Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-01-24 / 4. szám

Tizenhatodik évfolyam.

4-ik szám.

Szatmár, 1899. január 24.

TÁRSADALMI. ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

MEGJELEN MINDEN KEDDEN.

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA:

Egésx éyre . 3 frt. I Negyedévre . . . 75 kr

Fél évre ... I „ 50 kr. | Egyes szám ára. . 8 „ Községek, községi jegyzők és néptanítók részére egész évre 2 .írt.

SZERKESZTŐ ÉS KIADÓHIVATAL,

hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők :

Morvái János könyvnyomdája tötvös-uteza 2-ik sz. alatt.

A SZERKESZTŐ LAKÁSA:

Eötvös-utcza 19-?k azám.

«i §

Sf

HIRDETÉSEK

e lap kiadóhivatalában a legolcsóbb árak mellett fölvétetnek.

Nyilttér garmond sora 8 kr.

Hirdetés és nyilttér kincstári bclyegilletéke minden beiktatásnál 30 kr.

Levél a szerkesztőhöz.

Kedves Barátom !

Lapod harmadik számában „A megye“ czimen megindított rovatod közlését, s az abban foglalt fejtegetéseket, nem csak hogy kiváló figyelemmel olvastam, de az engem, — ki évek és évek óta a megye és város társadalmának egybeforrasztásáról álmodoztam, — nagyon megörvendeztetett; mert-igazolását látom ama álláspontomnak, hogy e két társadalom együtt működése, annak egybeforradása, mig egyrészről mai műveltségűnk folytán nekünk megyeieknek saját szellemi fejlődésünk czéljából is okvetlenül szükséges ; í— úgy ma már ti városiak is belátjátok, hogy e város, társadalmi, kultur, kereskedelmi, stb. közpohtisága igényli azt, hogy városotokban a megyei intelligentia, egynek érezze magát veletek, s ne' legyen idegen közöttetek.

Lapod, — melynek fejlődését eddig is örömmel figyeltük, helyesen fogta fel feladatát, s bárha a czél elérésére törekedni már előbb is üdvös lett volna, — jobb most mint soha megindítani egy tapintatos s üdvös működést, a melynek végeredménye, csak jó lehet, mindkét társadalom s mindkét törvény- hatóság érdekében.

Fődolog e czél szolgálatában a tapintat, az igazságon s nem pletykán alapuló helyes kritika, s mellette elismerése személyi tekintetek figyelembe vétele nélkül a jónak, igaznak, az igyekezetnek és szorgalomnak. Nektek, — kik a valódi liberalizmus zászlaját lobogtatjátok, vigyáznotok kell az egyéni működés megítélésénél saját érzelmeitekre is ugyan; de azért elfelednetek soha sem szabad azt, hogy a megyei intelligentia a régi nemesi tulajdonok keretében nőtt fel, — él, — és bárha a korral haladó liberál sajátosság némileg átidomitotta lelkületét, meg és féltékenyen őrzi a múlt traditióit s azt megbolygatni, azt bántani s azt, — mint egyes fattyúhajtásai a liberál szellemnek tenni szokták, — pláne gúny tárgyává tenni nem engedi.

Össze kell egyeztetni a két zsanért! megyei életünket, annak vonatkozásait, saját énünk, s nem városi szellemben kell megítélni; kritikát úgy gyakorolni, hogy az ne rontson, de javítson; felfogni a megyei életbe elke- rülhetlen családi, egyéni az az személyek körül képződött pártoskodást, annak fejleményeit; s azt nem gáncsolni, de kiegyenlíteni s ott a hol az nem létesíthető inkább hallgatni, inkább a dolgokba be nem avatkozni, nehogy a kiegyenlítés hírlapi feszegetések álfa] örökre Iehetetlenittessék, stb. stb.

Sok tapintat! nagy önuralom! még több munka és fáradság kell ehhez kedves jó barátom, s egy oly gárda körülötted, kik lelkesüljenek e szép eszméért. —- Ha ezzel bírsz, ha magad is átvagy hatva a czél nemességétől, és szükségesnek tartod a sikraszáliást. — Ha administratiónk menetének ellenőrzésénél a jó orvos példáját követed ; ki ott, hol beteget talál, gyógyítani kíván, s nem a beteg elsorvasztása vagy kivégzése a mellék gondolata —

Ha a társadalmi eggyéolvasztást minden mellékgondolat nélkül kívánod, s azt munkálni, a czélt a támadóktól megvédelmezni, férfiúi kötelmeid közzé foglalod. — ügy kezdj hozzá! s mi megyeiek e téren örömmel üdvözlünk s erőnkhöz mért támogatást ígérünk s hozzá a közügy érdekében szerencsét kívánunk.

Egyebekben, pedig vagyok

Petyén, 1899. jan. 18.

Őszinte barátod ifj. Böszörményi Sándor.

