Szatmár és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-06-13 / 24. szám
SZATMÁR ÉS VIDÉKE A „Lövész-egyesület“ és a „Kossuth-kert“. A „Szamos“ már több számában foglalkozott a Lövész-egyesülettel; annak múltjával és jövőjével, ez évi rí. és 13-iki számában a Kossutkerf rendezését, annak üdvös czélját fejtegetve, kimutatta, hogy hogyan és miképen lesznek ott elhelyezve az ujonan alakult sport egyletek, u. m Lawntennis, Regatta, korcsolya és biczikli egyesületek, ezek mindenike szépen megfognak férni az uj Kossutkertben, csakis egyes-egyedül egy, a Lövész-egyesület 55 évi ott léte után kergedtetik ki, jogos helyéről; mondhatjuk, hogy joggal illeti meg azon hely, | melyet első sorban is ezen egyesület tett olyanná, a milyen, mert mikor a város ezen helyét a Lövész- egyesületnek át adta, az időben ezen hely valóságos pocsolya fészek volt, s csak rendkívüli nagy befektetések után sike rült az egyesületnek azt kiépíteni és berendezni. Még a régmúlt időben, midőn a városnak egyedüli szórakozó helyét képezte, s akkor a midőn a legelső gőzfürdőt ott létesítette; az időben ezen egyesület volt a városnak társadalmi vezetője, összpontosította évi rendes mulatságain nem csak a város, de a vármegye előkelő közönségét, sőt mondhatjuk jobban, nagyobb összetartozóssággal, mint a jelenlegi egyesületek, példa erre az 1882-ik évben tartott gyönyörű jelmezbál, hol nem csak a város, de a megye szine-java szerepelt, s akik azon ott voltak, ma is kedvesen fognak vissza emlékezni arra ; de annak ellőtte, s még az utána következő években is mindenkor sikerült mulatságokat rendeztek, s igy a Szamos lap említett példányában helytelenül használta azon kifejezést, hogy „borítsunk fágyolt azon egyesület múltjára“ — ezt csak az egyesület iránti rósz akarat mondhatja; mert ha valaki jó akarattal volna ez egyesülethez, úgy inkább azt mondaná: lebbentsük fel a fátyolt s tekintsük múltját ezen egyesületnek, s biztositsuk annak jövőjét, mert ha múltját tekintjük azon egyesület-É nek, úgy annak minden napja dicső volt mindenkor, s Szatmár sz. k. városának csak dicsőségére vált, ahol csak megjelent, mindenütt dicsőséget szerzett úgy a régmúlt időkben, mint a közel múltban is, csak a millenáris évre visszatérve négyszeres dicsőséget szerzett a városnak, melyek között a nemzetközi lövész versenyen is, a hol a leghíresebb lövők voltak jelen — ott is Szatmáré volt az első dicsőség. Tehát a városnak magának kellene oda működni, hogy az egyesület a jövőben is fann állhason; nem pedig miképen a tek. tanács cselekedett azon egyesülettel, hogy ezt megölje ; s még a Szamos legutóbbi nyilatkozatában is teszi, hogy már a nagy harangot is meghúzza az eltemetésre. Nem úgy édes uraim, azt hisszük van még törvény, jog és igazság, s akkor a midőn egyes városok elüljárói ön- kényü erőszakkal akarnak megsemmisíteni egy 5ő éves aggastyán egyesületet — ott fog lenni a független és részrehajlatlan bírói igazság; igen mert mi lövészek hiszünk az igazságos Ítéletben; — hiszen egyesületünk legutóbbi közgyűlésében, polgármesterünk hangosan nyilvánította, hogy elismeri a tanács méltatlan eljárását; s akkor a midőn a tek. tanács a legutóbbi városi közgyűléshez, méltányossági szempontból pártolólag terjesztette az egyesület kérvényét elő, ugyan akkor a tanács előterjesztése ellenében fel áll egy ur és azt inditványoza, hogy ragaszkodik a jogügyi szakosztály véleményéhez s indítványozza, hogy szóba se álljon a város ezen egyesülettel, amely egyesület különben sem érdemli meg a pártolást, persze a szóló szerint. Hogy mennyire helyes volt a jogügyi szakosztály véleménye azt csak később