visel, én pedig végtére is idegen vagyok, hitelt adtak szavainak s minden meghallgatásom nélkül elvették rangomat és kitörölték a spanyol tengerészek lisztájából. Ez a hála, a miért a kubai harcztéren oly pazarul öntöttöm véremet s nem egy győzelmet segítettem kivívni az ellenségen. No de várhatja Spanyolország, mig én neki valaha újból segítségére leszek. Az a tudat, hogy a szigetről nem távozhatunk, egy kissé elvette ugyan a kedvemet, de változatokban gazdag életem megnyugtatott s a remény nem hagyott el, hogy a szabadulásnak be kell következni. A sziget parancsnoka külömben is elkövetett mindent, hogy szórakoztasson bennünket s rövid idő alatt oly otthonosan kezdtük magunkat érezni, mintha eszünkágában sem volna a távozás, sőt a mikor a lapokból értesültünk, hogy a revízió megkezdődött, a fogoly kapitány állandó tagja lett a társaságnak s nem volt szomorú alak többé egy sem az Ördögszigeten. Kilencz hónapig éltünk igy a legszebb egyetértésben, a. parancsnok igazi lovagja volt a féleségemnek, udvarolt neki és kereste a kedvét mindenben, s valósággal boldog volt, ha Zulejka arczán a megelégedést olvashatta. Hogy hódításról szó sem lehet, arról meglévén győződve, nem is akart hódítani, megelégedett a hü alattvaló szerepével, a ki uralkodója kedvét keresi, s odaadásának legfőbb jutalma, ha azt sikerül is elérnie. Nagy volt az öröm, mikor megérkezett a kormány rendelete, hogy Dreyfust visszavigyék Francziaországba, s még nagyobb, mikor a Sfax gőzös megjelent a szigetnél, hogy a fogoly kapitányt elszállítsa. A sziget parancsnoka egy bucsu- lakomát adott, melyre a Sfax parancsnoka is hivatalos volt. Természetes, hogy Dreyfus sem hiányzott. Folyt a pezsgő, a hangulat a lehetőleg legvidámabb, a mikor Zulejka egyszerre előveszi mandolinját s bele kezd egy keleti románczot elénekelni. Mikor vége volt a dalnak, a meghatottságtól nem tudott senki sem szólani. Az a románcz a Dreyfus életét tárgyalta, s melódiájába annyi fájdalom volt beleszőve, hogy valamennyien könyeztünk. Érzékeny búcsút vettünk másnap a sziget parancsnokától, a kinek utolsó szava is az volt, hogy beszéljek a hadügy- tniniszterrel s helyeztessem vissza őt Francziaországba. Megígértem neki, s mihelyest alkalmam lesz Galiffét tábornokkal találkozni, meg is cselekszem. A tábornok régi jó ismerősöm, sőt mondhatom jó barátom, ha egy szót szólok, bizonyosan segíteni fog a..mi volt házi gazdánkon, a ki most az Ördögsziget partján egyedül hallgatja a tenger mormolását és unatkoz- hatik kegyetlenül. A tengeri utazásról nem sokat irhatok. A Sfax parancsnoka és személyzete mindent elkövetett, hogy magunkat jól találjuk, s a kedvünkért aztán Dreyfuszszal is jól bántak. Ő ugyan keveset beszélt, komor arczczal és nagy lépésekkel mérte végig a hajó födélzetét, csak ha sétájában Zulejka csatlakozott hozzá, jött halvány, mosoly az arczára s kezdett el élénken beszélni feleségéről és gyermekeiről, a kiknek viszontlátása már előre boldoggá tette. És Zulejka oly édesen tudott neki mesélni otthon maradt kedveseiről, hogy a sokat szenvedett férfi szemei könybe lábadtak s nem egyszer hálásan csókolt kezet feleségemnek, a ki szomorú életének borús napjait az ily beszédekkel felderítette. Kétszer nagy vihar ért bennünket, s különösen az első oly erős volt, hogy alig hittünk a menekülésben. Mindenki ijjedelemmel gondolt a bekövetkezhető katasztrófára, csak Dreyfus maradt nyugodtan. Összefont karokkal a nagy árbocznak dőlve nézte az elemek borzasztó csatáját, s mig a hajó többi utasai a halálra elkészülve búcsúztak egymástál, ő úgy állt ottan, mintha valami színházban egy látványos előadás szépségeiben gyönyörködnék. Magam is sok vihart éltem át, s ha most mégis aggódtam, az Zulejkáért történt, a ki két karját nyakam körül fonva s ajkát ajkamra tapasztva, várta a végóra érkezését. — Nem fél ön? — kérdeztem Dreyfust e rettenetes pillanatban. — Miért félnék? — válaszolt ő komoran — ha az Isten igazságos, nekem látnom kell nőmet, gyermekeimet, s hazámat Francziaországot. Szavai szájról szájra repültek tovább, babonás hit ragadta meg a lelkeket, s rövid néhány perez alatt elszáliott a félelem a szivekből s az erős remény költözött bele, hogy Francziaországot mindnyájan látni fogjuk. És a remény beteljesedett, egy fél óra múlva vége volt a viharnak, s a Sfax kissé megrongálva ugyan, de minden nagyobb sérülés nélkül kötött ki a Kanári szigeteknél. A második vihart már fel se vettük, s mikor szintén viharos tengeren megérkeztünk Quiberonnál, a hol a partraszállás történt, egész nyugodtan ültem Dreyfuszszal a csolnakra, magam mellé véve feleségemet is, hogy a Sfaxról a szárazföldre menjünk. Sokat írtak a lapok erről a megérkezésről, de a mit írtak az mind csak