Kivonat

az „Iparos ifjak országos egyesület‘-e alapszabályaiból.

pt

Általános rész:

Az egyesület czime, székhelye és hivatalos nyelve.

1. §.

Az egyesület czime: „Iparos ifjak Országos Egyesülete.“

Székhelye: Budapest.

__ „Hivatalos^ nyelve: a magyar.

II.

Az egyesület czélja:

2. §•

Az egyesület czélja: tagjaiból 2 hazának oly polgárokat nevelni, kikalapos szakismeretek szerzése u áh czéltudatosságuk- nál fogva a nemzeti ipar fejlesztésén hathatós segédleezést nyújthassanak; általános ismereteket szerezni, hogy a tagok a kor kívánalmainak megfelelő miveltséget sajátítván el, ez által hozzájárulnak a nemzet vagyonosodásához, a magyar ipar osztály mivelődéséhez s saját jólétök előmozdításához, mely utóbbi úgy lesz elérhető, hogy

az egyesület elömozditja anyagi viszonyaihoz mérten az érdemes s az egyesülettel szemben elvállalt kötelmeknek minden tekintetben megfelelt tagok önállósítását s azonkívül segélyalapot létesít, a melyből a nem saját hibájából munka nélkül levőket segélyezi (38. §.); czélja továbbá a mun • kaközvetités azaz a keresetnélkülieknek munkát szerezni, adni s végül otthon alapítása, hol a tagok mindennap összejöhetnek s feltalálhatják a művelt társas életi élvezeteket, miközben — tekintettel a kor hazafias igényeire is — előmozditandja mindazt, a mi szép, jó és nemes.

A czélok elérésére szóló eszközök.

3- §•.

Az egyesület czéljainak elérésére a következő eszközök szolgáltatnak:

a) Állandó helyiség;

b) Olvasó terem, könyvtár;

c) Általános ismeretekről szóló tanfolyamok ;

d) Szakképzés: a rokonszakmák csoportosítása utján;

e) Ismeretterjesztő és szórakoztató felolvasások ;

f) Évente a tagok által rendezendő pályadijakkal és kitüntetésekkel egybekötött ipari kiállítások;

g) Az arra érdemes tagoknak magasabb ipari kiképzés iránti segélyezése ; "

h) Szak tanulmány-utak rendszeresítése ;

i) Szakmunkák iránti pályázatok kiírása ;

j) Őnképző és vitaülések létesítése;

k) Műkedvelői előadások tartása ;

l) Dalkör fenntartása;

m) Ünnepélyek, hangversenyek, estélyek és kirándulások rendezése;

n) Segélyalap létesítése.

Munkanélküliek segélyezése.

38. §•

Minden rendes tag, a ki az egyesületnek 6 hónap óta tagja s nem saját hiTÁRCZA.

ii snwqtlft rffm ■

Eső előtt köpenyeg.

Sokban rosszabb a hírünk magunknál, de nem mindenben.

Műpártolásunk hiánya fölött, például, nem ok nélkül panaszkodott régemén egy- egy zene — vagy énekművész, akit dics- szomjusága és balvégzete a falaink közé űzött, ahol babért épenséggel nem szerzett, útiköltségre elegendő pénzt is vajmi ritkán.

Ez is csak régentén történhetett. Újabb időben már elkerülik a városunkat, miután elődeik nem valami kellemes emlékekkel távoztak innen. Csak nagy ritkán tesznek nálunk egy-egy félénk kísérletet a szivek megpuhitására, ők a megmondhatói, milyen gyönge sikerrel.

Hiába. A szép hangok irányában tompák az érzékeink, és emiatt ismeretlen előttünk az a sok gyönyörűség, amit azokról az ákumbákummal telefirkált ötvonalas papírokról lemuzsikálnak - vagy énekelnek.

Pedig nagy kár, hogy igy van. Mert biztosítok mindenkit, aki rászorult, hogy a zenei élvezetnél fenségesebb és olcsóbb nem igen áll rendelkezésére' a magunk fajtájú polgári halandónak. Sőt, amióta a szépirodalom lágyabb érzéseinket elhanyagolva kizárólag idegeink részére végzi gyári munkáját, a zene az egyedüli módszer, amely- lyel szivünkből finom, nemes, jóleső érzelmeket fakasztani sikerül.

Hogy minket fiatalságunkban sem erre, sem magára a zenére nemi oktattak, olyan hiány, amit részben pótolni lehet. Abban a részben legalább, bogy hallásunkat a hangokhoz szoktathatjuk, és gyakorlat utján odajuthatunk, hogy a zenét (még erősen is) megkedvelhetjük.

Ez igen élvezetes dolog minma- gunknak.

De hasznos és szükséges a gyer-i mekeink érdekében is, akiknek zenei kiképzésére nézve, amire manapság már a legtöbben törekszünk, a magunk zenei érzékének fejlettsége nagy fontosságú tényező.