fogjuk megtudni, akkor a midőn a független bíróság meghozza igazságos Ítéletét; — mert, hogy azon időben, mikor az egyesület az árvíz okozta károk helyre állításává] dolgozott, akkor jött adóságba, mely tartozás hat ezer forint volt, a mit a város magára vállalt és ki fizetett; — igen de ezen 6 ezer forint tartozás ellenében az egyesület elfogadott leltár szerint 17 ezer forint értékű vagyont adott át a városnak azon kikötéssel, hogy mig a lövész egyesület fenn áll, vagy ott a lövészet, rendőri, vagy felsőbb hatósági intézkedés folytán be nem tiltatik, addig ott annak örökös helye légyen; tehát ezen szerződést a jogügyi szakosztály férre értette; mert a lövész-egyesület még ma is fen áll; hogy pedig működése betiltatott, erre nem a Lövész-egyesület szolgáltatta az okot, hanem a város maga azzal, hogy a lőteret elfoglalta séta helynek, holott ha e helyet meghagyta volna a régi állapotában és a sétáló közönséget egy kerítéssel elzárta volna az oda sétálástól, úgy a mint 55 év alatt az eddigi sok szomszédok semmiféle kárt nem szenvedtek, I legkisebb szerencsétlensé sem; úgy ezután sem történne; s igy nem az egyesület, de a város okozója annak, hogy most ott lőni nem lehet, első sorba lehetetlenné tette, az ottani lövészetet, s azután betiltotta; tehát az egyik szerződő fél a város tartozik kelllő kártalanítással; erre lett telekkönyvileg a szolgalmi jog bekebelezve; mert ha talán a Lövész-egyesület lett volna okozója a kitiltásnak, úgy a város semmi tényleges kárpótlással nem tartozna; a másik a felső hatóság betiltása, az csak úgy értelmezhető, ha valamely magasabb politikai okok miatt az egész országban általánosságban be tiltatnék a lövészet, a milyen körülmény már fordult is elő; de még akkor is csak pár évig szünetelt az; de nem hogy örökre megsemmisitessék egy ilyen egyesület; a mely egyesület akkor a midőn látta a tervet, mely ellene készül, kereste a békességes megoldást, hogy ha lehet méltányosan bánjon el véle a tek. tanács, de e helyett el utasittatott, s igy volt kényszerítve törvényhez fordulni, s keresni az igazságot; s igy is méltánytalan a vád egyesek részéről, hogy a Lövész-egyesület perrel támadja meg a várost, ezt csak a kényszer körülmények okozták; mert a leggyengébb oktalan állat is védi életét; hát még egy ember, de nem is egy ember, hanem egy egyesület, melynek 90—95 tagja van, egy Könnyen nem fogja engedni megsemisité- pét; s be fogja látni a úgy tek. tanács, mint a jogügyi szakosztály, hogy minden kárpótlás nélkül kikergetni az egyesületet nem lehet, s a leghelyesebben teszi, ha oda működik, hogy ez ügy mielőbb bé- keséges megoldást nyerjen, mert igy egy tettemes perköltségtől kíméli meg a várost; s a Lövész-egylet tagjai városi pol- ígárok, kiknek érdekét a tek. tanács védeni tartozik, de ugyanakor védheti a Ivaros érdekét is; s a tagok mindannyian szinte védeni fogják nem csak az egyesüket, de a város érdekét is! I Az uj Kossuihkert nevéhez nem az erőszak, de a jog, igazság és méltányoság kell hogy érvényesüljön. Egy lövés& tag.*) Aláírási felhívás. A múlt 1898. év virágfakasztó május havának 26-ik napján, a villám szikra, a szélvésznél gyorsabban repítette szét az ország minden tája felé a lesújtó hirt, hogy hegy- megi Kiss Gedeon Szatmár-Németi sz. kir. város főkapitánya, a tisztelők és jóbarátok nagy táborának Gida bácsija, közszolgálatának 52. s tevékeny életének 75-ik évében, az örök béke honába költözött, hogy annak árnyas ligetében pihenje ki hosszú és munkás földi életének fáradalmait. — Halandó részeinek örök nyugvó helyét, sírját, azóta kétszer nőtte be a fű, s a kegyeletes kezek ültette