Hogy egyebet ne említsek, honnan merítsen inspirácziót a zenével foglalkozó fiatalság, ha mi nem pártolván a művészeket, ezeknek elmegy a kedvük nálunk az értékes zenét produkálni?

Nem könyörületből a fellépő művész iránt, hanem a magunk és gyermekeink szép érdekében látogassuk a hangversenyeket, amire gyakran egész éven át alig akad egyszer alkalmunk.

, És — amiként egy Ízben e lapokban már megírtam — haki magára nézve elkésett dolognak tartja ezt a finom, de őneki már nem létező élvezetet, hát nyisson utat hozzá a gyermekének, hogy az e tekintetben is „különb legyen az apjánál“.

Azokat pedig, akik, akarva nem akarva zenével tartoznak foglalkozni,' a férfi- és nőtanitóképzők növendékeit, az elöljáróik vezessék be a zeneművészet csarnokába, ha abbann néha igazán szépet hallani alkalmuk nyílik, olyat, ami sokszor néhány óra alatt több hasznot hoz nekik az élőhaladtjsükra, mint nehány hónapi száraz oktatás.

*

Olyan bolond természetem van, hogy jobban esik a falat, ha mások is velem tartanak.

A napokban igen bő zeneélvezetre van kilátásunk a színházban. Ének, gordonka és zongora mesterei fognak versenyre kelni, hogy fülünk szüle tölcsérén keresztül nagy gyönyörűséget ömlesszenek át a lelkűnkbe. Olyan sok csalódás daczára nékem határtalan a bizalmam közönségünk jó érzékében. Beugrattam a művészeket meg a szinház igazgatóját, hogy próbát tegyenek.

Kérlek", te jó közönség, ne hagyj cserben. Szaporítsd az igazgató bevételét, és nem az én — csalódásaimat. Nem bánod meg............... Verus.

Téma nélkül.

Irta s a kath. kaszin > január lő-őn tartott ünnepélyén felolvasta : Kádas László.

(Folytatás.)

Majd' újabb tárgya kínálkozott felolvasásomnak. Mondhatom megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. — Elhatároztam beszélni az agglegényekről. Le fo-' gom. festeni a balga emberek egész valóját, tudja rneg mindenki,' mily téveteg világnézetet vallanak, a mikor a nőt, s vele együt a házas életet gyűlölik.

S elfordulva a boldogság verőfényétől az elhagyatottság örök éjszakájába vágyakoznak. Ki fogom fejteni, hogyan lehetne e footos társadalmi kérdést lehető egyszerűen megoldani úgy, hogy ne legyenek többé agglegények; hanem a helyett minden férfi személy válogatás nélkül nősüljön meg. —• Azt hiszem ez mindenek között a legjobb téma, s ezért nekem a kedves mamák csak elismeréssel adózhatnak.

Előre látom ugynn, hogy sokan lesznek a férfiak között, akik ebbeli fejtegetéseimet nem fogják kellőképen méltányolni. No de sebaj ezt könyebben elviselem.

E témában a boldog családi élet képezvén a végczélt, felolvasásomat úgy véltem kidolgozandónak, hogy nekünk férfiaknak kivétel nélkül a becsületesség útjára kell lépnünk, más szóval meg kell házasodnunk. — Igen ám, de itt van a nagy bökkenő, ha az én humoros elbeszélésemnek az a tanulsága, hogy páros élet a legszebb a világon; akkor engem fülön csipnek s majd azt mondják, járjak én ebben elöl jó példával és házasodjam meg. — Mert hiszen csak nem tehetem azt, a mit a közmondás szerint a papok cselekesznek, hogy vizet prédikálnak, ők azonban jó bort isznak. — Oh nem! Felolvasásomnak nem lehet az eredménye, hogy én most menten megházasodjam; akkor inkább lemondok erről a témáról is.

Úgy vélem az alelnök ur eddigi biztató mosolya, látva téma nélküli eszme szegénységemet, finom gúnyos mo- solylyá fog átváltozni; ami azt az elhatározást érlelte meg bennem, kisértsem meg a mosolyról s annak változatairól a nevetésről szóllani. — Ez külömben is közös kincse az embersokaságnak, s mégis alig akad a ki annak mivolta felett elmélkednék.

A nevetés nem más mint lélegzés.

A midőn a kilélegzés gyors tempóban, lökésszerűen, nagy zajjal megy végbe ; a belélegzés, mélyen, egyhuzamban történik. — Egyidejűleg az arczizmok összehuzódnak, a száj kiszélesedik, s mint egy kitátva, a száj szélei egymástól távolodriak. Ezen izommozgás az agy idegeire bizonyos ingert gyakorol. A gyors egymásutánban változó izommozg&sok idézik elő a nevetési; a mely történhetik akaratunkkal, avagy akaratunkon kivül is. Sőt ha az inger nagy, annak meg-