virágok, másodszor nyitják rajta kelyhüket; az elhunyta fölött érzett fájdalom azonban még mindég sajog, a keserv még mindég feljajdul visszaemlékezésekor. Hogy ki volt s mi volt Kiss Gedeon ? azt tisztelői, barátainak széles köre jól tudja róla. Mint ifjú, kurddal védte hazájának függetlenségét, mint férfiú összes tehetségé- vei, páratlan tevékenységének egész odaadásával szolgálta a közügyet, mint Szatmár- vármegye törvényszékének birája, a vármegyének főjegyzője, utóbb pedig | leghosz- szabb ideig, mint Szatmár-Németi sz. kir. város főkapitánya a szigorú kötelesség érzetet szivének meleg szeretetével, úgy tudta egybeolvasztani, hogy állandó haragosa aligha volt egy is. Hivatali elfoglaltsága mellett mindég volt ideje arra, hogy egyháza ügyeit, támogassa, s a társadalmi téren megindult moz- galmaknak vagy kezdeményezője, vagy lelkes s mindég áldozatkész hive legyen. Ezekkel s kedélyének örök derűjével szerezte meg azt, a mi előtte olyan becses volt, a közszeretetét és becsülést s ez nyilvánult meg olyan impozáns módon akkor, mikor daliás alakja sírba dűlt, abban, hogy örök nyugvóholyére, a résztvevők beláthat- lan serege kisérte ki a jó Gida bácsit, a társadalmi élet eme kimagasló alakját. Szatmárnémeti szab. kir. varos törvényhatósága a folyó évi ápril hó 13-án tartott közgyűlésében elhatározta, hogy el- hu lyl érdemes tisztviselője emlékezetének megörökítése végett az általa megteremtett és folyton szerető gonddal ápolt Kossuth- kertnek egy e ezéira kiválasztandó részén, társadalmi utón emlék-művet létesít 1 ennek költségeit azon társadalomtól kéri, a melyért a megboldogult olyan sokat áldozott. A törvényhatóság megbízásából azon kérelemmel bocsátom ki ezen felhívást, hogy a kegyeletes emlékmű létesítésének költségeiben, a megboldogult emlékét kegyelettel *) Mi e tárgyban elmondottuk a magunk nézetét, mely e czikk felfogásával ellenkezik, de helyt adtunk neki, hogy a lövészegylet panasza is nyilvánosságot lásson. Szerk. őrző tisztelők és barátok, tehetségük és tetszésük szerinti összeggel hozzájárulni e ke- gyeletes czélhoz szíveskedjenek. I Szatmárit, 1899. máju9 hó 20. Hérmán Mihály, polgármester. Apróságok. A múltkori villamvilágitási bizottság ülésén az elnök keményen rendre utasított, a miért olyus félét mondtam, mintha vulami eltűnt volna s erősen hangoztatta, hogy nem tűnt el semmi és hogy a közönség félre van vezetve. Lelkemre vettem és utána néztem a dolognak s be kell ismernem, hogy az elnöknek igaza volt. Meg van minden, még az 1897 évi adóság is. $ A feleségem mindég félve nyúl a Szamoshoz, mely utóbbi időben oly készséggel nyitja meg hasábjait bárkinek is, ha személyemet bántalmazzák. Igazán kellemesen voltam meglepetve, mikor a vasárnapi számot kezembe vettem és láttam benne, hogy a nyilttérbe jutottam. A szerkesztőség úgy látszik már megelégelte, végre talán a kiadó is megunja. $ Ha látom azokat a keserű könnyeket, miket az eladás egyik lelkes hive a Szamos hasábjain*elhullat, igazán lelkiismereti fur- dalást érezek, a miért az eladásnak ellene voltam. Hátha tévedtem s a hol én önérdeket véltem, ott a legtisztább közérdek dolgozott. Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa! $ Sajnálom szegény Pótor bátyámat, hogy a közgyűlés oly szűkkeblű volt és megtagadta tőle a személyi pótlékot. Ha már egyébért nem, azért kellett volna részére megadni, mert fiatal házas ember, a fiatal házasokat segiteni pedig keresztényi kötelesség. O Bit A főkapitány hat heti szabadságot kért, hogy üdülni mehessen. Utána levéltárnok, gazdusági tanácsos és még hat rendőrségi tisztviselő kért négy hetet. A közgyűlés olyun jókedvű volt, hogy valamennyinek megadta. — Ugyan miért nem kért a többi is — mondja egy városatya — próbáltuk volna meg egyszer tisztviselő nélkül, hátha úgy még jobb volna. Demeter. HÍREINK. — Városi közgyűlés. A tegnap délutáni közgyűlés tudomásul vette polgár- mesternek havi és uzon másik jelentését, melyben tudatja, hogy az uj diszgolgárok köszönetét mondtak a kitüntetésért. Elfogadta a tanács előterjesztését, hogy a kövezet-vámszédési jog iránt kérvény intéztessék a miniszterhez. Báthy Sándor számtiszt részére a vizsga letétele czéljából jövő évi ápril 12-ig haladékot adott. Elrendelte <1 Szatmárhegyen kit uj kútnak a furrását. Megadta Mónus Lajos tüzfelügyelőaek ez évre a kért 120 irtot, jövőre majd a költségvetés összeállításakor gondoskodik. Elfogadta az ecsedi láp lecsapoló stb. társasággal kötőt egyezségeket, egyet a hidon- tuli régi töltésre, s egyet az erdőből elvett területekre nézve. Pótor Dániel németi ev. ref. lelkész részére a kért személypótlékot nem szavazta meg, bárha többen felszólaltuk az érdekében. Kimondta, hogy a városi erdőket nem adja állami kezelésbe. A köz- váojóliidnál kőszitendő készülék a réz drá- gasága miatt az előirányzott összegnél 2 ezer s egy néhány frttal többe kerülvén, u hiányzó részek fedezetéül kijelölte az építkezésnél megtakarított összeget. A József főherczeg laktanyánál kért nyitott előcsarnok építésére a hajlandóságot kimondta, ha az építési tőke után a katonaság évenként 10 korona bért fizet. Alinási József gyógyszerész kérelmét, hogy a hegyen gyógytárnvitási engedélyt kapjou pártolólag terjeszti fel a miniszterhez. A tanítói kar kérelmét azonban, melyben az államosítás esetére adták elő óhajaikat, mint most még időelőttit, visszaudtu. Megszavazta özv. Tabajdy Lujosné és* özv. Fésős Andrásné részére özvegyi évük tartamáig a néhai férjeik által élvezett fizetést és személyes pótlékot. Elfogadta a nyugdij választmány előterjesztését s ehhez képest Somlyuy Kálmán erdészt, Kőrösmezéy Lajos Írnokot és Botos György II. oszt. erdő védet nyugdíjba helyezte. Az egyesült villamos részvénytársaság részére, miután az újonnan beállított gép üzembe tétetett, a vállalati összegnek kikötött mennyiségét kiutalta. Végül dr. Korbai Károlynak és Fodor György levéltárnoknak 6, Pethő György gazd. tanácsos, Hajdú Károly, Fogarasi József, Gönczy Béla, Makai Sándor, Koós Gábor és Fii :ész Pál rendőrségi tisztviselők részére 4—4 heti szabadságot engedélyezett s Ignát Jánosáé bába oklevelét kihirdetvén, öt órakor véget ért. — A közigazgatási bizottság tegnap d. e., 10 órakor tartotta ülését a ispán elnöklete alatt. Jelen voltak Hermán Mihály polgármester, Pap Géza főjegyző dr. Vujay Károly tiszti ügyész, Békéssv Géza árvaszéki tanácsos, dr. Jéger Kálmán főorvos, Kovács Béla tanfelügyelő, Kemény Alajos pénzügyiíazgató, KacsÓ Károly fő. mérnök, Majo9 Károly anyakönyvi felügyelő Zsiga Miklós kir. alügyész és dr. Farkas Antal, Korányi János, Antal Dániel, Jákó Mihály, Jákó Sándor, dr. Tanódy Márton, dr. Fejes Isván, Losonczy József, Keresztes András bizottsági tagok. Érdekesebb tárgyai voltak a lövésztársulat felebbezése a tanács határozata ellen, melylyel a lövöldében a lövészet gyakorlását betiltotta, s melyet a bizottság helybenhagyott. Továbbá a főorvos nyilatkozata a főkapitány ismert jelentésére, mely azzal végződött, hogy a mennyiben a főkapitány a sértő kifejezéseket visszavonta s a felett sajnálkozását jelentette ki, s mennyiben főorvos az igy nyújtott elégtétellel megelégedett, bizottság az ügyet befejezettnek mondta ki s határo-. zatába befoglalta, hogy a főkapitány jövőben hasonló kifejezésektől tartózkodjék. Egyben kimondta azt is, hogy amennyiben a bordély-ügyi szabályrendelet és a főorvos által hangoztatott gyakorlat egymással ellentétes, a tanács a szabályrendelet átdolgozására felbivatik, nehogy jövőben hasonló konfliktusok támadjanak. Főispán a maga részéről az ellentétes gyakorlat indokából kijelentette, hogy az iratokat felterjeszti a miniszterhez. A főkapitány felebbezést adván be az ellene vizsgálatot rendelő végzés ellen, az iratok felterjesztetnek a miniszterhez. Az I. kerületi anvakönyvvezetőséghez a miniszter megengedvén a választást, hogy a város vagy egy helyettes anyakönyvvezetőt vagy egy írnokot alkalmazzon, bizottság a helyettes anyakönyvvezetői állás szervezését fogadván el kinevezésre Szőllősy Lajos II. aljegyzőt hozta javaslatba a miniszternek. Mire az egyes előadók referádáikkal elkészültek, fél egyre járt az idő s főispán az ülést ekkor berekesztette. — Illáé lacrimae. A villamvilágitási bizottság pénteken tartott ülésében foglalkozott a vállalat 1898 évi zárszámadásával, s hosszas vita után megállapította a vagyonmérleget és a nyereség és veszteség számlát, mely utóbbi szerint a múlt év vesztesége 18 ezer korona. A kiküldött vizsgáló bizottság beterjesztette jelentését, a melyből kitűnik, hogy az 1897 évről fizetetten szárpla van 4800 frt, jólehet az 1897dk. évi zárszámadás készítésekor igazgató mérnök bemutatta a hitelezők névjegyzékét, s a vagyonmérleg e szerint lett összeállítva és a közgyűlésnek ez alapon jelentette a bizottság, hogy 1897-ről több számla nincs. A vizsgálatot teljesítők nehezményezték továbbá, hogy a napszámosokra előirányzott összeg 2170, s az anyagokra és szerekre előirányzott Ö9zszeg 37 ezer koronával van túllépve, jólehet a múlt évben semmi olyas körülmény fel nem merült, a mely ezen tul- kiadásokat érthetővé tenné. Végre a kezelésre nézve megjegyzi, hogy abban semmi rendszer nem volt, mondhatni kezelés sem volt, kezelődött magától, ami a fenti eredményt aztán érthetővé is teszi. Ezen jelentésben foglaltak a legközelebbi ülésen fognak tárgyalás alá jönni, a mikor az igazgató védelmét előterjeszti. S ugyancsak ekkor fog a bizottság, ha ugyan szükség lesz reá, az igazgató lemondási kérvényével is foglalkozni. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter dr. Izsépi Andor szatmári törvényszéki jegyzőt az ungvári járásbírósághoz albiró- nak nevezte ki. — Adomány. Meszlényi Gyula püspök Kiss Gedeonnak emelendő szobrára 100 irtot, a Tabajdi Lajosnak állítandó emlékkőre 40 Irtot adományozott. — Választás. Bikszádi körjegyzőnek a f. hó 6-áu megtartott választáson Nagy Sándor avas-felsöfulusi körjegyzőt választották meg. — Eljegyzés. Virágli Károly nagybányai füszerkereskedő junius 4-én jegyezte el Mazgon Ida kisasszonyt Szatmáron. — Pályanyertes mű. A budapesti kir. magyar tud. egyetem hittudományi kara múlt évben 600 frt díjjal pályázatot hirdetett a székében űzött és .vitatott s p i r i t i z m u s r ó 1 szóló tudományos becsű műre. A pályázatnak megvan az eredménye. A pálmát egy szatmári tudós, fiatul iró nyerte el. A hittudományi kar ugyanis f. hó 9-én tartott össz-ülésében a bírálók egybehangzó ítélete alapján egyhangúlag Ítélte oda a dijat az „Opinio- num comriieuta delet dies“ jeligéjű műnek, A jeligés és a szerző nevét rejtő levél felbontása után kitűnt, hogy a mű szerzője : d r. W o 1 k e n b e r g Alajos, a szatmári papnevelő intézet tanulmányi felügyelője és a kir. kath. tanítóképző rendes tanáru. Az elismeréssel és pályadijjal jutalmazott nagy terjedelmű mű (80 Írott iv), mint halljuk, nyomtatásban is .meg fog jelenni legközelebb. Gratulálunk l
